Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-05-01 / 18. szám
Evangélikus Élet 1994. május | FIATALOKNAK A n iftS GYERMEKEKNEK j # Olyan kicsiny, olyan védtelen, olyan szeretnivaló ez a kiskacsa. Ahogy kezemben tartom, puha pihéi simogatnak, érzem teste melegét, szíve dobogását, a kicsiny állat reszketését. Mellette én óriás vagyok. Kezeim egyetlen szorítása elviselhetetlen fájdalmat okozna neki. Segíts nekem Istenem, hogy erőmet mindig a gyengék ,'^r v' védelmére használjam. Tt ; * L Ahogyan Te is teszed, hiszen jfm . a megrepedt nádszálat nem töröd el, s a pislákoló mécsest sem oltod ki. 1 i wm * i 1 ____________1 BARANGOLÁS BIBLIAI TÁJAKON Cézárea Filippi A „világhódító" macedón Nagy Sándornak és utódainak nagy szerepük volt abban, hogy a görög (hellén) kultúra, építészet és vallás elterjedt és meghonosodott az általuk uralt területeken. Ez alól Palesztina, a bibliai események színhelye sem volt kivétel. Itt is létrejöttek az olyan települések, melyek lakosságának zöme a hellén kultúra és vallási élet hatása alá került. Az i. e. 3. évszázadban a Hermon-hegy déli lábánál Paneion néven várost alapítottak, amely nevét egy görög termékenységi istenről kapta, akinek templomot is emeltek a városban. Paneion annak a sziklafalnak a közelében épült, amelynél a Jordán folyó egyik forrása ered. Ma is megtalálhatók itt azok a sziklába vágott mélyedések, melyekben egykor görög istenségek szobrai álltak. Amikor Jézus született, Palesztina területén Nagy Heródes volt az uralkodó. Halála után részekre osztották az országot. Az északkeleti rész ura Heródes fia, Fülöp lett. Fülöp területeinek fővárosául Panei- ont szemelte ki, ám a várost a római császár iránti tiszteletből Cézáreának nevezte el. Mivel a birodalomban több város viselte ezt a nevet, hogy ezektől megkülönböztessék, hozzátették az alapító Fülöp nevét. így lett Paneionból Cézárea Filippi. Ennél a nagyrészt pogányok lakta városnál, a nagy sziklafal közelében hangozhatott el a következő párbeszéd: Kinek mondanak engem az emberek? - kérdezte Jézus tanítványaitól. Azok így válaszoltak: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig Jeremiásnak, vagy valamelyik prófétának. Erre megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? Péter így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus ezt mondta: Én pedig ezt mondom neked: te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat... Péternek ezek a szavai valóban a keresztyénség alapvető hitvallásává váltak. FERI BÁCSI JÁTÉKAI Ki mondja - kinek? Ebben a játékban ismert bibliai mondatokat kell megtalálnotok. A kitalálandó mondatot egy négyzethálóba írtam be úgy, hogy minden betű, írásjel és szóköz egy-egy külön négyzetben foglal helyet. A szóközöket fekete négyzetek jelölik. Az így kapott négyzethálót feldaraboltam négy részre. Hetente megismerhettek egy-egy újabb darabot. A ti feladatotok: rájönni, hogy melyik ismert bibliai mondatról van szó. Beküldendő a teljes mondat, és az, hogy ki mondja és kinek. Ha égy újabb rész megismerésekor rájössz, hogy a már beküldött megoldásod nem jó, nyugodtan küldhetsz újabb megfejtést, de a hibás tippekért pontlevonás jár. Egy mondat megfejtéséért a maximális elérhető pontszám 8 pont. Most az első mondat negyedik darabját közlöm. Segítségként elárulom, hogy a négyzetháló 3* 12 négyzetből áll. A megfejtést az újság megjelenése utáni keddig adjatok postára! * A lapunk húsvéti számában közölt keresztrejtvényt nagy örömömre sokan helyesen fejtették meg. A keresett személy Mária volt. íme a jó megoldást beküldők névsora: Bánki Renáta (Inota); Benke Zsuzsanna (Ajka); Boris Szabolcs (Monor); Brindza Tibor (Bénye); Fábián Sándor (Budapest); Fogarasi Katalin (Budapest); Halász Mónika (Szombathely); Hugyecz Mihály (Galgaguta); Illés Adél (Egyházasdengeleg); Kollár Gábor és Tamás (Dunaegyhá- za); Krsjak Zoltán (Monor); Lukács Lívia (Galgaguta); Lupszki Judit (Gomba); Márton Péter (Kiskőrös); Micsinai István (Albertirsa); Somogyi Éva (Celldömölk); Szoboszlai Máté (Gyönk); Tóth Kálmán és Katalin (Budapest). Mind- annyiótoknak gratulálok! Mivel ennyi megfejtőnek sajnos, nem tudok jutalmat küldeni, kénytelen voltam sorsolni. így a keresztrejtvényfejtő játék fődíját, egy kitűzőt, Márton Péter nyerte. A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. A víziorgona ismét látható Aquincumban A 100 éves Aquincumi Múzeum jubileumi kiállítását „Istenek, katonák, polgárok Aquincumban” címmel, április 5- én méltó keretek között nyitották meg. Húsz év után új állandó kiállításon láthatják az érdeklődők a legújabb ásatások eredményeit, de a jól válogatott anyagból megismerhető a múzeumalapítás története és az ásatások kezdete. 100 évvel ezelőtt, 1894. május 16-án tárta ki kapuit az Aquincumi Múzeum. Aquincum, egykor Pannónia Inferior fővárosa« Traiánus uralkodása idején (106-ban) helytartói székhely. Ekkor, a 2. század elejétől a légióstábor körül kialakuló katonaváros és a tőle távolabb létesített polgárváros is gyorsabb fejlődésnek indult. A polgárváros rendszeresen folyó ásatásait Römer Flóris és tudóstársai kezdeményezték 1880-ban, olyan eredménnyel, hogy 1890-ben a bécsi régészeti kongresszus is megtekintette. A nagy szakmai elismerés hatására szavazta meg a főváros közgyűlése az állandó múzeum létesítését, melyet 1894-ben meg is nyitottak. Első igazgatója és az ásatások irányítója Kuzsinszky Bálint (1864-1938) volt. Az ő nevéhez fűződik az aquincumi polgárváros központi részének és a polgárváros ipartelepének feltárása. Utódja, Nagy Lajos (1897-1946) nevéhez fűződik a világhírű víziorgona feltárása és közzététele. A víziorgona, mai orgonáink őse, melyet Krisztus születése előtt 170-ben Ktesziblosz szerkesztett Alexandriában. (A víznek annyi szerepe volt benne, hogy a szélnyomást szabályozta.) Leírása Vitruvius „De architectura”-jában és az alexandriai Heron „Spiritia- lia seu Pneumatica” c. müvében maradt fenn. A 3. században készült „aquincumi” orgonát Nagy Lajos 1931-ben fedezte fel Aquincumban. Az orgona, a hangszerek hangszere az „organon” elnevezés szerint. Tartalmára, külső megjelenésére nézve a leghatalmasabb fúvós hangszer, eredete az ókorba vezet vissza. Görögországban és Itáliában készítettek ilyen orgonákat. Énektanításnál használták ezeket a kisebb hangszereket. Valószínű ezért szerepel Cassiodorus- nál a ISO. zsoltár magyarázatában és Szent Ágostonnál az 56. zsoltárnál. Az ismert három darabból kettő Pompejiben, egy Aquincumban maradt fenn. A kiállítást Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere nyitotta meg. A jubileumi megnyitón Buzin- kay Géza, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója, Tarlós István, Óbuda-Békásmegyer polgármestere köszöntötte a megjelenteket, akik korabeli ruházatba öltözött vendégvárók között vonulhattak a kiállító helyiségekbe, miután meghallgatták Tóth Árpád: Aquincumi korcsmában c. versét Galambos Péter előadásában és az Aelia Sabina Zeneiskola fúvósainak korabeli muzsikálását Abonyi Katalin vezetésével. A Múzeum új állandó kiállításának anyagát Zsidi Paula igazgató igen szemléltetően, tartalmasán hozta közel a látogatókhoz, és vezetett az ásatások hős korszakától vissza az „Istenek, katonák, polgárok” egykori aquincumi világába. Említésre méltó a kétezredév előtti idők ízlésének és szokásainak megfelelő „vendéglátás” is, ahol a római tallérra emlékeztető mézeskalács sem hiányzott. Sebeiken Pálma ÉDESANYÁMNAK Amikor az ÚR az édesanyát teremtette... Amikor a Jóisten az édesanyát teremtette, már a hatodik nap dolgozott túlórában. Odajött hozzá egy angyal és megjegyezte:- Uram, ezzel sokat pepecselsz! Mire az Úr válaszolt:- Olvastad a követelményeket? Teljesen mosható kell, hogy legyen, de nem műanyag! 180 önálló mozgó alkatrésze kell legyen, mind cserélhető, ha kopik. Üzemanyaga feketekávé és ételmaradék. Csókja, ami mindent gyógyít - a törött lábtól kezdve a szerelmi csalódásig- és hat pár keze kell, hogy legyen! Az angyal hitetlenül rázta a fejét.- Hat pár keze... ? Az lehetetlen!- Nem a kezek a problémák - szólt a Úr - hanem három pár szem; ami kell egy anyának!- És ez egy egyszerű alapminta?- kérdi az angyal. Az Isten rábólintott:- Egy pár, ami átlát a csukott ajtón, hogy mit csinálnak ott a gyerekek, bár tudja úgyis, mi megy végbe... Azután egy pár a fejében, amellyel látja, amit nem kellene, de tudni mégis kell, na és természetesen egy pár itt elöl, amely a gyermekre tekint, ha valami rosszul sikerült, s tekintetével mondja: „Tudom, hogy fáj a sikertelenség, de én szeretlek” - s mindezt a szemének kell elmondani.- Uram - szólt az angyal, megérintve Isten karját -, jöjj, feküdj le... majd holnap...!- Nem tehetem - szólt az Úr - olyan közel vagyok ahhoz, hogy valami majd olyan legyen, mint én! Már elértem azt, hogy önmagát gyógyítani tudja, ha beteg, egy hattagú családot meg tud etetni fél kiló hússal, és egy kilencéves fiút a tus alá tud állítani. Az angyal óvatosan körüljárta a mintadarabot.- Ez olyan puha! - mondta.- De einyűhetetlen! - lelkendezett az Úr.- Elképzelhetetlen, hogy az anya mindezt kibírja! És tud majd gondolkozni?- Nemcsak gondolkozni tud, hanem megérteni, és kiegyezni is - mondta a Teremtő. A végén az angyal lehajolt a mintához, és végigsimította az ujját az arcán.- Itt az arcon egy lyuk van és valami folyik! - kiáltott fel - mondtam, hogy túl sokat akartál ettől a teremtéstől!- Ez nem egyszerű lyuk, s ami ott folyik, az könny!- Az mire jó? - kérdezte az angyal.- Az öröm, a bánat, a csalódás, a fájdalom, az egyedüllét és a büszkeség kifejezésére! - válaszolt az Úr.- Uram! Te csodát tettél! Megjelent: The Advisor - The National Magazine of the Australien Army Training Team Vietnam Association írta: Emma Bomback (Ausztrália) Fordította és közli: Molnár Erzsébet ev. teol. halig. (Nagykálló) ÉNEKELJETEK! Szeretnék énekelni Neked, Uram! Tudom, nincs túl jó hangom, ami van, az is sokszor elcsuklik, elhalkul, vagy éppen hamiskás egy kicsit. Meg aztán, Uram, nem is ismerek olyan sok éneket, csekély a tudásom, mégis szeretek énekelgetni Neked. Tudom, hogy Te még az én dalolásomnak is tudsz teljes szívvel örülni. És nem azt nézed, mennyire tiszta és csengő az éneklésem, helyén vannak-e a hangok. Egyszerűen csak örülsz neki. Szeretek énekeim Neked. Olyan jó, hogy amit nem tudok Neked szavakkal elmondani, azt eldalolhatom, eldúdolhatom. A bánatomat és az örömömet, a jó és rossz dolgokat is, a magányomat, az aggodalmaim. Elmesélhetem a találkozásokat, a közösség megtartó erejét, a csendes perceket, amikor olyan közel jössz hozzám. Köszönöm, Uram, hogy dalba önthetem előtted a szívemet! Olyan jó Neked énekelni, nevedet dicsérni csodáidért. Az egész világmindenség énekel Neked, mert nem tudja magába zárni örömét. Tudom, Uram, hogy Te is énekelsz. Hallom a szél zúgásában, a madárdalban, a ciripelő tücskök hangjában, a tenger morajában. Olyan a világ, mint egy óriási hangversenyterem, ahol éjjel-nappal szüntelen hangzik a zene és az ének. Együtt énekelünk: Te, Uram, és a teremtett világ. És ez így jó, add, hogy így is maradjon örökre! Biztass, hogy soha ne felejtsünk el énekelni Neked, Uram, aki hatalmas dolgokat vittél véghez, megmutattad szabadításod erejét, nyilvánvalóvá tetted igazságodat. Hűséggel és szeretettel gondoltál ránk, Kiárasztottad ránk kegyelmedet. Ezért énekelhetjük a zsoltárossal: Ujjongjatok az Úr előtt és az egész földön! örvendezve vigadjatok, zsoltárt énekeljetek! Énekeljetek az Úrnak hárfakísérettel, hárfakísérettel zengő éneket! Harsonákkal és kürtzengéssel ujjongjatok a Király, az Úr előtt! Zúgjon a tenger a benne levőkkel, a földkerekség és a rajta lakók! Tapsoljanak a folyamok, a hegyek mind ujjongjanak az Úr előtt! Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatosan cselekedett! NYÁRI BIBLIAISKOLA ESZTERGOMBAN! Színhely az Esztergomi Evangélikus Gyülekezeti Központ (2500 Esztergom, Simor J. u. 82. Tel./ fax: 06-33-311876). Időpontja: 1994. augusztus 1-13. A két hét díja: 45(H) Ft + a jegyzet költsége. Sola Scriptura Elfelejtette Jézust Anatole France-nak, a jeles francia írónak idén kettős évfordulója van: százötven éve született, hetven éve halt meg. (Igazi neve: Francois-Anatole Thibault.) Szép írásörökséget, az esztétikum különleges leltárát hagyta örökségül, ám ez az örökség századunkban kevéssé népszerű. Talán azért, mert ideges Európánk nem tudja az ö türelmével és derűjével érteni az embert, meg azért is, mert a modernség rovására is ragaszkodik a szépség francia hagyományaihoz. Hogyan állt dolga az Istennel? Nem volt ateista, de hívő sem. Hajdani franciatanárom azt mondta: az emberi jóságban, a szelíd bölcsességben hitt. Az irodalom- történeti munkák úgy jellemzik, hogy mindenkinek a hitét tisztelte. Az egyházzal szemben szkeptikus volt, regényeiben kicsúfolja a papságot, de aki meg tudja fejteni az írott emberi szót, ezt a csúfolódást nem tartja sértőnek. A kereszténység azonban nagyon vonzotta. A kereszténység fejlődésének több időbeli pontját megközelítette egy-egy elbeszélő művével (pl. a Thais - szal, amelyből Massenet operája készült), mégpedig eredeti módon. Úgy, ahogyan a hiteles történetet keresőknek nem jutott volna eszébe. (Adynak is van egy-két ilyen novellája.) Ennek az eredetiségnek különösen érdekes példája egy elbeszélés: Le procurateur de Judée (Judea halytartója; készült magyar fordítása Poncius Pilátus címmel is, ha az adatoknak hihetünk). A történet a következő. A megöregedett egykori helytartó valahol Itáliában él úri villájában, kellemes környezetben. Ott felkeresi egy régi barátja, akivel egy ideig együtt volt Júdeábán, és hosszasan beszélgetnek a kertben a régi időkről. Felettük puha-kék ég, borítja rájuk arany fényét a nap. Derű, békesség. Virágok, gyümölcsök. Szóba kerülnek a régi szép idők. A barát felidézi a csodálatos nőt, Mária Magdolnát, aki otthagyott mindent és mindenkit, és követte a názáreti prófétát. Pilátus emlékezete nem mozdul. A barát próbálja Jézus felé terelni. Az elbeszélés utolsó szavai: „Názáreti Jézus? Nem emlékszem." Röviden a történelmi tényekről. Pilátust 36-ban leváltották, eléggé megszégyenítő módon. További sorsát inkább találgatják, mint tudják. Némelyek szerint öngyilkos lett. Mások úgy vélik, Galliába került. Semmi adat nincs arra vonatkozóan, hogy megérte volna az öregkort. Az író ezt a semmit ragadja meg rendkívüli ügyességgel. A felejtés motívumának általános emberi jelentését nem kell magyarázni. A művészi alkotás mindig többértelmű jelkép. Az évszázadok keresztény Európája önmaga jelképét is láthatja France elbeszélésében. Vajon nem felejtette el Jézust? Róla, a tanításáról sokat beszélnek, írnak, de hol van O maga, hol a tanítása? Nagy Konstantin óta bőven elég idő telt el ahhoz, hogy felejtsék, és felejtésre kényszerítsék azokat, akik felidézni próbálták. A francia író a történelmi kereszténység útjába állított egy hatalmas kérdőjelet (vagy felkiáltójelet?). A többi történeti-keresztény tárgyú írásával is. A második ezredvég Európájának jó oka van, hogy gondolkodva megálljon e jel előtt. Európa „hivatalos” kereszténységének el kell felejtenie a pszeudo-pilátusi elfelejtést, visszafordulva az Elfelejtetthez. Másként a történelmi egyházakat felejti el az Idő. Krisztus tanítása bizonyára ennek ellenére sem némulna meg, de szektaszerű közösségek tartanák fenn, esetleg olyanok, amelyek még ezután fognak megalakulni. Vannak jelei annak, hogy az egyházak kezdik építeni a hidat a két évezred fölé, az első pillér irányban - jó jelek, de milyen nehéz az évszázadok feledését elfelejteni! Nem adhatok tanácsot egyházi testületeknek. Csak a magam elgondolásait írhatom le. Lehet szépen megformált szkeptikus gondolatokból keresztény következtetéseket levonni? Mint a mondottakból érthető: az én személyes válaszom: igen. Érthetetlen számomra azoknak az embereknek, egyházi fórumoknak a gondolkodása, akik a lelkeket az irodalomtól féltik. (Féltette a kommunista hatalom is, a többi diktatúrával együtt.) Engem ugyanis nem visznek „kísértésbe” az olyan írók, mint Anatole France. Ha emberként, európaiként vesszük kézbe müveit, gazdagítja a teljes emberi lelket. A vallásos múlt különös élményeinek Anatole France-i bemutatásait úgy olvasom, mint a szépség és igazság keresésének az ő sajátos nyelvezetével megírt programját. Bán Ervin
