Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-10-29 / 44. szám

— MS -—- kUi um. uMUbtR üt). m i jlic GYERMEKEKNEK FIATALOKNAK Mi lesz azzal a házzal, amit évek során sosem tataroznak, sosem vakolnak túra, és nem törődve vele, gazdija hagyja, hogy az idő múlásával csak pusztuljon, omladozzon, végképp romosodásra ítélve? Idővel összedől! Mi lesz a barátsággal, melyet nem erősítenek Újabb és újabb találkozások, legalább levelek? Idővel elmúlik! Luther Márton, a reformátor arra bíztat: szükségünk van naponként újra meg újra Hozzád futni, Istenem, nehogy nélküled mi is lebontásra ítélt romos házzá vájjunk. Itt vagyok, Uram, nézd hibáimat! Ápojj, hogy kezed nyomán megújuljon életem! IGAZ MESÉK - ISTENRŐL A láthatatlan kertész Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer két kutató, akik az őserdőben egy tisztásra bukkantak, ahol min­denféle növény virágzott. Az egyik kutató azt mond­ta: „Kell, hogy legyen egy kertész, aki műveli ezt a ker­tet ” A másik nem értett vele egyet: „Szerintem nincs semmiféle kertész. ” Felállították hát sátraikat, és őrt álltak. De a ker­tészt nem látták. „ Talán láthatatlan a kertész”, mondta az egyik. Szögesdrótot húztak a kert köré. Áramot is vezettek bele. Vérebekkel járőröztek. De egyetlen ki­áltás sem utalt arra, hogy valaha is áramütést kapott volna egy betolakodó, s még a kerítés mozgása sem árulkodott arról, hogy valaki átmászott volna rajta. A vérebek sem kaptak el senkit. A láthatatlan kertész­ben hívőt mégsem sikerült meggyőzni: „Hiszem, még­is van egy kertész; érzéketlen az áramütésre; a kutyák nem fognak tőle szimatot, és nem csap zajt; de titokban eljön, és gondoskodik kertjéről, amelyet szeret...” Antony Flew nyomán FERI BÁCSI JÁTÉKAI Zsol-tár-lat Ebben a játékban egy-egy zsoltárhoz kell rajzot ké­szítenetek, olyairjtépet, amit a zsoltár sorai ihletnek. Minden beküldött mű már önmagában pontot ér, de természetesen külön is értékeljük a legjobban sikerült alkotásokat. Most a 121. zsoltárról várom rajzaitokat. A műveket a lap dátumát követő keddig adjátok pos­tára! MEGFEJTŐK A „Csak hasonló” című játék megfejtői: Donáth Ferkó (Ózd); Fancsali Ifjúsági Kör; Illés Adél (Egyházasdengeleg); Medveczki Csilla (Vácegres); Papp Edit (Kisbabot); Réger Katalin (Sopron). Gra­tulálok! A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyönk, Petőfi u. 359. A résztvevők körbe ülnek, székeken. Az egyik gye­rek kezében egy labda van, melyet úgy dob oda egyik társához, hogy közben a következő négy szó közül ki­áltja az egyiket: föld - levegő - víz - tűz. Annak, aki a labdát kapja, egy olyan állat nevét kell kiáltania, amelyik a megnevezett közegben, azaz a földön, a le­vegőben, illetve a vízben él. Van egy játékvezető is, aki mindig odaáll egy játékos széke mögé. Amikor ugyanis a labdát dobó résztvevő „tüzet” kiált, min­denkinek fel kell pattannia, és egy másik székre kell ülnie. Ekkor a játékvezető kiveszi a körből azt a szé­ket, amely mögött állt. Akinek nem jut szék, az kiesik a játékból. Az utolsó két játékos a győztes. Humorzsák A németországi Trierben ökumenikus találkozót tar­tanak, katolikus és evangélikus papok részvételével. Az egyik evangélikus lelkész ugratni akarja katolikus kollé­gáit az ebédnél:- Rájöttem, hogy Krisztus varratlan köntöse, amit ál­lítólag itt őriznek a trieri székesegyházban, nem az erede­ti. Ma megnéztem közelebbről és megtaláltam benne a stuttgarti szabóság cégjelzését. Vacsoránál egy katolikus plébános visszatér a témára:- Mégiscsak hitelesnek kell lennie a köntösnek! Én is megnéztem ma délután, és a zsebében megtaláltam a meghívót a kúriai menyegzőre. Pedagógiai érték véletlen felfedezése - KÉSMÁRKON Hű könyveinkben daloljon a lélek Vigaszos daccak mégis szép az élet! (Tóth Árpád) Könyvtári, egyháztörténeti kutatásért utaztunk a szép úton haladó autóbuszon s bár egy szomorú esemény a kuta­tómunkát meghiúsította - egy jelentős magyar pedagógiai érték megismerésével térhettem haza. Különös az élet, még különösebb a könyvek sorsa - habent sua fata libelli! Sok gond van ma a hittanórára járókkal, az iskolásko­rukban kereszteltekkel a hajdan csak a névadóig jutott fia­talok hitének az erősítésével. Hiányoznak azok a kiskorban kapott élmények a templombajárással, a kis történetek a bibliából vagy a vallástörténet korszakaiból tudósairól ki­emelkedő alakjairól amit legelőször otthon, a családban kapott meg egy gyermek Es amit ma is kevesen kaphatnak meg: azok a mai szülők (2-3 generáció), akik gyermekko­rukban nem részesültek hitoktatásban, sőt vallásellenes ne­velést kaptak - legjobb esetben (!) kettős nevelést, mit tud­nak adni gyermekeiknek ezen a téren? A hittantanításnak az otthoni hiányokat is pótolni kell s a kiskönyv, füzet, amit késmárki utamon fedeztem fel eb­ben is segíthet. Olvasmányos írás ,„A fekete kolostor körtefája.”A wittenbergiLuther-házról, az egykori ágostonrendi Fekete Kolostor, melyet Bölcs Frigyes ajándé­kozott kedves tanárának, Martinus Luthernek, amikor 1525-ben megnősült. A Szentírás doktorának a kezdeti ne­héz idők után felesége, Bora Katalin meleg családi otthon­ná varázsolta az elhagyott épületet. A Luther-ház nemcsak a növekvő családnak biztosított meleg fészket, mindenki előtt nyitva állt. Nem is volt hiány vendégben, legyen az kosztos diák, elárvult rokon, átutazó barát. Gyakran meg­fordultak „előkelőségek” is. Az egykori sötét cellákba vi­dámság költözött. A házigazda az egyetemi előadások mel­lett a városi templomban ellátta a lelkipásztori feladatokat is. így történt, hogy a budai prédikátor, Cordatus Konrád ér­kezésekor nem volt otthon, s az a jól ismert körtefa alatti pá­don ülve idézte a régi közös élményeket, a bécsi egyetemi éveket s arra gondolt, milyen jó lesz hallgatni ismét azokat az esti beszélgetéseket, melyeknek oly sok diák és tanártárs volt részese... A kis füzet Lucas Cranach műhelyeiből ki­került és XVI. századbeli fametszetekkel jelent meg az Evangélikus Teológiai Akadémia nyomdájában, a FÉBÉ BT gondozásában, igen szép - a témához méltó - kiadás­ban. Az első füzet olvasása után ,A sárvári találko­zás ”-t már fokozott érdeklődéssel lapozgattam. Nemrégen voltam Nádasdy Tamás hajdani várában, jó volt olvasni a régi feljegyzéseket... Az írás Dévai Mátyásnak és Sylvester Jánosnak állít szép emléket, akétnevesre- formátomak, akik 1534 táján itt találtak menedéket. Kár, hogy ilyen tanulságos kiadványokról a sajtóban, az egyházi sajtóban sem láttam részletes tájékoztatást, s mit tudnak róla a pedagógusok? Mennyire használják fel a hitoktatók? Vajon lesz-e folytatása ennek a sorozatnak (és lesz-e kel­lő propagandája)? A szerzőt kérdeztem, Kinczler Irént, aki örömmel mutatta a már elkészült, de kiadásra váró füzeteket. Mennyi hasznos olvasmány: „A kassai diák", Bornemissza Péter életútja, munkássága.- „Rabláncon”, a gályarabságra ítélt protestáns mártírok­nak állít emléket, „Petrőczy Kata Szidó­nia”,„Thököly Imre, a kuruckirály”, „Bél Mátyás ”, „Tolerancia "II. Józsefre s vallásügyi törvé­nyére emlékeztet. Mennyi hasznos ismeretanyag diáknak és a vallással most ismerkedő felnőttnek, és mennyi munka le­het ezekben a nagy gonddal összeállított füzetekben! Jó len­ne minél több diák kezében látni... ,*A vándordiák”-ban Bornemissza Péter sorait olvasom: „Ez éneköt szörzék jó Husztnak várában, Bornemissza Pétör az ő víg kedvében. Vajon s mikor leszön jó Budában lakásom!” Én kiegészítem sorait: vajon mikor lesz a róla szóló kis füzetnek és a többinek kiadója? Sebeiken Pálma VÁNDORÚT (2.) A lutheri reformáció hatása Magyarországon „Nem gondoltam arra, hogy valaha is elhagyom a kolostort. Teljesen meghaltam a világ számára addig az ideig amíg Isten akarata és Tetzel úrfi a búcsúkkal meg nem indított... Olyan gyenge voltam, amikor írni kezdtem, hogy mégha Gábor angyal mondta volna is, hogy irataim ilyen nagy változást hoznak, neki sem hittem volna. ” Luther Márton ágostonrendi szerzetes, a Wittenbergi Egyetem tanára, 1517. október 31-én a kor szokása szerint kiszegezte a wittenbergi vártemplom kapujára a latin nyel­ven írt 95 tételét, amelyeket más tudósokkal meg akart vitat­ni. Luther a búcsúcédulák árusítása, a bűnbocsánattal való kereskedés ellen lépett fel. Kifejtette, hogy csak az őszinte bűnbánat alkalmas a bűnök megbocsátására. A pápa elengedheti az egyházi büntetéseket, de a bűnbocsánatot csak egyedül Isten adhatja meg. A tételkitűzés volt a refor­máció Kezdete. A reformáció visszaállítást jelent, amely a régi hitet eredeti tisztaságában akarta követni. A XVI. sz. elején Magyarország igen élénk kapcsolatban állt a reformáció bölcsőjével, Németországgal. Elénk gaz­dasági és kulturális kapcsolatok szövődtek Németország és Magyarország között: a magyar nemesfém-bányákat az augsburgi Fugger-bankház bérelte; német kereskedők szállí­tották hozzánk a külföldi iparcikkeket, főleg a posztót. A korabeli kuturális élet a humanizmust és1 az „új kegyességet” egybeolvasztó Rotterdami Erasmus hatása alatt állt. Magyarország belpolitikáját ezidőben a Habsburgokra támaszkodó udvari párt és a Zápolya János köré. tömörülő, németellenes nemesi párt küzdelmei töltöt­ték ki. A nemesi párt az erazmista humanizmust és a vele összekapcsolódó lutheri reformációt „német eretnek­ségnek” bélyegezte és a középkori egyház védelmét magyar nemzeti ügynek tekintette. A párt szószólója, Werbőczi István 1521-ben a wormsi gyűlésen személyesen próbálta Luthert visszalépésre bírni, majd az 1523-as magyar ország- gyűlésen kimondatta a lutheri tanítás terjesztőire a fejvesztést. Német anyanyelvűk és sűrű németországi kap­csolataik révén leggyorsabban a magyarországi németlakta szabad királyi városok csatlakoztak a reformációhoz. 1522 után fiatal prédikátorok sorra Wittenbergben, Luthernál és MEDITÁCIÓ Krisztussal az ördög ellen ... Az ördög olyan ezermester, aki kísértésében előlünk elrejti Krisztust, szemünk elől elfátolyozza, s a kegyelem szavát kitépi szívünkből, hogy Krisztust elveszítsük. Sőt abból is vétket fab­rikálhat, ami semmi, vagy csak egészen apró vétkecske volt, a porszemből hatalmas hegyet növel, és Krisztus alakjába rejtezvén, azt úgy elváltoztatja, hogy el kell rémülnünk tőle, mintha Krisztus bármiféle fenyegetést ejtett volna; hát megrémülünk és elhisszük, hogy ez az igaz Krisztus volna, pedig ilyen gondolatokat nem ad elénk senki más, mint a rút ördög maga: ... Mikor az ördög próbálna minket kétségbe ejteni, szembe kell szegülnünk vele, válaszolván: - Hogy merészelsz, bűnben fetrengő szellem, ilyesmivel ámítani; Nem tudod-e, hogy Krisztus, az én Uram, aki fejedre tiport, megtütotta nekem, hogy higgyek szavadnak, ha még az igazat mondád is? Mert igaz nevet adott neked,.mikor emberelőnek, hazugnak és a hazugságok atyjának szólított.- Azt sem hiszem el neked, hogy a foglyod volnék, és kárho­zott volnék bűneimnek miatta, s hogy örök halálra és pokoli gyötrelemre ítélhettél volna te, kit Krisztus, az én Uram és Megváltóm régen elővonszolt, megítélt, és a sötétség örök bi­lincseivel pokolra vetett és taszított, úgyhogy ott vagy összekötözve minden segédeddel az ítélet napjára, mikor végül minden istentelenekkel együtt a poklok fenekére hajítanak.- Továbbá: miféle joggal merészelsz ilyen erőt és hatalmat venni rajtam, amikor pedig sem életet, sem feleséget, sem gyer­meket, sem a legcsekélyebb dolgot nem tőled kaptam, és az uram sem vagy, és még annyira nem a testem és a lelkem teremtője. A testemet sem te alkottad, amellyel vétkeztem, hogy lehetsz hát hamis hitvány szellem, olyan pimasz és vakmerő, hogy rajtam és azon, amim van, teljes hatalommal, mintha csak az Isten lennél, uralkodni vetemedel? ... Minden szomorúság, csüggedés és bánat a sátántól való. Búsultomban vagy betegségemben biztos vagyok, hogy ami bánt, az az ördög fondorlata. Mert nem szomorít, nem riaszt, nem öl meg az Isten, hiszen 0 az élők Istene; s azért küldte egyetlen fiát, hogy Általa legyünk elevenek, és O meghalt, hogy úr legyen a halálomon. Azért szól így az írás: „Legyetek boldogok és vigasztalódjatok”. Az imádság és Isten igéje gyógyszer a lélek megkísérléseire... Dr. Luther Márton: Asztali beszélgetések (részletek) Melanchtonnál tanultak, s a század 30-as éveiben a ma­gyarországi németség egésze már a lutheri reformáció híve volt. Egyházi szervezetüket is hamar kiépítették. Jelentős volt a feudális földbirtokos kegyuraknak a ma­gyar reformációban vitt szerepe. A falvak és mezővárosok roldesurai hatalma alatt állottak, ő alkalmazta a plébánost. Vagy a plébános kezdte a reformot, s a patrónus bele­egyezett, vagy a reformátorok által megyózött patrónus reformátori szellemű prédikátort alkalmazott. A reneszánsz és az „új kegyesség” már felébresztette a személyes vallá­sosság iránti vágyat. Emellett azonban szerepet játszott a reformáció elfogadásában az is, hogy a pápa és a katolikus püspökök egyházi hatalmának megszűnésével a patrónus szabadon rendelkezhetett az egyházi állások betöltésével, sőt a hitelvek meghatározásában is részt vehetett. Ma már nehéz megmondani, mennyi volt a vallási meggyőződés és mennyi a világi, anyagi szempont azoknak a magyar nagyu­raknak az elhatározásában, akik csatlakoztak a reformá­cióhoz. A legtöbb közülük azonban erősen érdeklődött a hitviták iránt, részt vett a zsinatokon, és beleszólt azoknak a döntéseibe, sőt nem egy közülük komoly anyagi áldozatot vállalt iskolák, nyomdák létesítésében. A kezdeményezés szerepe azonban a Wittenbergben tanult reformátoroké volt. A magyar nyelvű, magyarok számára hirdetett refor­máció első követői a lutheri hatás alá került ferencesekből került ki. Már 1522-ben prédikáltak ferencesek lutheri szellemben Sopronban, Ferences volt az első magyar refor­mátor, Dévai Bíró Mátyás, aki 1531-ben, Budán kezdte meg igehirdetését. Luther Márton szellemi hagyatéka legkife­jezőbben abban a néhány sorban rejlik, amelyet élete utolsó órájában vetett papírra. „Ne gondolja senki, hogy a Szentírást eléggé megízlelte, még na száz esztendőn át kor­mányozza is Illéssel, Elizeussal, Keresztelő Jánossal, Jézussal és az apostolokkal a hívek közösségét! Koldusok vagyunk, ez az igazság.” Luther jelentősége nemcsak a vallás, hanem az egész magyar kultúra területén is felbecsülhetetlen. Ä XVI. sz. során megszületett magyar nyelvű irodalomnak nagy művészei Wittenbergben készültek feladatukra. Ebben az iskolában tanult a Biblia-fordító Károli Gáspár, s ennek a szellemében nevelkedett a kor legnagyobb írója, Bornemisza Péter, és tanítványa, a magyar költészet legnagyobb reneszánsz alakja, Balasi Bálint. Luther Márton öröksége nemzeti kultúránk kincstárát is gyarapította. Dalait tanai elterjedése óta éneklik a ma­gyarországi evangélikus gyülekezetekben. „Szószéken áll a reformátor, s valamit számonkér a mától. ” , Hamza Kinga Dalma Iskola- és irodabútor-szalon 1065 Budapest VI., Hajós u. 13-15. (az Operaház mellett) Telefon: 111-0636, 131-8455 Fax: 111-0636 Minden igényt kielégítő bútorválaszték! Helyszíni megrendelés esetén árkedvezmény és/vagy bútorajándék! 125 ÉVE HALT MEG Máday Károlyról Egyházunk történelmébe aranybetűkkel írta be nevét a volt tiszai egyházkerület egykori püspöke. Késmárkon született, 1821. május 30-án. Apja egysze­rű gombkötőmester volt. Már korán felfigyeltek a gyer­mekfejlett értelmi képességeire, de a szegény szülők csak nagy anyagi áldozatok árán tudták iskoláztatni. Szülő­városában, majd 1842-ig Eperjesen tanult. Ezután Berzeviczy Gergely fiai mellett nevelősködött. Többször foglalkozott azzal a gondolattal, hogyha nem kap ösz­töndíjat tanulmányai folytatásához, más pályára megy - de erre nem került sor. A berlini, greifswaldi, 1846. június 30-tól pedig a jénai egyetem hallgatója lett, majd beutazta Dániát, Svédor­szágot, Svájcot; gyarapította ismereteit, fejlesztette tudá­sát. Még 1846-ban hazajött. Elfogadta a miskolci algim­názium igazgató-tanári állását. Mint tanár, a lelkész tá­vollétében gyülekezeti szolgálatokat is végzett. A követ­kező évben a gyülekezet lelkésze lett. Elérkezett az 1848. esztendő, és Máday sem vonta ki magát az események sodrából: a városháza udvarán ha­zafias beszédet mondott, feloszlatta az iskolát, és növen­dékeivel együtt beállt nemzetőrnek A szabadságharc leverése után csak Berzeviczy Titusz közbenjárására menekült meg a súlyos ítélettől, és azzal, hogy elfogadta a szepesbélai gyülekezet meghívását. A ti­szai egyházkerület még 1848-ban aljegyzőjévé választotta. 1859. szeptember 1-jén jelent meg a pátens, amely a bécsi udvar durva beavatkozása volt a magyar protes­táns egyházak életébe. Látták azt, hogy a szabadságharc leverése után egyházaink tovább ápolják és élesztgetik a szabadság utáni vágyat, a nemzeti érzéseket. Ez volt te­hát a pátens rejtett célja: híveink és népünk függetlensé­gi törekvéseit megfojtani, egyházaink élére pedig az ud­var által kinevezett adminisztrátorokat állítani. A pátens teljes felháborodást váltott ki: támadták a sajtóban és a gyűléseken egyaránt. 1859. szeptember 27- én a tiszai egyházkerület Késmárkon pátens ellen tilta­kozó gyűlést tartott. Másnap Zsedényi Ede kerületi fel­ügyelő javaslatára tiltakozó feliratot küldtek az udvar­hoz. A feliratot Máday állította össze. A válasz nem ké­sett: mindkettőjük ellen eljárást indítottak, a gyűlés- résztvevőit pedig lázadással vádolták meg. Zsedényi visszautasította a vádat, Máday pedig keményen megcá­folta. Nemsokára Szepesbélán lefoglalták a közgyűlés jegyzőkönyvének példányait, és Mádayt felfüggesztették Gyülekezeti szolgálatait a szomszéd lelkészek látták el, hívei pedig egységesen szeretett papjuk mellé álltak Zsedényit és Mádayt a kassai törvényszék elé idézték December 28-án, méteres hóban utazott Máday Kassá­ra. Kemény határozottsággal mondta el beszédét. A kormány 1860. március 10-ig adott határidőt a pá­tens szerinti szervezkedésre. A tiszai kerület egyházközsé­gei 3 kivételével megtagadták a szervezkedést. Ekkor a késmárki gyűlés tagjait Lőcsére idézte az udvar, és „láza­dóknak” akarta feltüntetni őket. Zsedényi és Máday nem mozdult ki otthonából. Március 7-én - a közelben elhelyezett katonaság fede­zete mellett - parókiáján letartóztatták A börtönben ta­lálkozott Zsedényivel, és szlovákul tanult. Amikor Thun miniszter megbukott, május 15-én kiszabadultak Visszatérésük diadalát volt. A tiszai kerület püspöki állása megüresedett; 117 sza­vazatból 74-gyel Mádayt választották püspökké, Zsedényit pedig kerületi felügyelővé. Miskolcon, augusz­tus 1-jén Székács végezte a beiktatást. 1861 tavaszán újra miskolci lelkész lett. Ottani műkö­dése alatt fejlődött az algimnázium, és a templomhoz torony épült. De, mint lelkész, nem sokáig működött Miskolcon; két és félév múlva már a dobsinaiak papja lett. Gyülekezeti munkája mellett lelkiismeretesen kormá­nyozta nagy egyházkerületét: 8 alkalommal tartott na­gyobb canonica visitatiót. Figyelemmel kísérte az eperje­si kollégium munkáját: 1867. szeptember 11-13. között tartották fennállása 300. évfordulójának emlékünnepsé­geit,_ ahol nagyhatású beszédet mondott. Áldásos, munkás életét 1870. szeptember 28-án fejez­te be. Gondoljunk hálás kegyelettel Máday Károlyra! El­nöktársa, Zsedényi mondta róla: „... éppoly hű papja volt egyházának, mint hű fia hazájának...!” B. B. L *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents