Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-11-20 / 47. szám
47. számának zsinati melléklete Az Evangélikus Élet 59. évfolyama 1994. NOVEMBER 20. A ZSINAT TIZENNEGYEDIK ÜLÉSSZAKA: OKTÓBER 7-9. EZ TÖRTÉNT A TIZENNEGYEDIK ÜLÉSSZAKON Végre végig határozatképesen Törvényhozó zsinatunk 14. ülésszakát Lampérth Gyula soproni igazgató áhítata nyitotta meg. lPt 2,9 a hívőket Isten dolgai hirdetésére is elhívja. A nem-teológusok életközei gondolatai vitamin-injekciót jelenthetnek a lelkészek prédikálásához szokottaknak és a prédikáláshoz szokott lelkészeknek. Két új póttag vett részt a munkában: Asbóth László oroszlányi, és Varsányi Ferenc pécsi lelkész. Ezen az ülésszakon a létszám végig határozatképes volt. Ebben bizonnyal része volt dr. Re üss András lelkész-elnök felelősségébresztő körlevelének. Az ülésszakok ideje ismert, ennek tudomásulvételével a hívek is hozhatnak áldozatot egyházunk rendjének megújításáért. Ugyanő beszámolt az Ordass Lajos Baráti Körrel történt biztató megbeszélésről. Várjuk a zsinat nekik adott válaszának megjelenését a Keresztyén Igazság folyóiratban. Az alelnöki tisztéről lemondott dr. Sólyom Jenő helyébe Koczor Zoltánt állította a többség bizalma. Az ülésszak keretében tizenöt ülést tartottak. Az egyes üléseken a következők elnököltek: dr. Andorka Rudolf, dr. Frenkl Róbert, Koczor Zoltán, dr. Reuss András és Sze- bik Imre. A bíráskodásról hozott törvény kisebb hibaigazításait kérte előadója, dr. Galli István. A gondos jogászi munka eredményét a zsinat tudomásul vette. Előterjesztését e számunkban közöljük. Legtöbb idő az egyházi igazgatás szerkezete általános vitájával telt. Tudnunk kell: erre nincs ige, hitvallás vagy recept. A jövő útját kell keresni. (Erről külön írunk.) A zsinat törvényt alkotott az egyház szeretetszolgálatáról, a missziói-evangelizáló szolgálatról szóló törvény egy részét elfogadta, és egy rövid törvényrészben biztosította a lelkészek közéleti szereplésével kapcsolatosan, az eddigi elvek értelmében az egész embert kívánó szolgálat folytonosságát. Az egyházi szolgálatra felkészítésről dr. M un tag Andor professzor terjesztette elő általános vitára az átfogó és a lelkészképzéssel külön foglalkozó törvényjavaslatot. (Erről is külön olvashatunk.) Ugyancsak ő tartotta vasárnap az istentiszteletet a fasori templomban. A zsinati munkához nemcsak a jelenlét időáldozata szükséges, hanem a kemény munkával kidolgozott bizottsági szövegek tanulmányozása is. Megnehezíti a munkát az is, ami a protestáns egyházak értékes sajátossága. Ugyanis a paritásból (lelkészek és nem-lelkészek egyenlőségéből) is származhatik látás- és gondolkodásmódbeli különbözőség. Komoly szellemi munkát igényel a megfogalmazott elvek következetes alkalmazása, de egymás igazának fölismerése és hasznosítása is. Nemcsak a szakbizottságok tagjait csüggesztheti el, ha netán egy felületes felszólalás magával sodorja a szavazók többségét, hanem a munka egészének árt. Ne feledjük: minden küldött tagja legalább egy szakbizottságnak. Eredményes ülésszakért adhatunk hálát, de könyörögnünk is kell a munka folytatásáért, hiszen a nehezebbje még hátravan.-dy -ád Dr. Lampérth Gyula igehirdetése Ézs 56,8 és Jn 10,16 Könnyű helyzetben vagyok, mert az Útmutató mai igéjéről beszélhetek, arról az igéről, amelyet a legfontosabbak közül valónak tartok evangélikus egyházunk jelen helyzetében. Tudjuk és érezzük mindannyian itt, a Zsinaton, de szerte az országban is, hogy egyházunk megmaradása a tét. Nem mintha nem tudnánk, hogy az Egyház Ura tart fenn bennünket, de mégis elfog néha a csüggedés. Számolgatjuk, hogy hányán vagyunk, ilyen-olyan becslések látnak napvilágot. Maga a Zsinat is megfogalmazta az egyháztagság feltételeit, ami egy számbavételi lehetőség lesz ugyancsak. Tudni akarja a lelkész, az esperes, a püspök, hogy vajon hány ember tartozik gyülekezetébe, egyházmegyéjébe vagy kerületébe. Kérdezi az Állam, hogy milyen arányban, milyen létszám- arányban ossza el a pénzt, és így tovább... S akkor hangzik Jézus szava: más juhaim is vannak nekem. Lám csak; hiábavaló lenne az igyekezet a számbavételre, talán még az sem világos, hogy egyáltalán kiket kell megszámolni? Talán Jézus szava értelmezhető egészen fantasztikusan is? Mindenki hallott az itt-ott feltűnő földön kívüli lényekről, manapság gyakran hangzik el híradás a televízióban és a sajtóban is. Saját gyermekeimet is foglalkoztatja a kérdés. Jézus nem mondta meg, hogy kikre gondol, de mivel ő az egész világ Ura, úgy, ha van a földi életen kívüli értelmes, élet, akkor ott is Jézus az Úr. így a földönkívüliek sem ellenségek, hanem ők is testvéreink a Jézus Krisztusban, talán ott van az a másik akol. Közvetlenül persze a zsidóságnak szólt Jézus, hogy ä Vája$z'tott népen kívül lévőket is vezetnie kell, s azok hallgatnak majd az ő hangjára. Hol van itt a mi dolgunk? Talán a juhoknál maradva; ugyan a juhok ismerik a Jó Pásztor hangját, hallgatnak rá és mennek utána, de vajon az akolba betévedt új juh vagy a nyáj környékére került idegen tudja-e, hogy ki a Jó Pásztor? Itt a kötelességünk, testvéreim, tudjuk, hogy más juhok is vannak, de mi bizonyosan Jézuséi vagyunk. A másik akol Jézus vezető szeretetére bízatott, nem tudunk rájuk hatni. Bennünket is Ő vezet, de a mieinkeknek mondanunk és ismételni kell, hogy Jézus az Úr, ő a Jó Pásztor, őt hallgassátok! Hisszük és reméljük, hogy evangélikus egyházunk Jézus egyik akla, ne késlekedjünk tehát, akit ide hívunk, Jézushoz hívjuk, aki ide jön, az Istenhez jön. Nem lehetünk szemérmesek, nem a bentlé- vőket kell számolgatni, hanem utat kell mutatni a még kintlevőknek is. Néhány verssel előbb hangzik Jézus szava, hogy Ő az ajtó. Ki az evangélikus egyháztag? Nemcsak ez a kérdés. Ki lehetne evangélikus egyháztag? Nézz körül, testvérem a világban, kereső és bizonytalan emberek vesznek körül, legtöbben elveszett juhok, hánynak mutatjuk meg az ajtót, a föltámadott Jézust, az ajtót, amely az örök életre visz? Fontos tehát az az országos 3-4% ? Igenis fontos, de még fontosabb az egyelőre elveszett 10-szer annyi. Mi is felelünk értük, az elveszettek után kell menni! Ez a kötelessége a lelkésznek, nemcsak megtartani, hanem keresni az elveszettet. Ez a kötelessége a többi evangélikusnak is; hirdetni az Úr halálát és feltámadását, bizonyságot tenni szeretetéről. Ámen. „Kiváló" zsinati atyák A „kiváló” szó ezúttal elsősorban nem dicséret, hanem a zsinat tagjai sorából távozás megállapítasa. Ugyanis a 14. ülésszaknak külön eseménye volt két zsinati küldöttnek tisztségétől való megválása. Nem lehetett érzéketlenül és felületesen továbbmenni amellett, ahogy Boros Lajos és Boll a Árpád megbízatásuk megszűnését bejelentve, Isten áldását kérve a munka folytatására, elbúcsúztak a zsinattól. Boros Lajos, a zsinat legidősebb tagja, régiesen szólva nesztora, 82 évének hosszú élettapasztalatával és megszerzett ismereteivel igyekezett buzgón és híven szolgálni a törvényhozás ügyét, mindig fölemelve figyelmeztető, óvó szavát ott, ahol valami hiba vagy tisztázatlanság fenyegetését érezte, ő most nyugdíjasként más egyházmegyébe költözik, és így megüresedő helyét küldő veszprémi egyházmegyéje új taggal töltötte be. Bolla Árpád rákospalotai lelkész, pestvarosi esperes nyugdíjba vonulva, a brazíliai Sao Pao- /oba települ át ottani testvéreink gondozójául. Kegyességi, teológiai és egyházpolitikai értelemben hitvalló, emiatt világi munkába is kényszerült, de gyülekezetét ritka módon akkor is híven ellátó, nemcsak elvhű, de gyakorlatban is helytálló embert veszít vele a zsinat és hazai egyházunk. Bizony fontos feladat és komoly felelősség a törvényhozó munka. Külön is tiszteletre méltó, ha más szolgálattal megterhelt, vagy éppen előrehaladott korú társunk vállalja azt. Ugyanilyen tiszteletreméltó az is, ha valaki nem megbántódva vagy elcsüggedve lép ki „arcvo- nalrövidítéssel” a sorból, hanem a valóságos feladattal, a fennálló lehetőségekkel és meglévő erejével számotvetve, az idő parancsának jókor engedve adja tovább a szolgálat égő fáklyáját, helyezi friss erejű új társ vállára az immár átadandó terhet. Nem akarunk emberdicséretbe veszni, de Isten iránti hálával tekintünk vissza a zsinatból kiváló két lelkészre, akik személyük jellegzetességeivel és értékeivel tették tehetségük szerint a tehetőt egyházunk életrendjének megújításáért. Adjon az egyház Ura új tömlőkbe új bort!-dy -ád Új zsinati tagok nak. Nemcsak a miénk, hanem a gyermekeinké, unokáinké lesznek a törvényeink. Fontos szempontjaink között kell lennie a jó hagyományok megőrzésének, • az• .igéhez/rés hitvallásainkhoz való ragaszkodásunknak, az egyszerű, áttekinthető modern törvények megalkotásának. Az egyház életében egyre nagyobb szerepük lehet a nem hivatásos szolgálóknak. Merjünk egyre többet kérni az elkötelezett gyülekezeti tagjainktól, ne akarjunk papos egyház lenni. A jövőben minden bizonynyal még tovább sokasodnak a...feladataink,-. miközben a régi, népegyházi forma nem nagyon működik tovább. Meg kell találnunk az igehirdető, lelkipásztor és egyéb szolgálataink leghatékonyabban működő formáit, amelyet a nagykorú kereszténység tanúságtétele hitelesít. Kiigazítás A „Törvény az egyházi bíráskodásról” című törvényben az elírásokat, javító módosításokat a következők szerint kell átvezetni. Asbóth László, Oroszlány 15 éve vagyok oroszlányi lelkész. Póttagként kerültem egy már javában folyó, új törvényt alkotó zsinat munkájába. Örülök annak, hogy bekapcsolódhattam azokba a problémákba és megoldásukba, melyek egyházi életünknek új fejezetébe tartoznak. A most soronlevő egyházi szolgálatról szóló törvény izgalmas kérdése, hogy menynyire tudja segíteni, előmozdítani az evangélikus egyház jelenkori szolgálatát, az evangélium mind szélesebb összefüggésben való hirdetését az intézményesülés, hivatalnoki szellemüség kísértései között. A jogi-törvényi keretnek, az egyház rendjének, a gyülekezetek életének minden tekintetben az igehirdetést, általa a hitébresztést, az evangélium hirdetését és a közösség építését-épülését kell segítenie, szolgálnia. Ehhez szeretnék én is szerény módon hozzájárulni, helyettesítve a betegsége miatt távolmaradt Puskás János lelkésztestvéremet. Varsányi Ferenc, Pécs A Tolna-Baranyai Evangélikus Egyházmegye képviseletében vagyok jelen, mint póttag. Pécsett szolgálok 1985 ősze óta. A zsinat munkáját a háttérből kísértem figyelemmel. Örülök annak, hogy egyházunkban olyan sokan felelősséget éreznek az egyházért és az egyház holnapjáért. Közel egy évtizedes nagyvárosi gyülekezeti tapasztalatok birtokában biztatom a zsinati munkatársakat, hogy merjünk már - holnapi módon gondolkodni. A zsinat törvényalkotásai a következő évezredben jelentenek keretet az egyház szolgálatáAz 54.§(4)bek. második mondata - „Az időben beterjesztett kereset indításának halasztó hatálya van.” - törlendő. Az 54.§(l)bek.-t folytatni kell egy második s egy harmadik mondattal: „... keresettel élhet. A határidő elmulasztása miatt igazolási kérelem terjeszthető elő. Az időben előterjesztett keresetindításnak halasztó hatálya van.” Az 59.§ helyes szövege szerint a törvény hatályba léptetéséről nem a „zsinati elnökség”, hanem az „egyházi elnökség” gondoskodik. A „Törvény az 1938 és 1990 között törvénysértően alkalmazott joghátrányok semmissé nyilvánításáról” című törvény 6.§ második mondatának helyes szövege szerint a törvény hatályba léptetéséről nem a „zsinati elnökség”, hanem az „egyházi elnökség” gondoskodik. Budapest, 1994. október 7. Dr. Galli István sk. a Bíráskodási Bizottság vezetője A következő, tizenötödik zsinati ülésszak 1995. január 7-8-án, szombaton és vasárnap lesz. Az ezen tárgyalandó törvénytervezeteket a Zsinat úgy vette számba, hogy a következő két ülésszakon lehetőleg valamennyi törvény általános vitája megkezdődjék, esetleg véget éljen és befejeződjék a megkezdett részletes vita. Ennek megfelelően a következő ülésszak várható témái a következők: 1. Az egyház háztartása elvi vitája 2. „Törvény a zsinatról” című, módosított törvény általános vitája 3. A gyűjteményekről szóló törvény általános vitája 4. „Az egyház kapcsolatai” című törvény általános vitája 5. A médiumokról szóló törvény általános vitája 6. „Az egyház evangelizációs és missziói munkája” című törvény részletes vitája 7. A szociáletikai nyilatkozatra érkező hozzászólások áttekintése A számba vett kérdések ülésekre történő elosztását az elnökség oldja meg.
