Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-05-22 / 21. szám
ÜLÉSEZETT AZ ORSZÁGOS PRESBITÉRIUM Április 26-án, az Országos Egyház Üllői úti székházában ült össze az Országos Presbitérium, hogy meghallgas- Az ülés igeolvasással és imádsággal kezdődött, majd dr. Frenkl Róbert országos felügyelő nyitotta meg, és sa az 1993. évről szóló jelentéseket, megtárgyalja az abból adódó kérdéseket és az 1993. évi zárszámadást, felolvasta felügyelői jelentését. A jelentést kivonatolva az alábbiakban közöljük, valamint az 1994. évi költségvetést. Az egész napos ülésen részletesen megbeszélték egyházunk gazdasági ügyeit és az iskolák működésével kapcsolatos kérdéseket. Viszonylag rövid - alig öt hónap de eseményekben annál gazdagabb az időszak, ami az 1993. december 3-i ülésünk óta eltelt, amiről számot kell adjak. A karácsonyi és a húsvéti ünnepkör adta elsősorban az időszak jelentős spirituális tartalmát, míg az úgynevezett közegyházi élet szempontjából a két zsinati ülész- szak jelentett meghatározó eseményt. Egyházunk méltóképpen vett részt Kossuth Lajos halála centenáriumi megemlékezésén. Erre az időszakra esett a fájdalmas búcsú Magyarország, hosszú idő után először demokratikusan megválasztott miniszterelnökétől, akit a magyar evangélikusság is őszinte tisztelettel gyászolt. Lényeges esemény volt egyházunk elnökségének látogatása az új miniszterelnöknél. Folytatódott az ingatlanvisszaadási törvény végrehajtása, az 1994. évre tervezett megállapodások megerősítése, kormánybizottsági döntéssel. Üléseztek az egyházi bizottságok, értékelték az elmúlt évet, határoztak az idei teendőkről. Természetes, hogy a második szabad, demokratikus választások közeledte érezteti hatását az egyházi közéletben is. Az is érthető, hogy erőteljesebbek a negativ, vagy annak vélt jelenségek, illetve ezek visszhangja. Mégis alapérzésünk az Úristen iránti hála kell legyen, hogy a diktatúra évtizedei után szabad országban élhetünk. Türelemre van szükségünk az egyházban és a társadalomban egyaránt, hogy egyházunk és hazánk megélhesse a szabadság pozitívumait. Jogos igény, hogy az egyházi emberek, mind közvetlen környezetükben, mind a politikai szférában a békesség evangéliumának üzenetét tolmácsolják magatartásukkal, példájukkal... Az egyház oktató-nevelő tevékenysége Alapvető feladatom a jelentés az egyház oktató-nevelő tevékenységéről. .. Jelen tanévben, már mind érvényes egyházi törvénnyel, mind a demokratikus parlament által hozott Közoktatási Törvénnyel rendelkezünk, felálltak az Igazgatótanácsok, az Országos Iroda struktúrájában helyet kapott az oktatásügy, mind apparátusi, mind bizottsági szinten. Mindez megteremtette a keretét a törvényes működésnek. Megindultunk az úton, de még csak a kezdeti lépéseknél tartunk. Lehet, hogy az én hibám is, hogy nem gyorsabb, nem meggyőzőbb a folyamat, de úgy véltem és vélem, csak úgy lehetünk igazán eredményesek, ha természetessé válnak a törvények adta demokratikus működési mechanizmusok, mind a lelkészi kar, mind a világi tisztség- viselők, mind az iskolák, mind az egyházkormányzás számára. Ma még olykor erősebbnek tűnnek az informális csatornák, nehéz az ügyeket törvényes mederbe terelni. Felfogásomnak megfelelően nem a konfliktusok élezését, nem is elvtelen elsimítását, hanem a törvények betűje és szelleme szerinti türelmes megoldását szorgalmazom... Az Oktatási-Nevelési Bizottság február végi ülésén az iskolák gazdasági helyzetével, a közalkalmazotti törvény alkalmazásával és a kollégiumok ügyével foglalkozott. A demokratizálódási folyamatban lényeges volt, hogy miután maradtak nyitott kérdések, egy héttel később az igazgatók ismét összeültek és hozzájárultak a feltételrendszer optimális elosztásához. Szakmailag és erkölcsileg is igen lényegesnek, az egyházi élet egyéb területei számára is példamutatónak tartom ezt a folyamatot, amelyben minden érdekelt minden információval rendelkezik és teljes jogú résztvevő a döntéshozatalban. Azt már talán nem is kell hangsúlyozni, mennyire erősíti a testvéri kapcsolatokat egymás .gondjainak a megismerése, egymás terheinek a hordozása... Az iskolaügyhöz tartozik az elmúlt időszak egyik nagy öröme, a március 23-án sorra került ökumenikus iskolakonferencia, a történelmi iskolafenntartó egyházak közös szervezésében... Meg kell említenem a következő napok fontos feladatát, a Közoktatási Megállapodások megkötését. Az önkormányzatok ezt nem vállalták, így a törvény értelmében az MKM-mel állapodunk meg. Ez hosszú távú garancia iskoláink működésének támogatásáról. A MEVISZ, illetve az Ifjúsági Bizottság tevékenységének újabb örvendetes eredménye a Hang című újság megindítása. Mellékelem az ezzel kapcsolatban beterjesztett határozati javaslat tervezetét. .. Egyház és a társadalmi közösség Érthetően súlyos kérdésként merült fel az egyházi személyek politikai szerepvállalásának a témája a Zsinaton. Az egyházról szóló első törvény vitájában módosító indítványként hangzott el, hogy lelkészek és felügyelők párttagok és képviselők ne lehessenek. Természetesen a Zsinat tájékoztatást kapott az Országos Presbitérium határozatáról. Végül olyan döntés született, hogy a júniusi ülésszakon egy ezen feladatra létrehozott bizottság tegyen előterjesztést... (Erről a témáról a Zsinati Híradó 1994. március 27-i számában olvashattunk.) Szeretném ezen a helyen is hangsúlyozni - miután a kérdés többszörösen érint -, hogy számomra az egyházi szolgálatnak van prioritása. Ez azt jelenti, hogy jelenleg is kötelezőnek tartom magamra nézve az Országos Presbitérium határozatát és a születendő zsinati törvénynek megfelelően fogok mindig határozni a közéleti-politikai szerep- vállalás kérdéseiben. Az elmúlt hónapok eseményei ismételten megerősítettek abban, hogy keresztyén emberek nem maradhatnak távol a közösség, a haza gondjaitól. Az mindenkinek a személyes lelkiismereti felelőssége, hogyan kíván ebben részt- venni. De tudomásul kell venni, hogy plurális polgári demokráciában elsősorban a polgári értékrend alapján álló politikai pártokon keresztül lehet hatást gyakorolni a folyamatokra. Igen lényeges a részvétel az önkormányzati testületekben és az egyéb civil szerveződésekben is. Ezek közé tartoznak az egyházi egyesületek is. Ezért is lényeges ezek tevékenységének az elősegítése. Nem vitatom, hogy bizonyos egyházi tisztségekben - legyen szó lelkészekről, vagy világiakról - szükséges egyfajta távolságtartás a napi politikától. A magam tisztségét is ilyennek tartom. A távolságtartás azonban nem egy- szerűsíthatő le a strukturális megoldásra, elkülönülésre, napjainkban - ismétlem - különösen is a tevékenység hogyanjára, a stílusra kerül a hangsúly. Nem voltak illúzióim arról, hogy a választások közeledtével lesznek az egyházban is, akik nem tudják elkerülni a csapdát és bizonyos pártok sikerét egyházi érdekként artikulálják. Szeretném azonban, ha az egyházi vezető testületek tagjai, politikai álláspontjuktól függetlenül, példamutatóan ügyelnének arra, hogy ezt a veszélyt a minimumra csökkenthessük. Szomorúan jelzi az elmúlt negyven év lélekrom- bolását, a materialista gondolo- dás térhódítását, hogy vannak, akik az egyház jövőjét pártok sikerében vélik garantálva látni. Példát kell mutassunk a társadalomnak politikai etikából is, másként hitelünket veszthetjük. Különbözőségeinkben - és ez vonatkozik politikai különbözőségeinkre is - kell egyek legyünk a Jézus Krisztusban. Ha valóban keresztyén az értékrendünk, ha az Istennel való kapcsolat, hitünk az ő országában vezérli lépteinket ebben a világban. Jónéhány éve már, hogy megfogalmaztam, számíthatunk az egyházi közélet különböző szélsőségeinek egymásra találására, ami a kritikát illeti. Az elmúlt időszak is szolgált erre példával. Lelkészképviselő a Parlamentben, lelkész a Keresztyén Igazság hasábjain, Or- dass Lajos Baráti Kör memorandumban hasonló, a múltra irányuló nézőpontból fogalmazott meg, természetesen érvek nélkül általánosítva, kritikai álláspontot, elsősorban az egyházi elnökség tagjaival szemben. Természetesen nem lehet egyenlőségjelet tenni ezek közé, hiszen a Keresztyén Igazság és az OLBK belül van az egyházon, utóbbi memorandumának a hangvétele is kulturáltabb. Röviden csak erre térek ki, hisz ez az Országos Presbitériumot szólítja meg. Erre válaszolnunk kell, ehhez szükséges a presbiterek véle- ménnyilvánítása. A magam részéről nyitott vagyok minden kritikára, sőt igénylem azt. Hiányérzetem is van, mert a rám irányuló kritikák gyakorlatilag nem is érintik egyházi munkámat, pedig elsősorban ennek bírálata válhatna hasznomra, jelentene segítséget. Az OLBK memorandumával kapcsolatban nem vonom kétségbe a féltő szeretetet, de az a látásmód, amely statikusan a múlthoz Az elmúlt ötven évre és ebben különösen is az egészen újat hozó legutóbbi négy évre emlékezve, hálaadással állapíthatjuk meg: Isten újat kezdett közöttünk és velünk a háború, a nyomorúság, a holocaust, az elnyomás, az ateizmus és materializmus időszaka után. Egy- egy országos presbiteri ülésre vagy közgyűlésre készülve, á jelentések részleteit ölvasváraz egyházrrtieg- újulás, az építés spirituális és anyagi lehetőségeiért hálát adva foglalhatjuk össze eredményeinket és vethetünk számot hibáinkkal és mulasztásainkkal... Spirituális életünkről Nem egyformák a lehetőségek és a körülmények mindenütt a gyülekezeti munka számára, bizonyára megfogalmazható azonban mindegyik részére az országnak, hogy gyülekezeteink lelki, spirituális élete gazdagodik. Gyülekezeti és egyházmegyei alkalmak sokasága, evangelizációk, felnőtt és ifjúsági csendesnapok, rendezvények teszik a misszió munkáját hatékonyabbá a megszokott helyi gyülekezeti alkalmak mellett. A Protestáns Napok rendezvénysorozatát érdeklődés kísérte és az idén is szeretnénk valami hasonlót, de jobban szervezve a központi eseményeket, előkészíteni. A legjobbnak azt tartom egyházi életünkben, hogy jól megmutatkozó igények kísérik a gyülekezeti munkát, gyülekezeti tagjaink kérik és várják az alkalmakat. Ide tartozik az igények közé, hogy a hittanoktatásra beiratkozó gyermekek száma emelkedik. Mindez természetesen nagyobb megterhelést ró a lelkészekre, akik jelenleg tekintettel a korosztályi elosztásra is, az emberi teljesítőképesség határán vannak. Csak akkor sikerül megoldani egyházunkban a munkavégzést a spirituális feladatok színvonalas teljesítése terén, ha mindegyik gyülekezetben tucatjával állnak a gyülekezeti tagok a lelkész mellé. Le kell küzdeni a több gyülekezetben jelentkező régi és rossz gondolkodást is, amit találóan jellemez egy presbiteri ülésen történt szóváltás, amikor a lelkész biztatására, hogy a presbiterek kapcsolódjanak be a szórványok látogatásába, így válaszolt az egyik: „Lelkész Úr, mi nem azért választottuk meg magát, hogy nekünk adjon munkát, hanem hogy maga dolgozzon!” Gyülekezeteinkben kisebb, spirituális, lelki, másokat vonzó közösségeket kell létrehozni, amelyek köti a mai egyházat, nem hajlandó tudomásul venni a pozitív változásokat, vagy ezeket a mi munkánktól független automatizmusnak kezeli, nehezen értékelhető a számomra. Nem az én feladatom a Teológiai Akadémiát ért támadást vitatni. De mint felsőoktatási ember, jól tudom, a sommás bírálat többnyire irreális, nem segíti a kibontakozást. Bizonyos, ezt többször hallottam, elsősorban a professzori kartól, hogy nagy kihívás számunkra is az átalakulás, a megnövekedett feladatok. Ha van igazi prioritás, akkor a Teológiai Akadémia bizonyosan az. Ezért is foglalkoztunk és foglalkozunk ismételten a Teológiai Akadémia helyzetével, fejlesztésével. Egyházi közélet Tisztelt Országos Presbitérium! A megújulási folyamat fontos részének tartom a testületi tevékenységet, ennek fejlődését az egyházi közéletben. Ebben meghatározó az Országos Presbitérium munkája, munkastílusa, határozatai. Jelentéseim konkrét tartalmán túl, személetmódjukkal szeretném ezt a folyamatot, az Országos Presbitérium szükséges arculatának kialakulását serkenteni. nyitva vannak mások irányába. A modern eszközök sokféle lehetőségét is használni lehet. így például több gyülekezet indít saját hírlevelet, újságot, időszakos beszámolót. Ezek között több igen magas színvonalú. .. ökumenikus kapcsolatainkról Örömmel jelentem, hogy növekvő mértékben él egyházunk az öku- mené lehetőségeivel. Az egyetemes imahét januárban, a Protestáns Napok októberben lebonyolított és tervezett eseményei mellett említhetem a más országok és más egyházak irányában lebonyolított kapcsolat- felvételeket. Vendégek jöttek és sokan mentek tőlünk a testvérgyülekezeti programok keretében. Németország, Finnország, Erdély, Ausztria, Skandinávia állnak az élen. Ökumenikus kapcsolatainkat is erősíti, hogy a Protestáns Katonai Lelkészi Szolgálat elindulhat ebben az évben és már évek óta működik a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület támogatásával a Protestáns Színház az Evangélium Színház néven Udvaros Béla rendező vezetésével. A református egyházi zsinattal is van kapcsolatunk, bár az ő zsinati rendszerük eltér a mienktől. Éppen a protestáns katonai lelkészi szolgálat bevezetésével kapcsolatban került sor törvényelőkészítő megbeszélésre a két zsinat küldöttei között. Több gyülekezetben vannak közös protestáns templomok, sőt újabb együttes építésre is sor került a Baranya megyei Szederkény községben. A templomok közös használata nem minden gyülekezetben mentes a problémáktól. Az eltérő liturgiái felfogás az oltárképek, gyertyatartó és feszület használatával kapcsolatban református türelmetlenséget és megértés helyett gyűlöletet eredményez... A korábbi ökumenikus bejelentések szerint folyik a Biblia protestáns és római katolikus új fordításának együttes új magyar fordítássá történő átdolgozása, beszámolhatok arról, hogy egyházunk a többi protestáns egyházzal együtt kialakítja a vegyesházasságok esetén történő liturgiái és eljárási kérdésekre vonatkozó megegyezését a katolikusokkal, valószínűleg még ebben az évben. A protestáns együttműködés egyik jelentős állomása, hogy 1994. május 3-10. között Bécsben sor kerül a Leuenbergi Konkor- diát, azaz az evangélikus és református egyházak szószék- és úrvacsora közösségét kinyilvánító egyezség aláíró egyházainak újabb konferenciájára. Hazánkban ilyen egyezséget, az ún. Nagygeresdi Egyezményt (1833. május 15.) a „Kéri Szerződés” (Abaújkér, 1830. május 6.) alapján már a múlt században kötöttek egyházaink, ha rövidebb ideig is voltak érvényben. Az ökumenében megnyilatkozó sokféle nehézség dacára is azt kell látnunk, hogy az egyházak együttműködését, az ökumenikus egységkeresést föltétlenül támogatnunk kell, mert nincs más út. Ez következik Jézus főpapi imádságából, az előző évtizedek tapasztalataiból és ötvenegy éves magyar ökumenénk történetéből, mai feladataink vállalásából. Az évtizedekig ideológiailag materializmuson nevelt és ma a vulgármaterializmust követő szekularizált magyar társadalomban csak együtt tudják végezni az egyházak azokat a feladatokat, amelyek küldetésükből fakadnak. Az erkölcsi védőháló kifeszítése a szociális védőháló mellé csak együtt történhet minden más jó- akaratú, humánumot kívánó honfitársunkkal együtt... Bizalom és együttműködés Az előző pontok gondjait és örömeit, eredményeit és hiányosságait úgy foglalhatom össze, hogy bizalmat és együttműködést kérek és várok. A kettő összefügg, mert a bizalom egymagában nem elég, ehhez együttműködés, tevékeny részvétel kell, hogy menjenek a dolgok egyházunkban. Ha viszont az együttműködés megvan, de bizalmatlanul élnek egymás mellett az emberek, hamar felborul az egyensúly. Örömmel számolhatok be arról, hogy' egyházunk népének döntő többsége, gyülekezeteink zöme bizalommal tekint a gyülekezeti, egyházmegyei, kerületi és országos vezetőségre és felajánlja együttműködését. Számos jelét adták híveink ennek és körülnézve együtt örülhetünk a lelki és anyagi fejlődésnek, a templomok és egyházi épületek tatarozásának, új templomok és imaházak, szeretetotthonok építésének. Meg kell vallani azonban azt is, hogy akadnak gyülekezetek, ahol a lelkészek és a gyülekezetek világi vezetői szembekerültek egymással vagy az egyházmegyei és országos vezetőséggel. Akadt például olyan lelkész, aki hosszú évtizedek gyakorlata után sem tanult meg any- nyit, hogy külföldi segélyek kérése, szolgálati gépkocsi igénylése, tata- rozási kérések, nyugdíjazás stb. nem megy az egyházban az illetékes egyházmegyei és kerületi vezetőség, sem az esperes, sem a püspök nélkül... Nem könnyű eligazodni a mai túlpártpolitizált közéletben. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozott már az országos presbitérium és bizonyára ma is sor kerül vitára. Az a döntése érvényes egyházunknak, hogy parlamenti képviselővé megválasztott lelkész szüneteltesse lelkészi munkáját. Ehhez még azt a határozatot kellene hozni, hogy a lelkészi munkáját politikai okokból szüneteltető lelkész ne használja a maga minősítésére, megjelölésére az evangélikus lelkész megjelölést. Egyházi világi tisztségviselőknek sem tilthatjuk meg, hogy részt vállalnak politikai szervezetekben és képviselői megválasztásuk esetén föl kell ajánlaniuk tisztségüket a megválasztó testületeknek és döntést kérni, szüneteltessék-e munkájukat az illetékes testületben. Szeretném világosan kimondani véleményemet. Sem teológiai, sem állampolgári jgoi oldalról nem tilthatja meg az egyház, hogy lelkésze, alkalmazottja, egyházi világi tisztviselője politizáljon. Mindenkinek joga, hogy beléphet egy általa választott pártba. Mindezen lépéseknek azonban az egyház részéről következményei lehetnek, elsősorban azon az alapon, hogy a lelkészi munkavégzés, a gyülekezeti feladatok olyan megterhelőek, hogy nem adnak lehetőséget másodállásra. Azután pedig az egy-egy párt, irányzat színeiben való megjelenés megosztja a gyülekezeteket. A jelentések után Szemerei Zoltán pénzügyi osztályvezető részletesen beszámolt az 1993. évi zárszámadásról. A presbiterek ezeket az iratokat is előre megkapták, így érdemi tárgyalás volt az összegek elosztásáról és felhasználásáról. Ugyanígy tárgyalták meg az 1994. évi költségvetést és mindkettőt jóváhagyták. Az elnökség bejelentése alapján tudomásul vette az ülés a Magyarországi Református Egyház Zsinatának választását, mely szerint Takaró Károly gyáli református lelkészt protestáns tábori püspöknek választották meg. Az érvényes megállapodás szerint ö tölti be a katonai lelkészi szolgálat vezetését, helyettese lesz evangélikus. Az egyes iskolák dolgában szükséges határozatokat hoztak személyi ügyekben. Az Országos Presbitérium ülésének határozata szerint a rehabilitáció ügyének tárgyalását felfüggeszti és a Zsinatnak teszi át azzal, hogy alkossa meg a zsinat a rehabilitációs törvényt s ha ez elkészül, annak alapján veszi fel a presbitérium újra tárgyalási rendjébe. A határozatok pontos szövegét következő számunkban fogjuk közreadni. EGYHÁZZENEI PROGRAM Május 30-tól, hétfőtől június 5-ig, vasárnapig 19 órai kezdettel a Deák téri tempómban BUDAPESTI BACH-HÉT HÉTFŐ: Karstein Askeland(Norvégia) orgonaestje. C-dúr tokkáta, d-moll triószonáta, a-moll prelúdium, korálfeidolgozások. KEDD: Pertis Zsuzsa (csembaló) és Kertész István (hegedű) szonátaestje. Két partita, két szonáta. SZERDA: Zádori Mária (ének) és Zászkaliczky Tamás (orgona) hangversenye. „Geistliche Lieder”. CSÜTÖRTÖK: A Debreceni Kodály-Kórus hangversenye. 93. kantáta, négy motetta. Közreműködik a Debreceni Bach Collegium és Kar asszon Dezső (orgona). Vezényel: Kamp Salamon. PÉNTEK: Kemenes András zongoraestje. Tizenhat prelúdium és fúga a Wohltemperiertes Klavier I. és II. kötetéből. SZOMBAT: Dobozy Borbála (csembaló) és Jose Vasquez (viola di gamba) szonátaestje. G-dúr, D-dúr és g-moll szonáták. VASÁRNAP: A 90 éves LUTHERÁNIA JUBILEUMI KONCERTJE. Wir danken dir - 29. kantáta és a Magnificat. Közreműködnek: Zádori Mária, Németh Judit, Marosvári Péter, Szécsi István, Trajtler Gábor és a Magyar Szimfonikus Zenekar. Vezényel Kamp Salamon. A felügyelő után dr. Harmati Béla püspök-elnök ismertette jelentését. Mindkét jelentést a presbiterek előre megkapták, tanulmányozhatták, így a megbeszélés elevenebb és tárgyszerű volt. A püspök-elnöki jelentést alábbiakban szintén kivonatosan közöljük.