Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-02-27 / 9. szám
EGYHÁZI DIAKONIA - 1994 Az állam és az egyházak kapcsolatrendszere Látogatás Neuendettelsauból Az egyházban minden uj esztendő a cselekvő és segítő keresztyén szeretet, az egyházi diakónia éve. A családban, a gyülekezetben és a társadalomban, az emberek között. Ebben az évben két évforduló is erre emlékeztet. Neuendettelsau - 1854-1994 Világszerte megemlékeznek arról, hogy Wilhelm Löhe (1808-1872), a neves lutheri teológus, az evangélikus misszió és diakóniai munka egyik „alapító atyja”, 140 évvel ezelőtt hivta életre a bajorországi Neuendettel- sauban a diakonisszamozgalom egyik legfontosabb központját. Wilhelm Löhe az újkori evangélikus egyháztörténet egyik legsokoldalúbb, mára már eléggé elfelejtett személyisége. A múlt század közepén, a felvilágosodás racionalizmusa és liberális teológiája korában, a Szentíráshoz és reformációi hitvallásaink teológiai alapjához hívta vissza egyházunkat. Ebben a Nürnberg melletti kisvárosban 1841-ben hozza létre nép- és külmissziói központját, amely a bajor földről más világrészekre is kiterjedő szolgálatot végez a mai napig. De az idén különösen harmadik nagy szolgálati területére emlékezünk. Az evangélikus diakóniai munka akkori nagy úttörői mellett - Wiehern Hamburgban, Fliedner Kaiserswerthben és von Bodelschwingh Bethelben - 1854 májusában alapítja meg az Evangélikus Diakonissza Intézetet, amely kis mustármagból az egész német diakónia egyik legismertebb központjává fejlődött. Ma már egész kis városrész, a hatalmas Diakonissza Anyaházzal, nővérotthonokkal, kórházakkal egészséges és beteg gyermekek iskoláival, szakiskolákkal, teológiai és konferenciai központokkal és középpontjában a megújított St. Laurentius-templom- mal -, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Május elején jubileumi hálaadó ünneppel, ezt követően háromnapos nemzetközi teológiai konferenciával (témája „A diakónia mint az egyház dimenziója”) emlékeznek meg az evangélikus diakónia nagy évfordulójáról. Egyházunk hivatalosan is részt vesz majd mindkét jubileumi eseményen. Budapest-Fébé Egyesület - 1924-1994 Magyarországon az evangélikus egyházi diakónia két legjelentősebb központja Budapesten és Győrött alakult ki az I. világháború után. A Győri Diakonissza Anyaház és Szeretetház - pozsonyi kezdetek és indítások után - főleg a Dunántúlon végezte Huber Etelka, majd Buthy Ella főnökasz- szonyok irányításával egyre bővülő ‘szolgálatát széfe- tetintézményekben,- kórházakban és-a lelkész-munka- társaként a gyülekezetekben is. A fehérfőkötős diakonisszanővérek csendes, áldozatos munkájára idősebb lelkészek és híveink még ma is hálásan emlékeznek. A szétszóratás nehéz évtizedeiben (1951-1989) a hivatalos diakonissza-szervezetet feloszlathatták ugyan, de a nővérek nagy része ezután is megőrizte a lelki közösséget egymással és a győri Szeretetházzal mint lelki központjával. A Fébé Diakonissza Egyesület Budapesten hetven évvel ezelőtt, 1924 októberében alakult meg Pauer Irma főnökasszony és Gáncs Aladár igazgató-lelkész Neuendettelsau: a diakóniai intézmények mai látképe irányításával. A hűvösvölgyi Anyaház később Trau- schenfels Ella, majd dr. Farkas Mária főnökasszonyok és Zulauf Henrik igazgató-lelkész irányításával budai szeretetintézményeink mellett végzett az ország jelentős részére kiterjedő, áldott diakóniai és igehirdetó - evangélizációs szolgálatot. A szétszóratás évtizedei központjuk elvesztése miatt őket talán még inkább sújtottak, de hitüket, reménységüket nem törhették meg. A civilbe öltözött nővérek lelki közösségét erősítette Túrmezei Erzsébet testvér - a mai főnökasszony - irodalmi szolgálata. Verseskötetei egyházunk határain belül és azokon túl is végezték hiterősítő szolgálatukat. Isten megőrző kegyelmének igazi csodája, hogy négy évtized után ma újra rügyeket hajtott a „megnyesett fatörzs”, mind a Fébé Egyesület, mind a győri Anyaház diakonissza-közösségeiben! Az idei hetvenéves Fébé-évforduló is hálaadásra és reménységre hív majd, a decemberre tervezett jubileumi ünnepen. Megújuló testvéri kapcsolatok Az evangélikus diakonisszák és diakónusok hívő, hűséges szolgálata több mint másfél évszázad óta termi jó gyümölcseit nemcsak Európában, hanem mind az öt világrészben. Az elzártság és szétszóratás évei után most a magyar evangélikus diakóniai munka előtt is újra kitárultak a kapuk az evangélikus egyházi diakónia világcsaládjával való szorosabb közösség előtt. Ennek egyik jeleként január végén rövid látogatást tett Budapesten - a bajor-magyar egyházi partnerkapcsolatokon belül - az egyik legnagyobb német evangélikus diakóniai centrum két vezetője, Irmtraud Schrenk diakonissza-főnökasszony és Hermann Schönauer rektor, a diakóniai intézmények vezetője, Neuendettelsauból. Felkeresték a Fébé Diakonissza Egyesület budai ideiglenes központját és találkoztak Túrmezei Erzsébet főnökasszonnyal, Madocsai Miklós Fébé-lelkésszel és Csepregi Zsuzsanna lelkésztitkárral, valamint a Fébé három nővérjelöltjével és a nővérek egy részével, köztük a 92 éves Palma testvérrel. Látogatást tettek a Budai Szeretetotthonban, találkoztak Csizmazia Sándor lelkészigazgatóval és Bálint Éva otthonvezetővel, valamint a súlyosan sérült gyermekek és az öregek otthonának lakóival. Végül a Piliscsabai Siló Otthonban megismerkedhettek a Fébé Egyesület nagyszerű új munkaágával, a mozgássérültek most épülő telepével. A német vendégeket is meglepő, újszerű diakóniai munka eddigi jelentős eredményeit és nagy fejlődési távlatait dr. Gadó Pál és felesége ismertették meg a bajor diakóniai vezetőkkel. A találkozások és tapasztalatcsere során a vendégek felajánlották Neuendettelsau közel másfél évszázados diakóniai központjának és munkaágainak segítségét az újrainduló diakonissza-szolgálat és a hazai evangélikus diakóniai munka számára. Neuendettelsau nagy alapítója, Wilhelm Löhe, életművének legfontosabb tanítása ez volt: Krisztus egyházában az Ige hirdetése és mélyebb teológiai megismerése, a misszió és evangélizáció, valamint az intézményes, gyülekezeti és személyes diakónia elválaszthatatlanul összetartoznak. Adja meg Isten, hogy mai egyházunk életében - az Ige hirdetésétől és tanulásától, az evangélizáció és a misszió szolgálatától elválaszthatatlanul - áz egyházi dialcőnia, is betölthesse •teljes szolgálatát! , Dr. Nagy Gyula NYILATKOZAT A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma 1993. december 2-i ülésén úgy határozott, hogy a FÉBÉ Evangélikus Diakonissza Egyesület részére a Budapest II., Hűvösvölgyi út 193. számú épületét anyaház céljára rendelkezésre bocsátja. Az 1992. május hó 29-i megbeszélés értelmében a FÉBÉ Diakonissza Egyesület valamennyi ingatlanára tulajdonjogi igényét fenntartja, tekintet nélkül arra, hogy az jelenleg állami, vagy egyházi tulajdonban van. Az Országos Egyház Elnöksége ezt az igényt teljes mértékben elismeri. A FÉBÉ Evangélikus Diakonissza Egyesület kijelenti, hogy tulajdoni igényét akkor és olyan arányban érvényesíti, amikor és amilyen arányban az adott' tulajdonra működéséhez szüksége van. Az Országos Egyház Elnöksége kijelenti, hogy ameny- nyiben az állam az egykor FÉBE tulajdonban lévő ingatlanokat egyházi tulajdonba visszaadja azokat a FEBÉ megalapozott konkrét igénybejelentése alapján az egykori tulajdonosnak felajánlja. Az, Országos Egyház Elnöksége megerősíti, hogy a FÉBÉ Diakonissza Egyesület munkáját a jövőben is támogatni kívánja, tekintettel a FÉBE célkitűzéseire és anyagi helyzetére. Budapest, 1994. február hó 3-áq. Szebik Imre Dr. Frenkl Róbert Dr. Harmati Béla püspök országos felügyelő püspök Túrmezei Erzsébet Madocsai Miklós főnökasszony lelkész Állam és egyház, egyház és társadalom - ezek a viszonyok az utolsó évtizedekben szüntelenül előtérben álló, újra és újra megvizsgálandó és rendezendő kérdéseket vetettek fel nemcsak hazánkban, de mindenütt Európában, itt- ott más földrészeken is. A rendszerváltozás után sokan úgy gondolták, nem lesz szükség e viszonyok újra tárgyalására. Hiszen van törvényünk, mely kimondja a lelkiismereti és vallásszabadságot, törvények és rendeletek születtek egyházi iskolákról, ingatlanok visszaigényléséről. Az élet azonban - éppen mert megélénkült - mindig hoz újabb és újabb megbeszélendő, rendszerezésre szoruló kérdéseket. Ezt a szükséget felismerve, különböző szervezetek, egyházi vagy társadalmi közösségek tartanak időnként megbeszéléseket, hogy az érdekelteknek legyen alkalmuk nézeteik elmondására, szembesítésére. Február első napjaiban a Hanns Seidel Alapítvány az Államtudományi Kutatóközponttal együttműködve német-magyar szakmai fórumot tartott. Német részről Axel Freiherr von Campenhausen göttingeni professzor, az Evangélikus Egyházjogi Intézet vezetője, magyar részről dr. Kilényi Géza alkotmánybíró tartott vitaindító előadást. Nemzetközi áttekintésben láthattuk Európa néhány országának sajátos kapcsolatrendszerét. Kilényi Géza bemutatta Görögország, Finnország, Izland, Belgium és Franciaország egyházainak viszonyát államukhoz, Campenhausen professzor a németországi helyzetet ismertette. Teljes vallásszabadság van, az állam és egyház elválasztása az együttműködés céljából következett be. Két egyenrangú fél partneri viszonya. Az államnak együtt kell működnie az egyházzal, tárgyalnia kell. Az alapjogokat az állam minden esetben tiszteli, akár keresztyénekről, akár muzulmánokról van szó. Anyagi tekintetben az állam segíti az egyházat, a személyi jövedelemadó 9%-át adja át az egyháznak. Ezt tulajdonképpen a munkaadó fizeti ki. Ezen kívül műemlékvédelemre, szociális és oktatási célokra az egyházak is megkapják a törvényes kvótát. Inkább begyűjti az adót az állam, hogy ne dőljenek össze az épületek, nem érdeke, hogy az egyházak szegények legyenek. A vita menetét is érzékeltetik a professzor szavai. Megemlítette azt is, hogy a németek sem mentesek ezektől a kérdésektől, mert a visszatért keleti területeken kell helyreállitaniok az egyházak helyzetét. Az ingatlanokra nézve mondta el: „az egyházi vagyon rablott vagyonként állami vagyonná vált.” Morális államot morális elvek alapján ítélnek meg, nem lehet megtartani, azután később idegeneknek eladni. Az elhangzottak nem azt célozták, hogy abból egy modellt válasszunk ki, de arra jók lehetnek, hogy motívumokat találjunk a magunk kérdéseinek rendezéséhez. tszm AZ EGYÜTTÉRZÉS JEGYÉBEN Délvidéken járt a Magyar ÖKumenikus Szeretetszolgálat Ezekben a zavaros, háborús időkben délvidéki szomszédainkhoz, a vajdasági magyar testvéreinkhez talán még közelebb kerültünk, mint valaha. Osztozunk szorongásaikban, együttérzünk velük félelmükben és igyekszünk segítségükre lenni megszorultságukban, nélkülözésükben. Tesszük ezt egyénileg, ki-ki a maga családi vagy ismerettségi körében és szervezetten is, elsősorban a segély- szervezetek révén. Ez az együttérzés és segítőkészség fogalmazódott meg a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat múlt év októberében közzé tett felhívásában, amely a vajdaságiak megsegítését tűzte célul. A felhívás rendkívül kedvező fogadtatásra talált. A magyar lakosság, egyházközségek és közintézmények e beszámolónk megjelenéséig több mint 5 millió forintot adományoztak a vajdasági lakosság megsegítésére. Ebből az ösz- szegből a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat eddig 4800 élelmiszercsomagot vásárolt. Egy csomag, amely 2 liter étolajat, 1 kg rizst, 2 kg cukrot, 1 kg tejport, 1 doboz margarint, 1 kg száraztésztát és 2 doboz 400 g-os sertéshús konzervet tartalmaz, 1022,50 Ft- ba kerül. A szeretetszolgálat eddig két ízben járttá Vajdaságban, múlt év december 14-én, majd pedig január 26-án 2-2 ezer csomagot osztott ki partnerszervezetének, az újvidéki székhelyű ökumenikus segélyszervezetnek közreműködésével. Az elosztást a Szeretetszolgálat a helybeli lelkészek által összeállított rászorultsági listák alapján végezte el, túlnyomó részt a magyar lakosság körében. Az első két segélyszállítmány rendeltetési helye: Piros, Pacsér, Moravica, Szabadka, Zombor, Becse, Verbász, Cservenka, Kikinda, Kula, Maradék, Becskerek, Ma- gyarittabé, Hertelendyfalva, Újvidék, Temerin, Szenttamás, Feke- tics és Bajsa volt. A tervek szerint a Szeretetszolgálat február végén indítja harmadik segélyszállítmányát a Vajdaságba, ahol Debely- acsán és még néhány bánsági községben történik az elosztás. A segélyakció a lakosság részéről rendkívül megható fogadtatásban részesült. Mint azt Kiss Antal, moravicai református lelkész, Bács megyei esperes és Dolinszky Árpád, bajsai evangélikus lelkész köszönő szavaiban megfogalmazta: A magyarországi testvérek ez alkalommal is segítő jobbot nyújtottak bajba és nyomorúságba sodródott délvidéki testvéreiknek. Bankszámlánk: Budapest Bank 209-23006 (az adományozott ösz- szeg az adóalapból levonható). kb PÁLYÁZATI FELHÍVÁS IGAZGATÓI ÁLLÁSRA >/i <A>Zsinat-által elfogadott egyházi közoktatási törvény előírásai-1 nak' ttiegfelelően pályázatot írunk ki a Budapesti Evangélikus Gimnázium (Fasor) igazgatói állásának betöltésére. Pályázhatnak olyan evangélikus vallású, konfirmált, erkölcsileg feddhetetlen, az egyházhoz hű pedagógusok, akik középiskolai tanári végzettséggel rendelkeznek, s legalább tízéves oktatói gyakorlatuk van. A pályázat elbírálásánál előnyt jelent az idegen nyelvek ismerete. A vezetői megbízás 1994. július 1-jei kezdettel hat évre szól, eredményes tevékenység esetén meghosszabbítható. Külső pályázó esetében az igazgatói kinevezéssel az illető az intézmény rendes, határozatlan időre kinevezett tanárává válik. Az igazgató illetményét a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény megfelelő paragrafusai értelmében kell megállapítani. A pályázathoz mellékelni kell a pályázó szakmai önéletrajzát, a középiskolai tanári oklevél hitelesített másolatát, az esetleges egyéb végzettséget (nyelvvizsgát) igazoló iratokat, az iskola vezetésére vonatkozó szakmai programot és az intézmény továbbfejlesztésével kapcsolatos elképzeléseket, valamint lelkészi ajánlólevelet. A jelenleg is evangélikus gimnáziumban tanító pályázók esetén elegendő az iskola vezetésével kapcsolatos elképzelések megadása. A pályázatokat 1994. április 20-ig a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájához (1085 Budapest, Üllői út 24.) lehet benyújtani. Budapest, 1994. január 17. Magyarországi Evangélikus Egyház Az istenhívő ember családképe (Folytatás az 1. oldalról) ennek a háznak, családnak, Zákeus egész házanépé- nek. Itt arról van szó, hogy egy ember hitrejutása magában hordozza az ígéretet: az övéi is előbb-utóbb Krisztus követőivé lesznek. Egy másik példa a Cselekedetek könyvéből való, amikor a pogány Kornéliusz családjával együtt egyszerre megkeresztelkedik, miután Péter hirdette nekik Isten szeretetének jóhírét és még a Szentlélek is megpecsételte az alkalmat. Megszületett a hívő család. 2. Talán még érdekesebb lehet számunkra az első Pünkösd után a kialakulóban lévő egyházi élet. (ApCsel 2,42 kk.) Kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében, az imádkozásban. Kezdetben a templomban is, majd egyre inkább házanként, később már csak házanként, sokszor csak családonként, titokban és katakombákban, hiszen keresztyén templomok csak a IV. században épülhettek, az üldözési időszak -végeztével. Nem nehéz arra következtetni, hogy miben is állhatott az apostoli tanítás? Kezdetben a templomban bizonyára az ószövetségi törvény és a próféták tanulása, ami azonban mindenestől egyre vonatkozott: a názáreti Jézus a megígért Messiás. Valamennyi prófécia az Ő keresztjében és feltámadásában teljesedett be. A keresztyén család gyökerei az Ótestamentumba nyúlnak vissza: novum testamentum in vetere latét. Az Ószövetségben pedig a család szent dolog volt és a családfő elsőrendű kötelességei közé tartozott a törvény őrzése és továbbadása. Gondoljunk Deuteronomium 6. fejezetére! Pl. a híres söma Jizraellel bevezetett felszólításokra: „ismételgesd azokat fiaid előtt és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár felkelsz...” Ennyit a kezdetekről ! Látogatóban a reformátor otthonában 1. A maga korában nagy feltűnést keltett wittenbergi nász 1525. június 13-án, Szentháromság vasárnapja utáni kedden történt, amikor a jóbarát, egyben a város papja, Bugenhagen János feltette a szokásos kérdéseket. Az igenlő felelet után jobbkezüket egymásba tette és a háromságos Isten nevében hitvestársaknak nyilvánította őket. 2. Irataiban sokszor és nagy megbecsüléssel szólott a házasságról, meg a családi életről, mint Isten rendeléséről és drága ajándékáról. Isten iránti nagy felelősséggel és hálával töltötte be a hitvestársi és családi tisztet. Feleségét őszintén szerette és becsülte, gyermekeinek pedig hűséges atyja és gondviselője volt. Házasságát Isten hat gyermekkel áldotta meg, kik közül kettőt Isten még kicsi korában visszahívott. Isten végtelen kegyelmével vigasztalta magát és feleségét is, de őszintén bevallotta, hogy a szívnek nehéz beletörődni abba, amit a hit igazságnak vall és hirdet. Gyermekeivel sokat foglalkozott. Nem hagyta azok gondját és nevelését egyedül az édesanyára és másokra. Mindig méltányolta felesége önfeláldozó életét. Talán nem véletlen a parancsolathoz a Kiskátéban írt magyarázatában : „mindenki a saját hitvesét szeresse és megbecsülje!” Istennek külön neki szóló kegyelmét látta abban, hogy ő éppen ezt az élettársat nyerte el. Gyermekeit ajándéknak tekinti, de vigyáz arra, hogy soha ne bálványozza őket. Halála után - végrendelete szerint, az édesanya hatalma alatt kívánja őket tartani. Nemcsak hitvesét kívánja ezzel megbecsülni, hanem gyermekei életében is ezt látja jónak. Vallja ugyanis, hogy a gyermekeknek a szülőktől mindig függniük kell. Aki nem akar szüleitől függeni, az a Mennyei Atyáról is köny- nyen megfeledkezik (ti. a szülőben az Isten helyettesét látja, vallja). Az istenfélelemre való nevelés egyik fő törekvése volt családi körében is. A rábízottakért - nemcsak szűk családjáért - rendszeresen, hosszan imádkozott. De elejétől kezdve tartott házi-családi áhítatot, később, betegsége idején istentiszteletet is otthonában. Naponta elmondta gyermekeivel a Miatyánkot, Hiszekegyet, a Tízparancsolatot és egy-egy zsoltárt. Sokszor zenekísérettel énekeltek, vagy ünnepelték pl. a karácsonyt. Külön kedvenc gyermeke sosem volt, mert Isten ajándékának tekintette valamennyit. 3. A Kiskátéjában minden rész elején van egy figyelemre méltó felszólítás, ami mögött a reformációban hangsúlyt kapott egyetemes papság elve húzódik meg: „A családfő ilyen egyszerűséggel tanítsa házané- pét." Eléggé kiment a divatból ez a gyakorlat, pedig a keresztelési rendünk kérdései között az egyik így hangzik: „Vállaljátok-e, hogy az egyház segítségével hívő keresztyénné nevelitek ezt a gyermeket?” Az egyház csupán besegít a családnak, amelynek Istentől való kötelessége a testi mellett, a spirituális nevelés is! Néhány idézet a hitvallásokból: 1. Az első hitágazat magyarázatából kiderül: minden Isten ajándéka: „Hiszem, hogy Isten teremtménye vagyok, vagyis, hogy Ő adta és szüntelenül fenntartja testemet, lelkemet, életemet... eszemet és értelmemet stb. ételt, italt, ruházatot, megélhetést feleséget, gyermeket, házanépet, házat és gazdaságot...” (Kis Káté) 2. Az emberek úgy neveljék az ifjúságot, hogy azok kedvet kapjanak a házasélethez és tudják meg, hogy az boldog és Isten előtt kedves állapot. Ezzel idővel ismét elérhetnénk azt, hogy a házasság újból a maga megbecsüléséhez jusson és ritkább legyen a trágárság, gazság és rendetlen élet. A házasélet tisztaságát csak úgy lehet megőrizni, ha férj és feleség mindenekelőtt szeretetben és egyetértésben él egymással, ha őszintén és teljes hűséggel szeretik egymást (Nagy Káté 6. parancsolat magyarázatából). 3. Az ún. „Esketési könyvecskében” így ír: mert a házasság egészen világi rend ugyan, de Isten igéje tanúskodik mellette és nem emberek találták ki, vagy alapították. A templomba „kétségtelenül Isten áldásáért és a gyülekezet imádságáért viszik a menyasz- szonyt” - mert aki a lelkésztől, vagy püspöktől imádságot és áldást kér, az azt tanúsítja ezzel -, ha nem is mondja ki - hogy nagy veszedelemre és nyomorúságra készül s ezért nagyon rászorul Isten áldására és a gyülekezet imádságára abban a rendben, amelybe belép. De napról napra tapasztalható is, hogy kárt tesz az ördög a házasság rendjében házasságtöréssel, hűtlenséggel, viszálykodással és mindenféle más nyomo™sä^al- Lábossá Lajos
