Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-05-22 / 21. szám

Evangélikus Élet 1994. május 22. Hazánk legfiatalabb városa: Tótkomlós Űj hittanterem Ajkán A városavatás napján szeretetotthon alapkövét tette le az evangélikus gyülekezet Azon a napon, amikor Oroshá­za fennállásának 250 éves jubileu­mát tartotta, délután Tótkomlósra ment Harmati Béla püspök kísére­tével. Április 24-én Tótkomlóson városavatás volt. Ezt a napot az evangélikus gyülekezet egy új léte­sítmény alapozásával ünnepelte. Alig egy éve nyitották meg ma­gyar-szlovák óvodájukat, most pedig egy új szeretetotthon alap­kőletételére gyülekeztek össze. Gyékiczky János, a gyülekezet fá­radhatatlan lelkésze fogadta a püs­pököt és a vele érkező Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelőt. Ott volt ifi. Kendeh György, a diakónia or­szágos ügyvivő lelkésze is, aki ezen a vasárnapon a délelőtti istentiszte­leten szolgált Tótkomlóson, és Pin­tér János, az egyházmegye esperese. A szeretetotthon körvonalait egyelőre a mérnöki kijelölés desz- kakorlátai mutatták. Ezen belül állították fel az alkalmi oltárt az alapkő mellett. A püspök Mt 11,28 alapján prédikált. Itt most elkez­dünk valamit, ami ezt hirdeti: Jöj­jetek, akik meg vagytok terhelve. Vannak itt ilyenek? Vannak! Két világháború után megfáradtak, betegség és az élet terhe alatt nyö­gök, csalódottak... Egy olyan ott­hon alapkövét tesszük most le, melyben a megfáradtak és megter­heltek kapnak valamit. Hogy mit? Jézus hiv és vár, megnyugvást kí­nál. Mert a teher nemcsak a válla- kat, de a szíveket is nyomja és a szív nyugalma a lélek nyugalma is. Legyen az otthon nyitva Jézus szá­mára, hogy megnyugtasson. Ezzel a házzal lelki közösséget és gyüle­kezeti közösséget is építünk! Gyékiczky János lelkész olvasta fel a szeretetotthon alapító okira­tát: „Evangélikus anyaszentegyhá- zunk Istentől kapott lehetőségként a feltámadott és élő Jézus Krisztus Urunk küldetésének engedve, 1993. szeptember 28-án elhatározta, hogy a magukra maradt idős testvéreink megsegítésére szeretetotthont ala­pit, amelynek alapkövét a mai na­pon, 1994. április 24-én elhelyezi. Megépítésével követve Jézus szavát Máté evangéliumának 25. része 34/ b-46. verse szerint. Töltse be szol­gálatát mindvégig, legyenek áldot­tak alapítói és lakói. Tótkomlós, 1994. április 24-én.” Az okiratot aláírták a jelenlévő püspök, esperes és a lelkész, felü­gyelő és a tisztikar, valamint a presbitérium tagjai. A püspök el­helyezte a fémhengert az alapkő­ben, megáldotta a munkát, melyet itt végezni fognak. Köszöntötte a gyülekezetei Sólyom Jenő kerületi felügyelő, ifi. Kendeh György ügy­vivő lelkész is. Egyházunk szeretetszolgálatá­nak egy újabb bástyáján elkezdő­dött a munka. T. PILLÉREKRE ÉPÜL A LÍCISTÁK HITÉLETE „Keresztség és úrvacsora jelentősége életemben” Ezen a címen fogalmazták meg egyházunk két szentségéről harmadikos fiataljaink nem csupán véle­ményüket, hanem ezekre a pillérekre ráépült hitüket. Többen a pilléreken átívelő hidat, a konfirmációt említik, amikor először lett tudatossá hitük. Közösség Krisztussal és egymással A tartós közösség utáni vágy fiatalokban különö­sen eleven. Ki ért meg engem, ki vállal közösséget velem, amely nem gyenge szálakból szövődik? Isten vállalta ezt már a keresztségben és erősíti az úrvacso­rában. „Csecsemőkorban a keresztelés alkalmával fo­gadott Isten gyermekévé. Lehetőséget adott nekem, hogy Vele éljem le az életemet. Mindez azonban csak nyolcadikos koromban kezdett jelentőssé válni szá­momra, amikor új lelkésznő került Keszthelyre... Talán a legmaradandóbb élményt jelenti számomra, amikor ifjúsági közösségben veszek úrvacsorát. Ilyenkor kör­ben állunk egymás kezét fogva és halkan énekelünk, miközben a lelkész körbejár az ostyával és a kehellyel. Csodálatosan felemelő érzés, amikor érzem, hogy be­tölti szívemet a Szentlélek és ahogy szinte eggyé válók a közösséggel Jézus Krisztusban" (P. Nikolett). Ezt az érzelemgazdag „élményközösséget” lépten-nyomon támadja a sátán és akadályozza a bűn. A bűnbocsánat fontossága „A kereszténység ajándéka a bűnbocsánat és ezt azért kell megkapnunk, mert Adám és Éva óta minden ember eredendő bűnben születik... Az úrvacsorában is ezt kapjuk azáltal, hogy az Úr szent teste és az Úr szent vére vételekor egy közösségben vagyunk Krisztussal és hívő testvéreinkkel” (I. Melinda). „A keresztség olyan, mint egy ránk ütött bélyeg, amely arról tanúskodik, hogy Krisztusé vagyunk..., életünkben egyszer történik, de örökké érvényes. Bűneink sem érvényteleníthetik. A víz mellett az igének van döntő jelentősége, mely akkor is él, amikor a víz már régen felszáradt rajtunk... Krisztus azért rendelte az úrvacsorát, hogy közösségben legyünk vele és állandóan részesüljünk kereszthalálának gyümöl­csében: a bűnbocsánatban." (K. Marianna) Állomás - táplálék „A kereszténység az egyházi életben az első nagy állomás, ettől kezdve Krisztushoz tartozunk. A ke­resztség ünnep az egész családnak... és még az olyan kislétszámú gyülekezetnek is, mint amilyen a miénk. Emlékezetes alkalom a számomra, mikor konfirmandus társaimmal először vettünk úrvacsorát. Úgy éreztem, mintha közelebb kerülnénk nemcsak Jézus Krisztushoz, hanem társaimhoz is." (S. Boglárka). Milyen jó, ha fiatalok a keresztség első állomásától megindulva, az úrvacsorában állomásról-állomásra Ővele és egymás­sal „élő közösségben” maradnak. De együtt is „táplál­koznak a lelki eledellel”. „Az úrvacsora azért óriási jelentőségű élmény számomra, mert az általa nyert isteni kegyelem és bűnbocsánat táplálja mindennapi életemet" (M. Katalin). Igaza van Z. Miklósnak: „Úgy gondolom, hogy többször is élhetnék az úrvacsora vételével, de ezt nagy ünnepeken mindenképpen megte­szem". Van, aki az úrvacsorái alkalmakat megragadja és él vele, mert a többszöri vétel lehetőségében az új életben és a testvéri közösségben való megmaradás lényegét látja és élheti meg. Tudatos lépések a hitéletben B. Klára sokáig nem értette a keresztség fontossá­gát, „mivel a faluban, ahol laktam, nem volt sem evan­gélikus templom, sem evangélikus lelkész, így nem tud­tam a hittanórákon részt venni. Hetedikes koromtól jártam hittanórákra és ekkor kezdett bennem tudato­sulni, hogy Isten a keresztségben gyermekévé fogadott. A konfirmációkor boldog voltam, hogy részesülhetek Jézus Krisztus érettem megtöretett testéből és érettem kiontott véréből”. - Van, aki tízéves korban részesült a keresztségben. „Én akkor már hittem, hogy a ke­resztség nem egyszerűen csak víz, hanem Isten által elrendelt cselekedet” (M. Ildikó). A konfirmációt az első nagy hitpróbának nevezi: „Ez az első önálló bi­zonyságtételem, de ez önmagában csak a fele, mert ezután én is vehettem úrvacsorát. Nekem az úrvacsora előkészületekkel jár... elkezdem helyreállítani gondo­lataimat. Rendezni magamban cselekedeteimet és esze­rint imádkozom Istenhez." Tudnunk kell, hogy a „helyreállítás” és „rendezés” a bűneinkért is feláldo­zott Jézus által történik: „Számomra a keresztelés a hosszú út első lépését jelenti, mivel közelebb, kerülhe­tek Istenhez. A második lépés a konfirmáció, amivel jogot nyerhetünk az úrvacsora vételre” (N. Tünde). De ez a, jog” nem paragrafus: ajándék Szülői felelős­ség. „Arról, hogy megkereszteltek, nem én döntöttem, hanem szüleim cselekedtek így, és Isten, aki ezáltal gyermekévé fogadott. Az Isten a szüleinken keresztül sugározza ránk a szeretetét, és az ige által vezet min­ket." (P. Csilla). Felfigyelni szükséges M. Katalin megjegyzésére is, mert nem olyan ma, mint a „fehér holló”: „Szülői befolyás nélkül is eljuthat valaki életé­nek ehhez a döntő állomásához, hogy az Istenhez vezető utat választjq, hiszen nem szüléink és nem mi döntünk Isten mellett, hanem ö választ ki minket." De fontos, hogy észrevegyük kiválasztását, legyen kezünkben a Biblia - amint te magaddal hozod a hittanórákra mindig -, mert így szerethetjük Őt, aki már előbb szeretett minket! A hit szükségessége „A keresztyénség alkalmával használt ige és víz ak­kor részemről mégcsak egy értelem nélküli szertartás volt, de úgy érzem, hogy most már hiszek Istenben és Jézus Krisztusban" (G. Ildikó). Van, aki a hitébredést így fogalmazza: a konfirmációkor az első úrvacsora- vételkor „elég éretté váltam ahhoz, hogy erezzem bűne­im súlyát és megbánhassam azokat. Az Úr akkor vette le rólam először ezt a terhet." (T. Réka). Boldog hitta­pasztalat ez is: „Amikor úrvacsorát veszek, mindig újra és újra megszorítja Isten a kezem, hogy érezzem; ő mindig velem van, akkor is, ha én nem érzem közel magamat Hozzá.” (H. Andrea) Milyen jó, hogy ezekre a szilárd pillérekre épülhet rá fiatalok hitélete és ebben a hitben egyházunk idő­A gyülekezet örömünnepe a templomban kezdődött. Az üde pázsit szegé­lyezte úton harangzúgás kíséretében vonultunk a lelkészlakástól felfelé a templomba. A lelkes fiatal kántor az orgonán César Frank D-dúr Sortie-t szólaltatta meg. Méltó volt az alkalomhoz. A takaros, tiszta templom gondos kezek munkáját dicséri. Jó dolog szívvel, szájjal, lélekkel és kétkezi munkával is dicsérni az Urat! A zsúfolásig megtelt templomban a gyüleke­zet lelkesen énekelte: „Áldjadén lelkem a dicsőség örök Királyát..." Szebik Imre püspök Jn 21,15-19 üzenetét bontotta ki a Jó Pásztor vasárnapján. Húsvét Isten cselek­vése. Nem gondolták a tanítvá­nyok, hogy szembesülni kell az el­árvult, megkínzott, megfeszített Krisztussal. Történeti tény, hogy közel kétezer éves múltja van a keresztyén közösségnek. E két pil­léren nyugvó tényt a húsvéti hit hídja íveli át. A kereszténység lé­nyege három pontban foglalható össze: Jézus szeretete, az ember fel­karolása és Jézus követése. Drá­mai beszélgetés van az igében. Há­romszor kérdezi meg Jézus az őt háromszor megtagadó Pétert: „Szeretsz-e engem?” Tőlünk is megkérdezi, szeretjük-e Őt? Sze­mélyesen kell válaszolnunk. Ez az emberiség megmentését jelenti. Jé­zus szeretete nélkül kemény, em­bertelen a világ. Vele szeretet és megbocsátás. Merjük-e vallani: szeretjük Jézust? Péter az utolsó válaszában mondta „Te tudod, hogy szeretlek Téged.” Ebben ben­ne van, hogy Jézus ismeri elrontott döntéseimet, mindent tud rólam. Tudod Uram, szeretnélek szeretni, de ritkán sikerül. Jézus nem veti a múltat szememre. Biztat, eredj el és többé ne vétkezzél. A második az ember átkarolása. „Legeltesd az én juhaimat!” Fo­galmazzunk így, hirdesd az igét, tanítsd őket az evangéliumra. Spi­rituális síkon dől el, mennyi jóság, hűség van az életemben. Mindenki iránt tanúsítsunk türelmet, a gyen­gét karoljuk fel, azokat, akik nehe­zebb sorsot kaptak. Öleljük ma­gunkhoz, akiket nem szeret senki. Jézus csak a bűnt nem engedi meg­ismételni. A harmadik, követni Jézust. A Szentírás csak egy helyen beszél a követés és a vezettetés összefüg­géséről. Életünk nem a vak vélet­lentől, vagy sorstól függ. Bajban, betegségben Jézus mindig velünk^ van. Jézus Péter vértanúságára utal. Péter, aki Róma püspöke volt, mártír lett. Saját vérével írta a történelmet, mint Pál apostol is. Önként, fejjel lefelé haltak meg a kereszten. Mind a két apostol meg­tagadhatta volna Krisztust, de vál­lalták a halált. A püspök példa­ként említette Maiéter Pál hadügy­minisztert, aki vállalta hitét. Tú- róczi Zoltán püspök is azért volt jó vezető, mert vezettetett, Jézus nyomdokán járt. Mit teszünk mi az evangéliu­mért? Isten akarata: Jézus szeretete, az embertárs felkarolása, Jézus köve­tése. Senki ne távozzon innen, amíg önmagának meg nem vála­szolja ezt a kérdést. Csak az a tiéd, amit odaadtál, csak az, ami örökké elkísér. Az oltár előtti szolgálatot Sze­bik Imre püspök mellett Varga György esperes és Győr Sándor lel­tó, tanító, nevelő munkára Isten áldását kérték. Mádai Péter országgyűlési kép­viselő hozzászólásában nagyra be­csülte az egyház munkáját. Az el­hivatottságot a tudatos krisztusi, felebaráti szeretetre való neveléssel kapcsolatban. A lelkész sokat te­het a haza javára a fiatalok jobbí­tásával, szeretetre nevelésével. Er­kölcsi, szellemi támogatást tud ad­ni hazánk javára. Varga György esperes a veszpré­mi egyházmegye nevében a 118. Zsoltár 24. versével köszöntötte a kész végezték. Nagy öröm volt szá­munkra az ajkai Bányász Énekkar szolgálata. Ahitattal, átéléssel éne­kelték a Dona nobis pacem kezde­tű kánont. Az ünnepi istentiszteletet követő közgyűlésen Gotthard Károly fel­ügyelő tömören összefoglalta a kö­zelmúlt szorgos tevékenységét. Megköszönte a város, üzemek, in­tézmények vezetői segítségét és a gyülekezet áldozatkészségét az új hittanterem felépítésével kapcso­latban. Győr Sándor lelkész oda­adó, fáradhatatlan munkáját nagy szeretettel említette és megköszön­te. „1994. április 17-ét piros betűk­kel kell feljegyezni, mert újra lett egyházunknak egy szent épülete, ahol a hitoktatás és a nevelőmun­ka folyhat, télen pedig az istentisz­telet tartható.” Marton József al- polgármester a város vezetősége nevében köszöntötte a gyüleke­zetei. Örömmel mondta, hogy jó kapcsolat van az evangélikus egyház és az önkormányzat kö­zött. Győr Sándor lelkész nagy szere­tettel köszöntötte a megjelenteket. Annak a véleményének adott han­got, hogy az evangélikus egyház és az önkormányzat példamutatóan járt el. Mind a város, mind a gyüle­kezet élvezni fogja ennek a megál­lapodásnak az eredményét. A re­formátus és katolikus egyházak küldöttei örömüket fejezték ki az új hittanterem megépítésével kap­csolatban. A benne folyó hitokta­gyülekezetet. A püspök köszöntő­jében elmondta: „Szívem mélyéig hatott a bányászok szép éneklése. Áldást és gazdagodást jelentett." Ez méltó a mi magyar hazánkban, együtt hordozzuk a felelősséget. „Az egyház nem önmagáért van, hanem a társadalomért." Az ünne­pi istentisztelet koronája a Bá­nyász Énekkar záró száma César F.rank: Panis Angelicus —' mind­nyájunk szívét átjárta. Az ünnepi istentisztelet „Az Úr csodásán mű­ködik” c. énekünkkel ért véget. Mindnyájunk szíve telve volt hálá­val : valóban, az Úr csodásán mű- ködikj A teljes ünneplő gyülekezet ez­után vett részt az új hitoktató te: rém felszentelésén. A püspök meg­áldotta a szent házat, a szertartást végző lelkészek az ősi Confirmát énekelték el. A hitoktató valamint istentiszteleti helyiség szépségét növelte a herendi Jó Pásztor szo­bor. Jó Pásztor vasárnapján, a templomban hallott „Legeltesd az én juhaimat!” ige hallgatása után Jézust látni az őt követő bárá­nyokkal - csodálatos harmóniát és egységet képezett. A népes gyülekezetben jelen vol­tak a város és intézmények vezetői, a testvéregyházak képviselői, a gyülekezet vezetői és tagjai. Az élménygazdag ünnepély után a gyülekezet agapéra hívta a cso­dálatos Tóparti étterembe a jelen­lévőket. Varga György né sebb nemzedéke egységben lehet ifjainkkal, melyben feszültség megoldódhat, még a generációs feszültség kínzó kérdése is! Szimon János Jó hír iskoláink pedagógusainak Május 6-án délelőtt a Művelődési és Közoktatási Minisz­tériumban a négy történelmi egyház vezetői és Kálmán Attila államtitkár találkoztak. Aláírták azokat a közoktatási meg­állapodásokat, melyek a közoktatási törvény 4. § (6) bekez­dése szerint lehetővé teszik, hogy az egyház, mint jogi személy az állami feladatvállalás mértékének megfelelő támogatásra jogosultságot nyerjen. A támogatás fizetésére az kötelezett, aki a fenntartóval a megállapodást megköti. Ilyen megálla­podást az egyházi oktatási intézmények a helyi önkormány­zatokkal is köthettek, és néhány esetben erre is volt példa. Az önkomanyzatok azonban egyrészt anyagi helyzetük mi­att, másrészt azért, mert a felekezeti iskolák nagyrészt nem csupán saját önkormányzatuk területéről, hanem szélesebb körből veszik fel tanulóikat, nem tudták mindenütt felvállal­ni ezt a támogatást. Ezért kérték az egyházak, hogy a kor­mányzat vállalja át ezt a támogatást. Az államtitkár bejelentette, hogy a minisztérium az egyhá­zak megkeresésére a közoktatási törvény 81. §-nak megfele­lően megköti ezeket a megállapodásokat azokkal, akik az önkormányzatoknál azt eredménytelenül kezdeményezték. A megállapodásban a fenntartók kötelezettséget vállalnak arra, hogy a pedagógusok számára biztosítják mindazokat a jogokat, amelyeket a közalkalmazotti törvény garantál. Vál­lalják továbbá azt, hogy intézményeikben betartják az Or­szágos Óvodai Nevelési Programban, valamint a Nemzeti Alaptan tervben előírt tartalmi előírásokat. E megállapodások a törvény szerint 20 évre szólnak. A szükséges fedezet a minisztérium költségvetésében 1994. évre rendelkezésre áll. A továbbiakban évenként a miniszté­rium költségvetésében megtervezi a szükséges összeget. A megállapodások megkötésével a kormány május 5-iki határozatában egyetértését fejezte ki. Egyházunk részéről a megállapodást dr. Frenkl Róbert országos felügyelő írta alá és ő mondott köszönetét. Jogi, pedagógiai és gazdasági szempontból tartotta örvendetesnek a megállapodás megkötését. Ezzel helyreállt az esélyegyenlő­ség, s ez nekünk különösen örömünk, hiszen nekünk egyet­len iskolánk sem maradt az elmúlt negyven év során, most felzárkózhatunk. A megállapodást 138 iskolára nézve kötötték meg és jelen­tősége az, hogy a normatív támogatáshoz még kb. 11 000 forintot tesz hozzá. Pedagógusaink megnyugvással vehetik tudomásul, hogy egyházi alkalmaztatásuk miatt semmiféle jogi hátrányt nem szenvednek a jövőben. T. t Hajnal László 1929-1994 Budapest, gégészet. A látogató lelkész mit is mondhatna a hang nélkül mutogató, torkában megcsonkított öreg testvér­nek? Üres mondatokat, frázisokat a vallás vagy a filozófia területéről? Csak egy úton lehet a szívhez találni. Az ének szavával. Te vagy reményem sziklaszála, erősségem, én Istenem... A Bachot jól játszó, egykor jól éneklő arcán végigfolyik a könny. Nem a zene miatt, hanem a tartalom miatt. A beteg­szoba is elcsendesül, a zihálás, szörcsögés elhalkul. Mintha ez lenne a levegő, a hiányzó levegő helyett. Elet a kihunyó élet helyén. 0 légy velem küzdelmeim közt, Erőnek Lelke légy velem... Aztán hazakerül még néhány utolsó gyóni hétre. Az úrva­csora után két nappal alszik el végleg. A faluban gyorsan végigszaladt a hír. A Teológiai Akadémiáról való eltávolítása után itt tanított sokakat. Jó szívvel emlékeznek rá az emberek. Boldog, akit búban veszélyben A te Lelked szerelme véd... A temetésen a 23. zsoltár gyermeki egyszerűségű mondatai szólalnak meg a csendes vizekhez terelő Pásztorról, aki a halál árnyéka völgyében sem hagy el. Befejeződött egy furcsa élet. Magán viselte a kor minden nyomorúságát. Adja neki Isten, hogy magán viselhesse az öröklét koronáját is. Te vagy, ki az ember szivébe A hit virágát ültetéd: Ó halld meg, csüggedök reménye, Midőn lelkem sóhajt feléd! Koczor Tamás p V

Next

/
Thumbnails
Contents