Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-11-20 / 47. szám
Evangélikus Élet 1994. november 20. EÜI J(*iS GYERMEKEKNEK X A ___FIATALOKNAK Si mára csiszolt sziklafal, legömbölyített formájú tonnás kövek, a kemény sziklába mélyen vágódó folyómeder. Acéllal, vassal aligha elvégezhető munka, amit a vízcseppek véghezvittek az évezredek során. A szerszámok kicsorbulnának, eltörnének, de a víz „türelmes kitartása” megtalálja, s tovább építi útját a folyónak, a gátló, akadályozó kövek között. Uram, kérlek, önts szívembe békés türelmet, hogy a folyók kitartásával tudjam járni utamat, s hogy a szeretet erejével tudjak legyőzni minden gátat és akadályt. BEPILLANTÁS A PÉLDÁZATOK VILÁGÁBA A királyi menyegző Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. Ekkor más szolgákat küldött, de a meghívottak mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. Akkor a király haragjában megbüntette őket, majd ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre. Kimentek a szolgák az utakra, és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. - Ezt a példázatot mondja Jézus az Isten országáról. Megdöbbentő történet, érdekes fordulatokkal. Hogy lehet, hogy egy király hívásának nemet mondanak? Hogy lehet, hogy azután idegeneket kényszerítenek be egy lakomára? Bármennyire meglepő, de ennek a történetnek is valós háttere van. Heródes király, Galilea uralkodója, abban az időben, amikor Jézus 25 éves lehetett, úgy döntött, hogy új fővárost épít tartományának. Az új város a Gene- záret-tava partján épült Tibériás lett. A király csodaszép márvány palotákat emeltetett, és a kor modem igényeinek megfelelő várost épített. Amikor viszont be akarta népesíteni lakossággal, a zsidók nem voltak hajlandók Tibériásba költözni. A város egy része ugyanis egy régi temetőre épült. Ez a zsidók szemében tisztátalan dolognak számított, s az ottlakók nem vehettek volna részt az istentiszteleteken sem. Ezért elutasították Heródes hívását. Ekkor a király összegyűjtötte az országban a koldusokat és nincsteleneket, s ezekkel telepítette be városát. Ez a történet szolgálhatott Jézus példázatának alapjaként. Ahogy Heródes hívását sokan elutasították, úgy Jézus hívogatására is sokan nemmel válaszoltak. Azok, akik nem fogadták be őt. De amire Heró- dest a körülmények kényszerítették: hogy nem kapott jobbat, csak nincsteleneket és koldusokat, ezt Jézus önként vállalja, ő nem egy kétes hírű városba hív, de Isten országába. És nem kényszerűségből, jobb híján hívja az elesetteket és szegényeket, hanem mert meg akarja őket menteni, mert szereti őket. FERI BÁCSI JÁTÉKAI Kakukktojás Ebben a játékban összetartozó dolgok között kell rábukkanni arra az egyre, ami nem tartozik közéjük. A sorozatban négy alkalommal kell megtalálnotok mindig négy dologból, hogy melyik az, amelyik nem illik a másik három közé. A három másikat az köti össze, hogy mindhárom egyazon bibliai történetben vagy példázatban szerepel. A megoldáshoz nagy segítséget nyújt Márk evangéliuma negyedik részének alapos ismerete! Beküldendő hétről-hétre a kakukktojás, vagyis az a negyedik szó, amely nem illik (Mk 4 alapján) a másik három közé. De ez még nem minden! A kakukktojások alapján ugyanis rá lehet bukkanni egy olyan történetre, melyből a négy hét folyamán megtalált „kakukktojás-szavakat” vettem. Ez a történet - annyit elárulok -, János evangéliuma első fejezeteinek egyikében található. (A másik három evangéliumban is olvashatjuk, de a legkönnyebben Jánosnál ismerhettek rá.) A kakukktojások megtalálásáért felkínálok hétről-hétre egy-egy pontot. A plusz történet kitalálásáért pedig annál több pont jár, minél hamarabb bukkantatok rá. Most a negyedik forduló négy szavát közlöm, melyekből az egyik kakukktojás. De melyik? A választ Márk 4-ben keressétek! A megfejtést legyetek szívesek keddig postára adni! kötél szél hajó tenger Betűrejtvény A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. Én vagyok a világ világossága „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Ür dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad. Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az Úr lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed. Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége.” (Ézs 60,1,2,19.) Fény. Ragyogás. Csillanó napsugarak. Tündöklő színek. Tüzes villanás. Sziporkázó világosság. Melegség, ami átjár, szelíden simogat. Elet. Egyszer a dolgok halotti csöndje fölött megcsillant a fény. A világosság eljött a világba. Felvette a harcot a sötéttel. És győzött. Eljött, hogy szétpattintsa a sötétségbe burkolózó világ zárait. Eljött, hogy életet hozzon. Mert a sötétség halott. Nem él, nem változik. A sötétnél nincs sötétebb. Csak világosabb van. És Világosság. Mindent elárasztó Fény. Eljött, hogy beragyogja a szenvedés fekete kriptáját, a halál sötét éjszakáját. Azóta, mióta Valaki el- hengerítette a követ az Isten sírja elől, a feltámadás fénye járja át a világot. Mert a fény élet. A világ pedig élni akar. Nem kell a házat lebontani, hogy világos legyen. Elég egy ablak. A fény biztosan behatol. Nem kell belekeseredni a szenvedés és halál tényébe, beletörődni a sötétzárka rabságába. Csak nyitni kell! Ki kell nyílni - a Fény felé. Én vagyok a Világosság. Az a Jézus mondta ezt egyszer, aki nagyon jól tudta: egy napon ráborul majd a szenvedés és halál éjszakája. De Ő mégis, ennek ellenére ragyogott. Világított. Az Isten Fényét hintette szét onnan, a keresztről, a nappali sötétbe burkolózott földre. Áztán föltámadt. És ragyog, sugárzik azóta is. Aki engem követ - mondta - nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. Ha engem követsz, ha fényem nyomdokában elindulsz, te is tündökölni fogsz. Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az Úr lesz örök világosságod, és Istened lesz fényességed. Ha engem követsz, mondja neked, fényben élsz. Magad is világossággá válsz. ígérete hozzád is szól: a világosság fia vagy, és nem a sötétség gyermeke. A Fény rajtad keresztül árad! Mécses vagy, fényhordozó, fényhozó. A fényt pedig nem lehet véka alá rejteni! A lámpatartóba való. Az emberek szeme elé való. A világ sötétjébe való: utat mutatni, vezetni, reményt gyújtani... Valaki egyszer világosságul jött a világba, hogy fénye nyomán megsemmisüljön az áthatolhatatlan feketeség. Azóta ragyog, tündököl - fénylő szemű emberek tekintetében, vakságukból gyógyult, új látást kapott emberek életében. Azokéban, akik most már csak egyet látnak: a Fényt. És igent mondanak Rá. Egy költő egyszer így fogalmazott: „A fény a min- denség igenje a Teremtő »Legyen!« szavára.” Mert világosság lett a földön. És nemcsak a teremtés hajnalán. Világosság lett, mert Valaki elhozta az igazi Fényt. És ő Maga a FÉNY. Ugyan, mi lehetne más? Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. Fényéből fénysugárrá válhatsz, mécslánggá, fényhordozóvá, útmutatóvá. Mert ha a Fény elér téged, üzenetté leszel. Őt hirdeted. A szeretetét. Azt, hogy győzött a sötétségben, ő uralkodik benned is. És ez a hír, amit tovább kell adnod. Sugároznod, élned kell! Ne félj! Hiszen fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad! „Éjpillanataimban, ködórák idején jó, hogy telkembe villan Arcodról az a fény, VILÁG VILÁGOSSÁGA, s belülről láthatom, hogy minden éjszakára hajnal kel: IRGALOM!” (Füle Lajos) VGY Fényességedbe én sötéten érkezem. Uram, irgalmazz, békét csak Nálad lelek! Pislogó mécses vagyok csupán, lángom halálraítélt, kihunyni készül. Sötét vagyok, haszontalan, semmire sem való. Nincs semmim, csak ez az imbolygó, bizonytalan és reménytelen lángom. És most fényességedbe hívsz engem! De hogyan közeledjem Hozzád? Ki vagyok én, hogy üzensz nekem? Ki vagyok én, hogy észrevetted alig-alig pislákoló életem? Mégis rámragyog szereteted! Uram, fényességedbe én sötéten érkezem. v., l>rj . ,,, i, Irgalmazz nekem! Cipelem magammal belső éjszakámat, ennek a vigasztalan világnak a sötétjét, életünk kiúttalan mellékutcáinak, véka alá rejtett lámpásainknak, gondolataink mélyén rejtőző rezdüléseink, vágyaink sötétségét. Mégis hívsz most! Megyek. Szükségem van a ragyogásodra. Szükségem van az életedre - az ÉLET-re! Bár fényességedbe sötéten érkezem, mégis megyek, mert tudom, hogy vársz. Tölts be meleg fényeddel, sziporkázó ragyogásoddal, világíts át, hogy egészen átlátszó, egészen Neked tetsző legyek! Aztán küldj - világítani, fényt vinni mások életébe, ebbe a komor feketeségbe burkolózó világ-éjszakába, az útmutatót, jelzőlángot sóvárgó földre, ahol még él a remény, ahol még várnak Rád, Uram. V. GT. . PÁLYÁZATI HIRDETMÉNY A Kőszegi Gyurátz Ferenc Evangélikus Leány- gimnázium Volt Növendékeinek Egyesülete pályázatot hirdet az alábbi témakörökből: 1. Az evangélikus nőnevelés története Magyarországon 2. Evangélikus asszonyok a magyar kultúra szolgálatában 3. A Gyurátz Ferenc Leánygimnázium tanárainak irodalmi működése 4. Személyes emlékek a Gyurátz Ferenc Leánygimnázium életéből 5. Az európai nőnevelés története Arató Amália kutatásai és publikációi alapján 6. Gyurátz Ferenc püspök munkássága az evangélikus nőnevelés szolgálatában 7. A Protestáns Országos Árvaház története A pályázat lehetősége nyitva áll diákok és felnőttek részére egyaránt. Terjedelme diákok számára 15-20 oldal, felnőttek számára nincs felső határ. Beküldési határidő: 1995. szeptember 1. Cím: 1052 Budapest, Deák tér 4. A jeligés pályázatokat 7 tagú bizottság bírálja. Az eredmény hirdetésére előreláthatólag 1995. október 31-én kerül sor. I. díj: 20 000,- Ft, II. díj: 15 000,- Ft, Hl. díj: 10 000,- Ft Budapest, 1994. október 31. Az Egyesület Elnöksége KESERŰ KORSZAKOK • • Az Üzenet üzenete Különös kor ez a huszadik század, kivált amaz ötven esztendő, amely 1944 és a ma közé rekesztődik. Mennyi minden történt ezalatt, történelem és történelmietlen- ség, értelmetlenség és bölcsesség, kinek öröm, kinek bánat, kinek mindkettő. Legjobb lenne megfeledkezni az egészről. De lehet-e meg nem történtté tenni? Főként, ha senki sem beszél, senki sem gondolkodik róla. De éppen ez a legnehezebb, a szinte lehetetlen: tárgyilagosan és szenvedélymentesen beszélni, vagy akár csak elmélkedni róla. Voltak, akik úsztak az árral, voltak, akik tüzeket szítottak, alkalmasint ellentéteseket is; voltak, akik kínlódtak és - bizony, sajnos! - voltak, akik kínoztak. Igen, legjobb lenne megfeledkezni az egészről. A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya dr. Frenkl Róbert szerkesztésében megjelentetett egy füzetet Üzenet címmel: ennek a korszaknak tükrét, mérlegét, vitáját. Kaleidoszkóp ez a füzet, szertehulló írásokkal egy szertehulló korról. Megáll benne az idő, billen az egyensúly: amiről sokáig, gyakran rejtve sem lehetett beszélni, vagy írni, az most - hevenyészetten - itt van, s gondolkodásra, válaszadásra késztet. Mondhatni: az egyoldalúságra egyoldalúság felel, az összemarkolt múltból szót kap a zsidókérdés, Sztehlo Gábor és Ordass Lajos, szót Bodor Pál és %rhard Busek, szót kapnak azok, akik „a kerék küllői közé vetették magukat" (s különös módon szó esik a második világháború magyar „hadvezéréről”, a csakugyan ellentmondásos és tragikus sorsú Jány Gusztávról, s bár hadtörténész ír róla, e néhány oldal hemzseg a hibáktól és az elbitangolt évszámoktól). A kiadvány elsősorban az értelmiséghez szól (na), amely a Diakonia „szünetelése” következtében orgánum nélkül maradt. Lehetne vitázni arról, hogy a mindÁ í egyre kevesbedő lutheránus értelmiséget mi érdekli jobban: az ötven év előtt történtek, az ötven év maga, vagy talán a jelen, a jövő - de ez így is, úgy is csak egy szegmens, egy részlet, s olyasmi, ami fölött eljár az idő, amiről jobb lenne megfeledkezni, ha lehetne. De nem lehet. „A sebek olyan mélyek, aligha gyógyulhatnak be" - írja Szépfalusi István, maga is régtől fogva e kor krónikása és megszenvedője. - „Ez a fajta, a történelmi értékelés színezetében fellépő, rejtett egyházpolitizálás azonban rossz szolgálatot tesz a Jézus-pernek. Ezért óvakodnunk kell tőle” - folytatja. A füzet élén kronológia áll, ötven év története címszavakba szedve. Elején a német megszállás napja, végén a Lutheránia énekkar jubileuma. A kettő között egy fél évszázad, amelyről bizony jobb lenne megfeledkezni, ha adott és kapott sebek nem volnának oly mélyek, oly fájók, oly ellentétesek, oly feledhetetlenek. Okulni kell, okulni kellene belőlük, csöndben, elmélyedve, elmélyülten - a szeretet, a békesség (a megbékélés?) jegyében. yó Legszebb rajzok a PRAUN-gyűjteményből A képzőművészeti gyűjtemények története sokszor kifürkészhetetlen, mint ahogy a gyűjtés kezdete, célja nem egy kutatónak adott munkát, s az is érdeklődésre tarthat számot, hogy az a bizonyos kollekció miért éppen a múzeumba került, amelynek látogatói jelenleg gyönyörködhetnek a művek sokaságában. Ilyen V kérdéseket vethet fel a P RAUN-gyűjtemény is, mely a Szépművészeti Múzeumban látható december 31-ig. Külön értéke e XVI. századi anyagnak, hogy nagyrészt együtt maradt és az Esterházy-gyűjteménnyel került a Szépművészeti Múzeumba, Budapestre. A gyűjtő, Paulus Praun II. (1548-1616) nürnbergi kereskedő a XVI. század vége felé és a XVII. század elején közel 10 000 műtárgyat vásárolt össze, melyek között képek, metszetek, szobrok, iparművészeti ki- sebb-nagyobb darabok, sőt természeti ritkaságok is voltak. Mindezekből kiemelkedő értéket képvisel a rajzgyűjtemény. A Praun család már a XV. században Európa nagy részét behálózó kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkezett. Nagy vagyonuk lehetővé tette számukra a művészetek pártolását. A művészeti értékek gyűjtéséhez az anyagiakon kívül megvolt a szellemi, esztétikai érzékük is. Paulus Praun gyűjteménye egy részét atyjától örökölte, a többit maga vásárolta. Az itáliai kapcsolatok, az olasz kultúra generációkon keresztül hatással volt a családra, vagyonuk pedig biztosította, hogy esztétikai érdeklődési körük szerint alakítsák ki gyűjteményüket. Ez különösen tapasztalható rajzgyűjteményüknél: esztétikai értékítélettel és kitűnő meglátással válogatták a mesterműveket. Legjelentősebb üzleti érdekeltsége Itáliában volt, Bologna központtal, ahová -1590-ben - végleg letelepedett. Gyűjteményében a Dürer előtti nemzedék értékei éppen úgy megtalálhatók, mint a késő gótika, vagy a reneszánsz mestereinek művei. A grafikát gyűjteményében leggazdagabban a nürnbergi mesterek képviselik : az egyházművészettől a tájrajzokig, a természeti jelenségekig, a testek ábrázolásáig jellegzetes, szép rajzok képviselik a különböző irányzatokat. Vannak köztük színesre alapozott papírra készült rajzok, képszerű hatású rajzok, tollrajzok (Biblia, mitológia, Férfiak, Képárusok, a Bohóc, Vénus és Ámor, Lovagi jelenet, Solymászat...) Paulus Pram 1616-ban hunyt el Bolognában, gyűjteménye visszakerült Nürnbergbe, a család birtokába. Végrendeletében azt kívánta, hogy az egész gyűjtemény egybe maradjon. Ez 1801-ig így is maradt: akkor a család eladta egy műkereskedőnek, aki később több részletben tovább adta. Jelentős része ez idő tájt került Esterházy Miklós herceg tulajdonába. A bemutatott műveket a kiállítás rendezői - Katrin Achiles- Syndram és Bodnár Szilvia - a Szépművészeti Múzeumban őrzött többszáz lapból válogatta. A tartalmas, szép ismertetőt Gerszi Teréz írta. Sebeiken Pálma A
