Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-12-10 / 50. szám

60. ÉVFOLYAM 50. SZÁM 1995. DECEMBER 10. Advent második VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 30 FT ___________A keresztény ember éljen úgy, ho gy cselekedetei ne szégyelljék magukat, _____még ha az egész világ is látja őket... _________ugyan hány keresztény bírná ki, ho gy minden cselekedete _____________________napvilágra jöjjön. Lu ther " A TARTALOMBÓL JUBILEUMI SOROZAT A BALFI GYÜLEKEZETBEN LELKÉSZIKTATÁS PAKSON „KI VISZI HAMARABB LEVELEM PRÁGÁBA?" „János a neve” A bibliai neveknek üzenete van. Zakariás­nak, a megnémult papnak kilenc hónap alatt volt ideje gondolkodni a név jelentésén. A kö­rülmetélés ünnepén táblára írja fel nevét: Já­nos a neve! Nem más, nem Zakariás. Amikor az apa ezt az elvárások ellenére is vállalja, megoldódik a nyelve és Lélekkel megtelve di­csőíti az Örökkévalót, aki „irgalmat cselek­szik”, aki János által „megtanítja népét az üd­vösség ismeretére, bűneik bocsánata által, Is­tenünk KÖNYÖRÜLŐ IRGALMÁÉRT. „A Já­nos név ezt jelenti, Isten kegyelmes. Pedig a „bűn zsoldja halál”. A törvény, az igazság, a lo­gika szerint az ítéletnek és a halálnak kellett volna eljönni. Bármennyire is keménynek tart­juk Keresztelő János megtérést követelő ige­hirdetését, felfedezhetjük benne a kegyelmet is, hiszen Isten még szól, még meglátogatja a „ha­lál árnyékában lakozókat”, még kiáltja felénk: téij meg, tarts bűnbánatot, fordulj vissza, gye­re HAZA, mert vár Atyád szerelme! Él Iránban egy szekta, amely Keresztelő Já­nost nagyobbra tartja, mint Jézust. Valóban van-e különbség köztük, ha igen, akkor mi az? Advent 2. időszakának üzenete: ítélet előtt, DE kegyelem alatt. Igaza van Jánosnak, ítélet előtt vagyunk. Az egyén, de az egyház is. A fejsze már a fák gyökerén van. Ez a suhintás előtti pillanat Ekkor lép Jézus a színre. Megkeresz- telkedik. Vállalja a bűneik miatt síró, kétség- beesett emberekkel a közösséget és belemerül abba a vízbe, amely mocskos az ember szennyétől! Jézus is hirdette a megtérést, de Ő belemerül életünk szennyébe, poklaiba, erős kézzel ki is hoz onnan. Mert a bűnbánat az éj élethez fontos, de kevés. Csak Isten adhat ój életet, valóságos szaba­dulást a bűn, a balál, és az ördög hatalmából. A halálos ítéletet jelképező fejsze Jézust zúzta szét A csendes, szelíd BÁRÁNYT, helyettünk. János tudta, hogy Isten irgalmas, de hogy ennyire!? Bármennyire is szereljük Keresztelő alakját, mégis ne engedjük, hogy eltakaija előlünk új­jászületésünk lehetőségét. Hiszen ő maga mondta: „Néki növekedni kell, nékem pedig ki­sebbé lennem.” Hasonló párhuzamot vélek felfedezni a re­formáció korából: Savonarola és Luther. Savo­narola hasonlóan Jánoshoz, ostorozta a bűnö­söket, százával tartottak sírva bűnbánatot Fi­renzében. Boccaccio könnyezve égette el gyö­nyörű festményeit Igaza volt Savonarolának is, hogy Isten a bűnt gyűlöli, de Luther által új­ra világossá vált: csak kegyelemből van üdvös­ség. Nem a bűnbánaton és a síráson van a hang­súly, hanem Isten könyörülő irgalmán. Isten szeretete indít igaz megtérésre. Meg tud szaba­dítani nem csak az egyes bűntől, hanem a bűn­re való hajiamtól is. Szeverényi János Adventváró, sebzett hitünk Ádventváró, áhítat-ittas novembervégek! Hová lette­tek? Hová tűnt a szemekből az élet öröme, hová az arcok­ról a mosoly? Megyünk, motorzúgás és vad tülkölések, záporozó, tisztátalan kiabálások között. Nem gondolva másokra. Csak megyünk. Félrelépünk a kihívó vadság fenyegető­nek tűnő árnyéka elől Hová lettek az ádventváró lecsendesülések? A ma­gunkba szállások? Vannak még egyáltalán? Igen, vannak! Vannak még hitek! Csak nem olyan láthatók Mé­lyebbre húzódtak mint ahogy a tulipánhagymák bújnak a föld szívébe. Egyre mélyebbre hatolva a fagyos téli zúz­mara elől Munkálkodnak bennünk, mint a Duna vizé­nek mélyében a csendesség. Amit József Attila szemlélt egykor, hallgatva a csodát. Figyelve: „hogy fecseg a fel­szín, hallgat a mély. ” Advent van! Itt van az ajtónk előtt. Képletesen is itt van. Hiszen egyre jobban divatba jönnek a kapukra, be­járatokra szegezett, örömhírt jelző koszorúk Ismerek olyan embereket, akik vallják hogy nem hívők! Mégis, látom a kilincsük mellett az ádventi csokrot! Valóban nem hisznek? Csak divatból teszik ki? Hiszen annyi csá­bító, egyéb feltűnő jelét találhatnák az életigenlésnek! Valóban nincs hitük? Vagy csak a mélyben rejtőzködik? Talán a gyermekkor sejtelmes világában? Nagyanyáik Bibliát lapozgató, ráncos kezeit felidéző - fellebbentő múlt árnyaiban? Advent van! Megfáradtál? Nyom az élet terhe? Elvesztetted, akit a legjobban szerettél? Nincs állásod? Betegen fekszel fű- tetlen szobádban? Talán nincs is otthonod? Vagy a lel­ked lett üres? „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket!” (Mt 11,28.) Advent van! Oltsd el a villanyt néhány percre. Esténként, amikor bánat vesz körül Ne nézz az izzó, szemet kápráztató fénybe! Elkábulsz tőle! Megfájdul a fejed! Gyertyát gyújts, vagy mécsest! Sercegő gyufával, mint egykor az őseid! Nézd a hosszúkás, libegő-lobbanó lán­got. Táncol előtted, gyenge erejének lehetősége szerint. Hol magasabbra hág hol eltompul. Egészen elhalvá­nyodik Mintha el akarna aludni Aztán magához tér, és újra szórja a picinyke fényt. Nézd a lángot és tanulj tőle! Terjeszd te is magad körül a szeretet világosságát! Attól megnyugszol Békességet találsz a szívedben. És hitet, amivel tovább tudsz élni! Ne feledd: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által: és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Ef 2,8) Lenhardtné Bertalan Emma A KELET-BÉKÉSI EGYHÁZMEGYE újraválasztotta elnökségét. Táborszky László esperes és dr. Valentinyi Károly egyházmegyei felügyelő szolgálatban való megerősítése, dr. Harmati Béla püspök szolgálatával december 16-án, szombaton de. 10 órakor lesz Békéscsabán a kistemplomban tartandó istentisztelet és egyházmegyei közgyűlés keretében. A NYUGAT-BÉKÉSI EGYHÁZMEGYE megüresedett esperes! tisztségére a gyülekezetek megválasztották Ribár János orosházi lelkészt, és megerősítették a szolgálatban Benkő Pál egyházmegyei felügyelőt Az esperes beiktatása és a felügyelő szolgálatban való megerősítése december 16-án, szombaton du. 2 órakor lesz az orosházi templomban dr. Harmati Béla püspök szolgálatával. ISTEN HÍVOTT EL, AZ EVANGÉLIUM ÁLTAL... Európai Gusztáv Adolf Egyesületek konferenciája Soltvadkerten Korábbi számunkban hírt ad­tunk arról, hogy az európai Gusz­táv Adolf Egyesületek és a Luther Márton Szövetség küldöttei Solt­vadkerten találkoznak hazai Gusz­táv Adolf Segélyegyesületünk kül­dötteivel. Ezen a találkozón, a megnyitó istentiszteleten hangzott el dr. Harmati Béla püspök igehir­detésében ez a mondat: „Isten hí­vott el a Jézusra mutató evangélium által” arra a szolgálatra, melyet a GA Egyesület végez itthon is és egész Európában a Gusztáv Adolf nevét viselő egyesületek kereté­ben. A kétnyelvű igehirdetésben, 2Thessz 2,15-16 alapján buzdított a püspök. Egy közösségnek szilárd alap kell, „álljatok szilárdan és ra­gaszkodjatok azokhoz a hagyomá­nyokhoz, amelyeket akár beszé­dünkből akár levelünkből tanulta­tok...” Ezért kell minden nyelven hirdetni közös hitünket. Ezért, hogy a közös hitvallás megóvjon mindenféle háborúság vírusától. Ezért kell keresnünk egymás kezét a többi egyházakkal. Ezért jöttünk most itt össze Magyarországon. Szavait azzal zárta a püspök, hogy tanácskozzanak és lássanak itt ná­lunk. Ismerjék meg lelki értékein­ket is. Ehhez az ismerkedéshez nagy­ban hozzájárult a jól megszervezett program is. A soltvadkerti gyüleke­zet és lelkésze, Káposzta Lajos - mint már annyiszor - szervezéssel, otthonaik megnyitásával, összejö­vetelek és különös események szervezésével, „európai módon” fogadta és látta vendégül a több or­szágból érkezett vendégsereget. Jöttek Németországból, Lengyel- országból, Szlovákiából és Csehor­szágból, Szlovéniából, Svédország­ból és Ausztriából. A küldöttek ér­dekes beszámolókat tartottak saját egyházaik életéről, különösen is a diakóniai és szociális munkájukról. A tanácskozás egyben születésnap is volt. Megalakult az Európai Di­aszpóra Munka és a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat közös kezdemé­nyezése, melynek célja az, hogy ko­runk, kihívásaira jobb együttműkö­déssel válaszoljanak és a megbéké­lést munkálják különböző orszá­gokban, különböző népek között. Megválasztották e közös szervezet vezetőit is: elnöknek dr. Karl-Chris­toph Eptinget, a GAW elnökét, el­nökhelyettesnek Bohuslav Nova­kol a Cseh Testvérek Egyházából. Megbeszélték azokat a tartalmi csomópontokat is, melyek mentén közös tevékenységüket folytatni kívánják. Ilyenek: a kisebbségi kérdés, a kultúra, emberi jogok és szociális ügyek, a médiákkal kap­csolatos és a misszióval összefüggő kérdések. A GAW és a kisebbségi egyházak, valamint a többségi egy­házak összefüggései, Európa missziója, a Hoffnung für Ost­europa mozgalom támogatása és még sok más kérdést szeretnének érdeklődési és segélyezési körükbe felvenni. Szó volt teológusok és fiatal lelkészek cseréjéről is, me­lyet segíteni szeretnének. A meg­beszélés zárómondatát érdemes megjegyezni: ,^iz egyház több, mint csupán diakónia; de az egyház nem élhet diakónia nélkül. ” Szólnunk kell néhány szót a kí­sérő programokról is. Mindkét es­tén hallottuk a Kiskőrösi Zeneis­kola növendékeinek énekes-zenés szolgálatát. Az egésznapos tanács­kozás után felfrissítette és üdítette a résztvevőket apróságok és fel­nőtt fiatalok lendületes, szépen zengő produkciója, melyben oly­kor tanáraik is részt vettek. Ugyancsak ide sorolható az első reggelen a hivatalos megnyitás előtt lezajlott esemény is. Pánti Erika festőművész a Gyülekezeti Ház nagytermében kiállítást ren­dezett be hazai tájakat bemutató festményeiből. A megnyitón ifj. Káposzta Lajos tanár kétnyelvű be­szédében ismertette a különben már külföldön is ismert művésznőt és egyes képeit, megmutatva egy­ben a külföldi vendégeknek a ma­gyar táj szépségeit. A tanácskozás végig nagyon jó légkörben, segítő és a szolgálatot felvállaló hozzászólásokkal, pozi­tív eredménnyel végződött. Vasár­nap a vendégek több gyülekezet­ben szolgáltak. Többek között a GAW főtitkára, dr. Hans Wahner Bonyhádon, Ludwig Schütter svéd­országi lelkész - aki feleségével volt jelen - Soltvadkerten prédi­kált. Nagy tetszést aratott a vendé­gek között a soltvadkerti ma­gyar-német óvoda megtekintése is. Szebik Imre püspök foglalta össze a tanácskozás lényegét e sza­vakkal: Nagy dolog közösséget meg­élni amikor közösségek mennek széjjel felvállalni egy sajátos, segítő életformát és a szelídséget, amikor a vadság és a veszélyesség eluralkodik és akarni segíteni tszm Kérdések és válaszok Ordass püspök rehabilitációja körül A Déli Evangélikus Egyházke­rület Bírósága 1995. október 5-én megtartott tárgyalásán rehabilitál­ta mártír püspökünket, D. Ordass Lajost. Semmisnek nyilvánította a Déli Egyházkerület Presbitériuma által 1958. június 24-én, illetve szeptember 1-jén hozott határoza­tokat és az ezekhez kapcsolódó összes joghátrányt érvénytelennek jelentette ki. A Bíróság ítélete és annak indoklása az Evangélikus Élet című lapunkban, a fellebbezé­si határidőt figyelembe véve, de­cember 3-án, ádvent első vasár­napján jelent meg és ezzel kihirde­tésre került. Miért csak most rehabilitálta az Egyházkerületi Bíróság Ordass püs­pököt? - hangzik az első kérdés. A válaszban arra kell utalnunk, hogy egyházunk törvényalkotó zsinata csak 1994. június 24-26. közötti ülésszakán fogadta el „Az 1938 és 1990 között törvénysértően alkal­mazott joghátrányok semmissé nyilvánításáról” szóló törvényét. Ennek alapján a joghátrányt el­szenvedett maga, vagy az illető ha­lála után hozzátartozója, illetve egyházközsége kérheti a rehabili­tálást a törvény hatályba lépése után két éven belül. Hogyan is volt Ordass püspök életútja, hiszen őt egyszer már, 1956-ban rehabilitálták és 1948. szeptember 8-án történt letartóz­tatása utáni börtönbüntetésre tör­tént elítélését is törvénysértőnek jelentették 1956. október 5-én? Amikor most az 1995-ös bírósági ítélet kimondta, hogy Ordass püs­pök 1945. szeptember 27-én tör­tént beiktatásától 1978. augusztus 14-én bekövetkezett haláláig egy­házunk törvényes püspöke volt, megállapítható, hogy püspöki szol­gálatában törvénysértően akadá­lyozták 1948. szeptember 8-tól 1956. október 30-ig és 1958. június 24-től haláláig. Mi volt az oka Ordass püspök el­ítélésének, miért akarta őt az akkori államhatalom kétszer is félreállíta­ni? Az első esetben, 1948-ban az egyházi iskolák államosítása elleni magatartása látszik a fő indoknak. A második esetben, 1958-ban mondvacsinált, hazug ürügyekkel, ítélet és tárgyalás nélkül egyszerű­en megakadályozták püspöki tisz­tének gyakorlásában. Sohasem nyugdíjazták, ő maga soha nem kérte nyugdíjazását, csak közölték vele 1958. július 17-én, hogy 798 Ft nyugdíjat fog kapni. Az 1956-os forradalom eseménysorozata után elmozdítása benne volt a bosszúál­lás folyamatában. Mit tett az egyház belföldön és külföldön püspökünkért? Mindkét félreállítása és elmozdítása idején a Lutheránus Világszövetség, amelynek alelnöke volt, tiltakozott a magyar kormánynál és ezt tették Európa és Amerika evangélikus egyházai és más egyházi világszer­vezetei, mint például az Egyházak Világtanácsa. Számos dokumen­tum jelent meg életéről, így első­sorban 'Szépfalusi István bécsi lel­készünk szerkesztésében három kötet. Ezek tartalmazták önéletraj­zi írásait, válogatott műveit és bő­séges jegyzetanyaggal világították meg az eseményeket. Terray László norvégiai lelkész és Csengődy László, Budapest-Budahegyvidék lelkésze is feldolgozták püspökünk életét és sorsát könyv alakban. A Déli Egyházkerület Presbité­riuma, az 1989-ben újraválasztott presbitérium 1990. május 17-én már rehabilitálta Ordass püspököt és ezt a határozatot 1990. június 12- én az Országos Presbitérium is el­fogadta. Ezekben az egyházigazga­tási, adminisztratív testület által hozott határozatokban mindaz ki­mondásra került, amit most az Egy­házkerületi Bíróság ítéletbe foglalt. Hosszú vita folyt az elmúlt évek­ben arról, mennyiben tekinthető Ordass püspök teljes rehabilitálá­sának az 1990-ben meghozott ke­rületi presbiteri határozat, vala­mint az egyház által biztosított anyagi kárpótlás. Különösen is az Ordass Lajos Baráti Társaság szorgalmazta, hogy méltó módon zárjuk le azt a folyamatot, ame­lyikben több oldalról történt kísér­let mártír püspökünk életművé­nek, benne szenvedéseinek és fél- reállításainak dokumentálására. Örülünk annak, hogy az Egy­házkerületi Bíróság ítélete most lezárta az ügyet és a jövő év tava­szán rendezendő nemzetközi kon­ferencia programja lesz, hogy megvizsgáljuk Ordass püspök egy­háztörténeti jelentőségét és érté­keljük bátor kiállását. Erre figyel­meztet az apostoli ige: „Ne feled­kezzetek meg vezetőitekről alak az Isten igéjét hirdették nektek Figyel­jetek életük végére és kövessétek hi­tüket!” (Zsidók 13,7) Dr. Harmati Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents