Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-12-24 / 52-53. szám
Evangélikus Elet 60. ÉVFOLYAM 52-53. SZÁM 1995. DECEMBER 24. KARÁCSONYI ÉS ÚJÉVI SZÁM ORSZÁGOS EVANGÉUKUS J ___HETILAP Ka rácsony evangéliuma töltse be Olvasóink szívét és adjon boldogságot és békés újesztendőt! Szerkesztőség ÁRA: 50 FT HIRDETEK NEKTEK NAGY OROMÉT, AMELY AZ EGESZ NÉP ÖRÖME LESZ Lk 2,10 Mária Miért pont 8, egy kis vidéki leány? Még a neve is negatív csengésű: Mária, Miijám, keserűség. Názáret is jelentéktelen település. „Származhat-e valami jó Názáretből?” - kérdezi Ná- tánael (Jn 1,46). Távol a vallási központtól, kultusztól, csillogástól. Tálán éppen mosogatott vagy kecskét fejt. Ez ám a „karácsonyi meglepetés”! Maga az IGE, aki kezdettől volt és aki által minden teremtetett, így lép be a mi világunkba. Nincs mennydörgés, villámlás, füst, „csak” hétköznap, egyszerűség, természetesség. Isteni dramaturgia. Mária élete és gyönyörű énekének tartalma kizár minden Mária-kultuszt. Hiszen ő az Úr szolgálóleánya és nem a „társmegváltója”. Szereljük és tiszteljük kedves, egyszerű alakját, de minket nem az 8 személye, hanem a meglepetések Istene indít áhítatra, imádatra. Isten nem azért választotta ki Máriát erre a rendkívüli feladatra, mert 8 úgymond méltó volt vagy mentes volt az eredendő bűn átkától. Nem, sőt azért, mert a legjelentéktelenebb eszközt akarta kiválasztani a megtestesüléshez, inkarnációhoz. Jó, ha meggondoljuk, hogy Jézus nemzetiségi tábláján olyan szereplők is vannak, mint Támár, Ruth, a moábita vagy Betsabé. Tehát Jézus „családja” nem rosszabb és nem jobb a mienknél. Máriát azért választotta ki az Isten, hogy ne mondhassa senki ezen a földön, hogy őreá nem tekint az Isten. Hogy ő túlságosan is „távoli”, jelentéktelen. A „kegyelembe fogadottságnak” nincs előfeltétele. Az már megtörtént akkor, amikor megszülettünk és Isten ránk tette szeretetének pecsétjét a keresztségben. MI MINDNYÁJAN KEGYELEMBE FOGADOTTAK VAGYUNK! Hiszen „felkarolta szolgáját, Izraelt, mert megemlékezett IRGALMÁRÓL’ (Lk 1,54). Mária és a mi „boldogságunk” csak azon múlik most már, hogy mit felelünk, hogyan reagálunk. Ki tucjjuk-e mondani szívből: „történjék velem a te beszéded szerint!” (Lk 1,38) Mária élete arra példa, hogy bennünk is megfoganhat és megszülethet a Megváltó. „Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az” (Jn 3,6). Meijük-e vállalni, hogy velünk is az Ő beszéde szerint, megtörténhet az, hogy: a „Szentlélek száll reád és a Magasságos ereje árnyéhoz be téged”. Először talán rejtetten, szemmel nem látható módon, de elindul az ember fejlődése, azután felnő, „érett férfivá”, ty Ádámmá, hogy végül olyanok legyünk, mint Ő (Un 3,2). Ez Isten karácsonyi meglepetése, qjándéka. Fogadd szeretettel és örömmel! Szeverényi János KARÁCSONYI TALÁLKOZÁSOK Az esztendő végén sokasodó ünnepek alkalmat adnak a távolabb élő családtagoknak is az egymással való találkozásra. Miért ne örülhetnénk egymásnak, s miért ne oszthatnánk meg bút, bajt, de örömöt s elért eredményeket is. Olyan világban élünk, ahol szinte mindnyájan újra kezdjük az életet. Más külső keretek biztosítják az életlehetőséget, a munkakörülmények alapvetően változtak meg. Melyikünknek ne lenne szüksége eligazító tanácsra vagy éppen nyugtató szóra? Az első karácsony páratlan eseményét is mennyei Gazdánk találkozások sorozatában készítette elő. Ha kiválasztottjai nem beszélték volna meg mi is vár reájuk, mit gondol velük az Isten, maguk is elbizonytalanodtak volna. De a társ jelenléte, biztató tekintete, az isteni küldött néhány gondolata s találó szava átsegítette őket a kezdeti nyugtalanságon. Vegyük sorjába az evangéliumi szereplőket, akik az első karácsony fontos alakjai, történetiségükben egyszer kapott küldetést teljesítenek. Mária és Erzsébet Az első találkozás kettőjük között jön létre azt követően, hogy Máriának Isten követe jelzi, gyermeke születik, aki Nagy lesz és a Magasságos Fiának mondják majd. Mária pedig válaszában vállalja a különleges küldetést bizalommal Isten iránt, engedelmes szívvel legbelül: az Úr szolgáló leánya vagyok, történjék minden úgy, ahogy 0 akarja. A németországi -Oberrheinbén egy különös Mária szőnyeget őriznek á 15. századból. A két kiválasztott - Mária és Erzsébet találkozását örökíti meg a művész. Két sajátosságot mutat az alkotás. Az egyik az, hogy mindkét női alak szíve fölé egy-egy gyermeket szőtt az ismeretlen kéz a szőnyegbe. Keresztelő keze imára kulcsolt, Jézusé felfelé mutat. Mária és Erzsébet pedig egyaránt - s ez a kép másik jellemzője - tágra nyűt tekintettel néznek egymásra s maguk elé, egyszerre. Ahol Isten cselekszik, ott kinyílik a szem. Többet lát, mint az érzékelhető világ. Észreveszi a láthatatlant, „ha a köszöntési szándékkal érkező Mária köszöntött lesz a még meg nem született gyermektől és annak édesanyja áldásától, akkor megmutatkozik, hol van a hangsúly, természetesen nem Márián, hanem a vele páratlan módon cselekvő Istenen. (E. Schweizer) S közben a két női alak megöleli egymást, mint jó rokonok, ha találkoznak. Vajon, ha minket szólít meg Isten napjainkban követei által, van-e bennünk készség és bizalom, engedelmesség és hit, hogy legyen életünkben minden az Ő szándéka s igéje szerint? - Aki az Ő igéje szerint rendezi be életét, szüntelen álmél- kodhat nagyságán. Mária és József Fiatalok és szerelmesek. Készek egymást vállalni életre szólóan. Megfontoltak és tudják, életkörülményeik nem könnyűek. Bíznak az egymáshoz tartozás örömében, együtt vállalják sorsukat. Mária „megesett” állapota mégsem egyszerű Józsefnek. Isten követe azonban őt is felkészíti a különös helyzetre és a sajátos sorsvállalásra. Ami Máriával történt. Istentől való. Nincs miért töprengeni, csak vállalni lehet a Szent Lélek munkáját. Reményik Sándor: József, az ács Istennel beszél című versében költői szépséggel írja le a Megváltó apjának belső vívódását, őszinte gyötrelmét. „Magasságos, Tfe tudod: nehéz ez az apaság, Amit az én szegény váltamra tettél. Apja volnék, - és még sem vagyok. Ez a gyermek... ha szemébe tekintek, Benne ragyognak nap, hold, csiBagok. Anyja szemei s a Tte szemeid, Istenem a Te szemeid azok.” Akivel Isten egyszer szóba áll, annak kezét el nem engedi. Az ember lelke sem tud megnyugodni, csak ha Tferemtője mellett marad. Küzd belül, s gyötrődik. Harcol Istennel, de Vele s Érte, hogy e szent tusakodásban el ne veszítse végső támaszát és a sokszor megtapasztalt bizalmat. Mária és az angyalok Isten követeinek, e különleges lényeknek fontos feladatuk van Isten terve megvalósításában. Már a kezdetnél így szólítja meg Gábriel Máriát: is hallgatják a szemtanú hitelességével megszólaló tudósításukat. Mária pedig gondosan őrzi a hallottakat, próbálja összerakni a mozaikokat, hogy egységbe lássa a képet, amit a mennyei Gazda rajzol szívében. Nem akar elveszni a részletekben, együtt akaija szemlélni, amit Isten tervez elesett világával. Milyen könnyen elveszünk a részletekben. Kicsinyességünk nem engedi, hogy átnézzünk saját életünk szűk kerítésén. Csak a saját terveink foglalkoztatnak, csak a magunk ötletei éltetnek. Földhöz s röghöz kötött gondolataink rabul ejtenek, anélkül, hogy látnánk, amit a pásztorok felfedeztek: a gyermekben a Legnagyobbat, a világ Megváltóját. Őriz a művészettörténet egy különös képet. A karácsonyi gyermek két glóriával körülövezve, virágok tarka szépségének biztató társaságában fekvő kereszten pihen. Az alkotóról semmit sem tudunk, de a festmény prédikál. Aki megszületett értünk, annak a halált is kell vállalnia. A karácsonyi jászolbölcsőből ácsolják a nagypénteki keresztet. így jut teljességre Isten megváltó tette. Mária és a bölcsek Nagyon hiányoznának a tudományt nagyra tartó világunkban a tudósok reprezentánsai, ha nem olvashatnánk róluk az evangéliumban. Hosszú évtizedekig uralta a közgondolkodást az a tévhit, hogy tudósnak el kell felejtenie mi történik a tudomány világában, ha hinni akar és a hívőnek le kell mondani gondolkodása tudományos irányultságáról, mivel e kettő - hit és tudás - kizárják egymást. Oratórium és laboratórium, Isten imádatának gondolata és a tudományos világ gondolkodása összeegyeztethetetlen. Pedig milyen egyszerűen mondhatjuk: a hívő tudhat és a tudós hihet. A napkeleti bölcsek felmérték értelmükkel és elhitték szívükkel, itt világra szóló történelmi esemény zajlott. Imádatuk és hódolatuk pedig felülmúlja csodálkozásukat, a rendkívüli fény értelmüket is megvilágítja. Érdekes utalnunk arra, hogy a karácsonyt megjelenítő festményeken is ritkábban találkozunk a csillagász bölcsek alakjával, mint az egyszerű pásztorok ábrázolásával. A tudósok hódolata s a tudományok királyainak imádata ritkábban ihlette meg az ecset művészeit. Pedig tettük példaértékű, alakjuk modell lehet a modem világ tudósai körében. Keresztényekként karácsonykor megvalljuk hitünket: egyedül Őt illeti a hódolat és imádat. Ravennában egy Kr. u. 500 körül épült templom középső hajójában a három király hódolásának mozaik díszítése vonzza a látogatókat. Ábrázolásuk sietős alakokat mutat be, mintha attól félnének, hogy elkésnek kincseikkel. Múlik életünk szűkre szabott ideje, sürget ez a karácsony is, hogy Jézushoz odaérjünk. Karácsonyi találkozások -s a központban Mária, az édesanya. Földi szem úgy látja, milyen döntő szerepe van az események alakulásában. Pedig a történést nem ő, hanem Isten irányítja. A középpontban pedig a Gyermek. t Találkozások az ünnepek alatt sokféleképpen zajlanak majd. Megannyi napjainkban időszerű téma előkerül. Megoldhatatlannak tűnő és biztatóan reményt keltő kérdések. Ne feledjük, nincsenek véletlen találkozások Rajtuk keresztül Isten keres és 0 akar megtalálni minket. ' D. Szebik Imre MEGALLAPODAS a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Bajor Evangélikus Egyház testvéregyházi szerződése érvényének meghosszabbításáról A Magyarországi Evangélikus Egyház és a Bajor Evangélikus Egyház testvéregyházi kapcsolatáról szóló 1992. november 23-i megállapodás érvényessége további öt évre meghosszabbításra kerül. Az ötödik év kezdetén a testvéregyházak megbízottjai felülvizsgálják a megállapodást, és a szükséges módosításokra, ill. kiegészítésekre javaslatot tesznek Regensburg, 1995. november 28. D. dr. Harmati Béla püspök-elnök Magyarországi Evangélikus Egyház Hermann von Loewenich tartományi püspök Bajorországi Evangélikus Egyház A TARTALOMBÓL BETLEHEMI HANGULATOK A KARÁCSONYI ÜNNEPKÖR EVANGÉLIKUS HAGYOMÁNYAI KARÁCSONY - UJEV - VÍZKERESZT KARÁCSONYI FENYŐK KARÁCSONY?! AZ EVANGELIUM SZÍNHÁZ JUBILEUMA AZ ÁRVÍZI KEHELY NEMET-SZL0VAK OLDAL I Üdvözlégy, te,kegyelembe fogadott (nem kegyelemmel teljes), az Úr van veled. Aztán Józsefet is az isteni követ győzi meg házasságkötési szándékának helyességéről: ne félj magadhoz venni Máriát. A betlehemi mezőn angyal szólítja meg az éjszakában szundikáló pásztorokat. Örvendetes esemény történt a Dávid városában. Megtartó született. Megnyílik a láthatatlan világ kapuja, szózat hallatszik Isten honából: Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Lukácsnak, a művelt orvosnak a leírása rendkívüli fényességet és szépen zengő énekkari szózat felcsen- dülését sejteti. Mária ugyan a városszéli barlangistálló jászölbölcsöjében szemléli kicsi gyermekének élete csodáját, vílágrajöttét, de alig tudom elképzelni, hogy az égbolt fényei ne hatoltak volna be a barlang szűkre szabott ajtaján, és az éjszaka csendjében ne hallatszott volna be hozzá az angyali kórus szépséges szózata. Máriát boldognak mondja minden nemzedék, mert Isten követei vették körül, vezérelték, s ő nem ellenkezett. A követek, az angyali szózat megzendítői, emberi szó formájában vagy mennyei muzsika szépséges dallamai által. Hallgatunk-e rajuk, értjük-e, amit mondanak? Aki Istennek ad dicsőséget, annak békességet kell terjesztenie a földön. Csak jó akarattal lehet embertársai iránt, mert hozzá is a jóakaratú Isten hajolt egészen közel. Ezért az angyau szózat életprogram a lakott föld keresztényei számára. Közös a küldetésük, együttes a felelősségük azért, hogy Isten dicsősége el ne homályosuljon, hanem növekedjék az emben szívekben és a teremtett világban. Békesség legyen népek s nemzetek között különbözőségeik megtartása mellett, s a gonoszság erői háttérbe szoruljanak és diadalmaskodjék a jóakaratú emberek tetteiben Isten örök szándéka. Nem véletlen hát, hogy karácsonyi zene nincs az Istennek mondott glória nélkül, miként igazi ünnep nincs az Őt dicsőítő énekmondás nélkül. Szóljanak otthonainkban és templomainkban a szívből jövő glóriák... Méltán mondja Luther: „Minél jobban hiszel egy dologban (a karácsony csodájában), annál inkább csodálkozol és még inkább örvendezel ” Mária és a pásztorok Egyszerűségükben s őszinteségükben példák a JézustKörülállók nagy családjában. Amulő szemekkel néznek a most születettre és elgondolkozva szólnak a rendkívüli éjszakán átélt isteni eseményekről. Mások
