Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-08-27 / 35. szám
Evangélikus Elet 60. ÉVFOLYAM 35. SZÁM 1995. AUGUSZTUS 27. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 11. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS _____HETILAP AR A: 30 FT Isten mindig több marad, mint amennyit ember valaha is megtudhat róla D’Alambert A TARTALOMBÓL REGNUM MARIANUM ISTEN ÚTJAI JAVUNKRA FORDÍTHAT ISTEN EGY BAJT NÉPÉT MEGOLTALMAZZA AZ UR! A Budapest-Deák téri Gimnázium Iskoláink az elmúlt tanévben Gimnáziumaink eredményes tanévet fejeztek be júniusban. Olvasóink tájékoztatására hat kérdést tettünk fel az iskolák vezetőinek és ezeket adjuk közre egymás utáni számokban. A hat kérdés a következő: 1. Általános helyzetképet kérünk az elmúlt tanévről. 2. Mi teszi az iskolát egyházi iskolává? 3. Mi okozott gondot vagy nehézséget a tanév folyamán? 4. Milyen örömteli események és eredmények jellemezték a tanév munkáját? 5. Mi a gimnázium profilja? Hány osztály van, tagozatos oktatás folyik-e és milyen szakon? 6. Van-e kollégium, és milyen a telítettsége? (Ezekre a kérdésekre adott válaszok elején csak a kérdés sorszámát tüntetjük fel.) Deák téri Evangélikus Gimnázium Válaszol: Schulek Mátyás igazgató Ellenségeskedésre vagy megbékélésre késztet-e a vallásos hit? Nemzetközi egyházi konferencia az etnikai feszültségekről Kecskeméten Napjainkban Európának, sőt az egész emberiségnek a kelet-közép-európai etnikai és nemzetiségi feszültségei és összeütközései okozzák az egyik legnagyobb gondot. Tragikus, hogy a Balkánon mindez már vérző sebbé lett és egyszerű emberek százezrei, sőt milliói szenvednek miatta nap mint nap. Mindez a térség valamennyi népében félelmet gerjeszt és a lehetséges robbanás veszélyét hordozza magában. A félelmet még tovább fokozza az, hogy a népek közössége úgy látszik tehetetlen, és ez kétségbeesett csalódást okoz mindenütt. Sokan, úgy gondolják, hogy ezeknek a megrázó eseményeknek egyik valós vagy vélt oka a vallási, felekezeti ellentétekben is keresendő. A keresztyén egyházak és szervezetek érthető zavarban vannak és fokozzák törekvésüket, hogy magatartásukat a helyzetre nézve kialakítsák. Sajnos ezeknek a próbálkozásoknak az eredményei kevéssé kerülnek a közvélemény elé, mert maguk a vallások és egyházak is folyamatosan önvizsgálatra kényszerülnek szerepüket illetően. A közvélemény joggal várja az őszinte választ arra a kérdésre, hogy a vallások és az egyházak által képviselt hit megbékélésre vagy ellenségeskedésre indít. Ez a súlyos kérdés a központi témája annak a nemzetközi, ökumenikus tanácskozásnak, amit a Magyar Római Katolikus Püspökkari Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tknácsa együtt hívott össze az amerikai és nyugat-európai egyházi szervezetek támogatásával, Kecskemétre 1995. augusztus 21-27. napjaira. „A keresztyén hit és az emberi ellenségeskedés” témája áll majd az előadások és a megbeszélések középpontjában. Nagy nemzetközi érdeklődés és várakozás előzi meg a rendezvényt, amelyre nagy létszámú egyházi küldöttségek jelentkeztek elsőrenden a kelet-közép- európai országokból. Megfigyelővel képviselteti magát 10 nemzetközi keresztyén szervezet. Ez a figyelem annak is tulajdonítható, hogy Kecskeméten olyan egyházi személyek találkoznak majd, akik az egymással farkasszemet néző etnikumok vallási közösségeinek képviselői; Boszniából, Macedóniából, Horvátországból, Kis-Jugoszláviából, Ukrajnából, Szlovákiából és Romániából is érkeznek résztvevők. A konferenciának szomorú és megrázó időszerűséget kölcsönöznek a legutóbbi tragikus balkáni fejlemények. A GYŐR-SOPRONI EVANGÉLIKUS EGYHÁZMEGYE 1995. szeptember 9-én délután 2 órakor ünnepi istentiszteletet és közgyűlést tart, a kajárpérci evangélikus templomban, melynek keretében SZEBIK IMRE püspök beiktatja hivatalába az egyházmegye megválasztott új elnökségét SZABÓ GYÖRGY egyházmegyei felügyelőt és JANKOVITS BÉLA esperest. Minden érdeklődőt szeretettel hív és vár az Egyházmegye Presbitériuma 1. Az 1992/93-as tanévet még nagyon bizonytalan helyzetben kezdtük. Amikor a diákok jelentkeztek, még azt sem tudtuk, hogy helyileg hol indíthatjuk a tanítást. A jelentkezőket sem tudtuk úgy válogatni, ahogy szerettük volna. A következő évtől a jelentkezők száma és minősége jelentősen emelkedett. Most már „fulladozunk” a jelentkezők tömegében. Az épület felújítása ezen a nyáron fejeződik be. Most lesz teljes az iskola. Tizenkét osztályt tudunk kényelmesen elhelyezni. Az elmúlt tanévben 290 tanulónk volt. Ebből az evangélikus kb. 80%. A tantestület most állt igazán össze. Többségben vannak az evangélikus tanárok. 2. Sokan feltették már ezt a kérdést. Legtömörebben úgy lehetne válaszolni, hogy az evangélikus tanárok. A hittanórák felekezetre való tekintett nélkül mindenki számára kötelezőek. Amelyik évfolyamon összejön 5-6 más felekezetű, számukra biztosítjuk a református vagy katolikus hitoktatást is. Ahol nem, ott a gyerekek a mi hittanóráinkra járnak. Az iskola más alkalmakat is teremt a tanulók számára, gondolok itt a hétfő reggeli áhítatokra, csendesnapokra, a tanévkezdő kirándulással egybekötött csendesnapokra. Önmagában ez sem elegendő ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy ez evangélikus iskola. Elsősorban a tanárokból sugárzó hit és gondolkodásmód teszi vagy teheti evangélikus iskolává intézetünket. A testületet nem lehet egyszerűen csak egyházi szempontok alapján összeválogatni. Káderhiánnyal is kell számolnunk. Nincs evangélikus matematika és kémia, de van evangélikus matematikatanár és kémiatanár. Ha a tanárból nem sugárzik az, amit szeretnénk, csak a nevében evangélikus az iskola. Én hiszem azt, hogy ezen a téren - ha lehet így fogalmazni - nem állunk rosszul. Iskolánknak egész szellemiségét jellemzi az egyházi háttér és kulturális gondolkodás. 3. Anyagi gondjai minden iskolának vannak. Ezek csak növekedni fognak, de nem panaszkodhatunk, mert minden lényeges dologra jutott. Különféle adományok, alapítványok hozzájárultak a nulláról induló könyvtárunk, szertáraink fejlesztéséhez. Gond volt számunkra a felvételi, a kicsiknél öt és félszeres, de a nagyoknál is három és félszeres volt a túljelentkezés. Óriási számban jelentkeztek más felekezetű- ek. Sok esetben azt hiszem, hogy az iskolánk kiváló földrajzi elhelyezkedése miatt. De biztos vagyok abban, hogy iskolánk híre is vonzerő volt. Evangélikusból is kétszer annyi jelentkezett, mint amennyit fel tudunk venni. Bár igyekeztünk nagyon mérlegre tenni minden felvételi kérést, végül is igazságtalan támadások érték iskolánkat annak ellenére, hogy egyik osztályban 85%-ban, a másik osztályban 100%-ban evangélikusokat vettünk fel. Gondot, de mondhatjuk’ így, hogy bánatot okozott néhány fegyelmi ügy a tanév vége felé. Az egyik osztály nem bírt önmagával. Ez nagyon kellemetlen volt. Örülnék, ha a jövőben ilyenre nem kerülne sor. 4. Komoly versenyeredményekkel még nem dicsekedhetünk. Az újabb és újabb első osztályok egyre jobbak lesznek, így reméljük, később erre is sor kerül. A kicsiknél volt néhány szép eredmény, elsősorban történelemből. Fővárosi szintű versenyen egész sor első és második helyezést hoztunk el. 5. Tizenkét osztályt tudunk elhelyezni. Vagy két párhuzamos hatosztályos tagozat, vagy ami jelenleg megy, hogy van egy nyolc- osztályosunk és egy négyosztályosunk. Ideálisabb lenne a két nyolc- osztályos, de tizenhat osztályt semmiképpen nem tudunk elhelyezni. A négyosztályost a Pest környéki gyermekek miatt célszerű fenntartani, mivel tizennégy évesen könnyebben elengedik a szülők őket. Jó utánpótlás ilyen szempontból Pilis, de vannak gyerekeink Szentendréről, Vácról, Pomázról, Buda- kalászról. Amennyiben az állam nagyon erőlteti a hatosztályos rendszert, könnyen át tudunk állni egyik évről a másikra erre is. Jelenleg a Radnóti Gimnázium tanterve szerint tanítunk többé-ke- vésbé, hasonlóan a soproniakhoz. A négyosztályos gimnáziumban nagyjából a Fasorral azonosan. Tagozatos oktatást ilyen kis osztálylétszám mellett nem lehet csinálni. Minden kötelező anyagot megtanítunk, de külön súlyt kapnak a nyelvek. Mindkét kötelező nyelvet magas óraszámban tanítjuk. Nagyobb hangsúlyt kapott a történelem és az ének is más iskolákhoz képest, hiszen itt az egyházi zenére ós^énekre is külön gondolnunk kell. 6. Nincs saját kollégiumunk. Kénytelenek vagyunk a másik budapesti gimnáziumhoz igazodni, akik a kollégisták 85%-át adják. Ez néha nehézséget is jelent. Szeverényi János Harminchét esztendei lelkészi szolgálat után búcsúzott a Pilisi Gyülekezettől Keveházi László és (Lapunk 30. számában közöltük dr. Reuss András rektori székfoglalóját Elfáradtak és megfáradtak címmel. Egyik olvasónkat a cikk arra indította, hogy régi emlékei közül dr. Szabó József néhai püspök egy prédikációját elküldje. Ezt közöljük alábbiakban.) „Jézus az utazástól elfáradva, azonmód leült a forráshoz. ” Jn 4,6- Este van megint. Szombat este. Fáradt vagyok, ó, az a nyomorult emberi fáradtság, amelyet olyan jól ismerek. Mellém telepszik alkonyaikor, nagy, nehéz zsákot tesz a vállamra, súlyos ólmot csorgat kezemre, lábamra, húz, húz lefelé. Bánt ez a fáradtság. Otromba felesége, Keveháziné Czégényi Klára. Zsúfolásig megtelt templom, a nagyközség vezetői, lakosai, a finn Áldott fáradtság akadály lelkem és Isten között. Elzsibbasztja erőmet, megakasztja buzgalmam lendületét. Miért nem lehet az ember mindig friss, eleven, tettrekész, ruganyos akaratú?: hogy így állhatna mindig Isten audienciájára...?! Aztán elgondolkodtam: nem vagyunk-e mi is a fáradtsággal sokszor úgy, mint a tanítványok egyszer Jézussal: rémnek nézték: Márk 6,49. Pedig Ő volt, Jézus. S úgy találtam, ha az ember elég alázatos tud lenni, akkor még a fáradtság is evangéliumi örömhírt tud jelenteni. Igen, mert Jézus is elfáradt. Aki világokat tart a kezében és csillagokkal labdázhatik, egyszer úgy elfáradt testvérgyülekezetből érkezett cserkészek, lelkészek, barátok voltak részesei a hálaadásnak és köszönetmondásnak. Elsőként Keveháziné Czégényi Klára ment a szószékre, hogy a heti ige, Ef 2,19 alapján tegyen bizonyságot arról, hogy Jézus által Isten befogadott gyermekei vagyunk. 37 éve jövevényként fogadott be ez a gyülekezet, most érezzük, hogy itt nincs maradandó városunk, de Isten örökkévaló otthont készített számunkra és ezt a jövendőt közösen keressük. Keveházi László lKor 2,1-5 alapján személyes hangvételű igehirdetésében szólt arról a Jézusról, aki nélkül üres minden bizonyság- tétel és a róla szóló bizonyságtétel célja, hogy „hitetek Isten erején nyugodjék.” Az istentiszteletet követte egy emlékező ünnepség, melynek során számos köszönet és hálaadás hangzott el gyülekezeti, községi, lelkésztársi és baráti részről. Közben a gyülekezet énekkara és ifjúsági énekkara énekelt és valamennyien közös hálaadó imádságban egyesültek a búcsúzókkal és búcsúztatókkal. Az egész délutánt nem annyira az elérzékenyülés hangulata, mint inkább a jövőbe vetett bizodalom és reménység hatotta át - és talán ez volt legjobb mércéje és jutalma a harminchét éves szolgálatnak. T. az úton, hogy „azonmód” leült. Elcsigázott teste restelkedés nélkül azonmód leroskadt Jákob kútjának kávájára. Úgy elaludt a hajóban, hogy még a vihar táncoltató ereje sem tudta felzavami s úgy elgyengült a kereszt alatt, hogy erőtlenül hullott Jeruzsálem utcaköveire. Azóta a fáradtság szent dolog lett, mert ő megszentelte. Jézus akkor volt leginkább ember, mikor elfáradt. Sohasem hasonlított jobban hozzánk, mint mikor az utazástól elfáradva, azonmód leült a kútkávára. De ez azt jelenti, hogy amikor fáradt vagyok, akkor hozzá hasonlítok. Minden tisztességes fáradtságunk mélyén van valami titkos kapocs, amely ahhoz fűz bennünket, aki fáradtságainkat is magára vette és hordozta. Viseljük hát a fáradtságot szelíd békességgel. Vele. Érte, aki értünk fáradt el halálosan. Sőt! Gyakran tűnődik az ember, hogy mit adhatna Jézusnak. Mit helyezhetnék jó illatul az ő láthatatlan parazsára? Most már megtaláltam az én esti áldozatomat. Csak azt adhatom neki, ami az övé és csak az kedves előtte, amit ő megszentelt. A fáradtság^ az övé volt és megszentelte azt. íme hát: felajánlom néki fáradtságomat, gyengeségemet, kimerültségemet, szaporodó éveim letörtségét. Odateszem az ő láthatatlan parazsára, mint a test porhüvelyének hallgatag hódolatát, halotti illatát. Ahogy Pál írja 2Kor 2,16-ban: „a halál illatát”, melyet azonban a feltámadott Jézus Krisztus az örök élet illatává tehet. Ó, fáradt esték öröme., átvirrasztott éjszakák letörtségének csendes sóhaja..., ó betegség, öregség, és minden nyomorúság, melyekben a test a maga módján a földi fáradtság halk jajszavát hallatja... Uram, köszönöm, hogy néked ezek is kedvesek! S tudom már, mivel lássam el magamat, mikor majd jön az utolsó halálos fáradtság, amikor elnyűtt testemből már semmi sem telik, egyetlen szó, egyetlen mozdulat, mikor a végső kimerültség győzedelmeskedik rajtam és meghalok.., Uram, ki ezt is elismered, fogadd el majd ezt az utolsó fáradtságot is, mint kihagyó szívem szeretetének feléd szálló utolsó földi hódolatát... Ámen.! t D. Szabó József LELKÉSZAVATÁS Szeptember 2-án, szombaton du. 3 órakor A Deák téri templomban dr. HARMATI BÉLA püspök lelkésszé avatja: Péterné Benedek Ágnes Krámer György és Szakács Tamás lelkésrjelölteket. Szeretettel várják az érdeklődőket. Befogadott jövevények vagyunk... együtt keressük a jövendőt!
