Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-06-04 / 23. szám
Tudomány leértékelő hit?! Evangélikus Elet 1995. június 4. flBjj „ELJÖN HOZZÁTOK A SZENTLÉLEK ÉS TANÚIM LESZTEK... Riadtan olvastam lapunk idei 13. számában Sánta Anikó teológiai hallgató panaszát: „Sokszor éri bírálat azt a teológust (...), aki tanulni akar, aki többet akar tanulni." „...azt mondják: Nem kell a tudománnyal foglalkozni, mert az csupán emberi okoskodás, s elég a lelki dolgokkal foglalkozni, és akkor minden jó lesz.” „Jó pap holtig tanul” - tartották méltán a régiek. A tudással gyérebben fölvértezettnek elnézték talán ezt, ha gyakorlati buzgósága hitre és szeretetre vallott, de a tudatlanság - különösképp lelkipásztor esetében - akár az egész falunak a szégyene volt. A tudós papra viszont büszke volt az egész helység. Okkal. Illett is hallgatni rá, ha más erényeknek sem volt híjával. Címként is használatos volt lelkész esetében a „tisztelendő és tudós" kifejezés. Nyilván összefügg a kettő az ige szolgájánál. „A pap ajkai őrzik a tudományt (az új fordításban: Isten ismeretét), hiszen a Seregek Urának követe ő!" - olvassuk Mai 2,7-ben. Bölcs Salamon esete rávilágít, hogy ez aligha játszható ki a „világit” is magában foglaló iskolázottság, okosság, műveltség ellen, hiszen Salamon király akkori világszínvonalon volt kiemelkedően bölcs, vagyis a környező pogány népek szellemi elitjének mértéke szerint is (lKir 5,10-11; 10,3). Minden bizonnyal ő volt Izráel legfürgébb eszű, legszellemesebb királya is, ami egy ország élén éppúgy nem hátrány, mint egy gyülekezet vezetésében. Egyébként a Példabeszédek és a Prédikátor könyvének anyaga bőségesen foglal magában olyan velős mondásokat, filozofikus megállapításokat, amelyeket a szomszéd országok bölcsesség-kincséből gyűjtöttek be, amit nagy balgaság volna figyelmen kívül hagyni. Az sem érdektelen, hogy Mózesnek - mai kifejezéssel élve - felsőfokú egyiptomi bölcseleti végzett- 1 sége volt (ApCsel 7,22), ami nem tántorította el hitétől, amiképp Dániel és társai sem találtak semmi kivetnivalót abban, hogy mindenki mást messze felülmúltak babilóniai tantárgyakban, hiszen nekik „Isten adta meg, hogy előrehaladjanak a tudományban, mindenféle írásban és bölcsességben” - így aztán, amikor a pogány király megvizsgáztatta mind a négyüket, „bölcsesség és értelem dolgában tízszer okosabbnak találta őket egész országa minden mágusánál és varázslójánál" (Dán 1,17.20). Sőt: Dánielt „a babiloni bölcsek elöljárójává tette”, vagyis főmágussá, aminek Dániel nyilván nem látta lelkiismereti akadályát - különben I is „nagy mágus”-nak szólította őt a király (Dán 2,48; 4,6). Hitük elég érett és erős volt arra, hogy feldolgozza s dicsérendőén magába tudja építeni még a más szellemiségű tudományt is. Amikor pedig eljött a hitvallás ideje, azt életük kockáztatásával is vállalták! (De nem féltek koruk-kömyezetük tudományától.) Az Ószövetség népének kultúrájára érdekes fényt vet, hogy kb. 3200 évvel ezelőtt, amikor Gedeon egy győztes csatából visszatérve, elfog és kihallgat egy zsidó ifjút (még csak nem is vént), az fejből tudja, sőt, le is képes írni mind a 77 nevet, községe tanácsának tagjait. Ennyire elterjedt volt abban a szervezetlen és zavaros időben is az írni-olvasni tudás! (Bír 8,14). Vagyis ilyen becses volt tulajdonképpen a műveltség alapja. Ez a „szúrópróba” magas kulturális igényre enged következtetni, természetesen a kor színvonalához viszonyítva. Föltehető : akkoriban a zsidók közt volt aránylagosan a legtöbb írni-olvasni tudó, s ezzel a legtöbb pallérozott ember. A hit mellett okvetlenül szükséges dolgok között említi 2Pt 1,5 a tudományt/ismeretet, Pál apostol pedig legszögezi: „Bölcseknek és Jöjj el, Szentlélek Úristen! Jöjj el hozzánk Pünkösdnek szent napján! Szálld meg lelkeinket! Mint egykor tetted azt az apostolokkal. A megárvult tanítványokkal. Az itt- hagyottakkal. Jöjj el „sebesen zúgó szélnek zendülésében”, „kettős tüzes nyelvek” alakjában szállj le ránk! Hogy beszélni tudjunk más népekkel, hogy megértsük egymást a saját nyelvünkön, a saját hazánkban és a nagyvilágban! Mert szétszórt bennünket is az idő, mint egykor Bábel népét. Mely magasra tört, s egészen az égig akarta emelni hatalmának jelképét, a tornyot. Az Űr azonban szétrombolta a hiúság építményét és szétkergette az öntelt építőket. S a nép, amelynek addig „egy nyelve és egyféle beszéde volt”, összezavarodott. „És elszéleszté őket onnan az Ür az egész földnek színére” - mondja az írás, „és nevezek annak nevét Bábelnek, mert ott zavarta össze az Űr az egész Föld nyelvét” (lMóz 11). Attól kezdve nem értették egymást az emberek. Népek születtek és haltak ki a történelem zivataraiban. S mert nem beszéltek közös nyelven, nem tudhatták, mit akar a másik. Meggyülölték egymást. Háborúk robbantak ki közöttük. Ölték egymás asszonyait és gyermekeit. Feldúlták egymás házait. Amerre jártak, füstölgő városokat és égő otthonokat hagytak maguk után. Ez történik ma is, mindenfelé a világban. tudatlanoknak egyaránt adósa vagyok!" (Róm 1,14) - mégpedig az evangélium messzemenő elsőbbsége jegyében (2Kor 1,12). Amikor egyébként a tudomány és a keresztyén hit értelmezése ütközik, akkor nemcsak az lehetséges, hogy a tudomány túlbecsülte önmagát, hanem az is, hogy a Bibliát értették betűrágó szűkkeblűséggel, mint például a Galilei-perben. A Szentírásnak a jelenkor számára való jó, hiteles üzenete aligha fogalmazható meg nagyon alapos teológiai tudás nélkül, a nyelvi alapokat is ideértve. Valahányszor tanítottam Teológiai Akadémiánkon, megköveteltem a tisztességes tanulást. Komoly hittudományi s általános felkészültség nélkül bajos megvédeni az egyházat álszent, szektoid behatásoktól. Teológiai hallgatóknak egyik leggyakoribb mulasztási vétke a lustaság, a szellemi restség. Van-e gyanúsabb „emberi okoskodás”, mint az, ha még meg is marják azt, aki - ha kell - ellenszélben is becsülettel tanul?! Dr. Bodrog Miklós A mi Bábel-tomyaink is sorra leomlottak az évszázadok földrengéseiben. Ránk is vonatkozik az idézet: „És elszéleszté őket onnan az Ür az egész földnek színére”. Hányszor indult meg alattunk a föld? Hányszor kényszerültek menekülésre legjobbjaink? Rákóczi és Kossuth száműzött kísérőinek, hatalmas háborúink miatt világgá futóinknak, eltiport forradalmaink, vérbefojtott szabadságharcaink elkergetett hőseinek mennyiféle nyelvet kellett megtanulniuk, hogy érthessék a befogadók beszédét? Trianon Bábele elszakított millióinak ősi házaikban, apáik apadó sírhalmai felett milyen élet-halál harcot kellett folytatniuk, hogy megőrizhessék anyáik nyelvét? És ma sincs másként. Az 1956-os szabadságharc világgá bujdosott magyarjai közül vajon hányán felejtették már el a hazai igét? Az egykor nemzetükért életüket kockáztatók unokái között vajon hány akad, aki még érti nagyszülei nyelvét? És mi, akik itt élünk, e hazában, hányán értjük egymást? Miféle nyelven szólunk egymáshoz, hogy nem fogjuk fel, mit mond a másikunk? Mennyi fajta szív dobog itt és hányféle értelem munkálkodik? Mekkora lehet a szavak mögött az érzelem, és milyen indulatokat rejt? Milyen nyelv az, amelyből gyűlölet sziszeg és trágár szó hangoskodik? Miért lett bántó szándékú a beszéd? Istennek ez az ajándéka, amit csak mi kaptunk meg, emberek. Jöjj el, Szentlélek Úristen! Töltsd meg szíveinket! Beszélj hozA halált legyőző Jézus szájából hallották a tanítványok, hogy eljött a munka, a tanúskodás, a feltámadt Úrban való hit továbbadásának az ideje. Jézus nem csak a feladatot jelölte meg nekik, s nem csak a feladat betöltéséhez szükséges csodálatos erőről, a Szentlélek tüzéröl gondoskodott, hanem a munkaterületet is kijelölte számukra. Oda kell menjenek, ahová 0 küldi őket. Többek között említette Samá- riát, a Júdeával szomszédos tartományt is. S amikor ez a név elhangzott, egészen bizonyos, hogy emlékek sokasága éledt a tanítványokban. Samária tartományában is meg kell szólaltatniuk az evangéliumot. Azon a földön, ahol évszázados ellentétek miatt bizalmatlanul fogadnak az emberek mindent, ami a zsidóktól jön. Amikor Jézus a samáriai asszonnyal beszélgetett, tapasztalta, milyen mély szakadék választja el egymástól a két népet. De az 0 szava először az asszonyban, majd kicsit később Sikem városának lakóiban törte át a merev elzárkózás, az ellenségeskedés falát (Jn 4). Samáriába is el kell vinniük a tanítványoknak a jó hírt, azoknak az embezánk az egyetlen érthető nyelven: a szeretet nyelvén! Mint egykor a tanítványok közelében a sokajkú tömegben ki-ki a maga nyelvén hallhatta az „Úrnak nagyságos dolgait”, úgy érthessük mi is a szeretet és jóság szavát. Ahogy akkor párthu- sokat és médeket, elamitákat és zsidókat, rómaiakat és egyéb nemzetségbelieket összehozott a szeretet szent szava, hozzon össze minket is a megértés közös akarása! Jöjj el, Szentlélek Úristen! Add, hogy tudjuk elviselni egymás gyengeségeit! Add, hogy hántások nélkül folytathassuk kijelölt, rögös pályánkon, rövid határok közé szorított gyarló életünket. Segíts úgy élnünk, ahogy Pál apostol írja: „Elszenvedvén egymást szeretetben” (Ef 4,2). Jöjj el, Szentlélek Úristen! Lenhardtné Bertalan Emma A komáromi gyülekezet április 23-án nagy örömmel fogadta egykori lelkipásztorát, Szebik Imre püspököt és feleségét. A látogatás fényét emelte, hogy ezen a vasárnapon kapta meg a gyülekezet segédlelkésze a megbízást Július Filo pozsonyi püspöktől, amely lehetőséget nyit arra, hogy a komámói evangélikus gyülekezethez tartozó magyar testvéreink számára magyar nyelvű evangélikus istentiszteletet tarthassunk és a kazuális szolgálatokat elvégezzük. A megbízást Trugly Sándor, a komámói reknek, akiket ők sem szívleltek. Jézus egyszer - Jeruzsálembe igyekezve - egy samáriai faluban szeretett volna tanítványaival együtt éjszakára megszállni, de a falu lakói, amikor megtudták, hogy zsidó zarándokoknak kell a szállás, megtagadták tőlük. Ezt látva, két tanítványa, Jakab és János haragra lobbanva az ég tüzét kérte volna büntetésként rájuk, de Jézus nem engedte. Nem a bosszú és a gyűlölet lelkét akarta a tanítványokban látni (Lk 9,51-56). Őbenne egészen más indulat volt a samáriaiak iránt. Egyáltalában nem volt az véletlen, hogy az irgalmasság szép példázatát egy samáriai emberről mondta el (Lk 10,30-37). S amikor 10 leprást meggyógyított, akkor csak egynek jutott eszébe visszamenni, hogy megköszönje a gyógyulás csodáját, s az az egy samáriai volt (Lk 17,16). A feltámadt Jézus azok közé küldi az övéit az örömhír továbbadására, akikkel szemben korábban előítélet, harag, gyűlölet élt bennük, nem is alaptalanul. A szembenállás kölcsönös volt. De éppen ez a pünkösdi csoda: ahol az Isten Lelke munkálkodik, ott általa minden mássá, újjá lesz! Ott lehet azokat is szeretni, akiktől elzárt a gyűlölet. Azoknak is lehet átadni az élet igéjét, akiknek a legrosszabbat kívántam, s akikről tudtam, ők is hasonlóan érezSzemélyes megjegyzés Legutóbbi afrikai beszámolóm megjelenése után gyülekezetünk egyik presbitere gúnyosan így szólt hozzám: „Olvastam a cikkedet. Harmincketten meg- keresztelkedtek kétszázezer emberből. Micsoda nagyszerű eredmény!” Kis örömöm, melyet afölött éreztem, hogy olvassák testvéreink a Külmisz- sziói hírek című rovatot, szomorúsággal vegyült. Az a 32 ember, aki az iszlám hihetetlenül kemény törvényeivel szembefordulva, vállalta Jézus Krisztus útját, egyúttal azt is vállalta, hogy talán családja örökre kitaszítja, hogy teljes egzisztenciája örökre véget ér abban a megszokott környezetben, ahol született, ahol felnőtt. A mi presbiter testvéreink, gyülekezeti tagjaink, vezetőink, mi magunk mit vállalunk? EitöI mindenki maga tud számot adni Istennek. Mit vállalgyülekezet magyar presbitere adta át, egyben megköszönte Szebik Imre püspök közbenjárását, és hálát adott Istennek, hogy a kérés végre meghallgatásra talált. A püspök válaszában örömét fejezte ki, és hangsúlyozta, hogy Július Filo pozsonyi püspöktestvérének is komoly része van az eredményben. Az első istentiszteleten Cantate vasárnapján felhangzott a zsoltá- ros szava: „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatosan cselekedett!" Paálné Ihász Beatrix nek irántam. Mert Jézus az erőt adó Lelket küldte el, azt a Lelket, ami mindenhez elég. Arra is elég, hogy szolgálni tudjak azok között, akikhez küldettem, de arra is, hogy a volt ellenségtől fogadják el emberek az Isten igéjét. Egy gyülekezetben, a vasárnapi istentiszteletre belépett egy cigányfiú. Leült az egyik padba. Énekeskönyvét is magával hozta(!). Történetesen abban a padban egy olyan család szokott ülni, akik minden vasárnap részt vesznek az istentiszteleten. Ők kicsit később érkeztek, s mikor meglátták az „idegent”, bár még elfértek volna, új helyet kerestek maguknak. Pedig Jézus mindenkit, engem, de őket is, mindannyiunkat Samáriába küldött. Azok közé, akikkel eddig talán annyi bajunk volt! De most nem bajunk van velük, hanem üzenetünk van számukra, most már felelősségünk van irántuk. Hogy tegnap mi volt, nem számít. A pünkösdi Lélek erejével felruházott tanítványokat küldi Jézus oda, ahova Ő akarja, azok közé, akik közé Ő akarja. Még akkor is igaz ez, ha téged küld, ha a te Samáriádba küld. Azokhoz, akikhez nemigen fülik a fogad. De az erő Leikével felruházva, követjük Jézust, szóljuk az üzenetét, mindenütt, mindenkinek. Lesz siker, s lesz kudarc. De mindenhez van erőm a Lélek által. Sztojanovics András tunk az elmúlt rendszerben, amikor nem életünk, csak talán munkahelyi előmenetelünk függött hitvallásunktól? Milyen anyagi áldozatot hozunk rendszeresen az evangélium terjedésének elősegítéséért? Ha felhívást tennénk közzé, hogy jövedelmünk egy tizedét fordítsuk evangéliumi célokra, ugye kevesen csatlakoznának?! Pedig az a harminc testvér nem csupán jövedelme száz százalékát, hanem életét is erre a célra tette fel. Ha súllyal lehetne mérni a hitet, a harminckét megtért hite talán többet nyomna, mint Magyarországon egy egész város hite. Globális misszió Billy Graham március 16-18. között tartott evangélizációs sorozatának hatása, melyet 17 elektronikus csatorna és 30 műhold közvetített 185 nemzetnek, még most is jelentős. A Billy Graham társaság jelentése szerint mintegy 1,5 millió keresztyén részesült evangéliumi képzésben. Angolában a nemzeti hálózat híradója szerint a sorozat sikeresebb volt, mint a labdarúgó világbajnokság. Dél- Afrikában mintegy 50 ezren döntöttek Krisztus útja mellett. Ruandái menekültek Gomaban, Zairében élelmiszerosztó központokban gyűltek össze az evangélium hallgatására. A szomszédos Burundiban számos komoly hivatalnok vett részt az igehirdetéseken, melyeken külön említésre méltó, hogy nem volt áramkimaradás. A volt Szovjetunió területén mintegy 100 ezren vettek részt a sorozaton és 8500-an nyilvánosan tettek vallást Krisztusba vetett hitükről. A szerzők a következő négyhat hónapban videoszolgálattal követik nyomon az igehirdetéseket azokon a helyeken, ahol a műholdas adásokat fogni lehet. Dr. Bálint Zoltán Isten nevében... Külmissziói körkép A Soproni Líceumi Diákszövetség idei közgyűlése elé A Magyar Evangélikus Egyház 43 év után, 1991 nyarán kapta vissza az ország legrégibb evangélikus iskoláját, az 1557-ben alapított ősi soproni líceumot. Az iskola öregdiákjainak első teendői közé tartozott a volt diákokat tömörítő Soproni Líceumi Diákszövetség újjászervezése. A Soproni Líceumi Diákszövetséget eredetileg 1918 júniusában az iskola felejthetetlen emlékű vallástanárának, Hetvényi Lajosnak a kezdeményezésére, az iskola 43 öregdiákja - köztük Kapi Béla püspök - alapította. Legfőbb célkitűzésük egy diákotthon létrehozása volt a vidéki diákok részére. Álmuk 16 év múlva, 1934 szeptemberében vált valóra, ezt azonban a nemes gondolat megálmodója, Hetvényi Lajos sajnos már nem érhette meg, mivel 1926. december 16-án meghalt. Az új diákotthon, a legendás LIDO, ezt követően több mint tíz éven át adott otthont ötven vidéki licistának, mígnem az 1944 decemberi bombázás során lakhatatlanná vált. Az 1991-ben újjászervezett Diákszövetség első feladatának a licista és berzsenyista öregdiákok toborzását és a második világháború áldozatai emlékének maradandó megőrzését tekintette. Aranyba vésett nevüket, drága emléküket azóta már emléktábla hirdeti az iskola bejáratánál. A Diákszövetség jelentős szerepet vállalt az iskola új, Hetvényi Lajosról elnevezett diákotthonának berendezésében is. Az öregdiákok és a Diákszövetség évről évre jelentős összegű pályadíjakkal, tanulmányi, kirándulási és ruhasegélyekkel támogatják a rászoruló diákokat. Kiveszik részüket az iskola könyvtárának, szertárainak bővítéséből, valamint a volt tanárok sírjának gondozásából is. Minden esztendőben nagy örömet jelent számunkra a régi diáktársakkal, valamint az ifjú utódokkal I ««»IÁ cwmélves találkozás. Erre hagyományos módon 3-4-én (Pünkösd vasárnap) - kerül sor Sopronban. Ekkor rendezzük meg a szokásos érettségi találkozókat is. Az ünnepi istentiszteleten idén Szebik Imre püspök hirdeti Isten igéjét. Az istentisztelet után kerül sor a Diákszövetség közgyűlésére az iskola tornatermében. Ezúton is szeretettel hívunk és várunk minden licista és berzsenyista öregdiákot, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (líceum) minden igaz barátját a június 3-4-i öregdiák találkozóra és a Soproni Líceumi Diákszövetség idei közgyűlésére. Mersich Endre Ki féljen kitől? Talán már feledésbe merülnek azok a fenntartások és félelmek, melyek a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat Erőspusztai Menekülttáborának tervezésénél és megvalósításánál születtek és keringtek. Ezek az aggodalmak sokszor egészen drámai riogatásokban testesültek meg. „Bűnözőket hoznak ide, akik tovább rontják Dunavarsány közbiztonságát. Az lesz majd itt is, ami Kerepestarcsán: zaklatások, rendőrségi ügyek, amelyeket megúszhatnánk, ha e tábort távol tartanánk. Nincs nekünk elég bajunk, szükségünk van nekünk erre?” Mivel a pesszimista és rosszhiszemű jóslatok nem váltak valóra, az elmúlt egy-két esztendőben a korábbi aggodalmak feledésbe merültek. Sőt, örülhetünk annak, hogy hónapról hónapra pozitív összefüggésben jelenik meg községünk neve a hazai és nemzetközi sajtóban éppen az erőspusztai keresztyén-humanista tevékenység kapcsán. Továbbá az Ökumenikus Szeretetszolgálat jelenléte közvetlen módon is „kedveskedett" a lakosságnak a ruha-, narancs-, cukorka- és Február 11-ről 12-re virradóan azonban valami olyasmi történt, ami eszünkbe juttatja az egykori figyelmeztetéseket, s ezt most nem hagyhatjuk szó nélkül. Az említett időben 13 birka tűnt el az éj leple alatt. De nem a korábban aggodalmaskodók aktából, hanem éppen a menekültekéből! E tábor lakói ugyanis lehetőségükhöz képest kis kertészkedéssel, disznóhizlalással, juhtartással is töltik napjaikat, egyrészt az egészséges ember munkaigényét, másrészt a költségeik enyhítését szolgálva ezzel. A juhtartás esetében még külön említenünk kell a bosnyák vallási és népi szokást, mely szerint a disznóhústól• tartózkodniuk kell általában, s a közelgő ünnepükön pedig nemzeti és vallási eledelük a birka. Mindez kapóra jött azoknak az „őslakosoknak", akik lovas kocsival meglátogatták, és birkáiktól „megszabadították” a menekülteket. Ezek szerint mégis csak lehet és kell félnünk és aggodalmaskodnunk. Ez esetben azonban a vélt szerepek felcserélődtek. Továbbra is azoknak kell félniük, akiket a félelem és az otthoni életük ellehetetlenülése űzött ide. Úgy látszik, ők itt sem lehelnek nyugodtan... Talán ez a szomorú esemény is szülhet bennünk néhány aggodalmas gondolatot - nem miattuk, hanem értük. Béna Zoltán (Megjelent a Varsányi Fórumban, március 5-én.) * * * A KIÉ NEMZETI SZÖVETSÉG 1995. május 13-án tartotta évi rendes közgyűlését, melyen a küldöttek elnöknek megválasztották Mózes Áront és elfogadták az egyesület új alapszabályát. Az egyesület elnevezése is megváltozott. Az új név: Magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesület. * A Missziói és Környezetügyi Központ 4. ÖKUMENIKUS VILÁGNAPJÁT június 2-án du. S—7-ig és június 3-án de. 9-2-ig tartja az újpesti Baptista Egyház templomában. Első tisztelet, előadások és munkacsoportos megbeszélések lesznek. A konferencia összefoglaló címe: Szeretett városaink. A konferencia helye: 1043 Kassai u. 26. (3-as Metro végállomásánál). * A kirándulók ökumenikus missziói összejövetelén június 11-én, vasárnap du. 4 órakor a pesthidegkúti református templomban (II. Hidegkúti út 64.) Tamás Bertalan református lelkész, külügyi osztályvezető tart előadást „Dél-Ameri- kában jártam” címmel. * A FÚVÓSTÁBORT idén július 20-30. között rendezik meg Kismányokon. Jelentkezni lehet június 20-ig Johann Gyula szekszárdi lelkésznél (7100 Luther tér 2.). Iskola- és irodabútor-szalon 1065 Budapest VI., Hajós u. 13-15. (az Operaház mellett) Telefon: 111-0636,131-8455 Fax: 111-0636 Minden igényt kielégítő bútorválaszték! Helyszíni megrendelés esetén árkedvezmény Pünkösdi fohász .. .Samáriában”
