Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-06-04 / 23. szám
\ ...egész a föld végső határáig” Evangélikus Élet 1995. június 4. „ELJÖN HOZZÁTOK A SZENTLÉLEK ÉS TANÚIM LESZTEK... Az Újszövetség híradása szerint Isten az Ő Egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban mutatta meg, hogy érdeklődése az egész földre vonatkozik. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta..., hogy üdvözöljön a világ általa”. (János 3,16). Jézus kereszthalála és feltámadása után elhangzott tanítványai felé a hívás, hogy ...menjenek el széles a világra..." Apostolok Cselekedeteiben olvashatjuk (1. fejezet 8 vers): „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeábán és Sa- már iában, sőt... egész a föld végső határáig." Lukács megértette Isten széles körű tervét Isten terve még mindig az egész világ felé irányul, a tanítványai otthonából indul ki, és az egész világ felé tart, más népek felé folytatódik. Csodálatos módon Lukács evangélista megértette Isten széles körű tervét. Ha megfigyeljük evangéliumának és az Apostolok Cselekedeteinek a felépítését, akkor láthatjuk, hogy az egész Evangélium arrafelé vezet, hogy Jézus Jeruzsálem felé tart, ahol majd a kereszthalál várja őt. Feltámadása után kezdődik az Apostolok Cselekedetei. Az első hat fejezet még Jeruzsálemben játszódik le (6. fejezet 7. versig). A második részben a tanítványok már Samáriát is átkarolták (9. fejezet 31. versig). A könyv folytatása arról szól: hogyan viszik az apostolok az evangéliumot Antiochiáig, Kis-Ázsiáig és az ekkori világ központjáig, Rómáig. Bár Lukács megértette Isten széles körű tervét, a tanitványok számára ugyanez nehezebben ment. Ok Jeruzsálemben maradtak, de mozgás nélkül. Ott hirdették az evangéliumot és sokan megtértek. Alakult egy gyülekezet. Azt mondhatjuk, hogy érthető, hogy ott maradtak, mert sok tennivalójuk volt. „Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a ta- , nítványok száma . Jeruzsálembe^,, sőt igen sok pap is engedelmeskeidet t a hitnek” (ApCsel 6,7). Isten terve azonban mégis más volt. Közbe kellett lépnie, hogy terve megvalósuljon. Üldözés indult a jeruzsálemi gyülekezet ellen. Me- nekülniök kellett. Azután olvashatjuk, hogy .. .mind szétszóródtak Júdea és Samária területén... és... 1 akik pedig szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét." (ÁpCsel 8,1; 11,19) Isten megint közbelépett, hogy eredeti terve valósuljon meg, hogy a hívők ne úgy maradjanak, mint a „só a sótartóban”, gettóba zárva Jeruzsálemben, hanem tovább hirdessék az evangéliumot. Csak akikor indultak el Júdeába és Samáriába és menekülésük közben már nem felejtkeztek meg arról, hogy tovább adják, amit kaptak, bizonyságot téve mindenütt, ahol megfordultak. Először csak a zsidóknak, de fokozódó bátorsággal a pogányoknak is (Ap- Csel 13,46). Külmisszió: Istennek szívügye Isten szívügye, hogy tovább terjedjen a Jézusról szóló örömhír, kifelé, egyre szélesebb körbe, egyre jobban megvalósulva. 0 maga az, aki véghezviszi terveit a Szentlélek által. De ezt a munkáját emberi eszközökkel is végzi. Emberi gyengeségünkön is munkálkodik erejével, és képes nagy dolgokra felhasználni. Azt, hogy O cselekszik, az, hogy az eredmény neki köszönhető, ez nem vitás. Ezen a háttéren igaz az, hogy az „Apostolok Cselekedetei” cim tulajdonképpen nem teljesen helyes, hiszen végeredményben a Szentlélek, az Isten cselekvéséről van szó. Tehát, a népek, és az egész világ Isten szívügye. Vagyis a misszió, a külmisszió Istennek szívügye. Mivel pedig ez neki szívügye, ezért kell, hogy nekünk is szívügyünk legyen. • A fejlődésben és a tudományban hivő XIX. század végén azt hitték, hogy ha sikerül legyőzni a legpusztítóbb betegségeket, járványokat, ha az élet minősége megjavul, ha majd megvalósul a „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás" szép eszménye, akkor hosszabban és jobban fogunk élni. Egy ideig így is látszott, hiszen egymás után fedezték fel a tuberkulózis, a himlő, a gyermekágyi láz, a vérbaj ellenszerét. Európában kezdtek tovább élni az emberek, s ezt a folyamatot „csupán" a két világháború katasztrófái szakították meg. Afrikában, Ázsiában az új gyógyszereknek, egészségnevelési programoknak és a gazdasági fejlődésnek köszönhetően - robbanásszerűen nőtt a népesség száma. Leigáztuk a természetet, megzaboláztuk az elemeket, kiaknáztuk a föld kincseit - és még büszkék is vol- , tunk rá ,, , ., Am úgy látszik, nem lehet büntetlenül befeá'SálköíM a Mübé, ' a természet törvényeibe. Az egész világon rengeteg áldozatot szed a rák, a szív- és érrendszeri betegségek, a közlekedési balesetek. Kényelmünkért, jólétünkért ezekkel a betegségekkel fizetünk. S míg a világ gazdagabb részén sokan a túltápláltság miatt szenvednek szivhalált, addig Afrikában évente milliók pusztulnak ma is éhen. És napjainkban nem a himlő járványa terjed, hanem az AIDS, aminek útját állni nem tudjuk. És naponta támadnak újabb és újabb vírusok. A magyar népesség nagyon beteg. A magas ólomtartalmú nagyvárosi utcák, a szennyezett ipari körzetek, az elavult gépkocsipark súlyos környezeti ártalmakat okoznak. De még ezek sem érnek fel a magyar nép önpusztító életmódjának következményeivel. A statisztikák valósággal sokollóak. Magyarország a tiszta alkoholra átszámított fogyasztásban világelső. Egy Imádkozni - adakozni - elmenni... Ránk bízta, mint feladatot, hogy érdeklődjünk más népek iránt is. Azt, hogy imádkozzunk más népekért: a Balkánon lakó népekért, Albániáért..., Oroszországban élő népekért, Törökországért. De azokért a külföldi diákokért is, akik itt laknak közöttünk. Sokszor olyan országokból jöttek, ahol a külmissziói munka különböző okok miatt nagyon nehezen haladt előre. Nagyon fontos lenne, hogy ugyanazt az érdeklődést, sze- retetet, könyörületet, irgalmat mutassuk meg nekik, ami Jézusban volt. Ha valóban szívügyünknek tekintjük ezt a munkát, akkor adakozásainkkal is támogassuk ezt. Vannak (talán te?), akiknek teljesen oda kell szánni magukat, Istennek, hogy ő tegyen az életükkel, amit ő akar. Kész lenni itt Magyarországon szolgálni, vagy akár máshova is elmenni. Dr. Anne-Marie Kool a Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet igazgatója magyar ember évente átlagosan - természetesen a csecsemőket is beleértve - 11,3 liter tömény alkoholt ereszt le a torkán. Nem véletlen hát, hogy a májzsugorban elhunyt férfiak világlistáját is a magyar férfiak vezetik. Hazánk a rák halálozási statisztikájában a világon a harmadik helyet foglalja el. Ebben is döntő szerepet játszik az alkohol és a cigaretta. A lakosságnak legalább 25 százaléka mutat neurózistüneteket, 1 százaléka az elmebeteg és 70 ezer kábítószeres él közöttünk. Az évi 4500 befejezett öngyilkossággal - e szám 15-szöröse volt a kísérlet - a világon az első helyen állunk. Hazánkban évente 26 milliárd szál cigarettát szívnak el a dohányosok, a felnőtt magyar lakosságnak csaknem a fele dohányzik. Egyáltalán nem túlzottan borúlátó az az előrejelzés, mely szerint 2000-ben 58 év lesz a férfiak születéskor várható élettartama, ha nem változik az a gyakorlat, hogy a mértéktelen alkoholfogyasztás és a dohányzás következtében hal meg a lakosság 40-41 százaléka. És ami a legszomorúbb: mindkét szenvedélyben egyre nagyobb arányban vesznek részt a fiatalok és a nők. Közismert a magyar konyha zsíros és füstölt ételeket előnyben részesítő káros volta is. A már megbetegedett és szenvedő emberekre gondoljunk együttérzéssel, de ne feledkezzünk el a magunk felelősségéről sem. Mert felelős az anya, aki gyermekével szive alatt is tovább dohányzik, az apa, aki alkoholmámorában összeveri családját, vagy „csak" rossz példát mutat neki, de mi is mindnyájan, akik nem törődünk eléggé saját egészségünkkel. Testünkkel, lelkűnkkel. Földünkkel, környezetünkkel rosszul sáfárkodunk; nem becsüljük meg azt, ami a miénk. Pedig csak kölcsönbe kaptuk... Újlaki Ágnes Betegek vagyunk... Szentlélek ajándékai - a karizmák Egyre többet beszélünk karizmákról, de pontosan nem tudjuk, hogy mit is értünk ezen. Használjuk ezt a kifejezést olyan emberekkel kapcsolatban, akik valamilyen szempontból meghatározó, rendkívüli személyiségek. így beszélünk karizmatikus politikusról, közéleti emberről, művészről. S valami olyasmit értünk ezen, hogy az illetőnek valami „kisugárzása” van. Hatni tud másokra. Megnyerő, rátermett, kiváló képességű ember! De karizmatikusoknak nevezzük azokat, akik vallják, hogy a hitre jutott embernek szükséges a Szentlélekkel való beteljesedés, fel- töltekezés. A Léleknek ezt a kiáradását pedig a Szentlélek-kereszt- ségnek nevezett élmény révén élik át. Mint mondják, megtelnek mennyei erővel és örömmel. Ennek a Lélek-áradásnak leggyakoribb jele - meggyőződésük szerint - a „nyelvekenszólás”. Ezt a nyelvet sem az nem érti, aki az élményben részesül, se azok, akik ennek a jelenségnek tanúi, hallgatói. A Lélekkel beteljesedett ember azután kaphatja a Szentlélek különféle karizmáit, például azt, hogy tanítani tud másokat, vagy kapja a prófétálás ajándékát, esetleg azt, hogy képes gyógyítani a Lélek erejével. Ezek a karizmatikusok lehetnek elkülönült felekezetekben, közösségekben élők, de lehetnek a történelmi egyházak tagjai is. A magyar katolikus egyházban egy több ezer fős csoport nevezi magát karizmatikusnak, a református egyházban egy egészen szűk kis kör. Sok a félreértés ezekkel a karizmákkal kapcsolatosan. Egyházunkban, pedig sokan semmit nem tudnak róluk s bizonyos belső zavarral hallgatják az erről hangzó nyilatkozatokat vagy bizonyságtételeket. Mi tehát a karizma? A szó gyöke - a karisz (kegyelem) szava. A karizma Isten kegyelmi ajándékát jelöli. Olyasmit, amiért imádkozni lehet és imádkozni is kell, de Isten szuverén módon adja annak akinek akarja és úgy és annyit, amennyit jónak vél. A karizma nem velünk született tulajdonság vagy képesség - hanem ajándék. Elsősorban Pál apostol az, aki megfogalmazza a karizmákkal kapcsolatban felismeréseit a ko- rinthusi levelekben és a római levélben. (lKor 12., 14. fejezetekben és Róm 12, 6-8.) - A Timotheus- hoz írt levelekben is említést tesz róla. (lTim 4,12; 2Tim 1,6)-Rajta kívül csak Péter hivatkozik még a lelki ajándékokra az lPt 4,10-ben. Ha elolvassuk ezeket a bibliai helyeket, akkor - jellegüket tekintve - három csoportba sorolhatjuk az apostol által említett ajándékokat. Az első csoportba kerül az apostolság, a prófétai és a tanítói szolgálat, az evangélista munkája és a pásztori tevékenység. Ezek valamiképpen mind az igehirdetéssel, az igeszolgálattal kapcsolatosak. A következő csoportba tartozók azok, amelyek a gyülekezet tagjainak a hitét, a lelki életét mélyítik el. Ilyen a vezetés karizmája, a dia- kónia lelkülete, a buzdítás, a bölcsesség, a „tudomány” és a „hit” ajándéka. A harmadik csoportot a Szentlélek rendkívüli megnyilvánulásai képezik: isteni erők jelenléte, gyógyítás, nyelveken szólás és annak megmagyarázása és a lelkek (pneumák) megítélése. Az apostol nem hagy kétséget afelől, hogy számára a legfontosabbak az első csoportba tartozó ajándékok. Ezeknek az ajándékoknak egyetlen célja van: a köPedagógus csendesnap A Budai Evangélikus Egyházmegye szervezésében április 22-én (szombaton) a Deák téri Evangélikus Gimnáziumban ökumenikus csendesnapra szólt a pedagógusoknak a meghívó. Örömmel és felfokozott várakozással készültünk erre az alkalomra. Nagy szükségét éreztük a mai zűrzavaros és idegfeszítő időben a pedagógusok szerteágazó munkájában sokszor már megfáradt emberek az elcsöndesedésre, felfrissülésre, Isten igéjéből nyert új erő nyerésére. Istennek legyen hála, nem csalódtunk. A pedagógusnap dr. Győri József, a budai egyházmegye felügyelője, egyetemi docens áhítatával kezdődött, aipelyre több mint ötvenen figyelhettünk. Köszönettel tartozunk a választott igéért - Lukács 10,38 - mely figyelmeztetés mindnyájunk felé, hogy a sok fontos, vagy fontosnak vélt dolog mellett, melyekkel nap mint nap szembe találjuk magunkat, az egy szükségesről - az el- csöndesedésről - el ne feledkezzünk. Tíz órai kezdettel felfigyelhettünk Pintér Károly Deák téri lelkész előadására, melyben feleletet keresett arra a kérdésre, „Miért engedi Isten a katasztrófákat, egyéni vagy tömeges szerencsétlenségeket, háborúkat, ártatlan emberek halálát ... stb." Komoly és nagyon nehéz kérdések, melyekre saját életéből hozott fel példákat, s amelyek saját életünkben, hozzátartozóink életében ismételten előfordulhatnak. Végső megoldásként Isten kezébe kell letennünk, s tőle kérni a választ. Köszönjük a közvetlen, meleg hangú, őszinte vallomást e nehéz kérdésről. Mindnyájunknak útmutatást, erőt adott és nem utolsósorban nagy élményt az előadás hallgatása. Szünet előtt Kovács Márta, Kozák Imola és Kozák Orsolya előadásában Telemann: F-dúr szonátáját hallgathattuk, mely üdítőként hatott a nehéz kérdéseket felvető előadás után. Köszönet érte. Szünetben a Budahegyvidéki gyülekezet asszonyainak vendégszeretét élvezhettük. Az ebédlőben terített asztal, sütemény, kávé várta a hallgatóságot. Köszönjük. Megismerkedhettünk az Ethos kiadó könyveivel, melyet nagy szeretettel ajánlottak az ott lévőknek. Jó zösség építése. Koronként más és más hangsúlyt és megítélést kaphat egy-egy karizma, pl. sokan kétségbe vonják a nyelvekenszólás mai jogosultságát. Egy bizonyos, egyetlen lelki ajándék sem válhat öncélúvá vagy túlhangsúlyozottá. De azt is tudatosítanunk kell, hogy karizmák nélkül nincs egyház! A Szentlélek az egyházban a lelki adományok sokféleségén keresztül hat és működik. így volt ez a múltban és így van a jelenben is. Egyetlen mozgalom vagy lelki ébredés nem sajátíthatja ki magának. A karizma ajándék és nem privilégium. Világosan kell látnunk, hogy a karizmák hiánya az egyház meg- erőtlenedését és megfáradását jelzi. A megújulásra egyházunk népének is szüksége van. Evek óta erről beszélünk. Ugyan miként mehetne ez végbe a Szentlélek ajándékai nélkül? Szükségünk van a karizmákra, mert szükségünk van élő és ható igére és igehirdetésre, ahol nyilvánvaló a Lélek ereje. - Szükségünk van a tiszta és igaz tanításra, talán sokkal inkább mint a korábbi századokban. Szükségünk van a hitet ébresztő evangélizáció- ra és az Isten mai üzenetét felismerő prófétai szóra. Azokat a karizmákat említettem, amelyek Pál számára a leginkább fontosak voltak. S ha a Lélek kiárad közöttünk, mi az amit még ajándékba kapunk...? Ez legyen az egyház Urának a dolga. S a miénk? Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy bűnbánat és megtérés nélkül hiába várunk a Lélek ajándékaira. S csak ezután tehetjük azt, amire Pál a korinthusiakat kéri: „törekedjetek a szeretetre, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok”.-érvolt a szünet arra is, hogy a megjelent pedagógusok egymással is szót válthattak, közelebbről megismerhették egymást. Szünet után dr. Pál- hegyi Ferenc pszichológus előadása következett, melynek címe: „Nevelési helyzetek megoldása, kezelése”. (Hazugság, felelősség elől való 'kité- xés stb.) Sok eligazítást,, bátorítást nyertünk mindannyian a felsorolt témákban, s ezen túl még a család és pedagógus viszonyában felmerülő kérdésekben is. Köszönjük az elénk tárt családmodelleket, melyek közül egy-egy nagy derültséget keltett, de a valóságot ábrázolta. A csendesnap Szirmai Zoltán esperes záró áhítatával végződött. A választott ige: lKorintus 9,26. Köszönjük az abban való megerősítést, hogy a tanár hite sokszorosan számít diákjainknál. Úgy érzem, mindnyájan nagy hálával tartozunk Istennek, hogy ilyen alkalommal ajándékozott meg bennünket. Lélekben felfrissülve térhettünk haza, s végezhetjük mindennapi teendőinket. Köszönet a csendesnapot szervező egyházmegyének, lelkészeknek, pedagógusoknak. Puskásné Benczúr Csilla matematika-fizika szakos tanár „Megvan a Szentlélek titka!?- Nem is titok..." - folytatta kiáltásból suttogóba csukló hangon - pár esztendeje - a Pünkösd ünnepi istentiszteletet követően mellém furakodó, konfirmandus korú kisleány. Nyilván az igehirdetésben elhangzottakra vonatkozóan, amelyben utaltam a Szentlélek elrejtett munkálkodására is.- Valóban...? - kérdeztem, hozzá hajolva.- Igen... - felelte még csendesebben és kissé bizalmasan -, mert engem megérintett és... és tudok mindenkit szeretni...- Nagyon örülök ennek... - mondtam kicsit elérzé- kenyülve és megsimogatva arcát de még inkább a mennyei Atyánk. Arra gondolok, hogy igazán a jó Isten szeretné simogatni mindannyiunk arcát - életét -, de vajon tudunk-e az előbbihez hasonló természetes őszinteséggel választ adni az ünnephez csatlakozó kérdéseinkre? Tudunk-e rejtett érzéseink feltárulkozásának lehetőséget adva, bizonyságot tenni arról, hogy nem csupán az egyházi esztendő ismétlődő ünnepeinek alkalmával, hanem azon túlmenően, életünk minden napján érezzük a Szentlélek munkálkodásának a szeretet gyakorlására, örömre és hálaadásra késztető erejét? Vagy talán csupán megismerni, megfejteni, magyarázatot adni szeretnénk mindarra, ami a Jeruzsálemben történtektől napjainkig érezteti hatását? Csak emlér kezni? „Nem szagolgatni... tanítani!" — üzeni - a talán közismert vicc szavaiban - a gyermeke tisztaságára utaló megjegyzést tévő tanítónak a szülő. Most a Teremtő szülő üzeni: nem megfejteni, magyarázni, hanem megéreznie kell minden gyermekének a Szenf lélek munkálkodását. Üzeni a világ valamennyi, sokszor hamis kívánságokat gerjesztő tanítójának kísértései ellenében: Megérezni életedben! Jézus ezt mondja: Vegyetek Szentleiket! Hogy a Lélek által megtisztuljatok és újjászülessetek... _- * H Aki megérezte a valóban minden 'emberi értelmet felülmúló erejét, az meg is értette. Hitből következően. Az ünnepen elhangzó igék is felszólitásszerüen kínálják az előbbiek lehetőségét. Nem a ma születettek, nem is az elmúlt vasárnapok alkalmával megerősített ifjaink és leányaink számára, hanem mindannyiunk számára - Isten gyermekeinek -, akik könnyen megfáradunk, bár életünk teljessége után sóhajtozunk, mégis elbizonytalanodunk. Szentlélek titkáról gondolkodunk, amely inkább csak leplezi a magunkét, amelyből következően annyi akadályt állítunk Isten munkálkodásának útjába... Miért? Miért tekintjük ország és világ annyi meghökkentő, mégis tovatűnő és múlandó csodáját elfogadásra méltóbbnak? Végül is Isten Lelke erejével mégsem zárt kapukat és ajtókat zörget, vagy dönget. Nem, ugyanis teremtettsé- günkből következően az övéi vagyunk, mégpedig mindazokkal, amik körülveszik életünket. Az a tapasztalatom - alig évtizedes lelkészi szolgálatomból következően is - hogy tudva tudattalanul minden emberi érzi ezt. Sőt ez a reménységem is! És nem csupán Pünkösd ünnepének elmúló napjaiban, hanem - és ehhez elegendő reformátorunk első tételére emlékeznünk - életünk minden napjára vonatkozóan indíttatást kell adjon a megígért és titkon óhajtozott cél eléréséhez, már itt a földön megvalósuló országához is. Hitből következően, de hitből fakadó megértésen is múlik mindez. Annak megértésében és felismerésében, hogy Isten nem feledkezik meg rólunk. Ezért is erősít meg újra, és újra, bizonyosan az ünnepen messzehangzó énekünk hallatán is: „Jövel Szentlélek Úristen, Töltsd be szíveinket bőven..." És feltárulhat mindenki előtt a titok..., ha még titok... ,, Mónus László i . . B Beszámoló p az 1995-ös Imanapról Az 1995-ös Világimanap előkészítése során olvasóink egy afrikai ország, Ghana életével, múltjával, sok-sok küzdelmével, egyházai életével ismerkedhettek meg. A Föld minden ember otthona című téma figyelmeztetett arra, hogy Isten kijelölte számunkra helyünket ebben a világban, s felelősek vagyunk egymásért. Azokért, akik keresik helyüket kis és nagy közösségekben, akik elvesztették otthonukat, akik magukra maradtak, akik a háború poklából menekülnek és befogadásra várnak. Istentiszteletünk alapigéje a tékozló fiú példázata a széthulló család drámaian aktuális, mai kérdéseit adta elénk. Az apa tág ölelésű, visszafogadó szeretete taníthat bennünket is a megromlott kapcsolatok helyreállítására. Milyen volt az idei imanapi szolgálat visszhangja? Ezt a kérdést szeretném ennek a sorozatnak a végén felvetni. Az az elképzelésem, hogy a gyülekezetekből visszajelzést kapok a szolgálatokról, nem vált valóra. Mégis az a jó reménységem, hogy az imanapi mozgalom terjed. Néhány jel, ami erre utal: Az anyagot 1500 példányban nyomtattuk ki, munkatársaim ezeket az utolsó példányig szétosztották egyházmegyénként. Egyes gyülekezetekben fénymásolóval tovább sokszorosították az istentiszteleti rendet, s eljuttatták olyanoknak is, akik még nem ismerték ezt a mozgalmat. Egyik pesti gyülekezetben történt: két kedves nyugdíjas papnétársam költözött a gyülekezet területére, akik elkötelezettjei az imanapi munkának (különböző felekezetűek). Csodálkozva hallották, hogy a gyülekezetek még nem is hallottak róla. Megszervezték és megtartották március 3-án az istentiszteletet, közel kétszázan jöttek el négy felekezetből. Nyitott, testvéri Á alkalom volt, feltétlenül gazdagodást és közeledést jelentett a felekezetek között. Vecsési lelkészkollégám mesélte, ahol évek óta, kicsiny kezdettel, ismerik és megtartják az imanapot, idén már csak a templomba fértek be a résztvevők száma miatt. Saját gyülekezetemben a szép ünnep zuhogó esőben köszöntött be, aggódva figyeltem az érkezőket. Félelmem alaptalan volt, a gyülekezet megtöltötte imatermünket! Mindez annak a jele, hogy gyülekezeteink nyitottak az új, tartalmas, ökumenikus alkalmak iránt. Ehhez azonban munkatársakra van szükség, akik tudnak együtt dolgozni más felekezetű testvéreinkkel. Idén is elküldtük határainkon túlra is az anyagot: Szlovákiába, Ukrajnába, Erdélybe, a Vajdaságba, és | másodízben Németországba, a stuttgarti magyar gyülekezetbe. Örömömre a melbournei konferencián megszólított egy asszony, hogy városukban van egy kis magyar közösség. Kért, hogy számukra küldjék jövőre magyar imanapi anyagot. Terjed a mozgalom! Sajnos, az imanapi ojfertóriummal még nem tudok elszámolni. Annak csak egy része érkezett meg hozzám. (Csak zárójelben: a legtávolabbról Stuttgartból a legkorábban ért ide ismét a szeretetteljes adomány!) Az adományok nagy részét idén is a menekültek támogatására fordítjuk. Szeretnénk azonban a magyarországi ökumenikus női munkát fejleszteni, a pénz egy részét erre tartjuk meg. Ezzel kapcsolatban hadd jelezzem, hogy egy területi asszonycsendesnapot szervezünk most Debrecenben, május 27-én, a református gyülekezetben (Kálvin tér 16.). Ez lesz a tizenegyedik ilyen alkalom. A környékről mindenkit szeretettel várunk. Végül: már gondolunk előre is. Az 1996-os Imanap „házigazdája" Haiti, témája: Isten válaszra hív bennünket. Köszönöm az érdeklődést, a figyelmet és az imádságokat: , Keveháziné Czépénvi Klára
