Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-02-06 / 6. szám
Evangélikus Elet ORSZÁGOS EVANGEUKUS HETILAP 59. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 1994. FEBRUÁR 6. HATVANAD VASÁRNAP Tedd meg, ami tőled telik!, És kérjed azt, amire gyönge vagy. Augustinus ÁRA: 25 Ft A TARTALOMBÓL SZÓRVÁNYÚT, 40 ÉVE KITÜNTETÉSEK ELÉRJEK HOZZÁD! Bizonyságtétel az ökumenéről Az Ökumenikus Imahét megnyitó istentiszteletén szolgáló vezetők Üdvözlet Floridából - és Floridába Pál apostol Rómaiakhoz írt levelének 8. fejezete igéi: „A teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet... sem jelenvalók, sem eljövendők... nem választhatnak el minket az Isten szereteté- től, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” Az alábbi levélrészletet Kunos Jenő volt kínai misszionárius Amerikában élő nyugdíjas evangélikus lelkész karácsony-újévi körleveléből közöljük: „Szívből kívánunk Istentől áldott boldog és békességes új esztendőt, jó testi-, lelki-, szellemi erőt és egészséget. Isten, eme már mulan- dófélben levő évben (1993) nagyon jó volt öt gyermekünkhöz és családunk minden tagjához. 8 fiú- és egy leányunokánk és két fiúdédunokánk van. (Harmadik dédunokát Rose ‘ első unokáját karácsonyra várjuk). Mind az öt gyermekünk és három unokánk a nagy munkanélküliség ellenére, (állásaikban) munkában lehettek. Mósik öt unoka egyetemen, vagy főiskolán tanul. Egy unoka még gimnazista, ő az elmúlt tanévben Dániában volt cserediák, míg Árpád fiunknál finn cserediák tanult. Dédunokáink közül még csak az egyik kezdett iskolába járni. Amerika-szerte szétszórt családunk tagjai közül 2 a Csendes-óceán partján, 7 az Atlanti-óceán közelében, míg 13 az ország középső államaiban (Ohio, Indiana, Arkansas) laknak. Több ezer mérföld távolság ellenére az elmúlt év folyamán legalább egyszer mindenkivel találkoztunk. Hála az Úrnak, hogy adott erőt kínai szolgálatunk élményeit angol nyelven megírni. A könyv címe: „Hogy hirdessem nagyságos dolgaidat.” A kézirathoz dr. Marschall Robert, az Amerikai Evangélikus Egyház nyugalmazott püspöke irt előszót." Kunos Jenő 80 éves. Győrben született 1914 február 16-án. Mint Magyar Evangélikus Egyházunk misszionáriusa, Kínában szolgált 1939-1947 között. A második világháborút követő és a missziókat megszüntető események miatt az Egyesült Államokba ment, ahol finn és angol nyelvű gyülekezetekben végzett lelkészi szolgálatot 1992-ig. Egyre súlyosbodó betegsége miatt most kórházban van (veseműtét). Kívánjuk a Magyar Evangélikus Egyház, a Magyar Evangélikus Külmissziói Egyesület és a hívek nevében, hogy Isten áldja meg gyógyulással, új erővel. 80. születésnapján Isten áldást, kívánva, szeretettel köszöntjük feleségével és családjaival együtt a Biblia Igéjével : KEDVES OLVASÓINK! Egy évvel ezelőtt fordultunk utoljára Önökhöz, megértésüket kérve, hogy a növekvő költségek miatt lapunk előfizetési diját emelnünk kell. Sajnos, ez év elején is jelentősen emelkedtek az előállítási árak és a postai díjak is. Ez a tény arra kényszerít bennünket, hogy az előfizetési díjakat hozzáigazítsuk valamennyire ezekhez a kiadásokhoz. így sem tudjuk a kiadásokat teljes mértékben fedezni, de szeretnénk elkerülni a nagyobb ráfizetést. Az előfizetési dijakat 1994. február 1-től a következőképpen állapítottuk meg: egész évre 1360 -Ft; félévre 680,-Ft; negyedévre 340,-Ft. Egyes szám ára 25,-Ft, a kettős számok ára 32,-Ft. Tudatában vagyunk annak, hogy az áremelés nehézséget okozhat kisebb jövedelmű előfizetőinknek, de könnyítésként azt kérjük, hogy fizessék félévi vagy akár negyedévi részletekben az előfizetési díjat. Negyedévenként amúgy is egy-egy lapszámunkhoz csekkbefizetési lapot mellékelünk. Kérjük továbbra is olvasóink szeretetét és megértését. SZERKESZTŐSÉG Közeledni egymáshoz Ezzel a címmel az első oldalán megjelent egy új ökumenikus hetilap az Ökumenikus Imahét megnyitó , alkalmaira. ÁLDÁS címmel került a gyülekezetek elé. Katolikus, református és evangélikus összefogásból született, az imahét programját és - amennyire előre meg lehetett szerezni - az ország nagyobb városainak istentiszteleti beosztását is közölte. A lapot tulajdonképpen a Pro Cultura et Patria Alapítvány kuratóriuma adta ki. A kuratórium tagjai alkották a szerkesztő bizottságot: Harmati Béla, Mayer Mihály és Kocsis Elemér püspökök, Goják János katolikus részről, ifi. Fekete Károly református részről és Tóth-Szöllös Mihály evangélikus részről, valamint Samu Attila és Veress Lajos, akik a laptervezést végezték. • A lap élén Konrad Raiser, az EVT főtitkára és Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke üdvözli a megjelenést. Vezércikket Harmati Béla püspök, az ökumenikus Tanács elnöke irt, ismertetést olvashatunk az egység szervezeteiről, az EVT-ről, a vatikáni Egység Titkárságról és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsáról. Az ökumené korábbi kezdeményezéseiről a Pannonhalma és Debrecen közötti szivárványodról, Európa néhány országának ökumenikus mozgalmairól is olvashatunk. Bemutatkoznak az egyházak, riportokat találhatunk Mayer Mihály pécsi püspökkel, Elzer Ferenc óbudai kanonokkal és Gadó Pállal, a piliscsabai Fé- bé szociális otthon munkájáról. A lap közepén színes poszter található, Munkácsy Mihály Golgota című híres festményének reprodukciója. Aló oldalon megjelent lap próbaszám, ami azt jelentette, hogy az Az évenként visszatérő Egyetemes Imahét idén is széles körben adott alkalmat a találkozásra. Különböző felekezetek keresték fel egymást és általános volt az a rend, hogy egy-egy szószéken nem a saját gyülekezeti lelkész, hanem vendég igehirdető szolgált. Ami régen elképzelhetetlen volt, most sok helyen valósult meg: papjaikkal együtt keresték fel a másik gyülekezetei és hallgatták együtt az igét, együtt imádkoztak. Mondogatják manapság, hogy „elcsendesedett" az ökumené. Nincsenek nagy, látványos eredményei, mintha csak egy helyben topognánk. Olykor előfordulnak olyan jelenségek, mintha hiányozna az egyetértés. A rendszerváltást követő szabad légkör szélesebb körű tevékenységre biztatja a különböző felekezeteket és eközben tanulgatjuk a másság elismerését, elfogadását és az együttmunkálkodást. De mindennél fontosabb számunkra Jézus akarata, melyet főpapi imádságában vitt Atyja színe elé: „hogy mindnyájan egyek legyenek". Ezért az ökumené ügyében végzett minden szolgálat, minden együtt mondott imádság újabb eredmény és nem megtorpanás. Ezért jártunk örömmel január harmadik hetében falun és városon templomról templomra igét hallgatni, imádkozni. Az ökumenikus imahét országos megnyitó istentiszteletét ez évben a Budapest Kálvin téri református templomban tartották. Itt általában a felekezetek vezetői szoktak szolgálni és ez most is így történt. Az apostoli köszöntést a templom lelkésze, Molnár Miklós mondotta imahét résztvevőinek ingyen osztogatták. A későbbiekben tervezi az alapítvány, hogy anyagi gyarapodás esetén hetilapként megjelenik majd, hogy az egyházak megismerését, az információ áramlást segítse. el, majd Révész Árpád baptista egyházelnök olvasott igét és imádkozott. A gyülekezet közös hitvallását dr. Hecker Frigyes metodista szuperintendens vezette. Dr. Paskai László bíboros prímás, esztergomi érsek szentbeszéde vezette be az imahét témáját. Utalt a lapunkban is megjelent programban megírtakra. Ennek a hétnek a célja, hogy bűnbánatra, megtérésre és imádságra hívjon. Azok gyűltünk itt össze, akik Jézus Krisztus feltámadásáról és a Szentháromságról teszünk tanúságot, hűségesen akaijuk követni egyházunk tanítását. Ezért nézünk most az alapra, Jézus Krisztusra. Az egység munkálásának jele az imaközösség, az imádság pedig a lélek Istenhez fordulása. Isten szól és szavát meg kell hallanunk. Máriáról tudjuk, hogy Jézus szavait megőrizte és szívében forgatta, elgondolkodott rajtuk. A keresztyén imádság egyik formája ez a meditáció, elmélkedés, Jézus szavának belső megfontolása. Nemcsak egyéni életünk gazdagodik eközben, hanem a közösség munkáiéi is leszünk. így leszünk az egység munkálásában jó eszközök Urunk kezében. Dr. Hegedűs Lóránt református püspök igehirdetését Jn 11, 51/b- 52 versei alapján tartotta. Az ige Jézus kereszthaláláról szól. Jézus engesztelő halála - meg fog halni a népért - az ökumenikus törekvés alapja. Sokan vélik, hogy Jézus halála a csoda, az, hogy Isten Fia meghalt. Isteni természete szerint a csoda a feltámadása. Egy az egészért! Jézus egyedül többet ér az egész emberiségnél. Átveszi a kárhozatunkat is, kiegyensúlyoz. Kereszthalálának vonzó ereje: azért hal meg, hogy összegyűjtse az el- széledt juhokat. Az egység alapja a de el kell jutnunk odáig, hogy minden ember Krisztusban lesz! Az istentisztelet zárókönyörgését dr. Harmati Béla püspök vezette. Valóban vezette, mert az imádság ősi formáját választotta, amikor is szakaszonként megszólalt a gyülekezet szava is: „Urunk, hallgasd meg imádságunkat". Bencze Márton unitárius püspökhelyettessel együtt imádkoztuk Urunk imádságát, a Miatyánkot, majd három ortodox egyházi vezető osztott áldást. Simeon bolgár ortodox kereszt, melyen meghalt és csak így lesz egység és van ökumené. Áz ökumenikus vonzóerő ma ez: feltekinteni Jézusra. Jézus halálos szeretete gyűjti egybe Isten szétszórt gyermekeit. Nagy dolog az, hogy „közel vagyunk” egymáshoz, metropolita, dr. Danilo Krsztity szerb ortodox püspök és dr. Berki Feriz magyar ortodox esperes- adminisztrátor, mindegyik a maga nyelvén és szertartása szerint adta az áldást a gyülekezetre. A gyülekezet éneke is gyönyörködtetett. Egyre több közös éneket fedezünk fel és tudunk együtt énekelni. Segített az elmélyülésben a Budapesti Összevont Református Énekkar több száma, melyet Takaró Mihály és Hídvégi Csongor vezényelt. Az orgonánál Máté János orgonaművész szolgált. A megnyitó istentisztelettel egy- időben még a fővárosnak legalább 30 templomában tartottak imaheti alkalmat, szinte ugyanabban az órában. Hisszük, hogy az együtt mondott imádság kedves volt Isten előtt, és bizonyságtétel lehetett az ökumenéről. Tóth-Szöllős Mihály A HIT MÉRTÉKE SZERINT A dohányzás szenvedély vagy csak rossz szokás? Gyermekorvos vagyok, 28 éve ugyanabban a körzetben dolgozom. Módom volt, mint sok más körzetben dolgozó kollégámnak, megtapasztalni, hogy a dohányzásra való rászokással a dohányzás szenvedéllyé válik. Mivel bizonyítható ez az állítás? Néhány jellemző viselkedésformával. 1. A dohányosokra nem hatnak a leszoktatásra buzdító észérvek. 2. Általában nincsenek tekintettel a szenvedő környezetre (gyermek, beteg házastárs, szülő, testvér, munkatárs). 3. Az anyák várandós állapotban is dohányoznak. 4. A keresztyén dohányosok nem veszik figyelembe a Szentírásból olvasható utasításokat:- Ne ölj!- Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, telkedből, erődből, és felebarátodat, mint magadat. A nálunk gazdaságilag fejlettebb országokban a dohányzás kezd kimenni a divatból. A több évtizedes, jól felfogott érdekből származó, szervezett ellenpropaganda meghozta gyümölcsét. Azt mondják, az USÁ-ban szégyelli magát, akiről kiderül, hogy dohányos. Úgy látszik, a nyugati cigarettagyárak a volt szocialista és a fejlődő országokban keresnek új piacokat. Még a tiltott reklámozás miatt fizetett büntetés is megéri, mert csak töredéke a haszonnak, amit a fogyasztók számának növekedése hóz. Az egy főre eső cigarettafogyasztásban világelsők lettünk (1990-es adat). Magyarországon évente 20 000 ember hal meg bizonyítottan a dohányzás következményeiben. Hazánkban minden tizedik újszülött kis súlyú (2500 g alatti), vagy koraszülött, akiknek nagy többsége terhessége alatt is cigarettázó anyától született. A magzat vérének hemoglobinja az oxigén helyett inkább a füstben levő szénmonoxidot köti meg, a nikotin pedig ösz- szehúzza a méhizomzatot és az erek falát. Ilyen körülmények között a kis magzatok oxigénhiányos állapotban, szinte fulladva élnek, hiányosan fejlődnek. Olyan gyermekek között, akiknek környezetében dohányzó felnőttek vannak, sok az asztmás hörghurutos, fejfájós, étvágytalan. A hozzám tartozó általános iskolában ismételten végeztem felmérést, ezek eredményei azt mutatták, hogy a tanulóknak több mint fele kénytelen egy vagy több cigarettázó családtaggal egy helyiségben élni. Egyik ősszel a 4. osztályban (9 éves gyermekek) tartottam kiselőadást és felmérést a passzív dohányzásról. Két kisfiú mondta el drámaian édesapja azon a nyáron történt hirtelen szívhalálát. Mindkét édesapa dohányos volt. „De te legalább nem láttad, amikor meghalt” mondta az egyik. „Az anyukám is cigizik, én eldugom előle a cigarettát, nehogy meghaljon.” Tinédzserkorú testvérpár maradt egy év alatt teljesen árva. Szüleik nagyon szerették őket, mindent megadtak nekik, csak mindketten nagyon erős dohányosok voltak. Magánügy? Hány embert nem lehetett lebeszélni a cigarettáról, akinek pedig már érszűkületre utaló panasza volt, és jött a lábamputáció vagy a szívinfarktus. Más esetekben légúti szövődmények, gége-, tüdőrák stb. Milyen pokolian nevetséges és mégis milyen gyakori a veszély említésére adott válasz: „Annyi az idegesség, ezzel vezetem le.” „Még ez az örömöm se legyen?” „Magánügy, az emberi szabadságjogokhoz tartozik.” Mennyi szenvedéstől, kíntól, korai gyásztól menekülhetnénk meg, ha nálunk is kimenne a divatból a dohányzás. Mennyi pénzt takaríthatnának meg a családok és az egészségügy. Nekünk, keresztyéneknek, még ha dohányos is valaki, be kell látnunk, hogy a dohányzás az ördög egyik emberpusztító eszköze. Ha a cigaretta számomra előbbre való, IFolytatás a 2. oldalon)
