Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-11-20 / 47. szám
Zsinati Híradó 1994. november 20. VI. TOR VÉNY AZ EGYHÁZI SZERETETSZOLGÁLAT 1. Alapelvek , M A Magyarországi Evangélikus Egyház a Jézus Krisztusban való hite gyümölcseként szeretetszolgálatot végez. 2-§ A Magyarországi Evangélikus Egyház a szeretetszolgálatot az egyházközségekben, intézményeiben, egyesületekben és nemzetközi szervezetekben végzi. 3. § Egyházunk tagjai és gyülekezetei egymás terhét hordozzák lelki, szellemi és anyagi téren, és felajánlják szolgálatukat minden rászoruló részére. 4. § Egyházunk a szeretetszolgálat végzésére diakóniai munkásokat képez és küld ki. 2. Szeretetszolgálat az egyházközségekben 5. § Az egyházközségi szeretetszolgálat a gyülekezet tagjainak hitükből eredő feladata. 6. § A szeretetszolgálatot az egyházközség szervezi és irányítja. Ennek a segítésére az egyházközség presbitériuma diakóniai bizottságot választhat, szabályrendeletet alkothat és diakóniai munkásokat állíthat szolgálatba. 3. Szeretetszolgálat intézményekben 7. § Minden önkormányzattal rendelkező egyházi szervezet létesíthet és tarthat fenn szeretetintézményt. Az alapítást a Diakóniai Bizottság szakmai véleményezése után a közvetlen felettes egyházkormányzati szint közgyűlése hagyja jóvá. 8- § ......................... Az egyházi szeretetintézmény önálló jogi személy. 9. § A szeretetintézményt az Igazgató Tanács és a fenntartó testület által megbízott otthonvezetőség irányítja. Az otthonvezetőség tagjai: az otthonigazgató (lelkész), valamint az otthon, illetve szeretetintézmény szakmai és gazdasági vezetője. 10. § A szeretetintézmények működését országos egyházi szabály- rendelet és a saját hatáskörben hozott működési szabályzat írja elő. 4. Szeretetszolgálat egyesületekben n§ Egyházunkban evangélikus egyesületek is végeznek szeretetszolgálatot. 12. § Az egyházi szeretetmunka és az evangélikus egyesületekben végzett szeretetmunka viszonyát az egyházi egyesületekről szóló törvény szabályozza. 5. Szeretetszolgálat felekezetközi és nemzetközi téren 13. § Egyházunk szeretetszolgálata feladatának tekinti a felekezetközi és a nemzetközi diakóniai munkában való részvételt is. 14. § E téren végzett munkájában egyházunk kapcsolatot létesít és tart fenn felekezetközi és nemzetközi szervezetekkel. 6. A szeretetszolgálat munkásainak képzése és szolgálatba állítása 15. § Egyházunk a szeretetszolgálatra női és férfi diakónusokat képez ki és küld ki. 16. § A diakóniai munkásoknak szakmai és teológiai képzésben, illetve továbbképzésben kell részesülniük. A szakmai képesítés egyházi és nem-egyházi, belföldi és külföldi intézményekben egyaránt megszerezhető. A képzési követelményeket és a képesítés elfogadását szabályrendelet határozza meg. A teológiai képzésről egyházunk gondoskodik. 7. Diakóniai Bizottság 17. § Az egyház szeretetszolgálatának irányítását, összehangolását és felügyeletét az országos közgyűlés által választott Diakóniai Bizottság végzi. A bizottság összetételét, működését és feladatait országos szabályrendelet szabályozza. 8. Gusztáv Adolf Segélyszolgálat 18. § A Magyarországi Evangélikus Egyházban az egyházközségek egymást kölcsönösen segítő szeretetmunkáját a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat végzi, ezzel is kifejezve egyházunk egységét és összetartozását. 19. § A Gusztáv Adolf Segélyszolgálat feladata a szerveződő, az építkező, renováló és szórványegyházközségek meghatározott célú támogatása. 20. § A Gusztáv Adolf Segélyszolgálat (ezentúl GAS) munkáját az egyházközségekben, az egyházmegyékben, az egyházkerületekben és az országos egyház közigazgatási szintjén végzi. 21. § A Gusztáv Adolf Segélyszolgálat szervezete: (1) A GAS ügyeinek intézésére az egyházközségek, az egyházmegyék és az egyházkerületek közgyűlései egy lelkészi vagy nem- lelkészi előadót választanak, akik munkájukról a közgyűlésnek beszámolási kötelezettséggel tartoznak, munkájukat a közgyűlés hagyja jóvá. (2) Az egyházmegyék és az egyházkerületek megválasztott GÄS előadói a GAS Tanácsot alkotják. A GAS Tanácsa saját tagjai közül egy lelkészi és egy nemlelkészi országos GAS elnököt választ, akik mint a GAS elnöksége, az országos közgyűlés felé tartoznak beszámolási kötelezettséggel. (3) A GAS Tanácsát szükség szerint, de évente legalább egyszer össze kell hívni. Hatáskörébe tartozik a GAS munkájának tervezése, szervezése és irányítása, a segélyek összegének elosztása. (4) A GAS pénzkezelését az országos számvevőszék ellenőrzi. 22. § A GAS bevételi forrásai: a templomokban és istentiszteleti helyiségekben e célra kötelezően kitett perselyek, minden egyház- községben és részeiben évenként megtartandó offertóriumok és gyűjtések, magánszemélyek és testületek adományai, alapítványok és mindezek kamatai. 23. § A külföldi testvérszervezetekkel a kapcsolattartást a GAS elnöksége végzi. 24. § A GAS munkáját az országos közgyűlés által jóváhagyandó szabályrendelet tartalmazza. * VI. A SZERETET „TÖRVÉNYE” Pál apostol arra int a Rómaiakhoz írott levelén keresztül, hogy senkinek se tartozzunk semmivel sem, csak azzal, hogy egymást szeressük. A szeretet az Isten törvényének a betöltése (Róm 13,8). Zsinatunk legújabban elfogadott VI. törvénye a szeretetszolgálatról rendelkezik. Jogi keretek között igyekszik összegezni, hogyan, milyen területeken és milyen tartalommal „törlesszük” soha el nem fogyó adósságunkat. Nyolc fejezetben és huszonnégy paragrafusban természetesen nem lehet minden részletre kiterjedő eligazítást adni. Nem is ez a célja ennek a törvénynek. A teljesség igénye nélkül az irányvonalakat mutatja meg, szolgálatunknak azokat a területeit sorolja fel, amelyek a keretet igyekeznek biztosítani a minél eredményesebb szeretetszolgálathoz. Az alapelvek Jézus Krisztusra irányítják a figyelmünket. Ezt a törvényt csak a Szeretet forrásából, Jézus Krisztusból élve lehet jól betölteni. Mert ez a szolgálat az Egyház Urában való hitünknek a gyümölcse. Szükség van külső törvényekre, mert ezen a téren is mindennek ékesen és jó rendben kell történnie. De a címben idézőjelbe tett törvény kifejezés arra utal, hogy nem elegendő a törvény csupán betű szerinti megtartása, hanem azt minél eredményesebben törleszteni csak az Isten Lelke által lehet. Az egyházközségekben is a gyülekezeti tagok hitből fakadó gyümölcsének az eredménye a szeretetszolgálat. Ahol a lélekszám és egyéb feltételek ezt lehetővé teszik, külön diakóniai bizottság és szabályrendelet is erősítheti e munkát. Ott alakulnak ki igazi, élő gyülekezeti közösségek, ahol betöltik ezt a törvényt. Idős, beteg, magukra maradt emberek és fogyatékos gyermekek gondozásának azonban gyakran olyan feltételei vannak, amelyek meghaladják a gyülekezeti tagok egymással való törődésének a lehetőségeit. Ezért van szükség szere- tetintézményekre is. Szeretetintéz- ményeink nagyságrendükben és felszereltségükben eltérnek egymástól. Más az életrendje és lehetősége egy 20-25 személyes és egy 150 személyes otthonunknak. Ezért teszi lehetővé a törvény, hogy a mindegyikre kötelezően érvényes országos szabályrendelet mellett, saját hatáskörű működési szabályzatot is alkothatnak. Az egyesületek is végezhetnek tartalmas szeretetszolgálatot. Az egyesületeknek egyházunk egészéhez való viszonyát azonban pontosan tisztázni kell. A szeretetmun- kának nincsenek felekezetközi és nemzetközi határai. Ezt éppen a mögöttünk lévő esztendők eseményei mutatják. Az e téren végzett munkára is gondolt új törvényűnk. A szeretetszolgálatnak nem csupán anyagi, de személyi feltételei is vannak. A diakóniai munkások szakmai és lelki, hitbeli képzésének 99 ■ és továbbképzésének, valamint a munka irányításának, összehangolásának és felügyeletének a szükségességéről sem feledkezett meg törvényalkotó zsinatunk. A VI. törvény tárgyalásakor a legtöbb hozzászólás talán a Gusztáv Adolf Segélyszolgálattal kapcsolatosan hangzott el. Termékeny és építő vita alakult ki, mert mindenkit az ügy iránti szeretet vezérelt. A látszólagos ellentétek inkább véleménykülönbségek voltak. Ezek sem a munka fontosságát vitatták, hanem az eredményesebbé tétele érdekében folytak. Végül is sikerült testvéri módon egyetértésre jutni. Egy nagy tanulsága mégis volt. Ezt az egyik zsinati atya úgy fogalmazta meg, hogy a múlt értékeit megbecsülve és megőrizve, nekünk nem nosztalgiáznunk kell, és nem az idejétmúl- ta kereteket kell konzerválnunk, hanem az új egyházi törvényeinket a jövő számára kell megalkotnunk. Ennek a VI. törvénynek inkább pozitívuma az, amit egyesek hibájául rónak fel. Tudniillik ez nem egy túlrészletezett törvény, hanem jó átfogó keretet ad a szeretetszolgálathoz. A részletek kidolgozása az egyes szabályrendeletek feladata. Ami pedig az eddigi Egyházi Törvényekhez képest kimaradt belőle (Központi Álap, egyházi alkalmazottak munkaviszonya, Nyugdíjosztály stb.), mindez az új egyházi törvényben máshol kerül elő. A szeretetszolgálatról szóló törvény próbája és megmérettetése a gyakorlat lesz. Akkor tölti be feladatát, ha alkalmasnak bizonyul a mindenki iránti nagy adósságunk, a szeretet eredményes törlesztésében. Sárkány Tibor TÖRVÉNY A LELKÉSZI SZOLGÁLAT ELLÁTÁSÁVAL ÜTKÖZŐ SZEREPVÁLLALÁSRÓL 1. f Egyházi szolgálatban álló lelkészek nem vállalhatnak olyan elfoglaltságot, amely szolgálatuk ellátását veszélyezteti. 2. § Tartós és teljes embert kívánó elfoglaltság vállalásakor a szolgálati viszony és az azzal járó addigi jogok és javadalmak - a szolgálat folyamatossága érdekében - megszűnnek. 3.§ (1) Ezen törvény a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba. (2) A törvény hatályba léptetéséről az Országos Elnökség gondoskodik. Budapest, 1994. október 9. Hitelesítjük: Dr. Andorka Rudolf sk. Dr. Reuss András sk. nemlelkész elnök lelkész elnök A zsinat 14. ülésszaka elfogadta a lelkészi szolgálat ellátásával ütköző szerepvállalásról szóló törvényt. (Szövege a fentiekben olvasható.) A törvény és annak jóváhagyása azért született meg, mert az elmúlt egy évben egyházunkban sokan foglalkoztak lelkészek és nemlelkészek politikai szerepvállalásával, illetve politikai megnyilatkozásaival, sürgetve, hogy illetékes lelkészi fórum rendezze e kérdést. Az 1990-es választások előtt az Országos Presbitérium hozott határozatot. Eszerint, ha egy lelkészt megválasztanak országgyűlési képviselőnek, fizetés nélküli szabadságot kell kivennie (alkalmi szolgálátokat végezhet). Ez a szabályozás csak a parlamenti képviselőség dolgában rendelkezett; nyitva hagyta azt a kérdést, hogy a lelkész hogyan gondoskodik helyettesítéséről, hány cikluson keresztül maradhat szabadságolt állományban, és mit tehet a gyülekezet, ha neki ez az állapot nem felel meg. így ez a szabályozás mind tartalmilag, mind formailag csak provizórikus volt. Ezért döntött úgy a februári ülésén a zsinat, hogy napirendre tűzi a kérdés törvényi szabályozását. A zsinat akkorra mát elfogadta az Egyházi Szolgálatról szóló törvénynek a gyülekezeti lelkészi szolgálatot szabályozó szövegét, amelynek 3.1.4. pontja a következőképpen fogja rendezni a kérdést: „Az egyházközség lelkésze, mint aki élethivatásként kötelezte el magát az egyházi szolgálatra, munkájával és teljes erejével köteles azt végezni. Ezért olyan elfoglaltságot nem vállalhat, amelyik veszélyezteti lelkészi szolgálatának ellátását, illetve hivatalához méltatlan. Tartós elfoglaltság esetén, annak tartamára főállásként vállalt egyházi szolgálatát valamint járandóságát fel kell függeszteni, de az egyházközséggel kötött külön megegyezés alapján egyes egyházi szolgálatokat elláthat. A lelkész a vállalt másodállást, illetve jelentős lekötöttséggel járó elfoglaltságot köteles a presbitériumnak bejelenteni, és ahhoz az illetékes püspök jóváhagyását megszereznie" Ezt a törvényt annak idején a zsinat azért nem léptette életbe, mert ez az egyházi szervezetről, illetve az egyházi szolgálatról szóló átfogó szabályozásnak csak egy részét képezte. Az elfogadott szöveg fenti pontjának soronkívüli külön hatályba helyezése csak kifejezetten a gyülekezeti lelkész esetében jelentett volna valamilyen megoldást. Ezenkívül az abban foglalt szankció: a szolgálat és a járandóság felfüggesztése csak a helyettes alkalmazásának lehetőségét nyitja meg, de tulajdonképpen nem teszi lehetővé a gyülekezetnek, hogy új lelkészt válasszon; márpedig ez a hosszabb időn át vállalt, a lelkészi szolgálatot lehetetlenítő elfoglaltság esetén mindenképpen indokolt lehet. A most elfogadott törvény 1. §-a a nagymértékű idegen elfoglaltság vállalásának tilalmát minden egyházi szolgálatban álló lelkészre kiterjeszti. A 2. § minősíti, hogy milyen elfoglaltság veszélyezteti a lelkészi szolgálat ellátását: tartós és egész embert kívánó. A szankció pedig nem a szolgálat és a járandóság felfüggesztése, hanem annak megszűnése. Mindkét fél: az egyházi munkaadó és a lelkész szabaddá válik új szolgálati viszony létesítésére, új megállapodás, illetve munkaszerződés kötésére. Erre , utal4 a „szolgftfyJqlyqigflfMSÓga érdekében” beszúrás.-tcnny,, , VIMya \J£ A törvény természetesen nem érvényes a hatályba helyezése előtt keletkezett viszonyokra, de serkenti és orientálja azok rendezését is. A törvényben írt tartós és egész embert kívánó elfoglaltság nem csak politikai szerepvállalás lehet, hanem például vezető beosztás nagyobb gazdasági szervezetnél vagy szolgáltató intézménynél. Mint ismeretes, lelkészeink egy részének egyházi szolgálatáért kapott összes jövedelme nem biztosítja számára a tisztességes megélhetést és családja eltartását, ületve ez a jövedelem jóval alatta van a hasonló képzettségű és felelősségű magyar hivatásértelmiségi réteg átlagos jövedelmének. Ezért lelkészeink egy része másodállásban, mellékfoglalkozásban vagy valamüyen önálló státusban jövedelemszerző elfoglaltságot vállal. A szegény gyülekezetek vagy a ráfizetéses egyházi intézmények nincsenek abban a helyzetben (Folytatás a 3. oldalon) Zsinati üzenetek Annak idején a Zsinatra készülve, abban is bíztunk, hogy önmagában az új törvények megalkotásának a folyamata hozzájárul a megújuláshoz. A Zsinat résztvevőinek a körén túl is gondolkodásra késztet, új kezdeményezéseket serkent, új munkastílust honosít meg. Lehet, hogy visszatekintve, utódaink felfedeznek majd ilyen összefüggéseket mai egyházi életünkben, de valljuk be, mi nem vagyunk megelégedve a Zsinat kisugárzásával, nem észlelünk igazi kölcsönhatást a Zsinat és az egyházi élet között. Ez azért is gond, mert a zsinati tagok véleményének az egyházi közakaratot kell kifejeznie, ez pedig csak a folyamatos párbeszéd alapján lehetséges. Néhány hét eltelt a legutóbbi zsinati ülésszak óta. Október a reformáció hónapja, ilyenkor élénkebb a szokottnál az egyházi élet, több az esemény. Magam is több alkalmon vehettem részt, ezek közül háromnak az üzenetét próbáltam meg sajátosan zsinati szemüvegen keresztül nézni. Szarvason a gyülekezeti szeretetotthonokat látogattam meg. Kiskörösön a reformációi sorozatban tartottam előadást - Egyház az ezredforduló előtt témával-, Pozsonyban a szlovák egyház új egyetemes püspökének a beiktatásán vettem részt. Lehet, nagyon szerény igényszintet takar, de úgy is szoktam nézni az új tötvénytervezetet, hogy nem nehezítik-e meg a jelenlegi gyakorlatot, nem szűkítik-e be a tevékenységet végzők mozgásterét. A legutóbbi ülésszakon elfogadott Diakóniai Törvényt több kritika érte. Túl általánosnak, keretjellegűnek tartották, néhány szabályozás konkrét hiánya is felmerült. Bár ezeket a kifogásokat el kell fogadni és a törvények egyeztetésekor amin lehet, javítani kell, mégis szarvasi tapasztalataim is megerősítik, helyes az, hogy nincs túlszabályozás. Ma ez a nagyobb veszély. Érdekes dolog, és erről beszéltem Kiskörösön is, ahol ugyancsak értékes szeretetmunka folyik, hogy mekkora, egyre növekvő hangsúlyt kap a hazai egyházi életben a diakóniai munka. Túl a rosszemlékű diakóniai teológia ideológia jellegén, ma azt is látjuk, hogy a korlátok közé szorított egyház értelemszerűen a diakóniai munkát sem végezhette szabadon. Tehát, amit elvileg támogattak, azt is korlátozták. A misszió meggátlása fájt akkor elsősorban, és mondtuk, hogy a diakónia nem önmagában, elválasztva forrásától, hanem a hit gyümölcseként érték. Ma egyre élesebben látjuk, hogy az egyház társadalomban végzett misszióját talán legjobban a diakónia hitelesíti. Nem ezért, hanem a segítségre szorulókért, az elesettekért, fogyatékosokért, idősekért végezzük, tudva azt is, hogy valamennyien segítségre szorulunk. A szeretet nyújtásának és elfogadásának élményében éljük meg a hitbeli közösséget. Szarvason és Kiskőrösön is tapasztaltam, hogy legjobban a gyülekezeti szinten ötvözhetők az intézményi és a személyes diakónia előnyei, küszöbölhetök ki hátrányai.
