Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-03-27 / 13. szám
Az Evangélikus Élet 59. évfolyama 1994. MÁRCIUS 27. U / I A ZSINAT TIZENKETTEDIK ÜLÉSSZAKA: FEBRUÁR 26-27. EZ TÖRTÉNT A TIZENKETTEDIK ÜLÉSSZAKON Kétnapos ülésszakot tartott a zsinat február 26-27-én. A megnyitó áhítatot Benczúr László zsinati jegyző tartotta. Igehirdetését lapunkban olvashatjuk. Az ülésszak végig határozatképes volt, tagjai között új arcok is feltűntek. Múlt számunkban közöltük a zsinat törvénymódosítását, mellyel lehetővé vált az evangélikus közoktatási intézmények képviselete, küldötteik megválasz- I tása. A két ülésszak közötti időben a zsinati iroda lebonyolította a választás adminisztrációját, így az ülésszak elején I bejelentették az eredményt. Eszerint a már eddig is megválasztott dr. Gyapay Gábor mellett újabb pedagógus zsinati j tagok lettek: Jancsó Kálmánná, dr. Lumpért Gyula és Schulek Mátyás igazgatók. A zsinat örömmel fogadta új tagjait, akikkel együtt a zsinati tagok létszáma 72 főre emelkedett. Ezen az ülésszakon is voltak helyettesítő póttagok, akiket a zsinati tag akadályoztatása miatt hívtak be. Misik Lajos betegsége miatt nem vehetett részt, őt Benkő Pál orosházi felügyelő helyettesítette, mint póttag. A Veszprémi egyházmegyéből eltávozott Sághy András helyett Kiss János kapolcsi lelkész lett rendes tag. Ismeretes, hogy dr. Szabó Lajos professzor lemondott zsinati tagságáról, helyette a Teológiai Akadémia dr. Szentpétery Péter adjunktust küldte be zsinati tagként. A 12. ülésszakon dr. Andorka Rudolf, dr. Frenkl Róbert, dr. Sólyom Jenő és Szebik Imre elnökölt. A napirenden a következők szerepeltek: „A Magyarországi Evangélikus Egyházról általában” című törvénytervezetet részletes vitában vitatták meg. Előadója dr. Koczor Miklós volt. Általános vitát folytattak ^A misszióról” szóló törvénytervezetről, melynek előadója dr. Zsigmondy Árpád volt. Ugyancsak általános vita keretében foglalkoztak ^Az egyházi bíráskodásról” szóló törvénytervezettel, melynek előadója dr. Galli István volt. „A szeretetszolgálatról”készült törvénytervezetet részletes vitában tárgyalták. Előadó: Sárkány Tibor. A tervezet 1-6. §-át fogadta el a zsinat és azzal napolták el, hogy a következő ülésszakon folytatják a részletes vitát. Az egyház szervezeti felépítésére a 3. sz. bizottság a kidolgozandó törvénytervezet számára javaslatokat terjesztett elő, hogy a többvariációs javaslatból, a hozzászólások alapján alakíthassák ki a következő ülésszakra részletes törvénytervezetüket Vasárnap délelőtt a zsinat a fasori gyülekezet istentiszteletén vett részt, ahol a gyülekezet lelkésze, Szirmai Zoltán hirdette az igét. Igehirdetését - rövidített formában - lapunkban közöljük. I Megnyitó áhítat igehirdetése Tartotta: iij. Benczúr László, a zsinat jegyzője János evangéliuma 12,34-36 Világosság - fény - ragyogás, tündöklő tengerpart - jól megérdemelt pihenés. Sötétség - váratlan események lehetősége - félelem - rettegés. Milyen köny- nyen jutunk el képzettársítások során számunkra kellemes, vagy éppen nyomasztó gondolatokhoz. Ne csodálkozzunk hát, ha Jézus a mi fogalmi rendszerünket használva nyilatkozik meg gyakran, hogy megértsük azt, ami számunkra megérthetetlen, hogy meghalljuk a szeretettel kimondott figyelmeztető szavakat. „Járjatok, amíg a világosság veletek van, hogy a sötétség meg ne lepjen titeket." Vajon ez a mondat csak azoknak szólt, akik ott Jeruzsálemben ellentmondást éreztek a Biblia tanítása és Jézus jövendölése között, és elbizonytalanodtak: „Kicsoda ez az Ember Fia?” Vagy számunkra is komoly jelentéssel bíró üzenet ez? Egyáltalán a „világosság” említésével Jézus az akkori konkrét fizikai jelenlétére gondolt? Vagy ennél többre? Ők, a jeruzsálemiek ott voltak. Láthatták Jézust, megérinthették, beszélhettek vele, hallgathatták tanítását. Mégis érthetetlenül álltak előtte, felfoghatatlan volt számukra, hogyan lehetséges az, ha Krisztus örökké megmarad, mégis meg kell halnia. Mi tudjuk, ő meghalt. Meg kellett halnia. Érettünk halt meg, hogy bűneinkre megbocsátást nyerhessünk, hogy lehessen esélyünk az örök életre. Mióta felment a mennyekbe, jelenlétét sem érzékszerveinkkel, sem a nagy büszkeséggel megalkotott műszereinkkel nem tudjuk kimutatni, ezért örökös bizonytalanságban és kételyek közt vagyunk. Mert nem tudunk semmit elfogadni, csak a földi fogalmainkra épülő magyarázatunk szerint. És ami mindezen túlmutat, ahhoz hitünk többnyire gyenge. Mert, ha hitünk erős volna, meghallanánk a szót és a szeretet jegyében tökéletesedne földi létünk. És nem lenne ember, embertársának ellensége, és nem lennének öldöklő háborúk, és nem hajszolná senki a földi javakat a farkastörvények szerint, és nem vágyna ember hatalomra más emberek felett. De mi gyakran elfelejtjük a szót és vétkezünk nap nap után, beleértve Jézust eláruló Júdást, az Urát megtagadó Pétert, és az egész dicstelen történelmünket, amely pusztító vérontások és rövid békék sorozata egész napjainkig. És ma is dörögnek a fegyverek, halnak meg értelmetlenül százával, ezrével emberek csak a közvetlen szomszédunkban is. Vajon hányán kérdezték, hogy meddig tűri még ezt az Isten? És miért tűri? Tűri, reménykedik és megbocsát, és újra reménykedik és újra megbocsát. Ez a megbocsátó szeretet ott volt a harmadik kakasszónál és ott volt a századik és ezredik háború után is. Ez a megbocsátó szeretet, amely körülölel minket és sohasem gyengül - mint hitünk pislákoló lángja -, mindig fényesen ragyog. Ez a megbocsátó szeretet, amely Jézusban testet öltött, ez a „világ világossága”. Ebben a világosságban járhatunk ma is. „Járjatok, amíg a világosság veletek van, hogy a sötétség meg ne lepjen titeket." A világosság ellentettje a sötétség. Akkor ez a mondat súlyos fenyegetést hordoz magában? Hogy bekövetkezhet az a pillanat, amikor megszűnik a megbocsátó szeretet? Isten megbocsátó sze- retete kifogyhatatlan és örök. Egyszer azonban mégis csak eljön a számadás pUlanata. Jézus szavai azonban nem fenye- getőek. Ellenkezőleg. Féltőn, szerető kérés, vagy rábeszélés szavai ezek. Vagy egy segítő kéz, melybe biztosan kapaszkodhatunk a gonosszal szembeni botladozó küzdelmünkben. Érezhetjük és tudnunk kellene, hogy a megbocsátó szeretet örök jelenlétejbizton- ságot kell, hogy adjon nekünk. És ezzel a lehetőséggel éljünk, és ne visszaéljünk. Láthatjuk, ma is velünk van a világosság minden lépésünknél. Ez Jézus Jeruzsálemben elhangzott mondatának üzenete a ma élő és a jövő embere számára is. „Járjatok, amíg a világosság veletek van." Igen erős hangsúlyt kap a felszólító módban tett ige. Hozzánk szól, a bármely korban éppen a földön élő emberekhez. Cselekvésre szólit fel és nem tétlenségre. És jócselekedetekre ösztönöz. Most, amikor zsinati törvényeket alkotunk, meg kell éreznünk, hogy velünk van a világosság. Nem lephet minket meg a sötétség, ha törvényeinkkel is az a szándékunk, hogy megteremtsük mindenki számára a lehetőséget, aki egyházunk közösségén belül szeretné Istent megtalálni, ha elősegíteni kívánjuk a testvéri szeretet, megértés és támogatás megélését és kibontakozását, ha hozzásegítjük egyházunkat lelki, szellemi és fizikai környezetének minél teljesebb kiépítéséhez ha nem emberi viszonylatokat fogalmazunk meg, de megteremtjük az egyházi szolgálat méltóságát és elismerésének lehetőségét. Tudjuk, törvényeink emberi törvények és tökéletesek sohasem lehetnek. A paragrafusok mögött ott lesznek a meg nem fogalmazott gondolatok és gyarló emberi indulatok. Ezért el ne feledjük az Ember Fiának szavait: .Járjatok amíg a világosság veletek van, hogy a sötétség meg ne lepjen titeket." ISKOLÁINK ÚJ KÜLDÖTTEI ZSINATUNKON Egyházunk törvényalkotó zsinata első ülésszakán, 1991 júniusában törvénymódosítással úgy döntött, hogy az evangélikus iskolákat a Budapesti (Fasori) Evangélikus Gimnázium két tanára képviselje. Ettől kezdve dr. Gyapay Gábor igazgató és dr. Liska Endre tanár velünk dolgoztak a zsinati üléseken, távollétükben pedig póttagként dr. Bánhegyi György és Schulek Mátyás tanárok vettek részt. E négy küldött közül 1993 végére - áthelyezés, nyugdíjba menetel, illetve lemondás folytán - már csak Gyapay Gábor maradt tagja a zsinatnak. 1993 februárjában a zsinat 8. ülésszaka elfogadta és hatályba helyezte az egyház közoktatási intézményeiről és a hitoktatásról szóló új törvényt. Ezzel az időközben szervezett iskolák, nevelési intézmények megkapták a működésük törvényi kereteit biztosító alapvető egyházi szabályozást. A törvény létrehozásában - mint erről lapunk hasábjain beszámoltunk - nagy szerepe volt az ezzel foglalkozó zsinati szak- bizottságnak, amelyben zsinati tagok mellett 6 evangélikus iskolaigazgató, illetve tanár áldozatos munkája segített biztosítani a törvény szakmai teljességét és korrektségét. így 1993 végén egyszerre jelentkezett a szükség és a lehetőség az evangélikus iskolák képviseletének kiszélesítésére. Ezért a zsinat 10. ülésszakán (1993. októberben) ismét módosította az 1966. évi II. törvény 116. §-t: legyen a zsinatnak „a MEE közoktatási intézményeinek négy főállású evangélikus pedagógusa” is tagja. A zsinat 11. ülésszakán (1994. januárban) pedig a fenti törvény 117. § (1) módosításával szabályozta, hogy az evangélikus közoktatási intézmények küldötteit az intézmények főállású evangélikus pedagógusai közvetlen szavazással választják. A zsinat határozatot hozott a választás módjáról is: ajelöltek listáját az evangélikus közoktatási intézményektől bekért listák alapján a zsinat által választott ad hoc bizottság állítsa össze. A választásra jogosultak köre azonos a választhatókéval. A szavazás postai úton, a titkosság megfelelő biztosításával történjék. A zsinat által megválasztott jelölőbi- zottság a szavazás megtörténte után szavazatszámláló bizottságként funkcionáljon. A zsinat 11. ülésszakán (1994. január 8-án) az iskolák zsinati küldöttei megválasztására kiküldött „ad hoc” bizottságba megválasztotta Gáncs Péter, Kendeh Gusztáv, Sólyom Jenő, Thurnay Béla és Zászkaliczky Pál zsinati tagokat. A bizottság megállapodott a jelölés módjában és azonnal kiküldte az intézmények ve-, zetőinek, illetve a választó pedagógusoknak a jelölés végrehajtását elrendező leveleket. A bizottság 1994. január 22-én összeállította a választók és a jelöltek listáját: 77 főállású evangélikus pedagógus dolgozik egyházunk közoktatási intézményeiben, és nyolc jelölt vállalta a zsinati tagsággal járó munkát. A bizottság eldöntötte a szavazás és a szavazatértékelés módját, éspedig:- a szavazók a jelöltek közül 7 nevet kívánságuk ereje szerinti sorrendben írnak a szavazólapra,- a számlálásnál a sorrendet 7 ... 1 ponttal veszik figyelembe,- az így összesített pontszámok alapján első 3 helyezett lesz a rendes küldött, a következő 4 pedig a póttag. A bizottság kiküldte a szavazás végrehajtását elrendező leveleket. A szavazatok a kért március 9. határidőre valamennyi iskolából beérkeztek, és á szavazatszámlálás a következő eredményt mutatta: Aradi Andrásné 56 szavazat 172 pont (nyolcadik) Csepregi Zoltán 62 szavazat 271 pont (negyedik) Jancsó Kálmánné 68 szavazat 335 pont (második) Kovács Ilona 58 szavazat 176 pont (hetedik) Lampérth Gyula 67 szavazat 337 pont (első) Miklóssy László 51 szavazat 179 pont (hatodik) Plesovszki Zsuzsanna 64 szavazat 185 pont (ötödik) Schulek Mátyás 64 szavazat 315 pont (harmadik) Az eredmény alapján az iskolák által ’küldött rendes zsinati tagok: Lampérth Gyula, Jancsó Kálmánná, Schulek Mátyás; póttagok: Csepregi Zoltán, Ple- sovszki Zsuzsanna, Miklóssy László, Kovács Ilona. Minden jelölt megkapta a szavazatoknak legalább 70%-át, ami mutatja, hogy a jelöltek nagy bizalomnak örvendenek. Öröm volt a bizottság számára az iskolák és a pedagógusok kitűnő közreműködése a küldöttválasztásban. Öröm volt a zsinat számára, hogy 3 értékes taggal és négy lelkes póttaggal gyarapodott a zsinati testület. Úgy véljük, ez a küldöttválasztás evangélikus egyházunkban szép példa volt a' felelős közéleti együttműködésre. Jó dolog, és talán a magyar közélet kibontakozásának is értékes záloga lehet, hogy olyan iskoláink és olyan pedagógusaink vannak, akik a protestáns közéletiség 450 éves hagyományait nemcsak oktatni tudják, hanem példamutatóan gyakorolják is. Thurnay Béla Új jegyzőket és bizottsági elnököt választott a zsinat Korábban közöltük már, hogy Bálint László, aki a Vasi Egyházmegye küldötteként volt zsinati tag és megválasztott jegyző, a Budai Egyházmegyébe történt megválasztása után zsinati tagságától megvált. Lemondott a zsinati jegyzőségről Rostáné Piri Magdolna, megtartva zsinati tagságát. A 12. ülésszakon a zsinat egyhangúlag megválasztotta zsinati jegyzőnek Kiss Miklós és Tamássy Tamás zsinati tagokat. A zsinati tagságáról lemondott dr. Szabó Lajos, aki az oktatási bizottságnak is elnöke volt. Lemondásával megüresedett ezen tisztségben a helye. A zsinat teljes egyhangúsággal Jancsó Kálmánné zsinati tagot választotta meg az oktatási bizottság elnökének. Isten áldja meg az új tisztségviselők munkáját és életét! ÚJ ARCOK A ZSINATON Azért nem olyan, mint az Országgyűlés Egyházunk jelenlegi Zsinata. 1991. június elején ülésezett először, néhány héttel megelőzve a soproni Evangélikus Líceum ismételten evangélikussá válását. Akkor nagyon szerettem volna, ha a Zsinat tekintettel van arra, hogy nemcsak egy iskolánk van. Nem tudtam viszont, hogy mit jelent a Zsinat. Az évek múlásával az igazgatói teendők között nem hiányzott a további feladat. Úgy alakult, hogy mégis megismertem a zsinat légkörét, az itt folyó munkát. Az úgynevezett iskolatörvény előkészítésekor szakértőként meghívtak az előkészítő bizottságba, sőt a törvényjavaslat tárgyalásakor - másik két új zsinati képviselőtársammal együtt - a Zsinat ülésére is. így a mai nap nem volt furcsa. Bizony vannak különböző álláspontok és mindenki védi, indokolja a sajátját. Demokratikus módon túl gyors munka nem végezhető, de ha jó az előkészítés, és a javaslatok lehetőleg előre és írásban érkeznek, akkor van haladás. Ezt mutatta „Az egyházról általában" című törvény részletes vitája is. Azzal a két §-sal nem tudtunk csak megbirkózni, amelyikben - úgy tudom - korábban nem született elvi zsinati döntés; a lelkészek és tisztségviselők közszerepléséről van szó. Sajnos, a törvény ebben a témában mindenképpen későn jön. A mostani országgyűlési képviselőválasztásokat már nem tudja befolyásolni, de befolyásolhatja a következőt és feltétlen elgondolkoztatja a most köz- szereplést vállalókat. Aki a Zsinat munkájával elégedetlen, a törvénykezést lassúnak találja, az szánjon rá egy napot és figyelje meg, hogy mi történik az ülésteremben. Néha bizony parázslik a légkör; pár perc múlva viszont megtörténik a bocsánatkérés az esetleg megbántottál. Nem többpárti parlament alkot törvényeket, itt mindenkit ugyanaz a cél vezérel! Krisztus egyháza keresi az utat, amelyen Ura által kijelölt céljához földi vándordíján közelebb juthat. Zsinatunk ezért nem olyan, mint az Országgyűlés. Lampérth Gyula
