Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-08-13 / 33. szám
Evangélikus Elet 1995. augusztus 13. GYERMEKEKNEK A FIATALO K N A K BIRTALAN FERENC: Míg megnövök Engem ne emeljen a magasba senki, ha nem tud addig tartani, míg tényleg megnövök. Guggoljon mellém, ki nem csak hallani, de érteni akar, hogy közel legyen a szívdobogásunk. OLIVÉR ÉS A JÓISTEN Olivér panaszkodik Olivér a nappali szoba ajtaja előtt téblábol. Bent veszekednek. Es hogyan! Anya azt mondja: „Két szalmaszálat nem rakna keresztbe...!” Apa pedig: „Ez az állandó akadékoskodás...” Anya mondja: „...mint egy utolsó szeméttel!” Apa meg: „...semmi mást, csak szemrehányást!” Hangjuk harsány és haragos. Olivér a szobájába menekül. „Jóisten”, mondja, „kérlek, add, hogy abbahagyják!” Azután egész csendesen vájja, mit válaszol a Jóisten. De a Jóisten nem válaszol semmit. „Te, hallasz engem egyáltalán?” kérdezi Olivér. „Csinálj valamit, hogy abbahagyják! Nem bírom tovább! Add, hogy kibéküljenek!” De a Jóisten nem válaszol. „Te”, mondja Olivér, miközben a könnycseppek végigcsorognak az arcán, „mért nem teszel semmit? Valamit tenned kell! Kell!” Minden erejével figyel, de a Jóisten hallgat. Olivér bebújik az ágyba, és a fejére húzza a takarót, hogy ne hallja a veszekedést a nappaliból. „Nem értelek, Jóisten! Szörnyen csalódtam benned!” És visszafolytott lélegzettel várja, hogy most mit szól á Jóisten. Mert ha Olivér ilyen keservesen panaszkodik, csak nem hallgathat a Jóisten. A Jóisten hallgat. Olivér vár, és sír, és vár. Azután nem bírja tovább az ágyban. Mezítláb fut át a nappaliba. Szülei még mindig veszekednek. „Hagyjátok már abba!” mondja Olivér. „Olyan szomorú vagyok, ha veszekedtek. Félek, hogy ti is elváltok, mint Mónika szülei.” „Na most meg már a kölyök is belebeszél!” ordítja .apa>- „Ilyen őrültséget” Ki beszél itt válásról!” kiabál 1» UUi u „Nekem sokkal jobb, ha mindketten velem veszekedtek, mint ha egymásra vagytok ilyen mérgesek!” zokogja Olivér. „Mi nem vagyunk mérgesek egymásra, csak van egy kis nézeteltérésünk”, morogja apa. „Mi lenne, ha az ember még csak nem is veszekedhetne egy kicsit nyugodtan”, mondja anya, s szemeiben megcsillan a tőle megszokott mosoly. „Tűnés az ágyadba, Olivér, méghozzá most rögtön!” Olivér indul. Olyan álmos, hogy hangosan ásítozik. Nagy sóhajtással bújik be a takaró alá. „Ezt jól csináltad”, mondja a Jóisten. „Ühümm”, hallatszik a takaró alól. De lehet, hogy csak két mélyebb lélegzetvétel volt... A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyünk, Petőfi u. 359. FERI BÁCSI JÁTÉKAI Kakukktojás Elérkezett játékunkban a harmadik forduló! Összetartozó dolgok között kell rábukkanni arra az egyre, ami nem tartozik közéjük. Meg kell találnotok, négy dologról, hogy melyik az, amelyik nem illik a másik három közé. Az köti össze a három másikat, hogy mindhárom egyazon bibliai történetben szerepel. Segítségül elárulom, hogy evangéliumi történetekről van szó! Beküldendő a kakukktojás, vagyis az a negyedik szó, amely nem illik a másik három közé. Ám ez még nem minden! A kakukktojások alapján ugyanis rá lehet bukkanni egy olyan történetre, melyből a három hét folyamán megtalált „kakukktojás-szavakat” vettem. Ez a történet Máté evangéliumában található. (Márknál és Lukácsnál is olvashatjuk, de a legkönnyebben Máténál ismerhettek rá.) íme a négyes, melyből az egyik kakukktojás. De melyik? A megfejtést legyetek szívesek keddig postára adni! Betfagé Jeruzsálem Cézárea Filippi Sión Humorzsák- Apu, a múltkor azt mondtad, hogy nagy szégyent hozok rád a rossz hittanjegyemmel, mert te a templomi kórusban énekelsz. Még száz forintot is ígértél, ha nem írok elégtelen dolgozatot. Nos, van egy jó hírem!- Csak nem sikerült a dolgozatod?- Nem, de megspóroltam neked száz forintot! * Amikor az apa meglátja a fia hittanbizonyítványát, így szól:- Beszélnem kell a hittantanároddal!- Az tényleg nem ártana - helyesel Ferike. - Különben így fogja továbbra is csinálni! * A lelkész vasárnap a gyülekezet felügyelőjénél ebédel. A levest a hittanos Misiké tálalná fel, de megbotlik, és a forró leves a vendég ölébe ömlik. A lelkész felugrik: mindenki megrémül. Csak Misi mosolyog rá az áldozatra:- Ugye, tisztelendő bácsi, most szívesen mondana valami csúnyát... Leltározom. Tizenkilenc - azaz 19 - elszánt fiatal és már nem annyira fiatal, 35 fokos átlaghőmérséklet (napközben), tömérdek szúnyog, csekélyebb mennyiségű kullancs, megtömött, ideális méretű és tömegű hátizsákok, hálózacskók, katonai- és normális sátrak, műanyag és bádog étkészlet, kul(I)a(n)cs: kiszáradás ellen, több tonna ló- vagy micsoda-kolbász plusz néhány liter zsír, amit időközben kiizzadt magából, ezenkívül tomacsukák, bakancsok, izzadtságszag, műanyag vizeskannák, erdők, mezők, források, hegyek, 1 db kisbusz, ebolajárvány, jókedv, csend, éneklés - Józsival, a gitárral, csillagok, telehold, békesség, szeretet — mindez Isten ege alatt. Hát körülbelül ennyi. De valószínű, hogy kifelejtettem még egy-két dolgot (tételt). A szenilitás! Tüdőm. * Az ötlet: mi lenne, ha mindezekkel az imént felsorolt tételekkel összehoznánk egy vándortábort? Ez a nem mindennapi gondolat Országos Tamás és Tamásné agyában motoszkálni kezdett - és hát mint jómagam is tanúsíthatom, aki szerény túlélője voltam az eseményeknek - meg is valósult július 8—1'4-ig. Az erőltetett menetre, ami nem is volt annyira erőltetés, a Kelet- Mecsekben került sor: Hogy csak néhány helyet említsek, amely ezentúl nyomunkat és emlékünket őrzi: Kisújbánya, Márévár, Zengő, Olvastam valahol „Szeretnék csak egy parányi méccsé lenni, mely bevilágít egy szobát csak egy szál deszkahíddá lenni, mely szakadékot ível át csak egy kanálka mézzé lenni, legyen az élet édesebb csak egy segítő kézzé lenni, mely teszi azt, amit tehet Mécs, híd, méz, kéz: milyen egyszerű, együgyű szavak! És mégis, micsoda mélység lakik bennük! Ott, belül születtek meg, egy emberszívben, és összekovácsolódtak egy hitvallássá. Egy furcsa bizonyságtétellé, ami egyúttal imádság is. Szeretnék - igen, Istenem, én is szeretnék! Egyedül képtelen vagyok rá, de a Te erőddel, szerete- teddel világíthatok, összeköthetek, édesíthetek és támogathatok. Ahogy Te tetted, és teszed most is értünk, értem. Szeretnék - tudom, ezt Te is szeretnéd az életemben. Kérlek, add fényed, hogy visszatükrözzelek, ívelj át bűnöm szaka- déka fölött, hogy én is híddá váljak! Kérlek, savanyú életem Te ízesítsd meg jelenléteddel, hogy édesíthessek szomorú sorsokat; fogj kézen és vezess, hogy hozzád vezethessek másokat! Isten ege alatt Pécsvárad, Dombay tó... Es mi is őrizzük, ott belül az emléküket, tudom. Nem lehet csak úgy elfelejteni! És egymást sem. Leltározom: régi és új arcok - Gyulától Szilvásváradig, Marosvásárhelytől Nagytarcsáig; tanulók és dolgozók, KIE-sek és mégKIÉbbek, szabadúszók és csak lubickolni tudók... Tábori megrendezett ebolajárvány-áldo- zatok és szerencsétlen túlélők, nehézsúlyú és pehelysúlyú hátizsákosok: vagyis ez így mind összefoglalva: MI. „Hát első próbálkozásnak nem is volt olyan rossz. Jól éreztük egymást. A mindennapi Schöllerekkel egészen kibírható volt. Jövőre veletek - ugyan hol? Azért ne adjuk fel - járvány ide vagy oda! Mit nekünk napi negyven szúnyogcsípés!” íme, egy csokorra való a kritikus értékelésekből! A magam részéről csatlakozom az előttem szólókhoz. A túra neEgy kis vers még ide kívánkozik - köszönetképpen: Szeretem a jószagú nyári estét, olyan, mint a kiságyban volt, a takaró alatt. Szeretem a csillagokat, mert mindig visszanéznek rám. Szeretem a zümmögő bogarakat, mert álomba szolmizálják a világot. Belekaroltam a szélbe, és futottam vele. Hanyatt feküdtem a földre, és magamra húztam az eget. Megfogtam a katicabogarat, és szerelmet vallottam neki. Váltamra vettem az erdőt, és feldobtam a levegőbe. Felúsztam a nap sugarára, és rásütöttem a világra. (Agai Ágnes) hézségi foka harmóniában volt fizikai teljesítőképességemmel, amely csodálkozással töltött el, és némi megalapozott büszkeséggel. Nahát! Hogy erre még egy ilyen magamfajta „káplány” is képes legyen! Sikerélmény a köbön. Hát szóval, jó volt., És mindenekelőtt a rendezés. Pardon, ezt azt hiszem, nagy betűvel kellett volna írnom. Ugyanis Róla van szó. Akinek az ege alatt mindez valósággá lehetett számunkra. A vándorutak, a fürdés, pihenés, a közös főzés, az elcsendesedés és a jóízű alvás a csillagok alatt. Igen, Isten ege alatt sok minden történik. Még ilyen egyszerű, hétköznapi dolgok is. Semmi különös: néhány tétel a leltár szerint, amit Ő örömtúrává varázsol. És tudom, nemcsak egy hétre korlátozza ezt az ajándékát. Azt a másik, hosszú túrát is Ő vezeti, igen, életünk vándorútját - Isten ege alatt! V.Gv. „Jubál volt atyja minden síposnak és lantosnak... akkor kezdték segítségül hívni az ÚR nevét” Mózes első könyve 4. fejezet JUBÁL ’95 Gödöllő, szeptember 2-3. A már hagyománnyá váló Gödöllői Keresztyén Könnyűzenei Találkozóra vátjuk zenekarok, szólóénekesek, pantomincsoportok, képzőművészek jelentkezését. Az idei programról előzetesen: Szeptember 2. szombat: de. 10.00-től szabadtéri fellépések du. 13.00-16.00 zenekarok próbája a Petőfi Művelődési Központban du. 17.00 a Jubál ’95 megnyitása (koncertek 22.00-ig tartanak) Szeptember 3. vasárnap: de. 10.00-től közös istentisztelet modem ökumenikus liturgiával du. 14.00: a Jubál ’95 koncertjei. Távollakók számára szállást, fellépő zenészeknek étkezést biztosítunk! Hangszerbörze, kazetta- és könyvárusítás, híres külföldi zenészek, toplista, a zenekarokról... ajándékok! Jelentkezési cím: Győri Johanna: Budapest 1204 Ady 89. Tel/fax/üzenet: 283-01-48 Gyermekek a Bibliában (A Hittanverseny után..) Már többször adtunk előzetes hírt az 1995. április 22-23-án Piliscsabán megrendezett IV. Országos Bibliai és Hittanversenyről. Álljon most itt néhány sor a gyerekek tollából: „Ránézek a naptáramra: április 22-23-án külön kiemelve, s mellé odaírva: hittanverseny. Ezt a hétvégét Piliscsabán töltöttem sok-sok más gyerekkel együtt. Néhány hete már lázasan készülődtünk, mindannyian olvastuk a megadott igehelyeket... ” (Sebestyén Linda,Zugló) „Mindenkit vagy a szülei, vagy a busz vitt a kijelölt helyre. Aki hozott hálózsákot, az a kollégiumban lakott, aki nem, az pedig ott a kis házakban. Reggel, mikor megérkeztünk, jelentkeztünk az egyik nagylánynál. Ott kaptunk két kis kártyát, az egyikre azt kellett ráírni, hogy melyik gyülekezetből jöttünk és hogy mi a nevünk. A másikra pedig rá volt írva egy név (nekünk a Simeon nevet adták). Ez lett a csapatunk neve. 12 csapat volt. 180 gyerek közül meg kellett keresni a csapattársainkat.. ” (Simeon csapatából, Deák tér) ,Vkz ebédig még nem mindenki érkezett meg, addig zsidó táncház volt Marton Tamás vezetésével. Ebéd után kezdődött a verseny.. ” (Farkas Anna Zsófia és Farkas Ilona Judit, Győr) „..Elvittek bennünket a kis kápolnába, ahol énekeltünk és elmondták a játék feltételéit. Minden csapat kapott egy térképet, amelyen 12 állomás volt feltüntetve. 4- től fél 8-ig tartott a játék Piliscsaba több részére el kellett mennünk ” (Simeon csapatából, Deák tér) ,Ahogy végigmentünk a megadott úton, megcsodálhattuk a pilisi erdő szépségét. Az állomásokon teológusok vártak minket olyan feladatokkal, amelyek nem okozhattak nehézséget, de azért néha elkelt a segítség. Az egyik állomás a SILO-ban volt, ahol mozgássérült emberek élnek Egy darabig mi is tolókocsiban ültünk s így megtudhattuk milyen érzés ez.. ” (Sebestyén Linda, Zugló)' „12 állomás volt. Mindegyik a kijelölt igehelyekkel kapcsolatos. Valahol énekelni, filmezni, színészkedni, játszani kellett. Ezután vacsora és bemutatkozó, ahol gyülekezetek mutatkoztak be egy-egy jelenettel. ” (Farkas Zsófia és Farkas Hona Judit, Győr) ,„A verseny jó volt és a csapat tagjai is jó fejek voltak A „legjobban” az „tetszett”, mikora 12 állomásból a 10. egy hegy, vagy domb, vagy nem tudom, minek nevezzem, tetején volt. Lemenni már egyszerűbb volt. Az esti bemutatkozások is szuperek voltak Rengeteget daloltunk ” (Afnan Assad Shahadehe, Kelenföld) „Másnap korán keltett bennünket az egyik vezető, gitáros énekkel. Majd lent reggeliztünk és a templomban úrvacsorás istentiszteleten vettünk részt. Istentisztelet után eredményhirdetés, amit mindenki izgulva várt. Az első helyet idén az Aser csapata nyerte. Ők Szlovákiába utaznak majd nyáron. Nem értünk el helyezést, de a részvétel a fontos. ” (Farkas Zsófia és Farkas Ilona Judit, Győr) „Gondolom, mindenki sok új barátot szerzett, s jól érezte magát ezen a hétvégén. Én nagyon élveztem, mert hívő közösségben lehettem. A vasutas-sztrájk miatt sokan inkább otthon maradtak de azt hiszem, nem bánták volna meg, ha eljönnek mert nem a verseny volt a lényeg hanem valami egészen más. Remélem, jövőre veletek is találkozhatunk ” (Sebestyén Linda, Zugló) „Hát ennyi volt a 2 nap rövid története. Kár, hogy csak ilyen rövid idő volt. Ebben a versenyben talán az volt a legjobb, hogy nem az volt a lényeg, hogy ki nyert, hanem, hogy barátokat szerezzünk. És azt hiszem, ez nekem sikerült is. ” (Afnan Assad Shahadehe, Kelenföld) * Nekünk, szervezőknek is hasonlóan nagyszerű élményt jelentett a verseny, ahová a vasutas-sztrájk ellenére is 152 gyermek érkezett hittantanári, lelkészi, vagy szülői kísérettel. Hadd mondjunk hát köszönetét elsőként a mi Atyánknak, aki gyönyörű napfényes és meleg idővel ajándékozott meg bennünket, s aki ilyen sok gyermeket elhozott - a közlekedési akadályokat félretéve - Piliscsabára, s mindvégig fölöttünk tartotta áldó kezét. Köszönetét mondunk Varga Gábornak a piliscsabai missziói otthon vezetőjének és feleségének, akik a nagy létszám ellenére is tudtak elegendő szállást biztosítani számunkra a szomszéd kollégium bevonásával, s végig szeretettel gondoskodtak rólunk. Külön köszönet Béthel dolgozóinak. Köszönjük Szabóné Mátrai Marianna szolgálatát: az ötletes és gyermekközeli áhítatot és istentiszteletet, ami úrvacsoraosztással és a kisebbek megáldásával zárult; dr. Cserháti Péternek a MEVISZ elnökének, hogy elfogadta meghívásunkat; eredményt hirdetett és kiosztotta az ajándékokat; Marton Tamásnak a táncházat és az akadályversenyen vállalt feladatot. Köszönjük Gadó Pali bácsiéknak és a SILÓ lakóinak a nyfltszívű és jókedvű segítséget; a teológiának a kis buszt; a lelkészeknek és hittantanároknak az alapos felkészítést és kiváltképp köszönjük közel 30 teológus és szolgatárs munkáját, akikkel már ősztől együtt törtük fejünket a verseny előkészületein.. A sok köszönet után megérdemelten közöljük az első három győztes csapat névsorát és a különdíjban részesülteket. Első helyezést ért el Áser csapata: Csővári Anett, Hegyi Katalin, Nász Heléna, Sterczel Miklós (Tatabánya); Schermann Sándor, Schermann Géza, Ráth Anna, Linka Judit, Linka Katalin (Kelenföld); Magasföldi Rózsa, Abaffy Veronika (Törökbálint). A második helyezést Simeon csapata érte el: Polló Diana, Zalán Eszter (Deák tér); Gáncs Tünde, Csitári Boglárka (Nagytarcsa); Mészáros Tibor, Németh Albin, Zelnik Dániel (Mende); Resch Dorina, Bombolya Judit, Balogh Melinda (Pestlőrinc); Verebes Zsolt, Lócsi Levente (Celldömölk). A harmadik helyet Naftali csapata érdemelte ki: Kapi Zsófia, Beller Edina, Biró Dorina (Zugló); Zom- bory Réka, Dechert Anna, Zsoldos Anikó (Kelenföld); Ignácz Lajos, Szetei András (Rákosszentmihály); Csehi József (Orosháza); Szondái Zsuzsanna (Te- rény); Portschy Dániel, Portschy Szabolcs, Pécz Tibor (Celldömölk). Különd(j a legjobb megfejtés beküldőinek: Nagy Gergely (Rákoshegy), Kovács Krisztina (Szárazd), Kollár Tamás (Dunaegyháza), Thiering Péter (Rákosszentmihály), Pécz Lilla (Celldömölk), Bálint Lea (Óbuda), Zimmermann Erna (Szügy), Bombolya Judit (Pestlőrinc), Gáncs Tünde (Nagytarcsa), Resch Dorina (Pestlőrinc). A leggyorsabb beküldők: Beller Edina (Zugó), Fuksz Gábor (Püspökmolnári), Haba Katalin Mónika (Miskolc). A bemutatkozó esten különdíjat kapott Kocsondi Sándor Dániel, az orosházi gyülekezet versenyzője Reményik Sándor: Pilátus című verse elszavalásáért. Még most is fülünkbe cseng a vers sora, hangulata. Adja Isten, hogy 1996-ban újra találkozhassunk Veletek! Hammersberg-Ganczstuckh Júlia és Börönte Márta
