Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-07-02 / 27. szám

t evangélikus Etet 1995. július 2. IÄ151 jjljj GYERMEKEKNEK Ha a felnőttek elválnak, lehetőleg messze laknak egymástól, nem mennek együtt kirándulni, nem játszanak együtt társasjátékot, nem ülnek le együtt az asztalhoz. Uram, segíts a felnőtteknek elfogadni egymás véleményét, megtalálni a problémák megoldását, kibékülni, ha néha veszekednek is, hogy ne kelljen ezért annyi gyereknek szomorkodnia... ...ha a felnőttek elválnak. BIBLIAI „KI-KICSODA” Összefoglaló Aki hűségesen és rendszeresen olvassa a gyermek­rovatot, bizonyára emlékszik rá, hogy egy-egy isme­retterjesztő sorozatot mindig ismétléssel zártunk, amelynek segítségével ki-ki felmérhette, mennyire maradtak meg emlékezetében a sorozatban leírtak, így volt ez a „Barangolás bibliai tájakon” és a „Bepil­lantás a példázatok világába” című sorozattal is. Most, amikor a „Bibliai ki-kicsoda” is a végéhez ér, tegyünk ismét egy próbát! Mire is emlékszünk abból, amit ennek a sorozatnak az írásaiból bibliai hősökről megtudhattunk? Ezt legjobban úgy mérhetjük le, ha megpróbálunk választ adni a következő kérdésekre: Ki az az ékesen szóló igehirdető, akinek sokan a Zsidókhoz írt levél megírását tulajdonítják? Hogy hívták Aháb király gonosz feleségét? Ki volt Izrael balkezes bírája? Kinek a vétke miatt szenvedett vere­séget Izráel honfoglaló népe Ajnál? Kinek a lakomá­ján fejtette meg Dániel a rejtélyes felirat jelentését? Hogy hívták Júda utolsó királyát? Hogy hívták azt a filiszteus leányt, aki Sámson vesztét okozta? Hogy hívták a szökött Onézimosz gazdáját? Ki volt a főpap, amikor Jézust megfeszítették? Ki mondta: ha embe­rektől való ez a mozgalom, akkor megsemmisül; ha pedig Istentől, akkor úgysem tudjuk megsemmisíteni őket. Ki volt a főpap Jósiás király idején? Kinek az utóda lett Eszter királyné? Melyik asszony mondta a t tanítványoknak: „Láttam az Urat!”? Ki fürdött meg Elizeus utasítására hétszer a Jordánban? Melyik pró­féta ír a Jeruzsálembe szamárháton bevonuló Messi­ásról? Hogy hívták Ruth és Boáz fiát, Dávid nagyap­ját? Hogy hívták Mária és Márta fivérét? Ki engedte szabadon Barabbást? Ki volt az első keresztyén vérta­nú? Hogy hívták Salamon fiát, azt a királyt, akinek az uralkodása idején az ország két részre szakadt? Hogy hívták Zebedeus feleségét? Ki raboskodott Pállal á filippi börtönben? Ki gondozta Pál megbízásából az efezusi gyülekezetét? Hogy hívták Betsabé férjét, aki Rabbá ostrománál vesztette életét? Kérlek benneteket, hogy válaszaitokat küldjétek el a gyermekrovat címére! A megfejtőkre jutalom vár! A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. FERI BÁCSI JÁTÉKAI Építs szóhidat! Lapunk pünkösdi számában hangzott el ez a felszó­lítás. A pont szóból indultunk, és egy a Szentlélekkel kapcsolatba hozható szó felé kellett szóhidat építene­tek. Ahogy egy folyó két partját is többféle híd köthe­ti össze, így a beküldött szóhidak is eltérőek, s mégis ugyanoda érkeznek. Lássuk csak! pont - bont - bent - lent - leng - láng pont - ront - ránt - ráng - láng . pont - font - fent - lent - leng - láng pont - pánt - ránt - ráng - láng pont - pánt - ránt - ránc - lánc - láng Helyes megfejtést küldött be: Fancsali Ifjúsági Kör; Illés Adél (Egyházasdengeleg), Kardos Anita (Fancsal); Marthon Ildikó (Bököd); Németh Anita (Jánosháza), Zalán Péter (Budapest) Gratulálok! A BETŰREJTVÉNY ugyanebben a számban Péter nevét rejtette. Erre a fent felsorolt megfejtők mellett KÖSD ÖSSZE •5 . » ? *V Humorzsák Az ifjúsági órán az okos és a balga szüzek történetéről esik szó.- Nos, mi ennek a példázatnak a legfőbb tanulsága? - kérdi a lelkész. Katica szeme felcsillan:- Hogy mindenkor készek legyünk egy vőlegény foga­dására. F I O K N K Még itt vagy. Nagy nap lesz a holnapi. Most „pihensz”. Fekszel az ágyon, gondolkozol, izgulsz és pihensz. Már amennyire tudsz pi­henni... Félsz a holnaptól. Várod na­gyon, hogy mi fog történni, de rossz, hogy túlleszel rajta. Most az örömteli várakozásról beszélek. Nem tudsz pihenni. Még itt vagy. Tested energiáitól lebénulva fekszel. Belül hatalmas erők dolgoznak. „Hogy is lesz hol­nap? Mit kell csinálni?” És 24 óra múlva már túl leszel az egészen. Az eredmény benned is meglesz. Félsz. Várod. Az ellentétre nincs időd figyelni. Még itt vagy... Még itt vagyok. Uram, te látod: tiszta akartam lenni. Megfüröd- tem, fogat mostam, kívülről töké­letes a tisztaság. Tegnap úrvacso­ráztam, megbocsátottál, tiszta let­tem. Hol van a tegnapi tisztaság? Hol van az a perc? Miért lettem újra bűnös? Uram, még itt vagyok. Piszkosan, bűnösen. Holnap hogy fogom csinálni? Újabb koszréteg­gel gazdagodva térek haza? Bo­csásd meg előre gyengeségemet. Tüdőm, hogy bármennyire szeret­ném, mégis akaratlanul meg fo­gok bántani valakit. Kedves sze­retnék lenni, de a mosoly csak gondolat marad. Saját testembe belekényszerített rab vagyok. Nem tudok szabadulni a saját korlátáimtól. Még itt vagyok. Bűnösen és káAi bán. Áz eljövendő bűneim leteper-1 nek. Nem tudok mit tenni. Uram, /1 nem lehetne mindig vasárnap? Va- jí sárnap - úrvacsorával... Kérlek, adj U megnyugvást mindig, a hétköznap- I) jainkban, a „nagy” feladatainkban, y Még-itt vagyok. Már nem félek a T holnaptól. Tudom, segítesz. Ha J felszabadítod a telkemet, a test 1 már nem kába. Még itt vagyok. De | rajtam kívül még sokan. Ők is fél­nek. Sírnak, örülnek. Vannak. Még ők is itt. Gyere közénk. Mi túl ff gyengék vagyunk. Mi itt vagyunk. Sz. E. RÉSZLETEK Egy plakáton láttam egyszer egy odavetett monda­tot, s bár talán első olvasásra vicces szójátéknak tűn­het, mégis üzenete van, égető aktualitása mindannyi­unk számára: „Mit ér az, hogy itt vagyunk, ha nem tud­juk, hogy hol vagyunk?” A zűrzavaros, hétfőtől péntekig tartó rohanásban szegeződik nekünk a kérdés pár pillanatra megálljt parancsolva. Meghökkentő. A válasz pedig kimondat­lanul is benne van: semmit. Semmit nem ér egy olyan élet, amelyet szemellenzővel, csupán magunkra és sokszor kisstílű céljainkra figyelve élünk végig, tudo­mást sem véve a „körülöttünk folyó eseményekről; ar­ról, hogy a miénkkel párhuzamosan számtalan élet születik, alakul és vár arra, hogy egy kicsit alakítsunk rajta. Már hallom is a mentegetőzést, amit ez a zavarba ejtően furcsa kérdés mindannyiunkból előcsal: „Nincs egy szabad percem se, reggeltől estig egyfolytában roha­nok. Iskola, munka, család, otthoni teendők, nincs egy szüsszanásnyi időm se. Nem rajtam múlik, én igazán megtenném, ha...” Pedig mennyire üresek ezek a kifogások! Csupán pár perccel tart tovább az iskolába, munkába vezető út, ha megállunk útközben egy kerítés előtt, és meg­nézzük, kinyílt-e már az a virág, ami tegnap még csak bimbózott. Ehhez csupán az kell, hogy megőrizzük magunkban a bennünk lakó - csak talán elrejtőző - kisgyerek látását, amivel örömmel rácsodálkozik min­denre. Hiszen számára minden új látnivaló informá­ció is egyben, környezetének megismerését szolgálja. A csendben szemlélődő kisgyerek fogékony a rész­letekre. Azokra a részletekre, amelyek megkülönböz­tetik a látszólag azonos helyzeteket, tárgyakat, embe­reket egymástól. Azokra a részletekre fogékony, amiktől a virágok, a füvek, a madarak azok lesznek, amik: virágok, füvek, madarak. A részletek megisme­rése nélkül az egészet, a teljességet sem ismerhetjük meg igazán; hiányuk fehér folt marad. „Ha a teremt­mények idegenek számunkra, hogyan vallhatjuk is­merősnek a Teremtőt? Nehéz munka megismerni a részleteket, ahogy a Kis Herceg barátja, a róka mondja; a megszelídítés í olyasvalami, amit régen elfelejtettek az emberek, de nekünk mégsem szabad elfelejtenünk. Akármennyire nehéz, és néha időigényes dolog is magunkhoz szeli- y díteni embereket, tárgyakat, bármit, ami körülvesz minket - mégis érdemes. A beteljesült várakozás, a ; felismerés, az újra találkozás öröme mutatja meg, jf hogy nem elfecsérelt idő csendre figyelni, keresni a |; láthatatlant, az alig észrevehető részleteket, a csak szívvel kitapinthatót. „A szivárvány az égen van mindig Az eső csak észrevenni segít A levelek beszélgetnek egyébként is A szél csak fordít néha nekik hátha van idegen is köztük.” Zs. Adél i. ANTHONY DE MELLO: A kis hal- No Petikém, melyik király uralkodott korábban? Saul, vagy Salamon? - kérdi a hitoktató. Péter kivágja magát:- Mindketten korábban uralkodtak * A hittanórán egyháztörténetből felelnek a diákok Gé­za remekel:- A reformáció azzal kezdődött, hogy Luther Már­ton kiszögezte a templomkapura 95protézisét...- Bocsáss meg - mondta egy tengeri hal -, idősebb ' vagy nálam, meg tudod hát mondani, hol találom azt, amit óceánnak hívnak?- Az óceán - mondta az idősebb hal - az, amiben benne vagy.- Ez az? De hiszen ez víz. Én pedig az óceánt kere­sem - mondta a csalódott hal, s továbbúszott, hogy ke- resseaz óceánt. Sannyasi ruhába öltözve érkezett a Mesterhez. És san- nyasi nyelven így szólt hozzá:- Évek óta keresem Istent. Mindenütt kerestem, amerre csak azt mondták, hogy ott van: hegyek csúcsán, a végtelen sivatagokban, a kolostorok csendjében, a sze­gények kunyhóiban.- És megtaláltad? - kérdezte a Mester.- Nem. Te igen? Mit mondhatott erre a Mester? A lenyugvó nap ara- j- nyos fénysugarakkal ömlött be a szobába. Több száz ve­réb csivitelt a fügefán. A távolból odahallatszott az or­szágút zaja. Egy moszkitó figyelmeztetően zümmögött, hogy csípni készül... S az ember mégis képes idejönni, és azt állítani, hogy nem találta meg őt. Egy idő után elment csalódottan, hogy másutt keres­se az Istent. Hagyd abba a keresést, kis hal, nem kell nyomoznod i tovább! Nyisd ki a szemed, és láss! whZ' Schweitzer Albert-kamarakiállítás múzeumunkban Amióta Evangéli­kus Múzeumunk a Deák téren megnyílt, az állandó kiállítási anyagokon túl időn­ként egy-egy kisebb, áru kamarakiállítást is rendeznek Most került sor az evangé­likus lelkész-orvos- orgonaművész emlé­kére rendezett kiállí­tásra. Május 31-én nyitották meg a Schweitzer-emlékek- ből részben személyi tulajdonban lévő tárgyakból összeállí­tott bemutatót. Dr. Fabiny Tibor a múzeum igazgatója, megnyi­tójában idézte néhai dr. Gyimessy Károly lelkész visszaemlékezését, aki strassburgi ösztöndíjasként talál­kozott Schweitzerrel. Akkori beszélgetésükből álljon itt néhány sor: „Zalánfy (Aladár) nevére felderült az ar­ca és így szólt: Látja! - mondotta - ebben is mi lutheriek vagyunk élen, mert egyházunk népi, gyülekezeti énekeit, a koráit, mint sajátunkat, Bach útján az egész világ köz­kincsévé tettük - különösen a nagypénteki liturgiánk­nak, a Máté- és a János passiónak a korálénekeivel. És így az evangélikus úrvacsoránk liturgiájának ünnepi h- moll miséjében is a mi koráljainkkal. - Igen! - mondot­ta Albert Schweitzer - mert a szép, jó és igaz a világ leg­tökéletesebb rendje s ez a háromságos egység éppen a ze­nében éri el szellemi és lelki csúcspontját. Ebben pedig a mi Bach János Sebestyénünk a legnagyobb művész. Sőt Bach az, aki ádventtől ádventig megszólaltatta kantátái­ban és motettáiban az evangéliumot és az igét, evangéli­kus zenei anyanyelvűnkön, s így joggal tartják Bachot az ötödik evangélistának, aki nemcsak a miénk, evangéli­kusoké, hanem az egész müveit világé. ” E néhány mon­dattal a tárgyi emlékek mellé odasorakozott Schweitzer Albert saját gondolata is. Dr. Oláh Vilmos főorvos -, aki maga is Schweitzer-kutató és rajongó - megnyitó beszédében idézte az orgonista, az orvos, a lelkész és filozófus Schweitzer munkásságát. Mindenben élenjáró és kiválót alkotó volt. Előadása közben megszólaltatta hangle­mezről a sokak által ismert d-moll toccata előadását, sőt magnószalagról néhány mondatát is eredetiben. Megemlítette, hogy az afrikai országról, Gabonról semmit nem tudnánk, de „lakójáról” annál többet. Ma­gyar vonatkozásokat is feltárt. A családnak magyar ága is van. Schweitzer még életében kereste ezt a rokoni kap­csolatot. Elmondott egy jellemző történetet is. 1951-ben a Hortobágyra telepítették ki Schweitzer István tá­bornokot. O - többek biztatására - levelet írt Schweitzer Albertnek, melyben leírta sorsát. Az eredmény az volt, hogy Schweitzer közbenjárt rokonáért, írt Rákosinak és egy szép napon hazatelepítették a tábornokot, sőt vissza­kapta nyugdíját is. Schweitzemek számos magyar munkatársa is volt, a mai kórház igazgatója is magyar származású. Oláh fő­orvos személyes kapcsolatot tartott vele, míg élt és a ma­gyar zene iránti érdeklődését kielégítve Kodály, Liszt és Erkel lemezeket küldött neki. Szólt még a filozófus Schweitzerről, Einsteinnel való barátságáról és közös fáradozásukról az atomfegyver betiltásáért. Élete hitval­lása volt: Az igét hirdetni kell és cselekvő tett is kell hozzá! A megnyitón részt vettek között voltak az élő rokonok, és többen a magyar Schweitzer Társaság tagjai közül is. A kiállítás hosszabb ideig nyitva tart, ajánljuk megte­kintését. tszm. Teremtés - két mise között Készült Brucknenől egy árnykép, amely a jámbor ze­neszerzőt abban a pülanatban ábrázolja, amikor belép a mennyek országába s jókedvű, kövérkés kis angyalok szaladnak elé. Ha Eugen Jochum német karmesterről készült volna ilyen árnykép, az angyalok között minden bizonnyal ott lenne maga Bruckner is, hiszen kevés diri­gens tett muzsikájáért oly. sokat, mint ő. De térjünk csak vissza a kezdetekhez! Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet - énekli a káoszt bemutató nyitány után halkan Haydn Teremtésé­ben Rafael arkangyal. Jochum 1966-os felvétele most új CD-kiadásban jelent meg, Magyarországon is. Régimó­di, igen dús zenekarral, szimfonikus hangzással. A Bajor Rádió Ének- és Zenekara adja elő. Ám a zenekari szóla­mok énekelnek és nem nehezülnek el, így ha régimódi is, egyáltalában nem elavult. Példaértékű, ahogy a Jochum irányította szimfonikus tömeg nem üli meg a hangzást, csak szépen megfesti. Habzó hullámokkal morajlik fékte­len a tenger. Halmok és sziklák bukkannak fel, hegyek csú­csai emelkednek kL Rafael éneke alatt a zenekar is szaba­don csapong, a kíséret nem puszta kíséret: formák buk­kannak fel s csúcsok emelkednek ki. Hiába vagyunk 1966-ban, hiába játszik nagy zenekar, mozgékony, friss a hangjuk. Csak egyszer válik lassúvá és tömörré: mielőtt Uriel méltóságteljes deklamációba kezd: Teljes pompájá­ban emelkedik fel fényesen a nap, csodálatos vőlegény, büszke, boldog óriás, hogy végigfussa útját. Ide illik is a nagyszabású hangvétel. A Gottfried van Swieten báró Milton-fordításán nyugvó oratórium-története még a bűneset előtt véget ér, így a teremtett világ csak a vidám­ságról és sokszínűségről beszél. Jochum Teremtése is. Három kitűnő szólistája három különböző színt visz az előadásba. Agnes Giebel kora legkiválóbb oratórium­énekeseinek egyike. Hangja maga is sokféle színt egyesít. Besorolni őt vidám, lírai csengésű szopránok közé té­vedés lenne. Az ő erényeiket visszafogott érettségével, élénk színek tompításával árnyalja. Nem súlyos, de nem is teljesen könnyű hang. Nem kifejezetten csengő, de nem is igazán szomorkás. Karakteres mégis, az előbbi nemek tehát sokoldalúságról beszélnek, hiány­ról soha. Waldemar Kmentt tenorista kimérten énekel. Amikor arról dalol, a mennyei fények jelek, idők, napok és évek jelzésére vannak, kimért szavait hallgatva magunk előtt látjuk, ahogy váltakoznak a napok, ahogy év évet követ, ■ s mindig csak akkor jön a következő, ha a megelőző rá ’ kiszabott ideje rendre elmúlt már. Enyhén érdes hangja tisztaságával tűnik ki. Gottlob Frick megint más világ. Ha hangszínről beszé­lünk, talán mondhatjuk, sajátosan nazális basszusa szé­pen visszaveri a fényt, míg Kmentt szárazabb hangja mé­lyen elnyeli. Kis mosoly is van ebben a hangban, és sok erő. A Legyetek termékenyek mind... - kezdetű zenekarkí- séretes recitatívót később Jósé van Dam azzal tette fe­lejthetetlenné - Karajan második lemezén hallhatja bár­ki -, hogy hangsúlyozta s végül tetézte a crescendót. Frick nem teszi, mégis minden szavának nagy hatása van. Veretes hang, kulturált éneklés. Olyannyira, hogy jellegzetes prozódiája sem hat kellemetlenül: a szótagok különös tagolását eszünkbe sem jut zokon venni tőle. Jochum Teremtése két mise között hangzik el a dupla CD-n. Előtte a Kis Orgona Mise, utána a Szent Miklós Mi­se, 1964-ből, a Wiener Sängerknaben, a Chorus Viennensis és a Bécsi Dóm-Zenekar előadásában, Ferdinand , Grossmann, illetve Hermann Furthmoser vezényletével. * * * A Teremtés híres kórusa szerint a mennyek hirdetik Isten dicsőségét. Ezekben ékes, tiszta éneklésükkel a Bécsi Énekesfiúk hirdetik, eszünkbe juttatva Jézusnak a temp­lomtisztítás után elhangzott zsoltár-idézetét: Gyermekek és kicsinyek szája által szereztél dicsőséget. Jochumra mint Bruckner-dirigensre mindig emlékezni fognak. Mint Haydn-dirigensre már ma is alig emlékeznek. Pedig megérdemelné vidám, sokszínű, ugyanakkor hihetetlenül egységes és kidolgozott Teremtésével. Ki tudja, nem kellene-e Haydnt is Bruckner mellé tennünk az árnyképen? Visszatérve a jelenbe: a felvétel a Phillips Classics Duo-sorozatában jelent meg, a kvalitásos komolyzenei CD-sorozatok egyik legolcsóbbikában, így itt és most ezért is különös ügyeimre tarthat számot. Zay Báláz

Next

/
Thumbnails
Contents