Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-06-18 / 25. szám
i vangélikus Élet 1995. június 18. JÍ*ÍS GYERMEKEKNEK A K Már megint én! Ha Kati csinálja ugyanezt, őt nem szidják meg érte. Tudom, ő még kicsi, neki még meg kell tanulni a jó és a rossz közti különbséget. Szüleim mindig azt mondják, nekem kellene példát mutatnom, hiszen én vagyok a nagyobb. Én mégis gyakran mérges leszek, mert úgy érzem, hogy vele kivételeznek, mert ő a kisebb. Istenem! Tudom, hogy gyakran igazságtalan vagyok a szüleimmel, mikor azt mondom, hogy a Katit jobban szeretik. Hiszen mikor én voltam kicsi, engem is így tanítottak felismerni a helyes utat. Segíts, hogy el tudjam fogadni, hogy rá egy kicsit*jobban oda kell figyelni, tanítani kell. Hisz ő még tényleg olyan kicsi... BIBLIAI „KI-KICSODA” FERI BÁCSI JÁTÉKAI Vasti királyné „Kemény dió” Vasti királynéról az Ószövetségben, Eszter könyvében olvashatunk. Vasti Ahasvérós perzsa király felesége volt. Félje, a hatalmas, százhuszonhét tartományból álló birodalom uralkodója, egy alkalommal óriási lakomát rendezett. Olyan gazdag volt, hogy száznyolcvan napon keresztül mutogatta gazdagságát az összesereglett vendégeknek. Ezt követte a nagy lakoma, amit a palota kertjében tartottak. Itt is nagy fényűzést rendeztek, még a poharak is aranyból voltak. Vasti királyné is lakomát készített a palotában, ahová az asszonyokat hívta meg. Amikor már hét napja tartott az önfeledt mulatozás, a király, aki a sok bor hatására már igen jókedvűnek érezte magát, udvari embereivel parancsot küldött feleségének, hogy jöjjön és mutassa meg szépségét a népnek és a vezető embereknek. De Vasti büszkébb volt annál, semhogy szépségét úgy mutogassa a király, mint az aranyedényeket, drága kövekből épült házakat, szilaj paripákat vagy míves fegyvereket. Ezért nem engedelmeskedett férje parancsának. Ahasvérós királyt ez nagyon megdöbbentette, mert ha egy valaki is ellene szegül alattvalói közül - legyen az akár a saját felesége - ez rossz példává válhat mindenki számára. Ezért Vastit megfosztották királynői méltóságától, és megtiltották neki, hogy valaha is a király elé járuljon. Ezután lett a zsidó származású Eszter a királyné. Eszter könyve egyedülálló a bibliai könyvek közt abban, hogy egyetlen egyszer sincs benne közvetlenül szó az Istenről. Pedig ez a könyv is az 0 hatalmas tetteit dicséri. Eszterből egy nagy birodalom királynéja lesz, és amikor Isten népét halálos veszedelem fenyegeti, Eszternek elég befolyása lesz arra, hogy közbelépjen, és megmentse az övéit. A könyv nagyszerű példát ad arra, hogyan használ fel Isten embereket szabadító akaratának szolgálatában. Nem véletlen, hogy ott, azon a helyen és abban a helyzetben élünk, ahol élünk, mert Istennek terve van velünk. A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. Egy ének kezdő sorának betűit találod meg itt, egy bizonyos logikai „refld”szerint összekeverve. Arra vagyok kíváncsi, hogy melyik ez az ének. Megfejtéseiteket legyetek szívesek a lap dátumát követő keddig postára adni! Jó dió-, akarom mondani fejtörést kívánok! Osyrnoramntmiötöföraál Hu morzsák A hitoktató feleltet.- No, Zoli,hogy hívták Adám és Éva fiát, aki megölte a testvérét? — Csend.- „Ká”-val kezdődik - segít a tisztelendő. Még mindig csend.- Az öccse nevét sem tudod, akit megölt? Zoli kétségbeesve néz padszomszédjára, aki száját eltakarva súgja: - Abel.- Ja, eszembe jutott - mondja megkönnyebbülve Zoltán.- Úgy hívták, hogy Kábel! *- Hogy hívták Abrahám fiát? - kérdezi a hitoktató. Néma csend. - Hát Izsáknak! Attila hazaérve megkérdezi édesanyját:- Anya! Te tudod, hogy hívták Abrahám fiát?- Tudom.- Most már én is, mert a tisztelendő bácsi megmondta: hátizsáknak. * Na Peti, hány napig volt Jónás a cethal gyomrában? - kérdi a hitoktató.- Kettőig.- Nem.- Négyig.- Nem. Hát nem tudod?- De tudom... csak ha mondom, kinevetnek a fiúk...- De miért?- Mejt azt mondom: hájomig. Már végigszenvedtem évek harcait a fél világ tájképei falamon már betelt egyszer a vendégkönyvem megjártam tábort, találkozót, menedékházat ezrek tapsoltak s esőben vittem haza virágaim futottam, elfáradtam bíztam és visszautasítottak kerestem és találgattam s ezernyi naplementének kellett kihűnynia hajnalok százai permeteztek harmatot a dombszéli fűcsomóra mérföldnyi lépések után először mondta ki nekem valaki nekem érdek nélkül gyöngéden féltőn de mégis erővel, hogy szeretlek s azonnal gazdag lettem Megalkuvás nélkül Teljesen Csak előre nézve Tisztán Emberfeletti gyöngédséggel Őszintén Megbocsájtásba takarva Győztesen Mindent átadva Türelmesen Önmagam nélkül Örökre Melletted maradva Szelíden akarok szeretni. ♦ Jó betegnek lenni, ha tudod, hogy meglátogatnak jó távol lenni, ha gondolnak rád jó éhezni, ha szerető kezek táplálnak jó megtöretni, ha van, aki bekötöz de látogatás nélkül megosztott gondoskodás nélkül szerető kezek táplálása nélkül gyógyító ápolás nélkül egymást juttatjuk pokolra Tornay András versei Szigetek Virágárusok. A temető körül. Feltűnik egy szürke, hosszúszőrű kutya. Két lábbal fellép a virágok közé. Csupa élet. Maga az élet. Egy nő összeszoritja az öklét, zsebkendőbe markol. Mert nincs ott már, akit foghatna. Meghalt. Egy könnycsepp gördül végig. „Hogy mernek élni, mikor ő meghalt? Hogy mer ennyire sütni a Nap? Miért táncolnak a porszemek?" Pipacsok a réten. Szép lenne. Helyette az autók leálló sávját díszítik. Megpróbálnak élni az „ember természete" ellenére. Sok zöld, benne piros zuhatagok. Tovább az autóval. Utazás. Rohanás. A temetőbe az élőket, a virágokat engesztelésül visz- szük. Miért engesztelés? Csak egy érzés. Én érzem annak. Ahogy megy velem az autó. írok, nem látom a tájat, a környezetemet. Nem ér el aZ érzés, amit leírni kellene. így vagyunk, mi emberek. írunk arról, hogy mi van az életben, közben már nem az életről. Mert nem ott vagyunk. Kívülállóként az életben. Szigetként... Sz. E. FELHÍVÁS A Magyar Cserkészszövetség ICHTHÜSZ Közössége MÁTYÁSI JÁNOS NAGYTÁBORÁBA melyre a Bács-Kiskun megyei, Ágasegyházán, a Zsombos dűlő fenyvesében kerül sor 1995. augusztus 8-16 között. A táborhely a 882. sz. Mátyási János csapat kezelésében van. Ez álló nagytábor, minden cserkészt szeretettel vár. Különösen is táborozási lehetőséget kínál azoknak a cserkészeknek, akik bármi oknál fogva csapattáborban nem tudnak részt venni, továbbá, akik csapatmunkájuk mellett szíyesen ápolják a testvériséget az Evangéliumi ICHTHÜSZ Cserkészetben. A tábor programja természetszerűleg tartalmazza mindazokat a tevékenységeket, amelyek egyrészt az önellátáshoz, másrészt az élményszerzéshez szükségesek. A résztvevők egyéni felszerelésükön túl sátrat is hozzanak magukkal. Amennyiben ez utóbbi nehézségekbe ütközik, időben való jelzés esetén sátort biztosítunk. A tábor parancsnoka: Bérezés Lajos, 6070 Izsák, Kálvin tér 1. Jelentkezni július 10-ig lehet parancsnoki ajánlással, táborozáshoz szükséges orvosi igazolással és a 2700,- Ft-os részvételi díj befizetésével a következő címen: ICHTHÜSZ Közösség, 1026 Budapest, Bimbó u. 127. T.: 176-48-47. A jelentkezőket a programról és további tudnivalókról július 31-ig tájékoztatni fogjuk. A közös táborozásunkra várakozással tekintve, a személyes találkozásunkig kívánunk jó munkát: Somogyi Dezső András Bérezés Lajos programszervező titkár táborparancsnok Budapest, 1995. május 26. FELHÍVÁS a 882. sz. Mátyási János, az 1023. Jakus Gábor és a 724. sz. Kossuth Lajos Cserkészcsapat SZIL ASSY ALADÁR ŐRSVEZETŐKÉPZŐ TÁBORÁBA melyre a Bács-Kiskun megyei Ágasegyházán, a Zsombos dűlő fenyvesében kerül sor 1995. augusztus 8-16 között. A táborhely a 882. sz. Mátyási János csapat kezelésében van. Ez az őrsvezetőképző minden cserkészt szeretettel vár, aki 13 éves, fogadalmat 1994-ben vagy előtte tett, egy csapattáborban már részt vett, s parancsnoki támogatással, ill. táborozáshoz szükséges orvosi igazolással rendelkezik. Különösen is őrsvezetőképzést kínál azoknak a cserkészeknek, akik képesítés nélkül már őrsöt vezetnek, továbbá azoknak, akik szívesen ápolják a testvériséget az Evangéliumi ICHTHÜSZ cserkészet szellemében. A résztvevők egyéni felszerelésükön túl sátrat is hozzanak magukkal. Amennyiben ez utóbbi nehézségekbe ütközik, időben való jelzés esetén sátort biztosítunk. A tábor parancsnoka: Héjjá Hubert sepsiszentgyörgyi est. Jelentkezni július 18-ig lehet- egy kétoldalas, kézzel írt dolgozattal, melynek címe: „Legemlékezetesebb cserkészélményem”, valamint a 2700,- Ft-os részvételi díj befizetésével a következő címen: ICHTHÜSZ Közösség, 1026. Budapest, Bimbó u. 127. T.: 176-48-47. A jelentkezés elfogadásáról és további tudnivalókról július 31-ig tájékoztatást adunk. A közös tanulásra és épülésre várakozással tekintve, a személyes találkozásunkig kívánunk jó munkát: Somogyi Dezső András programszervező titkár Héjjá Hubert táborparancsnok Budapest, 1995. május 26. Egy rossz álom KÖNYVHÉT, 1995 KOVÁCS BÁLINT: Protestáns népfőiskolái mozgalom Magyarországon 1991-ben valójában sorozatot nyitott a Magyar Népfőiskolái Társaság és a Püski Kiadó a Népfőiskola tegnap, ma, holnap című átfogó munkával. Hogy csakugyan valóságos sorozat nyitánya volt a négy év előtti kötet, az az idei könyvnapon kezd bebizonyosodni., Az első bizonyság-Kovács Bálint Protestáns népfőiskolái mozgalom Magyarországon (1936-1948) című, hasonló formátumú könyve. (Másodikként Ug- rin József, egykori KÁLÓT-szervező emlékiratai következnek.) Kovács Bálint - aki ma a Magyar Népfőiskolái Társaság köztiszteletben álló elnöke - korábban református lelkészként tevékeny szerepet vállalt a keresztyén ifjúsági mozgalmakban, majd az 1940-es években a különböző indíttatású népfőiskolák munkájának összehangolására hivatott Népfőiskolái Tanács titkára volt, így belülről ismerhette meg a magyar népfőiskolái mozgalmat. Most megjelenő könyvében sorra feldolgozza a tárgyalt időszak református és evangélikus kezdeményezéseit, intézményeit - bevezető tanulmányában kitekintéssel a KÁLÓT és a népi írók tevékenységére, kapcsolódásaira is. A kétszáz oldalas kötetben a legnagyobb szerepet természetesen a sárospataki népfőiskola kapja, hisz a maga családias-játékos légkörével ez volt az „ős”, a követők szeme előtt lebegő ,,klasszikus”modell. A szerepjáték pedagógiájának máig figyelmet érdemlő leleménye volt az a közösségi keret, amely a bentlakásos tanfolyamok hallgatóit egy képzeletbeli falu (Sze- retetfalva) lakóinak, illetőleg tisztségviselőinek tekintette, s így készítette fel a közéleti szerepvállalásra. A sárospataki^ kívül a szerző még 33 protestáns népfőiskola munkáját, történetét ismerteti egykorú írásos dokumentumok és szóbeli emlékezések alapján. Jegyzetei pedig jó támpontot adnak a további tájékozódáshoz. Nagy templom. Sok pad. Négyötöd részt üres. Mérete az ősök hitét és ragaszkodását tükrözi. És az utókor? Van-e még benne lelkesedés, hit, buzgalom ? Vállalná-e ugyanazt az üldöztetést hitéért, mint ősei? Fontos-e számára a hit? Félek, hogy nem. Vajon miért? Most néhány presbiter lép a gyülekezeti terembe. így beszélgetnek:- Rengeteg a dolgom. A gyűlésre is alig van időm eljönni.- Igen, és a vasárnapi istentisztelet is túl hosszú, mikor annyi munkám lenne.- Hát bizony, az ember kénytelen vasárnap is dolgozni, mert kell a pénz, s ha vinni akarja valamire ...- Úgy van. Szerintem is hosszú az istentisztelet. Rövidíteni kellene.- De azt nem mondhatjuk a lelkész úrnak, hogy beszéljen rövidebben.- Azt nem, de az énekek, és a liturgia is rengeteg időt vesz el. Mire való az éneklés?Én ugyan nem szeretek énekelni, ki se nyitom az énekeskönyvet.- Én kinyitni kinyitom, de ha olyan ének van, amit nem ismerek, én bizony oda se figyelek.- El kell törölni az éneklést.- A főének előtt is olyan hosszan játszik a kántor, bizony az a két perc is sokat számit a mai világban. Meg aztán minek ? Senkit sem érdekel.- Úgy van. Szóljon az orgona, amíg be nem jön a lelkész, de egy percig se tovább, és akkor, amikor megyünk kifelé.- Mi szükség van arra is! Be és ki tudunk mi menni anélkül is. Legalább kántort sem kell fizetni. A presbitérium eltörölte a gyülekezeti éneklést és zenét a templomban. Jött a vasárnap. Szeles, hűvös idő, szokatlanul nagy forgalom az utakon. Tülekedés, idegeskedés, rohanás. Aki nem jár templomba, azért rohan, hogy minél többet keressen, aki pedig jár, azért, hogy ennek ellenére le ne maradjon az előbbiek mögött. Gyülekeznek a templomban. Elvesznek a nagy térben, de lehetőleg minél távolabb ülnek egymástól. Van, aki pletykál, vannak, akik morcosán meghúzódnak egy-egy sarokban. Csönd van, de ez nem az áhítatos várakozás csendje. Idegesség vibrál a levegőben: - Mikor kezdődik már, és mikor lesz vége, mert az üzlet... - Vajon, el tudom-e adni... - Remélem, jó lesz az időjárás a kukoricára. - Még beszélnem kell az állatorvossal. - A szüleim öregek, betegesek, de nekem nincs időm az ápolásukra, valami megoldást kell keresnem. - Mindenképpen el kell intéznem még ma egy fontos ügyet. Kavarognak a gondolatok. Bejön a lelkész. Sokan észre sem veszik, hiszen nincs, ami jelezné, az orgona nem szól.- Kedves testvérek, gyülekezetünk presbitériuma fölöslegesnek és szükségtelennek találta a gyülekezeti éneklést és liturgiát. Tehát akkor most hallgassuk meg Isten igéjét a... De a többit senki sem érti. Különös, hiszen a szavak jelentése külön-külön érthető, de nem áll össze a mondanivaló. Mindenki a saját gondolataival van elfoglalva: - Majdnem elütött az a piszok Ladás. Az utolsó pillanatban fékezett le, pedig láthatta, hogy jövök. Rám dudált, pedig előttem is álltak. - Most jól mennek az üzleti ügyeim. - Rossz helyre ültem, sok itt a pók. Mindenkit a külső élmények, benyomások foglalkoztattak. Arra, hogy mi volt a felolvasott ige, senki sem emlékezett. -Hogy mit mondott a lelkész? Bizonyára a bűnről beszélt, és ellenezte. Valaki figyelni akart, de valahogy nem tudott odafigyelni.- Amen! Mindenki fölkapta a fejét.- Vegyétek az áldást! Azonban ezen a vasárnapon senki sem kapott áldást. Kicsoszogtak a templomból ugyanazzal a lelkűiét tel, és ugyanolyan üres szívvel, mint ahogyan jöttek. Senki sem érezte jól magát. Valami hiányzott. Illetve minden hiányzott. Talán mégiscsak kellene énekelni. A harmadik ilyen vasárnap után kezdtek odamenni a lelkészhez:- Lelkész úr, állítsuk vissza a liturgiát és éneklést, mert valahogy olyan üres így az istentisztelet.- Örülük, hogy ezt hallom. Azonban nem elég ezek visszaállítása, ezentúl tudatosan a szövegre figyelve kell énekelnünk, és jó, ha tudatosítjuk magunkban a liturgia értelmét is. Mert hiába lesz ott az éneklés, ha mi magunk nem veszünk részt benne teljes szívvel és lélekkel. Akkor ugyanolyan üres marad a szívünk, mintha nem énekeltünk volna, és akkor nem érkezik el hozzánk az ige áldása. Gondoljunk bele abba, hogy amikor éneklünk, akkor is Isten előtt állunk. Legyen a mi istentiszteletünk valóban Isten tisztelete! Széli Éva PEDAGÓGUS KONFERENCIA Az Ev. Teológiai Akadémia és a soproni Berzsenyi D. Ev. Gimnázium (Líceum) és Diákotthon július 8-12 között Pedagógus Konferenciát rendez Sopronban. Június 25-ig várjuk szeretettel a pedagógusok jelentkezését: Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium 9400 Sopron, Széchenyi tér 11. címre. A részletes programot a jelentkezőknek elküldjük. A konferencia összköltsége: 2600,- Ft.
