Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-06-25 / 26. szám

Evangélikus Elet 1995. június 25. n jj% GYERMEKEKNEK FIATALOKNAK „Csak egy karcolás!” - tiltakoztam hevesen, de Nagyi nem hagyta annyiban...” Alaposan kitisztította a sebet, fertőtlenítette, és bekötötte gézzel, nehogy elmérgesedjen. Azt is mondta, hogy amit mi jelentéktelennek tartunk, súlyos következményekkel járhat. Ebben tényleg lehet valami igazság, és nemcsak a sebekre igaz ez a megállapítás. Mert ahogy a karcolásból vérmérgezés származhat, úgy válhat a füllentő hazudozóvá, egy kábítószeres bélyeg első lépés a függőség felé, s lehet egy csenés lopások sorozatának kezdete... Bárcsak tudnánk Uram, minden ilyen „karcolást” időben „fertőtleníteni”! BIBLIAI „KI-KICSODA” Zakariás próféta Zakariás próféta nevét egy könyv őrzi az Otestá- mentumban. A Zakariás név egyébként igen gyakori volt, a Bibliában huszonnyolc ilyen nevű emberről ol­vashatunk. A próféta könyve abból az időből való, amikor Isten babiloni fogságba hurcolt népe végre is­mét visszatérhetett hazájába, és megkezdődött az új­jáépítés. Zakariás buzdítja kortársait a háborúban le­rombolt jeruzsálemi templom rendbehozatalára, az Isten akaratának való engedelmességre és a könyörü­lő szeretetre. Könyvében szól Izráel népének jövőjé­ről is. Arról, hogy Isten elküldi szabadítóul a Mes­siást, aki szelíden és szamárháton ülve vonul majd be Jeruzsálembe, akit eladnak majd harminc ’ezüstpén­zért, átszegezik, de végül O lesz a dicsőséges király. Zakariás szavai mintegy fél évezreddel a könyve meg­írása után váltak valóra: Jézus valóban úgy vonult be Jeruzsálembe, aho­gyan azt a próféta megjövendölte. Júdás épp harminc ezüstért árulta el őt a főpapoknak. Kezeit s lábait a keresztre szögezték, de harmadnapra feltámadva le­győzte a halált, és övé a hatalom és a dicsőség örök- kön-örökké. Megfejtés A május 28-i számban közölt „Dalo-ló-ugrás” megfejtése az 58-as ének volt, melynek kezdő sora így hangzik: Mily nagy az Úr kegyelmessége... Nagy örömömre sok jó megfejtést küldtetek. A feladványt helyesen megoldók névsora a következő: Binder Edit hittanosai (Paks); ifj. Bors Zoltán (Felpéc); Budai László (Aszód); Donáth Ferkó (Ózd); Fancsali Ifjúsági Kön Illés Adél (Egyházas- dengeleg); Kardos Anita (Fancsal); Lőrinczi Istvánná (Legénd); Marthon Ildikó (Bököd); Mersva Ildikó (Vácegres); Németh Csilla (Somlószőlős); Petró Hajnalka (Budapest); Pete Miklós (Pilis); Sáli Imréné (Rábapaty); Szabó Barbara (Budapest); Szabó Márta (Kölesd); Zalán Péter (Budapest); Zombory Réka (Budapest). Mivel ilyen sok megfejtőnek nem tudok ajándékot küldeni, kisorsoltam három nevet, akiket igéslappal jutalmazok. A három szerencsés pedig: Budai László, Mersva Ildikó és Szabó Barbara. Mindannyiótoknak gratulá­lok! A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyünk, Petőfi u. 359. FERI BÁCSI JÁTÉKAI Csak hasonló! A két kép else ránézésre úgy tűnik, mintha teljesen egyforma lenne. Pedig öt részletben eltérnek egymástól. Melyik ez az öt részlet? Megfejtéseiteket a lap dátumát követő keddig adjátok postára! Humorzsák Egy dél-amerikai misszionárius az emberevő pápuák földjén vándorol keresztül, amikor egyszer csak hirtelen elétoppan egy csoport vérszomjas kinézetű kannibál. A misszionárius felismerve, milyen nagy veszély fenyegeti, e/céppen imádkozik:- Bárcsak hívők lennének, Uram! Mire a kannibálok áhítatosan összekulcsolják a kezü­ket, és ők is imádságba kezdenek:- Jövel Jézus, légy vendégünk, áldd meg amit adtál nékünk! Amen... Dr. Merényi Gusztáv centenáriumára Szellemi kiválóságra, neves tanárra, irodalomtudósra és népművelőre emlékezünk Száz évvel ezelőtt, 1895. június 28-án született Édesapám: dr. Merényi Osz­kár. Régi szepességi evangélikus családból származott. A nagymúltú eperjesi gimnázium diákja volt. Ennek az evangélikus iskolának a szelleme olyan útravalót adott neki, ami élete végéig elkísérte. A budapesti egyetemen szerzett magyar-német-filozó- fia szakos tanári diplomát. Pedagógus pályájának első állomásait a körmöcbányai, a kaposvári és a nagykállói gimnáziumok jelentették Pályája kezdetén költő volt. Négy kötete jelent meg. Később felhagyott a költészettel. Tény azonban, hogy a versírás színesebbé tette kifejezésmódját. 1922-41 között a kaposvári kereskedelmi iskola ta­nára volt. Kiváló pedagógusként hamarosan közszere­tetnek örvendett a diákok körében. Tankönyveket is írt. 1928-ban kezdte meg irodalomtörténeti munkássá­gát. Számos esszékötetet adott ki a felvilágosodás és a reformkor magyar irodalmáról. Fő témája Berzsenyi Dániel élete és munkássága volt. A már-már elfeledett hazafias, evangélikus költőt ő fedezte fel a nagyközönség számára. 1933-1941 között kilenc könyve jelent meg Berzsenyiről. Evangélikus meggyőződéséhez híven kapcsolódott be a Protestáns Szemle munkájába. Itt több tanulmányát közölték Berzsenyiről és Gyóni Gézáról. Jó viszony fűzte őt Kapi Béla dunántúli, majd Turóczy Zoltán tiszántúli evangélikus püspökökhöz. Barátságba került a Protestáns Szemle szerkesztőivel, Vajthó Lászlóval és Kerecsényi Dezsővel. Jelentős népművelői tevékenységet is fejtett ki. A 30-as években a Berzsenyi Társaság főtitkára volt. A 40-es években pedig a szabolcsi Bessenyei Kör vezetője lett. 1941-ben került át a nyíregyházi kereskedelmi iskolá­ba. A debreceni egyetem magántanára lett. Nyíregyhá­zán is folytatta tudományos irodalmi tevékenységét. Könyvei jelentek meg Bessenyeiről és Kölcseyről. Újabb esszéköteteket is adott ki (pl. Magyar lélek, ma­gyarszellem stb.) A nyíregyházi kereskedelmi igazgatója lett 1946-ban. 1948 után is az maradt. Komoly sérelmeket okoztak számára a diktatúra intézkedései Az általa irányított Bessenyei Kört feloszlatták, egyetemi magántanárságát megszüntették, a vallásos szellemű régi magyar irodal­mat a tanításban teljesen háttérbe szorították. (Ez utób­bi ellen több esetben tiltakozott, de hiába.) 1948-1955 között írásai nem jelentek meg. 1953 után enyhülés következett be. 1956-ban végre újabb Berzsenyi-könyve jelenhetett meg. A forradalom bukása után újabb csapás érte. Az általa összeállított Berzsenyi-emlékkönyvet 1957-ben nem engedélyezték. Elkeseredése ellenére azonban bízott abban, hogy ez a kudarc csak átmeneti. Igaza lett: A 60-as években már az Akadémia támo­gatta az ő mukásságát. 1966-ban látott napvilágot egy Berzsenyi-monográfiája. Ugyanebben az évben búcsú­zott az iskolától, miután fél évszázadot töltött a kated­rán. A nyugdíjas évek azonban nem jelentették a tétlenség időszakát dr. Merényi Oszkár számára. Budapestre köl­tözött és most már minden energiáját tudományos mun­kásságra fordította. Számos tanulmánya jelent meg (többek között Széchenyiről és Kossuthról is). Legtöbbet azonban Berzsenyi költészetével foglalko­zott. A 60-as és 70-es években egyre-másra jelentek meg A beszédről „Egy tudós azt mondta: szólj a beszédről! És ő vála­szolt, mondván: Akkor beszélsz, amikor gondolataiddal nem vagy barátságban. És amikor nem élhetsz immár tovább szíved magányában, akkor ajkaidon élsz; a hang pedig kitérő és időtöltés. És beszéded nagy részében a gondolat félig meggyilkoltatik Mert a gondolat a szabad tér madara; a szavak kalitkájában kibonthatja szárnyait, de föl nem repülhet. Vannak közöttetek, akik azért keresik a beszédeseket, mert félnek az egyedülléttől. Az egyedüllét csöndje feltár­ja előttük meztelen önmagukat, és szeretnének elmene­külni előle. És vannak, akik beszélnek, és anélkül, hogy sejtenék, vagy remélnék, olyan igazságot fednek fel, amelyet maguk sem értenek, és vannak olyanok, akik belül ismerik az igazságot, de szavakkal nem mondják el. Az ilyenek keblében lakik a csend, amelynek ritmusa van. Amikor az útfélen vagy a piactéren barátoddal talál­kozol, ajkadat a lélek mozgassa, nyelved ő irányítsa. A hangod hangja szóljon az ő fülének füléhez. Mert az ö lelke megőrzi szíved igazságát, miként a bor ízére emlékezünk, amikora színét már elfelejtettük, és a korsó sincs többé. ” (Részlet Kahil Gibran: A próféta c. könyvéből) A szó veszélyes fegyver... Aggódom a szavakért. Ijesztő szavaink, félelmetes kifejezéseink vannak. Élettelen, üres, tartalmat­lan, bonyolult szavak. Mások felé sután odavetett, közönyös szavak. Töltelékszavak. Aggódom a szavakért, a jövőjü­ket féltem. Mert ránk vannak bíz­va. Hogyan bánunk velük? Bródyt hívom segítségül: „A szót kimondják - ki tudja, ki hogyan érti A szót leírják - ki tudja, ki mire gondol A szó veszélyes fegyver, és van, aki fegyvertelen A szót hallgatják - ki tudja, ki hogyan érti A szót olvassák - ki tudja, ki mi­re gondol A szó elrepül - ki tudja, kit ho­gyan talál A szó messze száll - ki tudja, hol áll meg végül A szó veszélyes fegyver, és van, aki fegyvertelen...” Szavainkból derül ki, kik is va­gyunk tulajdonképpen, mik va­gyunk valójában; elárulnak min­ket. Ránk jellemzőek, le sem ta­gadhatjuk őket. És mégis: kiszol­gáltatottak nekünk. Rajtunk áll, mivé lesznek: simogatássá vagy fegyverré. Kellenek a szavak, nem tudunk nélkülük élni. Aki csak rövid ideig is próbált már néma lenni, tudja, milyen nehezen fojtjuk magunkba a szavainkat. Aki már próbált hall­gatni, meghallgatni valaki mást, tudja, hogy nem könnyű dolog ez. Örülök a szavaknak, rfiert szere­tem őket. De aggódom is értük: mivé lesznek? Miért rontjuk el őket? Miért változtatjuk őket fegy­verré? Alig találok szavakat... Iga­ziakat, éltetőket. Azért még akad néhány. Például: örülök neked, hallgatlak, sokat gondolok rád, hogy érzed magad, hiányoztál, fontos vagy nekem, várlak, szeret­lek, Isten áldjon!, jó veled, te mit gondolsz?, ügyes vagy, jól tetted, imádkozom érted... A szavak nem önmagukért vannak, hanem máso­kért. A Másikért. Ez a titkuk. Ezért felelősség a szó, a beszéd, ezért tartozunk számadással min­den kiejtett szóért, mondatért, minden papírra vetett gondolatért. Jaj, csak ne felejtenénk soha: annyi fegyvertelen, védtelen em­ber él körülöttünk! Aki gyógyító szóra vár, biztatásra, törődésre, szeretetre. Élő szavakra. Ebből születik az öröm. A célba talált, egymásra talált szavak örö­me. És Isten emberré lett Szavá­nak, Jézusnak bennünk való örö­me. V. Gy. Ezek csak gondolatok... Miért beszélünk? Utólag sokszor elszégyelljük magunkat, visszagon­dolva egy párbeszédre. Van egy „nagyon bölcs mondás”: „Előbb járjon az eszed, utána a szád!” Az ember hallgasson, és ne közölje gondolatait?! Hisz a beszéd értelme az, hogy más embert megismerjünk, és megismertessük önmagunkkal. Ez a „bölcs mondás” arra tanít, hogy . meggondolt, kiforrott gondolatokat közöljünk csak. De ez már nem az igazi! Nem magunkkal ismertetjük meg a világot, hanem egy Nagyon Bölcs Személyiséggel. Amilyenek lenni szeretnénk? Hol van a beszéd aktuális varázsa, a spontán módon kifejezett érzések? Hisz beszéd közben fejlődik a mondanivalónk, rádöbbenünk a helyesebb kifejezés­re. A gondolataink bizonyos meder­ben futnak. Vannak elágazások, de léteznek bizonyos határai is. Köny- nyebben ldfejezzuk magunkat be­széddel. És az emberek is jobban megértik... De vannak meg nem értett mondatok is. Nem értjük meg a bántó-segítő szót, a vigasztalás félve- félbe mondott szavait. Sündisznó orrocskánkat behúzzuk, és tüske­hegy mered a világ felé. Jobb eset­ben csak egy-két ember felé... Pont, pont, pont, kérdőjel, felkiál­tójel, vessző, idézőjel. Milyen gondo­latot tükröznek? Nem tudjuk, min­den embernek mást mondanak. Nem tudjuk, minden sün más miatt gömbölyödik össze. Tehát a leírt gondolat mindenkinek mást ad. , Mégis- - .az - élőbeszédhez.. kell folyat modnunk-, Ezért kerüljük a„„kétér- telmű” embereket? És mégis milyen nehéz „kibeszél­ni” magunkat. Kutatjuk, keressük a kifejezéseket, de minden sünnek mást jelent egy-egy gyümölcs. Tanít­sanak meg minket beszélni! De ki és hol? Reménytelen... (Túl egyhangú lenne az egy tanítótól tanult be­széd?!) A megoldás talán egy versben rejlik: .jMindenik embernek a lelkében dal van, És a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, Az halfja a mások énekét is szépnek!” Hallgasd meg a saját beszédedet kívülállóként - és megkapod mások igazgyöngy gondolatait. Sz. E. Teológusaink a Vajdaságban A Vajdasági Magyar Evangélikus Esperesség lapjában, az Alapkőben olvastunk teológusaink vajdasági út­járól. A már évek óta újraírt és itt­honi gyülekezetekben előadott pas­siót adták elő május 28-án délután a szabadkai, este pecjig a bajsai evan­gélikus templomban. Ä gyülekeze­tek mindenhol nagy ^szeretettel fogadták őket. A láp szerkesztője vil­láminterjút készített az otthon igaz­gatójával, Zászkaliczky Pál lel­késszel. Ebben szólt teológusaink tanulmányi munkája mellett arról is, ami az idei passió üzenete volt: „Az idei feldolgozásunk üzenete Péter, aki megtagadja Jézust, Júdás, aki elárulja, Pilátus, aki vívódik Jézus nagyságával, tulajdonképpen mind- mind mai emberek, mi magunk va­gyunk, akik szembesülünk azzal a kérdéssel, kicsoda ő és mit jelent ne­künk. És mi magunk vagyunk azok, akik eláruljuk, akik megtagadjuk, akik időnként legyintünk arra a kí­vánságára, igényére, hogy »én va­gyok az igazság«”. a költőről szóló művei. Az 1976-os Berzsenyi-bicen- tenárium idején például három Berzsenyi tárgyú könyve is napvilágot látott (így az 1957-ben még betiltott Berzse­nyi-emlékkönyv is). >rA legkiválóbb Berzsenyi-kutató” - így jellemezte őt Jancsó Elemér irodalomtörténész. Dr. Csetri La­jos professzor szerint dr. Merényi Oszkárnak a költővel kapcsolatban „elévülhetetlen érdemei" vannak. Való­ban, mindmáig őt tekintik az irodalmárok Berzsenyi leg­kitűnőbb szakértőjének 1981. márciusában, 86 éves korában vetett véget a zord halál ennek a szép életpályának Elhunyta óta más­fél évtized telt el. Az irodalomszerető közvélemény azon­ban nem feledkezett meg dr. Merényi Oszkárról. Az el­múlt 14 év folyamán három kiadvány, valamint több mint félszáz tanulmány és cikk foglalkozott a neves tu­dós tanárral. Ebben az évben ünnepeljük dr. Merényi Oszkár születésének centenáriumát. Már az eddigi események is arról tanúskodnak, hogy a hálás utókor nem feledkezik meg róla. Már eddig hat rendezvény volt az ő emlékével kapcsolatban március-április folyamán; ezek közül kettő a soproni, illetve nyíregyházi evangélikus gimnázi­umban zajlott. Ez is azt mutatja, hogy a hazai evangé­likus közvélemény számon tarfia az igazi értékeket. Dr. Merényi Oszkár, az eperjesi evangélikus gimnázi­um egykori diákja jól gazdálkodott azokkal a szellemi értékekkel, amiket egykori alma materétől útravalóul kapott. Életében 46 könyvet írt. Neve öt különböző lexi­konban szerepel. Az utókornak kötelessége, hogy emlékét továbbra is ápolja. Jó lenne, fia könyv jelenne meg életéről és munkásságáról. Célszerű lenne válogatott irodalmi tanulmányainak újbóli kiadása. Örömmel vennénk, ha Kaposvárott és Nyíregyházán utcát neveznének el róla. Dr. Merényi László KÖNYVHÉT, 1995 GUNNAR ALDESTAM-MIKAEL LÖFGREN A népoktatás A szerzők a Svéd Munkásművelődési Szövetség mun­katársai, népfőiskolái tanárok, vezetők. Rövid, lényegre törő összefoglalójuk révén bepillantást nyerhet a magyar olvasó az észak-európai közművelődés - szélesebb értelemben a skandináv demokrácia - szellemébe. Miről is szól tulajdonképpen e tömörségével együtt is feltűnően gondosan tagolt füzetke? Eredeti címének megfelelően - A népoktatás pedagógiája - sorra veszi a felnőttoktatás, közművelődés elvi (szociológiai, művelődéspolitikai), szervezési és didaktikai kérdéseit. Szerkezetének, gondolatfűzésének világossága és szaba­tossága okán akár a „felnőttoktatás kiskátéjának” is te­kinthetnénk. Nem tár fel meglepő tényeket - akár azt is mondhatnánk: evidenciákat közöl, mint például azt, hogy az oktatásnak nem a felhőkben kell járnia, hanem az adott népességben valósággal fölvetődő kérdésekre kell válaszolnia. Am ugyanezen a ponton „bejön a képbe” a kérdésnek egy másik dimenziója is, amikor a szerzők a profitorientált oktatási vállalkozásokat említik, melyek szorosan követik a piaci igények alakulását. A füzetke nem ezekről az oktatási formákról szól, hanem azokról, melyekben az ember teljes személyiségével van jelen. (Igény ezek iránt is van, ha nem is „dörömböl” hangosan a piacon.) Ezeknek a nem haszonszerző oktatási formáknak kiérlelt hagyományuk van a skandináv társadalmakban, s történetileg jól követhető módon kapcsolódnak a prog­resszív népi mozgalmakhoz. így filozófiájuk is azok eszmerendszerén alapul. Kolumbusz tojása? Természetesen, az. De vannak helyzetek, amikor vissza kell térni a „kályhához”. S ki ta­gadná - körülnézve a mai magyar (nemcsak és nem is el­sősorban a közművelődés-) politikán -, hogy ma Ma­gyarországon éppen ilyen helyzet van... Avagy olyan tisztán kiviláglik, milyen filozófiai - etikai, pedagógiai, társadalompolitikai - értékek vezérlik a mai magyar ok­tatásszervezést? Ha úgy találjuk, hogy nem, talán érde­mes belelapoznunk a svéd szerzőpár szűkszavú, de egyenes beszédű „brosúrájába”...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents