Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-03-27 / 13. szám
Zsinati Híradó 1994. március 27. I . TÖRVÉNY A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZRÓL ÁLTALÁBAN M A Magyarországi Evangélikus Egyház az egy, szent, egyetemes, apostoli, keresztyén anyaszent* egyház része, a Magyarországon élő evangélikusok jogilag szervezett közössége. Tanítása a Szent- íráson, az egyetemes hitvallásokon (az Apostoli, a Niceai és az Athanasiusi Hitvallásokon) és a reformáció lutheri irányzatának hitvallásain (különösen az Ágostai Hitvalláson és a Kiskátén) alapul. *• A Magyarországi Evangélikus Egyház a hitvallás azonossága alapján szószék- és oltárközösségben van más országok evangélikus egyházaival, a Lutheránus Világszövetség tagegyházaival. 3.§ A Magyarországi Evangélikus Egyházat a Magyarországi Református egyházhoz szoros kapcsolat köti, mely az évszázados történelmi hagyományokon és a Leuenbergi Konkordia együttes elfogadásán alapul. 4. § A Magyarországi Evangélikus Egyházat a Jézus Krisztusba vetett hitbeli közösség révén testvéri kapcsolat köti össze a többi keresztyén egyházzal. Ökumenikus kapcsolatokat tart fenn a magyarországi és külföldi egyházakkal, valamint egyházi szervezetekkel, elsősorban a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsával, az Egyházak Világtanácsa és az Európai Egyházak Konferenciája tagegyházaival. 5. § A Magyarországi Evangélikus Egyház Jézus Krisztustól rendelt küldetésének tekinti, hogy Isten igéjét tisztán és igazán hirdesse minden embernek, a szentségeket Krisztus rendelése szerint szolgáltassa ki, és hitének gyümölcseként a szeretetet Jézus Krisztus tanítása és példája szerint gyakorolja. Ennek megvalósításáért minden egyháztag és egyházi tisztségviselő felelősséggel tartozik. 6§ A Magyarországi Evangélikus Egyház feladatának tekinti a szolgálat szervezését, a szervezett missziói és diakóniai munkát, az evangélikus szellemben való nevelést és az egyházi szolgálatra való felkészítést is. 7. § A Magyarországi Evangélikus Egyház felajánlja segítségét a más országban, illetve egyházban élő magyar ajkú evangélikus gyülekezetek szolgálatához. 8. § A Magyarországi Evangélikus Egyház egyházközségekből épül fel. Az egyházközségek egyházmegyét, az egyházmegyék egyházkerületet, az egyházkerületek pedig országos egyházat alkotnak. 9. § A Magyarországi Evangélikus Egyház tagja az a magyar állampolgár és az a Magyarországon élő személy, aki a keresztségben részesült, az evangélikus egyháznak a Szentíráson alapuló hitvallásos tanítását elfogadja, vallja és képességei szerint megtartani igyekszik. 10. § Az egyháztagság rendesen egyházközségi tagságban valósul meg. Az egyházközség tagja az az egyháztag, aki annak a gyülekezeti életében és fenntartásában lelki, szellemi és anyagi erejéhez képest részt vesz és általában az egyházközség területén lakik. Az egyházközség tagjairól nyilvántartást vezet. 1L § Az egyháztagság elhalálozással, illetve az egyházból való kilépéssel szűnik meg. Az egyházközségi tagság megszűnésének feltételeit országos rendelet szabályozza. 12. § Minden egyházközségi tag, aki az egyházi törvényekben megfogalmazott feltételeknek megfelel, jogosult a Magyarországi Evangélikus Egyház kormányzásában részt venni. Az egyházjogi hatalom az összes jogosult egyháztag közakaratán alapul, vagyis minden egyházközségi tag jogosult részt venni a Magyarországi Evangélikus Egyház közéletében. Az egyházi törvényekben megfogalmazott feltételek fennállása esetén minden egyház- községi tag egyházi tisztségre választó és választható. 13. § Egyházi tisztségre olyan tiszta erkölcsű és egyházhoz hűséges egyházközségi tagot kell megválasztani, aki a tisztségéhez szükséges egyéb feltételeknek megfelel. Az egyházi tisztségviselők felelősséggel tartoznak a rájuk bízott feladat elvégzéséért és az anyagi javakért. Az egyházi tisztségekre történt választás meghatározott időtartamra szól. Egyházi tisztségről jogérvényesen csak írásban lehet lemondani. 14. § Minden egyházi tisztségviselő és egyházi testület csak saját nevében, saját illetékességi körén belül és arra hivatkozva jogosult nyilatkozni. 15. § A Magyarországi Evangélikus Egyházat önkormányzati jog illeti meg, amelyet az évszázados joggyakorlat és az állami törvények is megerősítenek. A Magyarországi Evangélikus Egyház önálló jogi személy, az egyházat érintő ügyekben - a törvény keretei között — önállóan intézkedik. A Magyarországi Evangélikus Egyház minden önkormányzattal rendelkező szervezeti egysége jogi személy, amelyek további önálló jogi személyként működő szervezeteket és intézményeket hozhatnak létre. Mindez azonban nem bontja meg a Magyarországi Evangélikus Egyház egységét. 17. § A Magyarországi Evangélikus Egyház - a törvényesség érvényesülése érdekében, a törvényben rögzített módon - a törvényhozást, az egyházkormányzást, a bíráskodást, valamint az anyagi ügyek intézését egymástól elválasztja és tiszteletben tartja a teológia művelésének szabadságát. 18. § A Magyarországi Evangélikus Egyház törvényhozásában, kormányzásában és bíráskodásában az egyházi szervek összetételénél a paritás elve, vagyis a lelkészi és nem lelkészi elem egyenjogú befolyása érvényesül. Az egyházi élet minden területén a nők a férfiakkal azonos jogokat élveznek. 16. § „A Magyarországi Evangélikus Egyházról általában” című I. Törvény megalkotása A zsinat törvényalkotó munkájának az I. Törvény az egyik legjellegzetesebb és ugyanakkor az egyik legérdekesebb részlete volt. Jellegzetességét főként az teremtette meg, hogy tartalmi összeállításánál alapvető paragrafusok jöhettek csak szóba, s ezek körét, s később tartalmát a zsinat különböző csoportjai különbözőképpen ítélték meg. Az alapnehézséget növelte, hogy amint ezt dr. Boleratzky Loránd, a törvény körvonalainak s számos részletének kialakítója már a kezdetnél hangsúlyozta, a már elfogadott Zsinati Hitvallás számos alapkérdést feldolgozott. Ezeket nem lett volna célszerű ismételve törvényformába önteni. Érthető, hogy kezdetben voltak, akik e törvény létjogosultságát is megkérdőjelezték. Jelentősen vitte előre az elvi összhangot dr. Harmati Bélának a cím kialakítására tett javaslata. Az „általában” kifejezés ebben az összefüggésben sikeresen terelte a figyelmet a törvény alapvető jellegére. A tartalmi igényt azonban heves vita ölelte körül. Az 1. Bizottság, amely az előkészítés zsinat által kijeI lölt felelőse volt, szélesebb körű javaslatát, dr. Sólyom Jenő és Zászkaliczky Péter egy rövidített formulával Í javasolta kialakítani. Ez a két alapváltozat a 10. ülésszakról készült Zsinati Híradóban olvasható egymás mellett. A két javaslat összevonását a rövidítést javasolok közvetlen bevonásával részletes vitára alkalmas formában készítette elő az 1. Bizottság all. ülésszakra. A részletes vitát azonban a zsinat - szabályos döntése alapján - ezen az ülésszakon mégis dr. Sólyom Jenő- I nek és Zászkaliczky Péternek egy újabb módosított javaslatváltozata alapján kezdte meg. Ennek alapján öt paragrafust még ezen az ülésszakon megtárgyalt és elfogadott. A felvetődött kérdéseket, új szempontokat értékesítette a további változatokhoz, variánsokhoz az 1. Bizottság, s ennek alapján született meg sok éles, feszült és újszerű hozzászólás után az I. Törvény. A jellegzetességhez tartozik, hogy számos - az alapjavaslatban aem szereplő - új szempont,1 tézisis érvényesült az elfogadás során. Ez nyújtja érdekességét is. Néhány kérdést - röviden, törvénnyé születésének körülményei között kezelve - megemlítek. Már az 1. § széles körű eszmecserét hozott arról, hogy a reformáció lutheri irányzatának hitvallásait miként említse a törvény. Hiszen egyszerre éltük át vita közben e hitvallások erőteljes történelmi súlyát, mai üzeneteit és ugyanakkor számos elavult részletének terhét s az ökumenikus összefüggéseket. A sok, különböző irányú érvelésből, változatból végül a „különösen az Ágostai Hitvalláson és a Kiskátén” formula kapta meg a szavazatok többségét. Nagy vitát keltett a külföldön élő, magyar ajkú evangélikus testvéreink felé szükséges kapcsolatunk a 7. § kialakítása közben. Fontos volt, hogy az irredentizmusnak, a jogtalan igyekezeteknek még az árnyéka se essen ránk. így döntöttünk a „felajánlja segítségét” kifejezés mellett. A 11. § szembesített minket az egyházunkból tudatosan kilépni szándékozók, az egyházunkat romboló egyházközségi tagok kérdésével. Végül ezt a nehéz, sokoldalú témát országos rendelet szabályozására hagyta a zsinat. Jelentős rendezést szolgál a nyilatkozatok területén; a nyilatkozók hatáskörében ä 14v§. A médiákban tükröződő, egyházunkat konkrétan érintő zavarok sürgetik ezen a téren a rendet. Nagyjelentőségű az a törekvés a 17. §-ban, amely a törvényhozást, az egyházkormányzást, a bíráskodást, valamint az anyagi ügyek intézését a törvényesség érvényesülése érdekében, a törvényben rögzített módon elválasztja egymástól és tiszteletben tartja a teológia művelésének szabadságát. Ez az elfogulatlanságot, szakszerűséget szolgáló szempont nagy vizsgája lesz egyházunk előttünk álló éveinek. A 18. §-ban pedig a paritás elve kapott hangsúlyt a törvényhozásban, a kormányzásban és a bíráskodásban. A sok tartalmi vitára okot nyújtó paritás-defínici- ót végül a zsinat a lelkészi és nem lelkészi elem egyenjogú befolyásának érvényesülésében határozta meg. Említést érdemel, hogy a 9. §-t, a 10. §-t, valamint a 13. § első mondatát már jóval korábban, a 3. sz. Bizottság előkészítésében fogadta el a zsinat. Most csak a törvények rendszerében kaptak változtatás nélkül helyet. A legjelentősebb vihart azonban két olyan, előzetesen az általános vitában nem szereplő paragrafusjavaslat okozta, amely a lelkészek, egyházmegyei, kerületi és országos felügyelők képviselői mandátumának, párttagságának egyházi következményeivel foglalkozott. A nyílt vitában Szebik Imre püspök tájékoztatásából világossá vált, hogy a jelenlegi helyzetben már hivatalos bejelentés után vannak azok a lelkész testvéreink, akik - lehetőségük szerint - az ez évi választásokon képviselői mandátumra számítanak a most érvényben levő rendelkezések szerint. Ugyanakkor fontosnak látszott, hogy képviselői, esetleg a polgármesteri feladatkört, valamint párttagságot törvényben rendezett körülmények között vállalhassanak egyházunk tisztségviselői. Az is reálisan vetődött fel, hogy ez a kérdés ne az alapvető I. Törvényben, hanem a szolgálatokat, tisztségeket tárgyaló más törvényben szerepeljen. A heves vita gyümölcseként a zsinat egy 14 tagú „ad hoc” bizottságot hozott létre, amely ezt a kérdést a következő ülésszakon alapos előkészítés után tárja fel. A három ülésszakon átívelő közel hét ülésen bonyolított vita az I. Törvényről talán nemcsak jellegzetes, s érdekes volt, hanem egyházunk számára jelentős is lesz. Dr. Koczor Miklós, az 1. sz. Bizottság vezetője Hozzászólás ÚJ ARCOK A ZSINATON az I. Törvény (A Magyarországi Evangélikus Egyházról általában) 14. §-hoz Magam is fontosnak érzem annak szabályozását, hogy kik és milyen feltételekkel jogosultak egyházunkban nyilatkozni. Ezért örömmel üdvözlöm, hogy a korábbi törvénytervezet egy ilyen tartalmú alapelvi szintű tétellel kiegészült. Ugyanakkor a jelenlegi szöveg bennem kérdéseket vet fel, ezért annak pontosítására, átfogalmazására teszek javaslatot. 1. Továbbra is bizonytalanságot eredményezne a szöveg általánosságban maradó definíciója. Kik az „arra illetékes személyek”, akik nyilatkozat tételére jogosultak? Az országos felügyelő igen, de egy kerületi felügyelő már nem ? A püspökök külön is, vagy csak a püspök-elnök? Az országos közgyűlés vagy az országos presbitérium is? Pontos körülírás nélkül a törvénytervezet a tőle várt szabályozást nem tudja nyújtani. Ugyanakkor ez lehetne bizonyára átruházott jog is, amikor nem az „illetékes személyek” nyilatkoznak, hanem megbízás alapján bárki. Természetesen ez nem csak az egész egyház nevében történő nyilatkozatoknál kérdés, hanem alacsonyabb egyházkormányzati szinteken is: ki nyilatkozhat egy egyház- kerület, egy egyházmegye vagy egy egyházközség nevében? Szivesebben vennék egy általánosabb érvényű definíciót. 2. A nagyobb kérdés számomra a nyilatkozatok tartalma. A képviseleti jog egy megválasztott vezetőnél azt jelenti, hogy a vezető a választók nevében, megbízásából valahol megjelenik, eljár, nyilatkozik. Ez utóbbiak egy része természetes számomra. Egy országos egyházi vezető, felügyelő vagy püspök eljárhat olyan jogügyletben, amelyik az egész egyházra, mint őt megbízóra irányul, vagy a „MEvE nevében”, tehát helyette, az egész egyház képviseletében üdvözölheti egy nemzetközi konferencián a résztvevőket. Ugyanakkor egyetlen nyilatkozatban sem jogosult az egész egyház nevében bármit is kijelenteni úgy, mint a Magyarországi Evangélikus Egyház egészének véleményét, mert erre nem hatalmazza őt fel a képviseleti jog. Ilyen pedig nemegyszer történt a múltban, amikor egyházi vezető vagy vezetőtestület a saját véleményét a MEvE véleményeként hangoztatta, vagy megjelent írásos nyilatkozatok szövegeiben: „A Magyar- országi Evangélikus Egyháznak az a véleménye, hogy...” vagy „Az Evangélikus Egyház kijelenti, hogy...” szóhasználatban. Fenntartásom természetesen minden egyházigazgatási szintre érvényes. A képviseleti jog a gyülekezeti lelkészt sem jogosítja fel olyan nyilatkozatra, amelyben kijelenti, hogy „a gyülekezetnek az a véleménye, hogy...”, hiszen az esetleg csupán az egyházközségi tagok egy részének véleményével egyezik. Ezért a képviseleti jog egy esetben sem jogosít fel sem egyes személyt, sem testületet arra, hogy a megbízó és választó közösség véleményeként állítson valamit, hacsak erről nem kérdezte meg választóit. Enél- kül viszont minden vélemény magánvélemény, illetve annak a testületnek a véleménye, amelyiknek testületi döntése van a nyilatkozat mögött. Nem kevés ez sem! Hiszen személyük mögött a választók bizalma áll, és ez kellő súlyt ad saját véleményüknek is. A római katolikus püspöki kar nyilatkozataiban sem szerepel soha, hogy amit közzétesznek, az a katolikus egyház véleménye, hanem azt a püspöki kar véleményeként teszik közzé, pedig ott a püspökök közösségének hierarchikus vezetési hatalma van. 3. Nem elég tehát azt szabályozni, hogy kik jogosultak az egyház nevében nyilatkozat tételére, mert ez nem oldja meg a nyilatkozatok tartalmával kapcsolatban nyitottan maradó kérdéseket. Ezért alapelvként azt kellene rögzíteni, hogy minden egyházi tisztségviselő és minden egyházi testület csak a saját nevében, saját illetékességi körén belül és illetékességére hivatkozva legyen jogosult nyilatkozni. így megszűnnek azok az egyéni vagy testületi nyilatkozatok, amelyek „A Magyarországi Evangélikus Egyház kijelenti, hogy...” típusú jogosulatlan és hiteltelen formulákat tartalmazzák. SZÖVEGJAVASLAT: Minden egyházi tisztségviselő és egyházi testület csak a saját nevében^ saját illetékességi körén belül és arra hivatkozva jogosult nyilatkozni. Zászkaliczky Péter A Zsinat üléseit kezdettől fogva figyelemmel kísértem, és egyházunkban amúgy is számos tanácskozáson vettem már részt. így amikor, mint a jelen ülésre a Teológiai Akadémia képviseletében behívott póttag, helyet foglaltam, teljesen úgy tűnt, mintha már korábban is ott ültem volna. Csak örülni lehet annak, hogy a régi, diktatórikus vonásokat viselő gumiparagrafusok eltűnnek; a hatalmi ágak elkülönülnek. Az új törvények evangélikus egyházunk legjobb hagyományaihoz nyúlnak vissza, miközben a jövőre tekintenek. Persze, a tételes jog sohasem lehet tökéletes. Igazi reménységgel az tölt el, hogy nem a törvények fogják az Egyház, mint lelki közösség felvirágzását biztosítani. Ez mindenekelőtt a missziói törvényre igaz. Ma már hazánkban is akkora a vallási kínálat, amilyen korábban elképzelhetetlen volt. Napról napra döntőbb tehát, hogy igaz és helyes tanításunkat mennyire képviseljük, mennyire képviselem kívülállók számára (is) hitelesen. Dr. Szentpétery Péter ♦ * * Benkö Pál vagyok - a Nyugat- Békési Evangélikus Egyházmegye és az orosházi Evangélikus Egyház- község felügyelője. Megválasztott zsinati póttag - Misik Lajos rendes tag mellett aki jelenleg beteg. Régi evangélikus családból származom, nagyapám és édesapám presbitere volt az Orosházi Gyülekezetnek. Változó világunkban szükség van az egyház és törvényeink megújulására. Már az előkészületekben is részt vettem az általános és gazdasági javaslatok elkészítésében. Örülök, hogy részt vehetek Evangélikus Egyházunk ezen az igen fontos, a jövőt meghatározó zsinati ülésein. Benkő Pál * * * A zsinati előkészületeket és beszámolókat kezdettől fogva érdeklődéssel figyeltem. Most, hogy póttagból rendes zsinati tag lettem, látom igazán, hogy milyen alapos és komoly munka folyik a zsinaton. Igyekszem bekapcsolódni és kérem Isten erejét, hogy a zsinat folytathassa munkáját egyházunk érdekében és elkészüljön az az egyházi törvény, amelyik egyházunk külső kereteit szabályozza. A belső tartalom döntően nem tőlünk függ, azzal Isten tölti meg egyházunk életét. Kérjük Istent, hogy a külső keret a belső tartalomhoz alakuljon. Kiss János ( 1
