Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-04-16 / 16. szám

Evangélikus Elet 1995. Április 16. HITÜNK ALAPJA: JÉZUS FELTÁMADÁSA NAGYPÉNTEK IGÉJE ÁLDOZAT ÉS ÁLDOZATOK Milyen szegények lennénk, ha ez a kérdés vizsgakérdés volna! Ha hitünk nem volna több elsajátítan­dó leckénél, teljesítendő penzum­nál; Urunk pedig a bírónál s a vizsgáztatónál, aki egy-egy téma­kör végén szántónkén, tudunk-e már, hiszünk-e már eleget. Ne fosszuk meg magunkat a lényeg­től! Hitünk maga az élet, Urunk pedig az egyetlen, aki oda is velünk jön, ahova senki emberfia nem kí­sérhet. Márta gyászol. Elveszítette a testvérét. A ház tele együttérzők­kel, mégis üres. Mert senki nincs, aki vigaszt tudna adni. Valami el­tört, ami eddig ép volt Valami széthullott, ami eddig egész volt. Ki tudná helyreállítani? Ki tudná visszaadni? Ki tudna vigasztalni? A ház üres. Márta csalódott. Mert a bajban Jézus sem segített. Nem fordított az eseményeken, nem állí­totta meg a halál felé rohanó sze­keret, nem tett csodát, el se jött. Egyedül hagyta őket. Ä gyász és a csalódás találkozik Jézussal. Találkozik? Elésiet. Alig várja a találkozást. Csattanós ösz- szeütközésnek szánja. A szemre­hányás mögött - csakúgy, mint a mienk mögött - vigasz utáni vágy van, szeretetvágy, megoldás utáni, csoda utáni vágy. Jézus soha nem késlekedik, hogy a mártákkal ta­lálkozzon. Le tud hajolni oda, ahova eddig senkinek sem sikerült. Közel tud férkőzni gyásztól- csalódástól tüskés emberekhez, szívünkre tud beszélni ott, ahol senki sem talál szót. Magára tudja venni gyászunkat és elke­seredésünket. Itt senki sem folytat elvi vitát a Hlszed-é ezt? feltámadásról. Nincsenek emelke­dett gondolatok, csattanók, meg­győző érvelések. Síró, elesett em­ber van és Jézus, aki mindig köze­lebb van, mint gondolnánk. Aki egyedül képes arra, hogy rányissa a szemet egy másik, földi szemmel nem látható valóságra. Aki még itt is adni tud Mártának s a márták- nak valamit. Aki nyújt felénk vala­mit, amit meg nem foghatunk, nél- küleimégis szegények vagyunk. Ezt a mozdulatot kíséri a kérdés: hi- szed-é ezt? Ez a pillanat életünk legünne­pibb pillanatai közé tartozik. Valaki résnyire szétnyitja a füg­gönyt, és mi megsejtjük, hogy ott túl is van valami. Látod-e? - kérdi Jézus Mártát ott Lázár sír­ja közelében. Talán minket is te­metőben, magunkra maradtan. Vagy abban a rémítő pillanat­ban, amikor kézzelfoghatóvá vá­lik az elmúlás. Vagy csak Húsvét táján, amikor nagyobb élmény kellene az ébredő természetnél. Hiszed-é ezt? Ez a jézusi kérdés ünnepi pillanat az életünkben. Ne meneküljünk előle, ne te­gyünk úgy, mintha nem hallot­tuk volna, ne sajnáljuk a szenve­dést s a fáradságot, nézzünk szembe vele! Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba. Ez Márta válasza. Ezzel a vá­lasszal nem száradt fel minden könny, és nem költözött a he­lyükre nevetés. Lázár sem jött vissza, nem várja a házban a ha­zatérő Mártát. Nem oszlott el háromdimenziós világunk min­den tehetetlensége, sutasága, amivel a feltámadás lehetőségét végiggondolni próbálja. Nem jött válasz egyszerre minden kér­désre. Mégis valami hatalmas dolog történt. Márta a sírral, a halállal, a gyásszal, az elmúlás­sal szemben - ellenpólusként - meglátta Jézust. És többé már nem fog sírra nézni úgy, hogy vele szemben Jézust ne látná. Hozzá magához sem egymagában fog a halál közeledni, hanem vele együtt Jézus is jönni fog. Márta megfogalmazza, mit hisz. Nemcsak a fájdalmának talált sza­vakat, nemcsak a szemrehányás­nak. A hitvallás szavait is megta­lálta. Aki meglátta a sír mellett és a halál mellett Jézust, annak meg kell fogalmaznia a hitét. Azért, hogy a mindenkori márták meg­hallják. Hogy ne maradjanak egyedül a saját gyászukkal és a sa­ját elmúlásukkal. Fájdalomnak, panasznak könnyen találunk szót. Keressük a másikat is! A hitvallás szavait! Alkalmatlanok volnánk rá? Erősebb, meggyőződésesebb em­berek lennének a hitvallók? Mi­lyen érdekes Márta helyzete. János evangéliuma közepén járunk. Hol van még Nagypéntek? Milyen tá­voli a Húsvét! Márta mégis a ha­lálnál erősebb Jézusról tanúsko­dik. Húsvéti tanúvá válik, messze megelőzve a húsvéti asszonyokat s a tanítványokat. Úgy gondolom, Márta közelében a helyünk - nem­csak a gyászban és sírásban, nemcsak a megvigasztaltatásban, nemcsak a Jézussal való találko­zásban, hanem a hitvallásban is. Szabóné Mátrai Marianna Zsid 10,11-18 Érdekes, hogy a nyelvtani többes­szám csak a kevésbé lényeges dol­goknál jelent valóban többet. Egy fánál több a,sok, az utcánál több az „utcák”, akinek gondolatai vannak, gazdagabb, mint akit csak egy bánt, egy napunk kevesebb, mint napja­ink. De az embereknél több az em­ber, bűneinknél nagyobb a bűn, fo­gadkozásnál erősebb a fogadalom, aZ áldozatok hatástalanok az áldo­zat mellett, Isten más, mint az iste­nek, kegyelem pedig csak egy van. Mindig voltak olyan emberek, akiket ez és ehhez hasonló kérdések foglalkoztattak. A görög Héraklei- tosz megállapítja, hogy bár egy fo­lyóban állandóan más víz folyik, a folyó mégis ugyanaz marad. Á kö­zépkor egyik nagy kérdése, hogy a dolgokban az fontosabb-e, ahogy megjelennek, vagy a mögöttük hú­zódó egység? József Attila a Duná­nál a felszín fecsegését és a mély hall­gatását figyeli. Van tehát tudomásunk arról, hogy az egy több lehet a soknál, és az egység, amely a jelenségek mögött húzódik, fontosabb lehet a jelensé­geknél. Ébben az értelemben össze­hasonlíthatatlanul több Jézus egy­szeri áldozata a megismételt áldoza­tok sokaságánál, bárhol bárki mu­tassa is be azokat. Minden vallásnak lényeges eleme az áldozat, mert az emberek ismerik azt az érzést, hogy valakit meg lehet bántani és utána van remény a kien­gesztelésére. Az Isten haragjának je­leit mindenki átéli: villámlás, mennydörgés, földrengés, az ele­meknek való kiszolgáltatottság. Mi­nél közelebb él egy nép a természet­hez, annál pontosabban látja, hogy mennyire függ tőle. És minél váro­sibb, „civilizáltabb” az ember, annál több lehetősége van a szerteágazó jelenségek mögött ugyanazt az Egyet keresni. Mert Őt keresi min­denki, aki Istent keresi, Afrika sötét vadonjában vagy a hosszútelű Skan­dináviában. Ismeijük és megszoktuk az áldo­zathozatal gondolatát, bőrünkön érezzük fontosságát, hiányában fel­borulna mindennapi életünk is. Minden áldozatunknak azért lehet jelentősége, mert mögötte az Isten Fiának nagypénteki áldozata áll. Ő az Egy az egyesekben, Ő az Egység a jelenségek sokszínűségében. O az Út utunkon, a. Kenyér kenyerünk­ben, vagyis az Élet életünkben. Ő az Egyetlen, az Atya egyetlene, akiért, aki által és akire nézve minden lett. Az Atya elfogadta áldozatát, amely- lyel minket váltott meg. Mi miért ne mernénk rábízni bűneinket? Nagypéntek: Fény a sötétségben. Fekete az oltár, fekete a szószék, súlyos az ünnep. A Fény nem ben­nünk születik majd, hanem Húsvét hajnalán, Jézus áldozata után „fel­virrad áldott szép napunk”. Béres Tamás IMÁDKOZZUNK! Jézus, Isten Báránya, ki mindent elhor­doztál, amivel bűn és gonoszság illetett té­ged ártatlanul: könyörülj rajtam! Segíts, hogy a bűnt, mely szenvedésedet okozta és életedet kioltotta, szívemből utáljam, nagy áldozatodat és csodálatos szerelmedet pe­dig soha el ne felejtsem. Ámen. NAGYPÉNTEKEN az oltárterítő színe: fekete. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 23,33-39; az igehirdetés alapigéje: Zsid 10,11-18. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTE­LETET KÖZVETÍT a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán Nagypén­teken, április 14-én, de. 11.05 órakor a nagytarcsai evangélikus templomból. Igét hirdet Gáncs Péter lelkész. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1995. április 14. I., Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. ÍO (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós; du. 6. (úrv.) Hafen- scher Károly; XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Hafenscher Károly; tVIodori u. 6. de. fél 10. Martos Ödön; Pesthidegkút, II., Ördög­árok u. 9. de. fél 11. passióolvasás; du. 6. (úrv.) Szitás Attila; Csillaghegy, III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. (úrv.) Görög Tibor; du. 5. Donáth László; Óbuda, ÜL, Dévai B. M. tér de. 10. Bálint László; Újpest, IV., Leibstück Mária u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Pálinkás Ingrid; de. 11. (úrv.) dr. Harmati Béla; du. 6. Pintér Károly; VII., Városligeti fasor 17. de. 8. Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Szirmai Zol­tán ; du. 6. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; Vili., Rákó­czi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Fe­renc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10.. (úrv.) Fabiny Tamás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Fabiny Ta­más; du. 6. passió; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrv.) Ferenczy Erzsébet; du. 6. (úrv.) passió Csepregi András; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Csepregi András; Budahegyvi- dék, XII., Tarcsay V. u. 11. de. 11. (úrv.) Kőszeghy Tamás; du. fél 7. Takács József; XIU., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) ifj. Kendeh György; du. 6. passióolvasás ifi. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) dr. Szabó Lajos; du. Szabóné Mátrai Marianna; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Bízik László; Rákospalota, XV., Régifóti u. 73. Nagytemplom de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; du. 6. passió, Veperdi Zoltán; Rá­kosszentmihály, XIV., Hősök tere de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Bat­thyány I. u. de. fél 11. (úrv.) dr. Selmeczi János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. dr. Selmeczi János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér du. 6. Kosa László; Rákoscsaba, XVII. , Péceli út 146. de. 9. Fűke Szabolcs; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; du. 6. passió, Fűke Szabolcs; Rákosliget, XVII., Gózon Gyula u. de. 11. Fűke Szabolcs; Pestszentlőrinc, XVIII. , Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Havasi Kálmán; du. 6. (úrv.) passióolvasás; Pest- szentimre, XVIII., Rákóczi út 83. ref. temp­lom de. háromnegyed 8. (úrv.) Havasi Kál­mán; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pestszenterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; du. 6. Solymár Gábor. Csendes csodák Bevallom: naivan hittem és hiszek a* csodákban. Amikor megtanultam a betűket, az olvasás volt az egész napos elfog­laltságom. Főleg a népmeséket sze­rettem. Lenyűgözött, hogy a mese­hősöknek mennyiféle próbán kellett átverekedni magukat, és ez mindig sikerült is nekik. Egy idő után termé­szetesnek vettem, hogy a főhős min­dig győztesen kerül ki mindenféle bonyodalomból, csapdából. Volt va­lami, ami különösen tetszett: az, hogy mindig segített valaki a mese főszereplőjének. Ez tette olyan hihe­tővé az egészet. Abban ugyanis már gyermekfejjel sem hittem, hogy a fel­nőttek olyan ügyesek és okosak len­nének, hogy mindent egyedül meg tudnak oldani. Annyira beleéltem magam a me­sékbe, hogy kezdtem a mesék sémája szerint gondolkodni: ha valamilyen feladatot kellett megoldanom, arról ábrándoztam, hogy olyan erőt és ha­talmat kapok, amelynek segítségével mindent tökéletesen meg tudok csi­nálni. Aztán ahogy nőttem, olvasmánya­imban egyre kevesebbszer fordultak elő a csodák. Sajnos, az írók nem tudtak elszakadni a mindennapok sematizmusától: sehol egy kis csoda, sehol valami nem várt, pozitív dolog. A végső kiábrándultságomat a Ró­meó és Júliának köszönhetem: em­lékszem, évekig nem tudtam megbo­csátani Shakespeare-nek, hogy ke­gyetlenül és „a végén minden jóra fordul” jelszónak ellentmondva, megölte a két szerelmest. Ezután már nem vártam a köny­vek és a filmek végén a szerencsés végkifejletet. Végeztem a csodákkal- azt gondoltam, örökre. Megbot­ránkoztattak a bibliai történetek is, amikor olvasgattam őket, csodák és gyógyítás9k tömkelegével találkoz­tam ott. Ámításnak és becsapásnak tartottam azokat, a hivő embereket pedig ostobáknak, akiknek ilyen nyilvánvalóan lehetetlen dolgokat is be lehet magyarázni. Hiszen csodák- ugye - nincsenek. Aztán jött az első megrázkódta­tás: nagyon megingatott az az egyszerű tény, hogy Szentgyörgyi Albert, a híres Nobel-díjas kutató istenhívő. Sehogy sem értettem. Kénytelen voltam azt gondolni, hogy Szentgyörgyi Albert és sok más hívő ember nem naiv, és osto­ba, hanem tud valamit, amiről ne­kem akkor még fogalmam sem volt. Ez volt a teljes összeomlás, a teljes csőd. Egyszer egy furcsa dolog történt: Hatalmas vihar tombolt, szüntelenül a házunk körül csapott be egy-egy villám. Nagyon féltem, és amikor egyre veszélyesebb lett a helyzet, elő­vettem a Bibliát és hangosan olvasni kezdtem belőle. Az ötödik sornál ab­bamaradt a dörgés és a .villámlás, csak az eső esett csendesen tovább. Sokat gondolkodtam ezen azóta. Azt talán ma sem mondanám, hogy Isten zavarta el a villámokat. Nem tudom: csoda volt-e ez, vagy sem. De azt tudom, hogy számtalan olyan dolog történt az életemben, ami cso­dának számít. Túléltem olyan bal­esetet, ahol az autó, amiben ültünk, annyira összetört, hogy csak alkatré­szeire bontva lehetett kezdeni vele valamit. Akkor annyira közel volt Isten, hogy szinte érezni lehetett. Azt is csodának tartom, hogy Is­ten maga felé fordított engem, aki mindig ellene harcoltam. Sokszor megsegített az Isten, amikor nem vártam, vagy nem mertem remélni a segítséget. Hajlamos vagyok azonban arra, hogy beprogramozzam Istent: sze­retnék valamit, és nehezen tudok megbarátkozni azzal a gondolat­tal, hogy Isten esetleg nem úgy gondolja. NAGYCSÜTÖRTÖK IGÉJE KÖZÖSSÉG ÉJSZAKA ÉS NAPPAL Jel 19,9-10 Fény és sötét, nappal és éjszaka, közösség és magány. Világos és ho­mályos, szép és rút, tudatos és ösztö­nös. Az emberi alkotóképesség leg­szebb példái mellett, alatt, közben és mögött az ember rombolásának nyo­mai élnek; a legmagasabb házak tö­vében legnagyobb a nyomor. A ter­mészet legelvontabb összefüggései­nek meglátásán alapuló, összeállítá­suknál a legelmélyültebb figyelmet igénylő szerkezetek egyre precízeb­ben szolgálhatják emberirtás ösztö­nös vagy beteg ügyét. Legszebb ké­peink, verseink legmélyebb szenve­désből születhetnek. Legjobb tulaj­donságaink sokszor legféltettebb ön­zésünkből fakadnak. Rügy és virág, hernyó és pillangó, ember és Ember: egyik romlása a másik születése. Nappal és éjszaka hatásában együtt van jelen, de van nappal és van éjsza­ka. Van Bárány és van kígyó. Nagycsütörtök árulója az éjszaka embere volt. János evangélista leírja, hogy jóval az utolsó vacsora előtt Jézus zavarba ejtően nyíltan szól el­árulásáról, és utal az áruló személyé­re. Miután Júdás találva érzi magát, azonnal elhagyja a termet. Az evan­gélista megjegyzése csak ennyi: „Ek­kor éjszaka volt”. Az éjszaka embe­rének sötét tette a közösség ellen irá­nyul, amikor a közösség teremtőjé­nek árulójává lesz. „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én ne­vemben, ott vagyok köztük” — ígéri Jézus. Ez az ígéret a közösségalkotás lehető legkisebb létszámát veszi ala­pul, vagyis kiderül, hogy nem lét­számbeli feltételei vannak az igazi testvéri közösségnek, hanem egyet­lenegy másik: Jézus jelenléte. Ezért (is) nevezhetjük őt a közösség terem­tőjének, és ezért marad az utolsó va­csora közössége örök jelképe minden igazi közösségnek. „Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájá­ra !” - mondja Jánosnak az őt kísérő angyal. Éjszakának már nyoma sincs. A menny a fény, dicsőség és a közösség helye, amelynek földi jel­lemzésére hosszú idők óta a közös étkezést, különösen az ünnepi étke­zéseket használják. Valamennyit ta­lán éreztetnek is belőle legjobban si­került családi vacsoráink, ahol min­denkinek van „helye”, nemcsak az asztal körül, hanem a beszélgetésben is. Ahol örömmel és békességben hallgatják egymást a jelenlévők, és jelenlétével mindenki gazdagíthatja a többieket. Ahol nincs kioktatás és győzködés, nincs lehurrogás vagy je­ges közöny. Ahol a családtagok és a vendégek is testvérként lehetnek je­len. Ennek a fényes mennyei lakomá­nak egy „éjszakai” formája az úrva­csora. Nagycsütörtök ünnepe, ahol bűneinkkel, terheinkkel, teljes em­berségünkkel vagyunk jelen, de ahol a földön élő egész anyaszentegyház­zal és az üdvözítitek mennyei seregé­vel együtt boldogan áldjuk és ma­gasztaljuk Őt, és ujjongó énekkel hir­detjük szent nevének dicsőségét. Béres Tamás IMÁDKOZZUNK! Hálával imádjuk szere­teted titokzatos csodáját, Űr Jézus, hogy a megtört kenyérrel és a hálaadás poharával egyetlen közösségbe egyesíted minden hívedet. Légy hozzánk irgalmas és vonj minket közös­ségbe veled és egymással, a te tested és véred által. Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1995. április 13. I., Bécsikapu tér du. 6. Hafenscher Ká­roly ; XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9.; Pesthi­degkút, n., Ördögárok u. 9. du. 6. (úrv.) Csizmazia Sándor; Csillaghegy, ÜL, Mátyás kir. u. 31. du. 5. Verasztó János; Óbuda, HL, Dévai B. M. tér du. 6. Bálint László; Újpest, IV., Leibstück Mária u. 36-38. du. 6. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. du. 6. (úrv.) Zászka- liczky Péter; VH., Városligeti fasor 17. du. 6. (úrv.) Nagy Zoltán; VIII., Üllői út 24. du. fél 11. Kertész Géza; VUL, Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; IX., Thaly Kál­mán u. 28. du. 6. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. du. 6. (úrv.) Kinczler Irén; Kelenföld XI., Bocskai út 10. du. 6. (úrv.) Csepregi András; Budahegyvidék, XII., Tar­csay V. u. 11. du. fél 7. Kőszeghy Tamás; XIII., Kassák Lajos u. 22. du. 6. (úrv.) ifi. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. du. 6. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna; Pestúj­hely, XV., Templom tér du. 6. Bízik László; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. Kistemplom du. 6. (úrv.) Szabó István; Rákosszentmi­hály, XIV., Hősök tere du. 6. dr. Karner Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. du. 6. dr. Selmeczi János; Pestszentlőrinc, XVUL, Kossuth tér 3. du. 6. Havasi Kálmán; Kispest, XIX., Templom tér 1. du. 6. Széli Bulcsú; Pestszenterzsébet, XX., Ady E. u. 89. du. 6. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér du. 6. Lehoczky Endre; Budafok, XXH., Játék u. 16. du. 6. Solymár Gábor. NAGYCSÜTÖRTÖKÖN az oltárterítö színe: fehér. Az oltári ige Lk 22,14-30; az igehirdetés alapigéje: Jel 19,9-10. Épp ezért érzem úgy, hogy a leg­nagyobb csoda az, amikor az ember rá tudja magát bízni Istenre, rá tud hagyatkozni az Ő akaratára. Mert az ember bennünk azt mondja: „Az le­gyen, amit én akarok!” De a hitünk Istentől van, Őhozzá kapcsol ben­nünket, ezért tudja azt mondani: „Legyen meg a te akaratod!” Nem várom a csodákat, de Isten mindig megajándékoz velük. Mi a csoda? Nem tudnám pontosan meg­fogalmazni. Nem biztos, hogy min­dig valami hihetetlen, nem várt, eset­leg emberi ésszel föl nem fogható dolog. Sokszor egy szó, egy kedves pillantás, egy mosoly vagy egy őszin­te, érdeklődő kérdés is csoda lehet annak, aki kapja ezeket. Reményik Sándor így ír erről egy versében: „Ne várj nagy dolgot életedbe, Kis hópelyhek az örömök, Szitáló, halk sziromcsodák. Rajtuk át Isten szól: jövök."-sa­Az Országos Evangélikus Múzeum által meghirdetett „Karácsonyi szokások” című néprajzi pályázat ünnepélyes ered­ményhirdetését április 21-én 11 órakor tartjuk a Múzeumban (Bp. V. kér. Deák tér 4.). A díjazottakat előzetesen levélben értesítjük! ,,, Minden érdeklődőt szeretettel várunk! Ezúton hívjuk fel az érdeklődők figyelmét, hogy újabb pályázatot hirdetünk. A pályázat témája: „Húsvét 1995”. Kérjük, írják le hamvazószerdától (nagyböjt kezdetétől) fehérvasárnapig (húsvét utáni első vasárnap) a húsvéti ünnepkör ma élő helyi hagyományait otthon a >' családban, a gyülekezetben és az iskolában (pl. böjti viselkedés, külső-belső megtisztulás, a környezet megtisztítása, gyülekezeti alkalmak, szokások, pas­sióolvasás, éneklés, játék, húsvét hajnali toronyzene, konfirmáció, viselet, éte­lek, ajándékozás, locsolkodás stb.). Beküldési határidő: június 9. Az elkészült dolgozatokat a következő címre küldjék: Országos Evangélikus Múzeum (Bp. V. kér., Deák tér 4.). I. díj: 10 ezer Ft n. díj: 5 ezer Ft III. díj: 3 ezer Ft HAZAI ESEMÉNYEK HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ Szabó Dénes és felesége, Pozsgai Ol­ga házasságkötésük 25. évfordulóját ünnepelték március 26-án a vecsési evangélikus templomban. A gyülekezet lelkésze a jubilálok konfirmációi igéivel kérte Isten áldását családi életükre és további, hittel végzett egyházépítő szolgálatukra. Szabó Dénes, a vecsési református gyülekezet gondnoka, fele­sége pedig az evangélikus gyülekezet felügyelője több mint másfél évtizede. A gyülekezet presbiterei verssel, virág­csokorral és énekkel köszöntötték az ünnepeiteket, a gyülekezet ajándékát pedig a lelkész adta át. „Az ÚRnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem... aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne aján­dékozna nekünk vele együtt mindent?” HASZNOS AJÁNDÉK KONFIRMANDUSOKNAK IS! MEGJELENT az Ev. Rádiómisszió új kazettája: „NÉZZ FEL!” címmel 2x15 perc fiataloknak, fiatalokról szöveg: Fabiny Tamás, zene: Promise együttes A kazettáért csak adományt fogadunk el. Megrendelhető az Ev. Rádiómisszió címén: 2142 Nagytarcsa, Pf. 19. Telj. fax: 28-370-684 NAGYTARCSA A PROMISE EGYÜTTES hangver­senye a nagytarcsai Művelődési Ház­ban április 21-én, pénteken este 6-kor. Volán-busz indul 17.50-kor Cinkotá- ról! ERFURT Március 27-29 között Erfurtban, az egykor Luther-lakta Ágoston-rendi kolostorban tartotta a Német Protes­táns Egyház (Evangelische Kirche in Deutschland) középkelet-európai kér­désekkel foglalkozó bizottsága évi ülé­sét. Ezen előadást tartott országunk, egyházunk és a térség helyzetéről dr. Harmati Béla püspökünk. BÉCS Április 3-7 között Bécsben tartják a felekezetközi tanulmányi európai inté­zetek évi konferenciáját. Egyházunkat dr. Hafenscher Károly professzor, a Lelkipásztor főszerkesztője képviseli. Apróhirdetés KEDVEZMÉNYES HÚSVÉTI AJÁNLAT EGYHÁZKÖZSÉGEK RÉSZÉRE Digitális templomi orgonák részletfizetésre is kaphatók (50 százalék + ÁFA befizetésével 4-6 havi részletre). Klasszikus hangzás, 26 regiszter, két manuál és lábpedál, beépített erő­sítővel, további erősítő- és fülhallgató csatlako­zással. Elegáns kivitel, hazai szerviz és referencia, próbajáték-lehetőség. MILL-TECH Kft. 1055. Budapest, Fáik Miksa u. 13. Telefon: 131-0155, tele­fax: 11-15-353 Fiatal, lakással ren­delkező, értelmiségi há­zaspár vagyunk. Jelenleg óvodáskorú gyerme­keink majdani lakáshoz jutásáról szeretnénk gondoskodni azzal, hogy életjáradéki szerződést kötnénk idős személlyel. Nehezen tanuló kisis­kolás korrepetálását vállalom. Tel.: 115- 9752 (este). Toronysisak javítást, festést, villámhárító rendszer elkészítését vállalom. Török Lajos kisiparos. 8800 NAGYKANIZSA, Varasdi u. 45. Megvételre keresem: Jakab-Szádeczky: Udvarhely vármegye története, Pálmay: Udvarhely vármegye nemes családai és Vájná: Hazai régi büntetések című köny­vet. SZABÓ 1122 Budapest, Zeke u. 8. A. ép. ÜLLŐI ÚTI régiségbolt vásárol: bútort, festményt, üveget, porcelánt, ezüstöt és bi­zsut. Tel.: 114-0106, 217-9010. Iskola- és irodabútor-szalon 1065 Budapest VI., Hajós u. 13-15. (az Operaház mellett) Telefon: 111-0636, 131-6455 Fax: 111-0636 Minden igényt kielégítő bútorválaszték! Helyszíni megrendelés esetén árkedvezmény ___________és/ragy bútorajándék!___________

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents