Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-04-16 / 16. szám

Evangélikus Élet 1995. április 16.

Tanárok és hallgatók jogai és kötelességei- Beszélgetés dr. Reuss András rektorral Néhány héttel ezelőtt számoltunk be arról, hogy Evangélikus Teológiai Akadémiánk (ETA) az Országos Presbitérium „reflektorfényébe" került. Arról is szóltunk, hogy elkészült a Teológiai Akadémia (Hittudományi Egyetem) „Szervezeti és Működési Szabályzata" (SZMSZ). Felkerestük az Akadémia vezetőjét és irányítóját, dr. Reuss András rektort, hogy ismertesse olvasóinknak, mit tartalmaz és mire szolgál a SZMSZ. A rektori hivatalban tettük fel neki kérdéseinket.- Mi tette szükségessé a SZMSZ megalkotását?

Rektor: Az Akadémiának, sőt, a Teológus Otthonnak ezelőtt is volt szabályzata. Szükséges volt rögzíteni a bevett és általánosan elfogadott szokásokat. 1989 óta „nagy intézmény” lettünk. 120 felett van hallgatóink létszáma. 1993-ban megalkotta az országgyűlés a Felsőoktatási Törvényt és ez ránk is vonatkozik. A törvény előírja és szabályozza, hogy a SZMSZ-nek mit kell tartalmaznia, ennek alapján alkottuk meg az új szabályzatot. Nem teljesen azonos az állami egyetemek hasonló szabályzatával, de éppen azt kellett ebben megmondanunk, miben különbözik.- Mi volt a szabályzat bevezetésének módja?

Rektor: Be kellett mutatnunk az Országos Presbitériumnak is jóváhagyásra, de az ún. Akkreditációs Bizottságnak is, hogy az állam részéről elismeijék. A presbiterek közül négyen kimerítően szóltak hozzá a tervezethez és javaslataikat bedolgoztuk a szabályzatba. 1994 szeptemberére kellett elkészülnünk, időben küldtük el, és most már elfogadott szabályzatunk van. A munkánk mégsem fejeződött be. Éppen tegnap kaptam egy újabb szabályzatmintát, az egyetemi felvételek szabályzatát. Ezt nekünk is el kell készítenünk, mert ha nem készül el, akkor ránk is az állami vonatkozik, egyébként az egyházi intézmény, egyetem sajátos szabályai szerint eltérhet, csak ezt rögzíteni kell.- Mennyiben egyházi és mennyiben állami intézmény az- Akadémia? Hogyan állunk az autonómia kérdésével?

Rektor: Egyházi intézmény vagyunk! Fenntartónk a Magyarországi Evangélikus Egyház. 0 kéri számon munkánkat, neki jelentünk, ő nevezi ki a tanárokat. Az Egyetemi Tanács (ET) vezeti az intézményt, választja a tanárokat, de kinevezésre felterjesztjük az ET határozatát.- Mit jelent az autonómia a hallgatókra nézve?

Rektor: A Felsőoktatási Törvény értelmében hallgatók is részt vesznek az ET munkájában választás szerint, így ők is részesei a döntéshozatalnak. 25%-os a részvételük a tanácsban.- Mit mond a SZMSZ a tanárok

és a hallgatók jogairól és kötelességeiről?

Rektor: A 16. § erről így szól: „Az ETA biztosítja az oktatók, tudományos kutatók, és a hallgatók számára az oktatás, a tudományos kutatás, a művészi alkotó tevékenység és a tanulás szabadságát.” Az oktatók jogosultak a meghatározott követelményeknek megfelelően tantervet kialakítani, a tananyagot fejleszteni és a munkájukhoz szükséges eszközödet felhasználni. A hallgatók tanulmányi szabadsága - a tanulmányi rendben meghatározott feltételek szerint - terjed ki más szakok és egyetemek előadásain való részvételre, pályázatok megpályázására, az intézmény életében való aktív részvételre, a létesítmények, eszközök és berendezések használatára. Vannak tehát kötelező és szabadon választott tantárgyak, szemináriumok.

A tanárok utánpótlása, képzése, elhívása, és kinevezése nagy gond lesz a jövőben az új Felsőoktatási Törvény követelményei értelmében.- Egyik újdonság lelkészképzésünkben a zsinat új törvénye szerint a 6 éves képzési időtartam. Ebből öt év tanulmányi időszak végén szigorlattal kerül tovább a hallgató, de még egy évig az Akadémia kötelékébe tartozik, mint lelkészjelölt és csak ezen év után kap lelkészi oklevelet és lehet felavatott lelkésze egyházunknak. Mi tette szükségessé ezt a rendelkezést?

Rektor: Sokan kérik számon rajtunk, hogy nem eléggé „gyakorlatias” a képzésünk. Egyházunkban téves az a felfogás, hogy az a jó lelkész, aki meg tudja javítani a templomtetőt, szinte ezermesterként munkálkodik, mindenhez értenie kell. Ugyanakkor „laikusoknak” kell tudni hirdetni az igét. Nem jó ez a gondolkodásmód. Ma mindenütt fontos a szakképzettség, a szakszerűség a különböző hivatásokban. A lelkésznek jó teológusnak kell lennie! Elsődleges feladata az ige tiszta és igaz hirdetése. Ezért van a hatodik év lelkészjelöl- ti státusa, hogy alkalmas lelkészek irányításával a lelkészi munka gyakorlatába tanuljanak bele. Ezután kapjon lelkészi oklevelet és legyen megválasztható önálló munkakörbe is.- Tervezi-e az Akadémia, az ET, vagy az Országos Egyház újabb tanszékek felállítását?

Rektor: Egyelőre nem tervezünk ilyet. Amiről gyakran szó esik, bizonyos stúdiumokat eddig is beépítettünk a tanszékek munkájába, tanrendjébe, így a misszióvagy a diakónia tudományát. A tanárutánpótlás nehézségei miatt elegendő lesz a meglévő tanszékek betöltéséről gondoskodni. A hittantanári hallgatóknak pedig rendelkezésére áll az ELTE pedagógiai szakán megfelelő képzés elnyerése.

— Köszönöm a beszélgetést.

Tóth-Szöllős Mihály

HITÜNK ALAPJA: JÉZUS FELTÁMADÁSA

A feltámadás legnagyobb

Jn 11,25a

Lázár feltámasztását János evangéliuma úgy írja le, mint Jézus legnagyobb csodáját, nem sokkal Nagypéntek és Húsvét előtt. Hangsúlyozottan nagyobb csoda, mint a másik két ismert feltámasz- tási történet: Jairus leányáé (Mt 9,20-26; Mk 5,21-24; 35-43; Lk 8,40-42; 49-55) és a naini ifjúé (Lk 7,11-17). A lány nem sokkal korábban halt meg, a fiút is éppen temetni készültek, néhány órával a halál után. Lázár azonban - akinek neve azt jelenti: Isten megsegít - már negyedik napja halott, „szaga van”. Korabeli tanítás szerint a lélek három napig tartózkodik a holttest közelében, utána távozik el végleg „Istenhez, aki adta”. Jézus tehát akkor igazán Úr, az Isten Fia, ha az ilyerf íalottat is életre tudja kelteni. Csák találgatni tudjuk, hogy a másik három evangéliumban miért nem szerepel a története. Nehéz elképzelni - bár éppen nem kizárt -, hogy Máté, Márk és Lukács nem hallott róla. Ha pedig mégis hallották, akkor jó okuk volt a hallgatásra. Jn 12,9-10-ben olvashatjuk, hogy a nagytanács a feltámasztott Lázár megölését is elhatározta.

Lázár, Mária és Márta Betániá- ban‘lakott, Jeruzsálem szomszédságában. Jézus a Jordán túlsó partján tartózkodott, amikor hírül vitték neki Lázár betegségét. Mégis két napig vár, és csak azután indul útnak. Lázár közben meghal, el is temetik. Jézus azonban már tudja, hogy életre fogja kelteni. Ezért nevezi Lázár többnapos

halálát is alvásnak, ahogyan Jairus leányáét is. A tanítványok pedig azt gondolják, hogy az alvás a gyógyulás kezdete. Jézus erre megmondja nekik, hogy jó okkal késlekedett, igy sokkal nagyobb jelét adja isteni dicsőségének, mintha „csak” a súlyos beteget gyógyítja meg. Tanítványai mégsem fogják fel szavainak értelmét, sőt Tamás ki is jelenti: ha visszatérnek Judá- ba, akkor nekik is le kell mondaniuk életükről; hiszen Jézust meg akarták ölni.

Márta Jézus elé megy, és szomorúan utal az „elmaradt” csodára: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem." De azt is tudta, hogy Jézus különleges viszonyban van az Atyával. Ugyanakkor vallotta a farizeusok feltámadáshitét. Amikor az Úr megígéri neki Lázár feltámasztását, Márta „felmondja” neki, amit erről tanult: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon." Jézus válasza erre az Újszövetség legnagyobb bizonyságtétele a feltámadásról: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” A gyászoló gyülekezethez készülve, e szavak különösen is ünnepélyesen hangzanak.

E szavak igazi ünnepélyességét azonban az adja, hogy maga Jézus jelenti ki, mi az Újszövetség újdonsága. Az Ószövetségben az Úr, az egy Isten, az Atya az élet kizárólagos birtokosa és adományozója. Most pedig itt áll - Nagypéntek előtt - aki legyőzi a halált. Aki - jó néhány évtizeddel az evangélium megirása előtt - tényleg le is

Legyenek imádságaink és álmaink

Beiktatták Szirmai Zoltán pesti esperest

Van-e az ezredvégen elég hitünk, erőnk, e jövőkép nélküli nép között, amikor ki tudja, mi lesz velünk, mi lesz az országgal, mi lesz Európával? — tette fel a kérdést Harmati Béla püspök, amikor beiktatta Szirmai Zoltánt, a pesti egyházmegye megválasztott esperesét. - Kell, hogy legyen - folytatta mert e világ talajába hullott a mag, Jézus Krisztus, és az ő életéből új élet, új reménység származik. „Ne félj, mondta az Úr Pálnak, hanem szólj és ne hallgass, mert én veled vagyok” (ApCsel 18,9-10).

Szirmai Zoltánt másodízben választották esperessé; először 11 évvel ezelőtt, majd idén januárban, Bolla Árpád nyugalomba vonulása után az esperesi szolgálat hátralévő több mint egy esztendejére. A fasori templomban tartott egyházmegyei közgyűlésen és beiktatáson a püspök arról is beszélt, hogy mennyit változott a világ a két szolgálat időpontja között. Ma Magyarországon az intézmények elveszítették a polgárok bizalmát, de talán a gyülekezetekben él még az a bizalom, amely az élethez szükséges. A püspök ezután beiktatta esperesi szolgálatába Szirmai Zoltánt, akire huszonnégy lelkész kért áldást és Istén megerősítését.

Az egyházmegyei közgyűlést Pintér Győző felügyelő nyitotta meg. Szirmai Zoltán székfoglaló beszédében ugyancsak az „itt és most” helyzetből közelítve fogalmazta meg esperesi hitvallását. Ugyanazt az igét folytatva idézte Pál álmát, az Úr biztatását: „Nekem sok népem van ebben a városban!” Kifejtette, hogy abban a reménységben szeretne élni gyülekezeti lelkészként és esperesként egyaránt, hogy Istennek ma is sok népe van, akiknek hűséges szolgálattal tartozik, jelent és jövőt szolgálva. A mai Pesten sem sokkal köny- nyebb a helyzet, mint az ókori Ko- rinthusban. De meg kell keresni

Isten népét, fel kell ismerni az alkalmakat és a megfelelő hangot megtalálva, meg kell tölteni a sokféle hiányérzetet, elsősorban az Isten-hiányt. Jelenünk és jövőnk lényege egyházmegyénkben, egyházunkban és városunkban: meghallani és továbbadni a hívő és bátorító isteni szót.

Az új esperest számosán köszöntötték. Egyházunk vendégei, Hans Martin Linnemann westfáliai püspök és Helmut Weide egyháztanácsos meleg szavakkal üdvözölték és áldást kértek szolgálatára. Dr. Gálos Miklós felügyelő a fasori gyülekezet, Kendeh György a pesti lelkészek, Bálint László budai esperes a szomszéd egyházmegye, Pángyánszki Agnes egyetemi lelkész az ifjúság nevében mondtak köszöntőt. Bolla Árpád a tengerentúlról levélben üdvözölte „elődjét és utódját”. Dr. Vajda Ferenc, a Fasori Gimnázium igazgatója méltatta Szirmai Zoltán érdemeit a gimnázium újraindításában és működésének segítésében. Az ökumenikus gondolkodású esperes beiktatásán részt vett és baráti köszöntőt mondott a kerület szinte valamennyi felekezetének lelkésze.

Szirmai Zoltán 60 éves

Legyenek imádságaink és álmaink - mondotta esperesi székfoglalójában Szirmai Zoltán. A most 60 éves lelkész olyan ember, aki mindezekkel rendelkezik. S talán a legtöbb, amit egy gyülekezet elvárhat papjától: legyenek imádságai. Olykor álmokért is ?! Mert amikor több mint 30 évvel ezelőtt megkezdte fasoriszolgálatát, még csupán álmoknak tűntek, amik később célokká váltak. Célokká, amelyek közül sok megvalósult, mások pedig - talán nem örökre - visszakerültek az álmok birodalmába.

A 60-as évek elején, amikor a fiatal lelkész a Fasorba került, az ország a mélypontról éppen csak elmozdulóban volt. A gyülekezet élte a maga kissé megfélemlített, bezárkózó életét, hiszen ezekben az időkben sokszor még azt is titkolni kellett, ha vasárnap istentiszteletre járt valaki. A fiatal lelkész ezt is megértette. De mindvégig készen állt lelkében és szellemében arra, hogy amikor negyedszázad múltán beköszöntött a szabadság, „teljes fegyverzetben" álljon az új feladatok elébe.

Milyen is ez a fasori gyülekezet, amelyben Szirmai Zoltán élete felét és papi szolgálatának eddigi csaknem egészét letöltötte? Azt gondolom : ha egy tipikus budapesti gyülekezetei kellene ábrázolni, arra a miénk nagyon alkalmas volna! Sok az idős, sok a régi jó, hűséges lélek;

igéje

győzte. Azért lehet a feltámadás szerzője, mert ő maga az élet.

A feltámadás és az élet egymás mellett említése nem felesleges szóismétlés. A feltámadás a halál legyőzésére utal, az élet pedig az isteni teljességre, világosságra, szabadságra és dicsőségre. Utoljára, e legnagyobb csodánál mi többet mondhatott volna magáról? Mi ehhez képest az első, a viz borrá változtatása (2,1-11)?

Lehet csodálkozni azon, hogy Jézus Húsvét előtt ilyet mondott. Egyesek arra gondolnak, hogy Jézus Húsvét és Mennybemenetel között mondta e szavakat, amelyeket az evangélista a történet mondanivalójának hangsúlyozására Húsvét elé tett. De nem kell átrendeznünk az evangéliumot, hiszen ha Jézus valóban feltámasztotta Lázárt, akkor ennek elmondásával sem „kellett” Húsvétig várnia. A mai gyülekezetnek azonban az a legfontosabb, hogy Jézusnak ezek a szavai mindig érvényesek maradnak. Arra a Jézusra mutatnak, aki az egyetlen, igazi vigasztalás, az igazi és tökéletes élet szerzője.

Luther egyik legfontosabb művében - Értekezés a keresztyén ember szabadságáról - így hivatkozik igénkre: „Egyetlen egy szükséges a keresztyén élethez, igazságossághoz és szabadsághoz. Ez pedig Isten szent igéje, Krisztus evangéliuma, ahogyan Jn 11,25-ben mondja: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, nem hal meg örökké.”

Dr. Szentpétery Péter

értelmiségiek és úgynevezett egyszerű emberek - kétharmad részt nők, egy harmadrészt férfiak -, és néhány kereső fiatal. S még egy jellemző vonás, ami, remélem, nemcsak erről a gyülekezetről mondható el, de erről kiváltképp: nqgyon szereti lelkészét. És ez egyáltalán nemcsak köznapi értelemben, szimpátia szinten értendő! Szere- tetet ugyanis úgy kap legbiztosabban az ember, ha először ad. Hiába, nem találok eredetibb, ám megfelelő kifejezést erre: annyi szeretetet adott és ad a hozzáfordulóknak, őt hallgatóknak, benne bízóknak, tőle tanulóknak, hogy a válasz csak a szeretet viszonzása lehet. Hogy miért éppen ezt a vonását emelem ki, amikor beszélhetnék a kiváló igehirdetőről; az idejét senkitől sem sajnáló, másokat meghallgatni mindig kész lelkigondozóról; a remek játékokat tudó, a kamaszok szertelenségein soha fel nem háborodó tanárról; a világ dolgaiban naprakészen tájékozott, művelt emberről. .. ? Azért, mert a forrás mindig ugyanaz.

Amikor gyülekezetünkben, „családi” körben köszöntöttük születésnapján lelkészünket, minden mondanivalónk lényege az volt: szeressen még sokáig minket, hogy szerethessük őt. Imádkozzon és álmodjon még sokáig, és segítse öt Az, aki az imákat meghallgatja és az álmokat beteljesíti.

U. Á.

Nyilvános szívbéli köszöntő- Szirmai Zoltán esperesi beiktatása alkalmából Kedves Esperes Úr! Kedves Zoltán!

Minden iktatás, legyen szó gyülekezeti lelkészről, egyházi tisztségek viselőiről, presbiterekről, vagy iskoláink igazgatóiról, tanárairól, többszörös ünnepet jelent. Ünnepet az érintett személyeknek és közösségeknek, családoknak és munkatársaknak, egyre inkább a helyi társadalmaknak, amelyekben a gyülekezetek élnek, szolgálnak.

És ünnep az egyháznak. Számomra, tisztemnél és alkatomnál fogva egyaránt sajátos öröm minden iktatás, mert mindegyik hordozza azt az üzenetet, íme, vannak, ismét és ismét vannak férfiak és nők, akik elhivatottak a szolgálatra és vállalják azt. Nem magányos harcosok az egyházkormányzás feladatával megbízottak, lám, vannak szolgatársak, akikre leltet számítani, akik bírják a terheket. A mi hibánk, ha nem építünk erre.

Ezen az iktatáson köszöntőmben egy személyes és egy általános gondolatot szeretnék kifejezni.

A személyest bizonyára tudod, de el kell mondanom újra meg újra az Isten iránti hála és,a tanulságok okán. Közel negyven éve, a negyvenes évek régi Deák téri ifjúsági ébredésére nyúlik vissza barátságunk. testvéri kapcsolatunk. Számon tartom azóta

is az akkori ifjúság tagjait, hálával és büszkeséggel, azokat, akik lelkészek, lelkészfeleségek, teológiai tanárok lettek és persze mind a többieket, akik különböző életutakat jártak és járnak ■ be, de közös bennük a gyülekezethez, az egyházhoz, a Jézus Krisztushoz tartozás. Igen, most is úgy érzem, egy Deák téri ifjút, aki szolgálata jelentős idejét a szomszédos, testvéri fasori gyülékezetben töltötte el, fontos egyházi szolgálatra választották meg azok, akik erre törvényeink szerint illetékesek. És erre büszke vagyok, de többről van szó. Tudnod kell, hogy nemcsak én, hanem a régi közösség tagjai mind számon tartanak, szeretteiddel, gyülekezeteddel, szolgatársaiddal együtt imádkoznak érted. Igen, köszöntőmben, amely tisztemnél fogva a nagy közösség üzenete, benne van az egykori elindító Deák téri ifjúság szeretete, köszöntése.

A választásra utalás már átvezet az általános gondolathoz. A Zsinat legutóbbi ülésszakán elfogadta az egyházmegyéről és az egyházmegyében végzendő szolgálatról szóló törvényeket. Igaz, ezeket később léptetjük majd életbe, de semmi. akadálya nincs annak, hogy már ma is az új törvények szelle- mében végezzük tevékenységünket: _________

Te abban a sajátos helyzetben vagy, hogy korábban is végeztél már esperesi szolgálatot. Ez még értékesebbé teszi a bizalmat, amelyet az egyházmegye gyülekezeteitől kaptál és növeli felelősségedet. A múlt értékeinek a megőrzése mellett megmutathatod, milyen új munkastílust igényel a törvény, keretet teremtve a megújuló egyházmegyei életnek.

Erős egyházmegyét szeretnénk, melyet a maguk lábán álló, gazdag programokkal rendelkező gyülekezetek alkotnak, melyek a spirituális élettől az anyagi együttműködésig segítik egymást. Az esperes a lelkészek pásztora, felügyelőtársával együtt az egyházmegye vezetője, a testületi döntések végrehajtója. De azt hiszem, Te ezt nálam jobbán tudod, érted és vállalásod mutajja elszántságodat a végrehajtásban.

Amikor Isten áldását kérem szolgálatodra, a Pesti Egyházmegyére, akkor azt ígérhetem, hogy minden általad igényelt segítség megadására kész vagyok munkádhoz és remélem, hogy ez, egyéb értékei mellett, példamutató lesz az említett új zsinati törvényünk végrehajtását tekintve a jövőben megválasztásra kerülő esperesek számára.

Frenkl Róbert

*

(Elfoglaltságom miatt nem tudtam részt venni a beiktatáson, ezért kértem és köszönöm meg az Evangélikus Elet nyilvánosságát. ) : __________________

A beiktató istentisztelet

H. M. Linnemann püspök és H. Weide egyháztanácsos köszönti az esperest