Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-03-27 / 13. szám

Evangélikus Élet 1994. március 27. JÍ*iS GYERMEKEKNEK FIATALO K NA Elcsatangoltunk. Már kezdett besötétedni, ml pedig barátaimmal nem találtuk a hazafelé vezető utat. Szerencsére találkoztunk egy öreg juhásszal, aki épp a nyájat hajtotta hazafelé, ö mutatta meg, hogy merre kell mennünk. Kérlek Istenem, add, hogy mindig legyenek mellettem olyan emberek, akik segítenek megtalálni a Tehozzád vezető utat is! BARANGOLÁS BIBLIAI TÁJAKON Ezzel a címmel lapunk előző számában új sorozat indult, melynek segítségével kicsit megismerkedhetsz azokkal a vidékekkel, azokkal a helyszínekkel, ahol Jézus élt, tanított, gyógyított és csodákat tett. Ha van kedved, otthon rajzolhatsz magadnak egy nagy térké­pet, amin bejelölöd a sorozatból megismert helyeket. Akár azt is rárajzolhatod, hogy milyennek képzeled el a bemutatott tájat, vagy az ott történt bibliai eseményt is megjelenítheted térképeden. Ha van kedved, még terepasztalt is készíthetsz gipszből vagy gyurmából. Most újabb helyszínen folytatódik a barangolás! A Jordán folyó A Genezáret-ta válói északra, mintegy 50 kilomé­ternyire emelkedik a Hermon hegy. Ennek déli olda­lán található az a három forrás, melyekből a Jordán folyó ered. Az egyik vize vízeséseken zuhogva igyek­szik a Hermon szikláiról a sík terület felé. A másik patak egy dombról csörgedezik lefelé, kerülgetve a nagyobb köveket. A harmadik forrás vize meredek sziklafalból tör elő, hogy azután kisebb folyóként hamarosan egyesüljön a másik két folyócskával, és további útját mint Jordán folyó tegye meg. Először átfolyik a Genezáret-taván, majd a forrásoktól mint­egy 150 kilométernyire délre, útja végén beleömlik a Holt-tengerbe. A nem túl nagy, barnás, zavaros vizű folyó völgye üdítő színfolt a száraz, kopár vidéken. A folyót ugyanis hol keskenyebb, hol pedig szélesebb sávban zöldellő növényzet kíséri. Nagy ritkán előfordul az a megdöbbentő jelenség, hogy a Jordán alámossa a partot, és annak talaja a folyó medrébe omolva elzáija a víz útját. 1267-ben egy arab utazó csodálkozva jegyezte fel útinaplójába, hogy mintegy tíz órára megállt a Jordán vize. Hasonló eset történt 1928-ban is. Mégis a legfontosabb, a Jor­dán folyóhoz kötődő esemény Jézus megkeresztelke- dése volt. Máté evangéliumában a következőket ol­vashatjuk: Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Ke­resztelő Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a víz­ből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll. És hang hallatszott a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Mt 3,13.16.17) Azon a helyen, ahol a hagyomány szerint mindez történt, egy közeli kolostor szerzetesei rendszeresen égő gyertyákat állítanak a Jordán vizébe, így emlékez­ve meg Jézus megkereszteléséről. FERI BÁCSI JÁTÉKAI A lapunk elijzö négy s/áiliahan kó/öll „Képlorgaló" rejt­vény megfejtése a kővetkező: Az első képhez kapcsolódó történet: „Jézus megfizeti a templomadót." Mt 17,24-27. Itt olvasunk egy halról, amely­nek szájában Péter egy ezüstpénzt talál. A második kép egy galambot ábrázol, a történet pedig: ,Jézus megk eresz telise." De elfogadtunk minden olyan tör­ténetet, ahol galamb szerepel. Mint például Jézus kiűzi a templomból a galambárusokat, vagy „A gyermek Jézus bemu­tatása a templomban." A harmadik kép: „Péter megtagadja Jézust." A negyedik kép egy kosarat ábrázol, ez pedig utalás a sokaság megvendégelése után összeszedett maradékra. A helyes megfejtést beküldők névsorára még egy kicsit vámotok kell. A következő számban egy keresztrejtvény váija majd a játékos kedvű rejtvényfejtőket. Készüljetek! A gyerekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Győnk, Petőfi u. 359. Képzelt párbeszéd Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mind­az, amit a próféták megírtak... Értitek? Szenvednem kell majd, gyalázni, gúnyolni fognak, valla­tok, kínzók kezébe kerülök, akik csúfot űznek belőlem.- Uram, nem történhet ez meg veled! Nem is olyan soká, eljön az idő, amikor mindez valóság lesz, higy- gyetek nekem! El fognak ítélni, mint egy gonosztevőt, főpapok, írástudók elé hurcolnak majd, hogy kiderítsék: ki vagyok. De a hamis tanúk vallomásainak job­ban fognak hinni, mint az én sza­vamnak.- Uram, ez nem lehet igaz, én nem engedem, hogy mindez megtör­ténjék veled! Az út, amelyen most együtt elin­dulunk, a halálba vezet. Meg kell halnom értetek, hogy élhessetek...- Uram, követlek, bárhová is mész. Ha kell, meghalok én is! Meghalhatok, helyetted... vagy Ve­led? Ahova én megyek, oda most nem követhetsz. Majd később... Valóban te akarsz meghalni ér­tem? Mondom néked, mielőtt a kakas megszólal, háromszor ta­gadsz meg engem. Tudod, nem te adod az életed értem, hanem én fogom érted áldozni a kereszten, ott a Golgota hegyén. Ezért me­gyünk most fel Jeruzsálembe.- Igen, Uram, mindannyian elin­dulunk Veled. Nem fogunk soha el­hagyni téged, megígérjük! Nem tudjátok, mit beszéltek. Lesz majd olyan idő, hogy mind­annyian elmaradtok mellőlem, magamra hagytok... egyedül le­szek a halálban. Most elindulunk Jeruzsálem felé. A kapukban már várni fognak, a .nép királyának akar választani. Örömittasan kö­szöntének, szerte a tömegben azt fogják majd kiáltani: Hozsánna a Dávid Fiának, áldott, aki az Úr nevében jön! Hatalmas várakozás­sal, lelkesedéssel vesznek majd kö­rül, diadalmas vezérként, nagy ki­rályként fogadnak. De én szamár­háton megyek be Jeruzsálembe, egyszerűen, szegényen, mint egy koldus.- Uram, Te valóban Király vagy, hatalmas Úr, minek hát neked a szamár? A nép a Messiást látja benned, aki megszabadítod a rab­ságból, a római igából. Vállalnod kell ezt a küldetést, nem tehetsz másként! Dávid Fiának mondanak, ho­zsannával köszöntenek 7 de nem értik, miért küldettem. Én Király vagyok valóban, de nem innen, a világból való a királyságom. Ural­mam a Mennyből, az én Atyámtól adatott. Most örömmel fogadnak, de meglátjátok: ellenem lordul nemsokára a hatalmas tömeg, amely most lelkesedve éltet. A fő­Megfutamodunk ? A szenny lassan megfojtotta az életet. Az egész földön mindenki szépen elaludt, amikor ledobták a harmadik atombombát, amikor fölrobbant az ötödik [Csernobil]. Csak egy ember élt még. Végezte a munkáját tovább, szépen. Egész életében a szemetet takarította. Most folytatta tovább munkáját. Felsze­degette a szemeteket a parkokból, söpört az utcán. Eltakarította az emberek mocskát. Eltakarította az emberek bűneit, amik még igy is megmaradtak. Az utolsó élőlény Jézus volt. Talál valakit, ha visszatér? Ö lesz az utolsó robbanás és az új bőség is. Miért akarjuk, hogy az utolsó robbanás már senkit se találjon? Tudatosan romboljuk az életet! Miért nem vállaljuk sorsunkat? Megfutamodunk a bűneink elől? Pedig valaki átvállalta helyettünk azokat. Jézus nem szállt le a keresztről. Illetve leszállt, hogy Péter helyett is megfeszítsék. Sz. E. Imádság (Invokáció) Régen írtam utoljára. Régen gondol­koztam utoljára. Rólad, Uram. Sok mindent láttam, s ezért kértem. Sok mindent kaptam, semmit nem köszön­tem. Elmentem, mégse távolodtam. Mikor hiányodra rádöbbentem, újra ott voltál. Mikor hívtalak, nem kellett hangot adnom, mellettem voltál. Uram, ismétlem a szavakat, dado­gok, zavarban vagyok, sírnék, de ne­vetnem kellene. Hisz Te itt vagy. Ke­gyelmed kaija hatalmas. Elnézésed pa­lástja hatalmas. Hogy bírod az összes gonoszságunkat? Amit Te szenvedtél, mi már régen betöltöttük. Újból felál­dozod magad? Mi történik? Te mindig kérdezed, hogy vagyunk. Teremtőm, Tőled kérdezem: Hogy vagy? Bírsz még minket? Elviselsz még minket? Igen, mert nekünk szükségünk van erre. De tudom, Te nem köteles­ségből tartasz minket. Teremtőm, hogy bírod a szennyessé­günket, pusztításainkat, háborúinkat, marakodásunkat? Elpusztítjuk tesvé­reinket: növényeket, állatokat, akiket Te teremtettél, segítségnek, útmutató­nak alkottad őket nekünk. Kihasznál­juk, eltapossuk, kidobjuk őket. Uram, meddig bírod bűneinket? Teremtőm, hogy viseled el. hogy a tudatot, amit Te adtál, rosszra használ­juk fel? Meddig van erőd tartani az emberi butaság összes terhét? Hisz le­húzza kezed! Üram, erőlködve tartasz minket. Miért? MIÉRT? Meddig tart hatalmasságod karja? Uram, meddig van erőd tartani az embereket? Sz. E. papok és írástudók már keresik a módját, hogyan fogjanak el.- Ez nem fog sikerülni nekik, hi­szen Téged szeret a nép! Meggyó­gyítottad a vakokat, bénákat, feltá­masztottál halottakat, kenyeret ad­tál, tanítottad a hegyről a sokasá­got - mindenki láthatta a csodáidat, amiket véghezvittél! Nem ítélhet­nek el, hiszen Te nem tettél semmi rosszat, csak szeretted az embere­ket, és szolgáltál nekik. Mégis, mondom nektek, be fog teljesedni, amit a próféták jöven­döltek. Mindazt, amit nekem most végig kell járnom, már előre megír­ták - én fogom beteljesíteni, hogy betöltsem, elvégezzem Atyám aka­ratát. Most bevonulunk Jeruzsá­lembe, aztán főpapok és írástudók kezére adnak, akik elítélnek. Kigú­nyolnak, leköpnek, megkorbácsol­nak majd és keresztre feszítenek, mint egy gonosztevőt. * * Tudom, majd egyedül leszek a halál markában, a kereszt magá­nyosságában, a világ felett függve - értetek. Tudom, hogy minden elsötétül majd, a föld alapjai meg­rendülnek, a templom kárpitja ket­téhasad. Mindenkit félelemmel tölt majd el, ami történni fog, amikor a halál diadalmaskodik az életen. Mégis, bízzatok, ne féljetek! Harmadnapon feltámadok majd a sír mélyéből, feltámadok, és előtte­tek megyek Galileába! V. Gy. BÖHM ANDRÁS: Lista Együtt van minden. Kereszthez a deszkaszálak, köröm alá gennyesed# szálkával, az otromba szögek; olaj, megkenni lábait, a bárány, kés alá és a fény, amelyet se vékával, se szóval? ■ ^se hallgatással" nem szabad eltakarni, Simon és Péter, a harmadik kakasszó, csengése a harminc ezüstnek, a megrepedt kárpit, elfordított szikla a sír elöl, és az a másik, a szüntelen felfelé görgetett, hogy előbbre juthass. Mert emelkedés lenne-e az, ha egy testvéred is elmaradna?... amnaiaHi»n Az élet mindenkinek szent örömül jön Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Tamási Áron: Ábel Az erdélyi író megállapítása gyakran olvasható fi­gyelmeztető idézetként. Hogy hol vagyunk otthon, hol vannak otthon az emberek? A világ minden táján! Ezt igyekszik bemutatni az utóbbi években színes, tartal­mas - sokszor eddig teljesen ismeretlen világot feltáró kiállításain a Néprajzi Múzeum. A Diószegi Vilmosra emlékező kiállítás a sámánok közé, az ősvallás nyomába vezetett a gyűjtő képeivel és tárgyak sokaságával. Bárdos Deák Péter figyelmeztető fotóösszeállitása a Szigetköz pusztuló tájaira mutatott. Japán még sokaknak a sza­murájok vagy a technika csodavilágát jelenti. Nagy Z. László fotóival egyedülálló bepillantást ad ab­ba a világba, ahol a tradíciók, az ősvallások, a legmo­dernebb teaház a legteljesebb harmóniában kapcsolód­hat össze az emberek mindennapi életében. Képei hang­súlyozzák, hogy a távolkeleti szigetország kultúrája, ősi vallási hagyományai mennyire kapcsolódnak a ter­mészet szépségeihez. A legújabb két kiállítás egyikén „Ecuador magyar szemmel", Kurdi Zoltán nép­rajz- és népzenekutató Nádorfi Lajos fotómű­vésszel a tengerparttól az Andok hegyláncain át a dzsungelig mutatják be a távoli vidéket és népeit. A má­sik kiállításon Gulyás Anna és Letenyei László szigorlat előtt álló egyetemi hallgatók, mint antropológusok, a kutatásra kiválasztott otavalo indiá­nokat keresték fel. A 20. századi életformaváltás gya­korlati jelenségeit mutatják be igen szemléltető módon, életmódjuk, anyagi körülményeik változásával. Mind­két kutató, fényképező csoport munkáját hathatósan támogatták az ecuadori hatóságok, helyi szervezetek és nem utolsósorban a kiállítást megnyitó Arturo Ont an e da nagykövet. Miért érdemes megtekinteni ezeket a távoli földré­szeket bemutató kiállításokat? Nemcsak azért, mert aligha juthatunk el oda -, olyan embercsoportok élnek, olyan életsorsokat ismerhetünk meg, melyek nemcsak távolságban állnak messze tőlünk, hanem talán értel­mükben, érzelmükben, gondolkodásukban, mindennapi tevékenységükben, vallásukban, hitéletükben. (Kuran- déro-oltáron feszület is látható, mert, mint egy indián javasember megfogalmazta: nekünk Jézus Krisztus ha­talmas erejű kurandéro= javasember volt.) De kö­zös vonások is felfedezhetők bennük az európai ember számára: a családszere­tet, az összetartozás érzése, a termé­szet szeretete, az erős közösségi kötő­dés. Erről beszélnek a Néprajzi Múzeum bemutatói, a kiállítók művészi fotói, mesélő tárgyai, a gyűjtők jól válogatott értékes „kincsei” és arról a képeken látható arcok - szomorúak a veszteség, a fájdalom pillanatá­ban, mosolygós szemek az ének, a tánc, az önfeledt játék örömében, amit Ady szavai világítanak meg a Köszönet az életért soraiban: Aki él, az mind, mind örüljön, Mert az élet mindenkinek Kivételes, szent örömül jön. Sebeiken Pálma „Az ég és a föld egybeköltözött” Bállá Péter, Tamási Áron Vitéz lélek című színmű­vének főszereplője mondja ezeket a szavakat, miután megtalálja azt a boldogságot, amit keresett ugyan, de amit most mégis valamiféle megfoghatatlan ajándék­ként él át. És ebben a boldog sóhajtásban benne van mindaz, ami ezt a darabot jellemzi. Udvaros Béla, az Evangélium Színház rendezője, vezetője nem véletlenül tűzte műsorra éppen Húsvét ünnepén ezt a kristálytiszta és minket éppen ezért, ha csak egy órára, ha csak egy estére, de talán egy kicsit hosszabb időre is megtisztító drámát. Kíváncsian vet­tem le a könyvespolcról, amikor megtudtam, hogy az Evangélium Színház újabb, immár ötödik bemutatója­ként színre viszi. És amikor elolvastam, lelkesen tele­fonáltam Udvaros Bélának, hogy választása igazi teli­találat. Olvasóink közül talán többen emlékeznek a másik Tamási darab, a Hegyi patak bemutatójára. Felejthe­tetlen élmény volt! Most azt kell mondanom, ha lehet, ez a darab még többet ígér nyelvének és érzelmeinek tisztasága mellett azzal a krimiszerű izgalmával, ami a cselekményt végigkíséri. Tudom, hogy a nézőket az eredmény érdekli, vagyis az előadás, most mégis engedtessék meg, hogy meg­említsem azt, hogy ennek a darabnak a színrevitele Udvaros Béla szinte már-már heroikus mégis-akara- tának az eredménye. Simon István írja egyik gyönyö­rű versének utolsó soraként: „Mindig a bátornak van igaza.” Úgy gondolom, hogy éppen az a csodálatos ebben az életben, hogy a bátrak mégis-akaratának, igazának eredményeként sokszor katartikus élmény­ben lehet részünk. Mint ahogyan reménységünk sze­rint azoknak is, akik a negyvennégy év után Magyar- országon újra bemutatásra kerülő színművet Húsvét- kor, vagy az azt követő előadások egyikén a Duna Palotában megnézik. Nagy László Az Evangélium Színház két esztendeje Tamási Áron „Hegyi patakijával nyújtott kezet és mutatkozott be a közönségnek. A fogadtatás öröme és sikere adott erőt nekünk a magyar protestáns ökumenikus színház to­vábbi működéséhez; és ahhoz, hogy ismét belőle merít­sünk hitet az élet és a világ egységéről. Udvaros Béla < í

Next

/
Thumbnails
Contents