Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-03-26 / 13. szám

60. ÉVFOLYAM 13. SZÁM 1995. MÁRCIUS 26. BÖJT NEGYEDIK VASÁRNAPJA ÁRA: 40 Ft __________Aki Istent befogadta, ol yan vendéget fogadott be, aki nem hagy többé nyugtot neki. Paul Claudel ■■■■■■■■ A TARTALOMBÓL 50 ÉVE ÉRTE LÉGITÁMADÁS AZ EVANGÉLIKUS TEMPLOMOT SZOMBATHELYEN A KONFIRMÁCIÓ ZSINATI HÍRADÓ MEGKOPOTT KINCSEK A BÖJTI ÜTŐN (4.) Perspektíva Az öröm mindig előretekint, nem a tegnapon tájékozódik. Akkor találunk igazi belső örömre a böjti úton is, ha nem hátrafelé nézünk, hanem merünk előretekintem. Nemcsak a közvetlen kö­zeibe. Távolabbra is. De sokan vándorolnak a mai utakon úgy, hogy nem tudnak előrenézni, mert éppen a folytatás vált számukra kétségessé! Elveszített munka­hely, megismert diagnózis, a magunkra maradás leselkedő veszélye - és már kedv sincs a holnap­hoz, a következő lépéshez. Mit tegyek? Hova siessek? Kihez menjek? Mindenütt biztonságo­san zárva tartott ajtók, lehetőleg átszakíthatat- lan kerítések védik az embereket, akik e bástyák mögött még esetleg elérhetők volnának. Pedig az egyedül közlekedő vándor nagyon hamar elfárad. Legveszélyesebb ellenfele nem is az út hossza és állapota, hanem a fárasztó lég­kör. A magány, amely súlyosabb minden teker­nél. Éjszaka vezetni, ha már a többiek alszanak az autóban, percről percre nehezebb. A gépi zene nem old meg semmit. A monoton zaj nem jobb a csendnél. A belátott terület egyre kisebb. Jobb­nak látszik a pihenő a veszélynél, amit a lankadó figyelem okoz. Van, hogy be kell látnunk: teljesí­tőképességünk nem végtelen. Vajon a lelkűnknek nem volna szüksége erre a belátásra? Feszültségeinket nem gyógyítaná a megpihenés? Meddig akarunk még újabb és újabb kilométereket kikényszeríteni magunkból? Lehetetlen mindig erőből és újra csak erőből cselekedni! Pihenőre van szükségünk, hogy fellé­legezhessünk. Lendületet kell vennünk. Fel kell töltekeznünk bizakodással, örömmel, hogy erőnk legyen a folytatáshoz. Öröm pedig csak megfelelő környezetben szü­letik és válik az életünk részévé. Az örömnek tere van. Nem véletlen, hogy Isten igéjében az örömöt sokszor találjuk együtt az „Űr udvarának”, a „hajléknak” felfedezésével, őrizzük ezt a régi kapcsolódást! Induljunk el úgy ezen a vasárna­pon gyülekezetünk „hajlékába”, hogy bennünk van a vágyódás az örömre. Örömtelen világ örömtelen keresztyénéi képtelenek az igazi misz- szióra. Megfeszített akarattal, „erőből” semmit sem adhatunk környezetünknek. Pedig a szomjú­ság ma sem kisebb, mint egykor. Tán kiáltóbb, mint bármikor. Forrást kereső emberek vesznek körül minket. Van-e életmentő vizünk, amit ne­kik nyújthatnánk? Felírni, tanácsolni könnyű, valóban átadni sokkal nehezebb. Mi magunk is folytonos utánpótlásra szoru­lunk, hiszen ezer csatorna nyeli tartalékainkat. Ezért szól nekünk a hívás. Érkezzünk meg sok­kal bátrabban, sokkal nagyobb igényekkel a vi­gasztalás forrásához! Az Ür házába, az élő Isten elé. És meijünk távolra nézni! A prófétai köny­vek végén ragyog fel Isten dicsősége. A Szentírás utolsó lapjain tárul elénk az igazi boldog jövendő képe. A sok szenvedés és megpróbálkozás után Isten igazi emberei nem visszafelé néző, hanem előretekintő, „igaz apostolként” szólalnak meg. Jövőt hirdetnek. Tudják, hogy Isten nem hagy mélyben és Sötétben. Ezért mernek előrenézni. Távolra is. Ezért van jövőképük. Ezért van örö­mük. Lássuk meg, hogy a jövőt vesztő, perspektí­vát vesztő, reménységet vesztő ember előtt felra­gyoghat Isten szeretete, az igazi távlat. Ezért énekelhetünk a böjti úton így: „Öröm van nálad, még ha búbánat Ér is minket, Jézusunk. Benned és véled mienk az élet, Nagy Megváltónk, hü Urunk.” (364. ének 1. vers) Dr. Szabó Lajos TÚRMEZEI ERZSÉBET: „Minden évben?” Indulunk újra Golgota felé. Utunkra már a kereszt vet árnyat, de rajta túl húsvét öröme vár. S kis Balázs csodálkozva kérdi: „Minden évben meghal? Minden évben feltámad?" Nem, kis Balázs, Ő egyszer halt meg értünk, egyszer támadt fel győzelmesen! De hosszan tépelődöm gyermeki kérdéseden. „Minden évben?” Csaknem kétezer éve minden évben kísérjük Őt a fájdalmak tövises útján, s ujjongunk'üres sírja előtt. „Minden évben?” Milyen év volna, hol várna békesség és menedék, ha szenvedését, szent halálát, feltámadását elfelejtenénk?! Ha nem zengne többé Bach Passiója ha nem őrizné az emlékezet azt a golgotái keresztet, amelyen Jézus értünk vérezett! „Minden évben?” Tűnhetnek századévek, és száguldhatunk kétezer fele, a kereszt ma is egyetlen reménység, a kereszt ma is győzelem jele. Minden évben elindulunk feléje. Nem temetik el tűnő századok. S akkor találunk erőt, békességet, ha a keresztfa titka felragyog! ÜLÉSEZETT A MAGYAR BIBLIATÁRSULAT KURATÓRIUMA Bibliakiadásunk eredményei és tervei kerültek meg­beszélésre a Magyar Bibliatársulat vezetőségének ülé­sén március 7-én Budapesten dr. Harmati Béla püs­pök, a Bibliatársulat elnöke vezetése alatt. Tarr Kál­mán főtitkár beszámolt többek között a Szinopszis, azaz a négy evangélium párhuzamos szövegű kiadásá­ról és a magyarázatos Biblia megjelentetésének előké­születeiről, valamint a romániai Bibliatársasággal együtt készített új cigány nyelvű újszövetségi fordí­tásról. TÁRGYALÁS EGYHÁZI MŰEMLÉKEINKRŐL Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter dr. Fejérdy Tamás államtitkár, az Országos Műemléki Hivatal elnöke, Nagy Tiborné műemléki igazgató társaságában fölkereste egyházunk vezetősé­gét. Megegyeztek abban, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi kereteknek az igények nagy számának megfe­lelően olyan felhasználása a tanácsos, amikor az egy­ház és a minisztérium a szakhivatal segítségével közö­sen állítják össze fontossági sorrendben a felújítandó épületek listáját. Egyházunk részéről a tárgyaláson dr. Harmati Béla és Szebik Imre püspökök, Szemerei Zol­tán gazdasági főosztályvezető és dr. Inotayné Lukáts Judit építési és egyházművészeti osztályvezető vettek részt. HARMATI PÜSPÖK GENFBEN A Lutheránus Világszövetség, az Egyházak Világta­nácsa, az Európai Egyházak Konferenciája és a Refor­mátus Világszövetség főtitkárával és munkatársaikkal folytatott programegyeztető tárgyalásokat dr. Harma­ti Béla püspök Genfben február 16-19. között. Útja során meglátogatta a genfi magyar protestáns gyüleke­zet vezetőségét is. BEMUTATKOZÓ LÁTOGATÁSOK Schilfer János főpolgármester-helyettes és Harrach Péter, a Budapest Főváros Kulturális Bizottsága elnö­ke március 1-jén bemutatkozó látogatást tettek egy­házunknál. Fogadták őket dr. Harmati Béla és Szebik Imre püspök és Szemerei Zoltán főtitkárhelyettes. • Lábody László államtitkár, a Határontúli Magya­rok Hivatala elnöke Forrai Kristóf főosztályvezető kí­séretében bemutatkozó látogatást tett dr. Harmati Béla püspök-elnöknél március 7-én. TIT ELŐADÁS KAPOSVÁROTT A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Somogy megyei szervezete meghívására dr. Harmati Béla püs­pök február 27-én este előadást tartott Kaposvárott „Etika - vallási etika - bibliai etika" címmel. Imitatio Christi Tapioszentmártonban A tápiószentmártoni evangélikus templom mellett két hatalmas fa ébred fel közel 200 év óta minden tavasszal téli álmából. Egyidősek a templommal. Védik és díszítik a templomot, és ébredésre intik a lel­ki otthonukba térőket. Március 4- én, a böjt első vasárnapját megelő­ző szombaton délelőtt a két fa kö­zött szokatlanul hosszan szóltak a harangok a barokk stílusú torony­ban. Égy új korszak kezdetét hir­detve, all órakor kezdődő lelkész­iktató istentiszteletre és az azt köve­tő ünnepi közgyűlésre hívták az egyházmegye küldötteit. A zsúfolá­sig megtelt templom oltára előtt Detre János, a Pest megyei egyház­megye esperese, Baranyai Tamás espereshelyettes és Brebovszky Gyula ny. lelkész végezték a liturgi­kus szolgálatot. Velük szemben állt Kustra Csaba, a gyülekezet egyhan­gúan meghívott új lelkésze felügye­lőjével és gondnokával. Detre János esperes 2Tim 2,15 igével indította lelkészi szolgálatá­nak új szakaszára lelki gyermekét: „Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, ha­nem helyesen fejtegeti az igazság igéjét." Igehirdetésében elmondta, hogy Kustra Csaba és felesége az aszódi gyülekezetben kezdték Jézus követését. Abban a gyülekezetben, amelyik közel kétszáz évvel ezelőtt Elefánt Mihály személyében az első lelkészét adta a tápiószentmártoni gyülekezetnek. így most Brebovsz­ky Gyulától a második aszódi szár­mazású lelkész veszi át a szolgála­tot, hetedikként a gyülekezet lelké­szeinek sorában. A lelkész Isten szolgája, munkatársa, aki nem egyedül áll meg Isten előtt, hanem családja és gyülekezete tagjaként. Ezért a gyülekezet tagjainak is, de főként a vezetőinek arra kell töre­kedniük, hogy a szolgálatban ki­próbált emberekként állhassanak Isten elé. Ha az „igazság igéjét” nem csak hirdetik, hanem annak a következményeit is emelt fővel vál­lalják, akkor nem vallanak szé­gyent, sőt Isten megáldja közösen végzett szolgálatukat. A lelkészbeiktatás áldó igéinek elhangzása után 16 lelkész kérte az ősi zsoltárt énekelve Isten erőt adó kegyelmét a gyülekezet új lelkipász­torának életére és szolgálatára. Kustra Csaba igehirdetésében Mk 8,34-38 ige alapján vallott ar­ról, hogy Jézus hívását meghallva, őt követve jött Tápiószentmárton- ba, bízva abban, hogy ma is sokan odafigyelnek Jézus hívására. Nem szégyellik, hanem felveszik a krisz­tushit megváltásának keresztjét és követik őt. „Krisztus követésében az első lé­pés: az Isten igéjének hallgatása és tanulása. A rendszeres templomba- járás és bibliaolvasás olyan életfor­mát alakít ki, ami önmagunk megta­gadását követeli meg. A második lé­pés az életünk odaadása Jézusnak, elvesztése az evangéliumért, hogy ré­szesei lehessünk az ö életének. A harmadik lépés az ő bűnbocsána­tot és örökéletet szerző halálának és feltámadásának alázatos elfogadá­sa. Annak felismerése, hogy Krisz­tust egyéni döntéssel, de mégis csak együtt követhetjük. Ehhez kérem Is­ten áldását, á gyülekezet imádságait és szeretetét” - fejezte be igehirdeté­sét a gyülekezet új lelkésze. A lelkésziktató istentisztelet ün­nepi közgyűléssel folytatódott, me­lyet Smidéliusz László egyházme­gyei felügyelő nyitott meg üdvözlő szavaival. Ezután Detre János espe­res köszöntötte az új lelkészt és gyü­lekezetét. Meleg szavakkal emléke­zett meg azokról az évekről, amikor Kustra Csaba és felesége, Balázs Mónika az aszódi ifjúság tagjai vol­tak, és három évig a kántori szolgá­latot is végezték a gyülekezetben. Ezentúl egy új gyülekezetben kell felnőttként helytállniuk, úgy, hogy közben Mónikának folytatnia kell a Teológia Levelező Tagozatán megkezdett tanulmányait, és együtt kell törődniük első gyermekük, a nyolc hónapos Nikolett lelki és testi fejlődésével. Az esperes üdvözlő szavai után a helyi gyülekezetek ve­zetői: Patyi István római katolikus plébános, Sebestyén Benedek refor­mátus lelkipásztor, Kecser István pünkösdi prédikátor, majd a Nagy­községi Önkormányzat képviseleté­ben Verkhardt Lászlóné jegyzőasz- szony; a Farmosi Evangélikus Gyülekezet nevében pedig Molnár- né Varró Mária mondta el köszön­tését. Az egyházmegyei lelkészek fratemitásának nevében Baranyai Tamás espereshelyettes; a szom­széd gyülekezetek nevében Roszik Mihály ny. alberti lelkész, majd Brebovszky Gyula ny. lelkész mint közvetlen előd kérte Isten áldását utódjára és a gyülekezetre. Fischlné dr. Horváth Ama, a szülőfalu és gyülekezet képviselőjeként ígérte, hogy a jövőben is az eddigi imádsá- gos szeretettel gondolnak a lelkész­családra és gyülekezetükre. A kö­szöntések sorát Brindza József gyü­lekezeti felügyelő zárta, kifejezve reménységét, hogy jó munkatársai lesznek egymásnak Jézus követésé­ben. Kustra Csaba meghatottan köszönte meg az elhangzott jókí­vánságokat és felajánlott segítő- készséget a reá váró feladatok telje­sítésében, majd minden jelenlévőt meghívott a parókián, a templom­ban és az udvaron gazdagon megté­rített asztalokhoz. Őszinte elismerés és hálás köszö­net illeti meg a háziasszonyokat és a szívélyes vendéglátásban közre­működő presbitereket, akik egy nagy családi ünneppé varázsolták a sokfelől érkezett hittestvérek jól előkészített találkozóját. ♦ A hatalmas vendégsereg a dél­utáni napsütésben hitében megerő­södve tért haza, hogy Krisztus kö­vetése ne csak Tápiószentmárton- ban, hanem az otthoni gyülekeze­tekben is hétköznapi gyakorlattá váljon. Rezessy Miklós A művelődési tárca - mint vár­ható volt - módosítani kívánja az 1993-ban megszületett közokta­tási törvényt. Az egyik módosító javaslat igen nagy ellenérzést vál­tott ki a hívő szülök körében. Első olvasatra persze nem hangzik rosszul: „a szülőnek kötelessége tiszteletben tartani gyermeke gondolat-, lelkiismeret- és val­lásszabadsághoz való jogát". De ha átgondoljuk, mit jelent e ,jog”, mindjárt látható, hogy a liberaliz­mus olyan túlkapásával van dol­gunk, amely számunkra fontos ér­tékeket kérdőjelez meg. Magya­rán: ha a parlament elfogadja ezt a törvénymódosítást, akkor a szü­lő kezéből kiveszi a gyermek vi­lágnézeti, erkölcsi irányításának jogát. Ugye, ismerős ez a helyzet a történelemből? így nevelték a hit­ler jugendet s a pionírokat: a kö­zösségben, iskolában manipulált gyerekek akár fel is jelenthették — mint ahogyan sokszor meg is tették - renitenskedő szüleiket. Túl sötéten látunk? Inkább csak végiggondoljuk a logikai sort. Kinek a joga? Például: ha gyermekünk bármi­lyen szekta befolyása alá kerül, rtem akadályozhatjuk meg. S azt sem, ha netán bűnös politikai, vi­lágnézeti manipulációk áldozata lesz. Hiszen ugyebár joga van a világnézeti-, gondolat- és vallás- szabadsághoz... S ki ne tudná, hogy nem nehéz a serdülők képlé­keny lelkét formálni... A törvényjavaslat, miközben a gyerekek jogait véli bővíteni, a szülők szabadságát korlátozza. Egyébként pedig a Magyar Köz­társaság Alkotmányának 67. pa­ragrafusának 2. bekezdése szerint a szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák. A lelkiismeret- és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény 5. pa­ragrafusa alapján a szülőnek joga van ahhoz, hogy kiskorú gyerme­ke erkölcsi és vallási neveléséről döntsön. Tehát ha a liberális irá­nyítású művelődési tárca ilyen horderejű törvénymódosítást ter­vez, más törvénnyel és magával az Alkotmánnyal ütközik. Már ez is elég ok arra, hogy elutasítsuk. És figyeljünk oda, tiltakozzunk, ami­kor jogokra és szabadságra hivat­kozva, jogainkat és szabadságun­kat készülnek semmibe venni... Újlaki Ágnes ESPERESIKTATÁS A Pesti Egyházmegye megválasztott esperesét, Szirmai Zoltánt a Budapest-Fasori Egyházközségünk lelkészét, március 26-án, va­sárnap délután 3 órai kezdettel tartott istentiszteleten és egyházme­gyei közgyűlésen iktatja be hivatalába dr. Harmati Béla püspök. Erre az ünnepi alkalomra szeretettel hívja és várja gyülekezeteink tagjait az egyházmegyei elnökség a Budapest-Fasori Egyházközség templomába (VII., Városligeti fasor 17-21).

Next

/
Thumbnails
Contents