Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-12-10 / 50. szám

Evangélikus Élet 1995. december 10. n ||t)S GYERMEKEKNEK FIATALOKNAK ÉNEKESKÖNYV 147. ÉNEK Jöjj el, lelkem epedve vár, Irgalmas mennyei Király, És ragyogtasd tekinteted E bujdosás völgye felett, Hogy játjak a te utadon, Ó, térj be hozzám, Jézusom! OLIVÉR ÉS A JÓISTEN Olivérnek gondja van „Itt vagy, Jóisten?” kérdezi Olivér este az ágyban. Csendben vár a válaszra. „Itt vagyok”, felel a jóisten. „Van egy kis gondom”, mondja Olivér. „Ugye te minden embert szeretsz?” „Igen, mindet szeretem”, válaszolja a Jóisten. „Az Erzsit is, aki a tizenötös házban lakik?” kérdi Olivér. „Az Erzsit is, aki a tizenötös házban lakik”, mond­ja a Jóisten. „Tulajdonképpen én is kedvelem”, mormolja Oli­vér. „De ma ki nem állhattam! Ha csak rá gondoltam, elfutott a düh! Az egész próbát tönkretette, tudod, az ádventi műsorét. Csak azért, mert ő már tudja a sze­repét, mi meg még nem. Ő angyal lesz, mi meg pász­torok. Micsoda? Te pásztor akarsz lenni? kérdezte tő­lem. Egy pásztor, áld nem tudja a szövegét, az csak egy madárijesztő! Legyél inkább birka, akkor csak annyit kell mondanod, hogy beee! Vagy inkább legyél egy fa, és akkor semmit nem kell mondanod! - Jó kis angyal, feleltem neki, a legzsémbesebb fajtából! - Az­tán jó mérgesek voltunk egymásra. Ezért képtelen va­gyok ma elviselni, egyszerűen képtelen vagyok! Sőt, nem is akarom ma szeretni!” „Még csak meg se próbálod?” kérdi a Jóisten. „Nem én!” duzzog Olivér. Aztán elgondolkodik ki­csit. „Volna egyJkérésem, Jóisten. TUdnád ma kétsze­resen szeretni az Erzsit, amíg én megemésztem ezt á' dolgot? Lehetséges ez? Kérlek!” „Igen, ez lehetséges”, mondja a Jóisten. „Ennek örülök”, sóhajt fel Olivér, és olyan gyorsan elalszik, hogy a Jóistennek még csak egy jó éjszakát sem tud mondani. FERI BÁCSI JÁTÉKAI Kerestünk egy könyvet... ...egy ószövetségi könyvet, mégpedig úgy, hogy he­tente elárultam néhány, a könyvre jellemző szót. Fel­adatotok az volt, hogy ezeknek a szavaknak a segítsé­gével rábukkanjatok arra az ótestamentumi iratra, amelyből valók. Plusz kérdésekre is válaszolhattatok. Annál több pontot lehetett szerezni, minél gyorsab­ban megoldottátok a feladatot. A megadott szavak a következők voltak: Aratás, árpa, búza, mező, kalász, kéve, pörkölt gabo­na, Betlehem, Efráta, Móáb mezeje, Elintelek, Mahlón, Kiljón, Orpá. Ezekből rájöhettetek, hogy a keresett ószövetségi irat: Ruth könyve. A plusz kérdésekre a válaszok: • A név, amely arra utalt, hogy viselőjét megkeserítette a Mindenható, a Mára, eredeti viselője NaomL A kenyeret ecetes lébe mártogatva ízesítették. Izráelben úgy erősítet­tek meg régen minden rokoni kötelezettséggel, vagy cse­rével kapcsolatos ügyet, hogy az egyik fél lehúzta saruját, és odaadta a másiknak JÁTÉKTÁR Ezt a játékot sok résztvevővel érdemes játszani. Először is mindenki rajzol egy pálcikaembert. Min­denki a saját elképzelése szerint felöltözteti, hajat, ar­cot rajzol neki. Amikor mindenki elkészült, összeha­sonlítják az elkészült figurákat. Az egymáshoz legin­kább hasonlók csoportokat alkotnak, melyek egy-egy családnak felelnek meg. Az így kialakult „családok­nak” el kell játszani ezután egy-egy családi jelenetet, beszéd nélkül, csak mozdulatokkal. A többiek figyel­nek, és megpróbálják kitalálni, hogy ki melyik család­tagnak a szerepét játssza, azaz ki az apa, anya, lány, fiú, nagymama stb... Humorzsák A középkorban nagy módi volt a parókaviselet a fér­fiak körében is, de idővel kikopott a divatból Egy pári­zsi parókakészítő még a Bibliát is segítségül hívta üzlete fellendítésére: .. .Absolon lélekszakadva menekült üldözői elől ami­kor hosszú haja fennakadt egy cserfa ágaiban és ez okozta vesztét. Amikor apja, Dávid megtudta a szomo­rú hírt, felsóhajtott: Absolon, Absolon! Szerelmetes fi­am, ha parókát viseltél volna, még ma is élnél!” A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyönk, Petőfi u. 359. Az ádvent második vasárnapját szenteljük mélyebb önvizsgálat­nak. Vajon él-e bennünk Messiás- várás, és ha igen, milyen az? Be­széljünk a hiányról, ami bennünk van, és beszéljünk ennek a hiány­nak a betölthetőségéről. 1. Vajon volt-e olyan, hogy Isten nem létezett? Olyan természetes számunkra Isten hatalma felet­tünk? Tfermészetes, és magától értődő számunkra Jézus megváltá­sa? Milyen lehetett az a világ, ami­kor Jézus még nem jött el? Mi volt, mi lehetett az emberek célja? Ha az Ószövetség korában élnénk, mi lehetne az életcélunk? Mibe kapaszkodhatnánk? Utólag visszatekintve, az evan­gélium tudatában, már máshogy látjuk az Ószövetség embereit, a Messiásvárás (2.) lehetőségeiket, de Jézus nélkül él­ve, vajon elképzelhető-e az Isten­hez jutás? Kihagyhatjuk-e Jézust az üdvözülésből? Az igazak útját járva (1. zsoltár) Istenhez térhe­tünk-e? A cselekedetek, a törvény betartása Istenhez vezet-e? Miben kell hinnünk, hogy Istenhez jus­sunk, ha Jézus művével nem szá­molunk? 2. Az életünkben milyen volt az az időszak, amikor Jézus nélkül él­tünk? Nem ebben élünk ma is? Nem Jézus nélkül éljük le az egész életünket? Élhetünk-e egyáltalán Jézus nélkül, akár egy napot is? Vajon nem Jézus oltalmában élünk, már születésünktől fogva? Lehet, hogy Jézus, anélkül is velünk van, hogy észrevennénk vagy tudnánk róla? Éreztük-e már, hogy üres az éle­tünk? Éreztük-e már, hogy pont Jézusra van esetleg szükségünk? Történt-e már, hogy Jézus volt az, aki átsegített minket valami prob­lémán? Egyáltalán, mi döntöt- tünk-e valaha Jézus mellett? Vagy Ő döntött mellettünk? Jó Jézussal élni? Ez előnyt jelent számunkra az életben? Vagy inkább hátrányt? Vagy valami mást? Legyünk még egy pillanatra kis­gyermekek. Fordítsuk meg a gyer­mek Krisztus helyzetét. Ádvent le­hessen a számunkra az a négy lé­pés, amivel mi léphetünk a hoz­zánk érkező Jézus felé. Jézus le­gyen az az atyai kéz, ami magához fogad minket. Gyermekként jött közénk, hogy gyermekei lehes­sünk... JOHN MILTON (1608-1674): Óda Krisztus születésének reggelén Himnusz (Részletek) 1. Nagy tél volt, rút idő; s az égi Csecsemő szegény-cihásan, durva jászolon. De a természet is leszórta díszeil nagy Mesterének szívből hódolón: mert elmúltak az évszakok mikor szép napfiújával hancúrozott. 2. A gyöngéd levegőt kérleli: mielőbb hullhasson rá ártatlan hólepel: meztelen szégyenét, bünöse-szennyesét szűzi fehérség fátyla födje el. Rettegi nagy gyalázatát, hogy Teremtője majd ily torz-képére lát. (...) 4. És nem volt harcmoraj, csitult világnyi zaj, pajzs-kard tétlen, magasban függhetett, sok horgas harcszekér testén nem folyt a vér, trombiták nem tüzeltek népeket, s hódoltak királyi szemek mintha tudnák: Felséges Uruk közeleg. 5. Lön béke éjjele, h$gy a fény Hercege “ szelíd uralmát kezdte itt alant, tirhült'hémászelek csókolózó vizek: az óceánnak új öröm e hang s dühöt feledve szelídül; bűvölt habján madársereg merengve ül. (...) 9. S ekkor: édes zene!...: Ember szíve-füle nem hallott; ujja nem játszott ilyet. Isteni trilla sor húroknak válaszol, üdvösség lég járja lelkűket: lég mely nagy kincset érez át, s ezer visszhang nyújt minden menny-kadenciát. (...) 14. így, ha szent éneket dajkál szív-képzelet, az Idő visszafut: aranykorért; a szeplős hiúság kiszenved, s már nem árt, föld formát leprás Bűn sem kísért; elmúlik maga a Pokol, s gyötrelmes termein már napfény vándorol 15. Te, Igazság! s te, Jog! Visszatértek legott, szivárvány-szín, glóriásan akárha, trónján könyörületet ragyog közöttetek selymes felhőt küld felénk drága lába: s ragyog a menny, mint ünnepen szélesre tárt kapujú palotaterem. 16. De a bölcs Sors „nem”-et mond: ez még nem lehet, a Gyermek csak mosolygó kisbaba; vár keserű kereszt, ott Megváltója lesz mindenkinek s megdicsőül ő maga; de elébb az alvók hadát rögből keltsék ítéletnapi trombiták; 17. iszonyú zengemény! Mint Sinai hegyén, vörös tűz tör föl, felhők izzanak öreg Föld, összeráz rettentő robbanás, reng mély magvad s felszíned, e salak s a legvégső világnapon ott áü a légben a szörnyű Bírói Hón. 18. így üdvünk végre lesz teljes, tökéletes, s kezdetét veszi e boldog napon; mert szorul már a vad sárkány a föld alatt, zsugorodik a rút birodalom, látván, hatalmát vesztheti, , vc pikkelyes farkát szörnyű dühvei lengeti (...) 27. Dé nézd a Szűz Anyát: .......... altatja már Fiát; fárasztó dolgát ódánk is bevégzi A menny új csillaga fényes kocsit hoza, alvó Urát kézi lámpással őrzi; s a szent istállón, itt meg ott; szolgálatkész rendben páncélos angyalok Ihndori Dezső fordítása KARÁCSONYI IFJÚSÁGI ISTENTISZTELET lesz december 12-én, kedden 18 órakor a fasori evangélikus templomban (VII. Városligeti fasor 17-21.) Igét hirdet Pángyánszky Ágnes egyetemi lelkész. Mindenkit szeretettel várunk. EGYETEMI GYÜLEKEZEL MEVISZ ffAki él, az mind, mind örüljön...” Nem volt a föld még soha ily csodás, a fák között mondhatatlan suttogás, a fák fölött szalag, beszegve kancsal fénnyel, lilába lángoló naranccsal, az alkonyat csókot hajít a ködnek, és rózsaszín hullámokon fürödnek. Miféle ország, mondd, e gyermek-ország, miféle régen elsüllyedt mennyország? (Kosztolányi Dezső) Évek óta karácsony táján szép és megdöbbentő borí­tékot hoz a postás, benne képeslapok boríték naptár, csekk Szép, mert a naptár képei s a levelezőlapok láttán valóban - mint a mottóként választott Kosztolányi-vers sorai mondják - valamiféle meseországot idéznek La­kói a gyermekkor váratlan tragédiái után hittek erős akarattal, élni vá­gyással megtalálták helyüket a világban, saját kis világuk­ban. Nem sajnálko­zásra várnak meg­értést kémek bizta­tást. Néhány évvel ezelőtt egyik beteg­társuk kezdeménye­zésére létrehoztak egy Alapítványt, hogy saját maguk is segítsék életüket, egymás életét, hi­szen közel negyven éve a kórház az ott­honuk: a Rózsa­dombon, a Baba utcában ki-ki meg­találta élete értel­mét... Hogy is történt mindez? Sokan még emlékeznek rá, mennyi izgalmat jelentett fiatal szü­lőknek az Európán végigsöprő járvány, a gyermekbénu­lás ijesztő réme. Sok gyermeken nem tudtak segíteni, az oltóanyag sem volt minden esetben hatékony: légzőszer­vi bénulás, végtagok bénulása, örökös kórházi ápolás le­begett a megbetegedettek képzeletében... Ez érte utol azt a fiatalt is, akinek szájjal írt levelét találtam a képesla­pok mellett: „Kedves Barátunk! Először is feltétlenül szeretnénk megköszönni vásárlásukat, és azt a sok-sok kedves üd­vözletei, amit küldtek nekünk. - Az idei karácsonyra is képeslapokkal és naptárral jelentkezünk. Reméljük, hogy újra örömet szerezhetünk válogatásunkkal. A mű­vészeti naptárt megrendelheti tőlünk szerettei, ismerősei számára is. A képeslapok és a művészeti naptár ára együtt 640,- Ft. Kiadónk nem karitatív intézmény, ajánlatunk nem kötelezi Ont a csekk befizetésére, de ha küldeményünk elnyeri tetszését és vásárol tőlünk, akkor ezzel életünk fenntartását is segíti. Gyurcsó Lajos. ” Sérült emberek - testileg de erősek lélekben, mert megtanulták Madách művének, ,^4z ember tragédiájá”- nak utolsó mondatát, az Úr biztatását „Mondottam ember: küzdj’ és bízva bízzál!” Tanulnak, dolgoznak: ímak,müfordítói munkát vál­lalnak, van, aki számítógépen dolgozik lábbal, mások festenek, rajzolnak, szájjal, vagy lábbal. Ők azok, akik megértették Ady sorait: „Aki él, az mind, mind örüljön, Mert az élet mindenkinek Kivételes, szent örömül jön.” Erről tanúskodnak levelezőlapjaik szép festményei és 1996. évi naptáruk 27 színes festménye, melyek közé külföldi sorstársaik munkáiból is behelyeztek néhányat. A szép magyar versidézeteket Komis Piroska válogatta, a naptárt Zsolnámé Dékán Ildikó szerkesztette, megje­lentette a Szájjal és lábbal festő művészek Kiadója BT. Szeretném hinni, hogy szép munkájuk sokaknak szerez örömet és sok karácsonyfa alá kerül emlékeztető, szép ajándékként. Sebeiken Pálma * „Az Ur csodásán működik” A magyar külmissziói mozgalom története Nagy öröm számunkra, hogy ár. Anne-Marie Kool doktori disszertációjának első kötete immár magyarul is megjelent a Harmat Kiadó és a Protestáns Missziói Ihnulmányi Intézet közös kiadásában. A szerző a ma­gyar külmisszió történetével bizonyítja, hogy „az Úr csodásán működik”: a teljes mű 1951-ig, a most meg­jelent kötet az I. világháborúig dolgozza fel a missziói eseményeket. Dr. Bütösi János püspök, a Magyar Reformátusok Világszövetségének elnöke, a debreceni teológia missziológia professzora a következőket írta a műről: „A disszertáció nagy értékeket hordoz. Úttörő mun­ka; mélyre ásó, ismeretlen kincseket felszínre hozó. Alapmű a magyar protestáns missziológiai és teoló­giai oktatás számára. Időszerű felhívás, tudományo­san átgondolt bátorítás a magyar református egyház számára, hogy betöltse sokáig hátráltatott missziói hi­vatását.” Dr. Fabiny Tibor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem egyháztörténet professzora kiemeli, hogy „...az alapos teológiai műveltségű szerző a Krisztusba vetett hit empátiájával és tudományos igényességgel dol­gozta fel a tárgyra vonatkozó összes régi és jelenlegi ada­tot. A források között szerepel a magyar protestáns misz- szió összes könyvtári anyaga, és a fellelhető levéltári anyag is. Sőt, a szerző a »szájhagyomány«-ra is támasz­kodik - lásd a meginterjúvolt személyek emlékeiről ké­szült több száz kazettát. ” A 92 éves, Amerikában élő Babos Sándor, volt man- dzsúriai misszionárius így írt: „Elcsodálkoztam, hogy milyen nagy könyv lett abból az anyagból, amit hosszú idők folyamán, sok fáradtsággal és nagy szeretettel összegyűjtött a magyarországi protestánsok külmissziói törekvéseiről. Ha ezt Anna-Mária nem csinálta volna meg ki más csinálta volna? Sok adat elveszett volna a történelem számára. ” A missziói kutatás nemzetközi lapjában (Interna­tional Bulletin of Missionary Research) dr. James Scherer, a chicagói evangélikus teológia professzora írt könyvismertetőt, melyben kiemeli: „Ä. M. Kool monumentális munkája segíteni fog áthidalni a máso­dik világ missziói kutatásában meglévő szakadékot.” A könyv bemutatására 1995. november 17-én pén­teken 16.00 órakor került sor a Bp. Kálvin téri refor­mátus gyülekezet Kálvin termében. A könyv 500,- Ft-os áron megrendelhető a Harmat Kiadónál: 1447 Budapest, Pf. 521. Szilvóssy Erzsébet C. G. Jung pszichológus a vallásról „Isten” az ember ősmegtapasztalása, s az emberiség beláthatatlan idők óta elképzelhetetlen erőfeszítéssel igyekezett ezt a megfoghatatlan élményt megjeleníteni, értelmezéssel, spekulációval és dogma útján asszimilál­ni vagy tagadni. * Mindegy, mit gondol a világ a vallásban átélt dolgok­ról; az, aki részesült benne, olyan kincshez jutott, amely élet, értelem és szépség forrása lett számára, s amely a vi­lágnak és az emberiségnek új ragyogást adott. Hite és bé­kessége van. Hol az az ismertetőjegy, melynek alapján szabad volna azt mondani, hogy az ilyen élet nem hite­les, az ilyen élmény nem érvényes, és az ilyen hitbeli hű­ség puszta illúzió? Léiezik-e valóban a végső dolgokra nézve valamiféle jobb igazság, mint az, amelyik segít él­nünk? * Az ember középpontba kerülésének tendenciáját a ke- resztyénség azzal a dogmával hangsúlyozta, hogy maga Isten valóságos ember lett. Nincs a világnak az a lélek­tana, amely ennél többre tudná méltatni az embert. (Részletek dr. Bodrog Miklós Almaink bariangvilága című pszichológiai könyvéből, mely most jelent meg az Akadémiai Kiadó Hermész sorozatában, 163 oldalon, teljes ára 493 Ft) Az eredetit szájjal festette: Nagy Ildikó \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents