Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-05-08 / 19. szám
Sr* fflüüil mmmMimmm Evangélik us Élet 1994. május 8. X A FIATA LOKNAK jftS GYERMEKEKNEK 5 §§ Üf 1 4 Néha úgy érzem, hogy el kell mennem. Néha úgy érzed, hogy el kell menned. Néha úgy érezzük, hogy el kell mennünk. Sokszor nyugtalan vagyok, és úgy érzem, hogy nem találom a helyem. Kérlek, Istenem, adj erőt maradni, hogy ne futamodjunk meg a gondok és feladatok elől sem. Vezess akaratod szerint, hogy megtaláljuk helyünket az életben! BARANGOLÁS BIBLIAI TÁJAKON Tírusz és Szidón Az evangéliumokban többször olvashatjuk a két nagy föníciai kikötőváros Tírusz és Szidón nevét, mint ahol Jézus is megfordult olykor. E városállamok lakóinak a tenger jelentette a megélhetés forrását. Egy tengeri csigából bíborfestéket, a tengerpart homokjából pedig üveget állítottak elő, s messze földön híres kereskedőhajóik biztosították, hogy áruik eljussanak a távolabbi országokba is. Az időszámításunk előtti második évezredben Szidón volt a legerősebb föníciai városállam. Vezető szerepét később Tírusz vette át. Tírusz eredetileg egy szigetre épült. Az Ószövetségből is jól ismert Nebu- kadneccar király 13 évig ostromolta, s mégsem tudta erőszakkal bevenni. Később Nagy Sándor, csapataival Egyiptom felé tartva, azt a merész tervet eszelte ki, hogy kőből mólót épít, ami a várost összeköti a szárazfölddel. így sikerült Tíruszt elfoglalnia. A töltés megmaradt, s a tenger az évek hosszú során egyre több hordalékot rakott le mellé. így lassan a szigetből egy széles földnyelvvel a partvidékhez kapcsolódó félsziget lett. A közelség és a földrajzi fekvése miatt ez a vidék szoros kapcsolatot tartott Galileával. Több fontos kereskedelmi út Tírusz és Szidón partvidékéről indulva, a galileai Jezréel völgyön vezetett keresztül. Nem meglepő hát, ha például Márk evangéliumában azt olvassuk, hogy Jézus csodáiról értesülve Tírusz és Szidón környékéről is nagy sokaság érkezett hozzá. De maga Jézus is többször járhatott a föníciai városok környékén. Az egyik alkalommal, amikor Jézus elment Tírusz vidékére, bement egy házba, és azt akarta, hogy senki se ismerje fel. Nem tudott azonban rejtve maradni, mert azonnal hallott róla egy asszony, akinek leánya beteg volt, és odamenve, leborult Jézus lábai elé. Ez az asszony pogány volt, szirofőníciai származású, mégis azt kérte, hogy Jézus gyógyítsa meg a lányát. Jézus így szólt hozzá: „Én csak Izráel házának elveszett juhaihoz küldettem, máshoz nem. Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” Az asszony azonban így felelt: „Úgy van Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.” Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, ahogy kívánod!” És meggyógyult annak leánya még abban az órában. FERI BÁCSI JÁTÉKAI Ki mondja - kinek? M ■ f E 5 N E n Most kezdődik ennek a játéknak a második fordulója. Az újabb kitalálandó mondatot ismét egy négyzethálóba írtam, melyben minden négyzetben egy betű vagy írásjel található, kivéve a szóközöket, amiket fekete négyzetekkel jelöltem. A négyzethálóba írt mondatot feldaraboltam, s hétről hétre közlök belőle egy-egy darabot. Segítségként elárulom, hogy a keresett mondat János evangéliumának vége felé található. A háló összesen 20 négyzetből áll, a mondat végéről pedig hiányzik az írásjel. Megfejtéseiteket a lap dátuma utáni keddig adjátok postára! Jó fejtörést! A gyerekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. „Mester, beszélj nekünk az imádságról!" Szomorúságotokban és szükségetekben imádkoztok; vajha imádkoznátok örömötek és bőségetek teljében is. Mert mi egyéb az imádság, mint önmagatok kiterjesztése az eleven éterbe? És ha megnyugtatásodra szolgál sötétségedet a térbe kiöntened, azon- képpen örömödre szolgál szívednek hajnalát önteni ki. És ha csupán sírni vagy képes, amikor lelked imádkozásra szólít, szólítson akkor újra és újra, mindaddig, míg végül kacagva is imádkozol. Imádságoddal fölemelkedel, hogy a légben egyesülj azokkal, akik ugyanakkor imádkoznak, s akikkel csak az imádkozásban találkozol. Ezért látogatásod a láthatatlan templomban ne légyen egyéb, mint át- lényegülés és édes eggyéválás. Nem taníthatom meg nektek, szavakkal miként imádkozzatok. Isten nem hallgat szavaitokra, kivéve, ha ő maga nyilatkozik meg a ti ajkatok által. És nem taníthatom meg nektek a tengerek imádságát, sem az erdőkét és a hegyekét. De ti, akik hegyekből és erdőkből és tengerekből születtetek, szívetekben megtalálhatjátok az ő imádságukat. És ha csupán az éjszaka csendjére figyelmeztek, meghalljátok majd, amint csendben ezt mondják:- Istenünk, aki önmagunk szárnyaló lénye vagy, a Te akaratod akar mibennünk,- A Te vágyad vágyakozik mibennünk,- A Te bennünk munkáló szándékod változtatja éjszakáinkat, melyek a Te éjszakáid, nappalainkká, melyek a Te nappalaid.- Nem kérhetünk semmit Tetőled, hiszen ismered kívánságainkat, még előbb, semmint megszületnének,- Te vagy a mi kívánságunk; s ha önmagadból többet adsz, mindent megadsz nekünk.” (Kahil Gibran: A próféta) — részlet „Nem bocsátalak el, amíg meg nem áldasz engem!" lMóz 32,27 Megváltottalak! Neveden szólítottalak, enyém vagy! Kiválasztottalak. Küzdesz ellene, mindent megtettél, hogy az úton a másik irányba fordulj. Láttam küzdelmeidet önmagaddal. Tusakodtál számtalanszor velem is. De dönteni neked van jogod. A döntésed magad kell meghoznod. Döntenünk kell. És ezekben a pillanatokban újra és újra képek jelennek meg szemünk előtt. Amikor kereszteléskor elfogadtál és megáldottál. Évek múlva, oltárod előtt állva a konfirmációban kaptuk áldásod. És akkor is ott voltál áldó kezeddel, amikor elhívtál - szolgálatodra. Döntenünk kell, de már képtelenek vagyunk Téged kizárni gondolatainkból, terveinkből. Hiszen Te már döntöttél mellettünk. És ismét megtorpanunk. Nem Benned kételkedünk, hiszen Te hű maradsz, bármit hozzon a jövő. Magunkban vagyunk bizonytalanok. Emlékek tornyosulnak elénk a zsákutcákról, amikor egyedül voltunk. Nem éreztük jelenlétedet, nem hallottuk hangodat. Félünk! Félünk, hogy újra valóság lesz, ami már elmúlt. De áldásodat kérjük, hogy áldássá legyünk a szolgálatban. A küzdelem, a tusakodás sokáig tart, talán még ezután is folytatódik. Először magunkat kell legyőzni, hogy el tudjuk fogadni Tőled, felülről az áldás ajándékát. Az ajándékot, amelyet megoszthatunk másokkal is. Jákob is tusakodott önmagával, és tusakodott Istennel is. Végül győzött önmaga felett, és Te győztél Jákob felett. Új ember indult el a Jabbók forrásától. Én is odaértem a forráshoz. Hosszú az éjszaka, de már látszik a hajnal első sugara. Talán én is új emberként, Uram, a Te áldásoddal tehetem meg az első lépéseket a forrás túloldalán... (J) Válasz Vannak megválaszolatlan levelek. Aki kapta: az első percben örül, majd elgondolkozik és sír. Furcsa ez a szó: „sír”. Ugyanabban a formában jelez két dolgot, melyek igen közel állnak egymáshoz. Sírhalomnál a barátok sírnak... Ismerős kép. Mégsem szabadna sírni: találkozni fogunk, feltámadunk, MEGÍGÉRTE. És a kapott levélen is sírnak. Nem szabadna. De a félelmünk követeli a könnyeket a szemünkbe. Most nemcsak valóságos levelekre gondolok. Akár egy pillantás is lehet „levél”. Megkapjuk, felfogjuk, elraktározzuk őket. Talán egy időre, szándékosan vagy akaratlanul, de el is felejtjük. Majd szégyenkezéssel gondolunk vissza, és formálgatjuk a választ. Bennünk megvan.'Mégsem bírjuk leírni és elküldeni. Elmondani, elsikoltani, eldadogni. Uram, ugye, Te hallod?! Mondani szeretném, de nem tudom! - Uram, köszönöm, hogy elmondtad helyettem. Az utóbbi három mondat miatt ültem le írni. Ahogy én megéltem, azt akartam leírni. Ám nem úgy formálódtak a szavak, ahogyan én szerettem volna, ez a három mondat lett belőle. Talán Valaki így küldte, így akarta, hogy megjelenjen bennünk - valaki miatt. Kis „v”-vel a valaki. Kicsik vagyunk. Várják sokan a „leveleket”. Nem írunk. Ugyanakkor elvárjuk a saját leveleinkre, mosolyainkra, mozdulatainkra a választ. Kérjünk segítséget, ha már nem bírunk írni! Az üzenet elérkezik a vigasztalhatatlanhoz. Ahhoz, aki sír a saját sírja szélén, mert nem kapott választ a levelére. De az is sir, aki nem tud válaszolni. Uram, látod a tehetetlenségünket, ezt a hatalmas batyut, amit csak Te bonthatsz ki. „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy.” - Mindannyian. Lehet „fordító” az Urunk. Hisz ő az alapnyelv... Köszönjük a válaszodat Istenem. Sz.E. NAGYHETI MAGYAR IFJÚSÁGI KONFERENCIA A „KERESZTHEGY” LÁBÁNÁL 1‘MTira/-'. -J i»' ■ r\ p r*i M-- nr»7or» rprmri i A Türingia és Észak-Bajoroiszág határán fekvő Rhön hegység egyik magaslatát „Kreuzberg”-nA (magyarul „Kereszthegy”-nek) hívják. Ez alatt fekszik egy Bischofsheim nevű kis városka, amelynek a szélén keresztyén konferenciáknak a megtartására alkalmas telep épült. Itt találkozott 11 országból érkezett, több, mint 100 magyar Satui és idősebb személy (főleg korábbi konferenciák látogatói és az előadók, sokszor családtagjaikkal egyetemben), hogy résztvegyenek az 1960 óta évenként megrendezett Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia idei, 35. nagyheti találkozóján. Mint az eddig tartott konferenciáknak, ennek is volt témája: töressetek engem” (Máté 4,19a). Jézusnak ezek-a régebbi bibliafordításból származó - szavai, altémákra bontva álltak mind a délelőtti bibliatanulmányok, mind az azt követő előadások központjában, amelyeket délutánonként, hét csoportban folytatott megbeszélés követett. A virágvasárnapi megnyitó istentiszteletre és a nagypénteki, úrracsoráral egybekötött ünnepi istentiszteletre a bischofsheimi evangélikus templomban került sor, az úrvacsorái előkészítőre a telep kápolnájában. Minden reggel imaórára gyűltek össze a résztvevők, amelyeket főképpen édesanyák vezettek, az esti áhítatokat, egy kivételével a fiatalok közt található testvérpárok tartották. Az esti kultúrelőadások keretében a megjelentek visszatekintettek az elmúlt 34 konferencia főbb eseményeire, megismerkedtek egymással és az országokkal, amelyekből résztvevők érkeztek, valamint Arany János balladáival, erdélyi és kárpátaljai testvéreik életével, egy spanyol festő alkotásaival, Dürernek a passiótörténetet bemutató metszeteivel, Dauré „Requiem”-jével, amelynek egyes részei között erdélyi költők istenes versei hangzottak fel, továbbá volt „Ki mit tud?” címmel egy közösségtudatot fejlesztő est is. Az első nap délutánján a 15 éve elhunyt Ordass Lajos püspökről hangzott el előadás. Kiemelkedő programja volt a konferenciának a Wartburg rátába rezetö kirándulás, amikor a résztvevők megtekintették a palotát, ahol Árpádházi Erzsébet lakott és a szobát, ahol Luther német nyelvre fordította le az Újtestámentumot, majd legtöbben megnézték EisenacHban a házat, ahol Luther mint kisdiák lakott, a templomot, ahová járt és Bach János Sebestyén szülőházát. A konferencia utolsó napján „morzsaszedés” volt, megválasztották a következő találkozó előkészítőit, majd nagyszombaton délben közösségi áhítattal fejeződött be a jól sikerült együttlét. -y -y A „Schindler lista" Úgy ültem be a moziba, hogy filmet fogok, látni a „Holokauszt"-ról. Kicsit szorongtam, nincs itt most nekünk elég bajunk? A film nem lesz szívetvidámító. Szükséges ez? El kellett mennem! Odaküldtek láthatatlan Erők, s drága barátnők. FF.-fel volt jelölve, szünet nélkül vetítik a 3 órás műsort. Ezek, csak úgy a szemembe öllöttek, hogy most, mikor minden film színes, miért? Ez tegnap volt, s ma ugyanezek a láthatatlan Erők ültetnek az írógép elé. A korszakot felnőtten éltem át, nem voltam üldözött, de nyitott szemmel és szinte saját bőrömön éltem át ezt a korszakot. És kezdődött a fekete-fehér-szürke film. Nem a film, hanem az élet. Hétköznapok, emberek élnek, laknak, dolgoznak, és akkor dübörögnek be a hétköznapokba a németek. Lengyelország. Kitört a háború, az emberek még nem tudták akkor, hogy nincs értéke tárgyaiknak. A német csizmák iszonyatos ritmusa, a durva hang, a menetelő katonák éneke megdöbbenti az embereket, és iszonyatos emlékeket ébreszt bennem. Kezdetét veszi az üldözés, eszetlen vagyonmentési kísérletek, kapzsi katonák, elvesztett lakások és sikolyok az elragadott hozzátartozók szájából. És megállíthatatlan a durvaság. Tömegek próbálnak menekülni, vulkánfiber kofferek kiborult tartalma, hogy mi minden tartozik egy emberhez, amiről azt hisszük, hogy nem lehet nélküle élni... és az élet mindezek nélkül is élet... menteni kell! Van egy ember, aki kilép az SS egyenruhák sorából, civilben, de gomblyukában a horogkereszttel. Mulat a mulatókkal, folyik pezsgő, nők, ünnepségek, miénk a diadal s a zsidók elrablóit kincsei. Ez az ember Schindler, a gyáros, az ügyes befektető, sikeres üzletember, VALAKI a németek szemében, mert pénze van. Ez az ember hallatlan energiával, rátermettséggel, konzekvenciával eltervezi a mentésnek azt a formáját, ami egyedül lehet eredményes ebben a pokoli helyzetben. Terve pillanatok alatt valósággá válik. Gyárat alapít, a hadi célok szolgálatában munkálkodik. Először papírokat állít elő, melyekkel a zsidók szakképzettségét igazolja. Nélkülözhetetlen! Nélkülözhetetlen! A német győzelem segítése a cél, csak ezzel a munkásgárdával érhet el eredményt! Mindenütt ott van, átképez és reprezentál, szállít és új ingyenmunkásokra van szüksége. Vagyonos lesz, ha kell pénzért veszi az embereket, öregeket, gyerekeket. Hallatlan bátorsággal és ötletességgel vágja ki magát a legéletve- szélyesebb helyzetekből. Magatartása képviseli a humánumot. Krisztus gesztusaira ismerünk egy-egy helyzetben. S míg ő ment, sok ezer ember menthetetlenül, hosszú sorban menetel a biztos halál felé, s tehetetlenül nézi a védtelen emberek pusztulását, szinte közönyösen, de ezzel is az ő biztonságban tudott embereit védi. S mikor már szinte reménytelen a helyzet, akkor jön pénz! Vagyonát az SS tisztek teszik zsebre, de emberéleteket adnak érte. Tanítónak is nevezhetnénk, ahogy a kegyetlen SS tisztet meggyőzi (bár rövid időre), hogy nem az a bátorság és hatalom, ha lelövi az „ellenséget", hanem ha megbocsát, ha futni hagyja. Aki önmagát, aljas ösztöneit győzi le, az a hatalmas, az az erős. Újra és újra megmutatja a film, hogy az élet, az ember ÉLETE a legfontosabb. A legmegalázottabb, a legkiszolgáltatottabb helyzetben is meg lehet őrizni az emberi méltóságot. Reménységet az életben maradásra. Schindler úr fáradtságot vállal, meséket talál ki, parancsol és utasít. Elfogy a pénze, de akkorra már a háborúnak is vége. Az SS katonának erre hírre a gyár összes munkását ki kellene végezni. Ott állnak az emelvényen, fegyverrel tömegmészárlásra készen. Schindler úr, miután elbúcsúzik munkásaitól a katonákhoz fordul: Mint gyilkosok akarnak hazamenni családjukhoz? Ezt tőlük már senki nem kéri számon! Azért akarnak ölni, mert eddig ez volt a parancs? Vagy mint hóhérok mehetnek el innen, vagy mint emberek. A több mint ezer ember vár... a néma csendben egyenként mennek el fegyveres katonák. „Hol vannak vádlóid?” csendül a lelkemben. A végső búcsú könnyes jelenete következik. Az az ember, aki 1939-1945-ig hősi biztonsággal mentette az embereket, aki nem félt, aki bátorságával az ÉLET megmentéséért dolgozott, egy pillanat alatt összeomlik. Az önvád súlyossága zuhan rá: Megtettem-e mindent? Ha nem költők annyit magamra, ha eladom az arany horogkeresztet? S még mennyi „ha”! Talán még megmenthettem volna egy-két-három embert?! „.. .ha egyet megmentesz..." hallom magamban. Nem a hős áll előttünk, pedig állhatna, hanem az önvádló, bűnbánó, alázatos bűnös ember néz szembe vélünk, hát te megtetted amit lehetett volna? Megmentettél egyet is? Ez a film nem is lehetett volna színes, a színt az emberi sorsok, a történések lüktetése adta. A 3 óra 6 év eseményeit ölelte át, s az időtlenség jegyében felfoghatatlan gyorsasággal telt el. Még a fiatal emberek is zokogva hagyták el a nézőteret. Beretvás Ilona Amit érdemes elolvasni „Népünkről való tudásunk gyönyörű gazdagodását jelenti ez a könyv, magyarságunk szeretetét mélyíti el váratlan szépségek felé." (László Gyula) Ilyenkor a nyár közeledtén, amikor az ember a sötét napok, a téli bezártság után (bár a téli napoknak is megvan a szépsége) igyekszik kimenni a szabadba, a zöldbe, ismerkedni a megújulás ezernyi szépségével, a természet, az erdők, rétek, kertek sokszínű, soha nem lankadó kitárulkozásával - szép élményeit megsokszorozhatja a pihenés perceiben Surányi Dezső: Mítosztól a valóságig c. könyve. Az erdők, mezők, virágos és gyümölcsös kertek kincseit hozza közelebb az olvasóhoz tudományosan, de mesélő kedvvel is „Az ősi magyar hitvilág növényei”-től, a magyar mesék égig érő fájáig, melynek ágai között lakik a Nap és a Hold. Az „Ember változó környezetben” c. írását azoknak ajánlja „akik kezét a föld megművelése megkérgesítette, de szívüket nem törte meg és időtlen idők óta hittel dacolnak az elemekkel”. A kert szépségét, értékét a bibliai teremtéstörténet fontos epizódjához, az Édenhez, a paradicsomhoz vezeti vissza s a világ legszebb kertjein át jut el a magyar kertek jellegzetes virágáig, ízletes gyümölcséig. A honfoglaláskori gyümölcsökről, a Szent István korának kerteszkedőiről, a népköltészet jól ismert virág- szimbólumairól, gyümölcseiről, a költők megénekelte vagy a népművészet megörökitette magyar virágokról, gyümölcsökről, szőlőskertekről egyaránt sok érdekességet találunk gazdagon illusztrált könyvében. S olvashatunk arról is, hogy „Az keresztyén szüzeknek tisztességes koszorú”-jában milyen virágok illenek (Pécsy Lukácsféle kiadás 1591). Derűs perceket szerez ez az összeállítás? De mintha mondana is valamit, valamit évszázadok emberi érzéséről, a növényekkel, virágokkal - a természettel való közelségéről, kapcsolatáról. Kankalin: Isten igéjének, szolgálatának szeretete, szegfű: Isten igéjének ismerete, viola: istenfélelem, ibolya: alázatosság, ciprusfű: imádságosság, majoránna: hálaadás készsége, csombor: nyílt hitvallás, Boldogasszony rózsája: szülők tisztelete, bécsi fű: szorgalom, árvácska: emberség, bársony virág: nyájasság, bazsalikom: irgalmasság, rózsa: szemérmesség, büdöske: a test és ruha tisztasága, ruta: mértékletesség és józanság, rozmaring: leányok tisztasága, levendula : megelégedettség és takarékosság, nárcisz: adakozás, izsóp: hűség és álhatatosság, százszorszép: hallgatás. Surányi Dezső könyvének befejező részében Petőfi természetkepét villantja fel. Bemutatja, hogy a természeti jelenségek, a geológiai ismeretek miképpen jelennek meg írásaiban, verseiben s hogy milyen jelentős szerepet kap a növényvilág és az állatvilág költészetében. Lebilincselő, szórakoztató és sok új ismeretet adó olvasmány - László Gyula szép bevezetőjével. Sebeiken Pálma
