Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-01-22 / 4. szám
Evangélikus Élet 1995. januär 22. A n jfts GYERMEKEKNEK _____Jg, A ...ü nnepeltünk... együtt, az egész 4.a... Boldogan, önfeledten kacagtunk egymás jelmezén, a máskor komor táblára meg mindenféle vidám dolgot rajzoltunk, s így lett igazán otthonos az osztály. A vidámság, az együtt nevetés öröme igazi közösséggé kovácsolt bennünket. És képzeld, engem választottak meg bálkirálynőiiek... Olyan jó lenne, Istenem, ha életünk minden napja egy kicsit ilyen ünnep lehetne. Ha így tudnánk együtt örülni egymás eredményeinek, s oda tudnánk állni társunk mellé a bajban. Akkor is, mikor már nem vagyunk bálkirálynők, „csak” Zsófi, Erzsi és Marika, a 4.a-ból... BIBLIAI „KI-KICSODA” Bélsaccár Bélsaccár babiloni király annak a Nebukadneccar királynak volt az utóda, aki elfoglalta, elpusztította és kirabolta Jeruzsálemet, és a város lakóinak nagy részét fogságba hurcolta. Bélsaccár egyszer nagy lakomát rendezett palotájában, ahová meghívta ezer főrangú emberét. Előhozatta a jeruzsálemi templomból rabolt arany- és ezüstedényeket, melyeket apja hozott el a kifosztott városból. Ezekből itták a bort a lakoma résztvevői. Ekkor megjelent egy titokzatos emberi kéz, és írni kezdett a falra. A királyon nagy félelem lett úrrá, és próbálta elolvasni a falra írt szöveget, de sem ő, sem pedig bölcsei nem tudták megfejteni a szavak jelentését. Ekkor a király édesanyja azt javasolta, hogy forduljanak Dánielhez. Ő az otthonából elhurcolt zsidó nép gyermeke, aki már Nebukadneccár idejében kitűnt azzal, hogy rendkívüli lélek, tudás, értelem, továbbá álommagyarázó, titkot feltáró, és rejtélyeket megfejtő képesség birtokosa. Dániel valóban meg is fejtette a szöveget, melynek ez volt a jelentése: „Isten számbavette királyságodat, megmért és könnyűnek talált téged. Ezért országodat felosztotta a médek és a perzsák között.” És valóban, még azon az éjjelen elfoglalták a perzsák Babilont, és megölték a királyt, Bélsaccárt. FERI BÁCSI JÁTÉKAI „Ki-szám-o\ó99 Amint azt a cím is sejteti, ebben a játékban a számoké a főszerep. No meg persze egy bibliai könyvé: Jónás könyvében kell rábukkannotok számokra. Hétről hétre megadok egy újabb számot, s a ti feladatotok, hogy megtaláljátok, hol és mivel kapcsolatban olvashatjuk a kérdéses számot Jónás történetében. Lehetséges persze, hogy egy szám többször is meg van említve a könyvben. Erre jó figyelnetek! A 3 és a 40 után ma egy újabb szám vár megtalálásra... Megfejtéseiteket a lap dátumát követő keddig legyetek szívesek postára adni! A mai keresendő szám a Megfejtők-megfejtések Nagy örömömre az ünnepek idején is sok helyes megfejtés érkezett a feladványokra. Eddig nem közöltem a helyes megfejtők nevét, de most igyekszem bepótolni a lemaradást. A mozaik lapunk ádvent negyedik vasárnapján megjelenő számában a karácsonyi történetet ábrázolta. A két „oda nem illő” darabot helyesen küldte be: Donáth Ferkó (Ózd); Grósz Eszter (Nagybörzsöny); ülés Adél (Egyházasdenge- leg); Tóth Ildikó (Pápa); Tóth Kálmán és Katalin (Budapest). A kösd össze című játék ugyan nem tartozik a beküldendő rejtvények közé, két kedves olvasónk postára adta megfejtését, a Máriát és a kis Jézust ábrázoló képet. özv. Sáli Imréné (Rába- paty); Sznopka Csaba (Pilis). A karácsonyi névkereső helyes megoldása Betlehem volt. Akik pedig jó megfejtést küldtek be: Bánki Renáta (Inota); ifj. Bors Zoltán (Felpéc); Bundity Ede (Soltvadkert); Donáth Ferkó (ózd). Minden megfejtőnek gratulálok! Itt szeretném megköszönni a sok kedves karácsonyi és újévi köszöntést és jókívánságot, amit a megoldásokhoz mellékeltetek! „Kemény dió” Esva Jenőmtkrn Ha szívesen a rejtélyt megfejtő Dániel nyomdokába lépsz, most itt a lehetőség. Egy jól ismert mondat betűit, egy bizonyos logikai sorrend szerint összekevertem. De melyik ez a mondat? A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. I L 0 K N ROHANUNK Áll valaki az út mentén Karja egyenesen kinyújtva, mintha keresztre feszítették volna Tenyere behorpadva mintha szögek marták volna húsát Stoppol Helyet kér magának rohanó életekben. Kevesen veszik fel Tomay András: Autóstop álló évet is végig akarom rohanni? Csodálkozások találkozások, tűnődések, hallgatások, töltekezés nélkül? Újra egy évet kaptunk - ajándékba. Benne ajándék órákkal, percekkel, meglepetésekkel, ajándék-esemé nyekkel és találkozásokkal. Ajándék-szeretettel, bará tokkal és ismeretlenekkel, ajándék-megbocsátással ígérettel, hogy itt van, jelen van, velünk van ő. Ma Most. Szól és szólíthatjuk. Hallgat és hallgathatjuk Keres és kereshetjük szavát, csöndjét, szeretetét. Bo csánatát. :- ák Miért rohanunk? Hová akarunk elérni? Mitől félünk, hogy lemaradunk? Honnan késünk el? Miért kell szüntelen gyorsítanunk az iramot, hogy lépést tartsunk a száguldó világgal körülöttünk, és a szélsebesen múló idővel, ami mindig kicsúszik a kezünk közül? Senki sem tud válaszolni ezekre a kérdésekre, de azért rohanunk. Van más választásunk? Egyáltalán, lehetne nem rohanni is? Muszáj mindig kétszeres, háromszoros fordulatszámon élni ahhoz, hogy le ne maradjunk semmiről, el ne mulasszunk fontos dolgokat, és egyáltalán, le ne körözzenek minket emberek, események, a környezetünk? A sétálás, járkálás szavakat már kitöröltük a szótárunkból, a gyaloglással sem elégszünk már meg. Sietni, szaladni sem elég már, ezért autóba ülünk, vonatra vagy repülőgépre, talán néhány évtized múlva rakétára, csakhogy minél gyorsabban odaéljünk, eljussunk, megérkezzünk, célhoz érjünk. Célhoz? Hiszen alighogy megérkezünk valahová, már rohanunk is tovább, egy másik, előttünk álló cél felé. Valaki egyszer így írt: „Az óra emberi találmány. Amikor az ember rájött, hogy öregszik, beosztotta az időt órákra, percekre és másodpercekre, majd kimondta, hogy az élet rövid, az idő rohan, és ezzel megkezdődött a versenyfutás az idővel.” Pedig valójában az idő áll, és ma is ugyanaz, mint tegnap volt, és holnap lesz. Az idő nem rohan, mi rohanunk rajta keresztül. És a nagy száguldásban nem vesszük észre, hogy tulajdonképpen nem nyerünk a versenyfutásban. Sőt, inkább lemaradunk végleg, behozhatatlanul. Elmulasztunk találkozni, csodálkozni, nézelődni, hallgatni, töltekezni. Elrohanunk a felénk kinyújtott kezek mellett, nem állunk meg rácsodálkozni a szépre, jóra, igazra. Mert sietünk, örökösen fontosabb dolgunk van. Nem állunk meg fölvenni a STOPOST, aki ott áll az út mellett, amerre száguldunk. Pedig helyet kér. Be akar szállni, hogy lassuljon a tempónk, hogy tudjunk végre találkozni, csodálkozni, nézelődni, hallgatni, töltekezni. Hiszen ha ő beszáll, már célnál vagyunk. Nem kell tovább rohanni az úton. Megérkeztünk, ha felvettük Őt. Ami után rohanni kell, az mind földi és ideiglenes. Az Otthon, az igazi, és az Öröm, ha arrafelé igyekszünk, mindenképpen megvár. Hiszen a miénk. Nekünk teremtetett. De csak úgy érhetünk el, ha közben nem rohanjuk át az életet sem. Mert azt is nekünk ajándékozta az Isten. De nem elhasználni, hanem felhasználni, és főleg: másoknak használni adta. És rohanó léptekkel nem lehet hasznára másoknak, és Neki sem. Nagy titok: minden most! Mindig ma van, az adott pillanat, amiben tenni kell valami nagyon fontosat. Igazán fontosat! Érte. Másokért. A jövő a következő pillanat, még nincs itt, most a most van, és ez a fontos. Ő is most szól, most hív, most tárja ki a karját, hogy felvegyem, és hogy Ő felvegyen engem. Észreveszem ? Nem hajtok-e el szélsebesen mellette? Ezt az előttem „most már nem nehéz rád bízni magam, most már csak te vigyázhatsz rám most csak a te türelmed tud rám várni most csak te vagy ki megért most már átadom gondolataim - én nem jól bánok velük most már örülök, ha kijavít gyöngéd érintésed most olyan könnyű eltévedni nélküled most olyan zúzmarába öltöztetett fagyot jelent hiányod most annyira nehéz az út most annyira kapaszkodom ígéreteidbe most nagyon árvának és gyengének látom magam most nagyon gondoskodsz rólam és megerősítesz most szeretnék az öledbe burkolózva melegséget könyörögni most szeretném, ha átforrósítana érintésed most egyszerűen meg akarom szüntetni azt ami nem te vagy most egyszerűen vonj magadhoz most kimondhatatlanul szükségem van rád - most" Tomay András Uram, aki ott stopolsz az úton, amerre rohanok, add, hogy meg tudjak állni, és felvegyelek az életembe - ma, most. V.Gy. Adjatok hálát! Adjatok hálát, mert van hol aludnotok: ágyban, matracon, földön, pádon... Adjatok hálát, mert van mit ennetek: kenyeret, pizzát, maradékot, földet... Adjatok hálát, mert van kivel beszélnetek: kedvesetekkel, szomszédotokkal, emberekkel, rabtársakkal, falakkal... Adjatok hálát, mert meg lehet állnotok: utcán, metrón, erdőben, börtönben, szántóföldön... Adjatok hálát, mert van mit csodálnotok: reklámokat, vágyakat, lakásokat, fákat, köveket... Adjatok hálát, mert tudtok érezni: némán, vakon, sérülten, betegen és torz-szívü egészségesen... Adjatok hálát, mert ott lehettek, ahol most vagytok... Adjatok hálát háborúban (mert még tudtok beszélni), békében, emberek vitájában, fák csöndjében... Adjatok hálát, mert szerethettek, meri még van kit szeretni... Adjatok hálát, mert élhettek... Sz. E. Bach Magnificat-ja a Deák téren A Magnificat Mária énekének kezdőszava latinul (Lk 1,46-55). Bach 1723-ban írta meg művét Lipcsében, karácsony ünnepére. A már kész műhöz utólag a latin szövegek közé felvett 4 kisebb tételt, melyet egy kis együttesnek szánt. A közbeiktatott tételek közül kettő német, kettő pedig latin nyelvű volt. Az első ilyen tétel a közismert karácsonyi ének, a „Mennyből jövök most hozzátok. .."feldolgozása, a többi pedig bibliai és liturgikus szövegek megzenésítése. Lipcsében eredetileg két karzatról adták elő a müvet, egy nagyobb és egy kisebb együttessel. A Lutheránia 1994 karácsonyán ezt a „lipcsei verziót” szólaltatta meg a Deák téri templomban. Magyarországon most hangzott el először ez a teljes mű. A nagy kórus az oltár előtti térben helyezkedett el, a kis kórus a közbeiktatott tételeket az orgonakarzatról énekelte. Az előadás a Lutherániától megszokott előadásban, igényes, az ünnep jellegének megfelelően, istentiszteletként hangzott. Advent utolsó vasárnapján szólisták és kórusok együttes éneklése, a zenekar pontos, szép játéka méltó módon készítette a gyülekezet szívét karácsonyi magasztalásra, örömre és hálaadásra. Az előadás szólistái voltak: Zádori Mária - szoprán. Gémes Katalin - mezzoszoprán, Sárdy Éva - alt, Keönch Boldizsár - tenor, Bercelly István - basszus. Orgonán kísért Trajtler Gábor. A négy betétet az orgonakarzaton Hegyessy Hudik Margit, Antal Mária - szoprán, De- metrovics Eszter - alt, Bogáti Szabó István - tenor és Gerzsenyi Csaba - basszus énekelte. Orgonán Zászkaliczky Tamás játszott és Gulyás Lajos vezényelt. A Lutheránia Énekkart és a Magyar Szimfonikus Zenekart Kamp Salamon vezényelte. A Lutherániának az év végén komoly teljesítménye és nagy sikere volt. Már hírt adtunk a Zeneakadémián elhangzott h-moll mise előadásról, most a Magnificat megszólaltatásáról és még volt egy szereplésük, mely a karácsonyi istentisztelet TV közvetítésében hangzott el és sokan láthatták a TV nézők közül. Itt J. Michael Itáliában a humanizmussal a „forma szépsége” került előtérbe; a régieket igyekeztek követni, és eljutottak a nemzeti irodalomig. Németországban a humanista kutatások és tanulmányok egyházi jellegűek voltak. Reuchün és Erasmus tevékenysége eléggé ismert. Reuchlin szerkesztette meg az első, korszerű héber nyelvtant, és így lehetővé tette az Ószövetség tudományos szintű tanulmányozását. Erasmus az Újszövetség felé fordította figyelmét. Rotterdami Erasmus (tkp.: Gerhard Gerhards) Rotterdamban született, valószínűleg 1469. október 28-án. Humanista szokás szerint vette fel szülővárosa nevét. Életének elejéről keveset tudunk: Deventerben járt iskolába, korán árvaságra jutott, és gyámjainak akaratára került a steini kolostorba, amelyet már 1491-ben elhagyott. Ekkor vette fel a papi rendet. 1506-ban ment Itáliába. Tudásával egyre nagyobb tekintélyt és népszerűséget szerzett magának: pápai kitüntetéseket kapott, a torinói egyetemtől pedig teológiai doktorátust. Életének második felében, 1514-től leginkább Németországban tartózkodott; szegényen élt, és nagyon népszerű volt. 1516-tól kedvezőbbre fordult az anyagi helyzete, mert V. Károly császártól évente 400 forinBach „Ehre sei Gott..." című, ugyancsak két kórusra írt művét énekelték. Mindhárom szereplésük méltó volt a 90 éves jubileum ünnepléséhez. Jó volt látni és hallani, hogy egyházunk e kitűnő együttese minden területen megállja helyét, jól képviseli egyházi zenélésünk színvonalát. Köszönet érte a kórus vezetőjének és minden közreműködőnek. tot kapott. Eleinte Lőwenben, majd 1521-től Bázelben tanított az egyetemen, 1529-től pedig Freiburg- ban élt. Egy látogatása alkalmával halt meg Bázelben, 1536. július 12-én. * A 16. sz. egyik legkiválóbb humanistája, tudós filológus és író volt. Többek között kiadott egy gyűjteményes kötetet közmondásokból, verseket, egy áhítatos könyvet, egy könyvet a grammatikai szabályok csökkentése, egy másikat pedig az üres és egyoldalú, latin széppróza ellen. írt a „bolondság dicséretéről”. Sok görög szöveget fordított latinra; foglalkozott az egyházatyák munkásságával. Kapcsolatot tartott a korszak humanistáival, így Thomas Morussal is. Magyar követői voltak, pl.: Komjáti Benedek, Pesti Gábor és Sylvester János. Henckel Jánossal levelezett. Sürgette Európa népeinek összefogását a törökök ellen, Mohács után vigasztaló könyvet írt II. Lajos özvegyének. * Két művét külön is megemlítjük. Eleinte rokonszenvezett a reformációval, Luther működésével, de a tanításban ettől elhatárolta magát. Neki a reformáció csak a latolgató értelem tárgya volt. Keményen támadta Luthert, „Diatribe de liberó arbitrio" (Értekezés a szabad akaratról, 1524) című értekezésében. Luther ugyancsak élesen utasította visz- sza Erasmus skolasztikus fejtegetéseit; Augusztinusz és j Pál apostol nyomán határozott tanítást adott „az emberi akarat szolgaságáról”: tagadta és elutasította az emberi akaratnak a jóra való képességét, az üdvösséget pedig egyedül és kizárólagosan Isten kegyelmének tulajdonította („De servo arbitrio”, 1525). Ez a lutheri reformáció egyik fontos alapjellegzetessége. Görög filológiai munkásságával, az Újszövetség görög szövegének gondozásával, és első, kritikai kiadásával (1516) - szándéka ellenére! - nemcsak a reformáció előkészítésében töltött be fontos szerepet, hanem a felvilágosodásnak is előkészítője lett. Mi elsősorban ezért emlékezünk reá! B. B.-sy. I J 525 ÉVE SZÜLETETT ERASMUS Aki „rásegített" a reformációra
