Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-12-25 / 52. szám
Evangélikus Élet 1994. december 25. GYERMEKEKNEK A K Most valahogy minden kicsit melegebbnek tűnik. Mintha csak a sok lobogó karácsonyi gyertya lángja melengetné az embert e hideg, december végi napokon. De érzem, ez a melegség inkább belülről jön. Furcsa, megmagyarázhatatlan, titokzatos melegség az, ami most betölti szívemet. Bizony, még haragom is hamarabb elillan, mint máskor, s mintha a jó szó is könnyebben teremne ilyenkor, Karácsonykor. Honnan ez a titokzatos melegség? Csak tapogatózva ízlelgethetjük az emberi gondolkodással alig felfogható, mégis életünket változtatni tudó titkot: Ügy szerette Isten a világot, hogy Jézust küldte hozzánk, elhozni rideg napjainkba az ő mennyei melegét. Történet a Betlehemi Csillagról Nagyapám mesélte el egyszer ezt a régi karácsonyi történetet: A háború idején történt, amikor falujukat is elérte a front, és bevonultak a megszálló csapatok. A gyülekezet a templomban épp istentiszteleten vett részt, amikor a prédikáció közben kinyílt a templomajtó, és belépett rajta egy idegen katona. Apró termetének nagy tekintélyt kölcsönzött a nyakában lógó géppisztoly. Először a szószéken álló lelkészt fogta el rémület, hiszen ő azonnal megpillantotta a váratlan „vendéget”. A szorongás hamarosan úrrá lett az egész gyülekezeten. Az idegen viszont mit sem törődve a jelenlevők zavarával, csendben végighallgatta a prédikációt. Amikor elhangzott az „ámen”, 0 előre ment, a gyülekezet felé fordult, és megszólalt: „A nyugati csillagok fényesen ragyognak, a keleti csillagok még fényesebbek. De nincs semmi, ami a Betlehemi Csillagnál fényesebb lenne!” Ezután fogta magát, és a meglepett gyülekezet sorai között kivonult a templomból. Csodálatos dolog, ahogyan a legkülönbözőbb emberek együtt vannak a betlehemi jászol körül, hogy a Betlehemi Gyermek békességet tud adni a békéden emberi szíveknek. Csodálatos emberi találkozások alkalma lehet Karácsony, rég nem látott szerettek, megbékélt ellenfelek között. Karácsony legnagyobb csodája mégis az, hogy találkozhatunk a Szeretet Istenével. FERI BÁCSI JÁTÉKAI Karácsonyi névkereső Ebbe a fenyőfába a karácsonyi történetben szereplő személyek neveit kell beírni. A meghatározásokat abban a sorrendben közlöm, ahogyan a nevek felülről lefelé követik egymást. Ha sikerült beírnod a megfelelő neveket, még vár rád egy feladat. A csillaggal jelölt négyzetekben található betűkből egy földrajzi név állítható össze. Ez a 'rejtvény megfejtése, amit ha akarsz, elküldhetsz a megadott címre. A meghatározások a következők: 1. Az Úr angyala biztatta jegyesemet, hogy ne féljen magához venni. 2. Dávid házából és nemzetségéből való voltam. 3. Nevemet születésemkor táblára írták. 4. Isten fontos hírrel küldött Názáretbe. 5. Látomásom volt a templomban. 6. Hatalomféltésemnek szörnyű parancs lett a következménye. 7. József rendeletem nyomán kelt útra jegyesével, hogy Betlehembe menjenek. Minden rejtvényfejtőnek, és a gyermekrovat minden olvasójának áldott karácsonyi ünnepeket kívánunk! A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. Charlie Chaplin írja: „Azt hiszem, akkor éltem át legszebb karácsonyi életemet, amikor fiaim öt- és hétévesek voltak. Gyönyörű karácsonyfát díszítettem fel fiaim részére, rengeteg kívánatos ajándékot halmoztam a fa alá, és egyáltalán, összehordtam lelkes buzgalmamban mindent, ami szemszájnak ingere lehetett. Nagyon büszke voltam művemre. Mielőtt a fiúkat behívtam, behúzódtam a másik szobába, és elbújtam a függöny mögött, így akartam élvezni a hatást. Egyszerre halk lépteket és suttogó hangot hallottam. Kilestem, ott állt két fiam ünnepi díszben, közrefogva két mocskos kis utcagyereket, akik tág- ranyílt szemmel bámultak körül. Bobby megszólalt: Ha éhes vagy, vegyél magadnak valamit innen. Ez itt mind a miénk. A két gyerek teletömte a vendégek zsebeit cukorral, marcipánnal és dióval. »Akarod talán azt a puskát?« kérdezte idősebb fiam - Csak vedd el nyugodtan! Mi kapunk másikat is, ha kell. Tessék vidd el, de csendesen, nehogy apa meglásson! - És AJÁNDÉKAINK ebben a pillanatban vettek észre engem. Megijedtek. Félénken pislogtak rám. Végül is Bobby, a bátrabb szólalt meg:- Tudod, apa, ez a két gyerek semmilyen ajándékot nem kapott ma, ezért mi adunk nekik a magunkéból. Ugye nem haragszol? Nem haragudtam. Sőt, nagyon örültem. Nekem ez volt a legszebb karácsonyi emlékem.” Egy zairei közmondás szerint ajándékozni nem más, mint a szívünket adni, kezünk csak segít ebben. Ezt a csodát élhetjük át most is, de nemcsak karácsony táján, hanem életünk minden napján. Adni - azt jelenti: szíveket cserélni. Adok és kapok. És minél többet ajándékozok a magaméból - annál több marad nekem. Milyen furcsa az ajándékozás logikája! Sokszor csak semmiség, amit a másiknak adok: néhány kedves, tiszta szó, mosolygás, szeretejt- morzsák, jóság-falatkák. És mégis: megsokasodhat, kamatozhat, ha igazán szívből adom. Amit elajándékozok, az az enyém marad, még akkor is, ha most már a másik ember kezébe, szívébe vándorolt át. Amit elajándékozok, abból élek ezután. Hiszem, hogy nemcsak Charlie Chaplin nem felejtette el soha többé azt a karácsonyt, hanem a fiai sem. A két kis szurtos utcakölyökről nem is beszélve! Mert az ilyen csodákat nem lehet elfelejteni! Karácsony közeleg. Az ajándékok, ajándékozás napja. Miért ajándékozunk ilyenkor? Miért lehet természetessé az adás? Azért, mert egyszer Valaki megajándékozta ezt a világot. Az Isten adta az első, és a legigazibb, legcsodálatosabb ajándékot: a Fiát. Mindany- nyian megajándékozott gyermekek vagyunk. Akik - piszkos utcagyerekekként - (talán értitek a hasonlatot) - ott bámulhatunk tágranyílt szemekkel a Csoda láttán. Ott állhatunk, csodálkozhatunk - teletömött zsebekkel, teli kezekkel és szívvel. Mert megajándékozottak vagyunk valóban! És ebből élhetünk - nemcsak karácsonykor, de egész életünkön át! Varga Gyöngyi Rendhagyó karácsonyi történet Valaki eljött az emberek közé, Valaki - akit már régen vártak. Valaki itt járt az emberek között, Valaki - akiről azt gondolták, koronás - palástos király lesz. Valaki eljött az emberek közé, de a koronát nem a fején viselte. A régen várt eljött az emberek közé, de a jászolban fekvő gyermekben nem ismerték fel a királyt. Valaki eljött az emberek közé, Valaki - aki utat akart mutatni, Valaki - aki maga volt az Út. Valaki itt volt, Valaki itt van ma is, Az Űr küldte, hogy hirdesse a szeretetet. Valaki bekopogtatott az ajtókon, Valaki bekopogtat ma hozzád is! Valaki - akit az Úr küldött, ma neked is át akarja adni a fényt. Valaki 2000 éve megszületett Betlehemben, Valaki ma a te szivedben is meg akar születni. Valaki eljött az Atyától, Eljött, hogy beteljesítse, amit róla írtak. Eljött, hogy kézen fogja az elesetteket. Eljött, hogy 0 maga legyen a Reménység Valaki eljött a földre, hogy általa juthassunk el oda, ahonnan 0 jött. Valaki eljött az emberekhez, Valaki itt járt az utcákon, a zsinagógákban, a házakban és a pusztában, Valaki gyógyított, vigasztalt, és hirdette a szabadulást. Valaki eljött a földre, s egyszer azt mondta: ma teljesedett be az írás. Az Ige testté lett. Megszületett azon a régi karácsonyon, és benned is megszületik mindennap. Csak arra kér, halld meg a kopogtatást, s ne küldd el a városszéli istállóba! Zs. Adél PAUL ROTH: Mentsd meg a karácsonyt Ó, Jézusom, mentsd meg a karácsonyt. Nekünk már nincs hozzá erőnk. Mi vásárolunk és rohanunk, kis csomagokat készítünk, karácsonyfákat díszítünk, és énekeljük: „Csendes éj” De a titok, Isten Fiának titka, hogy emberré lett értünk, gyakran csak szirupos érzelgés, dekoráció. Jézusom, a mi bűnünk is, hogy ezt az ünnepet elborítják a reklámhegyek. Mi tudjuk, kinek jár karácsonyi üdvözlet, és kötelező ajándék, mindenki tudja. De meg akarunk szabadulni végre a vásárlási és ajándékozási görcstől. Szent ünnepet akarunk ülni, amelyen nem az a mérték, ki mennyit ad. Jézusom, segíts, nehogy elsüllyesszük egészen, mit jelent ez az ünnep, segíts, hogy az ádventi hetekben a lelkűnkbe nézzünk. Segíts, hogy az Útra visszatérjünk, s elinduljunk megint Csak így lesznek az ajándékok jeleivé a szeretetnek - mint megannyi tükre a Te Szeretetednek. ó, Jézusom, mentsd meg a karácsonyt, ments meg minket! Ezért vállaltál embersorsot. Kitárult egy ajtó... ni. Ez az ajtó a késmárki ősi lyceum könyvtárának ajtaja, amely 50 évi bezártság után most kitárult. Kevesen tudják talán, hogy Közép-Európa legnagyobb iskolakönyvtáráról van szó. Adatait az előzőekben közöltük. - Amikor felmentünk az ódon lépcsőkön, az irodában már várt ránk Vlasta Okolicsányi, a könyvtáros. Számára mindig öröm, ha lábak kopogását hallja, felfelé a lépcsőn, mivel a könyvtár léte azon múlik, vannak-e, lesznek-e a könyvtárnak látogatói. A válasz sürgős! A külföldi turisták rendszerint megállnak a gyönyörű fatemplomnál és nem tudják, hogy néhány méterre egy kultúrcsodavészesei lehetnének. A könyvtárban nagy mennyiségű feltáratlan levéltári anyag is található. Ki tudja, milyen új felfedezésekre tehet szert a kutató hazai történelmünkkel kapcsolatban. Schelken Pálma a századforduló irodalmával foglalkozott, én Thököly-anyagot kerestem. És akkor Vlasta - aki a hidegben saját szedésű finom, forró csipketeával kínált meg bennünket - az asztalomra helyezett folió méretű, durva, szürke papírlapokból álló eredeti kéziratot. Conventionale... állt a címlapon, az év: 1683. Felsorolás a Thököly udvartartásában szereplő személyeknek kiutalt járandóságokról. „Kezdeték Esztendeje Lipóczy Miklós udvari Praedicator Uramnak die 1. Jan Ao 1683." - állt az első oldalon, majd következett a felsorolás. „Kezdeték Esztendeje Szent Andrassy Janos Török Tolmácsnak Die 17. Juni 1683" - majd ismét a felsorolás. Majd: „Az Zászló Tartónak Dobosnak Síposoknak és Tizedeseknek veres kisznityia Posztóból való Mentyek Szabva. Dolma- nyok pedig fejen kisznityia Posztóból adódik, de az Köz-Siposoknak mind Mentyek Dolmányok veres Kisznityia Posztóból, Különb a Fő Síposnak, minden köntöse Szeles Remek Posztobul, Mentyeknek pedig mind kétí eleje Sarga Posztóval bélelve"... Hihetetlennek tartottam, hogy azt a kéziratot, amely Bécs ostroma idején íródott Thököly táborában, most én tarthatom kezembe. Thököly Imre a Wesselényi-féle összeesküvés idején, amikor édesapját, Thököly Istvánt is megvádolták, csak nagy nehézségek árán tudott Erdélybe menekülni. Ott huszonegyévesen a bujdosók élére állt és fegyveres sereggel tért vissza Magyarországra. Elfoglalta a Felvidéket a bányavárosokkal együtt. „Vallásunkért s hazánk szabadságáért” fogott fegyvert. - 1682-ben, az átmeneti fegyvernyugvás idején kötött házasságot Zrínyi Ilonával. 1683. február 21-én egy napra meglátogatta szülővárosát, Késmárkot. A város kitüntető szeretettel vette körül nagy fiát - sajnos már későn. A késmárkiak, akik németek és Habsburg-pártiak voltak, mindvégig ellenálltak a Thökölyeknek, mint váruraknak. Csak amikor tőlük, lutheránusoktól is elvették a templomot és iskolát és hitükben üldözöttek lettek, értették meg a Thökölyek küzdelmét. Ez volt Thököly Imre egyetlen igaz találkozása a várossal. Egy napi öröm után Thököly Zrínyi Ilonával és két mostohagyermekévei Lőcsére ment, majd onnan is távozott. Zrínyi Ilonának útközben fia született. A család és a nemzet öröme nem tartott sokáig, a gyermek néhány napos korában meghalt. - A harcok kiújultak. Thököly a hadakhoz ment, Zrínyi Ilona gyermekeivel Munkács vára felé tartott... Kara Musztafa nagyvezér 1683 nyarán Bécs ellen indult, de vállalkozása kudarccal végződött. Bécs ostroma idején Thököly Pozsony alatt táborozott. A bécsi kudarccal az ő sorsa is meg volt pecsételve. - Sok viszontagság után Thököly a török sereggel együtt Dél- Magyarországra szorult. A szultán Apafi halála után kinevezte Erdély fejedelmének és sereggel Erdélybe küldte. Thököly Zernyestnél győztes csatát vívott és két elfogott császári generális fejében kiváltotta feleségét bécsi udvari fogságából. A másik mű, amely kezembe került, Thököly Naplója volt ezen utolsó táborozása idejéből (amely hazai könyvtárban is megtalálható). Az eredeti kéziratot az esztergomiprimási világi levéltárban őrzik. - A Napló az 1693-1694. év minden napjáról tartalmaz feljegyzést. „16Q3. XII. 25. Karácsony I. nap. Ma lévén emlékezeti a Christus Urunk születésinek, isteni szolgálattal töltöttük az időt. A Vidinbül jött szerdár agáját egy öltöző köntössel és valamely tallér pénzzel is megajándékozván... XII. 27. Karácsony III. napja... az reggeli isteni szolgálat után elsőbb rendű híveimet s tiszteimet összve gyüjtet- vin, az Szent István és Szent János emlékezetve s azon a néven lévő híveimnek kedvekért az külső palotán öttem s mulattam. Hives idő volt. 1694. die 1. Január. Istennek legyen áldott neve érette, az ki ennyi változások és bujdosásimnak számos esztendei után ezen áldott napot s uj esztendőt adta érnem szenvedhető egésségben s állapotban. Az reggeli praedika- tiot vitte véghez az megsententiáztatott jeni-palánki sírása mester Isáki János, az Miatyánkrul praedikál- ván..." A karlócai béke Thökölyt száműzte Magyarországról. A száműzetésbe követte felesége és 1400 hűséges híve. Konstantinápoly után a nikomédiai Izmidet jelölte ki a szultán a bujdosó fejedelemnek lakóhelyül. Thököly Imre 1705. szeptember 13-án halt meg, az izmidi örmény temetőben temették el, ahol 200 évig pihent. Kinczler Irén „Egy nap Betlehemben” A közelmúltban elhunyt osztrák grafikus és író, Ida Bohata gyermekkönyvei évtizedek óta nagy népszerűségnek örvendtek a német nyelvű könyvpiacon. Hasonló örömmel forgatják gyermekek és felnőttek a magyar fordításban megjelent mosolyt fakasztó, derűt arasztó kis könyvecskéket. Az égi konyha, Törpi és a hónapok, Hópelyhecskék után Csillag Éva fordításában elkészült az Egy nap Betlehemben is, mely a legszebb karácsonyi ajándékokkal is felveszi a versenyt, a vallásos szemléletű gyermekkönyvek sorában. A versek kedves humora, a grafikák színpompás^ világa kedvesen vezeti a kicsinyeket a kereszténység kezdeti szakaszába. Jó lenne minél előbb találkozni a könyves sátrakban a sorozat további köteteivel; A Nyuszitanya, Tavasztündérek, Csigaposta, Szent Miklós Napján is kiadóra vár. Sch. P. V X l
