Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-05-22 / 21. szám
Evangélikus Élet 1994. május 22. Hazánk legfiatalabb városa: Tótkomlós Űj hittanterem Ajkán A városavatás napján szeretetotthon alapkövét tette le az evangélikus gyülekezet Azon a napon, amikor Orosháza fennállásának 250 éves jubileumát tartotta, délután Tótkomlósra ment Harmati Béla püspök kíséretével. Április 24-én Tótkomlóson városavatás volt. Ezt a napot az evangélikus gyülekezet egy új létesítmény alapozásával ünnepelte. Alig egy éve nyitották meg magyar-szlovák óvodájukat, most pedig egy új szeretetotthon alapkőletételére gyülekeztek össze. Gyékiczky János, a gyülekezet fáradhatatlan lelkésze fogadta a püspököt és a vele érkező Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelőt. Ott volt ifi. Kendeh György, a diakónia országos ügyvivő lelkésze is, aki ezen a vasárnapon a délelőtti istentiszteleten szolgált Tótkomlóson, és Pintér János, az egyházmegye esperese. A szeretetotthon körvonalait egyelőre a mérnöki kijelölés desz- kakorlátai mutatták. Ezen belül állították fel az alkalmi oltárt az alapkő mellett. A püspök Mt 11,28 alapján prédikált. Itt most elkezdünk valamit, ami ezt hirdeti: Jöjjetek, akik meg vagytok terhelve. Vannak itt ilyenek? Vannak! Két világháború után megfáradtak, betegség és az élet terhe alatt nyögök, csalódottak... Egy olyan otthon alapkövét tesszük most le, melyben a megfáradtak és megterheltek kapnak valamit. Hogy mit? Jézus hiv és vár, megnyugvást kínál. Mert a teher nemcsak a válla- kat, de a szíveket is nyomja és a szív nyugalma a lélek nyugalma is. Legyen az otthon nyitva Jézus számára, hogy megnyugtasson. Ezzel a házzal lelki közösséget és gyülekezeti közösséget is építünk! Gyékiczky János lelkész olvasta fel a szeretetotthon alapító okiratát: „Evangélikus anyaszentegyhá- zunk Istentől kapott lehetőségként a feltámadott és élő Jézus Krisztus Urunk küldetésének engedve, 1993. szeptember 28-án elhatározta, hogy a magukra maradt idős testvéreink megsegítésére szeretetotthont alapit, amelynek alapkövét a mai napon, 1994. április 24-én elhelyezi. Megépítésével követve Jézus szavát Máté evangéliumának 25. része 34/ b-46. verse szerint. Töltse be szolgálatát mindvégig, legyenek áldottak alapítói és lakói. Tótkomlós, 1994. április 24-én.” Az okiratot aláírták a jelenlévő püspök, esperes és a lelkész, felügyelő és a tisztikar, valamint a presbitérium tagjai. A püspök elhelyezte a fémhengert az alapkőben, megáldotta a munkát, melyet itt végezni fognak. Köszöntötte a gyülekezetei Sólyom Jenő kerületi felügyelő, ifi. Kendeh György ügyvivő lelkész is. Egyházunk szeretetszolgálatának egy újabb bástyáján elkezdődött a munka. T. PILLÉREKRE ÉPÜL A LÍCISTÁK HITÉLETE „Keresztség és úrvacsora jelentősége életemben” Ezen a címen fogalmazták meg egyházunk két szentségéről harmadikos fiataljaink nem csupán véleményüket, hanem ezekre a pillérekre ráépült hitüket. Többen a pilléreken átívelő hidat, a konfirmációt említik, amikor először lett tudatossá hitük. Közösség Krisztussal és egymással A tartós közösség utáni vágy fiatalokban különösen eleven. Ki ért meg engem, ki vállal közösséget velem, amely nem gyenge szálakból szövődik? Isten vállalta ezt már a keresztségben és erősíti az úrvacsorában. „Csecsemőkorban a keresztelés alkalmával fogadott Isten gyermekévé. Lehetőséget adott nekem, hogy Vele éljem le az életemet. Mindez azonban csak nyolcadikos koromban kezdett jelentőssé válni számomra, amikor új lelkésznő került Keszthelyre... Talán a legmaradandóbb élményt jelenti számomra, amikor ifjúsági közösségben veszek úrvacsorát. Ilyenkor körben állunk egymás kezét fogva és halkan énekelünk, miközben a lelkész körbejár az ostyával és a kehellyel. Csodálatosan felemelő érzés, amikor érzem, hogy betölti szívemet a Szentlélek és ahogy szinte eggyé válók a közösséggel Jézus Krisztusban" (P. Nikolett). Ezt az érzelemgazdag „élményközösséget” lépten-nyomon támadja a sátán és akadályozza a bűn. A bűnbocsánat fontossága „A kereszténység ajándéka a bűnbocsánat és ezt azért kell megkapnunk, mert Adám és Éva óta minden ember eredendő bűnben születik... Az úrvacsorában is ezt kapjuk azáltal, hogy az Úr szent teste és az Úr szent vére vételekor egy közösségben vagyunk Krisztussal és hívő testvéreinkkel” (I. Melinda). „A keresztség olyan, mint egy ránk ütött bélyeg, amely arról tanúskodik, hogy Krisztusé vagyunk..., életünkben egyszer történik, de örökké érvényes. Bűneink sem érvényteleníthetik. A víz mellett az igének van döntő jelentősége, mely akkor is él, amikor a víz már régen felszáradt rajtunk... Krisztus azért rendelte az úrvacsorát, hogy közösségben legyünk vele és állandóan részesüljünk kereszthalálának gyümölcsében: a bűnbocsánatban." (K. Marianna) Állomás - táplálék „A kereszténység az egyházi életben az első nagy állomás, ettől kezdve Krisztushoz tartozunk. A keresztség ünnep az egész családnak... és még az olyan kislétszámú gyülekezetnek is, mint amilyen a miénk. Emlékezetes alkalom a számomra, mikor konfirmandus társaimmal először vettünk úrvacsorát. Úgy éreztem, mintha közelebb kerülnénk nemcsak Jézus Krisztushoz, hanem társaimhoz is." (S. Boglárka). Milyen jó, ha fiatalok a keresztség első állomásától megindulva, az úrvacsorában állomásról-állomásra Ővele és egymással „élő közösségben” maradnak. De együtt is „táplálkoznak a lelki eledellel”. „Az úrvacsora azért óriási jelentőségű élmény számomra, mert az általa nyert isteni kegyelem és bűnbocsánat táplálja mindennapi életemet" (M. Katalin). Igaza van Z. Miklósnak: „Úgy gondolom, hogy többször is élhetnék az úrvacsora vételével, de ezt nagy ünnepeken mindenképpen megteszem". Van, aki az úrvacsorái alkalmakat megragadja és él vele, mert a többszöri vétel lehetőségében az új életben és a testvéri közösségben való megmaradás lényegét látja és élheti meg. Tudatos lépések a hitéletben B. Klára sokáig nem értette a keresztség fontosságát, „mivel a faluban, ahol laktam, nem volt sem evangélikus templom, sem evangélikus lelkész, így nem tudtam a hittanórákon részt venni. Hetedikes koromtól jártam hittanórákra és ekkor kezdett bennem tudatosulni, hogy Isten a keresztségben gyermekévé fogadott. A konfirmációkor boldog voltam, hogy részesülhetek Jézus Krisztus érettem megtöretett testéből és érettem kiontott véréből”. - Van, aki tízéves korban részesült a keresztségben. „Én akkor már hittem, hogy a keresztség nem egyszerűen csak víz, hanem Isten által elrendelt cselekedet” (M. Ildikó). A konfirmációt az első nagy hitpróbának nevezi: „Ez az első önálló bizonyságtételem, de ez önmagában csak a fele, mert ezután én is vehettem úrvacsorát. Nekem az úrvacsora előkészületekkel jár... elkezdem helyreállítani gondolataimat. Rendezni magamban cselekedeteimet és eszerint imádkozom Istenhez." Tudnunk kell, hogy a „helyreállítás” és „rendezés” a bűneinkért is feláldozott Jézus által történik: „Számomra a keresztelés a hosszú út első lépését jelenti, mivel közelebb, kerülhetek Istenhez. A második lépés a konfirmáció, amivel jogot nyerhetünk az úrvacsora vételre” (N. Tünde). De ez a, jog” nem paragrafus: ajándék Szülői felelősség. „Arról, hogy megkereszteltek, nem én döntöttem, hanem szüleim cselekedtek így, és Isten, aki ezáltal gyermekévé fogadott. Az Isten a szüleinken keresztül sugározza ránk a szeretetét, és az ige által vezet minket." (P. Csilla). Felfigyelni szükséges M. Katalin megjegyzésére is, mert nem olyan ma, mint a „fehér holló”: „Szülői befolyás nélkül is eljuthat valaki életének ehhez a döntő állomásához, hogy az Istenhez vezető utat választjq, hiszen nem szüléink és nem mi döntünk Isten mellett, hanem ö választ ki minket." De fontos, hogy észrevegyük kiválasztását, legyen kezünkben a Biblia - amint te magaddal hozod a hittanórákra mindig -, mert így szerethetjük Őt, aki már előbb szeretett minket! A hit szükségessége „A keresztyénség alkalmával használt ige és víz akkor részemről mégcsak egy értelem nélküli szertartás volt, de úgy érzem, hogy most már hiszek Istenben és Jézus Krisztusban" (G. Ildikó). Van, aki a hitébredést így fogalmazza: a konfirmációkor az első úrvacsora- vételkor „elég éretté váltam ahhoz, hogy erezzem bűneim súlyát és megbánhassam azokat. Az Úr akkor vette le rólam először ezt a terhet." (T. Réka). Boldog hittapasztalat ez is: „Amikor úrvacsorát veszek, mindig újra és újra megszorítja Isten a kezem, hogy érezzem; ő mindig velem van, akkor is, ha én nem érzem közel magamat Hozzá.” (H. Andrea) Milyen jó, hogy ezekre a szilárd pillérekre épülhet rá fiatalok hitélete és ebben a hitben egyházunk időA gyülekezet örömünnepe a templomban kezdődött. Az üde pázsit szegélyezte úton harangzúgás kíséretében vonultunk a lelkészlakástól felfelé a templomba. A lelkes fiatal kántor az orgonán César Frank D-dúr Sortie-t szólaltatta meg. Méltó volt az alkalomhoz. A takaros, tiszta templom gondos kezek munkáját dicséri. Jó dolog szívvel, szájjal, lélekkel és kétkezi munkával is dicsérni az Urat! A zsúfolásig megtelt templomban a gyülekezet lelkesen énekelte: „Áldjadén lelkem a dicsőség örök Királyát..." Szebik Imre püspök Jn 21,15-19 üzenetét bontotta ki a Jó Pásztor vasárnapján. Húsvét Isten cselekvése. Nem gondolták a tanítványok, hogy szembesülni kell az elárvult, megkínzott, megfeszített Krisztussal. Történeti tény, hogy közel kétezer éves múltja van a keresztyén közösségnek. E két pilléren nyugvó tényt a húsvéti hit hídja íveli át. A kereszténység lényege három pontban foglalható össze: Jézus szeretete, az ember felkarolása és Jézus követése. Drámai beszélgetés van az igében. Háromszor kérdezi meg Jézus az őt háromszor megtagadó Pétert: „Szeretsz-e engem?” Tőlünk is megkérdezi, szeretjük-e Őt? Személyesen kell válaszolnunk. Ez az emberiség megmentését jelenti. Jézus szeretete nélkül kemény, embertelen a világ. Vele szeretet és megbocsátás. Merjük-e vallani: szeretjük Jézust? Péter az utolsó válaszában mondta „Te tudod, hogy szeretlek Téged.” Ebben benne van, hogy Jézus ismeri elrontott döntéseimet, mindent tud rólam. Tudod Uram, szeretnélek szeretni, de ritkán sikerül. Jézus nem veti a múltat szememre. Biztat, eredj el és többé ne vétkezzél. A második az ember átkarolása. „Legeltesd az én juhaimat!” Fogalmazzunk így, hirdesd az igét, tanítsd őket az evangéliumra. Spirituális síkon dől el, mennyi jóság, hűség van az életemben. Mindenki iránt tanúsítsunk türelmet, a gyengét karoljuk fel, azokat, akik nehezebb sorsot kaptak. Öleljük magunkhoz, akiket nem szeret senki. Jézus csak a bűnt nem engedi megismételni. A harmadik, követni Jézust. A Szentírás csak egy helyen beszél a követés és a vezettetés összefüggéséről. Életünk nem a vak véletlentől, vagy sorstól függ. Bajban, betegségben Jézus mindig velünk^ van. Jézus Péter vértanúságára utal. Péter, aki Róma püspöke volt, mártír lett. Saját vérével írta a történelmet, mint Pál apostol is. Önként, fejjel lefelé haltak meg a kereszten. Mind a két apostol megtagadhatta volna Krisztust, de vállalták a halált. A püspök példaként említette Maiéter Pál hadügyminisztert, aki vállalta hitét. Tú- róczi Zoltán püspök is azért volt jó vezető, mert vezettetett, Jézus nyomdokán járt. Mit teszünk mi az evangéliumért? Isten akarata: Jézus szeretete, az embertárs felkarolása, Jézus követése. Senki ne távozzon innen, amíg önmagának meg nem válaszolja ezt a kérdést. Csak az a tiéd, amit odaadtál, csak az, ami örökké elkísér. Az oltár előtti szolgálatot Szebik Imre püspök mellett Varga György esperes és Győr Sándor leltó, tanító, nevelő munkára Isten áldását kérték. Mádai Péter országgyűlési képviselő hozzászólásában nagyra becsülte az egyház munkáját. Az elhivatottságot a tudatos krisztusi, felebaráti szeretetre való neveléssel kapcsolatban. A lelkész sokat tehet a haza javára a fiatalok jobbításával, szeretetre nevelésével. Erkölcsi, szellemi támogatást tud adni hazánk javára. Varga György esperes a veszprémi egyházmegye nevében a 118. Zsoltár 24. versével köszöntötte a kész végezték. Nagy öröm volt számunkra az ajkai Bányász Énekkar szolgálata. Ahitattal, átéléssel énekelték a Dona nobis pacem kezdetű kánont. Az ünnepi istentiszteletet követő közgyűlésen Gotthard Károly felügyelő tömören összefoglalta a közelmúlt szorgos tevékenységét. Megköszönte a város, üzemek, intézmények vezetői segítségét és a gyülekezet áldozatkészségét az új hittanterem felépítésével kapcsolatban. Győr Sándor lelkész odaadó, fáradhatatlan munkáját nagy szeretettel említette és megköszönte. „1994. április 17-ét piros betűkkel kell feljegyezni, mert újra lett egyházunknak egy szent épülete, ahol a hitoktatás és a nevelőmunka folyhat, télen pedig az istentisztelet tartható.” Marton József al- polgármester a város vezetősége nevében köszöntötte a gyülekezetei. Örömmel mondta, hogy jó kapcsolat van az evangélikus egyház és az önkormányzat között. Győr Sándor lelkész nagy szeretettel köszöntötte a megjelenteket. Annak a véleményének adott hangot, hogy az evangélikus egyház és az önkormányzat példamutatóan járt el. Mind a város, mind a gyülekezet élvezni fogja ennek a megállapodásnak az eredményét. A református és katolikus egyházak küldöttei örömüket fejezték ki az új hittanterem megépítésével kapcsolatban. A benne folyó hitoktagyülekezetet. A püspök köszöntőjében elmondta: „Szívem mélyéig hatott a bányászok szép éneklése. Áldást és gazdagodást jelentett." Ez méltó a mi magyar hazánkban, együtt hordozzuk a felelősséget. „Az egyház nem önmagáért van, hanem a társadalomért." Az ünnepi istentisztelet koronája a Bányász Énekkar záró száma César F.rank: Panis Angelicus —' mindnyájunk szívét átjárta. Az ünnepi istentisztelet „Az Úr csodásán működik” c. énekünkkel ért véget. Mindnyájunk szíve telve volt hálával : valóban, az Úr csodásán mű- ködikj A teljes ünneplő gyülekezet ezután vett részt az új hitoktató te: rém felszentelésén. A püspök megáldotta a szent házat, a szertartást végző lelkészek az ősi Confirmát énekelték el. A hitoktató valamint istentiszteleti helyiség szépségét növelte a herendi Jó Pásztor szobor. Jó Pásztor vasárnapján, a templomban hallott „Legeltesd az én juhaimat!” ige hallgatása után Jézust látni az őt követő bárányokkal - csodálatos harmóniát és egységet képezett. A népes gyülekezetben jelen voltak a város és intézmények vezetői, a testvéregyházak képviselői, a gyülekezet vezetői és tagjai. Az élménygazdag ünnepély után a gyülekezet agapéra hívta a csodálatos Tóparti étterembe a jelenlévőket. Varga György né sebb nemzedéke egységben lehet ifjainkkal, melyben feszültség megoldódhat, még a generációs feszültség kínzó kérdése is! Szimon János Jó hír iskoláink pedagógusainak Május 6-án délelőtt a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban a négy történelmi egyház vezetői és Kálmán Attila államtitkár találkoztak. Aláírták azokat a közoktatási megállapodásokat, melyek a közoktatási törvény 4. § (6) bekezdése szerint lehetővé teszik, hogy az egyház, mint jogi személy az állami feladatvállalás mértékének megfelelő támogatásra jogosultságot nyerjen. A támogatás fizetésére az kötelezett, aki a fenntartóval a megállapodást megköti. Ilyen megállapodást az egyházi oktatási intézmények a helyi önkormányzatokkal is köthettek, és néhány esetben erre is volt példa. Az önkomanyzatok azonban egyrészt anyagi helyzetük miatt, másrészt azért, mert a felekezeti iskolák nagyrészt nem csupán saját önkormányzatuk területéről, hanem szélesebb körből veszik fel tanulóikat, nem tudták mindenütt felvállalni ezt a támogatást. Ezért kérték az egyházak, hogy a kormányzat vállalja át ezt a támogatást. Az államtitkár bejelentette, hogy a minisztérium az egyházak megkeresésére a közoktatási törvény 81. §-nak megfelelően megköti ezeket a megállapodásokat azokkal, akik az önkormányzatoknál azt eredménytelenül kezdeményezték. A megállapodásban a fenntartók kötelezettséget vállalnak arra, hogy a pedagógusok számára biztosítják mindazokat a jogokat, amelyeket a közalkalmazotti törvény garantál. Vállalják továbbá azt, hogy intézményeikben betartják az Országos Óvodai Nevelési Programban, valamint a Nemzeti Alaptan tervben előírt tartalmi előírásokat. E megállapodások a törvény szerint 20 évre szólnak. A szükséges fedezet a minisztérium költségvetésében 1994. évre rendelkezésre áll. A továbbiakban évenként a minisztérium költségvetésében megtervezi a szükséges összeget. A megállapodások megkötésével a kormány május 5-iki határozatában egyetértését fejezte ki. Egyházunk részéről a megállapodást dr. Frenkl Róbert országos felügyelő írta alá és ő mondott köszönetét. Jogi, pedagógiai és gazdasági szempontból tartotta örvendetesnek a megállapodás megkötését. Ezzel helyreállt az esélyegyenlőség, s ez nekünk különösen örömünk, hiszen nekünk egyetlen iskolánk sem maradt az elmúlt negyven év során, most felzárkózhatunk. A megállapodást 138 iskolára nézve kötötték meg és jelentősége az, hogy a normatív támogatáshoz még kb. 11 000 forintot tesz hozzá. Pedagógusaink megnyugvással vehetik tudomásul, hogy egyházi alkalmaztatásuk miatt semmiféle jogi hátrányt nem szenvednek a jövőben. T. t Hajnal László 1929-1994 Budapest, gégészet. A látogató lelkész mit is mondhatna a hang nélkül mutogató, torkában megcsonkított öreg testvérnek? Üres mondatokat, frázisokat a vallás vagy a filozófia területéről? Csak egy úton lehet a szívhez találni. Az ének szavával. Te vagy reményem sziklaszála, erősségem, én Istenem... A Bachot jól játszó, egykor jól éneklő arcán végigfolyik a könny. Nem a zene miatt, hanem a tartalom miatt. A betegszoba is elcsendesül, a zihálás, szörcsögés elhalkul. Mintha ez lenne a levegő, a hiányzó levegő helyett. Elet a kihunyó élet helyén. 0 légy velem küzdelmeim közt, Erőnek Lelke légy velem... Aztán hazakerül még néhány utolsó gyóni hétre. Az úrvacsora után két nappal alszik el végleg. A faluban gyorsan végigszaladt a hír. A Teológiai Akadémiáról való eltávolítása után itt tanított sokakat. Jó szívvel emlékeznek rá az emberek. Boldog, akit búban veszélyben A te Lelked szerelme véd... A temetésen a 23. zsoltár gyermeki egyszerűségű mondatai szólalnak meg a csendes vizekhez terelő Pásztorról, aki a halál árnyéka völgyében sem hagy el. Befejeződött egy furcsa élet. Magán viselte a kor minden nyomorúságát. Adja neki Isten, hogy magán viselhesse az öröklét koronáját is. Te vagy, ki az ember szivébe A hit virágát ültetéd: Ó halld meg, csüggedök reménye, Midőn lelkem sóhajt feléd! Koczor Tamás p V
