Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-03-27 / 13. szám
ORSZÁGOS EVÄNGEÜKÜS // HETILAP / 59. ÉVFOLYAM 13. SZÁM 1994. MÁRCIUS 27. VIRÁGVASÁRN AP ÁRA: 32 Ft Minden korszak, amelynek a hit volt a jellemzője, fényes, lélekemelő, a kortársakra és az utókorra nézve egyaránt gyümölcsöző volt. Goethe Virágvasárnap. A Jeruzsálembe szamárháton bevonuló Jézust fogadták ezzel a kiáltással: Hozsánna a Dávid Fiának! A szó eredeti jelentése segítségkérés, segítségül hívás. De abban a korban nem általában jelentett segítségkérést, hanem a Messiásra vonatkozott, akitől Isten segítségét, a megváltást, a messiási idő eljövetelét várták. Spirituális segítséget. Elvüágiasodott korunkban gyakran Istentől másfajta segítséget kérünk, várunk. Van is rá okunk, hiszen sebeiből vérzik világunk, fenyegetettségben, háborús konfliktusokban, gazdasági recesszió szorításában, reménytelenségben és munka- nélküliségben élnek népek, nemzetek, gondok között hányódnak saját véreink is. Jogos hát segítségért kiáltani. Virágvasárnappal a nagyhét kezdődik. Az a hét, mely a keresztyén üzenet szíve közepébe vezet el. Jézus utolsó vacsorája tanítványaival, az úrvacsorái közösség szerzése. A golgotái kínos kereszthalál, - miattunk, érettünk és helyettünk. Az üres sír, a feltámadás örömhíre húsvét hajnalán. Jézus ezt a segítséget hozza, kínálja ma is. Egész életünket akarja rendbetenni. Ezért kínál úrvacsorái közösséget, bünbocsánatot és békességet Istennel. Megállít, hogy szembe nézzünk önmagunkkal. Az ő világosságában lássuk meg: minden irány rossz, mely nem hozzá, hanem tőle elvezet. Törjön fel szívünkből a Hozsánna kiáltás és keressük azt a segítséget, melyet felkínál. Újuljunk meg az úrvacsora közösségében. Őszintén bánjuk bűneinket és keressük bocsánatát. És áldozatát elfogadva, legyen miénk feltámadása, hogy új életre támadjunk mi is. Ebben az új életben miénk lesz ereje, szeretete és békessége. Virágvasárnaptól húsvétig - a hozsannázástól a feltámadásig járjuk végig ezt a hetet s járjunk új életben! KERESZTÉNY FELELŐSSÉGÜNK A VILÁGÉRT A TARTALOMBÓL KÖZELEG A VÁLASZTÁSOK NAPJA A KÜLMISSZIÓ ALAPJA EVANGÉLIKUSOK KOSSUTH TEMETÉSÉN EGY KÜLÖNÖS APA ÉS KÉT TÉKOZLÓ FIA 6. Sóbálványként az öröm küszöbén? Halálból menekült testvérét nyerhetné vissza egy erkölcsös és szorgalmas fiatalember, örömünnepre toppanhatna be, de leblokkol! (Lk 15,28-32) Főként olyan, intenzív hitéletet folytató, makulátlan hírű kegyeseknek címezte Jézus ezt a történetet, akik köztiszteletben álltak kiterjedt hittudományi ismereteik és kérlelhetetlen vallási szigorúságuk révén. Kétségtelen értékeket képviseltek, szőrszálhasogató törvényfanatizmusuk és felsőbbrendüségi képzelgésük viszont kétessé tette, hogy Isten szeretetéhez van-e igazán közük. Bármikor felbukkanhatnak sorainkból, sőt indulatainkból is: Isten önjelölt kedvencei „Ilyen szentek vagyunk mi” - ugyan olvassuk el mélyre tekintve Babits „Psychoanalysis Christiana” című versét! Sinclair Lewis azt írja az „ünnepélyes” keresztyénekről: „Semmit se csináltak, ami kellemes, és egyetlen örömük volt: másokat megakadályozni abban, hogy kellemes dolgokkal foglalkozzanak.” Ha lehet is ebben írói túlzás, elgondolkoztathat a „hűségesen” otthon maradt idősebb testvér kifakadása: mennyire öröm- telennek érezte életét, hiszen még egy kecskegi- dát sem kapott soha egy baráti mulatságra. „Bezzeg hogy most hazavetődött az a szoknyape- cér... - és itt bukkan fel nevén nevezve az a körülmény, amelyről a bátyuska, úgy látszik, értesülést szerzett, s ami különösképp foglalkoztatta. Mit kerülgessük: irigységszagú ez a méltatlankodás. Fanyar Nővér és Betűrágó Testvér nem vonzó reklámjai a bibliai hitnek, mint mindazok, akik Istent inkább csak a tilalmak tükréből „ismerik” - mintha a hídból csupán a korlátot látnák. (Ilyen „látászavar” suttyomban is kialakulhat lelkünk homályán, hiszen „csalárdabb a szív mindennél”, Jer 17,9.) Néha azt is meg lehetne kérdezni: „És a térítők mikor térnek meg?” Luthernak egész hit- és élettapasztalata benne lehet annak szükségszerűségében, hogy életünk minden napja megtérés legyen. Ezt sosem lehet egyszer s mindenkorra „kipipálni”. Forrponton lehetett már „Tékozló I.” megtérésének örömünnepe, de „Tékozló II.” a fagypontot hozta örömképtelenségével, valláserkölcsi gőgjével, egyszemélyesre zsugorodott leikével. Mi lesz ebből? Kirekesztés Látni sem akarja öccsét, nyilván nem tekinti családtagnak, mintha ezt ő szabná meg, s nem az Atya. Ahányan így viselkednek manapság, akik a saját körükön túliakat gyanakodva méregetik - ha ugyan ki nem rekesztik őket Isten gyermekeinek táborából! Az Atya dühösen reklamáló fiának is elébe megy. El is kergethetné, de kérleli, önigaz Testvér azonban sóbálvánnyá kövülten, mereven áll az örömküszöb előtt: ha így marad, önmagát rekeszti ki az atyai házból. A másokat (talán csak titkon) lesajnáló így lesz radikális tékozló: már nemcsak testvérével, de Atyjával sem tud mit kezdeni, s még arra is vak, hogy az övé apjának mindene! Különös ez az Atya. Lebeszélhetetlenül szereti mindkét fiát, akik nem képesek értékelni, sőt észrevenni sem, hogy szabadok, s egyik visszaél ezzel (és majdnem belepusztul), a másik pedig rabszolgalelkű, de szívében „disszidál” messzire. S ez utóbbinak nehezebb megtérni: különb voltunk bódulatából, látszat-igazából, farizeuslel- künk mákonyos álmából kibotorkálni lehet-e egyáltalán? Nyitva marad a történet - az életünkkel folytatjuk. És nyitva az atyai ház ajtaja is: feltámadásra. Dr. Bodrog Miklós 1. Bibliai teológiai gondolatmozaikok Őszinte örömömet fejezem ki afölött, hogy e konferencia létrejött és neves szakemberek, valamint értő teológusok együtt szólhatnak Isten teremtett világának megőrzéséért. Teológusként a Szentírást idézem: Megteremtette Isten az embert a maga képmására, férfiúvá és nővé teremtette őket. Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik Isten: szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen! (lMóz 1,27-28) Ez a kijelentés nem engedély, hanem parancs. Isteni mandátum, amely egyetemességénél fogva minden embernek szól. Isten mindnyájunkat felelőssé tesz teremtett világáért. A „hódítsátok meg” és „uralkodjatok” kifejezések az abszolút királyi uralom méltóságátjuttatják kifejezésre. Isten az embernek adta át a földet, sőt a kozmoszt is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy magára hagyta volna az univerzumot, hadd forogjon keserű levében. Miként az embert sem hagyja magára e felelős feladat betöltésében, hanem szavával, igéjével tanácsolja. A fent idézett kultúrparancs tartalmában juttatja kifejezésre, hogy Istené a világ. Ő hívta életre szavával, s teremtette hatalmával és szeretetével. Ezért nevezzük teremtett világnak. Ezért van joga Istennek a benne lévő rendet meghatározni, hogy éljen és életben maradjon egészen addig, míg neki tetszik. lMóz 2,15 szerint Isten az embert elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze. Amint Adámban nem a történelmileg első embert szemléljük, akként az Édenkert sem földrajzilag meghatározható hely. Az ember édenbeli állapota kifejezi eredeti teremtésbeli rendeltetését. Művelje és őrizze a földet. Kemény, felelősségteljes, lelkiismeretes munkával. Téves az a felfogás, amely a paradicsomot az örök tavasz és a vég nélküli örömök tanyájaként, az Ely- zium helyeként képzeli el; ahol az ember tétlenségve ítélve érzéki vágyait élvezi és szemlélődve sétál a háziállattá szelídült fenevadak között. Érdemes megemlíteni lMóz 9,2-3 igéit: Féljen és rettegjen tőletek a föld minden élőlénye, az ég madara, minden, ami mozog a földön... Amíg a kultúrparancsa elsősorban a növényvilág feletti uralmat hangsúlyozza, itt az állatok az emberek hatalmába kerülnek. Teológusok sokan ezt szükségállapotként tudják elfogadni (Notordnung). Az ember Isten elleni lázadása széttörte a Teremtő és a teremtmény közti harmonikus közösséget. A bűn megrontotta az ember és a természet közti viszonyt. A bűneset miatt a föld átkozottá lett, a munkára veríték és küzdelem árnyéka vetődik. A bűn következménye a teremtettség elpusztításában is megmutatkozik. Példaként említhetjük az inkák öntözőcsatomá- jának elpusztítását, vagy az egykor virágzó mezopotámiai kertkultúra háborús események következtében vált sivataggá. A bűn realitása, a természet pusztítása olyan nagy mértékű, amely mutatja, hogy az ember képtelen rajta segíteni. Amint önmagunkat nem tudjuk megváltani, akként a teremtettséget sem tudjuk megmenteni. Isten megváltó cselekvésének egészébe tartozik, hogy az egész világot - mely nyög és sóhajtozik - teljességgel megújítja. Az embernek azonban addig is felelősséggel kell őrködnie a rábízott világ életképes rendje és harmóniája fölött. 2. Veszélyzónák a teremtettségben A hetvenes évek elején három B betűvel kezdődő szó jelezte a világ veszélyeztetettségét: a bébik (föl- szaporodás), a buldózerek (a technika beavatkozása a természet rendjébe), és a bombák (a fegyverkezés és a háború). Ma a veszélyzónák száma alaposan megnőtt. Sokak szerint az élet biztosítása vált kétségessé. Méltán állapította meg az Amerikai Egyesült Államok Tudományos Akadémiája és a londoni Royal Society 1992 elején: Ha a népesség növekedésének A környezetvédelmi konferencián elhangzott előadás ütemére a jelenlegi előrejelzések igaznak bizonyulnak, és az emberi tevékenység módja a bolygón nem változik meg, megtörténhet, hogy a tudomány és a technológia képtelen lesz megelőzni a környezet helyrehozhatatlan pusztulását, illetve a világ nagy részének elszegényedését. Elgondolkodtató az a tény, hogy napjainkban másodpercenként elveszítünk 3000 m2 erdőt a földön, az erdőpusztítás következtében naponta 10-20 növény és állatfaj veszik ki környezetünkben. A kihalási arány 1000-szeres a korábbi korszakéhoz képest. Végveszélyben élünk. A Föld atmoszférájának fölmelegedése, az ózonréteg lebomlása, a termőtalaj minőségének romlása, szennyeződés a légben és vizeinkben kérdésessé teszi az ember túlélési esélyét. Elgondolkodtató, hogy a föld feltételezett 14,5 milliárd éves történetében az ember az utolsó feltehetően 80 ezer évben jelent meg. Kétszáz év alatt képes romlott természete és bűnös önzése, haszonra éhes kielégíthetetlen kapzsisága miatt az élet feltételrendszerét szétzúzni. Valós krízisben van az emberiség. A görög szónak azonban hármas jelentése van: a) ítélet, helyzetmegállapítás b) igazságosság, jog hiánya, s érvényesítésének elmulasztása c) új döntés, mely a kibontakozást, az egészséges jövőt célozza. Nem megváltoztathatatlan folyamatok passzív szenvedői vagyunk. Nem igaz az a megállapítás, amely a modem embert a körülmények kényszerű fogságára ítéli (Sachzwänge-Theorie). A fatalizmusnak itt sem adhatunk helyt. Inkább arra kell törekednünk, hogy a józan, reális analízist követően hatékony terápiát határozzunk meg az élet továbbplántá- lásának biztosítására. Előző századokat sokféleképpen tituláltak. Beszéltek az udvari fejedelmek századáról, a nemzeti államok létrejötte századáról. Amíg a királyi házak összeházasodással megoldották sajátos gondjaikat, addig a nemzeti államok korában háborút kellett kezdeményezni. A mi századunk sokak szerint a gazdaság százada (Jahrhundert der Ökonomie). Amennyire kedvező körülményeket teremtett a gazdaság a hetvenes években, annyira sújtja napjainkban a recesszió a szegényebb és korábban nem kapitalista berendezettségű államokat. De a végveszélybe sodródottság egyaránt tény Keleten és Nyugaton. Ezért szólnak sokan arról, hogy a 21. század a környezetvédelem százada lehet (Jahrhundert der Umwelt, century of environment). Werner Heisenberg úja még 1958-ban Atomphysik und modemes Denken c. művében: Éppen az élet legfontosabb döntéseinek kell tartalmazniok egy kikerülhetetlen irracionális elemet. A döntéshez biztos alap szükséges, mivel kell lennie valaminek, amire az ember hagyatkozik: egy alapelvnek, hogy ez vezesse cselekedeteinket. Ilyen álláspont nélkül cselekedeteink elveszítenék erejüket. (Folytatjuk) Szebik Imre A HIT MÉRTÉKE SZERINT Vállalkozzam-e vagy sem? Ezekben az években Magyarországon a vállalkozásnak szabad útja van. Ki-ki egyénileg, vagy társakkal közösen a rendelkezésére álló anyagiak mértéke szerint nekiláthat kisebb vagy nagyobb jelentőségű célkitűzés megvalósításához, vállalva természetesen az ezzel járó kockázatot. Nem vagyunk mindnyájan vállalkozó típusú emberek. Aid a címben jelzett döntés előtt áll, annak először is önvizsgálatot kell tartania. Van-e valami víziója, terve, amelynek megvalósítása mások (esetleg éppen a gyülekezet) számára is hasznos lenne? Van-e gazdasági értéke az elképzelés gyakorlati kivitelezhetőségének megítélésére? Vannak-e a terv valóra váltásához szükséges szakismeretei? Elég kitartó-e, hogy nehézségek árán is haladjon kitűzött célja felé? Elég rugalmas-e útvonala módosításához, ahogy a tapasztalatok megkívánják? Tud-e másokkal együttműködni, munkatársakat irányítani, lelkesíteni? Kész-e a vállalkozásban foglalkoztatottak gondjainak hordozására? El tudja-e viselni a kudarcokat? Vállalkozást többféle cél érdekében lehet kezdeményezni. Van, aki függetlenné szeretne válni. Van, aki hírnevet akar szerezni. Más meggazdagodni gondol. Van, aki családjának akar jólétet biztosítani. Nem elítélni való, bűnös törekvések ezek. Nemrég beszélgettem egy fiatalemberrel, aki egy állami kutatóintézet alkalmazottjából lett vállalkozóvá egy hálózat típusú kereskedelmi rendszerben, a több szabadidő, nagyobb önállóság és a jobb életszínvonal reményében. Vágyainak elérése közben rájött, hogy vállalkozásával másokat is hozzásegíthez ezekhez és a továbbiakban már ez jelenti az igazi sikerélményt. Ha nem merültem volna már mélyen egy másfajta vállalkozásba, talán hagytam volna meggyőzni magam, hogy hozzá csatlakozzam. Azt gondolom, hogy ha a Krisztus-követésünk összefüggésében keressük kérdésünkre a választ, akkor azt kell vizsgálnunk: szükséges-e vállalkoznunk annak érdekében, hogy jobban tudjuk megvalósítani a FELADATOT, amelyről meggyőződésünk, hogy azt Isten bízta ránk. Mert a vállalkozás nem csak meggazdagodásra irányulhat. Sőt erkölcsi értékrendünk visszatarthat a nagy nyereséggel kecsegtető vállalkozásoktól (pl. környezetet, egészséget károsító termékek forgalmazásától stb. stb.). Ebben a vonatkozásban az sem adhat felmentést, ha a nyereséget nemes célokra használva igyekszünk tisztára mosni. Lehet, hogy a meglévő, hagyományos keretek között nincs mód igazán korszerű, jó hatásfokú tevékenységet végezni valamely hivatás területén. Lehet, hogy nem találni olyan állami, társadalmi teherviselőt, amely fedezné a körülöttünk élő emberek számára égetően fontos szolgáltatás megszervezését. Pozitív szerepet játszik az, aki e hiányokat felismerve, becsületes vállalkozás keretében jó minőségben előállítja és forgalomba hozza azt, amire az embereknek szükségük van művelődésükhöz, egészséges életvitelükhöz, különféle gondjaik csökkentéséhez, tiszta örömük fokozásához. Nem szégyen, ha ezekért az árukért és szolgáltatásokért pénzt kér a vállalkozó. Ezen belül kedvező áron tudják biztosítani fontos igények kielégítését a nonprofit elven vállalkozók. De néha még ez sem lényeges. Az igazi érdek ahhoz fűződik, hogy tisztességes áron hozzá lehessen jutni ahhoz, amire az embereknek szüksége van. (Pl. gondos óvodai ellátás, a Krisztusról bizonyságot tevő videofilmek, méregmentes élelmiszerek, üdülési lehetőségek stb. stb.) Az ilyen kínálat megteremtéséhez vállalkozók kellenek. A vásárlóerő megléte már más, bár ugyancsak fontos kérdés. Ha a szükségben lévő személy nem fizetőképes, akkor más forrásból kell számára (megalázás nélkül) segítséget nyújtani. A vállalkozó ebben a vonatkozásban azzal mozdítja előbbre a fejlődést, hogy jó esetben munkalehetőséget és tisztes jövedelmet nyújt néhány munkatársnak és ezáltal hozzájárul az egész gazdasági körforgás lendületéhez. A vállalkozás napjainkban talán divat. Sok sötét képzet is tapad a spekuláns, kizsákmányoló és maffiákkal szövetkező vállalkozásokhoz, amelyekről túlságosan gyakran kapunk tájékoztatást a nyomtatott és elektronikus sajtón keresztül. A vállalkozás azonban önmagában véve hasznos tevékenység, korunk gazdasági életében a felemelkedés reményét hordozza. Jó lenne, ha sok, tiszta szándékú, hozzáértő és szüárd erkölcsű ember vállalkozna a felelősen átgondolt célok megvalósítására. Ezzel bekapcsolódhat Isten most és itt folytatott világfenntartó munkájába, hogy az O teremtményeinek „öröme teljes legyen”. Dr. Gadó Pál
