Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-12-25 / 52. szám

Evangélikus Élet 1994. december 25. KARÁCSONY ESTE IGÉJE így Ígérték a próféták... Uralma növekszik Kegyelem és békesség Rom 1,1-7 Karácsony a GYERMEKEK ÜNNEPE, mert megszületett az Isten-gyermek, hogy mi mindany- nyian - kicsinyek és nagyok, gyere­kek és felnőttek - újra Isten gyer­mekeiként élhessünk. Pál apostol látszólag nem kará­csonyról szól. Levelének tartalmát jelenti be a rómaiaknak, s egyetlen, nagyívű gondolatban összefoglalja Jézus életét születésétől a feltáma­dásig, hogy ezzel elmondja, milyen nagy „karácsonyi ajándékot” kap­tunk. Boldogan lép a pásztorokat meglátogató angyalok nyomába, mert tudja, hogy „világrengető” eseményről, mindent meghatározó jó hírről tanúskodhat. Bátran hí­vogatja olvasóit engedelmes hitre, mert tudja, hogy ezzel nem egy újabb előírást tesz közzé, nem is valamiféle kötelező jellegű elvárást hirdet meg, hanem a legnagyobb lehetőséget adja tudtára az ember­világnak. Rómaiaknak címzi sorait, s ami­kor a világ akkori fővárosa által reprezentált emberiséget célozza meg, akkor „Isten szeretteihez” be­szél : Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Túlságosan is jól ismerjük ezt a mondatot, túlságosan is sokat hal­lottuk már a prédikációt megelőző köszöntésben ahhoz, hogy igazán mélyen belegondoljunk. Pedig e kettős kívánságban benne van minden: Kegyelem és békesség. A kényszerpályán élő ember, a megszabott úton kénytelen-kellet­len haladó emberiség kimondva vagy kimondatlanul, kegyelemre vágyik. Arra vár, hogy valaki meg­kegyelmezzen, ne kelljen kénysze­redetten a göröngyös utat járni, ne kelljen egy életen át gondokkal küszködni, ne kelljen az első szív­dobbanástól fogva a múlandóság árnyékában a halállal számolni. Kegyetlen a világ, s benne kegyet­len az élet. De kegyelmes az Isten - hirdeti Pál, s ez a kegyelem nem csupán ígéret, hanem megtestesült valóság. Jézus Krisztusban, a bet­lehemi gyermekben, a Palesztina útján jaró, tanító, csodát tevő Mesterben, a golgotái keresztet is vállaló Názáretiben, s a húsvéti sír­ból kiszálló Krisztusban Isten megmutatta kegyelmét. Nem kell hát a bűn kényszerpályáján halad­ni, nem kell a halál árnyékában reménytelenkedni, nem kell a vi­lágban céltalanul bolyongani. Is­ten kegyelme kiáradt, s valóság mindazokon, akik nem tolják el maguktól a feléjük nyúló isteni ke­zet. S a kegyelemből békesség fakad. Belső békesség, amely a biztonság érzését kínálja. Belső békesség, amely tudja, jó kézbe tehetjük le életünket. Belső békesség, amely számol azzal, hogy Isten szereteté- ből sem élet, sem halál ki nem sza­kíthat. .. A belső békesség - hála Istennek - „ragályos”. Akiben megvalósul, az továbbadja, az a külső békessé­get is munkálja, építi, terjeszti. Ezért is van olyan nagy szükség az Isten-gyermekek megjelenésére eb­ben a nyugtalan, békétlen világ­ban. 1994 karácsonyán nekünk hang­zik: Kegyelem nektek és békesség. Ezt a csodálatos ajándékot nyújtja felénk az Isten. Ezt az ajándékot élvezhetjük - nem csak az ünnep egykettőre elillanó néhány napjá­ban, hanem az ünnepek utáni hét­köznapokban is. Ifj. Hafenscher Károly IMÁDKOZZUNK! Istenünk, mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy emberré lettél azért, hogy mi is újra emberek lehessünk. Add nekünk naponként a Te kegyelmedet, s a Te békességedet! Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapasten, 1994. december 24. I. Bécsikapu tér du. 3. (német) D. Tigge- mann; du. 4. (úrv.) Hafenscher Károly; XII., Szilágyi E. fasor 24. du. 4. (úrv.) Madocsai Miklós. Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. du. 5. Csizmazia Sándor. Csillaghegy, III., Mátyás kir. út 31. du. 2. Donáth László. Óbuda III., Dévai Bíró M. tér du. 4. Bálintné Varsányi Vilma. Újpest, IV., Leibstück Má­ria u. 36-38. du. Blázy Lajos. V., Deák tér 4. du. 4. Gerőfi Gyuláné; du. 6. Zászkaliczky Péter. VII., Városligeti fasor 17. du. 4. Szir­mai Zoltán. Vili., Üllői út 24. du. Kertész Géza. VIII., Karácsony S. u. 31—33. Kertész Géza. Vffl., Vajda Péter u. 33. du. Fabiny Tamás. IX., Thaly Kálmán u. 28. du. 3. dr. Rédey Pál. Kőbánya, X., Kápolna u. 14. du. 4. Fabiny Tamás. Kelenföld, XI., Bocskai út 10. du. fél S. Karácsonyi éneklés; du. S. Mis- sura Tibor Csepregi András. Budahegyvi- dék, XII., Tartsay V. u. du. 5. Kőszeghy Tamás. XIII., Kassák Lajos u. 22. du. 4. ifj. Kendeh György, du. fél 4. Karácsonyi mu- zsika-Finta Gergely. XIV., Lőcsei út 32. du. 4. dr. Szabó Lajos. Pestújhely, XV., Temp­lom tér du. Bízik László. Rákospalota, Kis- templom, XV., Juhos u. 28. du. S. Veperdi Zoltán. Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere du. 4. dr. Karner Ágoston. Cinkota, XVI., Batthyány I. u. este 11. dr. Selmeczi János. Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. du. dr. Sel­meczi János. Rákoshegy, XVII., Tessedik S. tér du. S. Fűke Szabolcs. Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. du. 5. Kosa László. Pest- szentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. du. Havasi Kálmán. Kispest, XIX., Templom tér 1. du. 3. Széli Bulcsú. Pestszenterzsébet, XX., Ady E. u. 89. du. Győri János Sámuel. Csepel, XXI., Deák tér Lehoczki Endre. Budafok, XXH., Játék u. 16. du. fél 4. Solymár Gábor. KARÁCSONY SZENTESTE az oltár­terítő színe: fehér. Az istentisztelet oltá­rt igéje: Mt 8, 19-20; az igehirdetés alapigéje: Rom 1,1-7. Uralma növekszik. Amikor ezt a mondatot halljuk, ne menjünk a látszat után. A felvilágosodás kora óta tart ugyan az európai egyhá­zak visszahúzódása. Századunk vége felé átéljük a szekularizáció kiteljesedését, ennek egyik jele, hogy egyre több a felekezeten kí­vüli. De a számok sokszor nem iga­zán tükrözik a belső valóságot. Vallási szokások, szép karácsonyi hagyományok is talán néhol eltűn­nek, de ma is érvényes a prófécia: Jézus él, uralma növekszik és ma is keres és megtalál embereket, akik vágynak az O világosságára és bé­kességére. Milliók tesznek bizony­ságot arról, hogy segített rajtuk. Jézus Krisztus testet öltött és hoz­zánk hasonló lett, hogy benne ki-ki felismeije az Atya szeretetét. Isten szeretete pedig nem más, mint hogy Jézus magára vette a világ bűnét. Ilyesmit egyetlen vallásala­pító se tanít. Arról szólnak, hogy Isten megítél és büntet, de csak a Bibliában hallunk arról, hogy az élő Isten elküldi Fiát, aki elveszi, magára veszi a világ bűnét. Már ott a betlehemi istállóban meglátszott, hogy az emberi kö­zöny, megvetés, szegénység, külső és belső nyomorúság világába jött. A sötétségbe jött, aminek a jele épp az, hogy nem fogadták be... Nem véletlen, hogy a betlehemi éjszaka sötétségében ragyogott fel a mennyei fény. Mi volt ez a sötét­ség? Nem fizikai, nem a tudatlan­ság sötétsége, hanem a bűn éjsza­kája, a bűn uralma. Igénk a Gyermek születéséről szól, akinek uralma növekszik. De ki tud örülni Jézus uralmának? Csak az, aki már tapasztalta a ma­ga életében a bűn uralmát. Valami­nek az uralma többnyire észrevét­lenül kezdődik. Például az első ci­garetta, amelynél még nincs kény­szer, de nemsokára észreveszek, hogy hiányzik. Vagy az első ha­zugság a gyermeknél, amelyet még szégyell, de később már akaratla­nul „szalad ki” a száján. A Kígyó függetlenséget ígért az embernek a bűneset történetében. De aki rálép a bűn útjára, törvényszerűen ta­pasztalja később, hogy a Kísértő benyújtja a számlát. Ez pedig nem más, mint a bűn uralma. Észrevét­lenül alakul ki az a helyzet, hogy már nem tud meglenni harag, szen­vedély, önzés nélkül. Karácsony üzenete az, hogy megszületett a Szabadító, de csak a bűnösöknek. Amilyen mérték­ben hallgatunk a bűnről, és a Bib­liával ellentétben minden bűnnel szemben „megértőek” vagyunk, oly mértékben lesz üressé és tartal­matlanná a karácsonyunk. Hiszen aki nem szenved a bűn szorításá­tól, annak miért lenne öröm, hogy született a Szabadító? Csak a fo­goly álmodik szabadulásról, csak a beteg gyógyulásról, és csak az elve­szett bűnös vágyik a Megváltóra, aki azért jött, hogy „elvegye a világ bűnét”. Hogyan kezdődik Jézus uralma egy-egy ember életében? Sok pél­dában tárja ezt elénk az ige. Lu­kács 5-ben olvassuk a nagy halfo­gás történetét. Péter először csak Mesternek, vagyis tanítónak szó­lítja Jézust. Ez a megszólítás mu­tatja, hogy még nem ismeri igazán, bár már tud róla valamit. De a történet végén, a nagy halfogás után már megtörténik a döntő for­dulat: felismeri Isten Fiát Jézus­• • • ban és bűnbánattal borul lábai­hoz: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram}" Nem a megszólításon van itt a hangsúly, hanem az új látáson, amit Jézus­tól kapott. Ez az új látás egyben a látókör kitágulása is. Jézus ugyan egyenként hív el tanítványo­kat, de uralma kiterjed az egész világra. Tisztában kell lennünk azzal, hogy Krisztusnak ez az uralma rej­tett uralom. Amíg a földön járt is, egyáltalán nem látszott, hogy Ő az Ur, a megígért Messiás. Uralkodá­sát csak azok ismerik fel ma is, akik a maguk életében is átenged­ték Neki az uralmat. A történelem arra tanít, hogy ezen a világon az uralkodók, kirá­lyok jönnek, változnak és a végén mind elmennek. De Jézusnak mos­tani rejtett uralmát látható uralma fogja felváltani, ahogy a Niceai Hitvallásban valljuk: „...ismét el­jön dicsőségben ítélni élőket és holtakat, és uralkodásának nem lesz vége." A világ ura Jézus! A történelem nem értelmetlen körforgás. Bár a hívő ember sem ért mindent, de hiszi, hogy Jézus kezében tartja egyének és népek sorsát, és örök cél felé viszi. És mivel Jézus a vé­gén visszajön, ezért egy boldog, örök ádventben él az Egyház. Ezt a várakozást így fejezi ki a Niceai Hitvallás utolsó mondata: „ Várom a halottak feltámadását és az eljö­vendő örökéletet”. Karácsony örömét épp ez a tu­dat teszi teljessé és az a bizonyos­ság, hogy Jézus visszajön hatalom­mal, dicsőséggel és rejtett uralma mindenki előtt nyilvánvaló lesz. Gáncs Aladár A Liebenzelli Misszióról Nyíregyházán EGYHÁZZENE TANÍTÁSA A WEINER LEÓ ZENEMŰVÉSZETI SZAKKÖZÉPISKOLÁBAN A nyíregyházi Élim Evangélikus Egészségügyi Gyermekotthon ima­termében Bogár Agnes otthonveze­tő hívására, havonta egyszer össze­gyűlik egy kis csoport, hogy a kül- es belmisszióról beszámolót hallgas­son meg. Októberben a németor­szági Liebenzelli Misszió két mun­katársa, Joachim Kleemann misszio­nárius lelkész és munkatársa, Gerd Thomas érkezett hozzájuk Asztalos Zoltán ny. ref. lelkész (tolmács) kísé­retében. A vendégeket és az egybe­gyűlteket Magyar László, az ott­hon igazgató-lelkésze üdvözölte, majd Joachim Kleemann színes di- apozitívokkal gazdagon illusztrált előadásban ismertette a misszió sokrétű munkásságát, melynek mottója: Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljus­son az igazság útjára (lTim 1,2-4). Az emberiség sokfajta istenséget tisztel, ők azonban az élő, alkotó Istent kívánják mindenkivel meg­ismertetni, aki a világot teremtette, aki szereti az embereket, noha azok azt sokszor nem is érzékelik. A liebenzelliek ezért keresnek és képeznek olyan embereket, főként a fiatalabb korosztályhoz tartozó­kat, akik képesek rá, hogy felhív­ják erre az emberek figyelmét. Olyan emberek tevékenykednek náluk, akik hirdetik az igazságot, az igazság pedig maga Jézus. Hogy mindezt megismerjük, ismerni kell a Bibliát és az abban foglalt igazsá­got terjeszteni. A Liebenzelli Misszió eredetileg Hamburgban, kínai térítés céljából alakult meg 95 évvel ezelőtt. On­nan azonban rövidesen távozniuk kellett, így kerültek a Baden Wür- tenbergi Bad Liebenzellbe, ahol mára már több épületcsoportból álló intézményben végzik sokrétű munkájukat. Jelenleg 230 tíz kü­lönböző nemzetiségű munkatár­suk tevékenykedik 19 országban. Németországban ezen kívül egye­bütt is vannak missziós házaik, de Hollandiában, Svájcban, sőt újab­ban - a Molnár Mária alapítvány révén - Magyarországon is vannak fiókházaik. Munkásságuk súly­pontja a külmisszió. Ennek során gyülekezeteket, iskolákat alapíta­nak, vagy akár kutakat építenek az egészséges ivóvízellátás végett pl. Uj-Guineában, vagy Afrikában. De civilizált országokban, így Ja­pánban is munkálkodnak, ahol korábban éppen Joachim Klee­mann alapított gyülekezetét és hir­dette az igét 10 éven keresztül. Nagy gonddal végzik azonban a belmissziót (Heimatmission) is. Fontosnak tartják, hogy ott ter­jesszék az evangéliumot, ahol lak­nak. Az ember ugyanis akkor ke­resztyén, ha ismeri Jézust. E téren nagy súlyt helyeznek a gyermekek­kel és az ifjúsággal való munkára, mert ezek a korcsoportok a legfo­gékonyabbak a befogadásra. Ifja­kat, gyülekezeti munkásokat, de lelkészeket is képeznek a belmisz- sziói munkára. Ennek keretében gyakorolják az ún. sátormissziót. A nagy sátrakban sok embert tud­nak fogadni az evangélium hirde­tésére, így sok gyermek, ifjú és fel­nőtt jutott már hitre. Szemináriumaikban 5 évig, bib­liaiskoláikban 4 évig képezik azo­kat a fiatal nőket és férfiakat, akik a kül- és belmisszióra elhivatottsá­got éreznek. Megtanítják őket ar­ra, hogy a mai nyelven teológiailag hogyan kell hirdetni az igét. A hallgatók énekkari oktatásban is részesülnek. Az ily módon felké­szítettek többsége később ifjúsági munkában, vagy öregotthonok­ban dolgozik. Missziói munkára lelkészeket, diakonisszákat és ún. missziós nő­véreket is képeznek, utóbbiak fel- készítési ideje 4 év. A nővérek kór­házakban is dolgoznak, fizetésük azonban csak zsebpénznyi Német­országban (kb. 500 DM/hó). Azokat a munkatársaikat, akik megöregedtek, 50 férőhelyes öreg­otthonukban helyezik el, és akik tudnak közülük, azok segítik az intézmény irodai munkáját. Jelen­leg a központban 300-an dolgoz­nak, igazgatójuk Hanspeter Wolfs- berger. Foglalkoznak a szabadidő eltöl­tésével is. Üdülőik vannak szép környezetben, működnek ifjúsági házaik, szerveznek kiránduláso­kat, melyeken bibliai foglalkozás is történik. Publikációs feladataik során ki­adványokat, könyveket nyomtat­nak, videofilmeket készítenek, me­lyek mind kül- és belmissziói mun­kájukkal kapcsolatosak. A nagyszámú hallgatóság hálá­san fogadta a beszámolót és az in­tézményre, valamint a vendégek munkájára Jézus áldását kérte. Is. Az 1992/93-as tanévben a buda­pesti Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolában egyházzenei tanszék indult. A tanszak hallgatói középiskolai közismereti és zenei kötelező tantárgyak mellett,- fő szakként heti átlagosan 4-5 órá­ban egyházzenei tárgyakat tanul­nak (pl. egyházzene-irodalom, népének-gyülekezeti ének, grego­rián, orgona stb.). A középiskolai érettségivel rendelkező hallgatók­nak lehetőségük van csak zenei szaktárgyak tanulására. A tanítás ökumenikus keretben, de bizonyos tárgyak esetében felekezetek sze­rint megosztva zajlik. Célunk ket­tős: hallgatóinkat előkészíteni a gyakorlati egyházzenei szolgálatra saját felekezetűkben, és az egyház­zene felsőfokú tanulását előkészí­teni a Zeneakadémián (mellék­szakként), vagy más tanárképző főiskolákon. A tanulmányok befe­jeztével a hallgatók konzervatóriu- mi érettségi vizsgát tehetnek. Vidéki hallgatóknak szükség esetén kollégiumi elhelyezést bizto­sítunk. Az 1995/96-os tanévre is vár­juk azokat a jelentkezőket, akik érdeklődnek az egyházzene iránt, azt igényesen, ökumenikus rálá­tással szeretnék művelni és a felvételi vizsgán megfelelnek. Kellő számú jelentkező hiányá­ban új évfolyamot nem tudunk indítani. Jelentkezési határidő: jan. 10. A jelentkezési anyag átvehető az iskolában (Budapest XI., Rácz László u. 4.) A felvételi vizsga március első felében lesz. A tanszakkal kapcsolatos min­den felmerülő kérdésről szívesen adunk felvilágosítást telefonon az esti órákban: Mezei János tanszakvezető tel.: 1854-654 Finta Gergely orgonatanár tel.: 1822-776 A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat munkáját lapunk hasábjairól jól ismerik már olvasóink. A munka támogatására keresnek, kérnek támo­gatókat, akik a felsorolt célok valamelyikét támogatni készek. Az alábbi nyilatkozatot kivágás után a következő címre kérjük elküldeni: Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat Alapítvány 1116 Budapest, Tomaj u. 4. Adószám: 1-803-643-1 TÁMOGATÓI NYILATKOZAT Kijelentem, hogy a Magyar ökumenikus Szeretetszolgálatot évi Ft, azaz forint összeggel támogatom az alábbi meghatározott célú felhaszná­lásra Menekültügy □ Hazai szociális programok Szociális konyha, jogi tanácsadás, gyógyszer-, ruha-, élelmiszer-segélyezés □ Nemzetközi gyorssegítség-nyújtás □ 1994 1995 decemberében januárjában Támogatás befizetése Címzett: □ □ Budapest Bank Rt. 209-23006 MOSZ Alapítvány Budapest Magánszemélyek, gazdasági társaságok, egyéni vállalkozók a fel­ajánlott és befizetett éves összeget adóalapjukból levonhatják. Kérem, hogy a Szeretetszolgálat támogatói tagságába felvenni és munkájukról tájékoztatót küldeni szíveskedjenek. Igen Nem □ □ Cím: ........................i................................................................................... Mű emlék orgonák konzerválásának és restaurálásának gyakorlati problémái Magyar Egyházzenei Társa­ság és a Magyar Nemzeti Mú­zeum 1994. október 13-15. között szemináriumot rendezett orgona­építők és a szakértői munkában már járatos orgonisták részére „Műemlék orgonák konzerválásá­nak és restaurálásának gyakorlati problémái” címmel. A kurzus meg­hívott előadói Klaus Gernhardt (Lipcse) és Kristian Wegscheider (Drezda) neves német orgonares­taurátorok voltak. A rendezvény egy már évek óta folyó munkához kapcsolódott: 1988 végén befejeződött a magyar- országi orgonák felmérése, leírása és fényképes dokumentálása. Ebből kiderült, hogy hazánk több mint há­romezres orgonaállományát har­madában értékes, történeti múltú orgonák alkotják. Bár e hangszerek egy része szerényebb méretű és ki­képzésű falusi orgona, összességük­ben azonban műveltségünk, zene­kultúránk történetének színes, hite­les képét tárják elénk. A megma­radt régi, értékes orgonák az egy­házak kulturális örökségének és nemzeti kincsünknek is részét képe­zik, megóvásuk közérdek. E nemes cél megvalósítása azonban számos feladatot ró még ránk. 1993 októberében hosszabb elő­készítő munka után mindazon szer­vezetek, amelyek orgonák ügyében valamilyen formában érintettek, egy egynapos konferencia kereté­ben megtárgyalták és elfogadták az „Irányelvek műemléki és muzeális értékű orgonák megőrzéséhez és használatához” című dokumentu­mot. Az állásfoglalás egy afféle eti­kai kódex, mely a hatályos jogsza­bályokhoz igazodva, meghatározza a hangszerjavítás és az orgonares­taurálás legfontosabb elvi kritériu­mait, kijelöl bizonyos feladatkörö­ket. Az érintett intézmények és szervezetek - Magyar Egyházzenei Társaság, Magyar Hangszerész Szövetség, Magyarországi Evangé­likus Egyház, MTA Zenetudomá­nyi Intézet, Országos Katolikus Gyűjteményi Központ, Országos Magyar Cecília Társulat, Országos Műemlékvédelmi Hivatal, Refor­mátus Egyházzenészek Munkakö­zössége - abban is egyetértettek, hogy ez még csak a kezdeti lépés. Magyarországon sajnos, nincsen hangszerrestaurátor képzés, így az orgonaépítők is csak kurzusok al­kalmával szerezhetnek ilyen irányú ismereteket. Rendszeres tovább­képzésük azonban talán a legfonto­sabb - minden elvi nyilatkozatnál jelentősebb - eszköze a műemlék orgonák védelmének, hiszen ők minden munkálat során kapcsolat­ban állnak a megrendelővel és tájé­kozatlanságból esetleg kárt okoz­hatnak. - Az orgonaépítők nagy ér­deklődést mutattak a tanfolyam iránt, az érdekelt intézmények pe­dig a költségek fedezésével, hely biztosításával és egyéb szervezési segítséggel tanúsították, hogy fon­tosnak tartják az ügyet. A kurzus megrendezését a Fővárosi Önkor­mányzat Zenei Alapja, a Magyar Egyházzenei Társaság, a Magyar Nemzeti Múzeum, a MTA Zenetu­dományi Intézete, a Művelődési Minisztérium és az Országos Mű­emlékvédelmi Hivatal jelentős anyagi támogatása tette lehetővé. A tanfolyam első két napjának helyszíne a budapesti Kaesz Gyula Faipari Szakmunkásképző Intézet volt, mely ehhez előadótermét és egyik műhelyét díjmentesen bocsá­totta rendelkezésre, valamint igazi vendéglátói szívélyességgel gondos­kodott a program zökkenőmentes lebonyolításáról. - Mivel három nap alatt többéves képzésre is ele­gendő anyagot lehetetlen átadni, az előadók esettanulmányokon ke­resztül elsősorban a restaurátori szemléletet igyekeztek megismer­tetni, valamint a mindennapi gya­korlat legfontosabb feladataira összpontosítottak. A második napon a pneumatikus orgonákról, a századforduló jelleg­zetes romantikus hangszereiről tar­tott előadást Christian Scheffler or- gonaépítő, aki meghívás nélkül, sa­ját költségén, az ügy iránti elkötele­zettségből utazott ide az Odera mel­letti Frankfurtból. (0 a romantikus orgonák specialistájaként a közel­múltban restaurálta a lipcsei Ta­más-templom hangszerét.) A má­sodik nap bemutatóval zárult: egy kis orgonán - pozitívon - a hallga­tóság különféle historikus hango­lásmódokkal ismerkedhetett meg. A kurzus az utolsó napon a pesti Hermina-kápolnában, majd délután a Városligeti fasorban lévő refor­mátus templomban folytatódott. A résztvevők egy múlt századi me­chanikus, ill. egy századeleji pneu­matikus orgona restaurálási kon­cepcióját beszélték meg. E nap ese­ményei közül ki kell emelni Kristian Wegscheider orgonaépítő bejelenté­sét: a Hermina-kápolna orgonájá­nak szakszerű restaurálása esetén saját költségén biztosítja az új, kb. százezer forintos orgonamotort. Hasonlóképp nagy örömei szerzett a jelenlevőknek az a. szeretetteljes, odaadó Vendéglátás, amelyben a,fa­sori református gyülekezet két lel- késznoje részesítette az egybegyűl­teket. A tanfolyam hasznosságát, a részt vett húsz orgonaépítő és szak­értő érdeklődését, nyitottságát ta­pasztalva a szervezők jövőre a to­vábbképzés folytatását ígérik. dip Rieger Testvérek Orgonaépítőintézete ma minden tisztelt ügyfelének és leendő megrendelőjének Áldott, békés karácsonyt és BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KlVÁNI 1143 Budapest. Hungária krt.77. Telefon; 251-3766 In 7 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents