Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-10-29 / 44. szám

Evangélikus Élet 1995. október 29. LUTHER AZ ÚRVACSORÁRÓL Egyházmegyei közgyűlés és Szeretetotthon felszentelése Balassagyarmaton „Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e?” lKor 10,16 Ahol azt látod, hogy a szentségeket helyesen szolgáltatják ki, biz­tosan tudhatod, hogy Isten népe van ott. Mert ahogy az ige jelzi az egyházat, ugyanúgy a keresztség és úrvacsora is. Hiszen e szentsé­geket nem bírja, nem adja, nem gyakorolja, nem használja és nem vallja senki más, csak az Isten népe, melyben ha akad is titkon ha­mis vagy hitetlen keresztyén, nem szentségteleníti meg Isten népét. Gyakorold és erősítsd e hitedet. Hogy amikor keseredett szívvel bűn-űzötten a szentséghez járulsz, szívbéli vágyakozással mehess kételkedés vagy okoskodás nélkül. Akkor megtapasztalod majd, hogy Krisztus és minden szent melléd áll erényeivel, szenvedései­vel, kegyelmével együtt, veled cselekszik, szenved, él-hal s minde­nét egészen megosztja veled. Ha e hited jól gyakorlód s erősíted, meglásd: milyen boldog, gazdag, mennyegzői lakomát készít oltá­ránál Istened! AM az oltári szentséghez akar járulni, üres szívet és éhes lelket ajánljon fel a mindenható Istennek. Itt ugyanis az a legméltóbb, aM a legméltatlanabb. Ami úgy ér­tendő, hogy mikor az ember magát teljességgel kárhozottnak, nyo­morultnak és kegyelemre szorulónak érzi, ebben és ezzel válik Is­ten kegyelmére legfogékonyabbá és legalkalmasabbá. Aztán iparkodjék az ember a lehető legteljesebb hittel járulni a szentséghez s legyen egészen bizonyos afelől, hogy benne kegyel­met nyer. Mert M-M annyit kap, amennyit hitével megragad. A leg­főbb előkészület tehát a hit. Sóvárgó szíved támaszkodjék az igére s hagyatkozzál annak meg­igazító ígéretére. Ezen állva csak, lépj Isten elé, mondván: Uram, való igaz, én nem vagyok méltó, hogy nálam szállj, de én szüksé­gemben kegyelmedet sóvárgom, ha talán mégis megigazíthatnék. Nem is jövök más jogon, hanem mert édes igéket hallottam az imént, mikor asztalodhoz hívtál. Én jó Uram!, a te igéd igaz - nem kétlem - s én erre eszem, iszom veled; legyen nékem akaratod és igéd szerint. Ámen. lm, így kell az úrvacsorához méltókép járulni! V ____________________ ' J Va lószínűleg egyházunkban a háromévenként esedékes egyház- megyei közgyűlésre elsők között iparkodtak a küldöttek szeptem­ber 24-én Balassagyarmatra, az es- peresi székhelyre, hogy estébe nyúlóan tájékozódjanak az elmúlt három év egyházmegyei esemé­nyeiről, és részt vegyenek a Mbőví- tett és korszerűsített Szeretetottv hon felszentelésén. Az espereseknek és munkatár­saiknak az őszi közgyűléseken 1992-ig visszanyúlóan kell átteMn- tést adniuk egyházmegyéjük életé­ről és a jövőben elvégzendő fel­adatokról. A közgyűlésen részt vett Szebik Imre, az egyházkerület püspöke, aM délelőtt a salgótarjáni új paró- Mát szentelte fel. A közgyűlést be­vezetendő igehirdetése .... na­gy obb boldogság adni, mint kapni." (ApCsel 20,35) a családi élet, a hi­vatás és az örök élet vonatkozásá­ban adott hasznos igei útmutatást a mintegy másfélszáz gyülekezeti tisztségviselőnek. A közgyűlést megnyitó Homyák Endre felügyelő köszöntése után Kalácska Béla, az egyházmegye es­perese jelentésének bevezetőjében Lk 6,47-49 alapján a többi között hangsúlyozta; gyorsan változó vilá­gunkban különösen is szükséges az igei alapvetés, a jó építkezés. Jézus szerint az építkezik jól, aM hozzá jön, hallgatja beszédét és azok sze­rint cselekszik. „A jelen és a jövő építésében a múlt kötelez. Az alap csak Jézus lehet, aMre bátran épít­hetünk, cje vigyázzunk mit építünk rá!” (lKo\3,11-13). A vaskosjelentés szólt a lelkészi * Lelkészképesítő vizsga az Északi Egyházkerületben Az ÉszaM Evangélikus Egyházkerület Lelkészképesítő Bizottsága előtt 1995. szeptember 26-án, Budapesten lelkészi vizsgát tettek és lelké­szi oMevelet kaptak: MENYESNÉ URAM ZSUZSANNA . segédlelkész ÖRDÖG ENDRE segédlelkész PŐCZE ISTVÁN segédlelkész SZABÓ ANDRÁS segédlelkész SZOLGA TŐKÉS SÁNDOR segédlelkész VERASZTÓ JÁNOS segédlelkész VERASZTÓNÉ MAGYAR MELINDA segédlelkész Uraiújfalu Bakonytamási­Bakony­szentlászló Nagyalásony Mórichida­Kisbabot Ősagárd Budapest­Békásmegyer Budapest- \ Békásmegyer „NE FELEDKEZZETEK MEG VEZETŐITEKRŐL’ Kis János-emlékünnep Rábaszentandráson Az emlékezés gyűjtötte össze Kisal­föld evangélikus népét,.több dunántúli egyházmegye gyülekezeteinek és orszá­gos egyházunknak küldötteit is szeptem­ber 23-án, egy verőfényes szombaton a rábaszentandrási templomban, s a né­pes gyülekezet Kis János püspökre, Szentandrás szülöttére emlékezett szü­letésének 225. évfordulója alkalmából. Elgondolkoztatóak voltak Béres Lász­lónak, a szentandrási gyülekezetét is gondozó beledi lelkésznek őszinte sza­vai, arról beszélt, hogy gimnazista korá­ban tankönyvében püspökünkről csak egyetlen mondat volt olvasható: „Kis Já­nos író.” De hogy ki volt tulajdonkép­pen az „író”, hogy egyházunk vezetője is volt, akkor még nem sejthette. Az idei nyarat azonban „Kis Jánossal töltötte”, írásaival, és az egy mondatból sok mon­dat lett számára, egyre jobban kialakult püspökünk alakja és szolgálata. Ez tör­tént valójában az emlékezés napján mindnyájunkkal Rábaszentandráson, az egy-két mondatból, amit róla tudtunk, egyre több mondat lett, és egyre inkább megismertük életét, műveit. Ä délelőtti istentiszteleten minden je­lenlevő lelkésznek jutott a liturgia és ál­dás szolgálatából. Az igehirdetést pedig Szebik Imre püspök végezte. Ő olvasta fel alapigeként a címben megjelölt mon­datrészt is. Úgy emlékezett és emlékez­tetett Kis Jánosra, hogy három saját, énekeskönyvünkben is található énekét idézte és azok tartalmát bontotta ki. A ,Zengd lelkem ez új reggelt” kezdetű szép reggeli ének Isten imádására hív. A reg­gel fénye, egyetlen napsugár is az Ő di­csőítésére 'hív, hát még a teljes terem- tettség. S ezt a hitvallást egy másik ének továbbviszi, amely így kezdődik: „Bűnö­söknek Megváltója, Jézus, lelkem megtar­tója. ” Aki így tud énekelni, az tudja, mi a bűn, de azt is, mit jelent, hogy megvál­tott emberek vagyunk. S mi is mind üd­vösségre elhívottak vagyunk Jézus ke­resztje és feltámadása által. S a hitvallást egy harmadik éneke teszi teljessé, amely így kezdődik: Gyorsan folyó időmet, az Ur nem adta hiába” A megváltott ember tudja igazán, hogy élete gyorsan elroha­nó és szolgáló élet. S csak ebben a hit­ben válik életünk „hasznossá”. Kis János énekei így emlékeztetnek nemcsak az rő hitvallására, hanem te- remtettségünkre, megváltottságunkra és a megszentelt keresztyén életre is. Bol­dog, aki így tud vallani, énekelni^ hinni és élni ma is. A délutáni első előadás az egyházi embert akarta bemutatni ezzel a cím­mel: Kis János püspök helye és szerepe az egyházban. Szó volt persze a szép családi és gyülekezeti háttérről is, amelyben a jobbágyfiú felnőtt, s amely .kifutópálya” lett számára. Egyházi életéhez tartoztak szolgálati állomásai: a tanítói hivatal a győrújbaráti gyülekezetben, majd a pré- dikátorság évei: a nagybaráti, kővágóör­si, nemes-dömölki és végül a soproni gyülekezetben. Püspöki szolgálata is ki­emelkedő volt a püspökök sorában is: rengeteget tett az iskolákért, azért, hogy szegényebb fiatalok is tanulhassanak itt­hon és külföldön, emelte a lelkészi szol­gálat színvonalát, de gondoskodni is igyekezett róluk, megalapította a „Táp- és Nyugdíjintézetet tanítók és lelkészek számára”. De szívén viselte a szellemi, lelki épülést, ezért jelentetett meg Ágendát, Énekeskönyvet, Kiskátét és sok más könyvet és prédikációt is. Érde­mes hát püspöki szolgálatára emlékezni, amely 1812-ben kezdődött és 34 évig tartott. De érdemes azt is megszívlelni, hogy amikor summázta prédikátori szol­gálatát, Pál apostolt idézte - a felvilágo­sodás korában! -: ,/iem mondom, hogy elértem volna... de egyet cselekszem... fu­tok egyenest a mennyei elhívás jutalmá­ra." - fejeződött be Keveházi László nyugalmazott lelkész előadása. A másik előadás az írót, a nagy iro­dalmi pályát befutott embert ábrázolta ki előttünk szépen Alpámé dr. Szála Er­zsébet kultúrtörténész, főiskolai tanszék- vezető előadásában. Hallhattuk, hogy mennyit olvasott gyerekkorától, hogyan tanulta a sok nyelvet egymás után, ho­gyan alakította - meg a... .soproni Lyceumban a „Magyar,Társaságot”, amit ma irodalmi önképzőkörnek ne­vezhetnénk. Hogyan lett fordítóvá, ne­ves íróvá és elismert költővé. Őt szoktuk említeni Berzsenyi Dániel felfedezőjé­nek is. A „szelíd reformer”, aM népét a műveltségen keresztül, a nyelve fejlesz­tésén keresztül akarta emelni és szolgál­ni, a reformerekhez tartozott, többek között a két Kisfaludyval és Kazinczyval együtt. Hallottuk, hogyan lett a Tudo­mányos Akadémia és a Kisfaludy Társa­ság, tekintélyes tagja. így lett „sok mondattá”, amit róla hallhattunk. Az emlékezés Memelkedő alkalma volt, amikor egykori - azóta át­alakult - szülőháza falánál az emléMáb­lát megkoszorúztuk. 12 koszorú került! oda, többek közt a Magyar Tudományos \ Akadémia, a Teológiai Akadémia és az 1 Evangélikus Múzeum, gyülekezetek és egyházmegyék, községek és egyének ko­szorúja és virágja is. Aztán következett egy feledhetetlen rész még, amikor a rábaszentandrási gyermekek idéztek énekeiből, verseiből, írásaiból. Az egész ünnepet szépen keretezte a szentandrásiak és soboriak nagy szerete*. te, sőt az ünnepre készülésük is. Úgy ké­szültek ugyanis az ünnepre, hogy belül­ről teljesen megújították a templomot és rendbehozták a lelkészlakást. Persze el­mondták, mindezt azzal a szándékkal is, hogy mielőbb juthasson a gyülekezetnek saját lelkésze is. De az ünnephez tarto­zott a község Önkormányzatának ven­dégszeretete is: a községházán vendé­gelték meg igencsak gazdagon a nagy vendégsereget. Ugyancsak gazdagította ünnepünket, hogy egész nap köztünk volt a római katolikus esperes-plébános is, így lett emlékezésünk ökumenikus is. Kis Jánosra emlékezésünk nem feje­ződött be. Jó lesz, ha a millecentenáriu- mi emlékünnepek során is helyet kap a rá való emlékezés. Egyrészt, mert múl­tunk nagyjaihoz tarto­zik, másrészt, mert jö­vőre lesz éppen halála 150 éves évfordulója. A szép rábaszentand­rási ünnepély, amit ezúton köszönünk a gyülekezetnek, nem­csak az emlékezésben segített, hanem erősí­tett evangélikus gon­dolkozásunkban, evangéliumi hitünk­ben is. KI. karról, az egyházmegye gyülekeze­teiről, létszámáról, építkezéseiről, majd a keresztelést, hitoktatást, konfirmációt, esketést, úrvacsorái és igei alkalmakat a statisztika fé­nyében értékelte. De a jelentés ré­szét alkották az ingatlan-vissza­igénylések, az esperesi szolgálatok csakúgy, mint a személyi változá­sok és a legfájóbbak: halottaink. A közgyűlés kegyelettel emléke­zett meg két héttel korábban el­hunyt egyházmegyei felügyelőjé­ről, Urbán Józsefről. Az egyházmegyei tisztségviselők a különböző munkaágaMól szá­moltak be a közgyűlésnek, amely közben meghallgatta Szebik Imre püspök közegyházat átfogó infor­mációját. Nógrádban szeptember hónap­ban több alkalommal is püspöM és esperesi közreműködéssel és szol­gálattal adtak át objektumokat rendeltetésüknek. A közgyűlés után Mcsinek bizonyult a SZÉRE- TETHÄZ - Gyarmaton így hívják - kertje az otthon új szárnyának felszentelésére érkezők számára. A szociális intézményt - tájé­koztatott a felszentelés során Kalácska esperes, aki Kendeh György diakóniai ügyvivő lel­késszel a felszentelés szolgálatát végző püspök segítői voltak - 5; 1931-ben báró Prónay Róza és It- 1 ma 230 000 pengő alapítvánnyal,jj létesítették Kardos Gyula, akkon I esperes kezdeményezésére. Az intézményt diakonisszák ve-1 zették kezdetben, Szabó Dóra, ■■ Kincses Lajosné, Túrmezei Erzsébet L és mások. Az otthont állandóan |, bővítették és fejlesztették, különö- ‘ sen a közelmúltban. Az új épület-1 szárny újabb 6 ággyal növelte a gondozásra szorulók elhelyezési j, lehetőségét. Tbvább nem bovíthe-: tő, maximum 20 fő befogadására alkalmas. A bővítmény és a meglé- > vő rész korszerűsítése mintegy 3ií millió forintba került, amely ’ összeghez a Johannita Segítő Szol-j! gálát hazai szervezete 1,2 millió fo­rinttal járult hozzá. Az összeg töb-i bi részét egyházunk és az Intéz-1* mény költségvetése biztosította. A Magyar Johannita Segítő Szolgálat újabb diakóniai intézmé-l ■ nyünk bővítésében vállalt részt, s ai felszentelésen hat johannita lovag­gal képviseltette magát, Kacsó Ba­lázs, Feyér Zoltán, Gosztonyi Mik­lós, Hajós József, Kenessey Miklós ‘ és Konkoly Thege István konvent-f titkár személyében. Ezen utóbbi három johannita lovag tevőleges segítsége külön is említésre méltó. : Szebik Imre püs-( pök felszentelő be­szédében diakóni-1 ai intézményeink, szolgálatáról és jj társadalmi fontos-f ságáról szólt, meg­köszönve a mun-í kálatokban részt | vevők áldozatát. Az ünnepséget szí-lj nesítette a Szent-1 Györgyi Albert kö­zépiskola Johanni­ta osztályának sze­replése és Kenes-1 sey MiMós „Johan­nita imádsága”, t Az esperes végül. köszönetét mon-'j dott a Szeretetház vezetőjének, alkal-j mazottainak és a gondozottaknak, j hogy az új szárny építése során za­vartalanul műkő- / dött az intézmény és türelmesen el­hordozták a mun­kálatokkal együtt járó megterhelést. K.B. A MAGYAR BIBLIATÁRSULAT ÉS A KÁLVIN KIADÓ ÚJ KIADVÁNYAI: A nagy sikerű vídeo-sorozat folytatása, amely kiválóan alkalmazható a hitoktatásban: A Biblia kincseiből vegyél! III. Játékideje: 200 perc. Eladási ára: 3600 Ft. 13-18. rész: A Szentírás ó- és újszövetségi történetei és alakjai. 19-21. rész: Új kezdetek a keresztyénségben. 13. Noé bárkát épít. Mégsem pusztul el minden élet a földön. lMóz 6,5-22. 14. Józsefet eladják testvérei. Egy hosszú történet kezdete. lMóz 37,12-28. 15. Dávid és Góliát. Nem a fegyverek döntenek. lSám 17. 16. Akik a királyt keresik... A napkeleti bölcsek Heródesnél. Mt 2. 17. Bűnösök és igazak közt. A megbocsátás szabaddá tesz. Lk 7,36-50. 18. Érted is, amit olvasol? Fülöp és az etióp kincstárnok. ApCsel 8,26-39. 19. Szabad keresztyénnek lenni. Róma császárai véget vetnek a keresz­tyének üldözésének. 20. „Vedd és olvasd”. Augusztinusz rátalált a neki rendelt útra. 21. A holnap nyelvén. Jeromos (Hieronymus) lefordítja a Bibliák Kapható még a vídeo-sorozat 1. és n. része is. Vásárolható vagy megren­delhető Sajtóosztályunk Könyvesboltjában: 1085 Budapest, Üllői út 24. I. Ferenc (1792-1835) egészen fiatalon és nehéz kö­rülmények között vette át az államvezetést. A klerikális befolyással szemben gyengének bizonyult. A protestantizmus helyzete maradt a régi. Kis job­bágyfalu bírói tisztének elnyerése is legtöbbször lehetet­len volt protestáns ember számára. Céhekbe nem vették fel őket. Kis János evangélikus szuperintendens (püspök), költő, író életét és munkásságát ezek az események és vi­szonyok tették meghatározottá és korszakhoz kötötté. Kis János néhány évvel a Türelmi Rendelet (1781) megjelenése előtt, 1770. szeptember 22-én, az egyik rábaközi kis evangélikus faluban, Szentandráson született. Szülei a Festetics család jobbágyai voltak. Gyermekkorában sokat betegeskedett. 10 éves koráig édesanyja olvasásra és a bibliai történetekre, édesapja pedig írásra tanította. Később a soproni líceumba adták Az ott eltöltött 9 év alatt korrepetálásból tartotta fenn magát: őseinek sok évszázados, kielégítetlen tudásvágya serkentette az ismeretszerzésre. Tanított, hogy tanulhas­son. Görögül, franciául, olaszul, spanyolul és angolul tanult. Négy társával megalakította a Soproni Magyar Társaságot, 1790. március 20-án. Elhatározták, hogy minden szombaton legalább 2 órát együtt töltenek Összejöveteleiken eredeti és magyarra fordított költemé­nyeket, dolgozatokat olvastak fel, és megbírálták Újsá­gokat járattak. Évkönyveik megjelenését jelentős irodal­mi eseménynek tekintették Társaságuk volt az első ha­zai önképzőkör. SZUPERINTENDENS ÉS „FILOZÓFUS POÉTA”- 225 éve született Kis János ­Iskolai tanulással, önképzőköri munkával, irodalmi próbálkozásokkal teltek el a soproni diákévek Tanul­mányait - jó protestáns szokás szerint - német egyete­men kívánta folytatni. Ezt, mint szegény fiú, csak „albizálással” tehette. Az „albizáló” ifjú albumával, igazgatója által beleírt ajánló sorokkal járta az orszá­got. Segítői beírták adományaikat, egy-egy bölcs, ke­gyes mondással, igével. így tölthetett azután Kis János egy évet a göttingeni, egyet pedig a jénai egyetemen. Jé­nában Schiller, a neves költő történelemprofesszora volt. 1793 őszén tért haza. Prónay ‘László családjánál vállalt nevelői állást, majd 3 és fél évig a győri gyüleke­zet iskolájának igazgató-tanára volt. Jól hatott fejlődé­sére Ráth Mátyás, a gyülekezet egyik lelkésze, az el­ső magyarnyelvű újság szerkesztője. írói munkássága sem szünetelt. Kazinczy Ferenccel gyakran levele­zett; 38 évig barátságban éltek de csak négyszer talál­koztak 1796-ban a nagybaráti gyülekezet lelkésze lett. Rövi­desen családot alapított. Lelkészi és irodalmi munkás­sága ismertté tette. A jórészt nemes hívekből álló kővágóörsi gyülekezetnek 1799-től 3 évig volt lelkésze. Berzsenyi Dániel többször meglátogatta. Jó híre mindinkább fokozódott. 30 éves volt, amikor a nemes­dömölki (ma: Celldömölk) gyülekezet lelkésze lett. ,^irtikuláris ” templomába vasárnapról vasárnapra 17 kemenesaljai falu lutheránus népe sereglett össze. Nagy érdeme Kis Jánosnak hogy nemesdömölki lel­kész korában felfedezte a szomszédos Sömjénben lakó Berzsenyi Dániel költői tehetségét, és egy 1803. március 27-én kelt levelében Berzsenyi 3 versét elküldte Kazinczynak Élénk irodalmi munkásságot fejtett ki. Az egész ország felfigyelt reá, amikor 1806-ban pályamun­kája ,^4 magyar nyelv mostani állapotjáról” megjelent. 1808-ban elfogadta a dunántúli egyházkerület első gyülekezetének meghívását, és soproni lelkész lett. Örömmel, és aggódással ment; örömmel, mert vonzotta az ottani irodalmi légkör, a patinás környezet, és gyerme­keit is tovább taníttathatta - és aggódással, mert ezután németül kellett végeznie szolgálatát, de, mint „német prédikátor” is megnyerte a hívek bizalmát és szeretetét. 1812-ben szuperintendenssé választották. Mint lelkész, szuperintendens, és költő, író lutheri buzgósággal teljesítette feladatait. Tekintélye évről évre nőtt gyülekezetén, kerületén, egyházán és hazáján túl is. Érdemeit a jénai egyetem tiszteletbeli teológiai doktori oklevéllel ismerte el. 1830-ban a Magyar Tudós Társa­ság történeti osztálya, 1842-ben pedig a Kisfaludy Társa­ság választotta tagjává. Sopronban meglátogatta Széchenyi István. A „Hitel”-t ajánló sorokkal küldte meg neki. Kis János fel­ismerte e mű jelentőségét. Az eredmények mellett, idősebb korában megpróbál­tatások is érték: 1832-ben meghalt felesége, és utolsó éveiben annyira rövidlátó lett, hogy megvakulásától kel­lett tartania. Káplánjainak és szorgalmasabb diákoknak diktálta munkáit. Még a „ legmodernebb ” irodalom is ér­dekelte: 1846-ban Petőfi költeményeinek első kiadá­sát ajándékozta a Magyar Társaságnak. 1844-ben Bécsben kolerában megbetegedett. Ekkor írta „Búcsú társaimtól” című müvét. 1846. február 19- én halt meg szeretett városában, Sopronban, amelynek díszpolgára volt. A Kisfaludy Társaságban Toldy Fe­renc tartotta róla az emlékbeszédet. Munkáinak, műveinek és nagyobb cikkeinek címjegy­zéke Emlékezéseiben 15-16 oldal terjedelmű. 80 kötet­nél többet fordított. Értekezéseinek, kisebb dolgozatai­nak száma 100-nál több. írt énekeket, dalokat, ódákat, elégiákat, himnuszo­kat, tankölteményeket, de ezekben kevés az eredetiség. Kazinczy Ferenc már 1815-ben kiadta Kis Jánosnak, a „magyar Schiller”-nek a munkáit 3 kötetben. Születésének 225. évfordulóján nemcsak szép énekeit énekelve emlékezünk áldott, hasznos életére, hanem azt is megállapíthatjuk, hogy irodalmi munkásságával is szeretett egyházát, népét szolgálta. Jelenlegi énekeskönyvünkben 14 ének viseli simító, formáló tolla nyomát. B.B. I

Next

/
Thumbnails
Contents