Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-07-23 / 30. szám
Zsinati Híradó 1995. július 23. SZOLGÁLAT ÉS SZERVEZET az egyházkerületekben - és a zsinaton Helyesen hangoztatja dr. Harmati Béla püspök-elnök, hogy az egyházban a lényeg a lélek - azaz a nagybetűs Lélek. Ám de a lelkiségnek eszköze (jó vagy rossz eszköze) a szerkezet, a szervezet. Az egyház ellenségei jól tudták ezt, mikor személyeken és szerkezetén keresztül igyekeztek egyházunkat tönkretenni. A zsinat azt szeretné, hogy a püspöki szolgálatban is az elsőbbség a lelki, a spirituális legyen. Viszont a főfoglalkozású püspökök mellett a nemlelkészi elnöktársak: a felügyelők nem teljes munkaidejűek. így óhatatlan, hogy a püspökök ne csak főpásztorok legyenek. S emlékszünk még arra, hogyan nyúlt belé a pártállam püspöki intézkedésekkel is egyházunk életébe és szolgálatába. Most, mikor a zsinat a kerületek szervezetéről és szolgálatáról vitázott és szavazott, a háttérben két különböző meggyőződés működött. Abban azonban mindnyájan egyetértünk, hogy az apostoli és refor- mátori gondolkodás alapján nem beszélhetünk a püspökök birtokába került külön természetfölötti képességekről. Azt a világi életben is tapasztaljuk, hogy az átfogó feladat, a magasabb beosztás megváltoztatja viselőjének nézőpontját, ezzel később értékrendjét, de sajnos emberi gyarlóságból előbb-utóbb személyiségét is. A világ evangélikusságában vannak egyházak, melyekben a püspöki tisztség időre szól. Nálunk vannak, akik ennek bevezetésétől a torzulás és a hatalmaskodás elleni védelem biztosítását reményük. Római katolikus testvéreink a különös képességgel felruházottnak hitt püspökeiket is fölmentik egyházmegyéjük vezetésétől, ha arra koruk, egészségi állapotuk vagy más súlyos ok miatt nem teljesen képesek. Ezenfölül náluk a megyéspüspökök mellett ott állnak az ugyanazon természetfölötti képességekkel fölruházott segédpüspökök, sőt tanácsadó testületként a káptalanok is. - Ehhez a segítséghez hasonlóan hozta létre új törvényünk újra az állandó püspökhelyettesi tisztséget (betöltőjét természetesen szintén határozott időre választva). Emellett szakemberek és bizottságok vehetik részben át a püspök gondjait és felelősségét. Vannak viszont, akik attól tartanak: a püspök időszakra választása akadálya volna hosszabb tervezésnek, sőt a megbízás vége felé elvtelen nép- szerüségkeresésre kísérthetne. A zsinat mindenesetre eddigi törvényalkotásában a gyülekezeteket és a belőlük épülő egyházmegyéket igyekezett erősíteni. - De mi történt a püspökség dolgában? Ehhez tudni I kell: zsinatunk ügyrendje úgy szól, hogy a bizottsági javaslat- I tói legtávolabb eső nézetről kell először szavazni, és újra szavazni minden változatról. Mindenki több változatot is támogathat józan útkereséssel; ez régi bevált örökség. - Ha 1 egyetlen változat sem kapta meg a szükséges többséget, úgy a bizottsági javaslat külön szavazás nélkül is, magától is elfogadottnak számít. - Ez történt a püspöki tisztség kérdésénél. De a bizottsági elnök, a javaslat előterjesztője kérte a szakaszonként elfogadott törvényrésznek név szerinti írásos szavazással, 2/3-os többséggel történő elfogadását. Ez most jogilag nem volt szükséges, de erkölcsi érv szólt mellette. - Ekkor kitűnt, hogy az ülésvezető elnökkel együtt is épp csak többséget kapott a törvényrész, a tárggyal tovább kell foglalkozni. Lehet, hogy a tárgyalás során elfogadottá vált szöveg ellen szavazók annak különböző pontjait ellenezték, nem ugyanazt. - S a zsinati tagok egy része meghajol a 'püspöki tekintély előtt, de hasonló határozottságot a zsinat által választott ülésvezetőtől nem akar elfogadni. Fenyegető veszély a zsinat vitáiban a tekintélyi helyzetből hangzó elterelő érvelés. Nem egyformán félünk kétféle veszélytől: visszariaszt a helyes alapelv követésétől sokakat a visszaélés lehetőségére hivatkozó félelem. Sajnos, az tűnik ki egyre jobban : nem volt elég a zsinat ösz- szeülésekor szembenézni a törvényesség címén magának a zsinatnak újraválasztása kérdésével (az ún. kétlépcsős zsinattal, amit elvetettünk). Sem egyházunk közgondolkozásában, sem a zsinatéban nem tisztázódott kellően az a kérdés, melyet különben püspökeink is megfogalmaztak: Quo vadis Lu- therania Hungarica? Hová mégy, magyar Lutheránia? Legkisebb népegyház vagy legnagyobb hitvalló-mozgalmi- szabadegyház? 1 Vannak, akik így látják (látjuk): elvilágiaso- dott környezetünkben a népegyházi formához kevesen és erőtlenek vagyunk. Viszont nem rázhatjuk le a hozzánk csak (megszentelt) megszokásból kapcsolódó rokonszenve- zőket, akiknek lelki épüléséért (Krisztus testébe épüléséért!) felelősség terhel! - Megoldásul kettős, sőt három rétegű egyházi életforma kínálkozik. Ezt az élet fölkínálja, de szerkezetileg biztosítani, törvényesíteni kell! Még több gondolkozás, még több felelősség, még több imádság kell az útkereséshez! És ezt együtt kell gyakorolnunk! A meglévőhöz számos vonatkozásban ragaszkodók és a gyökeres változásokat kívánók bizalmatlanul néznek egymásra. Nem is ismerjük eléggé egymást: kik vagyunk és mit akarunk - és mi miatt, mivégből? - De hátha találhatnánk az egy Urunk egy ügye szolgálatában közösen elfogadható megoldásokat?! Isten ugyan közel kétezer éve a papok (és nem-pap társaik) ellenére is megtartotta egyházát, s ez reménységet rejt a jövőre is. De hová lett a kis-ázsiai és észak-afrikai keresztyénség? És mi hogyan adunk majd számot Krisztus ítélőszéke előtt? Fölmerült a vasárnapi egész napi határozatképtelen létszámmal tartott tanácskozás során az a javaslat, hogy az ügyrendet meg kellene változtatni. A felszólaló arra utalt, hogy a határozatképes létszám és a szükséges minősített többség magas mércéjét egy engedelmességhez szokott kisebbség érvényesítése elleni biztosítéknak szánták, de az most a zsinat munkájának eredményességét gátolja. - Persze szomorú, hogy az egész évre előre kitűzött ülésszakokra a tagok egy része nem tudja magát szabaddá tenni, megjelenik egy ülésnap egy részére, aztán elmegy. Póttagot csak akkor hív be a zsinati iroda, ha a tag azt jelzi, hogy nem tud megjelenni. Célszerű lenne talán egyeztetni, hátha a póttag hosszabban, vagy netán végig részt vehetne az ülésszakon! Persze ehhez a póttagnak kellő tájékozottsága is kívánatos. Szolgálat és szervezet egymáshoz igazítása szükséges. A szervezet szolgálja a szolgálatot! A szolgálat szolgálja Krisztus Urunk ügyét, aki az elveszettet megmentenimegtartani jött! - Felelősségünk fölismerésére adjon alázatot és látó szemet a Szentlélek, imádságra és testvéri beszélgetésre, hogy megtaláljuk az utat! A 16. ülésszak a zsinat jelzőha- rangjá volt. Még nem a vészharangja, még kevésbé a halálharangja, de jelzései között számos érték felmutatásán túl meghökkentő vészjelzések is vannak. Szinte kényszeríti a zsinatért felelősséget érzőket, hogy vizsgálják s tárgyilagosan szolgálják az 1997 első felében történő befejezhetőséget. Ennek elvesztése ugyanis egyháztörténeti szégyen lesz. Vázoljuk fel mostani helyzetünket. Zsinatunkat alapos szervező munkával, tartalmas törvényeket széles körben előkészítő szellemi erőfeszítéssel sikerült útnak indítani. Ezután elkerülhetetlenül az alkotó munkának három szakasza, az időben jól körülhatárolható része alakult ki. Az első szakasz 1991-1992 év végéig tartott. Ennek az időtartamnak az alapvetés és sok-sok meddőzés volt a jellemzője. Korrekt többségi döntések, fegyelmezett tárgyalási rend és meglepően széles körű szabadság határozták meg az ülések szellemét, amelyeken egyrészt alapozó szövegek, másrészt ma már fölöslegesnek látszó egyházpolitikai vizsgálódások, hosszú, terméketlen viták, próbálkozások foglalták le az értékes időt. Az 1993. év végéig tartó második szakasz a törvényalkotás szárnypróbálgatásainak időtartama volt. Ebben az időszakban szilárdult meg kellőképpen a teljes törvény rendszere, beosztása. A törvény teljes kialakításához még további két bizottságot hozott létre a zsinat: a Missziói Bizottságot és a Diakóniai Bizottságot. Megalkotta a szembeötlően hiányzó, az egyház közoktatási intézményeiről és a hitoktatásról szóló törvényt. Jelentősen előrehaladt az egyház szervezetéről szóló törvény szövege. Komollyá vált az előrehaladt szövegelőkészületek alapján, hogy a zsinat - sok gyermekbetegsége ellenére - egyházunk újszerű testületé. Olyan testület, amely képes a környezeti társadalom átalakulásának is, s egyházunk helyzetének is megfelelő, korszerű törvényeket alkotni, míg a tradiciókhoz is alkalmasan igazodik. Mindezek esélyét erőteljesen megnövelte az 1994-1995 első feléig tartó harmadik szakasz. Ez alatt az időtartam alatt tíz különböző méretű, de együtt súlyos mennyiségű, viszonylag minőségien új törvényt fogadott el a zsinat. A fontosabbakat hatályba is léptette egyházunk vezetősége. Közben egy igényes szociáletikai nyilatkozat szövegére is futotta idejéből, erejéből. Ez a harmadik szakasz azt a szellemi vonulatot tükrözte, amely alapján színvonalas törvényekkel a zsinat időben történő befejezése eléggé garantáltnak látszott. Ebben a helyzetben köszöntött ránk a 17. ülésszak. Minden tervszerűen indult. A zsinat hatályba léptetett öt, az előzetes ülésszakokon elfogadott törvényt, s egyet visszautalt pontosabb előkészítésre az illetékes bizottsághoz. A zsinathoz méltó viták ölelték körül ezt a sok kérdést is felvető eljárást. Majd szokásos ütemben alakult ki a nemlelkészi egyházi szolgálat törvényrész tárgyalása, elfogadása. Ezt követően azonban már iz- gatóbb rész, az egyházkerület szolgálatának, szervezetének teljes napot felölelő küzdelme jött sorra. A sok feszült hozzászólás a püspöki szolgálat időtartamának rögzítésénél, a fáradt, szombat esti órákban erőteljes, de fegyelmezett összecsapásokban szélesedett ki. Végül a részleteiben megszavazott törvényt teljes törvényként az általános, név szerinti szavazáskor kétharmados többséggel nem „szentesítette” a zsinat. Már ez megállító esemény volt. ' A nehéz helyzetet azonban tovább nehezítette a lesújtó tény, hogy június 25-én, a teljes vasárnapon át csak határozatképtelen létszámban volt együtt a zsinat. Egy teljes napon át tárgyalt ugyan az áldozatkész jelenlevő maradék, de alig-alig haladhatott. Csengett- bongott a csendes háttérben a jelzőharang! Kik a felelősök? Érthető, hogy egy jelentős létszámú. zsinati tagokból álló csoport rendkívüli, többletülést sürget ! A küldöttek s a póttagok személyi felelősségét, rendezettségét is erősíteni kell. A zsinat elé még - néhány kisebb törvényen túl - két nagy súlyú törvény kerül. Az egyik az egyházmegyék, az egyházkerületek, a püspökségek száma, a másik a gaz- • dasági törvény. Mindkettőhöz nagy felmérési munka, jó rendszeralkotás s a számos érdekeltséghez valamennyire igazodó kompromisszumkészség szükséges. Jelentős időmennyiséget igényel mindez! Alapos fegyelmezettségre van szükségünk a rendezett, időbeni befejezéshez! Végül a jelzőharang imádságra is késztet: Teremts bennünk tiszta szívet, Istenünk, és engedelmesség leikével támogass minket a Krisztusért ! Koczor Miklós Zsigmondy Árpád TÖRVÉNYJAVASLÁT AZ EGYHÁZI GYŰJTEMÉNYEKRŐL (A javaslat közvetlenül az általános vita előtt van. Hozzászólás végett közöljük.) I. Az egyházi gyűjteményekről általában - A Gyűjteményi Tanács 1.1. A Magyarországi Evangélikus Egyház önkormányzati szervei, intézményei és egyesületei (a továbbiakban egyházi szervezetek) az érvényes állami jogszabályokkal összhangban levéltárat, múzeumot, könyvtárat, egyházművészeti és egyháztörténeti gyűjteményt alapíthatnak és tarthatnak fenn. 1.2. A Magyarországi Evangélikus Egyházban a gyűjteményeket az Országos Közgyűlés által létrehozott Gyűjteményi Tanács szakmailag felügyeli és munkájukat összehangolja. A Gyűjteményi Tanács országos bizottságként működik. Elnökét és tagjait az Országos Közgyűlés választja, felügyeli és rendszeresen beszámoltatja. 1.3. A Magyarországi Evangélikus Egyház Evangélikus Országos Levéltárat, Evangélikus Országos Múzeumot és Evangélikus Országos Könyvtárat tart fenn. (a továbbiakban országos gyűjtemények) Ezek az intézmények az országos egyházi költségvetésen belül működnek, vezetőiket az Országos Közgyűlés választja, a beosztottakat az Országos Közgyűlés által meghatározott álláshelyre a vezető alkalmazza. Az országos gyűjtemények vezetői hivatalból tagjai a Gyűjteményi Tanácsnak, ezen felül ellátják szakterületük országos gondozását és szakmai felügyeletét. Az ágazatvezetők munkáját az egyházmegyei előadók segítik. 1.4. Egyházi szervezetek összevonása, társítása, megszűnése esetén a jogutód szervezet köteles gondoskodni a gyűjtemények elhelyezéséről és gondozásáról. Ilyen esetekben valamint a gyűjtemények vezetőjének változása esetén a gyűjteményi anyagok átadása a felettes egyházi vezető felügyelete mellett történik. 1.5. Az egyházi gyűjtemények feladatait, működésük rendjét ágazatonként a Gyűjteményi Tanács által összeállított országos szabályrendelet rögzíti, s azt az Országos Közgyűlés hagyja jóvá. 1.6. Az egyház számára különösen jelentős gyűjtemények esetében a Gyűjteményi Tanács javaslatára az Országos Közgyűlés kezdeményezheti az országos főhatóságnál a szakgyűjteménnyé minősítést. Ez vonatkozik az értékes és jelentős tárgyak, illetve gyűjtemények egy részének védetté nyilvánítására is. A szakgyüjteményekre, védett tárgyakra vonatkozó kérdéseket (kezelés, megőrzés, selejtezési, elidegenítési tilalom, a hozzáférhetőség biztosítása stb.) országos szabályrendelet határozza meg. 1.7. Az egyház tulajdonát képezik azok az emléktárgyak, könyvek, plakettek, kegyszerek és dokumentumok, amelyeket az egyházi alkalmazottak és tisztségviselők szolgálatuk folyamán belföldi vagy külföldi egyházaktól, egyházi, politikai vagy társadalmi szervezetektől és intézményektől egyházi minőségükben kaptak. Ezeket nyugdíjazásuk, a szolgálatból való (Folytatás a következő oldalon) Részlet a zsinat 17. ülésszakának jegyzőkönyvéből- Egy lemondás története „1995. június 23. péntek. 17. ülésszak IV. ülés 15.45-17.00 óra Elnököl: dr. Frenkl Róbert Jelenlétről szóló jelentés: dr. Koczor Miklós Az ülésen nincs jelen: 9 fő Jelenlévők száma: 64 fő Tehát a zsinat határozatképes. A „Nem lelkészek egyházi szolgálatáról szóló törvény" részletes vitáját megelőzően napirend előtti hozzászóló: dr. Hafenscher Károly- Lemondás a 2. sz. Teológiai Bizottság elnökségéről, tagságáról, valamint a zsinati tagságról. Hozzászóló: ifj. Benczúr László Elnök a lemondást tudomásul vette. Az ülés befejezése előtti hozzászóló a napirenden kívüli bejelentéshez: Szebik Imre és dr. Hafenscher Károly”. Minden bizonnyal utódaink levéltári polcain a fentiekhez hasonló, száraz, ténymegállapító jegyzőkönyvi mondatok fogják csak őrizni törvényalkotó zsinatunk ülésszakainak - üléseinek eseményeit. Az egy sorban leírható szavak az objektivitás pajzsa mögé bújva képtelenek súlykülönbséget jelezni információ és információ között.- „A stiláris javaslat megvitatása mellett a Zsinat a Bizottság által előterjesztett szövegét nem módosította.”- „Lemondás a 2. sz. Teológiai Bizottság elnökségéről, tagságáról, valamint a zsinati tagságról.” Két kiragadott mondat két zsinati jegyzőkönyvből. Lehet, hogy a stiláris javaslat megvitatása addig' sem tartott, mint ameddig a döbbent csend, amit dr. Hafenscher Károly bejelentése és az érvek felsorolása okozott. Félreértés ne legyen: A példán keresztül nem az volt a szándékom, hogy a törvény mondatainak stiláris javítását másodrendű dolognak tartsam. Az első ténymegállapítás eszmei értéke azonban eny- nyi: az előterjesztett szöveg jelentősebb vitára nem adott okot. A lemondásról szóló idézet is csupán száraz ténymegállapítás. Nem több mint a már sajnos sokadszor előforduló lemondások egyike. (Mert volt, aki nem vállalta tovább a zsinati munkát elvi okokból, sok egyéb más munkára, vagy idős korára hivatkozva. Volt, aki tisztségéről mondott le, hogy felrázza egy kicsit a zsinatot, vagy nem tudta magáévá tenni a zsinat többségi elhatározását, vagy egészségi állapota nem tette lehetővé a többletterhelés vállalását.) Dr. Hafenscher Károly több indokot is felsorakoztatott. 1.) Teológiai súlyának egyházunkon belüli értékelését. 2.) A zsinat időbeli elhúzódását és megváltozását látva, idegennek érzi már magát zsinati társai között. 3.) Idősebb korára hivatkozva, nem kíván az utánunk következő generációk egyházszervezeti életébe beleszólni. A bejelentésnek a zsinat tagjaira gyakorolt érzelmi hatását a jegyzőkönyv természetszerűleg nem tartalmazhatja. Megdöbbenésemnek, megrendülésemnek magam is az indokok elhangzása után hangot adtam. Lelkem azóta sem nyugodt, hiszen zsinati lelkipásztoromnak tarthattam és szeretném továbbra is megtartani őt. Érzelmek nélkül ma sem tudnék írni a számomra ily szomorú, kételyeket okozó jelenségről, ezért hadd álljanak itt Szebik Imre püspök zsinaton elhangzott komoly, rábeszélő szavai, melyeket mint jegyzőnek, módom volt a magnetofon szalagokról lehallgatva, szó szerint leírni: „Elnök úr, Tisztelt Zsinat! A szünet bejelentése előtt nem a törvényhez kívánok hozzászólni, hanem ezen az ülésen dr. Hafenscher Károly zsinati atya által történt bejelentéshez. v ,,A bejelentésben szexepeit jegy fájdalmas megjegyzés, nevezetesen, hogy teológiai súlyát az egyházon belül alig mérik. Te'riité&éH'éséd ridfyon nehéz bárkinek a teológiaijelentőségét és súlyát mérni vagy megítélni. Engedtessék meg azonban az, hogy úgy is, mint az országos elnökség egyik tagja, elmondjam, a teológiai súly attól is függ, hogy melyik mérlegre helyezzük az illető sse- mélyt vagy az illető személynek a munkásságát. Ha azt nézzük, hogy dr. Hafenscher Károly testvérünk a Zsinat Teológiai Bizottság elnökeként milyen munkát végzett, akkor a zsinat egészének elismerését váltja ki az O tevékenysége. Ezt jó lelkiismerettel merem mondani. Ha azt nézzük, hogy a Teológiai Bizottság milyen hozzászólásokkal járult hozzá a zsinat munkájához, akár a Preambulumra gondolok, vagy a kérdések mély teológiai megközelítésére, akkor is olyan elismerést vált ki mind személye, mind teológiai súlya, ami aligha mérhető, vagy aligha hasonlítható más személyhez. Igaz, hogy másnak nem is volt ilyen feladata a zsinatban. Másfelől, ha a Lelkipásztor szerkesztését nézzük, akkor jó lelkiismerettel mondhatjuk, hogy egyházunknak az a legmagasabb teológiai színvonalat kölcsönző folyóirata, amely országosan elismerést vált ki. Joggal illeti esetleg egyéb kiadványainkat kritika, vagy a teológiai felszínességnek megjelölése, a Lelki- pásztorra ez nem jellemző és ha valakinek a teológiai súlyát mérni kívánjuk, akkor ezen a mérlegen, ami nem patika-mérleg, hanem sokkal nagyobb, biztosan dr. Hafenscher Károly az elsők között található. Én tudom, hogy említhetnék olyan mérleget is, amelyik gondot jelentene a tekintetben, hogy súlyozzuk, esetleg egy véleményen legyünk, mégis a zsinat előtt szerettem volna elmondani azt, hogy Hafenscher Károly doktornak a teológiai munkáját én személy szerint is, de úgy érzem az egyházunk egészében is nagyra értékeli, becsüli. Tisztelik őt. És hadd tegyem hozzá, ha 69 éves is, nagy szükség van arra, hogy nyugdíjasok életbölcsességgel, tapasztalattal rendelkezvén, közöttünk a munkában részt vegyenek. Biztosan a fiatalok ha nem értenek egyet az idősebbek véleményével, úgyis leszavazzák, azt amit netán mi javasolnánk, másfelől az aktívak sokszor a zsinati kérdésekben olyan mélységig nem tudnak elmerülni, mint ahogy az megadatik egy nyugdíjasnak, akinek talán több ideje van, mint nekünk. Ezért is veszteségnek érezném, ha dr. Hafenscher Károly testvérünk a zsinati tagságról lemondana. Sőt erről a helyről is bizalommal kérjük, fontolja meg döntését. Azt gondolom, a zsinat tisztelettel tekint nemcsak ősz hajára, hanem személyiségére, eddigi teológiai munkásságára. Deák téri lelkészi szolgálatra éppúgy mint nemzetközi síkon elvégzett feladatvégzésére." Utóirat: Kedves Hafenscher Károly! Egy lelkésznek éreznie kell, hogy vannak körülötte emberek, akik igénylik a vele való lelki közösséget, figyelik gondolatait, számítanak véleményére, bölcs tanácsára és felhamozódott tudására. Ha marasztaló kérésünknek nincs eredménye, azt is megértjük, hiszen mindnyájunkat próbára tesz az elhúzódó munka. Amit elvégeztél közöttünk, az is kerek egész és zsinatunk további munkájához irányt mutató. Amit egyházi életünk más területén el kell, hogy végezz, ahhoz Istentől kérünk számodra is erőt, kitartást és hosszú életet, megköszönve mindazt, amit Őérette és a mi javunkra tettél. Ifj. Benczúr László A zsinat jelzőharangja
