Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-04-09 / 15. szám

Evangélikus Élet 1995. Április 9. EEl jftS GYERMEKEKNEK I 0 K N K Nem tudom, mit jelent éhezni - mindennap kerül elég étel az asztalunkra. Nem tudom, milyen a kínzás után a sajgó sebeket törölgetni - vigyázó, gondos kezek vesznek körül. Nem tudom, milyen üldözöttként élni - este mindig a fűtött lakás vár rám. Mikor a tévében látom az éhezőket, a sebesülteket, az üldözötteket, nem tudom beleélni magam a helyzetükbe. De őszintén szólva nem is szeretném megtudni, mit is érezhetnek. Te pedig, Jézusom emberré lettél, hogy részed legyen a fájdalmunkban, az üldözöttségünkben és a könnyeinkben. Csodálattal olvasom Bibliámban a szenvedésedről szóló történetet. Hogy mi mindent vállaltál értünk! Csodálattal mondok köszönetét: Köszönöm, Isten Fia, az emberségedet! BIBLIAI „KI-KICSODA” Lázár Bétáméban, egy kis településen Jeruzsálemtől fél órányi járóföldre, élt három testvér: Mária, Márta és Lázár. Az evangéliumokból megtudhatjuk, hogy Jézus nagyon szíve­sen töltött náluk alkalomadtán egy kis időt. Egyszer példá­ul, amikor náluk járt, Márta igyekezett őt elhalmozni min­den finomsággal, míg Mária csak ott ült Jézus mellett, és hallgatta a Mestert. Amikor Márta felháborodott azon, hogy Mária nem segít, Jézus védelmére kelt Máriának. Egy alkalommal Jézus szomorú hírt kapott a kedves barátok felől: Lázár, akit Jézus annyira szeret, beteg. Jé­zus másnap el is indult, hogy meglátogassa a betániai ismerősöket. Mire azonban megérkezett, Lázár már négy napja halott volt. Márta és Mária szomorúan fogadták a „későn érkezett” Mestert: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérünk.” Jézus lelkében igen felin­dulva megkérdezte: „Hová helyeztétek őt?” Majd mikor megállt a sír előtt, hangosan felkiáltott: „Lázár,jöjj ki!” És Lázár, aki halott volt, újból életre kelt. Néhány nappal a nagyheti események előtt, azelőtt, hogy Jézust elfogták, elítélték és keresztre feszítették, is­mét meglátogatta a betániai kedves barátokat. Lázár Jé­zussal és más vendégekkel ült az aszalnál, Márta, a szor­gos háziasszony felszolgált, Mária pedig drága nádruske- netet vett elő, és megkente vele1 Jézus lábát. Amikor ezért egyes tanítványok pazarlással vádolták őt, Jézus Mária védelmére kelt: „Hagyjátok őt, hogy megtegye, mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek min­dig veletek!” Jézus már tudta, mi vár rá. Tudta, hogy elközelgett az óra, amikor elárulják, elfogják, megszégyenítik, és ke­resztre feszítik. Hogy harmadnapra feltámadjon, és hir­desse : úr Ő minden nyomorúság felett, és képes leoldani még a halál bilincseit is! FERI BÁCSI JÁTÉKAI „Hol van megírva” □□□□□ □□□, aaoüa Jézus mondja: Meg nem hallgatott imádságok Egy korábbról már ismert feladvány megoldására biztatlak benneteket! Egy ismert mondatot kell megtalálnotok az Újszö­vetségben. A mellékelt ábrán minden téglalap a keresett mondat egy-egy betűjét jelöli. Hétről hétre megadok egy-egy magán­hangzót, amely a keresett igében szerepel. A játék négy héten keresztül tart majd. Segítségként elárulom, hogy a hetente közölt magánhangzókat ábécé-sorrendben ismertetem. Most az „a” betűk vannak soron. Azok, akik hamar rábuk­kannak a helyes megfejtésre, hétről hétre plusz kérdésekre is válaszolhatnak, s így gyarapíthatják pontjaikat. Beküldendő a keresett mondat, és az, hogy hol van megírva! A plusz kérdés a következő: Ki mondja és kinek a fenti mondatot ? Kérlek benneteket, hogy megfejtéseiteket a lap dátumát köve­tő keddig adjátok postára! A „3x3” fedőnevet viselő játék megfejtői Valóságos megfejtésáradat érkezett a feladványra, amelyben bibliai idézetekhez képeket kellett párosítanotok. A három mon­dathoz három-három képet. Azt fogadtam el 9 pontos megfej­tésnek, ahol minden kép a megfelelő mondat mellé került! így az első mondathoz a 4,7,8; a másodikhoz az 1,2,5; a harmadikhoz pedig a 3,6,9. A helyes megoldást beküldők névsora a következő: 9 pontos: Bánki Renáta (Inota); ifi. Bors Zoltán (Felpéc); Davidovics Ágnes (Budapest); Donath Ferkó (Ózd); Fancsali Ifjúsági Kör; ülés Adél (Egyházasdengeleg); Németh Anita (Já- nosháza); ifi. Szabó Pál (Kölesd); Sznopka Ágnes és Csaba (Pi­lis); Ambrus Dániel, Bah Veronika, Farkas Boglárka, Fülöp Ba­lázs, Grdber Balázs, Márton Dániel, Mendel Katalin, Mihalik János, Németh Balázs, Németh Edina, Németh Nikolett, Páli Krisztina, Portschy Ádám, Sebestyén Bálint, Verebes Zsolt (mindannyian Celldömölkről); 8 pontos: Nuszpel Mónika és Krisztián (Soltvadkert); 7 pontos: Grósz Eszter (Nagybörzsöny); Világi Dávid (Győr); 3 pontos: Németh Csilla (Somlószőlős). Mindnyájatoknak gratulálok! „Erőt kértem Istentől, hogy ered­ményesen dolgozhassak, segítsége elmaradt, hogy megtanuljak aláza­tosan engedelmeskedni. Egészséget kértem Istentől, hogy valami nagy dolgot alkothassak. O ezzel ellentétben meghagyta töré­kenységemet, hogy valami neme­sebbet teljesítsek. Gazdagságért fohászkodtam, hogy boldog legyek, 0 azonban sze­génységre ítélt, hogy bölcs lehessek. Hatalmas kértem, hogy tisztelje­nek az emberek, Isten azonban ■ gyengévé tett, hogy utána vágya­kozzam. Olyan dolgokat kívántam, ame­lyek megvidámítják életemet, Isten azonban olyan szivet adott, ami mindennek tud örülni. Barátokat kerestem, hogy meg­meneküljek a magánytól, Isten azonban megtanított minden em­bert testvérként szeretni. Semmit sem kaptam azokból, amiket kértem, de minden remé­nyem beteljesült. Akaratom ellenére minden titkos imám meghallgatást nyert, minden ember között én lettem a leginkább mgajándékozott." A New York-i mozgássérültek rehabilitációs központjának falán olvasható ez a felirat. Egy névtelen beteg - beteg? - hitvallása. Elgon­dolkozom: vajon mi mit kérünk és mit kapunk? Elfogadjuk-e a tényt, hogy egytől egyig megajándéko­zottak vagyunk: Es azt az ígéretet, hogy minden reményünk beteljesül - kételkedésünk, kicsinyhitűsé- günk ellenére? Hiszen nem cseké­lyebb hatalmasság, mint maga Is­ten ígéri ezt! És ő valóban meg­tartja a szavát. Lehet-e ez a néhány mondat az én hitvallásom is? Mindannyiun­ké? „Semmit sem kaptam azokból, amiket kértem, de minden remé­nyem beteljesült.” Olyan sok min­dent kérünk. Benyújtjuk a rende­lést - a hosszú listát, és elvárjuk, hogy a „Kívánságteljesítő” min­dent, az utolsó pontig, tételek sze­rint megadjon. És mi van, ha ő másképp gondolja? Rögtön két­ségbeesünk: nem is figyel imádsá­gunkra, elengedi a füle mellett; ennyire nem számítunk, ilyen ke­véssé vagyunk fontosak neki? Egy­általán, érdemes kémünk, egészen más, netalán semmi eredménye sem lesz? Mit kérünk? Eredményeket, si­kert, gazdagságot, egészséget, hatal­mat, hódolókat, boldogságot... Mit kérünk? Uram, csak ide ne küldj, csak ettől az idegeimen táncoló em­bertől szabadíts meg, csak ezt vagy azt ne kellene megtennem, csak most az egyszer maradjon titokban az igazság... Ezt ő így nem akarja! Úgy teljesíti kéréseinket, hogy nem úgy, és nem akkor adja meg, amikor mi úgy gondoljuk, itt lenne az ideje, vagyis: most azonnal; ide nekem, de rögtön. És mégis - ígé­rete szerint - beteljesíti reménysé­geinket, és még azokon felül is megajándékoz. Erőt ad arra, hogy felülkereked­jünk félelmeinken, szorongató gondjainkon, önmagunkon. Alá­zatot plántál belénk, hogy tudjunk hátulról elsők lenni, meghagy töré­kenységünkben, hogy még jobban kezébe tegyük sorsunkat. Amikor Tristan Bemard francia írót a német Gestapo letartóztatta, ezt mondta feleségének: „A félelem ideje lejárt, a remény korszaka kez­dődik". Nekünk sem kell kétségbe­esnünk: nem hallgatja meg, nem teljesíti kéréseinket! Ellenkezőleg, reménységünk lehet, hogy többet és jobbat ad, mint gondolnánk. Még a legreménytelenebb helyze­tekben is. Valaki egyszer azt tudta monda­ni: legyen meg a Te akaratod, Atyám, és végigjárta értünk a halál útját. A kereszt azt is hirdeti ne­künk: a félelem korszaka lejárt, a reménység ideje következik. A mi reménységünké, hogy törékenysé­günk, szegénységünk, gyengesé­günk, kétségeink ellenére megaján­dékozottak és ajándékozók lehe­tünk. Mert örvendező szívet, test­véreket készített nekünk az Isten, hogy növekedhessen bennünk a re­mény, és kitáruljon az életünk a másik, a Testvér felé. V. Gy. A Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány ösztöndíjpályázata A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. Az Alapítvány ösztöndíjainak célja a magyar protestantizmus hitbeli, erkölcsi és művelődési örökségének ápolására, gazdagítá­sára magas színvonalon képes pro­testáns értelmiségiek nevelésének, tanulmányainak támogatása, szo­ciálisan hátrányos helyzetű tehet­séges diákok kiválasztásával. Az Alapítvány 1991-1993-ban öt alkalommal mintegy háromszáz diáknak megközelítően két millió forintot juttatott ösztöndíjként. A tevékenység folytatásához szük­séges kellő banki és egyéni befize­tések megcsappanása miatt azon­ban az 1994-es naptári évben az újabb ösztöndíjpályázatok meg­hirdetése kényszerűen szünetelt, a jelenlegi pénzügyi helyzetben pedig csak a korábbi feltételek megszigo­rításával lehetséges. Az Alapítvány olyan középisko­lai tanulók, illetőleg közép- és álta­lános iskolai tanárjelölt egyetemi és főiskolai hallgatók pályázatát várja, akik az 1994/95-ös tanév el­ső félévében (őszi szemeszterében) a jelenlegi értékelési rendszerben 4,7-es vagy annál magasabb tanul­mányi átlagot értek el, továbbá szociális helyzetük (szüleik, eltar­tóik anyagi lehetősége) csak igen nagy nehézségekkel teszi lehetővé iskoláztatásukat. Pályázni lehet bármily típusú intézményből, egy­házi, állami, önkormányzati fenn­tartású iskolákból egyaránt. A pályázathoz mellékelni kell: 1. önéletrajzot, mely őszintén, a valóságnak megfelelően mutatja a szociális helyzetet; 2. Tanári és/vagy lelkészi aján­lást, mely szmélyes ismertséget tükröz (Az Alapítvány az egyházi kötődést önkéntes, belülről fakadó nevelési célnak és nem formális előfeltételnek tekinti); 3. A kívánt tanulmányi eredmé­nyeket igazoló dokumentumokat. A pályázók fokozottan ügyelje­nek a szükséges mellékletek össze­állítására, mert bármelyik hiánya automatikusan a pályázat elutasí­tását vonja maga után. Az Alapít­vány elsődlegesen olyan fiatalokat támogat, akik más alapítványok­tól és szervezetektől nem kapnak ösztöndíjat. A jelenlegi pályázat az 1994/95- ös tanév első félévére (őszi sze­meszterére) szól. Beadási határide­je: 1995. május 2. A határidő után postára adott pályázatok nem ve­hetők figyelembe. Cím: Magyar Protestáns Tanulmá­nyi Alapítvány. 1117 Budapest Ka­rinthy F. u. 13. m/6. (Az Alapít­vány számlaszáma: Banque Indo- suez, 1088 Bp. Rákóczi u. 1-3. Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány 2Q0105) KIEGÉSZÍTÉS A KONFEREN­CIÁKHOZ: A Piliscsaba 2. számú (P2) (augusztus 6-12.) országos if­júsági konferencia vezetője Szeve- rényi János lesz. AUSSTELLUNG EXHIBITION KIÁLLÍTÁS TÖRÖK JÁNOS naiv festőművész naive Maler naive painter 1995. március 10.-24. HOTEL MERCURE ' BUDA Budapest, /. Krisztina bt. 4-1-43. A kiállítást szervezte: "RÓZSA " GALÉRIA Bp. 1. Szentháromság u. 15. tel: (36-1) 155-68-66 A világ tele volt képíró asszonyokkal és fa­ji**- ragó emberekkel, népballadákkal, dalok­kal, teremtés- és halálmítoszokkal és népmesék­kel. Vigyázzunk, hogy ki ne haljanak az éneklő népek, a mítoszalkotó népek, a képíró asszonyok és faragó emberek, mert az ember hal ki velük. Őrizzük, gyűjtsük, terjesszük műveiket, tanuljunk tőlük, legyen eleven lelkünk eleven része a nép léttől el nem különült művészete, amely önmagát mondja, mint a természet. S épp ezért bizonyossá­ga a múltnak és a maradandóságnak.” Juhász Ferenc közel harminc esztendeje hívta fel a figyelmet a magyar kultúra egy ki­Gondolatébresztő kiállítás - népi értékek megmentése csíny, de nem jelentéktelen részére, a népi alko­tóművészekre. Azokra a sokszor nagyon is egy­szerű emberekre, akik nem ismerték nagy művé­szek alkotásait, hiszen talán át sem lépték a falujuk határát, dolgoztak hajnaltól estig, de szabad perceikben, a pihenés, a tűnődés óráiban valamiben - talán nem is tudatosan - kifejezték érzéseiket, gondolataikat. Keresték a szépet, a jót, az igazságot - rajzoltak, festettek, faragtak, daloltak sajat maguk örömére, úgy, ahogy Reményik Sándor írta versében: „Hogy jő az ihlet? Ezt kérdezte tőlem > Kíváncsin valaki. Hát - néha úgy jő, mint a langy eső, És néha, mint a villám...” Az ő helyüket kereste Juhász Ferenc is a magyar kortársművészetben. Bizonyítani kívánta, hogy a naiv művészet is része a modem művészet­nek: szívből, lélekből fakadó jelenségek, tárgyak. A privatizáció előretörése folytán ennek a művészet­nek is lett „privát” támogatója. Szabó Csilla népművelő pedagógus 1992 tavaszán egyéni vál­lalkozóként hozta létre a „Rózsa” Galériát, ha­zánk első magán naiv művészeti galériáját, azzal a céllal, hogy a háttérbe szoruló régi közösségi együtteseknek, népművészeti köröknek, hazai és határon túli magyar képzőművészeknek bemu­tatási és érvényesülési lehetőséget biztosítson. Sokan talán nem is tudják, milyen örömet jelent messzi falvak öregeinek, ha megszólaltat­ják őket, érdeklődnek életük után. „Ugye, én most örökséget adtam, kedveském?” - kérdezte Somogybán a 86 éves Margit néni, amikor egy oltárkép versbe szedett történetét mondta el magnómra. Sokszor éreztem magam is, hogy kincsre találtam, dalban, versben, Bibliák első oldalára írt ajánlásokban, bejegyzésekben. Mennyi verset, kedves mesévé alakított igaz tör­ténetet jegyeztem fel gyűjtés közben és milyen boldogan nézték, hogy papírra kerül és majd a rádióban elhangzik, amit ők még az „Édestől”, a „Szülétől” vagy az Apótól hallottak (szándé­kosan írtam nagy kezdőbetűket, mert a hangjuk­ból áradó tisztelet is ezt kívánta!). „Büszke va­gyok, hogy én is adhattam valamit magának. Vóna ilyen öröksége a Pista bá’nak is, csakhogy szegényhez el kell menni, mert már nem tud kikeve­redni a házacskájából. A falu szélen lakik kis cse­lédeivel (gyerek, unoka), az öreg harangozó elkí­sérné, az ráér már...” Az öregek, messze falvak lakói szívesen kitárulkoznak, ha látják, hogy értékelik az ő „tudományukat”. Szívük, lelkűk benne van az ízesen formált mondatokban. Ezért is mentem szívesen a Rózsa Galéria kiállí­tására, mert a kiállított képek, emléktárgyak is kincseket rejtenek, öreg fiókok rejtett kincsét, s a színes festmények régi szép hagyományokat, ünne­peket elevenítenek fel, a családot, a falvak kis kö­zösségét összekapcsoló ünnepeket, ünnepi szoká­sokat. Sok színes virág, falusi udvarok gyümölcs­fákkal, háziállatokkal - festőik, rajzolóik a maguk évszázados életét, mindennapjait, ünnepeit örökí­tik meg úgy, ahogy az Arany János „Családi kör” című versében festette le. A Rózsa Galéria kiállításait kiállítótermeken kívül szállodákban, kamaratermekben rendezik, népművészek bemutatkozásával gazdagítva. Schelken Pálma JELENTKEZÉS NYÁRI KÁNTORKÉPZŐ TANFOLYAMRA Tanfolyamok időpontja: I. június 26.-július 15-ig, háromhetes II. július 17-29-ig, kéthetes Hl. július 31.-augusztus 19-ig, háromhetes. A tanfolyamok részvételi díja: kéthetes tanfolyamokon 6500 Ft, a háromheteseken 10 000 Ft A jelentkezési határidő: május 1. A jelentkezéseket „Evangélikus Kántorképző Intézet 2151 Főt, Berda József u. 3.” címre keD küldeni. A jelentkezéshez csatolni kell a lelkészi ajánlást, az először jelentkezőknek életrajzot, valamint annak leírását, hogy milyen zenei tanulmányokat folytattak eddig. Elsősorban a zenei előképzettséggel rendelkezőket van módunkban felvenni. A felvételről vagy annak elutasításáról értesítést küldünk. Evangélikus Kántorképző Intézet vezetősége

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents