Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-11-13 / 46. szám

EGY ÜNNEPI HÉTVÉGE BÉKÉSBEN (Folytatás az 1. oldalról) A község új haranglábja Csabaszabadiban és a lakosság elköltözése folytán ott elnémult. Most itt az új község­ben szólalt meg újra a felszentelési szertartás során. A püspök igehirdetésében Jézus szavát idézte: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan..." Haranglábat és ha­rangot mindig egy közösség állít magának, nem egy ember. Ez ad jelt az ünnepre, az idő múlására és arra, hogy figyeljünk egymásra! Október 23-a előestéjén arra is figyelmeztet, hogy a szabadság felelősség, felelő­sek vagyunk egymásért. Együtt, egymásért érdemes csak élni. Hir­desse ez a harang: „Gondolj Istenre, gondolj a másik emberre!” Kesjár Mátyás polgármester megnyitót mond Táborszky László esperes az egyházmegye nevében mondott köszöntést a község egy éves szüle­tésnapján: „A harangláb néma jel, de a benne lévő harang hangosan beszél: Figyelj a szavamra minden hívő lélek. Én az Úrhoz hívlak, hoz­zá én kísérlek.” Ünnepi műsor keretezte az egy­házi szertartást. Kis iskolásgyer­mekek szavaltak, nagy költők kö­zösségről tett vallomásából. A megszólaló harang pedig a nagy számban megjelent községbelieket könnyeztette meg és látszott az ar­cokon az öröm. Eltelt a nap. Három helyen négy örvendetes esemény - úgy gondolom - még sokáig fogja a Viharsarok népét emlékeztetni arra, hogy Isten kegyelmes szeretete nem múlott el és még tartogat számunkra újabb ajándékokat, tszm Emléktábla avatás Malomsokon likus Szigethy Lajost, egyúttal le­leplezte a márványtáblát. Megható volt a Szigethy rokonság jelenléte és a környékbeli evangélikusok nagy száma. A család nevében le- vélbeni üzenetet küldött dr. Pósfay György lelkész. Az avatóünnep­ség szeretetven- dégséggel zárult, ahol a szives ven­déglátás mellett Szigethy Lajos verseit és egyházi zenét hallgathat­tak a résztvevők. H. Szabó Lajos a Malomsoki Baráti Kör nevében Az egykor Győr, ma Veszprém megyéhez tartozó Malomsokon, a helyi Baráti Kör kezdeményezésére, az önkormányzat és az Evangélikus Gyülekezet összefogásának ered­ményeként 1994. szeptember 18-án márvány táblát avattak, a falu nagy szülötte, dr. Szigethy Lajos lelkész, tanár, iró és költő emlékére. Dr. Szigethy Lajos 1863. szep­tember 18-án, a lelkészcsalád ötö­dik gyermekeként született Ma­lomsokon (Apja Szigethy Dániel 1853-1899 évek között volt lelki- pásztora az ottani evangélikusok­nak.) Bár fiatalon távol került szü­lőfalujától, mégis, ha tehette részt vállalt faluja közösségi életében. professzor megható ünnepi be­szédben mutatta be a nagy evangé­Többek között közreműködött a Megemlékezés Szalatnai Rezső hamvainál Nőegylet, az ifjúsági énekkar és az önkéntes tűzoltóság alapításában. Az 1889. február 3-án alakult Ma­lomsoki Önkéntes Tűzoltó Egye­sület alelnökeként ő avatta fel azt a zászlót, mellyel emléktáblája előtt tisztelegtek a mai tűzoltók. Idősebb korában pedig színvona­las írásaiban gyakran és szeretettel emlékezik szülőfalujára, boldog gyermekkora színhelyére. Mindezt a Harangszó és a Képes Luther- Kalendárium hasábjain gyakran olvashattuk. A malomsoki lelkészlakon elhe­lyezett emléktábla avatásán első­ként a baráti kör titkára emléke­zett dr. Szigethy Lajos malomsoki kötődésére, majd dr. Fabiny Tibor Október 25-én, Szalatnai R. Re­zső születésének 90. évfordulóján a budai farkasréti temetőben megem­lékező csoport vonult az író urnájá­hoz. Az alkalmat a Magyar írók Szövetsége, a Rákóczi Szövetség és a Rátkai Márton Klub szervezte. Jelen volt az író leánya, Szalatnai R. Judit és a szlovákiai magyar írók részéről Mayer Judit ny. szerkesztő, lektor. Beszédet mondott a pozso­nyi tanítóképző és gimnázium volt növendékei nevében Besey László, Szalatnai pozsonyi diákjai közül dr. Gazdag Imre, továbbá az anyanyel­vi konferencia elnöke, Pomogáts Imre és az Esterházy János Emlék- bizottság elnöke, Stelczer Elemér. Az ünnepséget dr. Molnár Imre, a Rákóczi Szövetség főtitkára vezet­te. Végül szót kért és_ áldást mon­dott dr. Zsigmondy Árpád lelkész. A megemlékezés a Himnusz elének- lésével ért véget. Ráchel Rezső, aki utóbb írói ne­vét használta, a háború végén Po­zsonyban került dr. Schulek Tibor tábori lelkésszel személyes kapcso­latba. Schulek bizalmas szavai sze­rint az evangélium irányt és erőt adóan szólt bele a felvidéki magyar evangélikusság fiának életébe. ­„Ne engedj megfeledkeznem tanítóim példájáról” (Folytatás) Az újszövetségi teológiai tudomány avatott művelő­jének ismertük meg dr. Kiss Jenő professzort. A két Korinthusi, a Filippi-beliekhez írt levél s János evangéliumának magyarázatát hallgattuk nála. Élénk szemináriumi munkára fogott bennünket. Kitűzött té­mák kidolgozása és a hozzáfűzött bírálatok elkészítése kötelességünk volt. Előadásaiban jegyzetei fontos sze­repet kaptak. Leginkább felolvasott. Érdekes hanghor­dozással közölte mondandóját. A Galáciai levél magya­rázata című munkája azidőben került ki a nyomdából. A Görög-magyar újszövetségi szótárt, amelyet ő szer­kesztett, nem nélkülözhettük tanulmányaink során. Nemegyszer otthonában kollokváltunk az Alsólövérek- ben lévő családi házukban. Gyengélkedő feleségével együtt mindig szeretettel fogadott bennünket. Legidő­sebb fiával, Jánossal teológustársak voltunk, s a jó barátság meleg szálai fűztek össze több esztendőn ke­resztül. Mély sebet kellett hordoznia a harmadéves m. kir. Ludovika Akadémikus Jenő fia korai halála miatt. A katonai dísztemetése alkalmával mi, teológusok is együttérző részvéttel álltunk a koporsó mellett. Meg kellett érnie legfiatalabb fia szerencsétlenségét is, aki egy kézigránát felrobbanásakor súlyos és maradandó sebeket kapott. Soproni látogatásaimkor többször fel­kerestem. Közelünkben lakott a Lejtő utcában. Ha­szonnal számoltunk be életünk eseményeiről. Szeretet­tel emlékszem ezekre a beszélgetésekre, a Jószomszé­di” viszonyunkra. Sírköve, amelybe az 1889-1978 év­számok vésettek be, arról is beszél, hogy vele a legma­gasabb kort megért professzorunk távozott el az élők sorából. Az ige pedig, amely messze túl mutat az évek számán, nekünk, akik még úton vagyunk, reményt kel­tő vigasztalás: „Halál! Hol a te fullánkod?” lKor 15,55. Elhunytakor 89 éves volt. Joób Olivér, Gosztola László és Krámer György végezte a végtisztesség szolgálatát. Kis csokrom fogyó virágai közül az utolsót Lie. Dr. Karner Károly síri pihenőhelyére helyezem. Professzoraink közül legelsőként őt ismertem meg, s vele maradtam meleg, személyi kapcsolatban legto­vább. Haláláig. Sírkövén 1897-1984, s a hívő tudós egész élete tapasztalatait összetömörítő rövid hitvallása „Hű az Isten" olvasható. Egyik legképzettebb és legter­mékenyebb exegétánk volt az újszövetségi területen. Az újszövetségi görög nyelvnek és kortörténetnek szakava­tott ismerője és ismertetője. Tudása, mint azt egy ré­gebbi tanítványa leírta, .félelmetes" volt. Számos könyve s számtalan tanulmánya és előadása bizonyítja ezt. Alaposan fel kellett a kollokviumokra és a vizsgák­ra készülnünk. Mellébeszélést nem tűrt. Volt mércéje. Igényes volt a tudásra - javunkra. Bevont a Keresztyén Igazság című folyóirat adminisztrációjába. Az idős, nyugdíjas Haniffel Sándor bácsival voltunk segítségére a levelezésben, s a lap expediálásában. Bizalmas csa­ládtaggá is váltam teológuséveim egyikében. A szülők bizalmából a három Karner kislányt: Ilust, Anikót és Györgyit jó idő esetén sétálni vihettem vasárnap délutá­nonként, hol az Erzsébet-kertbe, hol a közeli erdőkbe. Pompás uzsonna volt hazatértünkkor a jutalmam. 1951-ben Karner Károly is a budapesti Evangélikus Teológiai Akadémián folytatta professzori működését. 1958-ban megtiltották, hogy az Akadémia épületébe belépjen. Idő előtt kényszernyugdíjba küldték. Haza kellett költözniök Sopronba. Itt az ígért állás, foglal­koztatottság elmaradt. Nehéz anyagi körülmények kö­zé került a család. Isten hűsége megőrizte az elkesere­déstől, s munkakedvét sem veszítette el. Nyolcvanéve­sen még alkotott és publikált. Fényképét itt őrzöm közelemben. Könyveiből ma is sokat tanulok. Felesége, Ilus néni az egyetlen, aki a professzor-feleségek közül ma is él. 90. évében jár. Leányai ma már unokás nagy­mamák. Mindnyájan tapasztalják: „Hű az Isten, aki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedheti­tek...” lKor 10,13 Temetésén Krámer György és Szimon János szolgáltak. Zoltán László Országos Esperesi Értekezletre gyűltek össze az egyházmegyék ve­zetői október 11-én az Üllői úton. Részletes beszámolók után meg­vitatták a közeli jövő feladatait. Fel kell készülniök az egyházme­gyéknek, de a kerületeknek és az országos egyháznak is arra, hogy az új Bíráskodási törvény értelmé­ben megválasszák a különböző szinteken a független bíróságokat. Már írtunk arról, hogy 136 bírót kell választani a bíróságokba. Je­lölni pedig még ennél is többet, hogy legyen kikből választani! Adminisztrációs és más elosztási kérdések után volt egy téma, mely- lyel bővebben is foglalkozni kell: ÉBREDEZIK A NÉPFŐISKOLA Ennek a témának előadója Sze- verényi János ifjúsági lelkész volt, Evangélikus Élet 1994. nqvembér 13. Jövőtervezés aki rövid ismertetésében kitért a népfőiskola céljára, a hivatásbeli szolgálatra, nevelésre. A népfőis­kola evangélikus sajátosság. Dá­niában is, és nálunk is egyházunk volt a kezdeményező. Az utóbbi években több katolikus, reformá­tus és más népfőiskola is kezdett működni. Egyházunkban jelenleg csak Sárszentlőrincen működik evangélikus népfőiskola - sajnos, meglehetősen csendben! Szeverényi János tervezetet is nyújtott be népfőiskola megnyitá­sára. TELEKGERENDÁSON van erre örvendetes lehetőség. „Jó adottságok - Magyarország „élés­kamrájának” közepén - az Állami Gazdaság volt központi épülete. 700 személyes felszerelt konyhá­val, ebédlővel, színházteremmel, három oktatásra alkalmas terem­mel, csodálatos nagy udvarral. Az épülettől néhány száz méterre egy­házunk egyik legszebb temploma, gyülekezeti házzal. Csend, nyuga^ lom, szinte idilli állapot.” A téma előadója még a nevét isN javasolta: Sztehlo Gábor Evangéli­kus Népfőiskola. Igen figyelemre méltó gondola­tok hangzottak el ebben az elő­adásban. Rendkívül fontos, ha­laszthatatlan szolgálatot lehetne itt elkezdeni, ami később bővülhetne, szakosodhatna (szükséget szenve­dők, cigányok, leányanyák, elvál­tak, kábítószeresek stb. közötti munka). Következő lépésben feltá­madhatna több alkalmas helyen is hasonló népfőiskolái munka. A népfőiskola régi növendékei, barátai imádkozhatnak és segít­hetnek abban, hogy ne csupán ja­vaslat és ötlet legyen az, ami e rö­vid beszámolóban elhangzott. Evangélikus Értelmiségi Műhely „Só vagy tűkör?” - volt az egyik témája az október 14-i EÉM-nek, amely azt a kérdést taglalta, hogy a keresztyén életformának a körü­lötte zajló események egyszerű el­fogadása, azokba való passzív be­épülése-e a karakterisztikuma, vagy inkább „só”-ként azok aktív befolyásolása, azokban való tevé­keny részvétel-e? Dr. Hafenscher Károly vetette fel ezt a kérdést elő­adásában, amelyet élénk vita köve­tett. A felszólalók egységesek voltak a „só” szerepet illetően, különböző nézetek kerültek elő azonban a „tükör” magatartás tekintetében. A kereszténységnek az is feladata - érveltek hogy hű tükörként vetítse vissza az adott társadalom valós, nem manipulált, hatalmi szempontok által nem „korrigált” képét; „reflektálnia kell” a keresz­ténységnek a társadalom esemé­nyeire, azzal a hittel, hogy ily mó­don ,Jobbá formálódásra” befo­lyásolhatjuk. Együtt vallották ugyanakkor a hozzászólók az elő­adóval, hogy az egyház nem lehet a társadalomnak valamilyen alter- ego-szerü „tükörképe”. A Műhely rövid, alig kétórás al­Szalatnai később egyházunk orszá­gos presbitériumának tagja volt, és gyakran írt az Evangélikus Életbe. Mint könyvtári szakember, lelké­szeinket buzdította a könyvtárak használatára. Lapunkban ő tette közzé egy skandináv kutató fölfe­dezését, hogy a morvaországi Co- menius, a cseh testvérek püspöke, a sárospataki professzor tolla alól ki­szaladt ez a pár szó: „nem, nem Comenius, Szeges az én nevem”, s a menedéket és katedrát adó ma­gyarokat ezért emlegette olyan sze­retettel együtt morva népével. Sza­latnai Rezsőről lapunkban a későb­biekben még megemlékezünk. Dr. Zsigmondy Árpád-MEGBÉKÉLÉS KÖVETSÉGÉBEN” Evangélizáló csendesnapok Piliscsabán Dec. 8-án 13 órától dec. 10-én 12 óráig. Igét hirdet: Bozorády Zoltán Előadást tart: Fehér Károly, dr. Hafenscher Károly, Csizmazia Sándor Részvételi dfj: 800,- Ft-t-150,- Ft ágyneműhasználatért. A jelentkezést kérjük: „BÉTHEL” Év. Missziói Otthonba - 2081. Piliscsaba - Széchenyi n. 8-12. Tel.: 06/26-335-218. VÁRJUK a szeretetszolgálatban munkálkodó testvéreket. EVANGÉLIKUS DIAKÓNIAI TESTVÉRKÖZÖSSÉG Augusztus van, tombol a nyár, a hírek szerint a hőség rekordokat dönt meg, de itt, a lelkészlakban most elviselhető a meleg. A fél évszá­zaddal előtti építési stílusnak most élvezzük az előnyeit, mert a vastag falak és a magas szobák miatt hűvös maradt az épület. így talán köny- nyebben megy a munka. Dolgozunk. Nem sok szó esik. És, hogy miért ilyen szomorkás a hangulat? 50 év után nagyszüleim elköltöznek. A szobák lassan kiürülnek. A falak­ról lekerülnek a díszek, és a képek. Bútorokat tologatunk, a folyosón pedig gyűlnek a dobozok és a ládák, tele egy élet emlékeivel. Ahogy a tárgyakat óvatosan rakosgatjuk, né­ha megkérdezem, hogy honnan és mire való, s nagypapám lassan- lassan mesélni kezd. Megelevenedik egy számomra ismeretlen régmúlt vi­kalma valójában csak keveseknek nyújt lehetőséget arra, hogy véle­ményüket kifejthessék. Ezért úgy gondoltuk, hogy kérdőíveket adunk közre a műhely aktuális té­máiban, amelyek megválaszolásá­val kinek-kinek módjában áll sze­mélyes véleményét is közkinccsé tenni, és így az „alkotó műhely”- munkában közvetlenül részt venni. A kérdőíveket azután a legköze­lebbi alkalomra összesítjük, és az így kialakult jellemző képet ismer­tetjük. Ezt a lehetőséget szeretnénk ki­terjeszteni az Evangélikus Élet ol­vasói számára is, amikor most köz­readjuk ezeket a Műhely-ben köz­zétett kérdéseket a lapban is, és váijuk válaszaikat a kitöltött kér­dőíveken. A kérdések egyes gyüle­kezeti közösségeket talán arra is indítanak, hogy ezeket maguk kö­zött is megvitassák, s ha így volna, különös érdeklődéssel várjuk e kö­zös bölcsességgel kialakított vála­szokat. A válaszok összesítését, ér­tékelését az Evangélikus Életben természetesen közreadjuk. A másik témakört „Egyházunk anyagi kérdései” címen dr. Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő is­mertette. Erről itt nem szükséges összefoglalót adnunk, hiszen az Evangélikus Élet hasábjain három cikkben olvashattunk egyházunk anyagi helyzetének tényeiről, an­nak részletes elemzéséről előadónk tollából (Ev. Élet. 1994. augusztus lág, ami tele volt küzdelemmel az életért, családért, egyházért. Nagy­apám a pápai kollégiumi évek után a soproni egyetemen végezte el a teo­lógiát. Tábori lelkész gyanánt kato­náskodott pár hónapig Szombathe­lyen, majd Sárszentlörinc, Enying, Siófok, Győr után, ahol hosszabb- rövidebb ideig dolgozhatott, a végál­lomás Kaposvár. A háború miatt 45 tavaszán ide már csak kis bőrönddel, mellékutakon, gyalog érkezett segédlelkésznek. A családalapítás sem volt könnyű abban az időben. A tüzelő ára de sokszor kellett orvosra, gyógyszerre, és ilyenkor a legkisebb szobába hú­zódott nagyapám. Nagymamám itt főzött, itt aludtak, itt éltek. De nem csak anyagi gondok gyötörték őket, a lelkészek akkoriban megtűrt em­berek voltak, akiket nézetük miatt 14., 21. és 28.). E témakörben ezért most inkább híveinkhez és olvasó­inkhoz fordulunk kérdőívünkkel, véleményüket várva az arra adott válaszokkal. Kérjük, hogy a kitöltött kérdő­íveket az újságból vágják ki, te­gyék borítékba és legkésőbb november 15-ig adják postára, hogy a legközelebbi alkalmun­kon, illetve az Evangélikus Élet azt követő számában a kiértékelését közre tudjuk adni. Poós László presbiter * Itt hívjuk fel az érdeklődők figyel­mét. hogy a legközelebbi Evangélikus Értelmiségi Műhelyt november 18-án, pénteken tartjuk, 18.30-kor a Deák Téri Gimnázium dísztermében a következő napirend szerint: * 1. Előadás és megbeszélés MERRE? címmel, amelyben Szebik Imre püspök próbálja meg előrevetíteni egyházunk fejlődésének útját a soron következő évtizedre. 2. Dr. Hafenscher Károly, tart elő­adást Ökumené a családban címén. 3. Az „Egyházunk anyagi kérdései” és a „Só vagy tükör” kérdőívekre adott válaszok ismertetése. Minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk! (Levelezési cím: Dr. Hafenscher Ká­roly, 1052 Budapest, Deák tér 4.) sok támadás ért. Istenbe vetett hitük azonban átsegítette őket minden szenvedésen és nehézségen. 1970-ben nagy megtiszteltetés és feladat várt rá: esperessé választot­ták! Nagypapám élete a szolgálat lett, és ettől a szolgálattól most nehéz szívvel válik meg. Az idő azonban könyörtelen, jön­nek a fiatalok, hogy az idősebbektől átvegyék a stafétabotot, s miután ö tudja, hogy jó kezekbe kerül a ka­posvári gyülekezet, megnyugodva néz körül a kiürült lakásban. Lassan befejeztük a csomagolást, és egyelő­re vége szakad az igaz mesének is, de remélem, hogy még sok-sok éven át hallgathatjuk nagypapám szépre, jó­ra tanító szavát. Dubovay Angelika 15 éves--------------------------M-------------------------­KÉ RDŐÍV Véleménye szerint milyen forrásból kellene biztosítani a jövőben az evangélikus egyház (általában az egyházak) működéséhez szük­séges anyagiak fedezetét? (Csak a gyülekezeti szinten felhasznált, közvetlenül a hitéletet biztosító pénzekről beszélünk itt, függetle­nül az egyházi intézmények, pl. iskolák állami támogatásától.) 1. A hívek önkéntes adományából, minden állami hoz­zájárulástól függetlenül. a) Mindenki annyit adjon, amennyit a szíve diktál. b) Szükséges irányelvek, elvárások kimondása, pl. a jövedelem 1-2%-a. 2. Az állami támogatás igénybevételével. a) Az egyházaknak adott adomány legyen levon­ható az adóalapból. b) A jövedelemadó egy bizonyos százalékát kapja az adófizető által megjelölt egyház. c) A jövedelemadó egy bizonyos százalékát osszák szét statisztikai arányoknak megfelelően az egyházak között. d) Az állami költségvetésből kapjanak évente az egyházak valamilyen arány szerint. e) Egyéb.----------------^------------------------­Az én nagyapám

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents