Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-07-23 / 30. szám

Evangélikus Élet 1995. július 23. EE3 |fe GYERMEKEKNEK Jg, A FIAT ALOKNAK BERTALAN FERENC Titok Mama soha nem nevet ki engem. Neki elmondom az álmom. 0 is elmeséli a titkait, és nem csodálkozik, hogy csigabiga-háton az Óperenciáson túlra jött velem. Van, amire emlékszik is. OLIVÉR ÉS A JÓISTEN FERI BÁCSI JÁTÉKAI Olivér és a „Rőtfejű” Olivér a pékség előtt áll, bal hóna alatt egy cipó, a jobb kezében pedig szatyor teli zsemlével. Látja, amint a „Rőtfejű” a tizenhetes számú házból keresztülrohan a té­ren, a kút mellett. A kút vaskerítése előtt utoléri a kis Tó­nit. Kitépi kezéből az iskolatáskát, és felakasztja magasan Tóni feje fölött a kerítésre. Tóni elsírja magát. A Rőtfe­jű meg szétterpesztett lábakkal áll és nevet. Nagyobb és erősebb, mint Tóni, sőt Olivérnél is nagyobb és erősebb. Most meg fellöki Tónit, aki szívszaggatóan bömböl. , Jóisten”, szól Olivér, „muszáj nekem ezt végignézni?” „Ez tényleg nem várható el tőled”, feleli a Jóisten. • „Csináljunk valamit!” mondja Olivér. Odarohan, a ke­nyeret a kút szélére teszi, a zsemlésszatyrot meg fel­akasztja a kőgolyók mellé, azután leveszi Tóni táskáját. „Futás, Tóni!” Tóni a zokogástól még csak meg sem tudja köszönni a segítséget. „Te szánalmas kis béka!” sziszegi a Rőtfejű. „Mit avat­kozol te bele? Na válj csak!” Aztán jól sípcsonton rúgja Olivért. „Aú, ez fájt!” mondja Olivér. „De nem bírom, ha Tó­nit hecceled. Gyáva dolog: egy ilyen nagy dagi egy olyan kis vékonyság ellen!” „Azt hiszed kíváncsi vagyok a véleményedre...”, dör- mögi a Rőtfejű. „Te taknyos!” Leköpi Olivért, és elmegy. „És most?” kérdi Olivér a Jóistent. „Most türelmesnek kell lennünk vele”, feleli a Jóisten. „Még le is köpött”, mondja Olivér. „Mindkettőnket le­köpött”, mondja a Jóisten. „Nem, nem!” ijed meg Olivér. „Csak engem!” Másnap a korcsolyapályán találkozik a Rőtfejűvel. A Rőtfejű meglöki: „Mamakedvence! Hátulgombolós! Anyámasszony katonája!” „Te vagy az anyámasszony katonája!” válaszol Olivér. Á következő nap az óvodánál találkoznak. A Rőtfejű a iishúgát viszi hazafelé. Kézen fogja, úgy vezeti át az úton. Elpirul, mikorméglátja Olivért. edlüeló, te nagys»ájú!”ii.vm.» .,, Te vagy a nagyszájú”, válaszol Olivér barátságosan. „A harmadik napon egy keskeny hídon találkoznak. A Rőtfejű az anyukája mögött masírozik, és két nehéz szatyrot cipel, teli gyümölccsel és zöldséggel. Még a két füle is elpirul, amikor megpillantja Olivért. „Heló, te kavarógép!” „Engem Olivérnek hívnak”, mondja Olivér, és utat en­ged Rőtfejűnek és édesanyjának. „És téged hogy hív­nak?” „Jánosnak”, feleli Rőtfejű. „És ha még egyszer Rőtfe­jűnek nevezel, úgy beléd rúgok, hogy felszállsz az üstökö­sökig!” Olivér oldalról jobban szemügyre veszi Jánost. „Sze­rintem nem is olyan rossz a hajad”, mondja elcsodálkoz­va^ • Rőtfejű anyja is hátrafordul. „Ezt mondom én is min­dig Jancsinak!! Nekem is tetszik a hajszíne, de a legtöbb gyerek csúfolja miatta...” „Felejtsd el őket, ne is figyelj rájuk” mondja Olivér Já­nosnak. „Szia!” „Szia!” dörmögi Rőtfejű. Megfejtések A június 18-i számban megjelent „Kemény dió” cí­mű feladvány helyes megoldása: Olyan örömöt, mint a forrás... Megfejtők: ifj. Bors Zoltán (Felpec); Bunditv Ede (Soltvadkert); Donáth Ferkó (Ózd); Fancsali Ifjúsági Kör; Hibácskay Andrea (Békéscsaba); Illés Adél (Egyházasdengeleg); Kardos Anita (Fancsal); Kollár Tamás (Dunaegyháza); Lőrinczi Istvánná (Legénd); Marthon Ildikó (Bököd); Mersva Ildikó (Vácegres); Németh Csilla (Somlószőlős); Schaadt Nóra (Bonyhád); Zalán Péter (Budapest). A szerencsés nyertesek nevét ezúttal aláhúzással jelöltem meg! * Lapunk június 25-i számában jelent meg a „Csak hasonló” című fejtörő, ahol meg kellett találni a két nagyon hasonló kép közötti különbözőségeket. Ez a következő olvasóinknak sikerült: Bárány Zsuzsanna (Oroszlány); ifj. Bors Zoltán; Donáth Ferkó (Ózd); Fancsali Ifjúsági Kör, Illés Adél; Kardos Anita: Kis Gabriella (Oroszlány); Lőrinczi Istvánná; Mersva Ildikó; Nuszpel Mónika és Krisztián (Soltvadkert); Papp Edit (Kisbabot); Zalán Péter. Humorzsák Egy férfi bebocsátást kér a mennyországba.- Ha volt egy bátor tetted az életedben - mondja Szent Péter -, akkor beengedlek.- Volt. Egy alkalommal focimeccset vezettem, és ti­zenegyest ítéltem a hazai csapat ellen.- Remek - szól Péter. - És mikor volt mindez?- Úgy öt perce. * Mark Twaintőj a híres írótól egyszer megkérdezte egy ' újságíró, hogy mi a véleménye a mennyországról és a po­kolról?- Nem szívesen nyilatkozom - mondta -, mert mind­két helyen vannak barátaim. GYERMEKNAP lesz Esztergomban 1995. augusztus 26-án! A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. Kossuth, ThökölyBocskay emléke a nagyvilágban napjainkban... A Millenniumi PROHÁSZKA LÁSZLÓ emlékmű, a Buda- . vári szoborkalauz Pot*QllrfAlQCAir és a nagyon értékes AJCtl CUlgUldSUA Szoborsorsok után Barangolások cím­mel jelent meg Prohászka László legújabb könyve. Kis alakú, alig száz­oldalas könyv, szí­nes útirajzokkal, vagy még inkább magyar emlékek keresése a világban. A hazai művészet- történeti kiadvá­nyok után most külföldre hívja ol­vasóit, akik pedig már jártak az általa említett városokban, kellemes órákat szerezhetnek ma­guknak az emlékek felidézésével. Érdekessége a könyv­nek, hogy kevésbé ismert városokat, vidékeket keres fel és mindenütt a magyar kapcsolatokat, régi magyar em­lékeket keresi. így jutott el Londonban a Kensington Gardens szépen gondozott zöld gyepétől a West End egyik kis utcájába, ahol egy egyszerű háromemeletes ház bejárati ajtaja mellett „azúrkék kerek táblán büszke, fe­hér betűk hirdetik: Louis Kossuth (1802-1894) Hungarian Patriot stayed here.. Chepstow Villas 39.” ,„A magyar forradalom és szabadságharc főhajtásra kötelező, távou emlékhelye”. Ha valakit arra visz útja, jó lenne, ha fényképpel megörökítené az emléktáblát. (Gondolom, a szerző is ezt tette.) ____Ttirictnelsnsl/tinls Issi-rül hnn\>nn fal az Alsóvárosban, a Bástyasétány parkjában lévő hatal­mas emlékműre, mely a reformáció legkiemelkedőbb hőseinek kőbevésett alakjait őrzi, s melyről 1946-ban írt Illyés Gyula - a reformációért küzdő államférfiak kö­zött említve a bihari nagyurat, az evangélikus Bocskai Istvánt. „Száznegyvenhármat léptem, ez a hossza az emlékműnek. Hírnök, ki megölt milliók végtisztességét hozza, úgy mentem el a szobor-sor előtt. Kálvin, Knox, Faréi, Bézaü S bika-fővel a hadrakelt hit zord hadnagyai, a Vilmosok! és Coligny és Cromwell - ők néztek rám - s a szablyás Bocskay!...” Londonból, Genfből a Szebeni-havasok vadregényes tájai felé viszi olvasóit a távolesőre is figyelve: észreveszi az „apró erődtemplom” közelében a Christian feliratú táblát. Az egykor Kereszténysziget nevet viselő kicsiny helységben választották 1690-ben Erdély fejedelmévé Thököly Imrét. (A mindig hazai virágokkal borított sír­ját nem régen látogattuk meg „a késmárki evangélikus templom mauzóleumának márványos csendjében” - Sch. P.) Barangolásai során eljutott Prohászka László Kisbaconba, a kis székelyfaluba, a nagy mesemondó, Benedek Elek „takaros, sárga falú, tomácos” lakóhá­zába. Látta az ősi parkban a Bánffy-kastélyt Bonchidán, és feljegyezte Tamási Áron szavait Bánffy Miklósról: „Nemcsak gróf volt és gazdag ember, ha­nem szellemileg is fényűző ezermester.” Bemutatja az isztambuli „Héttorony” szomorú épületét, ahol sok ezer magyar raboskodott, a várnai csata színhelyét, Prága és Kolozsvár sárkányölő Szent György szob­rait, Márton és György magyarországi művészek al­kotását, Kós Károly sztanai „Vaijúvár”-áí, II. Rákóczi Ferenc borsi szülőházát... Oldalakon át lehetne ismer­tetni ezt a kis - történelmi emlékeinket felelevenítő könyvet, sajnos hely hiányában nem tehetem. Érdemes elolvasni! Két együttes fiatal muzsikusokból A hamburgi Egyházi Napok magyar ökumeni­kus küldöttségé­ben fiatalok is he­lyet foglaltak. Ókét elsősorban mint zenészeket hívták, illetve küldték ki Ham­burgba. Az egyik együttes a Teológi­ánk hallgatóiból alakult PROMISE EGYÜTTES volt, a másik a debrece­ni református is­kolák növendékei­nek RÉZFÚVÓS EGYÜTTESE. Őket és ottani szolgálatukat igyek­szem most bemutatni e néhány sorban. PROMISE EGYÜTTES Úgy alakult a helyzet, hogy 1991 őszén a teológiai hallgatók között többen akadtak, akik valamilyen hangszeren játszani tudtak és ezt nem csupán maguk szórakoztatá­sára tettek, hanem zenekart alakí­tottak. Nem határozták meg, hogy csupán gitár vagy más hangszerből álljon az együttes „készlete”, ha­nem ami volt, azt hangolták össze, így alakult ki az az együttes, amely most az Egyházi Napokon is részt vett és többször szerepelt közmeg­elégedésre. A zenekar tagjai: Aradi György (basszus gitár és bőgő), Aradi And­rás (gordonka, cseUó), Smidéliusz Péter, Baranyay Csaba, Smidéliusz András (gitár), Lénárt Viktor és Birgit Jenik német ösztöndíjas hallgató (fuvola) és Kutyej Pál (trombita). Szerepléseik általá­ban alkalmiak, de elég rendszere­sen előfordultak már a Kőbányai Gyülekezet Kápolna-színpadán, a Turbina utcai szociális központ­ban és természetesen a Teológián is. Eddig mintegy 30-40 koncertet tartottak. Amikor művészi céljaikról kérdezősködtem, ezt felelték: „hi­tünk megélését mai nyelven, költői módon szeretnénk mai embereknek átadni. ” Ezt a szándékot jól képvi­selték az Egyházi Napokon is. Igen sok hallgatójuk volt, ahol csak sze­repeltek. Meghívást kaptak már az első napon a külföldieket üdvözlő összejövetelre, több templomban is felléptek, főleg ifjúsági rendez­vényeken. Volt „utcai” zenélésük is a vásárváros területén. Csütörtök este a Szt. Petri temp­lomban úrvacsorái istentisztelet volt a külföldi résztvevők szolgála­tával. Ebben a zenekar is helyet kapott, hiszen az istentisztelet li­turgiái részeit különböző nyelve­ken, különböző felekezetek kóru­sai vagy zenészei adták elő. Volt ott finnek által énekelt introitus, afrikai ortodox egyházi kórus éne­kelt Kyrielt és glóriát, etiópiaiak hozsannáztak és ezek között a hit­vallást a Promise együttes énekelte. Egyik legnívósabb szerzeményük a Niceai hitvallás „megzenésítése” az adott hangszerekre. Ezt adhatták ők annak az istentiszteleti közös­ségnek. Ellátogattak a vásárvárosban egyházunk kiállítására is. Mellet­tünk volt a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat kiállítása. Itt ül­tek le zenélni, toborozni a közön­séget, hogy hallgassák a zenét és megnézzék a kiállításokat. Képün­kön is ezt mutatjuk be. Végül azt kérdeztem, hogy honnan veszik a szövegeket a ze­nélésükhöz. Ady Endre, Dsida Jenő, Weöres Sándor versei sze­repelnek gyakran, de vannak „sa­ját” szövegeik, verseik is. Birgit Jenik ezeket részben németre is lefordította. Az együttes megmaradt, annak ellenére, hogy néhányan már se­gédlelkészek lettek. A zene iránti szeretet vagy a zenélés közben ala­kult barátság - ki tudja melyik, vagy mind a kettő - összetartja őket. Adjon Isten nekik kitartást további szolgálatukhoz. Eddig már két kazettájuk is megjelent: Imádság idegenben (1991) és Esőváró (1994). Kapha­tók a Teológiai Akadémián. DEBRECENI EGYHÁZI RÉZFÚVÓS EGYÜTTES Debreceni teológusok, tanárkép­zősök és szakközépiskolások alakí­tották meg az együttest, főként azért, hogy templomokban, gyüle­kezeti alkalmakon zenéljenek. Mottójuk: „Lelkünk a buzgóság szárnyain Hozzád emelkedik. Mint egyházi rézfúvós együttes, ebben sze­retnénk eszköz lenni, egy szál toll lenni csupán, a buzgóság szárnyán, mely az ember lelkét Isten felé eme­li. ” Vezérigéjük: „aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld 11,25) Az együttes repertoárjában klasszikusok (Bach, Pezel, intrá- dák), valamint reneszánsz, korai barokk és barokk művek szerepel­nek. Nekik is kijutott bőven a szol­gálatból. A Szt. Petriben tartott is­tentiszteleten más fúvósok között ők is szerepeltek a bevezető és záró zenei részekbeh. Több összejövete­len voltak zenei keretben szereplők a különböző előadói helyeken. Szombat délután a magyar cso­port meghívást kapott Hamburg egyik külvárosába, Wedelbe. Itt a gyülekezet lelkésze a magyar szár­mazású Weisz Jenő lelkész kalau­zolta csoportunkat és többek kö­zött Schulau- ba, a tengerről érkező hajók kikötőjébe is elveze­tett. Itt játszottak néhány számot az összegyűlteknek, majd tisztele­tünkre köszöntésképpen a magyar nemzeti himnuszt játszották el hanglemezről.. Az esti istentiszte­leten is több számmal szerepeltek. Az együttesben 2 trombita, 2 harsona, kürt és tuba szólaltatta meg az előadott darabokat. Mindkét együttes fegyelmezett, tisztán csengő és jól felkészült szolgálatával szép elismerést szer­zett a magyaroknak az Egyházi Napok közösségében. tszm , Jubál volt atyja minden síposnak és lantosnak... akkor kezdték segítségül hívni az ÚR nevét” Mózes első könyve 4. fejezet JUBÁL 95 Gödöllő szeptember 2-3. A már hagyománnyá váló Gödöllői Keresztyén Könnyűzenei Találkozóra váijuk zenekarok, szólóénekesek, pantomimcsoportok, képzőművészek jelentkezését. Az idei programról előzetesen: Szeptember 2. szombat: de. 10.00-től szabadtéri fellépések du. 13.00-16.00 zenekarok próbája . ' a Petőfi Művelődési Központban du. 17.00 a Jubál 95 megnyitása (koncertek 22.00-ig tartanak) Szeptember 3. vasárnap: de. 10.00-től közös istentisztelet modem ökumenikus liturgiával du. 14.00: A Jubál 95 koncertjei. Távollakók számára szállást, fellépő zenészeknek étkezést biztosítunk! Hangszerbörze, kazetta- és könyvárusítás, híres külföldi zenészek, toplista, a zenekarokról... ajándékok! Jelentkezési cím: Győri Johanna: Budapest 1204 Ady 89. Tel/fax/üzenet: 283-01-48 Este a székelyeknél Este a székelyeknél jártam. Hűvös, időtlen este volt. Beszélgetés, valami harapnivaló a harapnivaló, friss le­vegőn. Panaszos dal, lento rubato, majd víg tánc, alleg­retto. Aztán újra a dal, majd megint a tánc, végül ismét a dal. Utána medvetánc, sirató melódia, majd kicsit ázottan kanásztáncot kezdtünk járni. Ötven éve halt meg Bartók Béla - a zeneszerzők között az egyik legnagyobb. És hetven éve született Pierre Boulez - a zeneszerzők között az egyik legna­gyobb karmester. A Deutsche Grammophon ki­adó nemrég lemezsorozatba fogott vele, s ő legtöbb fel­vételéhez Bartók-műveket választott. És a Chicagói Szimfonikus Zenekart, egykor Reiner Frigyes, nemrég Solti György zenekarát. A háttérben tehát je­lentős Bartók-előadói tradíció húzódik meg. S az előtér­ben a hetvenéves muzsikus, aki néhány hete megjelent lemezén ideálisan ötvözi a tiszta szerkezetet felmutatni akaró kortárszenés megközelítést és az expresszív elő­adói szabadságot. Bartók megközelítésében a struktúra felmutatására koncentrál, játék és díszítés csak ezután következik.. Sosem hangoskodó vagy keménykedő, sőt a zenekari hangzás könnyű egyensúlyára törekszik, s tem­pói sem sietősek. A Tánc-szvit is inkább lassú, mint­sem gyors. Nincsenek kiélezve a kontrasztok, a tételvégi csendes strófákat, gyönyörű éjszakai zenéket sem állítja élesen szembe a fergetegesen sodró táncokkal. Olyan mélyen jár a zenében, olyan apró részletekig menően is­meri Bartók muzsikáját, hogy a darabok igaz valóját minden külsődleges karakterizálás nélkül is fel tudja tár­ni. A kimért pontosságnak és a lazaságnak ez az ideális játéka bizony ritka. S ritka az is, hogy valaki a Magyar képeket diri­gálja. Az Este a székelyeknél, a Medvetánc, a Melódia, a Kicsit ázottan és azÜrögi ka nász­tánc mind régi zongoradarabok, amelyeket Bartók 1931-ben zenekari szvitté öltöztetett. Ez az angolok ze­nekari miniatúráihoz hasonlít: tájak, hangulatok ihlette rövid, festői karakterdarabok, brit földön gyakran halla­i ráírat _A/fifiJntt tíJtnlrnrrm vnlnb-i _ \Tr\_rfn T±n**Alr c /i-> an gol idill, ugyan! -, menjünk vissza 1910-be! Ekkor ír­ta Bartók a lemezen ugyancsak hallható Két képei. Nem sokkal előbb Frederick Delius Franciaországban élő brit komponistával, a zenekari miniatúra jeles mes­terével találkozott. Leveleztek is, és a magányos magyar zeneszerző Kodály után legjobb barátjának nevezte őt. Hatott a Két képre ő is, nemcsak a Képek szerzője, Debussy. Hogy mifelénk zenebarát nem ismeri, muzsi­kus nem játssza, nagy veszteség s tudatlanságról beszél a nemtörődöm legyintés. Bartók magyar előadót keresett Delius egyik alkotásának. Ma találna ? Saját Két képével sem sokkal jobb a helyzet! Hányán ismerik a Virág­zást és a Falu táncát szerzője halála után ötven év­vel, születésük után nyolcvanöttel? Pedig nagyon értékes zene, az emelkedő felső szakaszát mássza meg éppen a zenekarra író Bartók, közeledvén a fennsíkhoz. Ahová mint zongorára író komponista, maga is pia­nista, már felért. A Magyar képek eredeti, zongorás vál­tozatai ekkoriban, 1908 és 1911 között keletkeztek. Az Este a székelyeknél nincs három perc sem. Roppant egy­szerű kompozíció - és benne egy egész világ tárul fel klasszikus szépségben. Az öt kis epizódból álló miniatú­ra egyszerűsége és elementáris hatása Matisse 1910-ben, éppen a Magyar Képekhez felhasznált zongoradarabok keletkezése táján festett Zene című képéhez hasonlít. Ábrázolásmódját tekintve is pár lehet a kettő: végtelenül egyszerűek, dísztelenek, mint Michelangelo kétség- beesetten lefaragott Rondanini Pietája. Fennáll a párhuzam az ábrázolás tárgyát tekintve is. Ésti, zenés, tár­sas együttlétet ábrázol mindkettő, s még az ötös felosztás is egyezik: három lassú és két gyors szakasz Bartóknál, két muzsikáló és három elmerülten fülelő alak Matisse-nál. S miről beszélnek? Arról, amint szerény egyszerűségében az ember megérzi és átfogja az univerzumot. Ma este is a székelyekhez megyek. Egy amerikai zene­kar és egy francia karmester hív újfent egy német leme­zen. Ilyen eredetiben csak egész ritkán csendülhetett fel ez idáig zenekarral az Ürögi kanásztánc.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents