Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-07-23 / 30. szám
Zsinati Híradó 1995. július 23. A nemlelkészek egyházi szolgálatáról A zsinat 17. ülésszaka elfogadta a Nemlelkészek Egyházi Szolgálatáról szóló törvényi fejezetet, amely része az Egyházi Szolgálatról szóló törvénynek. A fejezet logikailag e törvény általános részéhez kapcsolódik, amelyet a zsinat 14. ülésszakán, 1994. januárban fogadott el (Zsinati Híradó, 1994. jan. 23.). A fejezet tervezetének első címe „önkéntes egyházi munkások” volt, de ezt a zsinat - tekintettel az alkalmazott munkásokra - még az általános vita során megváltoztatta. A törvényi fejezet első címe általános rendelkezéseket tartalmaz. Az első pont két alapvető dolgot rögzít: 1. az egyház szolgálata tagjainak hitéből következik, így a bizonyságtétel nem csak a lelkészek, hanem minden egyháztag küldetéséhez hozzátartozik. - E pozitív tételhez kapcsolódik egy feltétel: 2. nyilvános szolgálatot az egyháztagok is - ahogyan a lelkészek is - csak megbízatás alapján végezhetnek. Az általános rész további pontjai meghatározzák, hogy ki az egyházi munkás, milyen szolgálatokat végezhet, mit vár el tőle az egyház, mi a felelőssége alapvetően, mik szolgálatának a lehetséges munkajogi formái és azt, hogy szolgálatához tájékoztatást kell kapnia. A második cím szól az egyházi munkások megbízatásáról, vagyis a szolgálat munkajogi rendezésének formáiról. A megbízás szólhat alkalmi szolgálatra és szólhat rendszeres szolgálatra. Egyházi munkást rendszeres szolgálattal meghatározott időre szólóan vagy állandó jelleggel lehet megbízni. Egyházi munkást alkalmazhat a gyülekezettől felfelé bármely egyházkormányzati szint, valamint az egyházi intézmények (szeretet-intézmények, iskolák stb.). A törvény meghatározza, hogy I a szolgálat formájának függvényében - melyik vezetői kör adja a megbízást, valamint azt, hogy az egyházi munkás mire tesz esküt. Szól a felmentés kéréséről és meghatározza az egyházi munkás tanítási felügyeletét, illetve az ilyen viták rendezési fórumát. A törvényi fejezet „lelkészi munkatárs” címe a Teológiai Akadémián eredményes záróvizsgát tett, tehát szabályos lelkészképzésben részesült azon személyek - a gyakorlatban általában teológák (nők) - szolgálatát rendezi, akik nem kívánják magukat lelkésszé avattatni. Az utolsó cím rendelkezik a „gyülekezeti munkatársról” mint olyan egyházi munkásról, aki elvégezte a Teológiai Akadémia levelező tanfolyamát. A zsinat teljes egészében elvetette a törvényi fejezet tervezetében a bizottság által beterjesztett „Nemlelkészek eseti és rendkívüli szolgálata" címet, amely az egyházi munkásoknak a szentségekkel való - kivételes jellegű - szolgálatát javasolta rendezni. A szakasz elhagyásában érvényesült az az elv, hogy az eseti és rendkívüli szolgálatot nem kell törvényben rendezni, ami viszont értelemszerűen azt jelenti, hogy ilyen kérdésekben a törvény általános rendelkezéseit kell alkalmazni. Néhány szó az általános egyházi szolgálatról A nemlelkészek szolgálatáról szóló törvényi fejezet kidolgozása és vitája során olyan kérdések merültek fel, amelyek az evangélikus egyház alapvető kérdései közé tartoznak. Nem véletlenül döntött úgy a zsinat 15. ülésszakán, hogy a törvénnyel kapcsolatosan a 2. sz. Zsinati Teológiai Bizottság is foglaljon állást. Legáltalánosabban a kérdést így fogalmazhatjuk meg: vajon hogyan kell szabályozni a „laikusok" szolgálatát az evangélikus egyházban ? A megfelelő teológiai kérdés: mi a „hívek” (laikusok, világiak) szolgálata és mi a lelkészeké. - Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a „nemlelkész”, mint egyházrendi fogalom, az evangélikus egyházban nem létezik, ezért az elterjedt kifejezések mind a római egyházból származnak. - Konkrétabban a kérdés így fogalmazható meg: „Milyen egyházi szolgálatot kell a Teológiai Akadémia nappali tagozatának sikeres elvégzéséhez kötni és mit nem kell ahhoz kötni.” - Emögött megbújik egy másik kérdés: micsoda a római katolikus vagy a keleti ortodox pap és micsoda a protestáns lelkész; más szóval : mi a helyes tanítás az „egyetemes” és a hivatásszerű papságról? Vannak olyan álláspontok, amely szerint, ha egy egyháztagot felhatalmazunk katecheti- kai vagy igehirdetői (tehát istentiszteleten prédikáló) szolgálatra, nem feltétlenül hatalmazhatjuk fel a szentségekkel való szolgálatra vagy a kazuá- lis szolgálatokra. Más álláspont szerint a gyülekezeti szolgálatok lelki vezetéséhez. gyakorlati szervezéséhez, más munkatársak szolgálatának az irányításához kell a legigényesebb felkészítés. Aztán következik a tanítás, a ka- techetikai szolgálat. A liturgia végzéséhez szükséges ismeret pedig olyan természetű, amelyet el lehet sajátítani az igényes katechézishez feltétlenül szükséges tudomány egy részének megtanulása nélkül is. Ehhez a kérdéshez a 2. sz. Teológiai Bizottság a következő véleményt adta: A címe: „Az általános egyházi szolgálatról” »1. A bizottság megvitatta az egyházi szolgálat kérdését, a lelkészek és minden hívő vonatkozásában. Egyházunk Jézushoz kötött biblikus tanítása alapján a bizottság tagjai úgy látják, hogy minden kereszténynek, van szolgálata. - 1 Pt 2,9-re: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az 0 csodálatos világosságára hívott el minket.” — Ezért minden egyháztagot biztatni kell hitéből fakadó és adottságainak megfelelő szolgálatra, felajánlva a szolgálat drága lehetősége mellett az arra való felkészítést is (Ef 3,16-19: megerősödni belsőleg a Lélek által, meggyökeresedni szeretetben, felfogni az Isten igazságának titkát, megismerni a Krisztus szeretetét, teljességre jutni az Istenben). 2. A Szentírás alapján, amelynek középpontja Jézus Krisztus, és a józan emberi rend alapján úgy látjuk, szükséges hogy- a szolgálat végzésére mindenki - lelkész és nemlelkész - felkészüljön, mindenkit felkészítsenek ;- a szolgálatra való alkalmasság szempontjából mindenkit megvizsgáJjanak;- a szolgálatra mindenkit meghívjanak vagy kiküldje- nek;- és a megbízást a szolgáló felelősen vállalja. 3. Szolgálatunk alapja az élő Krisztus. A szolgálatot végző életével hitelesíti szavait és egész szolgálatát. Bár a szolgálat hordozza is a szolgát, ez mégis az alkalmasság fontos kritériuma. 4. A szolgálatot végző nemlelkésznek is megbízást (kiküldést) kell kapnia és azt vállalnia úgy, ahogyan azt például a vonatkozó törvénytervezet javasolja. 5. Ami a felkészítést illeti: 5.1. Az igehirdető sajátos szolgálatában különös hangsúly van a tanítás mellett az evangélium hitébresztő, hiterősítő és gyülekezetépítő hirdetésén. 5.2. Az oktatás szolgálatára úgy kell felkészíteni, hogy a nemlelkészek is elsajátítsák a tananyag mellett a szükséges alapismereteket és háttéranyagot, legyen módszertani ismeretük és képesek legyenek vezetni a tanítási órát. Az egyházban végzett tanítószolgálat nem képzelhető el hitébresztő es lelki vezető funkció nélkül. 5.3. A lelkigondozói szolgálathoz elengedhetetlennek tartjuk a lelkipásztorolási szakismeretet és a titoktartásban való megbízhatóságot. 5.4. A diakóniai szolgálatban fontos a szociális és az egészségügyi szakismeret. 5.5. A szervező munka többféle. A nemlelkészek esetében ez lehet szórványközösség vagy gyülekezeti réteg összetartása- vezetése, és lehet az egyház igazgatási vonalán végzett szaktisztviselői tevékenység. Mindkét esetben szükség van a szakterületen való szakmai jártasságra, és emellett vezetési, illetve adminisztratív készségre és ismeretre. 6. Keresztelési, konfirmációs, úrvacsorái, esketési és temetési szolgálatot - egyházunk hagyó1 mányos rendjét és az ökumenikus kontextust figyelembe véve felavatott lelkész végezze. Rendkívüli helyzetben e szolgálatok végzésével nemlelkészt is meg lehet bízni, azzal a feltétellel, hogy felkészültsége az adott szolgálatra megfelelő és a gyülekezet elfogadja személyét és szolgálatát.« Eddig a teológiai vélemény. A kérdés teológiai kifejtésére nem vállakozom, de szeretnék emlékeztetni néhány reformá- tori írásra., * Dr. Luther Márton: A keresztyén ember szabadságáról (1520) című munkájában így ír: »(14) ... Jézus Krisztus ... király és pap, csakhogy lelki értelemben. ... Az 0papsága nem külső mozdulatokban és ruhákban nyilvánul, mint ezt az embereknél látjuk, hanem lélekben, láthatatlanul nyilvánul, olyan- Jörmán, hogy 0 Isten színe előtt szüntelenül képviseli övéit, és önmagát áldozta fel értük, és mindazt megteszi, ami egy kegyes pap kötelessége. „0 könyörög érettünk”, mint Szent Pál mondja (Róm 8), és tanít minket bensöleg a szívben. Ez a kettő a pap sajátos tiszte; mert ilyenformán könyörögnek és tanítanak a közönséges, emberi, ideigvaló papok is. (16) Ezenfelül mi papok is vagyunk; s ez még sokkal több, mint a mi királyságunk, mert papságunk tesz minket méltókká arra, hogy Isten elé lépjünk és másokért könyörögjünk; mert Isten elé állni és könyörögni, ez kizárólagos papi jog. Úgy vásárolt meg minket Krisztus, hogy mi lelkileg eg) más elé állhatunk és könyöröghetünk, mint ahogy a pap testileg a nép elé áll és könyörög. Aki azonban a Krisztusban nem hisz, annak ... még az imádsága sem kedves, nem is hat fel az égbe. (17) Kérded, mi hát a különbség a keresztyénségben a papok és a laikusok között, hogyha mi mindnyájan papok vagyunk? Feleletem: ... a Szent írás más különbséget nem ismer, mint hogy a tudós és felavatott egyéneket szolgáknak és sáfároknak (ministri, servi, oecono- mi) nevezi, akiknek az a hivatásuk, hogy a Krisztust, a hitet és a keresztyén szabadságot prédikálják. Mert hát bár mi mindnyájan egyformán papok vagyunk, mégsem szolgálhatunk, sáfárkodhatunk és prédikálhatunk mindnyájan. (lKor 4.)« Luther Mártonnak ez a korai (a kiközösítés előtti) irata megalapozza az egyetemes B lelkész és laikus - papság forrását és lényegét. A megváltott- ság szabadságával együtt kaptuk Krisztustól azt, hogy másokért könyöröghetünk. Ezt a tisztünket és szabadságunkat tehát semmiféle dogmatikus megfontolásnak, szervezeti vagy liturgikus rendnek, egyházkormányzói akaratnak nem lehet alárendelni. - Megvilágítja a papi hivatás specifikumát is: az a prédikáció. Doktor Luther Márton Kis Kátéjából (1529) két kiemelés kívánkozik ide: »A családfő ilyen egyszerűen tanítsa a tízparancsolatra, a hiszekegyre, a miatyánkra, a Szent Keresztség szentségére, az Oltáriszentségre házanépét. A családfő így tanítsa házanépét a reggeli és az esti áldásra, az asztali áldásra és a hálaadásra.« A Kis Kátéban tehát Luther Márton tanítási feladatot is meghatároz minden megkeresztelt felnőtt keresztyén számára. Ezt tekinthetjük a felkészülés és egyúttal a tanítási feladat minimumának. Az Ágostai Hitvallás (1530) XIV. cikkelye szerint: »a mi gyülekezeteink pedig az egyházi szolgálatról azt tanítják, hogy nyilvánosan senki más ne tanítson és a szentségekkel ne szolgáljon az egyházban, csak az, akit erre szabályszerűen elhívtak.« Az Ágostai Hitvallás XIV meghatározza az evangélikus egyház emberi rendjét, amelynek lényeges elemei, hogy a nyilvános tanításra vonatkozik és hogy szabályszerű elhívásról beszél, ami értelemszerűen felkészítést és az ember vizsgálatát, meghívást és a szolgálat vállalását jelenti. Hogyan foglalhatjuk össze a reformátori tanítást? 1. Az evangélikusok az egyházi szolgálatot nem kötik semmilyen megkülönböztetett egyházi méltósághoz, lelki tekintélyhez, és ezért a „közkeresztényeket” nem tiltják el, hanem biztatják a szolgálatra. Tanítják a papság Krisztustól egyetemesen kapott tisztét, méltóságát és szabadságát. (lPt 2) 2. A szolgálat mindenki számára elsősorban Krisztusra mutató, róla bizonyságot tevő vagy méginkább: a Krisztust megmutatkozni hagyó, neki engedelmeskedve a legalkalmasabb tevékenységet kereső munka és élet. 3. A szolgálat emberi rendjének a szabályszerű elhívás elvét kell követnie, ami a felkészítés, a megpróbálás, a kiküldés és a magát-elkötelezés négyességét foglalja magában. így segítjük elő emberi eszközzel az alkalmas, jó szolgálatot, és így korlátozzuk a lelki hatalommal való mindenféle visszaélés lehetőségét. Azt gondolom, mindnyájan egyetértünk abban, hogy mind a bizottsági vélemény, mind az elfogadott törvényi fejezet jól igazodik az evangélium egyházának Jézus Krisztus igéjéhez igazodó tanításához. Thurnay Béla Gyarmati István Mencshelyi lelkész vagyok, a Balatonfelvidéken 5 gyülekezet lelkipásztori teendőit látom el. Két évtizeddel korábbi időszakban 3 lelkész szolgált a most összetartozó társgyülekezetekben. Nemzeti és egyházi átalakulások napi feszültsége ott vibrál a mi gyülekezeteinkben is. A „mi lesz holnap?” - nagy kérdése, a holnap egyháza az egyik legizgalmasabb beszédtémánk a gyülekezetekben. Bibliaórai Első alkalommal a zsinaton megbeszéléseket tervezés és Istennek hála, néhány biztató lépés is követett már. A Veszprémi Egyházmegye póttagjaként nagy várakozással jöttem a zsinatra. Konfirmandusaink is tudják, hogy az egyház törvényalkotó, működési keretet teremtő, jövőt formáló szervezete a zsinat. Az itt folyó munkában nem csalódtam. Sőt hálaadással élveztem, Az egyházi lét, az alkotó egyházhoz tartozás új dimenzióját tapasztaltam meg. Legbiztosabb érzésem, hogy az ülésteremben nem csak emberek foglalnak helyet, hanem a Szentlélek Úr Isten is. Az Ő tüze járta át az idősek mélységes tapasztalatból merítő szavát, a fiatalok jelenre és jövőre való érzékenységét. Krisztus arcát pedig leginkább az egyházáért tenni akaró nemlel- készi küldöttek hivatásukból hozott precizitásában, testvéri áldozatkészségében, odahajló szeretetében láttam kidomborodni. Ezután otthon még többet fogunk imádkozni a Zsinat munkájáért, hogy korlátái ellenére is, a lehető legjobb törvényt alkossa meg. Hornyák tinire 1949-ben a Nógrád megyei Galgagután születtem, ahol jelenleg is élünk feleségemmel és két fiúgyermek ünkkel szeretetben. Az Egri Erdőfelügyelőségnél erdőfelügyelői munkakörben dolgozom. Kis gyülekezetünk presbitériumának 15 éve vagyok tagja, 10 éve felügyelőként munkálkodom lelkészünkkel együtt és a gyülekezetbeli testvérekkel. Tagja vagyok az egyházmegyei ptesbitériumnak is és ötödik éve másodfelügyelő. A zsinat munkájába most, a 17. ülésszakon kapcsolódom be. Ezúton is köszönöm azt a bizalmat, melynek alapján az egyházmegyei presbitérium javaslatára póttagnak elfogadtak. Meggyőződésem szerint igen komoly feladat egyházunkban a zsinat törvényalkotói munkája, ahol minden tagnak erőn felül kell dolgoznia a cél érdekében. A zsinat további munkáját még nagyobb figyelemmel kísérve, kívánok erőt és egészséget, valamint kitartást és ehhez kérem Isten kegyelmét és áldását! Ácsai lelkész vagyok tizenkét éve. A 17. ülésszakon Gáncs Péter zsinati tagunk helyett veszek részt. Első alkalommal vagyok itt. Mckis Adam Dr. I Ionátli Jo/.sel, a zsinat Gazdasági Bizottságának új elnöke Eddig kívülről figyeltem tisztelettel a zsinat munkáját, most - hacsak egy ülés erejéig is - ugyanezt belülről láthatom. Nagyon örülök annak, hogy mindenki felelősséggel és szakértelemmel végzi munkáját. Azt várom, hogy olyan törvények szülessenek, melyek mindenkinek a munkáját segítik, hogy az egyházban minden Isten dicsőségére, Jézus Krisztus evangéliumának terjesztése érdekében történhessen. A ZSINAT 18. ÜLÉSSZAKA október 13-14-15-én lesz a fasori gimnázium dísztermében. Tárgysorozatán első helyen azok a törvényjavaslatok szerepelnek, melyekre a 17. ülésszakon nem került sor: Az egyházi gyűjteményekről Az egyházi kapcsolatokról A továbbiakat az elnökség következő ülésén határozza meg.
