Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-12-24 / 52-53. szám
Evangélikus Élet 1995. december 24, |fts GYERMEKEKNEK A fiataloknak BODAS JANOS: Nem akadt hely Nép a nép bétán nyüzsgött Betlehemben s hogy jött, akit évezrek óta vártak,- mily szégyen ez! - a vaksággal vert ember nem adott helyet az Isten Fiának! ím legelőször barmok szeme tágul ámulattal az égi jövevényre s egy vén istálló korhadt jászolából tündöklik a szeretet tiszta fénye. Nem volt hely! S ma sincs. Szívünk tele van, száz indulat zsibongó népe talaja, s Krisztus bolyong, az Isten hontalan... Feléd vezet ma szent karácsony napja, szennyes szívem szállásnak felajánlom, foglald el Jézus, légy uram, királyom! KARL HEINRICH WAGGERL: Amikor a Gyermek elmosolyodott Amikor József Máriával Názáretből Betlehembe utazott, hogy ott vegyék őket számba, mivel Dávid leszármazottai voltak - nos abban az időben titokban még egyszer eljött a mennyekből Gábriel arkangyal, hogy utána nézzen, minden rendben van-e az istállóban. Még egy arkangyalnak is nehéz volt felfogni, hogy mért éppen egy istállóban kellett az Úrnak a világra jönnie, és hogy mért éppen egy jászol lett a bölcsője. Gábriel legalább a szeleknek akarta megtiltani, hogy befújjanák a repedéseken, no meg a felhőknek, nehogy szétfolyva a meghatódottságtól, könnyeikkel eláztassák a gyermeket. A mécses fényét is igyekezett csökkenteni, hogy szerényebben világítson, s ne legyen olyan vakító, mint a betlehemi csillag. Az angyal eltávolított minden apróbb állatot is az istállóból, a hangyákat és pókokat, valamint az egereket, hisz elképzelnie is szörnyű volt, mi lenne, ha Máriát egy egér megijesztené. Csak a szamár és az ökrök maradhattak. A szamár azért, mert később szükség lesz rá az Egyiptomba való meneküléshez, az ökrök meg azért, mert olyan hatalmasok és lusták voltak, hogy nem lehetett őket elmozdítani a helyükről. Végül Gábriel még egy szakasz angyalt elhelyezett az istálló tetőgerendáin. Ezeknek az volt a feladatuk, hogy csendben figyeljenek, és rögvest jelentsék, ha valami veszély fenyegetné a gyermeket. Még egyszer körbepillantott, majd hatalmas szárnyait meglendítve, távozott. Jól van. De nem egészen, mert a bölcsőben a szalma alatt ott szundikált még egy bolha. Ez az apró teremtés elkerülte az arkangyal figyelmét, de hát hol is találkozhatott volna valaha is bolhákkal! Mikor tehát megtörtént a csoda, és a gyermek már ott feküdt a szalmán, szeretetre méltón és megejtően szegényen, nem bírták tovább az angyalok az ücsör- gést, és a lelkesedéstől felindulva, körberepdesték a jászlat, mint egy galambraj. Egyesek balzsamos illattal fátyolozták be az újszülöttet, mások megigazítottak egy-egy szalmaszálat, nehogy nyomja a kis testet. Erre a forgatagra aztán felriadt a bolha is. Egyből pánikba esett, mert azt hitte, hogy már megint őrá vadásznak. Minden ügyességét összeszedve, menekült fel alá a jászolban, mígnem végül a gyermek fülecské- jében kötött ki. „Bocsáss meg” lihegte a kifulladt bolha, „de nem tehettem másként, különben megöltek volna, ha elkapnak. Azonnal eltűnök, csak tudjam, hogy hogyan!” Jól körülnézett, és már kész is volt a terve. „Figyelj csak”, mondta, „ha összeszedem minden erőmet, és ha te is csendben maradsz, akkor tán elérném József fejebúbját, onnan az ablakpárkányt, onnan meg az ajtót...” „Ugorj csak!” mondta a kis Jézus észrevétlenül, „csendben leszek!” És a bolha ugrott. De elkerülhetetlen volt, hogy egy kicsit meg ne csiklandozza a gyermeket, amikor lendületet vett, és a lábait a hasa alá húzta. Ebben a pillanatban Mária felrázta álmából hitvesét. „Jaj, nézd csak!” szólt lelkendezve, „már el is mosolyodott!” ANNELIESE PROBST: Áldott este volt A kalauznő csodálkozva figyelte, hogyan utazik egyetlen utasa szenteste végállomástól végállomásig. Csodálkozott, mert nem értette, hogy lehet, hogy valaki az egész estét önként a villamoson töltse. Neki személy szerint kín volt ezen az estén a szolgálat. Mindig elkapta a tekintetét, ha véletlenül észrevett egy útszéli karácsonyfát, égő gyertyákkal és színes üveggömbökkel Két gyermekére gondolt ilyenkor, akik egyedül vannak otthon, tán lefeküdtek már és alszanak is. Remélhetőleg alszanak! Három órája, amikor elköszöntek, Lore sírt. „Ha ma nem jön hozzánk a kis Jézus, holnap már nem is lesz olyan igazi ” Nem, másnap este már tényleg nem olyan igazi Ezért jobb is volt nem megnézni a karácsonyfákat, inkább az idős asz- szonyt figyelte, aki szintén nem tűnt valami boldognak. Előregömyedve ült, kezeit az ölébe téve, így bámulta a padlót, mintha csak egy elsüllyedt világ után meredt volna. Egyszeresük észrevette a kalauznő, hogy az utas a szemét törölgeti Aztán megint sokáig mozdulatlan maradt, beletörődve sorsába, hogy ma este sem meleg sem öröm nem jutott neki. A kalauznő később már nem is tudta, honnan vette a bátorságot, amikor megszólította az asszonyt, és megkínálta a süteményből, amit otthon Ingrid csomagolt neki. „Hogy legyen mit rágcsálnod, ha szomorkodsz, Mamikám ”, mondta Ingrid. Most az idegen asszony rágcsálta a mézes puszedlit, és az a reménytelen hangulat mintha elillant volna a kocsiból. ________:__ ________________ „T udja”, kezdte az asszony, „volt két fiam, és egy férjem, egy nagyon jó férjem, de ő már régen meghalt. Az egyik fiam még él, Amerikában, a másik elesett a háborúban. Hozzászoktam már a magányhoz. Egyébként jól bírom, csak szenteste nem tudok otthon maradni. Mintha minden sarokból emlékek, vágyak, gondolatok leselkednének - el kell, hogy meneküljek előlük, különben kikészítenek Ha legalább gondoskodhatnék valakiről. De így úgy érzem, semmi hasznom - borzasztó. ” „Nekem két lányom van, akik szomorkodnak, mert ma dolgoznom kell", mondta a kalauznő. „De dolgoznom kell, mert a férjem két éve balesetben meghalt. Pénzt kell keresnem. De holnap és holnapután szabad vagyok egészen estig. Holnap gyújtunk gyertyákat. Az ennivalót már előre elkészítettem, alig kell valamit csinálni, lesz időm a lányokra. Tudja, nem könnyű mindent jól csinálni, jó anyának lenni, és a munkát is rendesen végezni Ha lenne valaki aki otthon néha a lányokra nézne, sokkal nyugodtabb lennék” Egymást nézték Mindkettőjükben gondolatok ébredtek olyanok mint még soha. Üres szavakkal nem akarták megtömi a csendet, így hallgatag utaztak végállomástól végállomásig de hallgatásuk már nem volt keserű Egy olyan érzés lett úrrá rajtuk amely minden bizonytalant feledtetve, éltette a vágyat: valaldnek segíteni és ezáltal megelégedetté lenni Sőt, talán boldoggá is. Végül miután a villamos az utolsó fordulójához ért, megszólalt a kalauznő: „Jó lenne, ha holnap nálunk ebédelne. Örülnének a gyerekek Egyszer egy nagymamát is kapnának karácsonyra. ” Közben arra gondolt: jó lenne, fut maradna a nagymama, és ő nyugodtan járhatna a munkába... Az idős asszony mosolyogva fogadta el a meghívást. Közben arra gondolt: talán megajándékoz az élet két unokával. Akkor már nem tűnne olyan értelmetlennek ez az egész. Úgy váltak el mintha öröktől fogva ismerték volna egymást. Boldogan várták a holnapot. JÁTÉKTÁR Előkészület: Néhány rajzlapra bárányt, néhányra pedig csillagot rajzolunk. Az előbbi a pásztorok, az utóbbi pedig a napkeleti bölcsek jelképe. A játék résztvevői nagy kört alkotva, körbeállják a játékteret. Két önként jelentkező húz az elkészített rajzok közül, úgy, hogy a másik ne láthassa meg a rajzát. Az így kiválasztott rajzlapot gombostűvel a két játékos hátára erősítjük, miközben ők egymással szembe állnak. A játékvezető „rajt” jelzésére mindkettő megpróbálja megpillantani az ellenfele által viselt jelet, de eközben nem érinthetik egymást. Az győz, aki meg tudja mondani, hogy társa pásztor-e vagy bölcs. Ifer- mészetesen csak egy lehetőség van a tippelésre, aki elsőre rosszat mond, az veszít. A győztes új „kihívóval” és újra húzott jellel folytathatja a játékot. A gyermekrovat minden olvasójának áldott Karácsonyt, és békés, boldog Újesztendőt kíván a rovat készítői stábja! Humorzsák Az idős lelkipásztor karácsonykor a szentesti prédikációját Ézsaiás jövendölésével kezdte:- Gyermek született nekünk fiú adatott nekünk! - majd egy kis hatásszünetet tartott. A nagy csendben valakifelkiáltott:- Gratulálunk tisztelendő úr! * Mit kíván egy lelkipásztor újévkor?- Egy teherautót kívánok magamnak hogy vasárnap a „nehéz gyerekeket” templomba hozhassam.- Egy harangot, amely vasárnap reggel a sokáig alvók lelkiismeretébe harangoz.- Száz, vagy még annál is több méter ragasztószalagoi a templomban fecsegők a munka közben káromkodók és a vendéglőkben csúnyán beszélők száját beragasztani- Egy nagy szállítmány szemüvegei rövidlátó szülők számára, hogy gyermekeik hibáit is észrevegyék- Egy hűtőszekrényt forrófejűek részére.- A szeretet és segítőkészség tengerét az egész egyház- község számára.- Magamnak pedig egy tükröt, hogy a saját hibáimat és hiányosságaimat is jobban meglássam. A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyönk, Petőfi u. 359. A Karácsonyi töprengések Amikor kinőjük gyermekkori cipőinket, egyúttal búcsút mondunk gyermekkorunk álomvilágának is. A karácsony varázsa is megkopik számunkra, akármilyen szomorú is ez. Ám az ajándék várásának izgalma helyébe a leleményes ajándékozás igazi öröme léphet. A megajándékozott legtitkosabb vágyait „telibe találó” ajándék pedig kölcsönösen átmelegítheti a kihűlő szíveket, kapcsolatokat. így az ünnep újra visszanyerheti varázsát. A már súlyosabb karácsonyi veszteségeink közé kell elkönyvelnünk a sokszor hallott karácsonyi történetek megfakulását, esetleg száműzését a mesék birodalmába. A felnőtté váló és egyre inkább a való vüág felé forduló értelem hamar letörli a Jézus születését övező csodás események . hamvát, kioltja annak a csodálatos éjszakának csillogását. Nem a kegyele- tes költészet vüágába tartozik-e mindez? „Szép rege” - ahogyan Ady Endre mondja Karácsony című versében -, amely ha „igaz hitté válna, igazi boldogság szállna a világra”. De vál- hat-e igaz hitté, ha nem tudom, menynyi bennük a történeti igazság? Meg kell vallanom, hogy nincs könnyű helyzetben az Újszövetség kutatója, ha ez elé a kérdés elé állítják. Az először megírt evangélium, a Márké, hallgat Jézus születésének eseményeiről. Az evangélium örömhírét enélkül is el tudja mondani. Csak a két későbbi evangélista: Máté és Lukács számol be róluk, és ők sem egyformán. (Máté ugyanis Jézus mellett József szerepét hangsúlyozza, Lukács pedig Máriáét). Ez a sorrend a Jézusról szóló elbeszélés kialakulásának menetét is tükrözi. Az első keresztyének először azt tartották fontosnak elmondani a világnak, hogy mit tett értünk Jézus, és. csak később kezdtek Jézus születésének csodás körülményeiről beszélni. Mint ahogy a karácsony is utoljára, a III. században került a nagy keresztyén ünnepek sorába. Be kell tehát látnunk, hogy nem azért szólunk Jézusról mert már a születésénél csodás jelek hívták fel reá az emberek figyelmét, hanem fordítva: azért él bennünk az érdeklődés születésének körülményei iránt, mert rendkívüli ami történt vele és általa. Ugyanezt figyelhetjük meg a történelem más nagy alakjainak esetében is. Suetonius római történetíró is azért említi meg a csodás jeleket Augustus császár születésének idejéből, mert később nagy uralkodónak bizonyult. Ihlán a karácsonyi történetek is kevesebbet veszítenének vonzerejükből, ha nem feledkeznénk meg arról, hogy ki lett a „betlehemi Kisdedből”. De hátha éppen itt van a bökkenő! Hátha most érkeztünk karácsonyi kételyeink tulajdonképpeni forrásához: Rászolgált-e Jézus arra, hogy születésének ilyen nagy jelentőséget tulajdonítsunk, sőt még az időszámításunkat is ehhez igazítsuk? Nem tagadhatjuk, hogy Jézus mély és kitörölhetetlen nyomot hagyott az emberiség történelmében és jelentősen formálta az emberiség arculatát. De nem vagyunk-e türelmetlenek és kirekesztők, ha őt mindenki fölé emeljük, más szellemóriások rovására? Nem kellene-e őt is jó pluralista módon figyelembe vennünk, de ugyanakkor másokat is meghallgatnunk? Hiszen olyanok vagyunk mint azok a vakok, akik a divatos tanmese szerint megtapogatják az elefántot, egyik a fülét, másik az ormányát, a harmadik a lábát és így tovább, és mindegyik azt hiszi, hogy az elefánt olyan, amüyennek ő érzékeli. Ném volna-e jobb, ha összegeznék tapasztalataikat, ahelyett, hogy egymással vitatkoznának? Igaz, Jézustól sok mindent megtudhatunk Istenről és önmagunkról, de azért másnak is lehet igaza. Megejtő érvelés, de teljesen elhibázott. Helyes volna, ha Isten tárgy volna és nem a legszemélyesebb létező. Még az ember is megfejthetetlen titok, még ha ezrek és ezrek próbálnak is véleményt alkotni róla, mert személyiség. Mindaddig elzárt világ, amíg meg nem nyüatkozik. Mellébeszél az is, aki Istenről beszél, ha nem hallja meg azt, amit Isten mond magáról és a velünk való szándékáról. Jézus azzal az igénnyel lépett fel, hogy ő Isten küldötte, az Ő nevében szór és cselekszik. Amit Jézus képviselt tehát, az nem egy vélemény a többi között, az isteneszme egy darabja, hanem az élő Isten valósága. Csak így születhet a személyes Isten és a mi személyünk között élő kapcsolat. Csak így lehet Isten a mi Atyánk, mi pedig az ő gyermekei. Ezért van az, hogy az evangéliumok tanúsága szerint Jézus hallgatói nem csak azt mérlegelik, amit mond, hanem azt is firtatják, hogy ki az, aki mondja: Milyen viszonyban van Istennel? Ez az igazi kérdés a karácsonyi gyermek személyét illetően is. A helyes válaszért ezen a hangulatos ünnepen is vállalnunk kell a hit harcát. Dr. Cserháti Sándor KÖRKÉRDÉS Ä kérdés: Mit kívánsz az embereknek Karácsonyra? Megkérdeztünk néhány fiatalt (14 és 24 év között), hogy milyen változások kellenének a világban, mit kaphatna a világ Karácsonyra. Válaszoltak, és szinte egy imádság lett belőle... *- Sok időt. Ha az ember már itt a földön örökké élne, értelmét vesztené például az önzés. (K. Gál)- Kívánom, hogyha felnőttek, akkor se felejtsék el, hogy mi a szép. (M. János)- Azt, hogy tudjanak ünnepelni, hogy az ünnep igazán, és személyesen ünnep lehessen. (S. Péter)- Leginkább türelmesebb lelkületet kívánok. (B. János)- Azt, hogy a materiálison túl észrevegyék a spirituális értékeket. (K. Csaba)- Úgy érzem, azok az egyetemes kívánságok, amik az emberek összességének szólnak - közhelyekké lettek. Ettől függetlenül-én borzasztó fontosnak tartom őket. Úgymint: béke és a békesség, a tolerancia, egymásra és a másikra való odafigyelés, a másik érdekeinek a szem előtt tartása. No és a speciálisan karácsonyi kívánság: az ÖRÖM. (5. Detti)- Két dolgot kívánok az embereknek: Megelégedést, hogy megbecsüljük az életünk és amink van; és megnyugvást, hogy örömökre is legyen idejük. (K. Marcsi)- Megbékélést kívánok legfőképpen egymással, de a sorsunkkal és Istennel is, és persze önmagunkkal. Csodálatos lenne, ha minél többen kezdhetnénk újra. Karácsony napjaira pedig feltöltekezést kívánok, amiből minél tovább táplálkozhassunk. (K. Norka)- Lássuk meg, hogy a Karácsony fényét nem a csillagszórók, a karácsonyfaizzók vagy a csillogó díszek adják, hanem a Krisztus evangéliuma, mely besugározza egész életünket is. (O. G. Viktor)-ApacsKa, Kerten monaa et nenem, mi törtem oawanu - Csend volt és sötét. Csak egy mécses égett a durván összeácsolt asztalon. Hosszú hallgatás után törte meg a csendet a kislány kérő hangja. Édesapja megmozdult a széken, mintha mondani akart volna valamit, de aztán megint csak hallgatott. A kislány várt, hátha megszólal az apja, és elmondja, mi volt az, amiért olyan furcsán jött haza este. Amikor belépett az ajtónyíláson, a kislány ijedten fordult feléje. Mit keres itt az apja? Kint kellene lennie a nyáj mellett, s ő itt van mégis! Csendesen nyögve ült le a székre és most csak néz maga elé. Nézi a mécses kis lángját, az meg lobban egyet, mintha ő is türelmetlen lenne, aztán hirtelen egyenesen megáll, nem akar zavarni, csak várja, hogy az apa megszólaljon.- Apa, kérlek! Mi történt? - s könny csillan a kislány szemében.- Nem értenéd meg kicsim! - fordul feléje lassan az apa.- De igen! Apa, kérlek! - s már csorog a könny a kis arcon. Az apa pár pillanatig nézi a kislányt, majd halkan megszólal:- Nagyon figyelj, kicsikém, mert furcsa dolgot mesélek neked. Még én sem értem igazán, de teljesen lenyűgözött. Kint voltunk a többiekkel a nyáj mellett. Égett a tűz, fáztunk, beszélgettünk. Olyan különösen tiszta volt az ég és gyönyörködtünk a csillagokban ahogy ragyogtak Már majdnem elaludtam, amikor valami fényesség támadt és megjelent egy fehérruhás férfi. Megijedtünk azt sem tudtuk hová legyünk rohantunk volna ki merre lát, de a férfi szava megállított! Azt mondta, ne féljünk! Sőt örüljünk mert nagy örömhírt hozott nekünk hogy megszületett a megváltó Betlehemben. Azután pedig egy sereg angyal jelent meg és Istent dicsőítették Énekeltek gyönyörűen énekeltek! A kislány az apjára nézett. Elkerekedett a szeme, mert az apja sírt. Csendben folyt a könnye.- Aztán egyszercsak eltűntek az angyalok Ott álltunk a ______________________________- Tálán ami legelőször eszembe jut, az a békesség. Ebben elég sok minden benne van. Szeretet, gondoskodás, egymásra figyelés. Ha nincs békesség, egymásra sem tudunk odafigyelni. És ezt nem csak Karácsonyra kívánom. Jézus is ezt mondja: „Békesség néktek!” (Sz. Karcsi)- Semmiképpen sem frázisokat. Azt kívánom, hogy mindenkinek a személyes kívánsága teljesülhessen. Ez a legőszintébb. (J. Máté)- Ilyenkor ugyanazt kívánom, mint az előző években, az előző Karácsonyokon. Ez egyrészt egy jobb életformát jelent, nálunk, Erdélyben, ez már nagyon régi vágyunk, de jelent jobb megélhetést is, és minden olyan kívánságot, amik még eddig nem teljesültek. Másrészt a szerete- tet kívánom leginkább, hiszen minél nagyobb a szeretet az emberek között, annál jobb lesz az egész világ! (S. Laci)- Sok mosolyt kívánok. Ez legyen, amit a másiknak tudunk adni, bárhol és bármikor. Ne féljünk a másik embertől, soha se szégyelljük azt, hogy mosolygunk. Nehéz a világ, amiben élünk, de ha valakire rámosolyogsz, talán éppen ettől lesz szebb a napja. (Sz. Linda)- Kívánom, hogy elüldögéljünk egy pohár Szürkebarát, Weltenburger vagy üdítő mellett, barátok és ellenségek beszélgessenek egymással, vagy egyszerűen csak hallgassanak, talán viccet meséljenek és érezzék annak a melegét, hogy jó együtt lenni. Akkor egy pillanatra kilépnek hétköznapi szerepeikből, a másikban nem a másik oldalon küzdőt veszik észre, hanem a társat. Csak úgy elvannak és arra gondolnak, hogy már nincs semmi baj, a háborúkon és a kétségbeesésen is felülemelkedik az a fény ami fentről jön, hogy Isten nem felejtkezett el a világról: a Megváltó megszületett. Akármi is történik ezután, Isten azért mellettük van ebben a világban. (H. Attila) ( f Menjünk oda mi is! csöndben, s akkor az egyik pásztor azt mondta, hogy menjünk el Betlehembe, nézzük meg a kisgyermeket. Nem is igazán értettük hogy mi történt velünk olyan hihetetlen volt! Én mondtam is, hogy ugyan már, nem lehet ez! Csak álmod- \ tunk! De a többiek felbuzdultak és elindultak! Fogták a bot- I jukat, tarisznyájukat és elmentek Ott maradtam egyedül, s j azt. gondoltam: ostobák Aztán olyan mély lett a csend. | Olyan nyomasztó lett az egyedüllét. S féltem is, mi lesz, ha 1 megint megjelenik valami fehérruhás alak! Már nem bírtam J ottmaradni. Eljöttem haza. Úgy éreztem, mintha követne va- laki, szinte hallottam, hogy valaki megkérdezi tőlem: „Hová ] mész?” A végén már szaladtam. A többiek talán már ott van- I nak Betlehemben. Kutatják a jászlakat hiába! Ostobaság. | Nagyot hallgatott és csak nézett. Sercent egyet a mécses, s I odapillantott. Nézte a lángot s újra eleredt a könnye. Együtt I sírt a kislány és az apja. Nézték a kis mécsest és várták hogy I valami történjen.-Az angyal azt mondta, hogy ne féljünk sőt örüljünk És az angyalsereg is énekelt, boldogan énekelt! Soha nem láttam ilyen boldogságot! Lehet, hogy mégis igaz? Lehet, hogy mégis ott van az a gyermek a jászolban? Mondd meg ne- j] kém, kicsim, hogy mégis megszületett a Megváltó?- Lehet, apa! - mondta csendesen a kislány. I Az apja magába roskadtan sírt. ő nem ment el a töb-1 biekkel! ő nem hitte, hogy eljött az, akit annyira vártak! 1 Nem hitte, hogy egy kis jászolban megtalálják! Gyáva volt és 1 hitetlen! Inkább elfutott.-Apa! - szólalt meg csendesen a kislány. - Menjünk oda 1 mi is! - suttogta. - Menjünk oda! Nagyon szeretném! Az apa felnézett, nézte a kislányt, a szép kis arcot. Lassan j megtörölve a szemét, kézenfogta a kislányt és egyre bátoro- j dó léptekkel nekivágtak az éjszakának A mécses lobbant j egyet boldogan. Övé is lett a nagy titok a mai estén. S vidá- J man lobogta kicsi fénye az éjszakába a világ nagy örömhí- j rét: Megszületett a Megváltó! Blatniczky János Dániel
