Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-11-19 / 47. szám

Evangélikus Élet 1995. november 19. ORSZÁGOS PROTESTÁNS NAPOK 1 ff a­tt le Y l l< & e I c 1 1 4 í Október 22-31. között zajlottak az Országos Protestáns Napok ese­ményei. A kiadott programfüzet szerint valamennyi protestáns egy­házban sokféle esemény gazdagította spirituális, szellemi, kulturális és a sport terén a jelenlévőket, a reformáció megünneplésére készü­lőket. Három központi rendezvény adta meg a keretét a napoknak: Teológiai és Történeti Fórum a Deák téri Gimnáziumban, Kulturá­lis Est a MOM kultúrházban és Reformációi Emlékünnepély a kis­pesti Baptista Imaházban. Mai és következő számunkban nem csu­pán ezekről, de néhány vidéki rendezvényről beérkezett beszámolót közlünk A megbékélés: Isten ajándéka és az új élet forrása Ezen a címen és témával tartot­ta Teológiai és Történeti Fórumát a Deák téri Evangélikus Gimnázium dísztermében az idei Országos Pro­testáns Napok rendezősége. Dr. Pásztor János megnyitó áhítata után dr. Bartha Tibor szegedi refor- 1 mátus lelkész tartott vallástörténe- , ti és bibliai fogalmakat magyarázó előadást, amelyben tisztázta a megbékélés, békéltetés kifejezé- ) sek eredeti jelentését. Két korrefe­rátum hangzott el az eszméltető bevezetés nyomán: dr. Gergely András professzor történelmi és társadalmi nézőpontból elemezte a témát, hangsúlyozva az egyház folyamatosságát az időben, s hogy szavunk nem csupán az utolsó négy és fél évszázadra érvényes, hiszen az egész húsz évszázadot vállalja a protestantizmus is közös történelmünkként, ugyanakkor nagyon időszerűnek nevezte a megadott témát, és sok feladatot is látott benne. Dr. Hafenscher Károly c. teol. tanár ökumenikus szem­pontból közelítette meg a meg­adott címet. Két oka is van, hogy a megbékéléssel foglalkozunk: 1. látjuk az egyházban és a nem-egy­házban égető szükségét. 2. Ennél is fontosabb mandátumunk, hiszen az Egyház Ura bízott meg ezzel a feladattal, s a reménység Istene bátorít, hogy gyakran reménytele­nül bonyolult korunkban is lehet­séges a békéltetés szolgálatának végzése. A kritikái hangú megbe­szélés után, a délután folyamán ún. paneldiszkussziót tartottak a különböző egyházak képviselői Hafenscher Károly vezetésével: dr. Nagy Tibor, dr. Muntag Andor, dr. Haecker Frigyes és Révész Árpád részvételével. Valóságos, mai kér­dések, legyőzendő előítéletek, ba­rátságosabb és őszintébb ökume­nikus légkör jövőképe került meg­vitatásra az élénk kerekasztal-be- szélgetésen. Az a közös vélemény alakult ki, hogy többször kellene ilyen őszinte, valós kérdésekkel fog­lalkozó beszélgetést folytatni, s nem szabad megelégedni az, ökumené formális, udvariassági, protokollá­ris formáival. Az érdemi beszélge­tés kölcsönös gazdagodást ered­ményezhet. HK OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Az OTP közlése szerint a pénzfor­galom korszerűsítési folyamata ré­szeként új pénzforgalmi jelző­számrendszer, új bizonylatok ke­rülnek használatba. Az új jelző­számrendszer 1995. december 4- iki hatállyal lesz érvényes. A közlés szerint megváltoznak az eddigi csekkszámla számok, de­cember 4-től új jelzőszámokkal el­látott postautalványokat kell hasz­nálni. Kéijük olvasóinkat - és valamennyi lelkészi hivatalt - hogy figyeljenek erre. Sajtóosztá­lyunk megrendelte az új csekkeket, postautalványokat Mihelyt meg­kapjuk, értesíteni fogjuk Olva­sóinkat és az újságban küldünk belőle. A jelenlegieket tehát 1995. december 4-ig lehet felhasználni! Kiadóhivatal KISKŐRÖS Petőfi nyomában Az őszi estéken Petőfi nyomá­ban indultunk el. A 26 év pillanata elevenedett meg előttünk. Első vendégünk Szabadszállás­ról érkezett, ahol Petőfi Sándor szülei a leghosszabb időt töltötték. Sándor itt formálta első szavait, itt szőtte az első barátságokat. Sze­me, szíve itt akadt meg először „az alföld tengersík vidékin”. A kisdi­ák ide tért haza szünetekre a szü­leihez. Vendégünk Tóth Sándor volt ezen az estén. A második este Istenes József tá­pár a kor társadalmi rajzát tárta elénk. A feudális társadalommal összeszövődött egyház magatartá­sa magyarázza Petőfi egyháztól el­idegenedett magatartását. Józsi bácsi ezen a napon kapott a város­tól „Kiskőrösért” kitüntetést. Ez­úton is gratulálunk, és kívánjuk Is­ten további áldását életére. A harmadik este Sárszentlő- rincre kísértük a költőt. Az úti ka­lauzunk Csepregi Béla ny. lelkész volt. Meleg szavakkal idézte föl tanárok és diáktársak vallomásait. 1845-ben újra visszatért a költő, meglátogatta az alma matert, di­áktársait és tanárait. Több vers is született ezen az úton. Hegyen ülök című versében a fiatal szívből kitört a sok gyötrelem:' Innen-onnan lehull áfák levele... Bárcsak én is le hullanék ővele! Majsai Károly tanár egy különös képet keresett elő a Petofi-album- ból. Nem a forradalmi verseit idéz­te, hanem a szülők, a testvér, a csa­lád szeretetére mutatott rá. Petőfi evangéliumának nevezte ezt. Egyre messzebbre utaztunk gondolatban. Köntös László a pá­pai Petőfi emlékekből mutatott meg néhányat. Elhozta magával azoknak a könyvlapoknak a máso­latát, amelyeken a költő a Petőfi nevet próbálgatta. Tréfásan meg is jegyezte: Petőfi Pápán született. Áz utolsó este Segesvárra zarán­dokoltunk el lélekben. A tragikus napról valljon Szilágyi Domokos verse: SZEMBŐL, HALÁL Öt óra. Itt a végső pillanat, Héjjasfalva felé szaladva szalad ki lovon, ki az apostolokén — mint e huszonhat és fél éves legény.- Potomság! - mondja. - Vagy talán nem is? Hisz fut bálványa, az öreg Bem is, aki szíve felől hordotta volt, bár nem értett egy sort se soha, sort, verssort, amelyet „oh mon fis” rovott ­nem harci dobot helyettesítőt - éppen csak a tett válott igévé. S elvégeztetett. Mert tett a szó, ó tett, igen, csak orra bukik macskaköveken, s nem fegyver, csak fegyvemyi gondolat buktatja orra jobb egek alatt. S akkor a fiú hirtelen megáll (a civil őrnagy) -: Hát szemből, Halál! Szombaton este Budapestről a Váczi Mihály kollégium Evangéliu­mi Színjátszó csoportja szolgált kö­zöttünk. Az estén az Úr sáfárai vagyunk címen hangzott Isten igéje. Az ige­hirdetők Kecskés József Szabad- szállás, Lupták György, Karíné Csepregi Erzsébet, Somogyi László Szalkszentmárton, Köntös László, Szabó Vilmos. Szabó Vilmos KISKŐRÖS Szlovák nap Kiskőrös városa pár évvel ez­előtt testvérvárosi kapcsolatot lé­tesített a szlovákiai Liptószent- miklóssal.. így adódott a lehető­ség, hogy a kiskőrösi evangéliku­sok is megkeressék liptószentmik- lósi testvéreiket. Több szempontból is érdekes ez a kapcsolat, hiszen itt a Tátraalja is találkozik az alföldi síksággal, no meg a szlovák származású kiskő­rösiek valahol a gyökereiket is ke­resik a magas hegyek között. Örömmel láttuk vendégül a szlovák testvérgyülekezet csoport­ját, akik Darina Rozborilova fel­ügyelőnő vezetésével, s mivel lel­készük most nincs, a helyettesítő Vladimir Pavlik zavazne porubai lelkész kíséretében érkeztek hoz­zánk. Október 22-én, vasárnap meg­telt a kiskőrösi templom a szlovák nyelvű istentiszteleten. Kíváncsian lestük Pavlik lelkész szavait, vajon megértjük-e. Örömmel hallgattuk a számunkra már ismeretlen, de még régi emlékeinkben megbúvó szlovák énekes liturgiát. Istentisz­telet után, a templom körül sokan mondogatták lelkesedve, mennyi mindent megértettek, bár amit hallottunk, ez már egy másik szlo­vák nyelv. Külön színfoltja volt az isten- tiszteletnek, hogy lányaink egy csoportja erre az alkalomra újra fölvette a régi színes népvisele­tet. Délután az imaházban, a helyi Bem József Általános Iskola szlo­vák tagozatos diákjai és a szlovák óvodások anyanyelvi műsorral lep­ték meg a messziről jött vendége­ket. A műsort Szabóné Ba Ilona ta­nárnő szervezte. Nem felejthetjük el, honnan jöt­tünk. S ma, amikor népek között újra falak épülnek, nekünk keresz­tyéneknek kell új utakat keres­nünk, hidakat építenünk egymás felé. Lgy BÉKÉSCSABA A legnagyobb magyarországi evangélikus templommal - a nagytemplommal - szemben 1745-ben épült ez a kistemplom, mely méreteiben nem érdemli a „kis” jelzőt, csupán a „nagy” szomszédságában jelzi méreteit. Több, mint 800 személy helyez- kedhetik el benne, padfűtéssel van ellátva, kitűnő az akusztikája, méltó kistestvére a másiknak egy­házunk egyik legnagyobb gyüleke­zetében. Á’ templom építője az a Tessedik Sámuel, aki Álbertirsán született, de akit magáénak vall Szarvas is. A mostani felújítás so­rán a templom korszerű világítást is kapott, és visszahelyezték a ko­rábban leszakadt harangot is. Az ünnepi istentiszteletet a gyü­lekezet nagyságára való tekintettel a nagytemplomban tartották. Ez egyúttal az Országos Protestáns Napok evangélikus megnyitó ese­ménye is volt. Az oltári szolgálatot szlovák nyelven végezték a helyi lelkészek, majd dr. Harmati Béla püspök prédikált a vasárnap textu­sa alapján: lKor 6,19-20. Lehet-e ezen a napon jobb felszólítás Isten igéjéből, mint ez: „épüljön temp­lommá az ember!” Nem vagytok a magatokéi - nem csupán matéria az ember, lehet a Szentlélek temp­lomává. Ezt ezen az októberi na­pon is el lehet mondanunk, amikor a rabság köteleinek lehullására emlékezünk. Az egyház nem csu­pán az ünnepi pillanatok valósága, legyen a spirituális valóság úrrá a materiális valóságon. A megújult falak között újra induljon és újul­jon meg az élet. Az istentiszteleten vendégként énekelt a Trencséni Pedagógus Énekkar és a Gyülekezet Kórusa is. Templomszentelés Az istentisztelet után hosszú sorban vonult át a gyülekezet a kistemplomba, ahol folytatódott a Hálaadás a 250 éves kistemplomban KISKŐRÖS Bajor nap hálaadás és a szentelés szertartá­sa, majd ünnepi közgyűlésen Tá- borszky László esperes-lelkész is­mertette a kistemplom történetét és beszámolt a felújítás esemé= nyeiről. Az 1700-as évek elején, a török kiűzése után Haruckem bá­ró hozatott északról telepeseket, akik letelepedést és vallásgyakor­lathoz jogot kaptak. Elsőként csak gyenge falú vályogtemplomot épí­tettek, majd Tessedik Sámuel ide­jén épült fel ez a templom, 1749- ben bekövetkezett halála után itt temették el őt. Az 1858-as renová­lás idején kapta a templom mosta­ni formáját. Ez a felújítás most öt és fél millió forintot emésztett fel, melyhez egy-egy millióval az Or­szágos Egyház és az önkormány­zat is hozzájárult. A hívek adomá­nyán kívül beleépült még a Mű­emléki Felügyelőség és a Kisebb­ségi Önkormányzat hozzájárulása is. Számosán köszöntötték a hála­adó gyülekezetét, Pintér János orosházi esperes, dr. Muntag An­dor, a Teológiai Akadémia prorek- tora, rámutatva, hogy a templom akkor válik templommá, amikor felmennek a szószékére és igét hir­detnek. Dr. Valentinyi Károly egy­házmegyei felügyelő és dr. Papp Já­nos, a város polgármestere, vala­mint Szabó László, a Csongrád- Szolnoki Egyházmegye felügyelője köszöntője után a püspök szavai­val zárult a szentelés-hálaadás. Gimnáziumi kiállítás A Protestáns Napok programjá­ba nagyszerűen illeszkedett a gim­názium képzőművész tagozatos di­ákjainak munkájából összeállított kiállítás. A tagozat tantermei ala­kultak át kiállítási termekké, ahol a diákok rajzai, festményei, kis szobrai, plasztikái sorakoztak és adtak képet arról, hogy egy ilyen tagozatos oktatás hogyan fejleszti, hozza elő a fiatalokból a bennük szunnyadó képességet és tehetsé­get. Jó volt látni, hogy a gimnázi­um erre hogyan gondol és mit ál­doz. Lelkészavatás A gyülekezet teológusa - tanul­mányait elvégezve - kérte, hogy „otthon” legyen lelkésszé avatása. Ezen az ünnepen ez is megtörtént. Vandlik Pál lelkészjelölt a nagy­templom oltára előtt állva kapta az igét és áldást. Harmati Béla püs­pök lTim 4,16 alapján arra kérte a lelkészjelöltet, hogy szolgálat^ le­gyen a teológus szolgálata, az ige tanulmányozása és az imádság gyakorlása. De a lelkész feladata az is, hogy tanítson, és hogy anya­nyelven szólítsa meg a híveket, így éri el a szíveket. A gyülekezet lelkészeinek és fia­tal társainak áldó gyűrűjében in­dult el szolgálatára a fiatal lelkész. (Folytatás az 1. oldalról) amely egyúttal a Világszövetség „fönállásának” 50 éves jubileuma is lesz. Milyen várható külső ne­hézségekkel kell majd számolni az első Ázsiában tartandó evangélikus világtalálkozón, a hatmilliós város­állam, a világgyűlés helyszíne, Kí­nához való csatolásának izgalom­mal várt heteiben? A központi té­ma - nagyon aktuális módon - a „keresztyén tanúságtétel a mai vi­lágban”. Az előkészületek Géni­ben megfeszített erővel folynak. A világgyűlést előkészítő iroda most kezdte meg működését, és a rész­letes programtervezet és tanulmá­nyi dokumentum a jövő tavasszal kerül majd nyilvánosságra. A másik nagy jelentőségű vitaté­ma a jelentős teológiai közeledés Ünnepi hang­verseny \ ■ iyk 'j A Protestáns Napók újabb eseményével zárult a nap Bé­késcsabán. A kitűnő akuszti­kát kihasználva, a kistemplom­ban a szegedi Salieri Zenekar lépett fel Pál Tamás karnagy vezényletével. Mozart c-moll Adagio és fúgá­ja, valamint J. S. Bach III. Brandenburgi versenye mel­lett Telemann Esz-dúr kürt­versenyét ját­szották, ez utóbbinak szó­listái Kecskés György és Oga- sawara Ka- zuhiro művész volt. A szép élményt és lelki megnyugvást adó hangver­seny rendezője és gazdája a gimnázium volt. Egy tartalmas nap ért véget a hangversennyel, melyben a gyü­lekezet Isten előtti hálával, mű­vészeti élményekkel gazdagodva örvendezhetett temploma meg­újulásának. volt a Lutheránus Világszövetség és a Vatikán között éppen a reformá­ció biblikus-központi tanításának, a kegyelemből hit által való meg- igazulásnak a kérdésében, vala­mint ennek az új helyzetnek a gya­korlati megvalósítása a két egyház között. Kis magyar sziget a Genfi-tó partján A nagy egyházi események közt jó volt újra találkozni a testvéri kö­zösségben élő, parányi magyar evangélikus-református gyüleke­zettel, régi barátokkal és ismerő­sökkel. Nemrég búcsúztatták re­formátus lelkipásztorukat, dr. Ku­pa Lászlót, aki nyugalma éveire hazatér Magyarországra. Most az Miután evangélikus egyházunk kapcsolatot létesített a Bajor Evan- élikus Egyházzal, megkeresett érmünkét ismeretlenül egy kán­tor-zeneigazgató Weilheimből, eb­ből a Münchentől délre fekvő fel- ső-bajorországi kisvárosból, hogy egyházzenei kapcsolatot szeretne létesíteni gyülekezeti énekkarunk­kal. Walter Erdt először énekkarun­kat hívta meg, és a meghívásnak eleget is tettünk ez év májusában. Most pedig mi láttuk vendégül a weilheimi evangélikusok énekka­rának, ifjúsági kórusának és fúvó­sainak egy csoportját. Október 29-én, vasárnap déle­lőtt a templomban énekeltek, mu­zsikáltak, majd ezt követően este zenés áhítatot tartottak. Nagyon széles skáláját szólaltatták meg az egyházzenei irodalomnak a barokk zenétől napjaink egyházzenéjéig. A fiataloktól gospel kórusokat is hallhattunk. Külön öröm volt számunkra, amikor a hétfői búcsúestén nyelvi nehézségeket félretéve együtt éne­kelhettünk, saját örömünkre. Ezen a vasárnapon nyitottuk meg a templom mögötti Petőfi képtárban Prokop Péter festőmű­vész kiállítását is. A művész Kalo­csán született, katolikus pap, Ró­mában élt évtizedeken át, és öröm­mel vállalkozott rá, hogy kis öku­menikus hidat építsen ötven kiállí­tott képével. A kiállítást Nagy Ist­ván rendezte, és egész november­ben megtekinthető lesz. Gyülekezetünknek nagy él­ményt jelentett a Protestáns Na­pok immáron másodszor megren­dezett sorozata. Nyolc napon át megmozgattuk kicsit a várost is, so­evangélikus dr. Pósfay György a lel­kipásztora a hűséges kis magyar ökumenikus gyülekezetnek, aki kéthetenként tart istentiszteletet Kálvin városában, a XIII. század­beli St. Léger-kápolnában szá­mukra. Ez alkalommal Erdélyből jött magyar testvéreket is köszönt­hettünk sorainkban. Világegyház és kis szórványgyü­lekezet: az ellentét arra figyelmez­tetett itt Genfben, hogy a sok száz­milliós világkeresztyénség is a helyi gyülekezetekben él. Végeredmény­ben a világóceán is vízcseppekből tevődik össze. Isten népének jövő­je a világban a helyi gyülekezetek hitén és hűségén fordul meg, ma éppen úgy, mint a közeledő har­madik évezredben. Dr. Nagy Gyula kákát érdeklő rendezvényeinkkel. Történelmi hagyományaink is kö­teleznek arra, hogy a bizonyságté­tel szavai mellett kulturális elköte­lezettséget is hordozzunk. Lgy NAGYTARCSA „Akarom, tisztulj meg!” Valóban újándék Az országos evangélizáció egyik felvezető cikkében születésnapi ajándéknak neveztem az önállósu­lásának 60. születésnapját ünneplő nagytarcsai gyülekezet életében az országos evangélizációt. Pár órával az evangélizáció befejezése után írom ezeket a sorokat. Még frissek az élmények, a megajándékozó tt- ság élménye. Valóban országos ta­lálkozónak adhattunk otthont ezen a hétvégén. Több mint 50 gyüleke­zetből, közel 400 testvér látogatott el hozzánk. Az igehirdetések, elő­adások, bibliakörök, bizonyságtéte­lek gazdagságát lehetetlen néhány sorba sűrítem. Tálán a kazettafelvé­telek valamit továbbadhatnak a ka­pott lelki ajándékokból. A 2x90 percbe szerkesztett hanganyag megrendelhető az Evangélikus Rá­diómisszió címén: 2142 Nagytarcsa, Pf.. 19. Persze a „konzerv” sohasem pótolja a friss ízeket... Hogyan tovább?! Nem volt könnyű az elválás, so­ká tartott a búcsúzkodás... Tálán valami olyasvalamit érezhettünk, mint egykor a tanítványok a Tábor hegyen: „Uram, jó nekünk itt len­nünk. Ha akarod, készítünk itt há­rom sátrat...” De az Úr mást akart! Nem engedte, hogy tanítványainak kicsiny „elit-alakulata” tartósan berendezkedjék a megdicsőülés hegyén... O ma is ad „csúcs”-élmé- nyeket, megéreztet valamit az övéivel a menny fényességéből, a Vele való közösség öröméből. Ilyen ajándék volt ez az evangé- lizációs hétvége is. De nem azért, hogy kimeneküljünk a hétköznap­ok világából, hogy elfelejtsük ott­honi, talán kicsiny, fogyó, alvó gyü­lekezeteinket. Ellenkezőleg! Jézus azért hív magához, hogy megtisztít­va, megerősítve, újult hittel, friss szeretettel, éledő reménységgel küldjön vissza oda, ahová áhított, ahová küldetésünk szól. De 0 nem csak küld, hanem előttünk indul le a csúcsról a völgybe. így minden ta­nítványa, aki komolyan veszi a Mester „végrendeletét”, utolsó föl­di parancsát, a missziót, az megta­pasztalhatja a hozzá kapcsolódó ígéret realitását is: „...és íme én ve­letek vagyok minden napon a világ végezetéig!” Gáncs Péter tszm Őszi jegyzetek Genfből - 1995 w ^5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents