Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-03-20 / 12. szám
Evangélikus Élet 1994. március 20. iI3 jftS GYERMEKEKNEK JL A F I A T A L 0 K N A K A kistestvérem még Jóformán semmi hasznos dolgot nem csinál. Egész nap csak totyog, eszik, játszik, alszik. Ha elesik, sir, ha kap valamit, nevet örömében. Még beszélni sem tud, csak gügyög. Mégis nagyon fontos nekünk. Mindannyian nagyon szeretjük. Istenem, köszönöm, hogy a szeretetet nem kell megérdemelni! Köszönöm Neked azokat, akik engem akkor is szeretni tudnak, amikor azt nem érdemelném meg. Tudom, Te is közéjük tartozol! BARANGOLÁS BIBLIAI TÁJAKON Ezzel a címmel új sorozat indul, melynek segítségével kicsit megismerkedhettek azzal a vidékkel, azokkal a helyszínekkel, ahol Jézus is élt, tanított, gyógyított és csodákat tett. Ha van kedvetek, otthon rajzolhattok magatoknak egy nagy térképet, amin bejelölitek a sorozatból megismert helyeket. Az ügyesebbek akár azt is rárajzolhatják, hogy milyennek képzelik el a bemutatott tájat. Sőt az ott történt bibliai eseményt is rá lehet rajzolni a térképünkre. Aki nagyon ügyes, még terepasztalt is készíthet gipszből vagy gyurmából. De most induljunk, kezdődik a barangolás! Genezáret-tava Meredek, sziklás hegyek és lankás, szépen megművelt, zöldellő dombok gyűrűjében fekszik a Genezá- ret-tava, másik nevén a Tibérias-tenger. Kicsit megtévesztő a tenger elnevezés, hiszen a mi Balatonunk legalább háromszor akkora, mint a Genezáret-tava. De gondoljunk csak arra, hogy mi is szoktuk a Balatont „Magyar Tengerként” emlegetni. A környék lakóinak nemcsak szívet gyönyörködtető látványt nyújt ez a tó, de sokuknak a munkahelye is. Hiszen az itt élők jelentős része a halászatból és a kereskedelemből él, és élt már Jézus korában is. Maga Jézus is sokat járt ezen a vidéken, sok bibliai történet helyszíne a Genezáret-tava és környéke. Tanítványai között is több halászt ismerünk: Pétert, Andrást, Ze- bedeus fiait, Jakabot és Jánost egyenesen a halászhálók mellől hívta el, hogy kövessék őt és legyenek tanítványai. Két fontos, forgalmas kereskedelmi út is érintette a tavat. Mindkettő Damaszkuszba, Szíria fővárosába vezetett. Az egyik a földközi-tengeri kikötőkkel, a másik pedig Jeruzsálemmel kötötte össze a kor igen jelentős nagyvárosát. A tó vize általában nyugodt, csendes. De gyakran előfordul, hogy a közeli hegyek felől hirtelen hideg szélvihar zúdul a völgykatlanba, ahol a tó fekszik. Ilyenkor rövid idő alatt szörnyű vihar kerekedhet, ömlik az eső, mintha dézsából öntenék, és az ilyenkor akár 4-S méter magasra is felcsapó hullámok komoly veszélyt jelentenek a vízen maradt halászcsónakok számára. Egy ilyen esetről olvashatunk Lukács evangéliumában is: „Miközben hajóztak, Jézus elaludt. Ekkor szélvihar csapott le a tóra, és a hajó kezdett vízzel megtelni, úgy hogy veszélyben forogtak. Ekkor odamentek hozzá, felébresztették, és így szóltak: „Mester, Mester, elvesztünk!” ő pedig felkelt, ráparancsolt a hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és csendesség lett.” (Lk 8,23-24) FERI BÁCSI JÁTÉKAI Gondoltunk egy bibliai történetre, melynek egy-egy jellemző képét nyolc egyforma darabra vágtuk szét. A négy képből így 32 darabot kaptunk. Hétről hétre közzéteszünk nyolc részletet, képenként kettőt- kettőt, persze alaposan összekeverve. A feladat: minél kevesebb darabkából felismerni, hogy mit ábrázolnak a képek, és melyik luricncihcz kapcsolódnak. Segítségként eláruljuk, hogy mind a négy történet valamelyik evangéliumban olvasható. Ha csak egyre is rájöttél, már akkor is érdemes elküldeni a megfejtést, mert a pontokba az is beleszámít, hogy milyen gyorsan jössz rá az egyes történetekre. így az újság megjelenését követő keddig postára adott válaszok több pontot érnek, mint amik ez után kerülnek beküldésre. M r\ 1 V\ , u 3 A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. PASSIÓ Gyülekezeti ének: 189 v. 208. Imádság Prófécia: Ézs 53,1-8, Zak 9,9 Ének: Új Ének (ÚÉ) 9. További énekek: 36, 171. Bevonulás Jeruzsálembe: Jn 12,12-15. Ének: ÚÉ 119. Júdás a főpapoknál: Lk 22,1-6. Ének: ÚÉ 51. További énekek: 63, 17. Az utolsó vacsora: Lk 22,7-16. Ének: ÚÉ 31. v. 78. Szereztetési igék: Lk 22,17-20. - elmondásuk alatt halkan énekelhető vagy dúdolható az előző énekek valamelyike. Jézus árulója: Jn 13,21-27. 30. Vers: Juhász Gyula: Az utolsó vacsora (Innen és túl: 492.) Péter fogadkozása: Jn 13,36-38. Ének: ÚÉ 5. További énekek: 80, 128. Gecsemáné-kert: Lk 22,39-46. Vers: Dsida Jenő: Krisztus (Innen és túl: 446.) Főpapi ima: Jn 17,24-26. Ének: ÚÉ 68. v. 64. Jézus elfogatása: Lk 22,47-53. Péter tagadása: Lk 22,54-62. Ének: ÚÉ 102. Jézus a nagytanács előtt: Lk 22,66-70. Énekvers: Ev. énekeskönyv: 188,1. Jézus Pilátus előtt: Lk 23,1-5. Énekvers: Ev. é.k.: 188,2. Jézus Heródes előtt: Lk 23,6-12. Énekvers: Ev. é.k.: 188,3. Jézus és Barabbás: Lk 23,13-16., 21-25. Jézus megfeszítése: Jn 19,16-19. 25-27. Ének: ÚÉ 109. További énekek: 24, 32, 38, 37. Zsoltár: 22,2-7b. 9. 15-20. Jézus halála: Lk 23,44—46. Ének: ÚÉ 47. További énekek: 45, 54, 117. (Vers a feltámadásról) Ének: ÚÉ 169. További énekek: 97, 98, 107, 160, 163, 178. Imádság Miatyánk Befejező gyülekezeti ének: ÉK 191. Skorpiók- Igaz történet alapján Álvilágban élünk. Álerkölcsösség és álmegbotránkozás. Fintorognak, undorodnak egy kép, egy érzés leírása láttán, ám csak mert „úgy illik”. Pedig a valóságot látják. Az emberek miért nem fogadják el egyszerűen a valóságot? Miért bújnak a látszatok mögé? Egy skorpió életét szeretném elmondani. Furcsa téma? Pedig csak annyi történt életében, hogy megvették, és hazájából Magyarországra költöztették. Eladták mint „élvezeti cikket”. Egy fiú megvette, és bátyja - akiben semmi különös nincs, csak éppen a mai kor terméke - vett egy harci hörcsögöt. Nem tudom pontosan, hogy milyen fajtát, annyi bizonyos, hogy különösen híres volt harciasságáról. A két állatot összeengedte az idősebb, ám lélekben gyermetegebb fiú. Kíváncsi volt arra, hogy a skorpió hogyan működik. Sikerült neki megtudni - de a hörcsög erősebb volt. A skorpió meghalt. (Ebbe sokan belekötnek. Ezért így írom: a skorpió elpusztult.) A skorpió gazdája nagyon dühös lett a bátyjára, aki az ő tudta nélkül cselekedett. O erre - megtorlásként - a hörcsögöt vízpróbának vetette alá. Csak kiemelve: elevenen meggyújtotta, de csak addig, amíg a bundája leégett. Végül a szegény állat az „úszóleckét” nem bírta. Két ember, akik gondolkodni tudnak, miért csinálnak ilyet? Hisz ők is undorodnak egy dög leírásának hallatán! (De titokban horrorfilmeket néznek...) Két állat összeengedése. Biológiai lények, életük arra irányul, hogy egyenek, „kuckójuk” legyen, és megvédjék magukat. Öntudatlan életet élnek. Ok csak magukat akarták megvédeni. Párviadal - az emberek gonoszsága. Életre-halál- ra. Az ember Istent játszik. Az egyik állat életben marad, erre az Ember megmutatja hatalmasságát. Az állat elpusztul, és az „Állat” életben marad. És miért álvilág ez? Mert erőszak hatja át, és mégis ragaszkodik a felszín rendezettségének látszatához. Ám ez már maga az al-világ. Szadizmus. A /-világ és ál- világ. Mi a különbség? Csak egy vessző. Sz. E. (Folytatás az 1. oldalról) közéleti személyiségek és az evangélikus egyház lelkészei állták körül. Horváth Sándor Deák téri evangélikus lelkész mondott ünnepélyes imát, majd a Kossuth testvérek - akik először léptek magyar földre - mondtak köszönő szavakat. Március 31-én szűnni nem akaró áradatban jöttek az emberek, küldöttségek, hogy leróják kegyeletüket a nagy halott ravatalánál. A múzeum lépcsőit beborították a koszorúk. Még éjfélkor is ott kígyózott a néma embersokaság, voltak, akik hajnalig virrasztottak. Április 1-jén 10 órakor kezdődött a gyászszertartás. Százezrek gyűltek össze a múzeum körül. Az evangélikus egyház nagyszámú küldöttsége, lelkészek, esperesek vették körül Sárkány Sámuel püspököt, aki a szertartást végezte. A budai dalárda''elénekelte a Himnuszt, majd a püspök beszélt. Beszéde és imája után szónoklatok következtek. Elsőként Jókai Mór szólt. A szertartás végén a budai dalárda elénekelte a Szózatot. A gyászmenet útvonala: a Károly körút, Andrássy út, Oktogon, Erzsébet körút, majd a Kerepesi (ma Rákóczi) út volt. 18 kocsi vitte a koszorúkat, melyek száma 2871 volt. Fel-felhangzott a dobszó is. Egy rokkant mezőtúri 48-as honvéd verte a gyászindulót. A temetői szertartást követően, amelyet Sárkány Sámuel püspök végzett, többek között Herman Ottó evangélikus természettudós mondott beszédet, amelyet így fejezett be: „Dicső vezér! Nagy volt az életed, nagy volt halálod és nagyok azoknak tanulságai. Te visszatértél némán, csöndesen... és sirodból még sem kelhet ki a kiengesztelődés pálmája! Nemzetünk pedig hitt a végső kiengesztelődésben, várta, hogy a ravatalodon megjelenjen a cipruság - hiába hitt, hiába várta”. A koszorúkat a szertartás végén szétosztották a gyászoló tömeg között... Kinczler Irén Kossuth ma is él Cegléden! Beszélgetés Mácz István polgármesterrel „Hozzád jövék el, derék magyar nép, elárvult hazám reménye, vára, oszlopa.. (Kossuth)- Kossuth Lajos ma is úgy él a ceglédiek emlékezetében, szívében, ahogy három nagy találkozásuk bevésődött a város történetébe. 1848. szeptember 24-én elhangzott toborzó beszéde döntő a ceglédiekkel való találkozásában. Cegléd főterén, a mai Kossuth téren mondta el nagy hatású toborzó beszédét, s ,szavára itt a téren kapva szárnyra zúgott fel, mint a vihar orgonája: Kossuth Lajos azt üzente..." - olvashatjuk az emléktáblán. A második emlékezetes találkozás 1849. július 2., amikor Kossuth tanácsára a forradalmi kormány és az országgyűlés a veszélyeztetett fővárosból Ceglédre érkezik s a kormányzósági irodát Ferenchich József uradalmi tiszttartó házában rendezték be, július 2. és 9. között. Emléktábla a ház falán. A harmadik nagy találkozás 1877 januárjában történt, amikor a ceglédiek keresték fel száműzetésében Kossuth Lajost. 115-en indultak el és azok között 101 ceglédi lakos volt, a „turini százak" azzal a szándékkal, hogy rábeszéljék a hazatérésre. - Korábban már díszpolgárrá és képviselővé választották. A küldöttség ősz vezetője, Dobos János református lelkész feledhetetlen beszédében hangzottak el azok a szavak, melyek ma a találkozás 100. évfordulóját örökítik meg emléktáblán az utókor számára: „. . . Mi ott szeretnök látni hazánkat, ahol Te vagy, és Tégedet ott, hol van hazánk." Kossuth politikai bölcsességből Turinban maradt - de örökre beépült Cegléd történetébe - mondta Cegléd író polgármestere, akinek értékes könyveit már e lap hasábjain is ismertettük. „Kossuth ma is ott él!” - ismételte Mácz István, amikor kérésemre felkeresett és tájékoztatott a város Kos- suth-emlékeiröl a Kossuth Múzeum gazdag gyűjteményéről: számos személyes tárgyát őrzik, iratait, halotti maszkját, torinói bútorait, fegyvereit, számos időskori fényképét. A Kossuth tér középpontjában van a nagyméretű Kossuth szobor. Horvay János műve, melyet Kossuth születése 100. évfordulóján állítottak fel. Folyamatos Kossuth-kutatások folynak. Nevét viseli gimnázium, cserkészcsapat, művelődési ház. A park fái között kis kőemelvény: a pozsonyi Zöldfa vendéglő erkélytartó köveiből állították, mert az erkélyről hirdette ki 1848-ban, az országgyűlés után a jobbágyfelszabadítást. Cegléd sok-sok féltve őrzött emléke idézi Kossuthot és közben készülnek az ez évi ünnepségekre: iskolai versenyek, márciusban diákhangverseny. A Torinóban kezdődő magyar héten a ceglédiek, köztük a „Turini százak" szellemi örökösei is részt vesznek. Részben a kiállításhoz Kossuth-relikviákat visznek, hangversenyt ad a ceglédi kamarazenekar Torino színháztermében és másik városban is... Cegléd emlékezik és emlékeztet! - Jó volt hallani a város vezetőjétől, az ön- kormányzat vezetőjétől a város értékeinek megbecsüléséről, védelméről elhangzott szavait - Kossuth szellemében. Kossuth Lajos halála 100. évfordulóján rendezett emlékezések során az Evangélikus Országos Múzeum 1993. december 17-én délután tartott emlékműsorával kezdődött, megnyitó beszédet Szabad György professzor, a Magyar Országgyűlés elnöke mondott. Az ő komoly szavai jutottak eszembe, amikor Kossuth emlékét hűségesen ápoló Cegléd város vezetőjének szavaira figyeltem: „.. .küzdeni kell a folyamatosságért, a nemzedékek végtelen kapcsolatában a kapcsok megteremtéséért, azért, mert a múlt önmagában csak lelet. A múlt a jövő kapcsolatában az alap és előzmény..'" Sebeiken Pálma Kossuth - gyászünnepségek evangélikus iskoláinkban Száz esztendővel ezelőtt gyászba borult egész Magyarország. 1894. március 20-án Torinóban meghalt Kossuth Lajos, 45 évi száműzetés után. A magyar nemzet siratta a reformok nagy harcosát, a jobbágyok felszabadítóját, a szabadságharc vezetőjét, a világhírű szónokot. Népünk érzelmeiben természetesen osztozott az evangélikus egyház is. Ebben - a fenti okok mellett - az is közrejátszott, hogy Kossuth evangélikus volt. A budapesti fasori evangélikus főgimnáziumba március 21-én érkezett meg Kossuth halálának híre. „Mélyen megrendítette főgymnasiumunk tanári testületét tanuló ifjúságát is, s mind a kettő sietett kegyeletes hálájának a nagy elhunyt iránt, erejéhez képest kifejezést adni” - írta Batizfalvy István volt igazgató az iskola történetéről szóló (következő évben megjelent) könyvében. A tantestület összejövetelén Böhm Károly (1883 óta az iskola igazgatója) mondott beszédet. Április 3-án volt az ünnepélyes gyászistentisztelet. A diákság körében gyűjtés indult a Kossuth-szobor érdekében. Április 1-jén volt Kossuth Lajos ünnepélyes temetése fővárosunkban. Százezrek kísérték el a nagy halottat utolsó útjára. A fasori evangélikus főgimnázium tanárai és diákjai testületileg vettek részt a rend fenntartásában. (Erre szükség is volt ilyen hatalmas tömegmegmozduláson.) A pozsonyi evangélikus lyceum is kitűzte a gyászlobogót a halálhírre. Néhány nappal később rendkivüli tanári értekezletet tartottak ebben az ügyben. Zorkóczy Samu igazgató javaslatát elfogadva, március 29-én minden osztályban az első órát Kossuth Lajos emlékének szentelték. Április 3-án pedig gyászistentiszteletre került sor, melyen kifejezést adtak „nagy hazánkfia halála feletti fájdalmunknak és mély részvétünknek.” Eperjesen is megrázta a halálhir az evangélikus kollégium tanárait és diákjait. Felidézték annak emlékét, hogy Kossuth valaha az itteni jogakadémia tanulója volt. Azt sem felejtették el, hogy amikor a Bach-korszakban a kollégium nehéz anyagi helyzetbe került, a nagy száműzött az eperjesi iskola érdekében felhívással fordult az angol protestánsokhoz. (Erről írtunk az Evangélikus Élet 1992. évi okt.-nov.-i számában.) Ludmann Ottó, a főgimnázium igazgatója (aki Kossuth fentebbi felhívását később magyarra fordította), kitűnően szervezte meg az 1894. április 8-i gyászünnepséget. A kollégium dísztermében került erre sor. Szlávik Mátyás (1860-1937) tanár mondott imát. Hörk József neves egyháztörténész (1848-1910) méltatta „a Collegium volt kitűnő tanítványának" érdemeit. Csengey Gusztáv költő-pedagógus pedig saját versét szavalta el, Kossuth nevével „a nagy eszmét zengem én” - állapította meg. Nyíregyházán az evangélikus főgimnázium tantestülete - Martiny József igazgató vezetésével - megemlékezett a nagy halottról. Az iskolai gyászünnepségre április 7-én került sor. Itt Porubszky Pál tanár méltatta Kossuth Lajos „korszakot alkotó működését, halhatatlan hazafias érdemeit és lángoló honszeretetét.” 1889 óta létezett Nyíregyházán a „Kossuth Lajos emlékalapítvány. Leffler Sámuel (1851-1915), az evangélikus főgimnázium neves tanára 1890-ben levélben kérte Kossuthot: járuljon hozzá, hogy az alapítvány az ő nevét viselhesse. A torinói száműzött válaszában ebbe beleegyezett. Most, a halálhir után az emlékalapítvány pályázatot írt ki a nagy hazafi életéről és tevékenységéről. Az aszódi evangélikus gimnáziumban április 3-án tartottak gyászünnepséget „Kossuth Lajos, nagy hazánkfia halála alkalmából.” Két nappal előbb az itteni gimnazisták közül sokan utaztak a közeli Budapestre, hogy részt vegyenek a nagyszabású temetésen. Rimaszombaton az egyesült protestáns főgimnázium is méltóan emlékezett meg a nagy politikusról. Az április 3-i gyászistentiszteleten Terray Gyula evangélikus főesperes beszédében kiemelte, hogy a 45 esztendei száműzetés ellenére a szabadságharc vezére mindvégig tartotta a kontaktust hazájával. Szép szavakkal méltatta a nagy halott érdemeit, ki „a szabadság legnagyobb apostola” volt. A városban gyűjtés indult a Kossuth-szobor érdekében. Hasonló gyászünnepségekre került sor más evangélikus gimnáziumokban is (pl. Sopronban és Brassóban). Ugyancsak szép megemlékezések zajlottak ott, ahol ugyan nem volt külön középiskolája egyházunknak, de a diákok körében sokan követték Luther vallását. így például Kecskeméten kiemelkedő szerepet játszottak az ünnepségen. Laukó Károly evangélikus lelkész a gyászistentiszteleten ezeket mondotta: „Kossuth, a szabadság fölkent apostola a lelkiismeret szabadságát valló evangélikus egyházunknak volt tagja. Nem véletlen ez! A szabadságszerető Isten rendelte így!” Az evangélikus elemi iskolákban is szépen sikerült megemlékezések voltak. Kiemelkedett közülük a tállyai. Ebben a Zemplén megyei községben keresztelték meg annak idején Kossuth Lajost. Az ünnepségen Czékus László pedagógus méltatta a nagy halott érdemeit, „kinél nagyobb és nemesebb lelket, aranytisztább jellemet s szeplőtlenebb magyart hazai történelmünk fölmutatni nem tud.” Czékus egyébként még ugyanabban az évben könyvet jelentetett meg a tály- lyai evangélikusok történetéről és az itteni Kossuth- ünnepségekről. „Kossuth neve a haza nevével annyira összeforrt, hogy a ki az egyiket szereti, annak a másikat is szeretnie kell.” Ez a mondat vidéki rendezvényen hangzott el, de kicsiben tükrözi az ország minden evangélikusának érzéseit. Egyházunk és annak iskolái méltón vették ki részüket a Kossuth- gy ászünnepségekből. Dr. Merényi László
