Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-11-05 / 45. szám
Zsinati ^ Híradó Az Evangélikus Élet 60. évfolyama Vvjy 45. számának zsinati melléklete 1995. NOVEMBER 5. •• / A ZSINAT TIZENNYOLCADIK ÜLÉSSZAKA: OKTOBER 13-15 EZ TÖRTÉNT A TIZENNYOLCADIK ÜLÉSSZAKON Két új törvény Az ülésszak kezdetén megnyitó áhítatot dr. Kovács Ilona Nógrád megyei zsinati tag tartott, melyet teljes szövegével közlünk. Az első ülésen több aktuális és korábban felmerült kérdésben kellett döntést hozni. A júniusi ülésszak során lemondott zsinati tagságáról és a Teológiai Bizottság elnöki tisztéről dr. Hafenscher Károly. Az elnöki tisztre két jelölés történt: dr. Cserháti Sándor és dr. Zsigmondy Árpád személyében. A zsinat a Teológiai Bizottság elnökéül dr. Cserháti Sándor professzort választotta meg. A zsinat elnöksége -felmérve az idő sürgetését - a zsinat befejezhetőségének érdekében javasolt egy ülésszakot az eddig elhatározónak mellett beállítani. A zsinat megszavazta, hogy egy kétnapos ülésszakot állítanak be november 3-4. napjára. A két elfogadott törvény címe: „Törvény a Magyarországi Evangélikus Egyházról általában” és „Törvény az egyházi gyűjteményekről.” Ezeknek teljes, hivatalos szövegét is közöljük az alábbiakban. A gyűjteményi törvénnyel kapcsolatosan felmerült, hogy az egyházi építkezések, műemléki kötelezettségek és az egyház épületeinek, templomok berendezéseinek, általában egyházi célt szolgáló épületek és tárgyak megőrzésének és használatának védelméről is szülessen törvény és szabályozás. Ezért felállította az egyházi épületekkel és a műemlékekkel foglalkozó albizottságot, melynek elnökségét Benczúr László építészmérnök, zsinati tagra bízta. Az egyes üléseken általános vagy részletes vita folyt az egyházkerületről szóló tervezetről, az egyház kapcsolatairól hozandó törvényről, az egyházi jogalkotásról, és a Magyarországi Evangélikus Egyház területi beosztásáról is volt előzetes vita. Az egyházkerületről szóló tervezet teljes törvénye nem került tárgyalásra. Annyi azonban történt, hogy a püspöki tiszt 6 éves ciklusra történő korlátozását a zsinat leszavazta és a püspököt nyugdíjazásig választják ezután is. Az ülésszak tizenhat ülését dr. Andorka Rudolf, dr. Frenkl Róbert, Koczor Zoltán és dr. Reuss András elnökök ill. alelnökök vezették. Vasárnap a zsinat tagjai a fasori gyülekezet istentiszteletén vettek részt, ahol Szimon János soproni lelkész hirdette az igét. Igehirdetését teljes terjedelemben közreadjuk A két elfogadott törvény előadója dr. Koczor Miklós és Jancsó Kálmánná volt. A törvények hatályba léptetéséről a zsinat intézkedett, s azt az országos elnökség fogja elvégezni. Megnyitó áhítat Jn 13,34-35 Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! A szeretet parancsa ősi parancs. Isten már Mózesen keresztül kinyilatkoztatta választott népének: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. Szeresd a te felebarátodat, mint magadat. Jézus pedig - ezt a parancsot - tanítása középpontjába helyezi. Utolsó jeruzsálemi útján, a törvényhozó kérdésére, hogy melyik a legfőbb parancsolat, válasza egyértelmű. Megismétli a Mózes által már közvetített ősi parancsot, nyomatékül hozzáfűzve: Nincs más, ezeknél nagyobb parancsolat! Tanítványainak pedig - mintegy búcsúzóul - új parancsolatként, kiemelten, az egymás iránti szeretet parancsát adja. Megfogalmazása személyes, megindító és szívhez szóló. De mi az új ebben a parancsolatban? Új, mert Jézus közelgő kereszthalála pecsételi meg. Alapja és kiindulópontja a létező legnagyobb szeretet: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért." Jézus megmutatta, minden ismeretet meghaladó módon szeret bennünket! Thnítványaitól - tőlünk - azt kéri, mi is így szeressük egymást, erről tudja meg mindenki, az O tanítványai vagyunk. De vajon a tanítványok, Jézus követői, a keresztyének megfogadták-e, beteljesítették-e, képesek voltak-e, képesek vagyunk-e beteljesíteni ezt a parancsolatot? Azt látjuk talán a világban, hogy Jézus tanítványai, a keresztyének, erről, az egymás iránti szeretetről, evidens módon felismerhetőek? Fájdalommal kell megállapítanunk: nem. És ez igaz a keresz- tyénség egész történetében, az apostoli időktől mindmáig. Már Pál apostol kemény szavakkal volt kénytelen ostorozni a római gyülekezetét: „...Különbek vagyunk? Egyáltalán nem ...zsidók is, görögök is mind bűnben vannak amint meg van írva: Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki érti, nincsen, aki keresi az Istent. Mind elhajlottak valamennyien megromlottak és nincs, aki jót tesz, egyetlenegy sincs. Nyitott sír a torkuk nyelvükkel ámítanak kígyóméreg az ajkukon; szájuk átokkal és keserűséggel van tele. Lábuk gyors a vérontásra, romlás és nyomorúság jár a nyomukban, és a békesség útját nem ismerik• Isten félelmével nem törődnek" De Korinthusban is problémák lehettek a szeretettel, nekik is kellett a figyelmeztetés. Meg is kapták, noha szelídebb, líraibb formában: „Ha emberek, vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc és a pengő cimbalom. És ha prófétáim is tudok ha minden titkot ismerek is és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgy, hogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok” Nem mindig tudunk az új parancsolat szellemében élni mi, keresztyének! Hol volt a szeretet az egyházszakadáskor? Hol az öldöklő vallás- háborúkban? Az inkvizíció működését talán a szeretet jellemezte? Ennek jegyében égettek eretnekeket? Ezt szem előtt tartva mészároltak le Párizsban, a hírhedett Szent Bertalan-éjszakán, mintegy 90 000 hugenottát? E szeretet hiányában hurcolták gályarabságra a protestáns prédikátorokat; hajtottak végre véres terrorakciókat - csak a közelmúltban - évtizedeken keresztül Írországban. De valójában nem kell túl messzire tekintenünk, elég, ha magunkba nézünk: megismerhetőek vagyunk talán - egymás iránti sze- retetünkről - amikor sima szavakba csomagoljuk fullánkos mondanivalónkat; amikor nem tudunk egymásnak megbocsátani; amikor csak mímeljük a szeretetet? Úgy tűnik, a jézusi parancsot, a szeretet új parancsolatát képtelenek vagyunk betölteni. „Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének". \ Addig, amíg magunkra, saját bűnös indulatainkra támaszkodunk csupán, semmi reményünk. De Isten kegyelme igazzá teszi azt, aki Jézusban hisz! Ha hiszünk, ha megváltó szere- tetét elfogadjuk, akkor tudunk valóban az O tanítványai lenni! „Más nem számít, csak a szeretet által munkálkodó hit.” Isten naponta megújuló kegyelme adhatja csak meg nekünk a hit és szeretet képességét. Kérjük Isten kegyelmét! I. TÖRVÉNY A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZRÓL ÁLTALÁBAN 1. § A Magyarországi Evangélikus Egyház az egy, szent, egyetemes, apostoli, keresztyén anyaszentegyház része, a Magyarországon élő evangélikusok jogilag szervezett közössége. Tanítása a Szentíráson, az egyetemes hitvallásokon (az Apostoli, a Niceai és az Athanasiusi Hitvallásokon) és a reformáció lutheri irányzatának hitvallásain (különösen az Ágostai Hitvalláson és a Kiskátén) alapul. 2. § A Magyarországi Evangélikus Egyház a hitvallás azonossága alapján szószék* és oltárközösségben van más országok evangélikus egyházaival, a Lutheránus Világszövetség tagegyházaival. 3. § A Magyarországi Evangélikus Egyházat a Magyarországi Református Egyházhoz szoros kapcsolat köti, mely az évszázados történelmi hagyományokon és a Leuenbergi Konkordia együttes elfogadásán alapul. 4. § A Magyarországi Evangélikus Egyházat a Jézus Krisztusba vetett hitbeli közösség révén testvéri kapcsolat köti össze a többi keresztyén egyházzal. Ökumenikus kapcsolatokat tart fenn a magyarországi és külföldi egyházakkal, valamint egyházi szervezetekkel, elsősorban a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsával, az Egyházak Világtanácsa és az Európai Egyházak Konferenciája tagegyházaival. 5. § A Magyarországi Evangélikus Egyház Jézus Krisztustól rendelt küldetésének tekinti, hogy Isten igéjét tisztán és igazán hirdesse minden embernek, a szentségeket Krisztus rendelése szerint szolgáltassa ki, és hitének gyümölcseként a szeretetet Jézus Krisztus tanítása és példája szerint gyakorolja. Ennek megvalósításáért minden egyháztag és egyházi tisztségviselő felelősséggel tartozik. 6. § A Magyarországi Evangélikus Egyház feladatának tekinti a szolgálat szervezését, a szervezett missziói és diakóniai munkát, az evangélikus szellemben való nevelést és az egyházi szolgálatra való felkészítést is. 7. § A Magyarországi Evangélikus Egyház felajánlja segítségét a más országban, illetve egyházban élő magyar ajkú evangélikus gyülekezetek szolgálatához. 8. § A Magyarországi Evangélikus Egyház egyházközségekből épül fel. Az egyházközségek egyházmegyét, az egyházmegyék egyház- kerületet, az egyházkerületek pedig országos egyházat alkotnak. 9. § A Magyarországi Evangélikus Egyház tagja az a magyar állampolgár és az a Magyarországon élő személy, aki a keresztség- ben részesült, az evangélikus egyháznak a Szentíráson alapuló hitvallásos tanítását elfogadja, vallja és képességei szerint megtartani igyekszik. 10. § Az egyháztagság rendesen egyházközségi tagságban valósul meg. Az egyházközség tagja az az egyháztag, aki annak gyülekezeti életében és fenntartásában lelki, szellemi és anyagi erejéhez képest részt vesz és általában az egyházközség területén lakik. Az egyházközség tagjairól nyilvántartást vezet. 11. § Az egyháztagság elhalálozással, illetve az egyházból való kilépéssel szűnik meg. Az egyházközségi tagság megszűnésének feltételeit országos rendelet szabályozza. 12. § Minden egyházközségi tag, aki az egyházi törvényekben megfogalmazott feltételeknek megfelel, jogosult a Magyarországi Evangélikus Egyház kormányzásában részt venni. Az egyházjogi hatalom az összes jogosult egyháztag közakaratán alapul, vagyis minden egyházközségi tag jogosult részt venni a Magyarországi Evangélikus Egyház közéletében. Az egyházi törvényekben megfogalmazott feltételek fennállása esetén minden egyházközségi tag egyházi tisztségre választó és választható. 13. § Egyházi tisztségre olyan tiszta erkölcsű és egyházhoz hűséges egyházközségi tagot kell választani, aki a tisztségéhez szükséges egyéb feltételeknek megfelel. Az egyházi tisztségviselők felelősséggel tartoznak a rájuk bízott feladat elvégzéséért és az anyagi javakért. Az egyházi tisztségekre történt választás meghatározott időtartamra szól. Egyházi tisztségről jogérvényesen csak írásban lehet lemondani. 14. § Minden egyházi tisztségviselő és egyházi testület csak s^ját nevében, s^ját illetékességi körén belül és arra hivatkozva jogosult nyilatkozni. 15. § A Magyarországi Evangélikus Egyházat önkormányzati jog illeti meg, amelyet az évszázados joggyakorlat és az állami törvények is megerősítenek. A Magyarországi Evangélikus Egyház önálló jogi személy, az egyházat érintő ügyekben - a törvény keretei között - önállóan intézkedik. 16. § Ai Magyarországi Evangélikus Egyház minden önkormányzattal rendelkező szervezeti egysége jogi személy, amelyek további önálló jogi személyként működő szervezeteket és intézményeket hozhatnak létre. Mindez azonban nem bontja meg a Magyarországi Evangélikus Egyház egységét. 17. § A Magyarországi Evangélikus Egyház - a törvényesség érvényesülése érdekében, a törvényben rögzített módon - a törvény- hozást, az egyházkormányzást, a bíráskodást, valamint az anyagi ügyek intézését egymástól elválasztja és tiszteletben tartja a teológia művelésének szabadságát. 18. § A Magyarországi Evangélikus Egyház törvényhozásában, kormányzásában és bíráskodásában az egyházi szervek összetételénél a paritás elve, vagyis a lelkészi és nem lelkészi elem egyenjogú befolyása érvényesül. Az egyházi élet minden területén a nők a férfiakkal azonos jogokat élveznek.
