Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-03-26 / 13. szám
Evangélikus Élet 1995. március 26. (Folytatás az előző oldalról) Köszönet az önzetlen munkáért Túl a huszonötödik bizottsági ülésen A zsinat 3. számú szakbizottsága, amelyik az egyház struktúra kérdéseivelfoglalkozik, elérkezett jubileumi 25. bizottsági üléséhez. Ez a mérföldkő adott alkalmat arra, hogy a bizottság elnöke és két tagja értékelje azt a hatalmas munkát, amit a szakbizottság a Zsinat megkezdése óta végzett. ügyintézését, esetleg pénzkezelését is végezze. 3.2.Ő.2. Az egyházmegyei gazdasági felelős tisztségénél fogva a gazdasági bizottság vezetője. 3.2.7. Egyházmegyei ügyész Az egyházmegyei ügyész joga és feladata, hogy az egyházmegyét jogi vonatkozású ügyeiben képviselje és azokat intézze. Az egyházmegyei ügyésznek jogi végezettséggel kell rendelkeznie. 3.2.8. Egyéb tisztségviselők Az egyházmegyei közgyűlés bizonyos feladatok ellátására egyéb tisztségviselőket is választhat. Feladatkörüket egyházmegyei szabályrendelet határozza meg. többi egyházmegyei tisztségviselő az egyházmegyei közgyűlés előtt tett esküvel foglalja el tisztségét, az egyházmegyei közgyűlés pedig jegyzőkönyvbe foglalja az iktatás megtörténtét. A megválasztott esperes beiktatása lehetőség szerint abban az egyházközségben történik, ahol az esperes megválasztott gyülekezeti lelkész. Akit arra a tisztségre választanak meg, amelyet már addig is betöltött, nem tesz újabb esküt. és szavazatbontó bizottság elnökének. Érvénytelen az a szavazat, amely alakilag vagy tartalmilag nem felel meg a törvény előírásainak vagy a kitűzött határidő után adták fel. 4.2.4. A választás akkor eredményes, ha a szavazatra jogosult egyházközségek legalább kétharmada érvényes szavazatot adott le és ezek figyelembevételével a jelöltek egyike legalább ötven százalék plusz egy szavazatot kapott. Amennyiben a választás eredménytelen, az eljárást két hónapon belül meg kell ismételni. 4.2.5. A szavazatbontó bizottság jegyzőkönyvbe foglalja a választásról szóló jelentését és a választás eredményét, és erről levélben értesíti az egyházmegye egyházközségeit. A jegyzőkönyvet és a szavazatokat az eljárás lefolytatása után az egyházmegyei levéltárban kell elhelyezni. A jegyzőkönyv egy példányát az illetékes egyházkerület elnökségének is meg kell küldeni. Zászkaliczky Péter bizottsági elnök maga sem számított arra, hogy ilyen hihetetlenül Zászkaliczky Péter nehéz feladat áll a szakbizottság előtt.- A zsinatnak és benne a mi szakbizottságunknak óriási kihívásoknak kell megfelelni. Örökölt egyházunk egy olyan, előre megírt törvénykönyvet, amit 1966- ban másfél nap alatt fogadtak el. Ezek a törvények a diktatúra árnyékában fogalmazódtak meg, így azokból sok a mai helyzetben tovább nem tartható. Azokat a rossz törvényeket, amelyek a mi egyházlátásunktól idegenek, el kell hagyni és olyan új törvényeket kell alkotni, ami a jövő egyházának ad megfelelő keretet. Nagy kihívás az is, hogy számtalan olyan dolgot kell szabályozni, amit az elmúlt időszak nem szabályozott, mert nem szabályozhatott. Példaként említem a nem lelkészek szolgálatát az evangélikus egyházban. Ilyen értelemben senki nem mérhette fel valójában, milyen hatalmas feladatot vállalt fel, amikor jelentkezett bizottságunkba.- Elégedett-e a bizottság munkájával?- Legteljesebb mértékben. Bizottságunkba szinte az ország minden területéről jönnek tagok. Megható és örömteli látni azt a lelkesedést és igyekezetét, ahogy a bizottsági tagok vállalják az utazást, a munkát, az együtt gondolkodást. Huszonnégy tagú bizottságunkból alig-alig hiányzik valaki. Meg kell említeni azoknak az áldozatos munkáját is, akik mint külső szakértők vesznek részt a bizottsági munkában. Konkrétan Pintér Győzőre, a pesti egyházmegye felügyelőjére gondolok.- A huszonöt ülés arányban van a feladat nagyságával?- Igen. Mennyiségileg is' a mi bizottságunknak van a legtöbb feladata. Az egyház valamennyi önkormányzati szintjének - egyházközség, egyházmegye, egyház- kerület, országos egyház - minden törvényének kidolgozása a mi feladatunk. Ebben az egyházi szolgálatra vonatkozó törvények és az egyházszervezetre, az egyes szintek funkcióira vonatkozó törvények is benne foglaltatnak. De a mi bizottságunk dolgozta ki a tábori lelkészi szolgálatot szabályozó törvényt is.- Milyen törvények kidolgozása áll még a bizottság előtt?- Talán a legnehezebb és várhatóan a legnagyobb vitát kiváltó törvény előkészítése a következő feladatunk. Ez pedig a területrendezés. Szükséges az egyházmegyék és egyházkerületek új határait meghúzni a működőképe- sebb egyházmegyék létrehozása érdekében. Azt is el kell dönteni, hogy a hatékonyabb egyházvezetés okából hány egyházkerülete, mondhatnám úgy is, hány püspöksége legyen egyházunknak. Sümegi István kezdettől fogva tagja a bizottságnak.- Több bizottság munkájában is részt veszek, de a legkedvesebb számomra a struktúra bizottság. Bizonyos, hogy a zsinati előkészítő munkában a legnagyobb feladatot kapta. Óriási idő- és energia-ráfordítással dolgoznak a bizottság tagjai, de sikerei igazolják, hogy nem hiába. Mondom ezt annak ellenére, hogy javaslataim többször kisebbségben maradtak. Egy kicsit elszomorít ugyanakkor az a tény, hogy a plenáris ülésen tapasztalható spontaneitás lassítja a bizottság munkáját. Hasznos lenne, ha a zsinati tagok előzetesen tanulmányoznák a bizottság anyagait, és nem a plenáris ülésen, ad hoc jelleggel bírálnák azoknak bizonyos részeit és adnák vissza a törvényjavaslatokat további finomításra. Ezen talán segíteni fog az ügyrendi bizottság elé tett javaslatom, miszerint az eddig elfogadott és letárgyalt törvények szövegét a zsinati iroda adja ki a zsinat tagjainak személyes használatra, mihez tartás végett. Dr. Valentinyi Károly a mezőSümegi István herényi gyülekezet tagjaként vesz részt a bizottság munkájában.- Bizottságba való jelentkezésem motiváló tényezője az a meggyőződésem volt, hogy egy reformelkötelezettségű egyháztag itt tud a legtöbbet használni egyházának. Ebben a várakozásomban nem csalódtam. A bizottságban kezdetDr. Valentinyi Károly tői fogvájó a légkör. Zászkaliczky Péter bizottsági elnök toleráns, lehetőséget ad alternatív vélemények megjelenítésére is, mert a bizottsági tagok nemcsak részbizottságokban dolgozhattak, hanem lehetőséget kaptak arra is, hogy maguk foglalkozzanak egy-egy rész- problémával. Jól kiegészíti a bizottság elnökét Koczor Zoltán, akit a bizottság motorjának tekinthetünk. Annyit azonban el kell mondanom, hogy úgy érzem, néhány zsinati tagnak, mégpedig nem a legjelentéktelenebb zsinati tagnak fenntartásai vannak a bizottság iránt. Pedig hiszem és vallom, hogy mi az első perctől fogva az egyház érdekében dolgoztunk. Én nagyon bízom abban, hogy a bizottság a második, huszonöt,.ülésének is hasonlóan jó szellemben, és változatlan munkakedvvel, a meg- fásulás veszélye nélkül vág neki. Kiss Miklós IV. Cím: AZ EGYHÁZMEGYE TISZTSÉGVISELŐINEK VÁLASZTÁSA 1. Általános rendelkezések 4.1.1. Egyházmegyei tisztségre csak feddhetetlen életű, konfirmált egyházközségi tag választható. 4.1.2. Az esperest és az egyházmegyei felügyelőt az egyházmegye egyházközségeinek közgyűlései, a többi tisztségviselőt az egyházmegye közgyűlése választja hat évre. Megbízatásuk lejárta után újraválaszthatók. 4.1.3. Az esperes és az egyházmegyei felügyelő iktatása istentisztelet keretében történik, a 2. Az esperes és az egyházmegyei felügyelő választása 4.2.1. Az esperes és az egyház- megyei felügyelő megbízatásának lejárta előtti utolsó egyházmegyei közgyűlés jelölő és szavazatbontó bizottságot választ, megválasztja annak elnökét és tagjait, és meghatározza az egyházközségi közgyűlések szavazatainak beérkezési határidejét. 4.2.2. A jelölő és szavazatbontó bizottság az egyházközségi presbitériumok előzetesen megkért ajánlása, valamint az érintettek jelölését vállaló írásbeli nyilatkozata alapján jelölteket állít. A jelöltek névsorát megküldi a szavazásra jogosult egyházközségek elnökségeinek. 4.2.3. A jelöltek névsorának kézhezvételét követően az egyház- községi elnökségek kötelesek egyházközségi közgyűlést összehívni. Az egyházközségi közgyűlés jegyzőkönyvbe foglalt szavazatát az egyházközség elnöksége és a jegyző hitelesíti, ellátja az egyházközség pecstjével és kettős zárt borítékban megküldi a jelölő „Az egyház kapcsolatai" című törvényről A zsinati bizottságok munkája s számos törvény vitája élesen mutatta, hogy néhány törvénynél nagy előny, ha még az általános vita előtt, előzetes előterjesztés formájában kerül a zsinat elé. így „Az egyház kapcsolatai” című törvényről is a múlt ülésszak programjaként egy elvi szempontokat kutató előterjesztés alapján folyt a vita. Ennek az előzetes eszmecserének, vitának számos értékes és érdekes részletét is figyelembe véve, igyekszem ezt a témakört körvonalazni. Eléggé egyértelműen rajzolódott ki, hogy a kapcsolatoknak tulajdonképpen három nagy területe van. Az első kérdéskör a Magyar- országi Evangélikus Egyház és más vallású egyházak kapcsolat- rendszere, a második a különböző egyesületek felé kialakítható viszony, a harmadik az állam felé, a társadalom területén szükséges kapcsolatok. A vallásokkal, a más egyházakkal kialakítható viszony kérdésköre nagyon sokoldalú. Tárgyalási szellemét, hazai területét jeleötő- sen meghatározza a Zsinati Hitvallás „Felelősségünk - közösségvállalásunk” című fejezete. „A Magyarországi Evangélikus Egyházról általában” című törvény 2-4. §-ai pedig alapvető formában rögzítenek egyházi kapcsolatokat. A vita témáját nyújtó, kifejezetten kapcsolatokkal foglalkozó törvényben az ökumenikus elvek hangsúlyával konkrétan kell tehát a kapcsolatok formáját, színvonalát megfogalmazni a református, a római és görög katolikus, az ortodox, a kisebb Szentháromsághívő egyházak és az unitárius egyház felé. Ugyanakkor érthetően különbséget kell említeni a nyilvánvalóan szélsőséges tévtanítást képviselő közösségek felé. Érdekes kérdés, hogy helye van-e a törvényben a nagyon jelentős zsidó valláshoz és a kisebb jelentőségű, de egyre terjedő, különböző, főként keleti nemkeresztény vallásokhoz kialakítandó viszonyunknak? Jó lenne, ha egyházunk misz- sziói felelősségét is tükröznék ezek a törvényeink. Elvi aíapot kell nyújtani a külföldi egyházak, esetleg külföldi egyházi szervezetek különböző formái felé kialakítandó kapcsolatokhoz is. Ezekben törvényesen kell összehangolni az önálló jogi személyek - pl. az egyházközségek - szuverenitását és a központilag - azaz az Országos Egyház részéről - biztosítható rendezettséget. Tájékoztatási kötelezettséget s kölcsönös felelősséget kell esetleg ehhez előírni. A második nagy kérdése egyházunknak az egyesületek felé kialakítandó viszony természete. Az egyértelmű, hogy csak az általános emberi és polgári jogok tiszteletben tartása mellett szabályozható az egyházi, a vallásos egyesületek élettevékenysége és kapcsolati rendszere az egyházi struktúrában. A hatályos állami jogszabályok figyelembe vételével tehát az egyház tagjai és tisztségviselői vallásos célú, egyházi feladatok szolgálatában álló egyesületeket alapíthatnak. Elvi megítélésként hangsúlyozhatjuk azt is, hogy az evangélikus egyesületek a népegyházi gyülekezeti formától csak jogi szempontból térnek el, de tartalmukban ahhoz hasonló keresztény közösséget valósítanak meg. Ez a tartalom hazai viszonyaink között általában nem az istentiszteleti közösségek' megvalósítása, hanem bizonyos speciális szolgálatokra, képzésre, hivatásbeliek összefogására irányul. Ezzel a tartalmi megítéléssel kell megtalálnunk, hogy egyházunkra az egyesületek felé milyen hatósugarú kapcsolat, felügyelet és ellenőrzés vár. Az 1934-1937 évben alkotott Egyházi Törvények II. te. 8. §-a még szoros kötöttségeket ír elő az egyházi célú egyesületeknek az egyházi önkormányzati testület felé: „A vallásos vagy az egyházi célú egyesületnek alapszabályait jóváhagyás végett annak az egyházi önkormányzati testületnek kell bemutatnia, amelynek területén alapszabályai szerint működni kíván. Az alapszabályok egyházi hatósági jóváhagyás előtt kormányhatósági láttamozás végett fel nem terjeszthetők és az egyesület működését az egyházi hatóság jóváhagyása előtt meg nem kezdheti. Ugyanúgy kell eljárni az alapszabályok módosítása esetén. Ä vallásos és az egyházi célú egyesület annak az egyházi hatóságnak felügyelete és ellenőrzése alatt áll, amelynek területén alapszabályai szerint működni kíván. ..” Az egyesületekkel kialakított kapcsolatokban a jelen társadalmi hátterével is elkerülhetetlen a rendezettség. Ezt az szolgálná, ha az evangéükus egyesületek bírósági nyilvántartásba vételük előtt azzal az egyházi hatósággal lennének kötelesek közölni megalakulásuk szándékát, amelynek területén alapszabályuk szerint működni kívánnak. Ez a közlés foglalja magába, hogy a tagok a Magyarországi Evangélikus Egyház elkötelezett tagjai s hogy milyen szolgálatra, milyen célból hozzák létre az egyesületet. Esetleges támogatási kérésüket is fogalmazzák meg. A már bejegyzett egyesületek ezt a bejelentést a törvény hatályba lépése után - pl. 6 hónapon belül - kötelesek megtenni. Egyházunk amelynek szolgálati érdeke értékes egyesületek létrejötte - a közlés után meghatározott időn belül köteles lenne 1 illetékes mérlegelés után - válaszolni. így kölcsönös elemzés, tárgyalás alapján alakulna ki a szükséges együttműködés. További törvénylehetőség annak előírása, hogy az egyesületek egymáshoz tartozását egyházi hivatal regisztrálná, s időnkénti - esetleg évenkénti - beszámoló előírása is szóba jöhet. Nagy kérdése a törvényalkotásnak, hogy milyen eljárás érvényesüljön a bejelentés elmaradása esetén. Az egyesületek elnevezésében az „evangélikus” szó védelme is feladatunk lehet. Célszerűnek látszik az Evangélikus Lelkészek Országos Egyesülete, vagy más evangélikus hivatásszervezetek létrehozása is. Megalakulásuk esetén jogosultak lennének a kari becsületnek, szellemnek és hivatásnak ápolására, erősítésére és védelmezésére. Külön alpontként megfogalmazást igényel a nem evangélikus, de Megajándékozottak vagyunk 2Pt 1,3-11 Magyar László nyíregyházi lelkész igehirdetése a Fasori Templomban egyházunk tagjainak jellegzetesen keresztény aktivitásával is számoló egyesületek működési köre, lehetősége egyházunkban. A harmadik nagy kérdéskör egyházunk és az állam, a társadalom kapcsolata. A társadalom felé az államhatalomtól független szolgálati feladatainkat is törvényjelleggel célszerű megfogalmaznunk. Deklaratív törvényekkel rögzíthetjük, hogy az egyház ne váljék az állam politikai eszközévé. Ma az együttműködés kerete és feltétele az, hogy az állam olyan jogállam, amely nem tesz kísérletet az egyház illetéktelen befolyásolására, hanem biztosítja a lelküsmereti és vallásszabadságot, valamint a szociális munka végzését. Biztosítani kell a keresztény nevelés jogát is a szülők döntése szerint. Az állam vallási semlegessége, az állam és egyház szétválasztása nem az építő' kapcsolatok, a kölcsönös jó viszony megszakítását jelenti. Ézért is indokolt, hogy az államhatalom az egyházak jogállását minden más korporáció fölé helyezze. Az egyházat küldetésénél fogva megilleti az a jog, hogy az alapvető kérdésekben az ige mércéje alá helyezze az államhatalom egyes megnyilvánulásait és szükség esetén tiltakozzék, végső esetben pedig a személyes következmények vállalásától se riadjon vissza. Felfogható a fentiektől eltérően az állammal kialakítható kapcsolat törvényi szabályozása úgy is, hogy csak az 1990. IV. törvényre kell utalni. Ennek alapján rögzítsük, hogy állampolgárokként élünk, de Istenre kell inkább hallgatni. Jelentősnek ítélhető az egyház társadalmi tevékenysége is. Célszerű törvénybe foglalni a testi bajok, a mentálhigiéné, a szociális helyzet területén mutatkozó kötelességünket, az etnikai, a vallási, a politikai kisebbségek, a különböző fogyatékosságban szenvedők felé forduló támogatási kötelezettségünket. Bizonyára érzékelteti ez a rövid mérlegelés, hogy az egyház kapcsolatainak korszerű kialakítása a zsinat egyik újszerű erőfeszítése, a következő ülésszakok érdekes feladata. Dr. Koczor Miklós Az Isten helyes ismeretét hordozó életnek igaz emberséget nyújtó és Isten által elénk adott célt látó ereje van. Mi is olyan világban élünk, amikor ennek tudatosítására szükségünk van. Nyomasztó, lehangoló tapasztalatunk: a romlottság uralkodik a világon. Számtalan példáját látjuk. Úgy éljük át, mintha ez csak most, a mi korunkra lenne jellemző. Megfeledkezünk arról, hogy már a Biblia első lapjain olvashatjuk: „A gonoszság megsokasodott a földön.” Később is mennyi szenvedés leírásával találkozunk az emberi gonoszság miatt. A romlottság mögött a bűnös kívánság áll. Erő, amely a rosszra visz, amely elvakít, fanatizál, amely vélt önérdeket lát csak, ezért elvakult, rövidlátó, a következményekre nem tud tekinteni. Megdöbbentő, de ennek a félelmet keltő, mások életét tönkretevő romlottságnak mi is lehetünk aktivistái, eszközei. Csalódott, rettegő, tehetetlenségükkel kínlódó, önmagukkal is elégedetlen emberek ajkáról sokszor hallottam: Nem élet ez így. Igénk figyelmeztet: Isten „megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való.” Ami az életre és az Isten akaratát követő életre való. Ezt az ajándékot az ő ismeretében kaptuk, hogy elkerüljük a romlottságot. Ez az ő akarata. Ismeretén keresztül formálja az életünket. Péter levele egyenesen ezt mondja: isteni természet részeseivé tesz bennünket. A legtöbb ember Isten nélkül keresi az emberi élet értelmét. Sok a jóhiszemű ember, akit könnyű megtéveszteni. Sok a kereső ember, aki örökké nyugtalan. Sok a menekülő ember, aki fél embertársaitól és fél önmagától. Sok a jobbítani akaró, de csalódott. Sok a tévútra került, a kiábrándult, a megfáradt ember is. Nagyon sok, akinek kiapadt az erőforrása. Ma igénkén keresztül Isten ismét arra tanít, hogy Jézus Krisztus az, akiben Isten titka és az az erőforrás feltárul, amelyből mi Isten életújító, reménységet adó erejét kaphatjuk. Ennek az erőforrásnak a titka: Isten szeretete, bűnbocsátó kegyelme, szabadító terve és hatalma. A bennünk munkálkodó isteni erőnek, Isten szeretetének gyümölcsei vannak. Ezeknek az életmegnyilvánulá- soknak a láncolatát sorolja fel Péter apostol levele. Ezek összefüggnek egymással, és a hittől a minden ember iránti szeretetig ívelnek. Ez az erőforrás Isten akarata szerinti emberségre ösztönöz. Ezért Jézus Krisztus ismeretében nem lehetünk tétlenek, nem lehetünk terméketlenek. Amikor és ahol hiányzik ez a bűnös, önző kívánság felett uralkodni tudó, és igaz emberségre ösztönző erő, ott az ember elveszítette helyes látását, & ezt magatartása is tükrözi. Ezért van szükségünk arra, hogy folyamatosan hangozzék felénk Isten igéje, és munkálkodjék bennünk Isten ereje, hogy újra és újra eljuthassunk vakságból látásra, kétségbeesésből célt látó reménységre. Nekünk, mikor egyházunk rendjéért hozunk törvényeket, különösképpen is fontos, hogy abban, amit teszünk, tükröződjék az Isten helyes ismeretéből fakadó igaz emberség, és az Isten által elénk adott feladatokat és célt jól látó magatartás. Anyagtorlódás miatt a zsinattal foglalkozó további cikkek a lap 3. oldalán találhatók.
