Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-08-13 / 33. szám
Evangélikus Élet 1995. augusztus 13. Javaslat történelmünk fokozott megbecsülésére KÜLMISSZIÓI KÖRKÉP • • Minden Hatalmat Ötévesen Beszámoló az Evangélikus Külmissziói Egyesület piliscsabai konferenciájáról Millecentenáriumra,, honfoglalásunk 1100. jubileumára készülünk. Ünnepi megemlékezések és kiadványok, tudományos ülésszakok és kiállítások tervei születnek. Evangélikus egyházunk is magáénak vallja viharos évszázadaink egészét: időszámítását nem Luther Márton fellépésével kezdi. Visszaemlékezésünk most mégis fél évezredünkre korlátozódik. A hivatalosan is „történelminek” nevezett Magyarországi Evangélikus Egyház a reformáció korától napjainkig - főként a kultúra, közelebbről az iskolatörténet vonatkozásában - kimagaslóan sok értékkel és értékes személyiséggel ajándékozta meg a Kárpát-medence népeit s benne magyarságunkat. Mivel azdhban nincsenek eléggé köztudatban ezek az értékeink, a közelgő jubileum jó alkalmat adhat gyülekezeteinknek és intézményeinek e hiány orvoslására és egyfajta emlékőrző mozgalom megindítására. Június 27-én délután Isten nevének segítségül hívása mellett indult az autóbuszunk a várva várt útra, Németország felé. Witt- mannsdorf, Schiepzig és Pret- schen gyülekezetei közös énekkarának vezetője, Johanna Thöne asszony meghívásának eleget téve. Szlovákiában Pozsonyt, Csehországban Prágát csodálhattuk meg. Huszonnyolc órai út után, szerdán késő délután végre megérkeztünk Wittmannsdorfba, ahol vacsorával vártak bennünket, majd ki-ki szálláshelyére sietett vendéglátójával. Az egyhetes programot már egy hónappal az indulás előtt megkaptuk s így azt mindenki ismerte. Csütörtökön a családoknál elfogyasztott reggeli után elindultunk Lübbenau felé. Reggeli áhítat az autóbuszban. Közös csónakkirándulás várt bennünket a Spree folyó ágain. A folyóról elnevezett több száz hektáros erdős vidék az UNESCO védnöksége alatt áll. A gyönyörű vízi-erdei paradicsom turisták ezreit vonzza évről évre s most minket is ámulatba ejtett a természet érintetlensége és a múlt varázsa. Még ma is csónakon közlekedik a postás. Csak a madarak éneke és a mi éneklésünk zavarták meg az erdő csendjét. A 400 km-es víziútból mi csak néhány órányi utat tehettünk meg, mert vártak bennünket. Ekkor találkozott először a két énekkar az első közös próbán. Pénteken Cottbusnak vettük az irányt, ahol a kert- és növénykiállítást néztük meg. A hatalmas területen egy üvegből készült kis templom áll. Naponta három istentisztelet van. A lelkész a 89. zsoltár Javaslatom a következő. Minden egyházközség hozzon létre egy Emlékőrző Bizottságot, amely számba venné múltjának azokat a kimagasló értéket jelentő személyiségeit, akik a történelem, irodalom, művészet, humán és műszaki tudományok területén kimagaslót alkottak. Mivel anyagi lehetőségeink igencsak korlátozottak, aligha gondolhatunk egy-egy mellszoborra vagy más emlékműre., De ahol például reformátor, neves prédikátor, gályarab, vértanú vagy más tudós evangélikus őseink születtek vagy meghaltak, vagy akárcsak megfordultak jelen határaink között, ott létesüljön emléktábla, jelenjen meg róluk szóló tanulmány, újságcikk vagy gyülekezeti körlevél. Berendezhető akár egy emlékszoba is kiállítással, de könnyebb - és pénz nélkül is megvalósítható -egy-egy gyülekezeti vagy iskolai teremnek egykori jelentős személyiségéről való elnevezése. A teljesség igénye nélkül javaelső kilenc verse alapján hirdette az igét. Kérésére az énekkar néhány számmal szolgált az istentiszteleten. Szombaton délelőtt ismét csónakázni voltunk, természetesen más volt az irány. Itt már motorcsónakkal is lehetett közlekedni. Délután egy öregek otthonában énekeltünk. A tulajdonos büszkén vezetett körül a takaros épületekből álló intézményen. A legmodernebb felszerelésnél csak a személyzet meleg szíve tudott reánk nagyobb hatással lenni. Este Zaureban volt az első koncertünk. A lelkész köszöntő szavai után miénk volt a szó, azaz a hang. A gyülekezet és a 13. századi templom hallgathatta az egyházi és világi műveket: német, angol, latin, szlovák és természetesen magyar nyelven. Csak akkor tapsoltak, amikor a népdalfeldolgozások tüzes ritmusa magával ragadta őket. Vasárnap a schlepzigi templomban ünnepély volt, melyen a két énekkar szolgált, Ulrike Vogt lelkésznő köszöntő szavai után Halász Sándor békéscsabai segédlelkész hirdette az igét a 92. zsoltár alapján: „Milyen jó hálát adni az Úrnak, és zengeni neved dicséretét, ó Felséges .. tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán.” Az ünnepi istentisztelet után a templomkertben kávét és süteményt kínáltak. Az énekkarok szinte mindent elénekeltek amit tudtak, senki sem volt fáradt és mindenki megértette a másikat a zenén keresztül. Hétfőn indultunk Berlinbe. Volt, aki már járt itt, de hűségesen követte azokat, akiknek minden új solhatnám a Teológiai Akadémia, egyházi középiskoláink és kollégiumaink termeinek névvel való megjelölését; számba jöhetnének már amúgyis megidézett „nagy” nevek - Budán Dévai, Tblnán és Pápán Sztárai, Bobán Huszár Gál, Pesten Bornemisza, Sárváron Ma- gyari, Sopronban Berzsenyi, Szarvason es Albertiben Tessedik, Bonyhádon és Aszódon Petőfi, Orosházán Székács és Győry, Nyíregyházán Kossuth stb. - mellett sokszor méltatlanul feledésbe merült templomépítők és alapítványtevők, énekköltők, és árva- ház-alapítók, gyülekezetszervezők és egyházi vezetők, diakonisszák, misszionáriusok, embermentők és mások nevei. Az egyes gyülekezeteket és intézményekét érintő kérdésekben szívesen rendelkezésükre áll az Evangélikus Országos Múzeum és Akadémiánk Egyháztörténeti Tanszéke. Dr. Fabiny Tibor volt. Az idegenvezetőnk (Johanna Thöne asszony félje, Michael) nagyon jól tudta, mit érdemes megnézni. Késő délután nehéz szívvel búcsúztunk Berlintől, de elhatároztuk, hogy amit nem tudtunk most megnézni, azt majd jövőre pótoljuk. Kedden délelőtt Lübben, a megyeszékhely következett. A Paul Gerhardt templom csodálatos akusztikája éneklés közben is magával ragadott. A lelkész, Christof Kindler szuperintendens meghívott bennünket, hogy jövőre feltétlenül náluk is énekeljünk. Délután a pretscheni templomban szolgáltunk, ahol külön kérés volt: hallani akatjuk a népdalfeldolgozásokat - spontán taps köszönte meg az éneklést. Este a wittmannsdorfi templomban tartottuk a búcsúkoncertet, amelyen mindkét kórus énekelt. Halász Sándor s. lelkész rövid áhítata után közösen énekeltük a Halleluja kezdetű kánont. Ekkorára a kapcsolat már meghitté vált, a vidám hangulatban csak egy-egy könny csillant meg a szemek sarkában a gyertyák fényénél. Közelgett a búcsúzás. Még egy vidám kerti ünnepség és következett a csomagolás. Szerdán elindultunk haza. Boldogok voltunk és hálát adtunk Istennek, hogy megengedte: együtt lehettünk ezekkel a kedves emberekkel, együtt imádkozhattunk, együtt énekelhettünk. A hazafelé vezető úton megálltunk Drezdában, ahonnan késő este indultunk a határ felé. Még a fülünkbe csengett vendéglátónk ígérete - viszontlátásra áprilisban Békéscsabán, adja Isten, hogy így legyen. H.A. Missziót hatalommal? A törzsi társadalmaktól kezdve a demokrácia néven ismert társadalmi rendszerekig az emberiség ősi és örök kérdése a hatalom. A pénz, a fegyver általában csak eszköz a hatalom megszerzésére illetve demonstrálására. A Magyarországi Külmissziói Egyesület éves konferenciáján Pi- liscsabán mind a Külmisszió, mind pedig a Rádiómissziói Szekcióban Urunk egyértelműen világította meg számunkra a megváltoztathatatlan' tényt: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön”. De ennek a hatalomnak a célja a világban kergetett hatalomtól eltérően nem a gyengébbek elnyomása, hanem azok megsegítése. Ötéves a külmissziói egyesületünk, s most egy ötéves „királyi gyermek” nem a múltba, hanem a jövőbe néz, és tudja, hogy a fenti hatalom részese azért, hogy ébressze a missziói felelősséget egyházunkban, mely nélkül az egyház létének értelme is megkérdőjelezhető. A konferencia Azok számára, akik nem voltak jelen, talán lényeges azt részleteznünk, hogy kik voltak a vendégeink és mi volt a szolgálatok rendje, de megpróbálom ezt a lehető legrövidebbre fogni. Mégsem tehetem azonban meg, hogy ne a lelkesedés hangján írjak arról, hogy a száz fölötti létszám már majdnem elhelyezési gondokat jelentett, hogy a küföldi, azaz német, svájci, finn, norvég, holland, angol, osztrák előadók rendkívül színes, magával ragadó képet festettek a külmisszió és a rádiómisszió jelenlegi helyzetéről a világban. Már visszatérő vendégnek számít dr. Hermann Vorländer, a Bajor Külmissziói Intézet igazgatója, aki Kínáról, Tanzániáról, Zairéről és Kenyáról tartott diaképes előadást, és szintén évenkénti rendszeres vendégünk Mr. Matti Kor- piaho, aki a finn rádiómisszió képviseletében a Kínában és Észtországban folyó rádiómisszió lélegzetelállító eredményeiről számolt be. Csak egyetlen példa. Hetven évi rendkívül kemény elnyomás után mindössze két éve alakult újra az Észt Evangélikus Egyház, de már végeznek külmissziói tevékenységet a keleten maradt test- vémép tagjai között. Misszió az első lélegzetvételtől kezdve. Nem várnak arra, hogy előbb saját maguk erősödjenek meg, mert akkor talán soha nem éreznék elég erősnek magukat a küldetéshez. Paula Stableford, aki angol nemzetiségű, két éve tartózkodik Magyarországon, és az itt élő kínaiak között végez missziói tevékenységet, bámulatos magyar tudásán kívül csodálatosan szép kínai énekekkel is elbűvölte a hallgatóságot. Dr. Anna Marie Kohl pedig, aki a nemrégen megalakult Protestáns Missziói Intézet igazgatója, holland születése ellenére már majdnem magyarnak számít. Ő a magyar missziói történetéből villantott fel képeket, számtalanszor kérve a hallgatókat: „Kérem szépen tovább adni.” Hasonló tudományos igényességgel, de a nemzetközi missziótörténetből ismertetett szemelvényeket Keveházi László, az egyesület korábbi elnöke. Mag. G. Memyi előadása pedig azt reprezentálta, hogy egy kis osztrák egyesület is jelentős eredményeket érhet el, ha sok más szervezettel együtt dolgozik. Dr. Pósfay György Géniből fél óra alatt vezetett körül minket a világban, és szintén, az utolsó nap került sorra Terray László norvé- giai magyar lelkész előadása, amelynél szeretnék megállni egy pillanatra. Nemcsak azért, mert megható volt figyelni annak a lelkésznek a közvetlen szavára, aki évtizedeken keresztül felelős szerkesztője volt annak a rádióadásnak, amely éveken át talán egyetlen forrásként tartotta sokakban a reményt, hanem azért is, mert nagyon világosan fogalmazta meg a világmisszió feltételeit és várható jövőbeni fejlődési irányait. Ezek szerint egyre nagyobb számban lesz szükség olyan misszionáriusokra, akik Pál apostolhoz hasonlóan a megélhetésükért civil alkalmazásban állnak, s e mellett teljesítenek missziói feladatokat. E mögött a meggondolás mögött egyrészt az áll, hogy a missziót a korábbi egyirányú folyamattal szemben egyre inkább két nép partnerkapcsolatának kell tekinteni (ott, ahol már működő egyházak élnek), másrészt pedig az, hogy a világ sok országába be sem engednék azokat, akik foglalkozásként a „misszionárius” szót írnák a vízumkérő lapra. Köszönet illeti az előadókon kívül az evangélizációkat, áhítatokat tartó lelkészeket. Verasztó Jánosnak a lendülete, lelkesedése, Ko- czor Tamásnak pedig magával ragadó, a napi élethez konkrétan kapcsolódó, képies igehirdetései tették lehetővé, hogy még sokáig emlékezzünk mindarra az üzenetre, melyet nekünk adtak át. A résztvevők Egy konferencia sikeressége elsősorban attól függ, hogy milyenek az előadók, értelme és hatékonysága viszont attól, hogy kik a résztvevők. Nekik kell ugyanis továbbadni, megvalósítani mindazt, ami elhangzik a konferencián. Hisszük, hogy elkötelezett résztvevők voltunk valamennyien: Szlovákiából, Kárpátaljáról, Erdélyből és természetesen Magyarországról. Hogyan tovább? Természetesen vannak álmaink, terveink, elképzeléseink. A legfontosabb azonban az, hogy tudjuk, mi a mai és a holnapi feladatunk. S mi tudjuk azt, hogy ha továbbra is Jézus hatalmának részese akarunk maradni, akkor legfőbb feladatunk, hogy kapcsolatban maradjunk Vele: rendszeresen imádkozzunk. Kérünk ezért mindenkit, aki felelősséget érez a misszió jövőjéért, hogy minden pénteken este 8 és 10 óra között kapcsolódjon be abba a láthatatlan imaközösségbe, mely szerte az országban ez időben imádkozik a külmisszió, a rádiómisszió és minden más missziói ág munkájáért, bizonyságtételéért. Hordozzuk imánkban Sea Kurorten fixm misszionárius Marseille- ben végzett szolgálatát, aki ott arab gyermekek között szolgál, s akinek megbízásában az is benne foglaltatik, hogy a Finn Misszió részéről folyamatosan tartsa a kapcsolatot egyesületünkkel. Itt hívjuk fel a gyülekezetek vezetőinek a figyelmét arra, hogy a Finn Misszió Európáért és Latin Amerikáért felelős új igazgatója várhatóan novemberben magyarországi látogatást tesz, amikor is lehetőség lesz arra, hogy gyülekezetek is meghívják előadások tartására. Az igényeket egyesületünk irodájában kéijük leadni. Cím: Evangélikus Külmissziói Egyesület 1085 Budapest, Üllői út 24. Telefon: 113 0886/29. mellék. A rádiómisszió adásait szombaton és vasárnap a 41.00 m-es rövidhullámon lehet hallani, és külön felhívjuk a figyelmet a nemrég indított kazetta-misszióra, melynek keretében jelenleg fiataloknak, betegeknek, ill. magányosoknak szóló rendkívül értékes kazetták kaphatók. Kérdéseikkel, javaslataikkal kéijük forduljanak Gáncs Péter nagytarcsai lelkészhez. S utolsóként említem meg, hogy úgy tűnik, Urunk lassan megnyit egy olyan kaput, mely a bajor és a magyar evangélikus egyházak közös szolgálatát eredményezné. Kéijük Urunkat, hog csodálatos terveit megértsük és akaratát megvalósítsuk. Bálint Zoltán A A Békéscsabai Egyházközség Énekkara Németországban A VALLÁSOK HOZZÁJÁRULÁSA A BÉKEKULTÚRÁHOZ Barcelona, 1994. december 12-18. Nyilatkozat a vallásnak a békekultúra előmozdításában játszott szerepéről M i, az UNESCO és a Katalán UNESCO Bizottság által 1994. december 12-18. között Barcelonában szervezett „A vallások hozzájárulása a békekultúrához” elnevezésű találkozó résztvevői, mély aggodalmunknak adva hangot a világ jelenlegi helyzete miatt, különösen a háborús konfliktusok fellángolása és az erőszak felerősödése, a növekvő szegénység, a társadalmi igazságtalanságok és elnyomó rendszerek térhódítása miatt, meggyőződve arról, hogy a vallás szerepet tölt be az emberek életében, az alábbi nyilatkozatot tesszük közzé: VILÁGUNK 1. Olyan világban élünk, ahol az elszigetelődés többé nem lehetséges. Olyan korban élünk, amelyet a társadalmi mozgások és a kultúrák keveredésének minden korábbit meghaladó mérete jellemez. Mindnyájan kölcsönös függőségben élünk és közös a felelősségünk, ami alól nem tudjuk kivonni magunkat, ha az egész világ jólétéről van szó. 2. Olyan válsággal kell szembenéznünk, amely vagy az emberi nem önpusztítását vonja maga után, vagy ráébreszt végre a valóságra, új reményt keltve. Meggyőződésünk, hogy a béke megteremthető. Tudatában vagyunk annak, hogy a vallás, nem az egyedüli orvosság az emberiség bajaira, ám ebben az oly kritikus időszakban nélkülözhetetlen szerepet kell betöltenie. 3. Tbdatában vagyunk a világ kulturális és vallási sokféleségének. Minden egyes kultúra önmagában is egy egész világot képvisel, ám anélkül, hogy csupán önmagának élne. A kultúrák a nyelvüket adják a vallásoknak és a vallások a legvégső jelentést adják az egyes kultúráknak. A pluralizmus elismerése és a különbözőség tisztelete nélkül nincs béke. A harmóniáért küzdünk, ami magának a békének is a lényege. 4. Tudjuk, hogy a kultúra a világlátás módját és a benne való élés módját jelenti. Ez azt is jelenti, hogy a valamennyi kultúra világról alkotott képét tükröző értékeket és életformákat fejleszteni kell. Tehát sem a béke, sem a vallás nem foglalható össze egyetlen és merev fogalomban, ahogy az emberi tapasztalatok összessége sem fejezhető ki egyetlen nyelven. 5. Bizonyos kultúrák számára a vallás olyan életmódot jelent, amely áthatja az egész emberi tevékenységet. Más kultúrákban a vallás az emberi lét legmagasabb vágyait fejezi ki. Megint más kultúrák számára a vallások olyan intézmények, amelyek azt állítják, hogy általuk nyerhető el az üdvösség. 6. A vallások hozzájárultak á világban a békéhez, de megosztottságot, gyűlöletet és háborút is idéztek már elő. A vallás emberei túlságosan gyakran árulták el az általuk hirdetett magasztos eszméket. Hisszük, hogy őszinte megbánásra es kölcsönös megbocsátásra van szükség, mmd egyénileg, mind kollektiven, az egyes embernek a másik iránt, általában az emberiség iránt, a Föld és minden élőlény iránt. A BÉKE 7. A béke feltételezi, hogy a szeretet, az együttérzés, az emberi méltóság és az igazságosság teljes mértékben érvényre jut. 8. A béke magában foglalja azt a felismerést, hogy valamennyien kölcsönösen függünk egymástól. Egyénileg és kollektiven felelősek vagyunk a közjóért, beleértve a jövő nemzedékek jólétét is. 9. A béke megköveteli, hogy tiszteletben tartsuk a Földet és az életet annak minden formájában, mindenek előtt az emberi életet. Erkölcsi tudatunk azt kívánja, hogy határt szabjunk a gépesítésnek. Arra kell összpontosítanunk erőfeszítéseinket, hogy megszüntessük a tékozló fogyasztást és javítsuk az életminőséget. 10. A béke haladás - végtelen folyamat. KÖTELESSÉGÜNK 11. Békében kell élnünk saját magunkkal, arra kell törekednünk, hogy ezt a belső békét az elmélyült gondolkodás és a szellemi emelkedettség révén eléljük és ez a szellemiség hassa át cselekedeteinket. 12. Elkötelezzük magunkat az otthon és a család, mint a béke bölcsőjének támogatása és erősítése mellett. Otthonunkban, családunkban, községünkben, országunkban és az egész világon. 13. Kötelességünknek tekintjük, hogy a konfliktusokat erőszakmentesen próbáljuk rendezni és a konfliktusokat az oktatás és a jog gyakorlásának eszközeivel próbáljuk megelőzni. 14. Kötelességünknek tekintjük, hogy az emberi csoportok között meglévő felháborító gazdasági egyenlőtlenségek csökkentésén munkálkodjunk és küzdjünk az erőszak és a békét fenyegető veszélyek egyéb megnyilvánulásai ellen, mint amilyen az erőforrások tékozlása, a rendkívüli szegénység, a rasszizmus, a terrorizmus minden formája, a közöny, a korrupció és a bűnözés. 15. Kötelességünknek tekintjük, hogy elutasítsuk a megkülönböztetés, a gyarmatosítás, a kizsákmányolás és hatalmaskodás minden formáját, és támogassuk a felelősség megosztásán és a közös részvételen alapuló intézményeket. Az emberi jogokat, ezen belül is a vallásszabadságot és a kisebbségek jogait tiszteletben kell tartani. 16. Kötelességünknek tekintjük, hogy mindenki számára egy valóban emberi oktatást biztosítsunk. A békére, a szabadságra, az emberi jogokra nevelést, a vallásoktatást olyan eszközöknek tekintjük, amelyek a legalkalmasabbak a mások iránti nyitottság és tolerancia előmozdítására. 17. Elkötelezzük magunkat egy olyan civil társadalom mellett, amely a környezet és a társadalom tekintetében is az igazságosságon alapszik. Hasonló vállalásnak kell kibontakoznia helyi szinten, s kell folytatódnia országos szinten és az államok egymás közötti kapcsolatában is. 18. Kötelességünknek tekintjük, hogy egy fegyverek nélküli világ érdekében munkálkodjunk és hogy a hadiipart leépítsük. VALLÁSI FELELŐSSÉGÜNK 19. A hit talaján álló közösségeink kötelessége, hogy a józan észre, az együttérzésre, a gondokon való osztozas szellemére, a jóakaratra, a szolidaritásra és a szeretetre alapuló magatartást hirdessék, valamennyiünket ösztönözve arra, hogy a szabadság és a felelősség útját válasszuk. A vallásoknak konstruktív energiaforrásnak kell lenniük. 20. Továbbra is ügyelnünk kell arra, hogy vallásaink ne azonosuljanak politikai, gazdasági vagy társadalmi hatalmakkal, hogy megőrizhessük szabadságunkat az igazságosság és a béke előmozdítása érdekében. Nem feledjük, hogy a vallási politikai rendszerek súlyosan eltorzíthatják a vallási értékeket és komoly károkat okozhatnak a társadalomnak. Óvakodnunk kell, nehogy összetévesszük a vallási buzgóságot a fanatizmussal. 21. A békét mozdítjuk elő, ha küzdünk az olyan egyéni vagy közösségi törekvések ellen, amelyek azt hirdetik vagy tanítják, hogy bizonyos csoportok természettől fogva fölötte állnak másoknak. Azokat értékeljük és tartjuk követendőnek, akik a békét erő- szakmentesen akaiják megteremteni. Elítéljük azokat, akik a vallás nevében ölnek. 22. Támogatjuk a vallások és az ugyanazon valláshoz tartozók közötti párbeszédet és összhangot, elismerve és tiszteletben tartva, hogy az igazságot és a józan megoldásokat a mi vallásunkon kívül is lehet keresni. Párbeszédet alakítunk ki mindenkivel, földi útkereséseink során mindvégig őszinte testvériségre törekedve. FELHÍVÁSUNK 23. Hitünkből merítve, erőszakmentességre, toleranciára, párbeszédre, kölcsönös megértésre és igazságosságra alapuló békekultúrát építünk. Felhívással fordulunk civil társadalmunk intézményeihez, az Egyesült Nemzetek rendszerébe tartozó szervezetekhez, a kormányokhoz, a kormányzati és nem kormányzati szervezetekhez, a vállalatokhoz és a tömegkommunikációs eszközökhöz, hogy erősítsék elkötelezettségüket a béke érdekében és hallják meg az áldozatok és a kiszolgáltatottak kiáltását. Felhívjuk a különböző vallási és kulturális hagyományok képviselőit, hogy ebből a célból hangolják össze erőfeszítéseiket és működjenek együtt velünk a béke üzenetének terjesztésében. * A Nyilatkozathoz való csatlakozási szándékot az alábbi címen lehet jelezni: Centre UNESCO de Catalunya Mallorca, 285, Barcelona - 08037 Spain
