Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-06-25 / 26. szám

r^vungeiiKus tuet 1995. jünius 25. „Isten felé fordulva is vonzotta a föld" AZ EGESZSEGESEBB EGYHÁZÉRT II „Ha van feladata az emléke­dnek, hát az, hogy - amíg teheti - alevenen tartsa azt, ami még eleven V olt: vér, veríték és közvetlen élet­veszély. A lángoló freskó hátteréből mtilép egy árnyalak. A lobogó tűz egy * illanatra megvilágítja az arcát, flemmi különös. Erős csontozat, t.zéles homlok. Ha leolvasható róla yármi is, valami nehezen kimoz­dítható súlyosság. Meglátszik rajta, rogy Isten felé fordulva is vonzza a i föld. Az emberiség halvány reménye, hogy minden korban akad a soka- 'ság soraiban egy-egy ilyen makacs, keményfejű lény. Most épp úgy hívják: Sztehlo Gá- ,'bor. ” Egykori mentettjei, „gyerme- , kei” Orbán Ottónak ezen szavaival ’ koszorúzták meg sírját a Farkasréti ‘ .emetőben május 28-án. Az emléknap előtti estén a Bé- Icsikapu téri templomban hang­iversenyt adott a Vox Hungarica ' női kar és a Schütz Kórus váloga­tott szerzők műveiből Sztehlo Gábor emlékére. Utána az egybe­gyűltek megkoszorúzták a temp­lom falán a „Gyermekmentő” emléktáblát, ahol Rác András tett bizonyságot arról, hogy mennyire hiányzik közülünk Gábor bácsi alakja. Az egykori „Sztehlo-gyerekek” emlékező együttlétét Budafokon tartották a Törley-kastélyban, ahol a menedzser-iskola rektora látta vendégül az egybegyűlteket, aki egykor szintén Sztehlo-mentett gyermek volt. Ezen az alkalmon adta át a belügyminisztérium ki­küldötte ifj. Sztehlo Gábornak és Sztehlo Ildikónak - akik erre az alkalomra jöttek haza Svájcból, ill. az Egyesült Államokból - a „Bá­torság Érdemjelet”, amivel Szteh­lo Gábort posztumusz kitüntették „bátor magatartásáért és helytál­lásáért”. (Ezt a kitüntetést néhány héttel előbb megkapta D. Koren Emil is, valamint felesége és ugyancsak posztumusz dr. Kékén András.) Az ünnepi percek után megnézték a tavalyi Sztehlo- emléknapokon készült videofel­vételt, köszöntötték Keszthelyiné Sztehlo Sárát, aki a szép és emlé­kezetes alkalmakat megszervezte és rendezte. A kedves együttlétek záró akkordjaként felolvasták Ka­dar Lajos emlékező versét, amikor „apánkkal a német végzett, az otthonunk porig égett. Kis családunk árván maradt:- átmentek rajtunk a hadak... ” s a hosszú vers így fejeződik be: „mentsétek meg lelkeinket!- ne csak földi terheinket, melyeket mint a jó pásztor levett rólunk Sztehlo Gábor. Elvont mindent, ami káros, s született egy Örömváros! PAX-nak így hát 50 éve Gaudiopolis lett a vége - áldja meg az Isten érte!” Sztehlo-Alapítvány Evangélikus Lelkészek Erőnléti Bajnoksága Szabó Vilmos Béla hartai lelkész még egy 1992 novemberében tar­egyházmegyei közgyűlésen tott tette meg javaslatát, hogy a lel­készek egészségvédelme érdeké­ben sportlehetőséget teremtsen számukra. Mert, mint mondotta: „Tény, hogy a lelkészek egészségi állapota az országos átlagnál is rosszabb. Márpedig a szolgálat tel­jes értékű elvégzéséhez testi-lelki állóképességre van szükség.” Ezért életre hívta 1993-ban az „evangé­likus lelkészek erőnléti bajnok­ságát”. A bajnokság szlogenje is ezt a kitűzött célt példázta: „Együtt egymásért, az egészsége­sebb egyházért.” A kezdeményezésnek hamar híre ment, és a lelkész a rendez­vényt támogató partnerre talált a Bács-Kiskun megyei és a hartai önkormányzatban. Támogatásáról biztosította Szabó Vilmost a gyülekezet presbitériuma és a gyü­lekezet egésze. A rendezvény fővédnöki tisztét pedig dr. Har­mati Béla püspök-elnök vállalta. A gyülekezeti teremben megrendezett kiállítás egy része Május 25-28. között harmadik alkalommal került sor a „Hartai Napok” keretében az evangélikus lelkészek erőnléti bajnokságára. Három versenyszámban mérhet­A mezei futóverseny legfiatalabb résztvevője a még csak nagycsoportos Kiss Anikó A Tiszántúli Református Nő- i szövetség szervezésében a deb­receni református kollégium ladott otthont május 27-én a XI. Ökumenikus Területi Női Talál- i kozónak. Péntek esti érkezé­sünkkor Szécsi Andrásné a házi­gazdák nevében így fogadott: [„Örülünk, hogy jöttetek. Remé­lem, holnap délután is örülni fo­gunk.” Némi aggodalom csen­dült ki szavaiból: vajon meny- ; íyien jönnek össze? Isten azon­ban mindig rácáfol kishitűsé­günkre. Száztizenhat an voltunk gyütt hat felekezetből. Debre- enen kívül Hajdú-Szabolcs me­ggye több gyülekezetéből, egé­szen Nyíregyházáig. A konferencia témája, „A jövő gyülekezete” nem jóslás akart ’enni. A felelősség szülte: ho- I yan tudják' a gyülekezetek, Is-' en népe elvégeznia rájuk bízott szolgálatot a 20. század végén? Együtt gondolkodva arra próbál­tunk választ kapni: mik azok a maradandó értékek, amiket a múltból meg kell őrizni, s miben kell változniok a gyülekezetek­nek, hogy a ma embere számára elérhetően tudják közvetíteni az evangélium üzenetét? A nyitó áhítat negatív képet tartott elénk. Pál apostol figyel­mezteti a korintusiakat: a lelki kiskorúság, a feszültségek szét­züllesztik a gyülekezetét, alkal­matlanná teszik a mások felé va- ,ó szolgálatra. Ez a veszély ma is enyeget. A jövő gyülekezetének , - így éreztük mindnyájan - sok­kai inkább családiasnak, ember­közelinek kell lennie, mint intéz­mény vagy szervezet jellegűnek. Mikor azt kerestük, ami össze­kapcsolhat bennünket, érdekes módon az őskeresztyén gyüleke­zetekhez jutottunk vissza. Szük­ség van az egymással való kap­csolat ápolására, egymás elfoga­dására, az egymásért való imád­ságra és a felelősségvállalásra. Ezekről próbáltunk beszélgetni kisebb csoportokban a Cseleke­detek könyvének egy-egy textusa alapján. Különbözőségeink ellenére a közös úrvacsoravételben az egy­mással való közösséget éltük át. Krisztus teste vagytok! - szólt hozzánk az úrvacsorái igehirde­tés. Krisztus az, aki igazi, csalá­dias, emberközeli közösséggé formálhatja gyülekezeteinket. Ha engedjük, hogy ezt munkál­ja közöttünk, alkalmassá teheti gyülekezeteinket az evangélium továbbadására a 21. század kü­szöbén is! Sárkány Tibomé LEHET ÚJRA EGYÜTT IS? * Blaskovits Oszkár Általános Iskola Nagytarcsán Vannak emberek« akik hű9óges szolgálatukkal egy egész település arculatát meg tudják hátá'rózrii hosszabb távon is. Ilyen nemzedéke­ket formáló munkát végzett BlaskoVits Oszkár kántor-tanító Nagytarcsán. 1910-1948 között szol­gálta a gyülekezetét, az iskolát, az egész falut. Iskolát és templomot épített, Hangya-szövetkezetet, gaz­dakört, hitelszövetkezetet szerve­zett. Egyszerre tudta szívén hordoz­ni a rábízottak lelki, szellemi és anyagi épülését, növekedését. Ezt a nagyszerű örökséget ismerte fel és vállalta fel a község önkormányzati képviselő testületé, amikor úgy dön­tött, hogy a falu általános iskolája vegye fel Blaskovits Oszkár nevét. A névadásra ünnepélyes keretek kö­zött került sor a pünkösdi hétvégén. Iskolánk igazgatója, Rétvári Sándor, kiemelte, hogy Blaskovits Oszkár is­merte a nagy pedagógiai' titkot: ho­gyan lehet egyszerre követelni a ránkbízottaktől és szeretni őket. Győri Péter polgármester emléktáb­lát leplezett le az iskola falán, mely a névadónak állít emléket. A jelenlévő népes Blaskovits leszármazottak ne­vében Zászkaliczky Pál idézte fel a családját, faluját, s mindenekelőtt, Urát szerető és hűségesen szolgáló „rektorbácsi” alakját. Másnap, a hittanévzáró istentisz­teleten a konfirmandusjelöltek vizs­gáján is külön tétel volt Blaskovits Oszkár munkássága. „Miért volt szükség egyházi tanítóra?” - hang­zott a kérdés. Idézzük most az egyik fiatal válaszát, mely részben Blaskovits Oszkár meghívó levelének szövege alapján fogalmazódott meg: „Az egyház mindig nagy súlyt fekte­tett nemcsak a templomokra és is­tentiszteletekre, hanem az iskolákra is. Luther nyómán valljuk, höl az is­kola virágzik,' ott virágzik az egyház is. Az iskolák az egyház veteményes­kertjei...” A gyülekezet lelkésze han­got adott annak a reményének, hogy Blaskovits Oszkár lelki-szellemi öröksége összekötő kapocs lehet a gyülekezet és az iskola között is. Szo­morúan tapasztalhatjuk országszer­te, hogy hová vezetett a négy évtize­des különállás, sőt sok esetben szem­benállás. Ezeknek a léleksorvasztó időknek keserű gyümölcse: tudatha­sadásos, meggyőződés nélküli peda­gógusok és diákok sokasága. Tálán mindez már mögöttünk van?! Leg­alább is Nagytarcsán ebben remény­kedünk. Hátha lehet újra, nem egy­más nélkül, nem egymás ellen, ha­nem együtt tanítani, nevelni - egy­másért, a ránkbízottakért, a közös jövőért?! Gáncs Péter A MAGYARORSZAGI UNITÁRIUS EGYHÁZNÁL ez év elején gazdasági kisvállalkozás alakult „Heltai Gáspár” Kiadói, Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság néven (Röviden HELTAI Kft.) - A kft. 38 tevékenységi körben vállal és vár megbízá­sokat, megrendeléseket, pl. lapkiadás, nyomdai munkák, hangfelvétel-sokszoro­sítás, építés-felújítás, utazásszervezés, ide­genvezetés, ingatlanhasznosítás, adatfeldol­gozás (számítástechnika), fotó- és video­felvétel-készítés stb. A kft. keretében unitárius könyvesbolt is működik, mely a saját kiadványokon kívül más felekezeti irodalmat, gyermek- és ifjúsá­gi könyveket, magyar- és idegen nyelvű bib­liákat árusít. - Megtalálhatók többek között a Szent Jeromos Bibliatársulat, a Kálvin Ki­adó, az Evangélikus Sajtóosztály, a Baptista Kiadó és az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadványai. A választék fokozatosan bővül teológiai és világi jellegű művekkel, útikönyvekkel, hangkazettákkal, képeslapokkal és folyóiratokkal. A kft. postacíme: 1055 Bp., Nagy Ignác u. 2-4., Tel./Fax.: 111-28-01, Tél.: 111-22-41 A Heltai Gáspár Könyvesbolt címe: Bp. V, Alkotmány u. 12. Tfel.: 111-22-41 Nyitvatartás: szombat és vasárnap kivételével naponta 9-17 óra közön. ték össze tudásukat, erejüket a résztvevők. Fekvenyomásban, er­dei futásban és evezésben. A ver­seny nyílt volt, vagyis nem lelkész versenyzők nevezését is elfogadták a rendezők. A tapasztalat azt mu­tatta, hogy jó döntés volt ez, mert sajnos, a nem lelkészek érdek­lődése nagyobb volt, mint akikért szervezték a versenyt. A rossz arányon javított, hogy néhány teo­lógus is érkezett Budapestről. Pedig akik nem jöttek el Har- tára, azok sokat veszítettek. Áhí­tattal kezdődött a bajnokság, ame­lyen dr. Szabóné Mátrai Marianna hirdette az igét 3Jn 2 alapján. A versenyek nagy érdeklődés mellett folytak, és az egyes versenyszá­mokban szinte minden korcsoport képviseltette magát. A lelkészek közül eredményei alapján a követ­kezők érdemeltek oklevelet: Súlyemelésben: Kiss János, kecskeméti lelkész. Evezésben Magassy Sándomé érdemelt korosztályában okleve­let. Mezei futásban Koskai Erzsébet, Kertész Géza és Kiss Miklós bizo­nyult a legjobbnak. Az összetett versenyben korosztályában ugyan­csak Kertész Géza győzött. O az a lelkész, aki eddig minden évben részt vett a bajnokságon. Az öku- mené sem szenvedett csorbát, mert súlyemelésben és evezésben Jánositty István helyi plébános ara­tott diadalt. A versenyszámok mellett a fut­ball is főszerephez jutott. Az evan­gélikus lelkészek csapata Harta válogatottjával és Bács-Kiskun megyei polgármesterek váloga­tottjával vívott körmérkőzést. Á rendezők mindezek mellett kiállítással és színvonalas kultu­rális műsorral is szolgáltak az eseményen résztvevőknek. Az eseménysorozat vasárnap magyar-német nyelvű isten- tisztelettel zárult, amelyen Kiss Miklós mosonmagyaróvári lelkész hirdette Isten igéjét. Az isten­tiszteleten részt vett Harta német- országi testvérvárosának, Loss- burgnak a polgármestere is. Kiss Miklós A Felvidék hajdanvolt evangélikus városaiban jártunk... (I.) „Ne engedj megfeledkeznem tanítóim példájáról" A Magyarországi Luther Szövetség soproni csoportja í- miután az elmúlt években meglátogatta Luther Wárton életével és reformátori munkájával kapcsolatos emlékhelyeket - idén, 1995 tavaszán újra elindult, hogy tikései utódként járhasson a Felvidék azon városaiban, I uhol már a reformáció hajnalán az evangélium lám- Yoását hordozták a magyar reformátorok, akik még I Luther idejében evangélikus gyülekezeteket alapítottak. Utunkat a magyar történelem és egyháztörténet I císérte. Pozsonyban a Szt. Márton dóm 85 m magas 1 omyán lévő 3 mázsás aranykorona hirdeti, hogy ebben ti a templomban 11 királyunkat és 8 királynét koronáztak ) meg. - A Prímás-palota előtt állva emlékezhettünk arra, j hogy Görgey Arthur tábornok - aki Kolbenheyer I Mór, soproni lelkész unokatestvére volt - 1848 telén ott [ rendezte be hadiszállását. - A Mihály-kapu 51 m magas tornya a soproni várostoronyra emlékeztetett bennünket. f|t- A négytomyú Vár sok történelmi esemény színtere: If többek között itt ült össze 1674-ben a pozsonyi I vértörvényszék, amelynek határozata nyomán 92 ü. protestáns hitvalló papot bebörtönöztek ill. gályámb­ól ságra vittek. - A Pozsonyi Magyar Gimnáziumban dr. Bándy György, Somorja kétnyelvű gyülekezetének ' lelkésze, a Pozsonyi Evangélikus Teológiai Akadémia docense elmondta nekünk a szlovák evangélikus egyház mai helyzetét, és személyesen mutatta meg a pozsonyi evangélikus emlékeket. Pozsony után utunk Nyitrára vezetett. A püspöki \ székesegyház nagy értéke Raffaello „Levétel a keresztről” pímű festménye nyomán készült márvány szoborcsopor- tozat az egyik oltáron, amely előtt - nem találván meg a Vdcsi evangélikus templomot - adtunk hálát, hogy elin- < ’dúlhattunk s eddig eljutottunk. Négynapos utunk első fontos állomása a magas hegyektől övezett SELMECBÁNYA volt, amelynek 1796-ban épült temploma torony nélkül, de gazdagon >aranyozott külső díszítéssel illeszkedik a házak sorfalá­ba, II. József türelmi rendeletének előírásai alapján. - A lakosság már 1528-ban protestáns, és abban az időben alapított evangélikus líceumában gimnázium és tanítóképző működik még ma is. - A hajdani selmeci Akadémia 1919-ben költözött Sopronba, amelynek itt maradt része ma mint Erdészeti és Faipari Egyetem működik. Ezen az Akadémián adott elő Christian Doppler, a múlt század nagy fizikusa. - Az általunk meglátogatott „Leányvár”-at a törökök ellen építették 24 ágyúval. - Meg kell említenünk, hogy Selmecbányát az UNESCO 1993-tól a „világ öröksége”-ként tartja nyil­ván. LŐCSE lakói is már korán csatlakoztak Luther tanaihoz. A Jakab-templom, amely valamikor az evangélikusoké volt, a kassai dóm után a Felvidék leg­nagyobb gótikus temploma, 18 m magas szárnyas főoltárával. - A szép nagy kupolás evangélikus, temp­lomban éppen gyülekeztek a hívek: néhány idős magyar testvérünkkel itt sikerült beszélgetnünk. - A templomok a híres lőcsei városháza közelében vannak. Első két éjszakánkat a Magas-Tátra oldalán 850 m magasan épült GERLACHFALVA és BATIZFAL- VA evangélikus vendégotthonaiban tölthettük; Batizfalva valamikor artikuláris hely volt. - Odautaztunkkor az alkonyi megvilágításban kezdtek megmutatkozni a Tátra csúcsai; de éjszaka a hegyekben hó esett, s másnap reggel a Magas-Tátra - mint a Kárpátok láncolatának legmagasabb kiemelkedése - kb. 2600 m magas csúcsainak csipkézett sorával meg­mutatta magát teljes szépségében: a frissen hullott hó vakítóan verte vissza a felkelő napfényét; Isten teremtett világában elmondhattuk Túrmezei Erzsébettel: „...a csúcsok mind előragyogtak,... hogy szememet csodákra nyissam, szívemet Isten felé tárjam...”. (Folytatjuk) Dr. Lang Jánosné Sólyom Jenő volt kedves professzorunk sírjára nem tudok virágot helyezni. Budapesten hunyt el, de hamvait, korábban elhunyt felesége hamvaival együtt a Kolozs- vár-házsongárdi temető őrzi. A hálás emlékezés azonban nem ismer határokat. Mint a legfiatalabb és egyetemi nyilvános rendes tanárrá legfrissebben kinevezett pro­fesszorunkkal ismerkedtünk meg vele és családjával 1940-ben. Sokat voltunk a Zrínyi és Udvamoki utca sarkán lévő otthonukban, ahol az idő tájt már négy ele­ven kis „Sólyom fióka” csivitelt a meleg családi fészek­ben. Játszótársaikká váltunk. Főleg vasárnap délutánon­ként. Az „Evangélikus egyház Magyarországon” című stúdium mellett egyházjogot is tanultunk tőle. A „Ma­gyar evangélikus egyházrajz” gyakorlati szemináriumi munkájába a tárgy iránt különösen is érdeklődő több hallgatót is bevont. A „Három térkép a magyar evangéli- kusságról” megjelent tanulmánya Leskó Béla, Marschal- kó Gyula, Pósfay György és Sólyom Károly teológusok közreműködésével készült. Wiczián Dezsővel közösen írt s 1942-ben megjelent „Az egyház története” című vallás­tanítási tankönyvből nemcsak a középiskolások, de mi egyetemi hallgatók is sokat tanultunk. Még ma is, új ki­adásában is hasznos tanulási és oktatási mestermű. Vita­iratként jelent meg 1942-ben az „Egyházi szervezet és népi tényezők” című viszontválasza Spiegel-Schmidt Fri­gyes lelkész dolgozatára, akinek publikációja azokban az években országosan is fájdalmas vihart keltett egyhá­zunkban. Sólyom Jenő fáradhatatlan volt lutheri egy­házunk honi történetének kutatásában s rendszeres köz­lésekben a Keresztyén Igazság és egyéb protestáns kiad­ványokban. Kedves emlékem vele kapcsolatban, hogy amikor Gárdonyi Zoltán eltávozott Sopronból és Amminger Kálmán még nem kapcsolódott be az egyházi ének és zene oktatásába, Jenő bácsi maga állt a harmo­nium mögé s valamelyik, általam nem ismert egyházi énekünk hangjait „skáláztatta” velem. Énekeltük együtt is, de én igen mellézengtem a melódiát. Abba is hagytuk rövidesen a sikerrel nem kecsegtető fáradozást, mindket­tőnknek örömére. Sólyomék is felköltöztek 1952-ben Budapestre a Rökk Szilárd utcába. Felszentelésünk 10 éves fordulóját az ő lakásukban tartottuk, családi körben, 1954-ben. Sólyom Jenő is kikerült a Teológiai Akadémiá­ról. Országos Levéltárunkban működött, ahol nemcsak hivatalos dolgaink intézése céljából kerestük fel. Egy hozzám intézett levelében ez áll: ....nekünk ugyanis eb­be n a nagytömegű városban is jólesik a találkozás a min­ket szerető emberekkel”. Sólyom Jenő 1904-ben született Kolozsvárott. 1976- ban hunyt el 72 évesen. Hamvasztása előtt a rákoskeresz­túri temetőben Ferenczy Zoltán és Muntag Andor lel­készek, volt tanítványai hirdették a feltámadás evangéliu­mát. Zoltán László A MAGYAR ÖKUMENIKUS SZERETETSZOLGÁLAT meghívására a kelet-európai országok közül elsőként hazánkba látogatott el Mag. Michael Chalupka lelkész, az Osztrák Protestáns Szeretetszolgálat nemrégiben megvá­lasztott igazgatója, valamint munkatársai, Kovachic asszony és Stephan asszony. A két karitatív szervezet között a délszláv válság kialakulása óta különösen szoros az együttműködés. A bosz­niai harcok felerősödése, a háborús válság elhúzódása különösen szükségesssé teszi a humanitárius szervezetek együttműködését - hangsúlyozta Chalupka úr azon a megbe­szélésen, amelyet Lehel László lelkésszel, a Magyar Ökume­nikus Szeretetszolgálat igazgatójával és munkatársaival foly­tatott. A vendégek ez év májusi, kétnapos látogatásuk során rés­zletesen tájékozódtak a Magyar Ökumenikus Szeretet­szolgálat menekültügyi munkájáról, nemzetközi gyorssegé­lyezési programjáról és a hazai szociális feszültségek eny­hítése érdekében tett erőfeszítéseiről. Az osztrák delegáció találkozott a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat Igazgató Tanácsának tagjaival, Győri Kornéllal, a Magyar Baptista Egyház főtitkárával, Szemerei Zoltánnal, a Magyar Evangélikus Egyház osztályvezetőjével, valamint dr. Szentgyörgyvölgyi Péterrel, a Magyar Ökume­nikus Szeretetszolgálat Alapítványa Kuratóriumának elnö­kével. A megbeszélések résztvevői többször hangsúlyozták a testvérszervezeti együttműködés fokozásának szükséges­ségét. A jövő gyülekezete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents