Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-02-06 / 6. szám
Evangélikus Élet 1994. február 6. __E3 jfts GYERMEKEKNEK A FIATALOKNAK 1 jä E P Sí s s 55s Fájdalmat akartam okozni. Meg akartam alázni. Le akartam tiporni. Ez nem játék volt. Minden sértettségem, erőm és félelmem benne volt. Tudom, hogy Te, Uram éppen ezektől szeretnél megmenteni engem. Mert képesek vagyunk egymásnak fájdalmat okozni, egymást megalázni, egymást letiporni. De mindezeken keresztül valójában magunknak okozunk fájdalmat, magunkat alázzuk meg, magunkat tiporjuk le. Összeverekedtünk. Már nem is tu^om az okát, csak azt, hogy nagyon mérges voltam. KISISKOLÁSOK BIBLIÁJA FERI BÁCSI JÁTÉKAI A tíz leprás Gondoltam egy bibliai történetre Tíz leprással találkozik Jézus. Már messziről kiáltoznak: Jézus, Mester, könyörülj meg rajtunk! Jézus megszánja szegényeket. Jól tudja, hogy sehol nem fogadják be a leprásokat. Meggyógyítja őket. A tíz közül csak egy jön vissza köszönetét mondani. Jézus csodálkozik is. Ez az egy azonban még boldogabb lesz. ő nemcsak meggyógyult, hanem Jézust is megismeri. A kitalálandó történet második szavát úgy kapjátok meg, hogy a két kérdésre adott kétszó tagos válaszokból az első válasz második, illetve a másik válasz első szótagját összeillesztitek. A KÉT KÉRDÉS: 1. Ki az az ószövetségi személy, aki a szamara közreműködésével tért jobb belátásra? 2. Mind az ó-, mind az újszövetség ír ilyen bárányról. Milyenről? A megfejtéseket a bekeretezett címre adjátok fel a lap dátuma utáni keddig! PRÓBÁLD MEG! Feketéző be! Szép kis képet kapsz, ha a pontozott darabkáit be- feketézed. Jó szórakozást! A gyerekrovat készítői stábjának címe: Koczor Tamás, 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. A játékot a következő címre küldjétek: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. HÉTVÉGI UTAZÁS A nyíregyházi vasútállomásról, 1993. október 30-án gyerekek sokasága indult konfirmandus kirándulásra. A nyírszőlősi gyülekezet minden részéből érkeztek gyerekek, először mindenki félénk volt, mert alig ismertük egymást, de később már nem volt ilyen gond. Útközben mindenki mesélt magáról, játékokat találtunk ki, jól éreztük magunkat. Budapestre érkezve, első úticélunk a Deák tér volt. Metróval mentünk a pályaudvarról az Evangélikus Múzeumig. A múzeum tárlatvezetője sokat mesélt nekünk. Gyönyörű festményeket, régi bibliákat, templomok képeit nézhettük meg. Mikor véget ért a tárlatlátogatás, lelkészeink vezetésével átmentünk Budapest legszebb és legnagyobb evangélikus templomába. Itt vendéglátó lelkészünk. Széli Bulcsú kispesti lelkész tartott áhítatot és megtanultunk egy éneket. Szívesen maradtunk volna még a templomban, de rengeteg mindent szerettünk volna még megnézni. Kimentünk a János-hegyre, libegővei felmentünk a csúcsra s közben gyönyörködtünk a város látképében. Fönt a kilátóból is megcsodáltuk fővárosunkat, itt ebben a szép környezetben ebédeltünk. Utolsó megállóhelyünk a Bécsi-kapu téri evangélikus templom volt. A metrón és a városban többször belénk kötöttek részeg emberek, így találkoztunk fővárosunknak ezzel az arcával is. Véleményem szerint mindenki nagyon jól érezte magát, csak azt sajnáltuk, hogy nem találkozhattunk budapesti konfirmandusokkal, de tervezzük, hogy tavasz- szal kétnapos kirándulásra megyünk, és akkor létrejöhet ez a találkozó is. Nagyon sok barátot szereztünk ezen az úton, s remélem senki sem bánta meg, hogy eljött velünk. Ezzel a nappal kezdődött meg a konfirmációi oktatásunk. , Török Anikó nyírszőlősi gyülekezet THOMAS MERTON: Ami silány volt, értékessé lett. Ami most értékes, az sohasem volt silány. Én mindig úgy ismertem a silá- nyat, mint értékeset, mert ami silány, azt egyáltalán nem ismerem. Ami kegyetlen volt, könyörületessé lett. Ami most könyörületes, sohasem volt kegyetlen. Jónást mindig körülöleltem a könyörületességemmel, és a kegyetlenséget egyáltalán nem ismerem. Láttál engem, Jónás, gyermekem? Kegyelem, és megint csak kegyelem és csupa kegyelem. Megbocsátok a mindenségnek, mert sohasem ismertem a bűnt. Ami szegény volt, végtelenné lett. Ami végtelen, az sohasem volt szegény. Mindig így ismertem a szegénységet, mint végtelent. A gazdagságot sohasem szerettem. Börtönök állanak börtönökben, börtönök közepén. Ne keressetek magatoknak elragadtatást a földön, ahol az idő és tér megrontja, ahol a percek betörnek és ellopják. Ne kapaszkodj az időbe, Jónás, fiacskám, nehogy a folyamatok elragadjanak! Ami törékeny volt, hatalmassá lett. Azt szerettem, ami a legtörékenyebb volt. Rátekintettem arra, ami semmi sem volt. Megérintettem azt, ami lényegtelen volt, és abban, ami nem volt, Én vagyok jelen. Az elérhetetlen Te égi test, oly elérhetetlen, Ki megvilágítja életem. Te csodálatos erő, Ki vezérled cselekedetem. Tőled kaptuk az életet, Te adtad a kék eget, Te adtad a szíveket, Mely oly fényesen díszeleg, Te adtad az értelmet, Mely megvilágít egy sötét medret, a földet. Te hatalmas Űr, Ki szabályozod létemet, Téged akarnak legyőzni Az emberi lelkek? összeszedik összes erődet, S az elméddel csinálnak haditerveket, és mind ezt ellened?!- nem tudván azt a lényeges elvet -, hogy Halhatatlan csak az, ki szülte az embereket! S. A. Isten szava a Paradicsomban A HIT MÉRTÉKE SZERINT (Folytatás az 1. oldalról) mint Az, Aki életünk használati utasítását megadta, akkor ez már bálvány. Ha Isten szeretete Jézus Krisztusban megtalált, mindenedet add át Neki, ne engedd, hogy tested minden építőelemét átjárja és belepje a mérgező nikotin és a füst többi eleme, hiszen tested a Szent Lélek temploma! Amikor rágyújtasz, nem tudhatod, hogy nincs-e egy túlérzékeny ember a társaságodban. Ha olyan a foglalkozásod, hogy viselkedésed például szolgál gyermekek, hívek, betegek előtt, gondolj azok sorára, akiknek a dohányzásra rá- vagy visszaszok- tatásában te is bűnös vagy. A dohányzás nem lekicsinyelhető szenvedély, mégis, ha valaki komolyan le akar szokni, különösebb elvonási tünetek nélkül, számos módszer segítségével sikerülhet. A dohányzást elhagyó emberek örömmel számolnak be arról, hogy erősebbek lettek, élvezik az illatokat, ízeket. Nekünk, keresztyéneknek nagyobb a felelősségünk, de a segítségünk is ebben. „Jézus Krisztus azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa.” (ÍJn 3,8) Ő tud ebben is segíteni, ha Tőle kérünk segítséget. A mai napon olvasott Útmutató-ige segítsen minden kedves dohányzó olvasónknak. Jézus mondja a megkövezésre ítélt asz- szonynak: „Én sem ítéllek el téged, menj el és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (Jn 8,11) Sokunk vágya, hogy Isten szeretete meglátszódjék életünkön, hogy sok ember odataláljon Jézus Krisztushoz, hogy a keresztyének élete és szava hiteles legyen. „Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől.” (Ézs 59,1-2) Én itt most csak egyik ilyen elválasztó okról-bűnről írtam. Ki-ki őszintén keresse meg, hogy számára mi jelent ilyen akadályt az Isten felénk áradó szeretetének útjában. Gyakorlati segítség lehet, hogy 4 a Hetednapos Adventista Egyháznak van dohányzásról leszoktató tanfolyama, amely 8 napos, megbeszélés alapján lehet rá jelentkezni a 131-8964-es telefonszámon. Győriné dr. Drenyovszky Irén I Kiállítás Kossuth Lajos Az emlékezés a nemzet nagy fiára az Evangélikus Országos Múzeum gondosan összeállított kiállításával kezdődött. Tárgyi emlékek, írásbeli dokumentumok mutatják az evangélikus egyházhoz tartozását. Látható az észak-magyarországi Tállya templomának ón keresztelő tálja és kancsója, amellyel őt Mayer Mátyás lelkész 1802-ben megkeresztelte, mellette a fiatal korában gyülekezeti jegyzőként írt eredeti jegyzőkönyv 1827-ből, autográf levele, amelyben egyetlen magyarországi tisztségeként elfogadja a Nógrád megyei Sámsonháza meghívását a gyülekezet főfelügyelői tisztébe, fiai kereszteléséről szóló iratok, képek, korabeli újságok, metszetek s végül a nagy temetés fotói (amelyről nagyanyám élete végéig úgy beszélt kis unokáinak, mint a nemzet összeborulása a fájdalomban). Történelmi kort idéző dokumentumok. A kiállítás megnyitásakor Kossuth máig ható, utat mutató gondolataiból fiatal teológusok olvastak fel részleteket. Ünnepi beszédet dr. Szabad György professzor, a Magyar Országgyűlés elnöke mondott. Kossuth Lajosról, az újkori idők egyik legnagyobb alakjáról beszélt. Emlékeztetett azokra az időkre, amelyeket Kossuth úgy idézett meg, mint a múltba szállott idők, amelyeknek azonban lehet, sőt reménye szerint lesz is folytatása, és amelyeket talán éppen ma élünk. „Megtartani a magyarságot, mint hagyományoknak folytatóját és megújítani a magyarságot, mint a demokrácia elkötelezettjét és Európába illeszkedő, Európába illeszkedni tudó nemzetet.” - Rámutatott arra, hogy Kossuth olyan irányt, törekvést képviselt, melyben megtalálható a nemzeti önrendelkezésnek, az állami függetlenségnek, a honpolgárok egyetemét átfogó demokratizálódásnak a reménye, és a maga éleI tében sok küzdelem és vereség közepette is annak a hite, hogy nem rosszul választották meg a célokát.- Önök itt egy hagyományt tartanak fenn, egy élő egyházban, az egyház múltjának a hagyományát és ez a hagyomány a magyar múlt nagyjainak életsorával fonódik össze, Kossuthéval is. Azzal az emberrel találkozunk itt képmásban, ereklyékben, szövegekben, halála 100. évfordulóján aki aktuális kérdésünkre tudta a választ. Hagyománynak és korszerűségnek nemcsak lehetséges, hanem kívánatos is az összhangja. A hagyományőrző nem a múltnak az embere. A hagyományőrző - az igazi, - azért őrzi a hagyományt, mert tudja, hogy a jelenen túl ott van a jövő, melynek szüksége lesz az előzményekre is... Beszélt arról is, hogy Kossuth egyházának hű fia volt, de nem türelmetlen egyetlen más egyházhoz sem, egyház iránt sem. Szabad György kiállítást megnyitó beszédének történelmi jelentőségű mondatai napjainkra is vonatkoztatva, szinte erősítették Juhász Gyula Kossuth-szobor c. versének szoborra, emberre egyaránt vonatkozó sorait: 0 áll fölötte minden változásnak S az évek adnak patinát neki! Schelken Pálma Túr mezei Erzsébet hetven verse - németül Az újjászülető magyar diakonissza-munka lelkes német támogatója, Günther Frey tag kaiserswerthi diakó- niai igazgató és felesége szép kiállítású verseskötetet jelentetett meg Mündenben. A csaknem 100 oldalas, mintegy hetven verset közlő könyv bizonyára nem csak itthoni hivő körökben, hanem Európa számos országában visszhangra talál. A kötet címe ez: Unter dem Gnadenhimmel. Az odaadó Krisztus-hitből fakadó költemények valóban „a kegyelem ege alatt" születtek meg. Bennük nemcsak a tiszta lírai finomság testesül meg, amire oly sokan rezonálnak gyülekezeteink széles körében, hanem a minden értelmet meghaladó isteni kegyelemre való gyermeki rácsodálkozás. Mert a gyermeki hit magyarul is, németül is független az életkortól, nem szegi szárnyát a megélt és megénekelt nyolc évtized sem. A német olvasó is megérezheti, hogy csak ezzel a megmegújuló és meg-megújító kegyelemre való ráhagyatko- zással, ezzel a kegyetlennek tűnő diakonisszasorsot is oly szépnek látó feltétlen bizalommal lehetett legyőzni az embertelenségnek térségünkben két oldalról is ránk zúdult viharait. Erre a nehéz évtizedeket legyőző és hittel túlszárnyaló evangéliumi költészetre, erre a hitet ma és a jövőben is erősítő lelkületre éreznek rá bizonyára azok a külföldi testvéreink, akik kezükbe veszik e kötetet. Mert a hitet aláásó nagy veszély még nem a múlté. Most nem külső erőszak, nem is barna vagy vörös ideológia, hanem egy belülről bomlasztó erő, a szekularizáció mágikus hatalma akarja hitünket elaltatni. Ezen segít győzni a világunkra ránehezedő álomból felserkentő kegyelem művészien zengő harsona-szava: Die Last von gestern gehört dem Gestern,Ider Schatten von morgen dem Morgen./Bei jedem Erwachen/darf ich meinen ewigen Begleiter]grügsen ohne Sorgen:/Guten Morgen,- mein lieber Herr Jesu!/ Guten Morgen, Freude!/Guten Morgen, Friede!/Guten Morgen, Gnade!... A tegnap terhe már a tegnapé, A holnap árnya még a holnapé. Minden új reggelen örök Útitársam köszönthetem: Jó reggelt, Uram Jézus! Jó reggelt, öröm! Jó reggelt, békesség! Jó reggelt, kegyelem! Fabiny Tibor DIAKONIA 1993/4. Ezzel a számmal fejezi be tizenöt éves pályafutását a Diakonia. Egyházunk Sajtóosztálya - anyagi okokból - bizonytalan időre szünetelteti megjelenését. Az utolsó szám alaptémája - véletlenül - jelképes értelmű lett: tanulmányai és cikkei a „közösség” szerepét és jelentőségét járják körül. Maga a folyóirat is közösségteremtő szándékkal indult annak idején. Az evangélikus értelmiség tett tanúságot általa az egyház Ura mellett, s adott életjelet magáról olyan időkben, amikor már úgy tűnt, teljes némaságra ítéltetett. A korábbi, évi két szám akkor sem tette volna lehetővé az időszerűséget, ha a korszellem kedvezett volna annak; uralkodtak hát a történeti témák, a kulturális élet fontos jelenségeiről azonban mindig hírt adott a folyóirat. Amikor pedig negyedéves lett, megnyitotta ugyan lapjait az aktuális témák számára, de ezáltal veszélyes vizekre tévedt. Tizenöt évfolyamával mindenesetre hiteles képet ad egy korszakról, s a kései kutató elmerenghet majd, lapjait forgatva azon, hogy nemcsak az embereknek, s a könyveknek, de a folyóiratoknak is „sorsuk van”. A búcsú-szám kiemelkedő írásai: Buda Béla pszichiáter a közösség gyógyító erejéről szól (és a magány lélekpusztító hatásáról); Cserháti Sándor teológiai profesz- szor Máté evangéliumának 18. fejezete alapján Jézust „népének közösségében” mutatja meg; az első gyülekezetekről, az örökös megújulás szükségességéről és a modem ember sajnálatos individualizmusáról szólva; Mer- za József matematikus pedig a sokat emlegetett, de történetiségében kevéssé ismert „Bokor” közösségről számol be. A központi témán kívüli tanulmányok közül kimagaslik a felejthetetlen Kékén András egyik régi, de ma is időszerű előadása: a „Kereszténység és természettudomány” című; Reuss András teológiai professzor „Inspirált könyv - inspirált személy” c. esszéje, mely a Szentírás íróinak Istentől ihletett voltáról, s a kérdés sok évszázados vitájának történetéről szól. Kovács Géza ebben a számban fejezi be Túróczy- monográfiáját, ezúttal Túróczy Zoltán püspöki és lelké- szi munkáját méltatja; az igehirdetések sorozatában Paul Tillich szól hozzánk Pál apostol Római levelének 8. fejezete alapján („sem halál, sem élet ... nem választhat el minket Isten szeretetétől”). A Kulturális Figyelő most a szokottnál is gazdagabb, s az ismertetett könyvek is vonzók, érdekesek; szintúgy a lap képes melléklete, mely gyermekrajz pályázatának kimagasló alkotásait közli. Közösség - magány a témái ennek a pályázatnak is; a rajzok nemcsak szépek, de kifejezők is, őszintén vallanak alkotóik élményvilágáról, lelkiállapotáról. Végül hadd említsem meg a főszerkesztő, Veöreös Imre búcsúját, ő, aki csaknem hat évtizeden át szolgálta nyomtatott betűvel is egyházát, most megköszöni a szerzők és az olvasók hűségét. Reméljük, ez a hűséges szeretet lap nélkül is megmarad. Bozóky Éva
