Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-10-29 / 44. szám
Ei I Evangélikus Élet 1995. október 29. Erősíteni kell az összetartozást az ökumenében Az EKD (Die Evangelische Kirche in Deutschland) - a Németországi Evangélikus Egyházak küldöttsége szeptember utolsó napjaiban látogatást tett hazánkban. A küldöttséget a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa hívta meg és fogadta, látogatást tettek evangélikus, református és ökumenikus intézményekben. Az EKD 50 éve alakult (1945), akkori célkitűzésűk az egyházak összefogása volt azzal a céllal, hogy az ország újjáépítésében, a teológiai feszültségek, a bizonytalanság légkörében új kezdetet biztosítsanak a különböző egyházaknak. Ma 25 tagegyház alkotja, melyek között evangélikus (lutheránus), református és egyesült (uniált) tartományi egyház található. 1993-as adatok szerint 28,9 millió egyháztag, és több mint 18100 önálló gyülekezet alkotja. A küldöttséget dr. Klaus Engelhardt püspök (Karlsruhe), az EKD Tanácsa elnöke vezette, tagjai voltak: dr. Ruth Leuze asszony (Stuttgart), a Tanács tagja, Walter Herrenbrück szuperintendens (Leer), a Tanács tagja, Thomas Krüger egyházfőtanácsos (Hannover), az EKD sajtószóvivője és Reiner Rinne egyházfőtanácsos (Hannover) az EKD központjából. Az EKD küldöttségével találkoztak a magyarországi protestáns egyházak vezetői. Ez alkalommal megbeszélték a németországi és magyarországi egyházak jelenlegi helyzetét a maguk helyén. A német egyházak életében az egyesítés óta feladat a keleti és nyugati országrész közötti kiegyenlítődés és kiengesztelődés munkálása. „A fal lebontásával nem szűnt meg a különbségtétel” - hallottuk. A két- féleségből eredő társadalmi, politikai és szociális következmények, a munkanélküliség méretei, az új munkaszisztéma átvétele a keleti országrészben, a privatizálás, a piacgazdaságra való áttérés és az ifjúság helyzete - ezek a fő kérdések -, melyek megoldásában segíteni kell az egyháznak is. Mindezen kérdésekkel való törődés közben fontossá vált a „gyülekezetépítés” ügye. Két irányban gondolkodnak: stabilizálni a gyülekezeteket, hogy minél többen maradjanak meg - vagy mindegy, hogy hányán van- ! nak, csak az erő, az evangélium ereje legyen sugárzó, aktív gyülekezeti tagok legyenek. Mindkét út járhatónak bizonyul. A látogatás többi napját gyülekezetek, iskolák és intézmények felkeresésével, életük, munkájuk tanulmányozásával töltötték. Vasárnap három helyen hirdettek igét: Nagytarcsán a gyülekezet önállósulásának 60 éves jubileumán (erről külön tudósítunk), a Baross téri református istentiszteleten és a Budavári Németajkú Gyülekezet istentiszteletén. A küldöttséget fogadta Platthy Iván■ c. államtitkár a Művelődés- ügyi Minisztériumban. Látogatásuk utolsó napján a nagytarcsai istentisztelet után ültünk le beszélgetni dr. Klaus Engelhardt püspökkel és Thomas Krüger sajtószóvivővel. Szerk: Milyen céllal érkezett a küldöttség Magyarországra? K. E.: A Magyarországi Egyházak Ökumenikus lánácsa meghívására azért jöttünk el, hogy elmélyítsük a közösséget az EKD és az egyházvezetés, valamint a gyülekezetek között. Erősíteni kell az összetartozást az ökumenében. A rendszerváltás óta azonos problémáink vannak: hogyan tudjuk az evangéliumot meghirdetni az új társadalomban, a diakóniában, az állam és egyház viszonyát rendezni és egymástól tanulni. Szerk: Mit tudtak céljukból megvalósítani? K. E.: Sajnos, kevés volt az idő az öttagú bizottság számára. Ezen úgy segítettünk, hogy három csoportra oszolva tettünk látogatásokat és ezek nagyon eredményesek voltak. Hazamenve, beszámolunk majd a Tanácsnak és ott értékeljük ki részletesen, amit láttunk és hallottunk. Ami nekünk új volt, hogy itt az egyházi munka sokkal magától értetődőbben folyik. Szerk: Erezhető-e a kelet-nyugat konfliktus az egyházban is? K. E.: A belső egység nem megy olyan könnyen, mint a külső, öt évvel az egyesítés után még érezhető az egyházban is. Mégis azt mondom, nincsenek konfliktusok, ami mégis úgy látszana, az abból adódik, hogy a 40 éves másféle egyházi fejlődés után nem egyszerű a kiegyenlítődés. Klaus Engelhardt püspök beszámolóját tartja Szerk: A fordulat előtt voltak testvérgyülekezetek a keletiek és nyugatiak között. Hogyan működik ma ez a berendezkedés? K. E.: A fordulat előtt ez volt az egyetlen híd a két Németország között. Sem a párt, sem a gazdasági csoportok, még a katolikus egyház sem tartott fenn ilyen összeköttetést, csak az EKD. Ez most segít bennünket a különbözőségek felismerésében. Tartjuk továbbra is. Szerk.: Milyen a viszony a katolikus egyházzal? K. E.: Együttműködünk. Ez legutóbb a háború befejezésének 50. évfordulóján is megmutatkozott: Lehmann püspök és én közös nyilatkozatot adtunk ki. A kormánynál is tettünk közös fellépést. Legutóbb a Katolikus Püspöki Konferencia és az EKD Tanácsa közös levelet küldött a német gazdasági és szociális helyzetről és hibákról. Várakozáson felül nagy volt a visszhangja. A politikusok, a falusi és városi helyi politikusok és általában az emberek érezték, hogy az egyház felvette ügyüket, az egész országban fájó kérdésekről szóltunk, mint a munkanélküliség vagy a szegénység-gazdagság ellentétének erkölcsi motivációiról. Thomas Krüger egyházfőtanácsostól a sajtóhelyzetről érdeklődtem. Milyen újság és folyóirat kiadványok jelennek meg? T. K: Szinte lehetetlen a felsorolás. Egy központi lapunk van, a Hamburgban megjelenő Sonntagsblatt, a korábbi Allgemeine Sonntagsblatt megújult formája. Új koncepcióval jelenik meg, foglalkozik mindenféle kérdéssel. Ezen kívül minden tartományi egyháznak vannak külön saját lapjai. Sajnos, az anyagiak nálunk is okoznak problémát, így az EKD-nak is be kell szállni a központi lap fenntartásába. Szerk: Milyen a könyvkiadásuk? T. K: Több nagy német egyházi kiadó létezik, ez nem az EKD különleges feladata. Kapcsolatot tartunk ezekkel. Frankfurtban van központi kiadó, hírközlő iroda, kommunikációs központ és oktatóbázis is. Szerk: Lehet-e valamit könnyíteni kiadói jogok átvételében, mert nekünk minden német nyelvű irodalmat, amit ki szeretnénk adni, magyarra kell fordítani? T. K.: Ezt esetenként kell megvizsgálni és megtárgyalni. A keleteurópai kapcsolatok területére tartozik ez a kérdés, és ezen az úton lehet tárgyalni és eredményt elérni. Köszönöm a beszélgetést és további szolgálatukra kívánom Isten áldását! Tóth-Szöllős Mihály LUTHER A KERESZTSÉGRŐL »Ha eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is. Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek.” Róm 6,5-6 Jellemző apostoli beszéd! Amit másutt úgy fejez ki, hogy „Krisztus halálába keresztelkedtünk meg és eltemettettünk ővele”, arról itt azt mondja: ,pz Ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk ” Összekapcsolja tehát Krisztus halálát, feltámadását és a mi keresztségünket, hogy keresztségünket ne csupán üres jelképnek tartsuk, hanem olyasminek, amiben benne van Krisztus halálának és feltámadásának ereje. S ez azért van, hogy bennünk is végbemenjen mindkettő: a halál és az élet. Mert Krisztus halála azért öl- dökli meg bűnünket, hogy az végre meg is haljon s többé ne éljen bennünk. Mikor a keresztségben víz alá kerülünk, az azt mutatja, hogy mi is meghalunk Krisztussal. A vízből való előjövetelünk viszont azt jelenti és eredményezi, hogy Krisztusban újra élünk, aminthogy Ő sem maradt a halálban, hanem feltámadt. Ez az élet azonban nem lehet többé a bűn élete, mivelhogy előbb a bűn megöletett bennünk s mi is meghaltunk számára, hanem ez az élet a megigazulás és szentség új élete. így lettünk eggyé Krisztussal, hogy halálának és feltámadásának ereje egyképpen miénk legyen és gyümölcsöt is teremjünk, mivel Reá kereszteltettünk meg. Ha valaki bűnbe esik, gondoljon nagyon erősen a keresztségére, melyben az Isten bocsánatra kötelezte magát annak, aki mindhalálig kész küzdeni a bűn ellen. Támaszkodjék boldog daccal Isten ez ígéretére, s akkor újra érvénybe lép a keresztség. A szíve pedig újra megbékél és felvidul. Nem tulajdon cselekedetének elégtételében, hanem Isten irgalmasságában, melyet a keresztségben örök megtartásra ígéretül kapott. E hitben tartson ki oly szilárdan, hogy ha minden teremtmény és bűn nekiesnék, akkor is rajta csüngjön. Mert aki ettől eltántorodik, hazuggá teszi az Istent a keresztséghez fűzött ígéreteiben. HERWIG STURM az Ausztriai Evangélikus Egyház új püspöke ISTEN UTAT EPITETT AZ EMBERHEZ Hatvan éve önálló a nagytarcsai gyülekezet 1 • HB]-C BééL mi Lapunk 40. számában adtunk hírt az ausztriai egyházban történő püspökválasztásról és arról, hogy négy jelölt között fog eldőlni a megválasztás. Időközben - a törvényes határidőn belül - ötödikként vállalta a jelöltséget Herwig Sturm klagenfurti szuperintendens (Kärnten-Osttirol), így az október 2-án összeült zsinat öt közül választott püspököt. A szavazás menete igen hosszúra nyúlt, mivel kétharmados többséggel lehetett az első helyre kerülni. 12 menetes választásban végül az 58 szavazatból 39-cel választották meg Herwig Sturmot a nyugdíjba vonuló D. Dieter Knall püspök utódjául. Az új püspök nős, három gyermekük van. Első nyilatkozatában a családnak is köszönetét mondott segítségükért és arra kérte a zsinat tagjait: „Ne hagyjanak egyedül, tetteimet kíséijék kritikával.” Egyházunk vezetősége táviratban köszöntötte az új püspököt. Október első napján adott hálát a nagytarcsai gyülekezet anyagyülekezetté válásának hatvanadik évfordulóján. Azelőtt a cinkotai gyülekezet leányegyháza volt, iskola és levita-tanító tartotta össze a gyülekezeti közösséget. Akkor hatvan éve lett önálló.és választotta, meg, első lelkészét, , Sztehló Gábort, aki a gyülekezet mindmáig igen tisztelt, és: nagyra becsült papja volt. Ő alapított Népfőiskolát a falusi fiatalok egyházban és a társadalomban való keresztyén nevelése céljából, nevét ma is híven őrzik, utcát neveztek el róla a községben. Az ünnepi hálaadó istentiszteleten dr. Harmati Béla püspök német vendégekkel jelent meg: dr. Klaus Engelhardt püspök, az EKD elnöke és Thomas Krüger egyházfőtanácsos, az éppen nálunk látogató EKD-küldöttség tagja kísérte el őt. Az isten- tisztelet kereszteléssel kezdődött, melyet Gáncs Péter, a gyülekezet lelkésze végzett és hálaadással említette meg, hogy Isten építi a jövőt, erről tanúskodik ez a keresztelés is. A 60 éves jubüeumon az 1076-ik gyermeket keresztelték meg. Engelhardt püspök lMóz 28,10 és következő versei alapján Jákób álmával kapcsolatosan mondta a következőket: Jákób nehéz helyzetben volt menekülése útján. Becsapta apját is, bátyját is, bosszújuktól félve menekült. Kerülünk mi is Uyen helyzetbe. Mégis tudott aludni és álmodni is arról a létráról, mely az égig ért. Úgy gondoljuk, ezen a létrán felfelé el lehet jutni Istenhez... De nem - Isten hatalma jön hozzánk. Ez az evangélium közepe: Isten jön hozzánk! Ez üzenet a hatvanéves jubileumon is. Jákób a „mellette álló” Istennel mehetett tovább bátyja elé, erőt kapott, hogy rendezze viszonyát. Ahol szembenállás van, ott Isten erejével lehet megbékülni. Itt is, Németországban is és Boszniában is! Harmati Béla püspök Gál 2,16-20 - a vasárnap igéje alapján szólt. Pál apostol önmagáról mondja: megragadott a Krisztus és új életem lett! Az ószövetségi út volt: megközelíteni Istent a törvény által, keresni Isten kedvét. Isten új utat vágott. Ez az út, amit az evangélium hirdet meg nekünk. A gyülekezet hatvan éve erről beszél és ennek alapján van változás itt is. Új és megújult templom, óvoda és gyülekezeti élet, ez csak az evangéliumból születhet, táplálkozhat. A gyülekezetnek három kórusa is van. Mindhárom szolgált az istentiszteleten: gyermekek, a fiatalok Jubilate kórusa és a felnőtt énekkar. A vendégeknek igen jólesett, hogy egyik énekükkel, egy Bach-korállal őket is köszöntötték úgy, hogy német nyelven énekeltek. Thomas Krüger egyházfőtanácsos kedves szavakkal üdvözölte a gyülekezetét. Elsorolta, mennyi mindent láttak, tapasztaltak e néhány nap alatt iskolákban és diakóniai intézményekben - hogy kevés anyagival is lehet nagy szeretetet és gondoskodást adni. De az a legjobb, hogy búcsúzóul egy élő gyülekezet életébe tekinthettek bele, és ezzel az élménnyel mehetnek haza. A jubileumi hálaadás nem múlhatott el az oltári szentség közössége nélkül és ebben a közösségben szinte kivétel nélkül részesült az egész templomi gyülekezet. tszm ATyáron történt. A kaposvári gyülekezet szép templo- 1V mában, a vasárnapi istentisztelet keretében keresztelt meg Szemerei János lelkész egy gyönyörű kislányt, Bernadettet. Fiatal, rokonszenves szülők és keresztszülők jó volt együtt lenni a gyülekezet közösségében a családdal. Akkor jutott eszembe, a mi egyházunkban is találkoztam már - lelkészek és hívek között is - a gyer- mekkeresztség gyakorlatának a megkérdőjelezésével. Eszerint tudatos döntés Krisztus egyháza mellett kell, hogy megelőzze a keresztelést. Csecsemőtől ez nem várható el, szülők keresztszülők fogadalma nem pótolhatja a személyes hitvallást. Az istentiszteletről még annyit. Az első oltári szolgálat keretében volt a keresztelés, ezt követte a tömör igehirdetés. Emlékszem, gratuláltam a lelkésznek az igehirdetés minőségéhez és terjedelméhez is, ahhoz, hogy a keresztelővel együtt sem lépte túl az egy órát az istentisztelet. Mosolyogva hárította el a dicséretet, mondván, 12 óra után nem sokkal indulnak a buszok a környező falvakba, pesti ember nehezen érti meg hogy ez diktál. Arra gondoltam, olykor a fővárosban sem ártana az induló buszok önkorlátozó kényszere. Visszatérve a keresztelőhöz, azóta érlelgetem magamban a pozitív meditálást a gyermekkeresztségről, az örömről, amit nyújt számunkra. A reformáció ünnepe alkalmat ad erre. Tudjuk - tanultuk a konfirmációi órákon is -, Luther Márton számára is mekkora erőt jelentett a „meg vagyok keresztelve” tudata. Ma azért is érdemes ezzel foglalkozni, mert a rendszerváltást követően jellemzővé váltak a felnőtt kereszteMeg vagyok keresztelve lések Fiatalok és idősebbek jelentkeztek olyanok akiket korábban a család nem engedett a templomba, vagy akik most kerültek egyházi emberekkel, lelkészekkel kapcsolatba, most határozták el, hogy házastársukhoz hasonlóan, vagy más családtagra hallgatva, megkeresz- telkednek Anekdota is született immár. Egyik iskolánkba jelentkező diák lapján, a vallási rovatban ez a válasz volt megtalálható: „keresztelés alatt. ” Mosolyoghatunk ezen, mégis oly jellemző korunkra. Az egyházi iskola természetes igénye a felekezethez tartozás. Az egyházi iskolába törekvők szembesülnek ezzel, és vállalják a belépést az egyházba. A helyes gyakorlat szerint az egyház tanításának alapvető ismeretét, lényegében a konfirmációi oktatásnak megfelelő felkészítést - és személyes hitvallást - követheti a keresztelő, és többnyire azonnal a konfirmáció. Azért is örülök - számos egyéb ok mellett - ennek a felnőtt keresztelési hullámnak, mert ország-világ előtt demonstrálja, hogy mi nem „csak” a gyerekkeresztség, hanem a keresztség hívei vagyunk. És legyen szó gyermekekről, vagy felnőttekről, a hangsúly minden esetben az Úristen kegyelmén, elfogadó szeretetén van. Azon, akiről Keresztelő János szólt, aki Szent Lélekkel keresztel, aki nagyobb nála. Igen, fontos szülők és keresztszülők nyilatkozata, felnőttek hitvallása, amit lehet, kontrolláljunk emberi eszközeinkkel, de a szíveket egyedül az Úristen ismeri. Számomra nemcsak elfogadható, hanem követendő és szép gyakorlat a gyermekkeresztség. Nem tudnám megérteni, ha nem engednénk meg hogy Bernadettet megkereszteljék, hogy ne nőhessen úgy fel, hogy bent van az Anyaszentegyház hajójában. Nem mond ez ellent a személyes megtérés, a hitrejutás fontosságának De hát az is kegyelem. Lehet, akik számára - érthetően - nagyon fontos az első találkozás, az első megtérés, halványabbnak élik meg keresztségüket, vagy az első megtérést szükségszerűen követő továbbiakat. Mégis, számukra is a megbocsátó kegyelem a legdrágább Idncs. Mindig idegenkedtem hitünk uniformizálásától. Ahogy Kékén András mondta egy felejthetetlen bibliaórán, mindnyájan a magunk kis keskeny útján igyekszünk eljutni Hozzá. Különbözőségeinkben lehetünk egyek Sőt, saját kegyességünkben is életünk folyamán változhatnak a hangsúlyok A személyes döntést Jézus ügye mellett nemcsak az ébredés idején, évtizedekkel ezelőtt tartottam fontosnak Mégis, ha a nagyobb összefüggéseket keresem, fel kell ismerjem, ahogy teltek az évek egyre inkább Jézus Krisztus bűnbocsátó szeretete vált csaknem kizárólagosan meghatározóvá a számomra. Nem csökkentette ez, csak mintegy helyére tette az én szerepemet, felelősségemet. A rendszerváltozáskor érdekes politikai karaktert is kapott a bűnbánat - bűnbocsánat problematikája. A korábbi politikai bűnökért a bocsánatot - az ezzel egyetértő politikusok jelentős része is - bűnbánathoz kívánták kötni Emberileg logikus ez. Csak éppen nem ismerték fel a csapdát. A kikényszerített bűnbánat nem sokat ér, az őszinte megbánás viszont a bocsánatot követően új életben, megváltozott életvezetésben nyilvánul meg. Nem az Úristennek, alá megbocsát, van szüksége a mi bünbánatunkra - ugyanez a helyzet emberi, akár politikai relációban -, a megtérő bűnös csak a bűnbánat talaján kezdhet a bűnbocsánat kegyelmével új életet. Közel áll hozzám - erről is szóltam, írtam már -az a gyakorlat, amikor gyónó kérdések és válaszok nélkül hirdettetik az Isten bűnbocsátó kegyelme és részesülünk az úrvacsorában. A huszadik század története számomra többek között arról szól, hogy soha nem szorult még úgy rá az ember, az emberiség a feltétel nélküli bűnbocsánatra, mint századunkban, napjainkban. Bernadette keresztelőjén, a kaposvári templomban, ennek az isteni szeretetnek az üzenetét éreztem meg erről szerettem volna a reformáció ünnepén hírt adni Immár mérhető idővel a rendszerváltozás után. Ez a meghökkentően kevés örömmel - az egyházban is -és sok békétlenséggel, feszültséggel terhes időtartam is arról üzen, hogy az ezerszáz éves évforduló ünneplésére készülő Magyarország számára sincs más esély, mint a feltétel nélküli bűnbocsánat erejéből való élet, a szeretet továbbadása, kisugárzása. A reformáció új korszakot nyitott az emberiség történetében. Az összefüggés fordítva is igaz. Történelmi korszakváltások reformáció nélkül kiürülnek Dr. Frenkl Róbert
