Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-01-22 / 4. szám
Evangélikus Elet 60. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 1995. JANUÁR 22. VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁNI HARMADIK VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 30 Ft Isten az evangéliommal nem akarja _____________kitépni a természetet, _______________hanem meghagyja, am i természetes, csak helyes útra ___________________________tereli. Luther A TARTALOMBÓL KARÁCSONY SAREPTÁBAN RIPORT EGY TÉLI SZOMBATRÓL SZLOVÁK HAGYOMÁNYOK KISKŐRÖSÖN 1994 A CSALÁD ÉVE VOLT Nemzetközi Családév 1994 400 éve született Gusztáv Adolf svéd király Gusztáv Adolf, 1594. december 9-én született, atyja IX. Károly svéd király. Korán résztvett a kormányzásban, fegyverforgatásban, bajvívásban. Bátor tengeri hajósként vált ismertté. Tizenhét éves korában már harcolt a dánok ellen. S még ebben az esztendőben, 1611-ben rábízták az ország, a svéd birodalom vezetését. Gusztáv Adolf kora gyermeke volt. Istentől rendelt feladatként szolgálta hazáját, népét. Háborút viselt a dánok, a lengyelek, oroszok ellen. Mindezekkel a - legtöbbször - tengeri csatákkal hazája gazdagságát, biztonságát szolgálta. Uralkodása idejére esett az 1618-ban kezdődött s 1648-ig tartott 30 éves háború. Nyugat, Észak-, Közép- és Kelet-Európa szinte minden országa, fejedelmes- sége, valamelyik oldalon résztvett ebben a 3 évtizedes csatározásban. Nem az EGYHÁZ háborúja volt a 30 éves háború, de volt — kétségtelen - egyházi vetülete is. A tűzfészek a Habsburg Birodalom volt. S mivel ennek a birodalomnak katolikus fejedelmek és országok voltak a szövetségesei, ezért ellenfelei a protestánsokkal szövetkeztek. Ezért ez az ádáz küzdelem, ha áttételesen is, de a reformáció és az ellenreformáció színterévé vált. A „nyitány” 1618-ban Csehországban robbant ki a rendi felkelésben. E rendeket a magyar Bethlen Gábor is támogatta. A Prága melletti, Fehérhegyen, 1620-ban, a katolikus uralkodóház győzött. Ekkor úgy tűnt, hogy II. Ferdi- nánd német császár megerősítette hatalmát s ezzel együtt a katolikus egyház már kezdődő ellenreformá- ciós törekvését is. Megkezdődött a protestánsok üldözése. Ez volt az a pont, amikor Gusztáv Adolf svéd király az események színterére lépett s nevét egyszers- mindenkorra beírta a protestáns egyháztörténet fényes lapjaira. 1630-ban, száz évvel az Ágostai Hitvallás elfogadása után, Rügen szigeténél, 15 ezer svéd harcossal partra szállt, hogy a veszélyben lévő protestáns testvéreinek hitük megőrzésében segítsen. Ugyanis ekkor már a 160 ezernyi nagyságúra nőtt császári sereg végső leszámolásra készült az észak-német protestáns fejedelmekkel. Ezzel a segítséggel Gusztáv Adolf nem akart birodalma számára sem területet biztosítani, sem hadisarcot szerezni. Egyedül a hittestvéri szeretet volt az, amely vezette őt. Protestáns seregével csatákat nyert s ez visszaadta a protestánsok önbizalmát és hitét, újra megnyíltak a templomok s az új hit szellemében prédikáltak a papok, s élték keresztyéni hitüket a hívek. A hit gyakorlatában maga Gusztáv Adolf járt elöl, hiszen minden reggel csapatával együtt imádsággal kezdte a napot, kérve Istent, hogy legyen velük és hittestvéreivel. A „Ne csüggedj el kicsiny sereg” (260.4) harci énekét ma is énekeljük. Természetesen a császár nem nézte jó szemmel Gusztáv Adolf és a protestáns fejedelmek sikeres győzelmeit s a mögöttük megújuló szabad vallásgyakorlatot. 1632-ben az egész császári sereg egyesült és végső leszámolásra készültek Gusztáv Adolf és védencei ellen. 1632. november 6-án a Lipcse melletti LÜTZEN mezején megütközött a két hadsereg. Itt sajnos nem ismétlődött meg Dávid győzelme Góliát felett. A hatalmas császári túlerő győzött. Gusztáv Adolf, aki maga is résztvett a csatában, nem engedte, hogy hívei kimentsék. Utolsó leheletéig harcolt s meghalt népéért, a szabadságért, protestáns testvéreiért, keresztyén hitéért. A hagyomány szerint a csatában megmaradt svédek egy követ állítottak arra a helyre, ahol elesett a királyuk. Ez a kő hosszú időn keresztül emlékeztette az erre járókat a svéd király hitére, tetteire, emberségére. Gusztáv Adolf emlékét ma is őrzi a protestáns világ. Ugyanis az Az elmúlt esztendő egész társadalmunkban a középpontba helyezte a család-kérdést. Konferenciák, tudományos és a gyakorlati kérdéseket felölelő megbeszélések a társadalom minden oldaláról közelítették, sokszor megoldásokhoz próbálták segíteni azokat a nehézségeket, melyeket a nehéz gazdasági helyzet is teremtett napjainkban, különösen is a nagycsaládosok életében. A családdal kapcsolatos kérdések igen szétágazóak. De e kérdéseknek nem csupán anyagimateriális oldala volt és van. A családok lelkisége, lelkiekben való közössége, összetartása talán még fontosabb kérdésként merült fel. Az egyházak a Család-év sok eseményében részt vettek és külön is rendeztek alkalmakat, ösz- szejöveteleket, melyeken a család helyzetét, életét és jövőjét igyekeztek gondjukba venni és segíteni. Ott voltunk az év eleji debreceni megnyitón, ahol egyházunk nevében Lábossá Lajos es- peres-püspökhelyettes tartott előadást (lapunkban is közöltük). A nyáron több konferencia volt, melyen családok vehettek részt, együtt hallgathatták az emlékezetes lützeni csata után kétszáz évvel, 1832. november 6-án, a Gusztáv Adolf tiszteletére állított emlékoszloptól indult el az az egyházi caritatív szervezet, amelyet ma Gusztáv Adolf Egyesület-ként ismerünk. (Nálunk Gusztáv Adolf Segélyszolgálat elnevezéssel folyik ez a munka). Ez az egyesület immár 162 esztendeje működik Euró- pa-szerte, sőt világszerte, segítve azokat az egyházakat, gyülekezeteket, ahol a protestánsok megpróbáltatásokban élnek, ahol szükség van a testvéri segítségre. Úgy, ahogyan egykoron Gusztáv Adolf segített élete feláldozásával a német protestánsoknak. Gusztáv Adolf élete, szolgálata, segítőkészsége és halála jól példázza a protestáns testvériséget, a hitnek fontosságát és az egymás iránt érzett, vallott és gyakorolt krisztusi szeretetet. Születésének 400 éves évfordulóján az elmúlt év decemberében ünnepségsorozattal emlékeztek meg Németországban Gusztáv Adolf svéd királyról. Az ünnepségen jelen volt a svéd királyi pár, s számos magasrangú világi- és egyházi személyiség. Áz ünnepség áhítattal kezdődött a lützeni kápolnában, amely azon a helyen épült fel, ahol Gusztáv Adolf elesett. Ünnepi istentiszteletet és megemlékezést tartottak a lipcsei Tamás-templomban, majd a polgármester adott díszes fogadást a hazai és a külföldi vendégeknek. Mi tagadás, keveset tudunk, s keveset emlegetjük Gusztáv Adolf nevét s elfeledkeztünk önfeláldozó magatartásáról. Nevét befedte a feledékenység pora, tettei elhalványultak a későbbi protestáns mártírok emlékei mellett. Születésének 400 éves évfordulóján mégis meg kell róla emlékeznünk, mert a nevéről elnevezett segélyszervezet kezdettől fogva „testvérként” támogatta s támogatja a mai napig gyülekezeteinket. Karner Ágoston ERDÉLYI JANOS: A család Mi szép anyának lenni! dús a nő Ha reng ölén már kisded csecsemő. Aztán ha szíve szentséggel teli, ősz apja gondját is ő viseli. A gyermek, mint a bimbó, gömbölyű, Feddhetlen és rá nézni gyönyörű. Az agg meg össze - szeme beesik, Többet sír ő már, mintsem könnyezik. De másod ízig láthatván magát, Jó gyermekét s egy kisded unokát, Mint aki házát jól elrendelé, Vándorbotával kész a sír felé; És más világba szállnak néztei, Hol nyugszanak volt jámbor ősei. Van már, ki vészen minden gondot át, Kit úgy szeret, néz, mint önnön fiát, Kinek szülei áldást, nőt ada, Hogy lenne ő is másod magzata. S a férfiú áll élte lángdelén, Erőnek árja habzik kebelén. Vérében a kedv, semmi nem nehéz, Mit megbir a tag, mit megbir az ész. És künn a pálya csende s vihara Között iparban edződik kara. A baj mulatság, s hol kivíni tör, Csak a haszonnal édes a gyönyör. Ha éjjel nappal gondok terhelik, Ám boldogsággal háza megtelik; Holott fogadván gyöngéd, puha kéz, Minden törődés elfeledve lész. Mert hogy szerelme tiszta, szent, való, Megfoghatatlan és megnyugtató; A csorduló szív balzsamözöne, A természetnek istenösztöne. Ő boldogságot oszt és elfogad, Szán, könyörül, de szenved is sokat. Ha szenved, érzi ő a szenvedést, De nyújt az érzés uj lelkesedést. Ha szán, egy könnyben tengert sima ki, Óh nincsen arra, nincs szó mondani! Hogy boldogítson, életét oda Adná s mit ahhoz a jó sors ada. Mindent feláldoz, szíve telt marad, Feláldozásban is meg nem szakad. EBEÉ az egyházak szemszögéből Egyházi megfigyelők is részt vettek az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) október 10-től december 4-ig tartott budapesti felülvizsgálati konferenciáján. Az európai, egyesült államokbeli és a kanadai egyházak közös szervezetének, az Egyházak Emberi Jogi Programjának a részéről - egymást váltva - mintegy harminc küldött volt jelen. Munkájukról és tapasztalataikról számol be a szervezés és irányítás munkáját végző Rüdiger Noll lelkész, az Európai Egyházak Konferenciája illetékes titkára, aki még a felülvizsgálati konferencia idején válaszolt kérdéseinkre.- A felülvizsgálati konferencia még nem zárult le, amikor véleményéről érdeklődünk. Az azonban talán már most is mérlegelhető, hogy milyen szerepet játszik a budapesti konferencia az ún. „helsinki folyamatban", és miben áll a jelentősége a mai európai helyzetre nézve. Mit emelne ki ebben az összefüggésben külön is?- A záródokumentum még valóban nem készült el. A konferencia jelentősége pedig valójában majd csak akkor mérhető fel, ha politikai gyakorlattá válik, amit ott elhatároznak. A dokumentumok önmagukban véve nem sokat tesznek. Az EBEÉ azonban ma egyetlen olyan politikai testület Európában- és belátható időn belül a jövőben is az marad amelynek keretében minden állam - beleértve Kanadát és az Egyesült Államokat is - egyenlő jogokkal rendelkezve, ugyanazon asztal mellett foglal helyet. Ez a tény határozza meg a budapesti konferenciát is. Az volt a cél, hogy az EBEÉ-t felhasználva, erősítsék a kapcsolatokat mondjuk az Európai Unióban vagy az Európa Tanácsban résztvevő államok és a többiek között. Az EBEÉ főtitkára már hónapokkal ezelőtt azt mondta nekem, hogy Budapesten tulajdonképpen egy olyan európai rend megtervezése szerepel majd a napirenden, amelybe Oroszország és az egykori Szovjetunió utódállamai is betagolhatók. A budapesti konferencián ennek a rendnek újra a biztonságpolitikai vonatkozásai álltak az előtérben, így például azokat a missziókat értékelték, amelyeket az EBEÉ a konfliktusok megelőzésére küldött ki. Vita folyik továbbá egy ún. „magatartási kódex”-ről, amely a katonaság viselkedését szabályozza béke idején is. Végső soron arra törekszenek, hogy az EBEÉ-t az ENSZ konfliktusokat megelőző és rendező regionális szervezetévé építsék ki, és hogy a hagyományos fegyverek leszereléséről folytatott tárgyalásokat az EBEÉ-be tagolják be. A budapesti tanácskozás - ebben biztos vagyok - lerakja majd az alapjait annak, hogy az EBEÉ a jövőben gyorsabban és hatékonyabban tudjon eljárni e téren. Ebben az összefüggésben a (Folytatás a 3. oldalon) igét, együtt erősödhettek hitükben, reménységünk szerint több családi kérdés megoldódott ezeken az alkalmakon, az ige gyógyuláshoz segített ott, ahol erre volt szükség. Emlékezetes volt az a „nagycsaládi” összejövetel, melyet Va- dosfán tartottunk, ahol az egykor artikuláris nagycsalád mai leszármazottai gyűltek össze, erősítve a kapcsolatot az egyház családjában. Az októberben tartott Országos Protestáns Napok számos rendezvénye a Család-év jegyében folyt le, gyülekezetekben, az ország különböző régióiban és mintegy betetőzésként a Vigadóban rendezett Kulturális Esten. Dr. Szentágothai Jánosné és dr. Gyökössy Endre vallomása, bizonyságtétele a családról, a magyar irodalom gyöngyszemei jeles művészeink előadásában sok hallgatójuk szívében maradandó emléket állított. Az egyházban természetesen a családkérdés nem csupán egy évre szóló „kampányfeladat”. Ezt jelzi az a tanulmányfüzet is, melyet az Ökumenikus Tanulmányi Központ karácsonyra adott ki. „A család: mint ökumenikus feladat” címen. Miután a Vatikán és az egyházi világszervezetek, a genfi Egyházak Világtanácsa, a Lutheránus és Református Világszövetség és más ökumenikus testületek adtak ki nyilatkozatokat, ez a tanulmány azt a célt vállalta fel, hogy felmutatja a közös keresztyén értékeket és a közöttük meglévő különbségeket félretéve, megkeresi ebben a kérdésben a közös szó és a közös tett lehetőségeit. „A különböző keresztyén felekezetek álláspontja némely fontos részkérdésben eltérő még ugyan, de változások indultak meg és vannak folyamatban, amelynek során az azonos elemek, a közös keresztyén örökség egyre inkább előtérbe kerül és erősödik az egyházak ökumenikus együttműködési készsége” - olvashatjuk a tanulmány bevezetésében. A család témájához szorosan kapcsolódó „kényes” kérdésekkel is foglalkoznak, mint pl. a házasság válságával, a válással, a családtervezéssel, abortusszal és a szexualitással, de „mégsem a család jelenlegi válságának bemutatására törekszünk, hanem a keresztyén alapértékekhez való ragaszkodás lelkületével a gyakorlati lelkigondozó segítség szándéka vezet bennünket... célunk a gyógyítás és a segítség- nyújtás.” A tanulmány egyes fejezeteiben olvashatunk arról, mit mond a Biblia a családról, az egyházak a családról és a házasságról, a vegyesházasság kérdéseiről és az egyházak válaszát gyűjti össze a mai család válságaira. A család ökumenikus távlatairól szólva, a jövő képét próbálja összegezni. A tanulmány jó szolgálatot tehet egyházainkban, hogy a család ügye ne maradjon 1994. emléke, hanem erősödjön bennünk az az ökumenikus lelkűiét, melyben a család és a családi élet középpontba kerül.
