Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-11-05 / 45. szám

Evangélikus Élet 1995. Novembers. GYERMEKEKNEK FIATAL OKNAK Nap mint nap suhanok el figyelmetlenül, vagy éppen baktatok el gondterhelten csodáid mellett, Istenem. Mintha nem is lennének csodák: a hófödte csúcsok, a tágas völgyek, a simogató moha, a ciripelő tücsök, az édes tej, életem mindennapjai részei. Most megállók csodálattal kezed alkotásai előtt, bocsásd meg, hogy sokszor elsuhanok mellettük, hálátlanul. Add, hogy meglássam bennük minden nap a te gondoskodó atyai jóságodat! IGAZ MESÉK - ISTENRŐL A titkos szer Egyszer egy tanult, de keményszívű ember így szó­lította meg Abrahámot, a stretyni rabbit:- Az a hír járja, hogy te titkos szereket adsz az em­bereknek, amelyek igen hatékonyak. Adj nekem egy olyan szert, ami eljuttat Isten félelmére!- Istenfélelemre éppen nincs nálam szer - mondta Ábrahám rabbi. - De ha akarod, kaphatsz egyet isten- szeretetre.- Az még jobb lenne - ujjong fel a férfi - add csak Viszont ha az érme „írás” oldala van felül, nem sza­bad jelezni. Ha egy csapat utolsó játékosa ilyenkor mégis elkapja a tárgyat, akkor az első embernek kell a sor végére állnia. Abban az esetben, ha valamelyik csapattag megszólal, büntetés jár: ilyenkor is az első játékos a sor végére áll. A játék célja, hogy a kezdésnél első helyen álló já­tékos végigjutva a soron, ismét visszakerüljön az el­ső helyre. Az a csapat győz, amelynek ez előbb sike­rül. Kösd össze! ide!- Ez a szer - mondja a bölcs - nem más, mint a má­sik ember szeretete. Martin Buber nyomán FERI BÁCSI JATEKAI Tüdod-e, kiről olvassuk a Bibliában, hogy ő a Jó Pásztor? Zsol-tár-lat Ebben a játékban egy-egy zsoltárhoz kell rajzot ké­szítenetek, olyan képet, amit a zsoltár sorai ihletnek. Minden beküldött mű már önmagában pontot ér, de természetesen külön is értékeljük a legjobban sikerült alkotásokat. Most játékunk utolsó fordulójában a 148. zsoltárról várom rajzaitokat. A műveket a lap dá­tumát követő keddig adjátok postára! , " játéktár Két csapat sorakozik fel, egymásnak háttal, csak a sorok első és utolsó embere fordulhat szembe a má­sik csapat első illetve utolsó játékosával. A sorbaálló csapattagok fogják a mellettük álló kezét. A sorok egyik végén karnyújtásnyi távolságra elhelyezünk egy tárgyat (pl. kólásdobozt, tolltartót, gyufásdobozt stb.), ügyelve arra, hogy az egyforma távol legyen a két sor utolsó emberétől. A sorok másik végén a játékvezető áll, kezében egy pénzérmével. A játékvezető feldobja a pénzdarabot, majd elkapva, megmutatja a két első­nek, hogy melyik oldalára esett. Ha az érme a „fej” ol­dalát mutatja felfelé, akkor az első ember hang nélkül megszorítja a mellette álló kezét. Ez a jelzés megy vé­gig a soron úgy, hogy a játékosok továbbítják a szorí­tást. Ha az utolsó megkapta a jelet, elkapja a tárgyat. A gyorsabb csapat utolsó embere ekkor a sor elejére jöhet. A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyönk, Petőfi u. 359. Az „egészséges” Úgy gondolom, hogy a címben szereplő „és” szót semmiképpen sem szabad felcserélni a „vagy” kötőszóval, pedig sokan, ha nem is ilyen konkrétan, de legszívesebben ezt tennék. Szerintük e két kifeje­zés nem tűri meg egymást, hiszen „ég és föld a kettő”: az úgymond, egészséges hitélet és a szekulari­zált művészet. Hogy a továbbiakban együtt gondolkodhassunk, tisztázom, hogy számomra mit jelent a hit­élet. Elsősorban azt, hogy a Jézus Krisztusba vetett hitemet nem.egy „elefántcsonttoronyba” zárva élem meg, ahol csak keresztyének léteznek. Nem. Az adott kultúrá­ban és társadalomban próbálok úgy élni, mint Krisztus evangéliu­mát magáénak valló ember, tehát a „föld sójaként” (Mt 5,13). A vi­lágban és nem a világnak, de a vi­lágban élő emberekért. Egy evangélizáció Lehajtott fejjel ülve egy evangé- lizáción, a szívemben kutakodom, mit vihetek Uram elém imádság formálódik a csöndben, de telve vagyok a gondjaimmal, annyira rám nehezednek, hogy csak súlyát érzem, kitölti érzékeimet, saját nyomorúságomban fürdők, és ak­kor abban a percben felhangzik egy finom tisztaságban zengő dal­lam, kívülről, a hang megragad, le­kever két pofont, aztán megsimo­gat, magához ölel, igen, tudom már, hogy nem vagyok egyedül, sőt van, akinek nagyon fontos vagyok, hiszen az ének is az iránta való sze­relemről szól, egy nem hasonlítha­tó kötődésről, és legfőképpen Jé­zus törékeny testéről a keresztfán, az izzadságcseppekről a homlo­kán, a vércseppekről a hátán, az arcán, a testén, igen, most már csak"höKZá szeretnék TJdábújni, té- gye rám átszögezett kezét, lökje le terheimet, hiszen nekem kéne ott véreznem, meghalnom..., de élek, és életem Neki köszönöm, szóljon hát az ének, zengjen a dal, ha­gyom, hogy az angyalhangok be­lém hatoljanak, csak ezek töltsék be lelkem, szívem életem, igen, há­la Istennek újra haza tudok talál­ni... p Köszönjük a nagytarcsai Szluka Lídia Kinga csodálatos énekszolgá­latát, Isten élő ereje, és a Szentlélek munkálkodhasson továbbra is hangán keresztül. hitélet és a szekularizált művészet Szekularizált művészet alatt pe­dig az alábbiakat értem: a nem ki­fejezetten keresztyén alapokon nyugvó valóságábrázolást, költői, festői vagy zenei eszközökkel, melyben a művész személyes él­ményét egyetemes síkra emeli, te­hát mindannyiunkhoz szól alkotá­sa által. Hogy miért nem szabad a cím­ben szereplő „és” helyett „vagy”-ot írni? Mert akkor hiányozna éle­tünkből vagy Krisztus, vagy pedig a hozzánk is szóló, nem „keresz­tyéni”, de Isten teremtett világáról tanúságot tevő művek élménye. S ez utóbbi nélkül ugyan élhetünk magányos remeteként ég és föld között, de akkor hová tűnik erköl­csi felelősségünk, akkor hogyan tudunk „sóvá” válni a ma embere­ként a ma embere számára? To­vábbá: nem a mi feladatunk meg­húzni a határt a világ és az egyház között, mert ezek hatásai az egyes emberben realizálódnak, válnak valóssá. léhát a keresztyén hitélet és a szekuláris művészet akarva-akarat- lanul együtt létezik bennünk, nem egymással szemben állva, hanem karöltve, az egyik a másik „életké­pességét” segítve. S végezetül Köl­csey Ferenc Parainesiséből vett idé­zettel zárom együtt-gondolkodá- sunkat, mely úgy érzem, jó kiegé­szítője a fenti gondolatoknak: ’ „ Törekedj ismeretekre! de ismere­tekre, melyek ítélet és ízlés által vezé­reltetnek. E vezérlet híjával sok is­meret birtokába juthatsz ugyan, ha­nem ismereteid hasonlók lesznek a szertelen sűrű vetéshez, mely gazdag növésű szálakat hoz mag nélkül. íté­let által rendbeszedett, s keresztül­gondolt ismeret ver mély gyökeret, s őriz meg a felületességtől... ”■ Orosz Gábor Viktor KÖNYVEK BERNARD MALAMUD: ISTENI KEGYELEM, DEBRECEN, 1984, EURÓPA KIADÓ, MODERN KÖNYVTÁR Valaki végül megnyomja a gom­bot, így egy termonukleáris háború következtében elpusztul az embe­riség, csak Calvin Cohn paleonto­lógus éli túl a szerencsétlenséget egy tengerfenékkutató búvárka­binban. A könyv Isten terveit, a ke­resztyén és zsidó élet-értékek kér­dését feszegeti. Mindenesetre Cohn személyesen Istentől kér­dezheti meg a problémáit... WALTER M. MILLER JR.: HOZSÁNNA NÉKED, LEIBOWITZ!, BUDAPEST, MÓRA FERENC KÖNYVKIADÓ, 1988 Ebben a könyvben Tűzözönnek hívják a világ végét jelentő nukleá­ris világháborút. Sok ember túléli, de testük, lelkűk torzult. Tálán a túlélő katolikus egyház az egyet­len, ahol igazi rend honol. A törté­net a Leibowitz-rend szerzetesei által gyűjtött Tűzözön előtti ira­Idő, tér és én Teremtményként létezünk Én térben és időben A tér és idő bennem Isten rajtam kívül s mégis bennem Orosz Gábor Viktor tokkal kezdődik, míg a második fejlődés ismét eljut addig, hogy az újabb Tűzözön lehetősége elérhe­tő... * Mindkét könyv eljut az utolsó idők erkölcsi problémáiig, és ma­gához az utolsó ítélethez, mindkét könyv a keresztyén értékek stabili­tásáról szól, és mint szépirodalmi művek, minket is elgondolkozta- tásra sarkall. Ifjúsági csoportok­nak feldolgozásra nagyon ajánlom. Bibliai történetek rövid feldolgo­zása, melyek könnyen előadhatók a különböző gyülekezeti alkalmakkor: Kövess engem! Bibliai jelenetek, eladási ára: 790,- Ft. Az 1990-ben revi­deált kiadásban megjelent új fordítású Biblia szövege és az Ökumenikus Ene- keskönyv 2. kiadása felhasználásával válogatta és szerkesztette: dr. Tóth Ká­roly, dramatizálta: Giovannini Koméi. Az alábbi fejezetcímek alá sorolt tör­ténetek szerepelnek a kötetben: Advent és Karácsony, Húsvét és Pünkösd, Családi alkalmak, Keresztyéni élet, Évfordulók, gyülekezeti ünnepék és alkalmak. 80 bibliai jelenetben közel 200 bibliai történet vagy tanítás került feldolgozásra, csak bibliai szövegek felhasználásával. Dr. Hézser Gábor A pásztori pszi­chológia gyakorlati kézikönyve, eladási ára: 390,- Ft. A kiadvány változatlan utánnyomása jelentős segítséget nyújt a lelkipásztorok lelkigondozói munkájá­ban. Kaphatók a Sajtóosztály Könyves­boltjában, Budapest VIII., Üllői út 24., valamint a Protestáns Könyvesboltban, Budapest IX., Ráday u. 1. (a 15-ös autóbusz megállójánál). Telefon: 2177- 789. Hétfőn szünnap. - a Budapest XIV. kér., Abonyi u. 21. sz. alatti és a Budapest XI., Bocskai u. 35. sz. Köny­vesboltokban, tel.: 186-8277,186-8267. A helyi hagyományok ápolásának fontos SÍ szerep jut egy közösség életében. Annál inkább, ha egy kisebb közösségről van szó, olyan vidéki helységről, amelynek szüksége van a maga múltjára, a köréből kinőtt szellemi óriások emlé­kének megőrzésére ahhoz, hogy megvívhassa a létért folytatott állandó harcát. így ápolja a falu két író-költő szülöttjének em­lékét a Barcaságon elterülő Apáca népe. A Bras­sótól mintegy negyven kilométer távolságra fekvő falu két jeles egyéniséget adott a magyar kultúrá­nak: az európai hírnévre szert tett tudós pro­fesszort, Apáczai Csere Jánost és a költő Bartalis Jánost. Az előbbi születésének 370. évfordulóját ünnepelték Apácán 1995. ok­tóber 8-án, az Apácai Evangélikus Egyház veze­tősége, az RMDSZ helyi szervezete, valamint a Bartalis Művelődési Társaság szervezésében. Az egésznapos megemlékezés a helyi evangélikus templomban tartott ünnepi istentisztelettel kez­dődött, amelyen az oltári szolgálatot Rudolf Ede, az apácai evangélikus gyülekezet lelkipász­tora végezte, igét pedig Mózes Árpád, a ro­mániai Magyar Evangélikus Egyház püspöke hirdetett, Róm 10,13 alapján. „... minden, aki se­gítségül hívja az Úr nevét, megtartatik” - hang­zott Isten igéjének üzenete a vendégekkel és a fa­lu evangélikus népével zsúfolásig megtelt temp­lomban. Az igehirdető Isten népének intése mel­lett hangot adott az erdélyi magyarság szétszóró­dása és öntudatvesztése miatti aggodalmának Népe tanítója volt Az Apáczaira való emlékezés alkalmat adott szellemi múltunk felelevenítése mellett önvizsgá­latra is, arra, hogy magunkba pillantva, feltegyük a kérdést: mit teszek én személy szerint a megma­radásért? A nagy tudós alakja évszázadok távla­tából figyelmeztet arra, hogy Istenben bízva kell felvennünk a küzdelmet a megmaradásért, amelynek fontos tényezője az anyanyelvűség. Is­ten igéjét anyanyelvűnkön hallani, az iskolákban a tudományokat érthető szóval elsajátítani - ez az eszme, amely Apáczai korát meghatározta, s amely ma ismét időszerűvé vált. Ennek a törek­vésnek lett szimbólumává az idők folyamán Apáczai Csere János alakja. Istentisztelet végeztével több száz apácai és sok-sok vendég gyűlt össze az iskola előtti téren, hogy részt vegyen az ott elhangzó előadásokon és a koszorúzási ünnepségen. Soós Margit bevezető beszéde után a ma­gyar szellemiség több jeles magyarországi és ro­mániai személyisége tartott előadást Apáczairól, a neves pedagógusnak az európai, illetve a ma­gyar kultúrában játszott szerepéről. Dr. Simon István, a budapesti Apáczai Kollégium igazgatója, valamint az Eötvös Ló­ránt Tudományegyetem előadótanára, a falu hí­res szülöttjének életéről és munkásságáról szá­molt be, kiemelve azt a különleges pedagógiai ér­zéket, amellyel az egykori professzor a kisdiákok szintjén tovább tudta adni univerzális tudását. Emellett az előadó fontosnak ítélte megemlíteni a szülőföld és az anyanyelv szeretetét, amely arra késztette Apáczait, hogy a „napsugaras Nyugat­ról hazatérve, népe tanítója legyen. Ezután Szabó László, azELTEelőadóta­nára elemezte, milyennek mutatja a magyar iro­dalom Apáczai munkásságát. A tudományos előadások után lírai könnyed­séget lopott az ünnepség hangulatába Bitskey Tibornak, a budapesti Evangélium Színház színművészének szavalata, aki Apr ily Lajos Tavasz a Házsongárdi temetőben című versét szólaltatta meg. Ezt követően dr. Idey Miklós, a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola do­cense egy emlékplakettet és egy rézkarcot adott át az apácai iskola aligazgatójának, ezzel mintegy kifejezve azon kulturális törekvéseket, amelyek egyesítik mindazokat, akik - országhatároktól el­tekintve - ugyanahhoz a magyar szellemiséghez tartozónak tudják-érzik magukat. A romániai magyar költészet jeles személyisé­ge, Le ndvay Éva költőnő román nyelven is méltatta az esemény jelentőségét, hangsúlyozva a nemzeti nyelv használatának fontosságát. Ez azonban nem zárja ki a külföldi tanulmányok le­hetőségét, hogy fiataljaink hazatérve, hasznosít­sák mindazt, amit ott elsajátítottak - vélte Zol­tán Ferenc, a bukaresti Kulturális Minisztéri­um főosztályának igazgatója. S hogy ez milyen áldásokkal járhat, annak példája Apáczai Csere János munkássága. Az előadások után sor került Apáczai szobrá­nak megkoszorúzására, tisztelettel adózva a nagy pedagógus emlékének. A koszorúzást közebéd követte, amelyen minden résztvevőt bőségesen megvendégeltek. Délután, fél négy órai kezdettel a budapesti Evangélium Színtársulat bemutatta az apácai művelődési házban Kovách Aladár Téli zsoltár című darabját, Udvaros Béla rende­zésében. A kezdetleges technikai körülmények és a gyenge akusztika ellenére a budapesti színmű­vészek bebizonyították: az előadás sikere nem csupán ezen múlik. Kitűnő alkotásukkal megele­venítették a nagy magyar népnevelő élettörténe­tét, amely az örök küzdelemmel tele erdélyi ma­gyar sorsot hivatott szemléltetni. Az ünnepség alkalmat nyújtott arra, hogy Apáczai példáját követve, küzdjünk a megmara­dásért, azért, hogy megőrizhessük anyanyelvűn­ket, amely egyszersmind magyarságunk biztosíté­ka. Ehhez azonban mindannyiunknak hitre van szükségünk, olyan hitre, amely Istentől remél se­gítséget. Bízunk abban, hogy az ő áldásával meg­tartatunk. Szász Lilla-Andrea f k

Next

/
Thumbnails
Contents