Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-06-04 / 23. szám

Tudomány leértékelő hit?! Evangélikus Elet 1995. június 4. flBjj „ELJÖN HOZZÁTOK A SZENTLÉLEK ÉS TANÚIM LESZTEK... Riadtan olvastam lapunk idei 13. számában Sánta Anikó teoló­giai hallgató panaszát: „Sokszor éri bírálat azt a teológust (...), aki tanulni akar, aki többet akar tanul­ni." „...azt mondják: Nem kell a tudománnyal foglalkozni, mert az csupán emberi okoskodás, s elég a lelki dolgokkal foglalkozni, és ak­kor minden jó lesz.” „Jó pap holtig tanul” - tartották méltán a régiek. A tudással gyéreb­ben fölvértezettnek elnézték talán ezt, ha gyakorlati buzgósága hitre és szeretetre vallott, de a tudatlan­ság - különösképp lelkipásztor esetében - akár az egész falunak a szégyene volt. A tudós papra vi­szont büszke volt az egész helység. Okkal. Illett is hallgatni rá, ha más erényeknek sem volt híjával. Cím­ként is használatos volt lelkész ese­tében a „tisztelendő és tudós" kife­jezés. Nyilván összefügg a kettő az ige szolgájánál. „A pap ajkai őrzik a tudományt (az új fordításban: Is­ten ismeretét), hiszen a Seregek Urának követe ő!" - olvassuk Mai 2,7-ben. Bölcs Salamon esete rávilágít, hogy ez aligha játszható ki a „vilá­git” is magában foglaló iskolázott­ság, okosság, műveltség ellen, hi­szen Salamon király akkori világ­színvonalon volt kiemelkedően bölcs, vagyis a környező pogány népek szellemi elitjének mértéke szerint is (lKir 5,10-11; 10,3). Minden bizonnyal ő volt Izráel legfürgébb eszű, legszellemesebb királya is, ami egy ország élén épp­úgy nem hátrány, mint egy gyüle­kezet vezetésében. Egyébként a Példabeszédek és a Prédikátor könyvének anyaga bőségesen fog­lal magában olyan velős mondáso­kat, filozofikus megállapításokat, amelyeket a szomszéd országok bölcsesség-kincséből gyűjtöttek be, amit nagy balgaság volna fi­gyelmen kívül hagyni. Az sem érdektelen, hogy Mózes­nek - mai kifejezéssel élve - felső­fokú egyiptomi bölcseleti végzett- 1 sége volt (ApCsel 7,22), ami nem tántorította el hitétől, amiképp Dániel és társai sem találtak sem­mi kivetnivalót abban, hogy min­denki mást messze felülmúltak ba­bilóniai tantárgyakban, hiszen ne­kik „Isten adta meg, hogy előreha­ladjanak a tudományban, minden­féle írásban és bölcsességben” - így aztán, amikor a pogány király megvizsgáztatta mind a négyüket, „bölcsesség és értelem dolgában tíz­szer okosabbnak találta őket egész országa minden mágusánál és va­rázslójánál" (Dán 1,17.20). Sőt: Dánielt „a babiloni bölcsek elöljá­rójává tette”, vagyis főmágussá, aminek Dániel nyilván nem látta lelkiismereti akadályát - különben I is „nagy mágus”-nak szólította őt a király (Dán 2,48; 4,6). Hitük elég érett és erős volt arra, hogy feldol­gozza s dicsérendőén magába tudja építeni még a más szellemiségű tu­dományt is. Amikor pedig eljött a hitvallás ideje, azt életük kockázta­tásával is vállalták! (De nem féltek koruk-kömyezetük tudományá­tól.) Az Ószövetség népének kultúrá­jára érdekes fényt vet, hogy kb. 3200 évvel ezelőtt, amikor Gedeon egy győztes csatából visszatérve, elfog és kihallgat egy zsidó ifjút (még csak nem is vént), az fejből tudja, sőt, le is képes írni mind a 77 nevet, községe tanácsának tagjait. Ennyire elterjedt volt abban a szer­vezetlen és zavaros időben is az írni-olvasni tudás! (Bír 8,14). Va­gyis ilyen becses volt tulajdonkép­pen a műveltség alapja. Ez a „szú­rópróba” magas kulturális igényre enged következtetni, természete­sen a kor színvonalához viszonyít­va. Föltehető : akkoriban a zsidók közt volt aránylagosan a legtöbb írni-olvasni tudó, s ezzel a legtöbb pallérozott ember. A hit mellett okvetlenül szüksé­ges dolgok között említi 2Pt 1,5 a tudományt/ismeretet, Pál apostol pedig legszögezi: „Bölcseknek és Jöjj el, Szentlélek Úristen! Jöjj el hozzánk Pünkösdnek szent napján! Szálld meg lelkeinket! Mint egy­kor tetted azt az apostolokkal. A megárvult tanítványokkal. Az itt- hagyottakkal. Jöjj el „sebesen zúgó szélnek zen­dülésében”, „kettős tüzes nyelvek” alakjában szállj le ránk! Hogy be­szélni tudjunk más népekkel, hogy megértsük egymást a saját nyelvün­kön, a saját hazánkban és a nagyvi­lágban! Mert szétszórt bennünket is az idő, mint egykor Bábel népét. Mely magasra tört, s egészen az égig akarta emelni hatalmának jelképét, a tornyot. Az Űr azonban szétrombolta a hiúság építményét és szétkergette az öntelt építőket. S a nép, amely­nek addig „egy nyelve és egyféle beszéde volt”, összezavarodott. „És elszéleszté őket onnan az Ür az egész földnek színére” - mondja az írás, „és nevezek annak nevét Bábelnek, mert ott zavarta össze az Űr az egész Föld nyelvét” (lMóz 11). Attól kezdve nem értették egy­mást az emberek. Népek születtek és haltak ki a történelem zivatarai­ban. S mert nem beszéltek közös nyelven, nem tudhatták, mit akar a másik. Meggyülölték egymást. Há­borúk robbantak ki közöttük. Ölték egymás asszonyait és gyermekeit. Feldúlták egymás házait. Amerre jártak, füstölgő városokat és égő ott­honokat hagytak maguk után. Ez történik ma is, mindenfelé a világban. tudatlanoknak egyaránt adósa va­gyok!" (Róm 1,14) - mégpedig az evangélium messzemenő elsőbbsé­ge jegyében (2Kor 1,12). Amikor egyébként a tudomány és a keresz­tyén hit értelmezése ütközik, akkor nemcsak az lehetséges, hogy a tu­domány túlbecsülte önmagát, ha­nem az is, hogy a Bibliát értették betűrágó szűkkeblűséggel, mint például a Galilei-perben. A Szentírásnak a jelenkor számá­ra való jó, hiteles üzenete aligha fogalmazható meg nagyon alapos teológiai tudás nélkül, a nyelvi ala­pokat is ideértve. Valahányszor ta­nítottam Teológiai Akadémián­kon, megköveteltem a tisztességes tanulást. Komoly hittudományi s általános felkészültség nélkül bajos megvédeni az egyházat álszent, szektoid behatásoktól. Teológiai hallgatóknak egyik leggyakoribb mulasztási vétke a lustaság, a szelle­mi restség. Van-e gyanúsabb „em­beri okoskodás”, mint az, ha még meg is marják azt, aki - ha kell - ellenszélben is becsülettel tanul?! Dr. Bodrog Miklós A mi Bábel-tomyaink is sorra le­omlottak az évszázadok földrengé­seiben. Ránk is vonatkozik az idé­zet: „És elszéleszté őket onnan az Ür az egész földnek színére”. Hány­szor indult meg alattunk a föld? Hányszor kényszerültek menekü­lésre legjobbjaink? Rákóczi és Kos­suth száműzött kísérőinek, hatal­mas háborúink miatt világgá fu­tóinknak, eltiport forradalmaink, vérbefojtott szabadságharcaink el­kergetett hőseinek mennyiféle nyel­vet kellett megtanulniuk, hogy ért­hessék a befogadók beszédét? Tria­non Bábele elszakított millióinak ősi házaikban, apáik apadó sírhal­mai felett milyen élet-halál harcot kellett folytatniuk, hogy megőriz­hessék anyáik nyelvét? És ma sincs másként. Az 1956-os szabadságharc világ­gá bujdosott magyarjai közül vajon hányán felejtették már el a hazai igét? Az egykor nemzetükért életü­ket kockáztatók unokái között va­jon hány akad, aki még érti nagy­szülei nyelvét? És mi, akik itt élünk, e hazában, hányán értjük egymást? Miféle nyelven szólunk egymáshoz, hogy nem fogjuk fel, mit mond a mási­kunk? Mennyi fajta szív dobog itt és hányféle értelem munkálkodik? Mekkora lehet a szavak mögött az érzelem, és milyen indulatokat rejt? Milyen nyelv az, amelyből gyűlölet sziszeg és trágár szó hangoskodik? Miért lett bántó szándékú a beszéd? Istennek ez az ajándéka, amit csak mi kaptunk meg, emberek. Jöjj el, Szentlélek Úristen! Töltsd meg szíveinket! Beszélj hoz­A halált legyőző Jézus szájából hal­lották a tanítványok, hogy eljött a munka, a tanúskodás, a feltámadt Úr­ban való hit továbbadásának az ideje. Jézus nem csak a feladatot jelölte meg nekik, s nem csak a feladat betöltéséhez szükséges csodálatos erőről, a Szentlé­lek tüzéröl gondoskodott, hanem a munkaterületet is kijelölte számukra. Oda kell menjenek, ahová 0 küldi őket. Többek között említette Samá- riát, a Júdeával szomszédos tarto­mányt is. S amikor ez a név elhangzott, egészen bizonyos, hogy emlékek soka­sága éledt a tanítványokban. Samária tartományában is meg kell szólaltatniuk az evangéliumot. Azon a földön, ahol évszázados ellentétek miatt bizalmatlanul fogadnak az embe­rek mindent, ami a zsidóktól jön. Ami­kor Jézus a samáriai asszonnyal beszél­getett, tapasztalta, milyen mély szaka­dék választja el egymástól a két népet. De az 0 szava először az asszonyban, majd kicsit később Sikem városának lakóiban törte át a merev elzárkózás, az ellenségeskedés falát (Jn 4). Samáriába is el kell vinniük a tanít­ványoknak a jó hírt, azoknak az embe­zánk az egyetlen érthető nyelven: a szeretet nyelvén! Mint egykor a ta­nítványok közelében a sokajkú tö­megben ki-ki a maga nyelvén hall­hatta az „Úrnak nagyságos dolga­it”, úgy érthessük mi is a szeretet és jóság szavát. Ahogy akkor párthu- sokat és médeket, elamitákat és zsi­dókat, rómaiakat és egyéb nemzet­ségbelieket összehozott a szeretet szent szava, hozzon össze minket is a megértés közös akarása! Jöjj el, Szentlélek Úristen! Add, hogy tudjuk elviselni egymás gyengeségeit! Add, hogy hántá­sok nélkül folytathassuk kijelölt, rögös pályánkon, rövid határok közé szorított gyarló életünket. Segíts úgy élnünk, ahogy Pál apostol írja: „Elszenvedvén egy­mást szeretetben” (Ef 4,2). Jöjj el, Szentlélek Úristen! Lenhardtné Bertalan Emma A komáromi gyülekezet április 23-án nagy örömmel fogadta egy­kori lelkipásztorát, Szebik Imre püspököt és feleségét. A látogatás fényét emelte, hogy ezen a vasár­napon kapta meg a gyülekezet se­gédlelkésze a megbízást Július Filo pozsonyi püspöktől, amely lehető­séget nyit arra, hogy a komámói evangélikus gyülekezethez tartozó magyar testvéreink számára ma­gyar nyelvű evangélikus istentisz­teletet tarthassunk és a kazuális szolgálatokat elvégezzük. A meg­bízást Trugly Sándor, a komámói reknek, akiket ők sem szívleltek. Jézus egyszer - Jeruzsálembe igyekezve - egy samáriai faluban szeretett volna tanít­ványaival együtt éjszakára megszállni, de a falu lakói, amikor megtudták, hogy zsidó zarándokoknak kell a szál­lás, megtagadták tőlük. Ezt látva, két tanítványa, Jakab és János haragra lobbanva az ég tüzét kérte volna büntetésként rájuk, de Jézus nem en­gedte. Nem a bosszú és a gyűlölet lelkét akarta a tanítványokban látni (Lk 9,51-56). Őbenne egészen más indulat volt a samáriaiak iránt. Egyáltalában nem volt az véletlen, hogy az irgalmasság szép példázatát egy samáriai emberről mondta el (Lk 10,30-37). S amikor 10 leprást meggyógyított, akkor csak egy­nek jutott eszébe visszamenni, hogy megköszönje a gyógyulás csodáját, s az az egy samáriai volt (Lk 17,16). A feltámadt Jézus azok közé küldi az övéit az örömhír továbbadására, akik­kel szemben korábban előítélet, harag, gyűlölet élt bennük, nem is alaptalanul. A szembenállás kölcsönös volt. De éppen ez a pünkösdi csoda: ahol az Isten Lelke munkálkodik, ott általa minden mássá, újjá lesz! Ott lehet azo­kat is szeretni, akiktől elzárt a gyűlölet. Azoknak is lehet átadni az élet igéjét, akiknek a legrosszabbat kívántam, s akikről tudtam, ők is hasonlóan érez­Személyes megjegyzés Legutóbbi afrikai beszámolóm meg­jelenése után gyülekezetünk egyik pres­bitere gúnyosan így szólt hozzám: „Ol­vastam a cikkedet. Harmincketten meg- keresztelkedtek kétszázezer emberből. Micsoda nagyszerű eredmény!” Kis örömöm, melyet afölött éreztem, hogy olvassák testvéreink a Külmisz- sziói hírek című rovatot, szomorúság­gal vegyült. Az a 32 ember, aki az isz­lám hihetetlenül kemény törvényeivel szembefordulva, vállalta Jézus Krisz­tus útját, egyúttal azt is vállalta, hogy talán családja örökre kitaszítja, hogy teljes egzisztenciája örökre véget ér ab­ban a megszokott környezetben, ahol született, ahol felnőtt. A mi presbiter testvéreink, gyüleke­zeti tagjaink, vezetőink, mi magunk mit vállalunk? EitöI mindenki maga tud számot adni Istennek. Mit vállal­gyülekezet magyar presbitere adta át, egyben megköszönte Szebik Imre püspök közbenjárását, és há­lát adott Istennek, hogy a kérés végre meghallgatásra talált. A püs­pök válaszában örömét fejezte ki, és hangsúlyozta, hogy Július Filo pozsonyi püspöktestvérének is ko­moly része van az eredményben. Az első istentiszteleten Cantate vasárnapján felhangzott a zsoltá- ros szava: „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatosan csele­kedett!" Paálné Ihász Beatrix nek irántam. Mert Jézus az erőt adó Lelket küldte el, azt a Lelket, ami mindenhez elég. Arra is elég, hogy szol­gálni tudjak azok között, akikhez kül­dettem, de arra is, hogy a volt ellenség­től fogadják el emberek az Isten igéjét. Egy gyülekezetben, a vasárnapi is­tentiszteletre belépett egy cigányfiú. Leült az egyik padba. Énekeskönyvét is magával hozta(!). Történetesen ab­ban a padban egy olyan család szokott ülni, akik minden vasárnap részt vesz­nek az istentiszteleten. Ők kicsit ké­sőbb érkeztek, s mikor meglátták az „idegent”, bár még elfértek volna, új helyet kerestek maguknak. Pedig Jézus mindenkit, engem, de őket is, mind­annyiunkat Samáriába küldött. Azok közé, akikkel eddig talán annyi bajunk volt! De most nem bajunk van velük, hanem üzenetünk van számukra, most már felelősségünk van irántuk. Hogy tegnap mi volt, nem számít. A pünkös­di Lélek erejével felruházott tanítvá­nyokat küldi Jézus oda, ahova Ő akar­ja, azok közé, akik közé Ő akarja. Még akkor is igaz ez, ha téged küld, ha a te Samáriádba küld. Azokhoz, akikhez nemigen fülik a fogad. De az erő Leiké­vel felruházva, követjük Jézust, szóljuk az üzenetét, mindenütt, mindenkinek. Lesz siker, s lesz kudarc. De mindenhez van erőm a Lélek által. Sztojanovics András tunk az elmúlt rendszerben, amikor nem életünk, csak talán munkahelyi előmenetelünk függött hitvallásunk­tól? Milyen anyagi áldozatot hozunk rendszeresen az evangélium terjedésé­nek elősegítéséért? Ha felhívást ten­nénk közzé, hogy jövedelmünk egy ti­zedét fordítsuk evangéliumi célokra, ugye kevesen csatlakoznának?! Pedig az a harminc testvér nem csupán jöve­delme száz százalékát, hanem életét is erre a célra tette fel. Ha súllyal lehetne mérni a hitet, a harminckét megtért hite talán többet nyomna, mint Magyarországon egy egész város hite. Globális misszió Billy Graham március 16-18. között tartott evangélizációs sorozatának ha­tása, melyet 17 elektronikus csatorna és 30 műhold közvetített 185 nemzet­nek, még most is jelentős. A Billy Gra­ham társaság jelentése szerint mintegy 1,5 millió keresztyén részesült evangé­liumi képzésben. Angolában a nemzeti hálózat hír­adója szerint a sorozat sikeresebb volt, mint a labdarúgó világbajnokság. Dél- Afrikában mintegy 50 ezren döntöttek Krisztus útja mellett. Ruandái mene­kültek Gomaban, Zairében élelmiszer­osztó központokban gyűltek össze az evangélium hallgatására. A szomszé­dos Burundiban számos komoly hiva­talnok vett részt az igehirdetéseken, melyeken külön említésre méltó, hogy nem volt áramkimaradás. A volt Szov­jetunió területén mintegy 100 ezren vet­tek részt a sorozaton és 8500-an nyilvá­nosan tettek vallást Krisztusba vetett hitükről. A szerzők a következő négy­hat hónapban videoszolgálattal köve­tik nyomon az igehirdetéseket azokon a helyeken, ahol a műholdas adásokat fogni lehet. Dr. Bálint Zoltán Isten nevében... Külmissziói körkép A Soproni Líceumi Diákszövetség idei közgyűlése elé A Magyar Evangélikus Egyház 43 év után, 1991 nyarán kapta vissza az ország legrégibb evangélikus iskoláját, az 1557-ben alapított ősi soproni líceumot. Az iskola öregdiákjainak első teendői közé tartozott a volt diákokat tömörítő Soproni Líceumi Diákszö­vetség újjászervezése. A Soproni Líceumi Diákszövetséget eredetileg 1918 júniusában az iskola felejthetetlen emlékű vallástaná­rának, Hetvényi Lajosnak a kezdeményezésére, az is­kola 43 öregdiákja - köztük Kapi Béla püspök - alapította. Legfőbb célkitűzésük egy diákotthon létre­hozása volt a vidéki diákok részére. Álmuk 16 év múlva, 1934 szeptemberében vált valóra, ezt azonban a nemes gondolat megálmodója, Hetvényi Lajos saj­nos már nem érhette meg, mivel 1926. december 16-án meghalt. Az új diákotthon, a legendás LIDO, ezt követően több mint tíz éven át adott otthont ötven vidéki licistának, mígnem az 1944 decemberi bombá­zás során lakhatatlanná vált. Az 1991-ben újjászervezett Diákszövetség első fel­adatának a licista és berzsenyista öregdiákok toborzá­sát és a második világháború áldozatai emlékének maradandó megőrzését tekintette. Aranyba vésett ne­vüket, drága emléküket azóta már emléktábla hirdeti az iskola bejáratánál. A Diákszövetség jelentős szerepet vállalt az iskola új, Hetvényi Lajosról elnevezett diákotthonának be­rendezésében is. Az öregdiákok és a Diákszövetség évről évre jelentős összegű pályadíjakkal, tanulmányi, kirándulási és ruhasegélyekkel támogatják a rászoru­ló diákokat. Kiveszik részüket az iskola könyvtárá­nak, szertárainak bővítéséből, valamint a volt taná­rok sírjának gondozásából is. Minden esztendőben nagy örömet jelent számunk­ra a régi diáktársakkal, valamint az ifjú utódokkal I ««»IÁ cwmélves találkozás. Erre hagyományos módon 3-4-én (Pünkösd vasárnap) - kerül sor Sopronban. Ekkor rendezzük meg a szokásos érettségi találkozó­kat is. Az ünnepi istentiszteleten idén Szebik Imre püspök hirdeti Isten igéjét. Az istentisztelet után kerül sor a Diákszövetség közgyűlésére az iskola tornater­mében. Ezúton is szeretettel hívunk és várunk minden licis­ta és berzsenyista öregdiákot, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (líceum) minden igaz barátját a június 3-4-i öregdiák találkozóra és a Sop­roni Líceumi Diákszövetség idei közgyűlésére. Mersich Endre Ki féljen kitől? Talán már feledésbe merülnek azok a fenntartások és félelmek, melyek a Magyar Ökumenikus Szeretetszol­gálat Erőspusztai Menekülttáborának tervezésénél és megvalósításánál születtek és keringtek. Ezek az aggo­dalmak sokszor egészen drámai riogatásokban testesül­tek meg. „Bűnözőket hoznak ide, akik tovább rontják Dunavarsány közbiztonságát. Az lesz majd itt is, ami Kerepestarcsán: zaklatások, rendőrségi ügyek, amelye­ket megúszhatnánk, ha e tábort távol tartanánk. Nincs nekünk elég bajunk, szükségünk van nekünk erre?” Mivel a pesszimista és rosszhiszemű jóslatok nem váltak valóra, az elmúlt egy-két esztendőben a korábbi aggodalmak feledésbe merültek. Sőt, örülhetünk an­nak, hogy hónapról hónapra pozitív összefüggésben jelenik meg községünk neve a hazai és nemzetközi sajtóban éppen az erőspusztai keresztyén-humanista tevékenység kapcsán. Továbbá az Ökumenikus Szere­tetszolgálat jelenléte közvetlen módon is „kedveske­dett" a lakosságnak a ruha-, narancs-, cukorka- és Február 11-ről 12-re virradóan azonban valami olyasmi történt, ami eszünkbe juttatja az egykori fi­gyelmeztetéseket, s ezt most nem hagyhatjuk szó nél­kül. Az említett időben 13 birka tűnt el az éj leple alatt. De nem a korábban aggodalmaskodók aktából, ha­nem éppen a menekültekéből! E tábor lakói ugyanis lehetőségükhöz képest kis kertészkedéssel, disznóhizla­lással, juhtartással is töltik napjaikat, egyrészt az egészséges ember munkaigényét, másrészt a költségeik enyhítését szolgálva ezzel. A juhtartás esetében még külön említenünk kell a bosnyák vallási és népi szokást, mely szerint a disznóhústól• tartózkodniuk kell általá­ban, s a közelgő ünnepükön pedig nemzeti és vallási eledelük a birka. Mindez kapóra jött azoknak az „őslakosoknak", akik lovas kocsival meglátogatták, és birkáiktól „meg­szabadították” a menekülteket. Ezek szerint mégis csak lehet és kell félnünk és aggodalmaskodnunk. Ez esetben azonban a vélt szere­pek felcserélődtek. Továbbra is azoknak kell félniük, akiket a félelem és az otthoni életük ellehetetlenülése űzött ide. Úgy látszik, ők itt sem lehelnek nyugodtan... Talán ez a szomorú esemény is szülhet bennünk né­hány aggodalmas gondolatot - nem miattuk, hanem értük. Béna Zoltán (Megjelent a Varsányi Fórumban, március 5-én.) * * * A KIÉ NEMZETI SZÖVETSÉG 1995. május 13-án tar­totta évi rendes közgyűlését, melyen a küldöttek elnöknek megválasztották Mózes Áront és elfogadták az egyesület új alapszabályát. Az egyesület elnevezése is megváltozott. Az új név: Ma­gyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesület. * A Missziói és Környezetügyi Központ 4. ÖKUMENIKUS VILÁGNAPJÁT június 2-án du. S—7-ig és június 3-án de. 9-2-ig tartja az újpesti Baptista Egyház templomában. Első tisztelet, előadások és munkacsoportos megbeszélések lesz­nek. A konferencia összefoglaló címe: Szeretett városaink. A konferencia helye: 1043 Kassai u. 26. (3-as Metro végállo­másánál). * A kirándulók ökumenikus missziói összejövetelén június 11-én, vasárnap du. 4 órakor a pesthidegkúti református templomban (II. Hidegkúti út 64.) Tamás Bertalan reformá­tus lelkész, külügyi osztályvezető tart előadást „Dél-Ameri- kában jártam” címmel. * A FÚVÓSTÁBORT idén július 20-30. között rendezik meg Kismányokon. Jelentkezni lehet június 20-ig Johann Gyula szekszárdi lelkésznél (7100 Luther tér 2.). Iskola- és irodabútor-szalon 1065 Budapest VI., Hajós u. 13-15. (az Operaház mellett) Telefon: 111-0636,131-8455 Fax: 111-0636 Minden igényt kielégítő bútorválaszték! Helyszíni megrendelés esetén árkedvezmény Pünkösdi fohász .. .Samáriában”

Next

/
Thumbnails
Contents