Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-10-30 / 44. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP J f yá 59. ÉVFOLYAM 44. SZÁM S E M VT 1994. OKTÓBER 30. m SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 22. VASÁRNAP A Seregek Ura velünk van, Jákob Istene a mi várunk. ____________________Zsolt 46,12 ‘ A TARTALOMBÓL' AZ ÚR AZ ÉN PÁSZTOROM ISTEN PATAKJA TELE VAN VÍZZEL KÍNOS TITKAINK (II.) ORSZÁGOS REFORMÁCIÓI EMLÉKÜNNEPÉLY 1994. október 31., este 6 óra DEÁK TÉRI EVANGÉLIKUS TEMPLOMBAN (Budapest V., Deák tér 4.) Igét hirdet: Révész Árpád baptista egyházelnök Előadást tart: dr. Harmati Béla evangélikus püspök, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa elnöke Az ünnepi istentisztelet liturgiájában a protestáns egyházak vezető lelkipásztorai vesznek részt. Közreműködik: a Lutheránia Énekkar Vezényel: Kamp Salamon Orgonái: Trajtler Gábor k CSALÁD ÉVE Az evangélikus csalad Az idei reformáció ünnepén, a Család éve kapcsán, természetesen retődik fel a kérdés: mit is jelent az vangélikus család az egyház és a ársadalom számára? Közismert, hogy a lutheri refor- náció döntő fordulatot hozott az gyház életében. Luther megtérése, imit a Luther kutatók általában izonosítanak 1505-ben történt ko- ostorba vonulásával, nem hozta neg számára azt a benső békessé- ;et, amit várt. Míg a kolostorban :lő szerzetesek százai, ezrei úgy- thogy megtalálták békességüket a :ülönféle kolostori gyakorlatok negtartásával, Luther őszintén negvallotta, hogy a böjtölés, önsa- íyargatás stb. után is nyugtalan naradt és Isten haragjának, sőt a :árhozatnak félelme gyötörte őt. ízért volt életének igazi, döntő ördulata az úgynevezett „refor- nátori élménye” (1513), amikor )oldogan értette meg, hogy „az gaz ember hitből él”. Üdvössé­günk alapja nem a kötelességsze- üen végzett jócselekedetek, ha- íem Krisztus keresztje, amelyen Tettünk meghalt és kifizette adós­águnkat. Amikor ezzel a boldog felfede- :éssel pár év múlva a nyilvánosság :lé is lépett és kiszögezte a híres 95 ételét - elindult a reformáció. Az „evangélikus család” foga- om megszületése sem volt más, nint magának a reformációnak :gyik következménye, hiszen a há- :asság is más megvilágításba kerül i reformáció fényében. Világossá ett, hogy a házasság a Biblia sze- int Isten rendje, amelyben egy fér- i és egy nő életreszóló kapcsolatra ép és gyermekeit Isten félelmében leveli. Persze más megvilágítást tapott az addig kötelező papnőt- enség is. Nyilván döntő mozzanat rolt, hogy Luther maga is házassá­got kötött, vagyis saját példájával nutatta meg, hogy ezt jó lelkiisme- ettel teheti, mert a papok nősülése :em ellenkezik Isten akaratával. Példája nyomán az evangélikus elkészek azóta is családot alapíta­lak. Mi a jellemző sajátossága az evangélikus családnak? A legfontosabb kétségkívül az gével való élés. Luther véleménye izerint minden családfő egyben „a < _____________________i________ cs alád papja” is kell hogy legyen. A Kis Kátéban azt kívánja, hogy naponta gyűjtse össze családját, gyermekeit, sőt a cselédséget is, hogy őket Isten igéjére és Isten dol­gaira tanítsa. Természetes továb­bá, hogy az evangélikus család minden vasárnap együttesen megy a templomba, igét hallgat, úrva­csorával él. Jó lenne ezt a szép és a Bibliának megfelelő szokást ma is gyakorolni. Régebben az is a családfő feladata volt, hogy vasár­nap délben, ebéd előtt megkérdez­te gyermekeit, miről szólt a prédi­káció, és közösen megbeszélték az ige mondanivalóját. Hála Istennek, evangélikus csa­ládjainkban máig sem veszett ki a háziáhítat gyakorlása. Tudok olyan családról, ahol reggel félórá­val korábban kelnek fel, hogy mie­lőtt a három gyerek iskolába indul, énekkel, igeolvasással és imádság­gal kezdhessék a napot. Egyes vi­dékeken, főleg az énekeskönyv sze- retete gyűjti össze háziáhítatra a családokat. Este, vacsora után le­szedik az asztalt, kiosztják az éne­keskönyvet, énekelnek, imádkoz­nak. Az evangélikus családot tehát elsősorban az istenfélelem, az igé­ből való élés jellemzi, és tartja ösz- sze. Ennek gyümölcse a hitvestársi hűség, a gyermekek engedelmessé­ge, a tanulásban, majd a munká­ban való felelősség és becsületes helytállás. Bajban, megpróbálta­tásban is hatalmas vigasz az evan­gélikus családnak Isten igéje. Ko- rálköltészetünk gyöngyszemei ta­lán nem véletlenül a legnehezebb időkben születtek. Csodálatos vi­gasztaló erő sugárzik Gerhardt Pál, vagy Nicolai Fülöp énekeiből, és ma talán nem mindenki tudja, hogy Nicolai énekei a pestis jár­vány közepette íródtak, amikor mint unnai lelkész, napi 40 teme­tést végzett gyülekezetében... Luther nem idealizálta a családi életet. Egyik mondása szerint „aki házasságot köt, olyan kolostorba vonul, amely tele van kísértések­kel.” Tudja, hogy a szülőknek mennyi gondot jelent a gyermekek nevelése. De biztos abban, hogy Isten rengeteg áldást, boldogságot tud adni éppen a családi életben. Ha ma a családi élet általános vál­sága idején a bajok okát kutatjuk, be kell látnunk, hogy nem a sokat emle­getett „hajszoltság”, „rohanás” az igazi ok, - hanem Isten rendjétől való elszakadás, az igének és a gyüle­kezetnek megvetése, mellőzése. Ha ezt elfogadjuk diagnózisnak, akkor máris adva van a gyógymód, ami igazi reformációi célkitűzés lehet: vissza az igéhez! Örvendetes, hogy ma a társada­lom is felismerte a család értékét, és próbálja annak tekintélyét hely­reállítani. De, nem midegy, hogy hogyan. Nem elég a nosztalgia. A gyökerében beteg családi életnél a gyökeret kell gyógyítani. A beteg fára aggatott gyümölcsöktől a fa még nem lesz egészséges. A gyó­gyulás útja pedig: megtalálni azt az erőforrást, amiből egykor az evan­gélikus családok éltek. Gáncs Aladár A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSA „Én, és az én házam népe az Urat szolgáljuk” címmel Protestáns kulturális estet rendez a Pesti Vigadóban október 30-án, vasárnap este 6 órai kezdettel. E kulturá­lis est az idei Protestáns Napok kiemelkedő eseménye. A józsuéi hitvallás alapján - a Család évére való tekintettel is - előadást tart és bizonyságot tesz dr. Győkössy Endre református lelkész, pszichológus és dr. Szentágothai Jánosné a Deák téri evangélikus gyülekezet presbitere. Az Országos Protestáns Napok szervezőbizottsága örömmel vette tudo­másul az október 30-án, a Pesti Vigadóban megrendezésre kerülő kulturá­lis Est iránti nagy érdeklődést. Ugyanakkor sajnálattal nyugtázza, hogy a jelentkezési határidőn túl bejelentett igényeket csak részben vagy egyálta­lán nem tudta kielégíteni, tekintettel a Pesti Vigadó befogadó képességére. Örömmel hívjuk fel minden érdeklődő testvérünk figyelmét arra, hogy a Magyar Televízió 1-es csatornáján november 6-án 14.40 órai kezdettel egy 50 perces összefoglaló műsor kerül bemutatásra az ezévi Protestáns Napok eseményeiről, különös tekintettel a Kulturális Estre. Felhívjuk testvéreink figyelmét továbbá arra, hogy a kulturális est hang- felvételre kerül és a kazetta megvásárolható lesz. Igényelni az ökumenikus Tanács irodájában lehet. (1026 Budapest, Bimbó út 127. Tel.: 176-4847 Testvéreink Országos Protestáns Napok iránti érdeklődésére és megérté­sére a jövőben is számítva kívánunk áldást az ezévi rendezvények szervezői­re és minden résztvevőjére. Szervező Bizottság AZOK A BOTRÁNYOS TÉTELEK- Ez nem mehet így tovább - fortyogott bosszúsan Márton test­vér a templomból kifele menet, mi­után meggyóntatott néhány em­bert. - Amióta Tetzel meghirdette a búcsúcédula árusítását, egyre többen nevetnek a szemembe, ami­kor a bűnbánat komolyságáról be­szélek. „Búcsúcédulát vásároltam, szabad vagyok” - mondják anél­kül, hogy tudnák, ezzel Istent gya- lázzák. Nem! Nem hallgathatok tovább! Közbe kell lépnem, ezt pa­rancsolja Isten tisztelete és az evangélium igazsága. A bűnbocsá­nat és a kegyelem ingyenes! Nem árucikk! Bármennyire is elfajult a dolog, Luther nem akar botrányt. Tisztes egyetemi oktatóhoz méltóan elő­ször értekezést ír a búcsúcédulák­ról. Aztán mint alázatos szerzetes feletteséhez, a brandenburgi Schultz püspökhöz fordul, és leve­let ír Albrecht mainzi érseknek is, amelyben arra kéri, hogy vizsgálja felül a Tetzelnek társainak kiadott megbízatást. Ehhez a levélhez csa­tolja a búcsúcédulákról írt 95 téte­lét. Egy kortárs állítása szerint eze­ket a tételeket Luther 1517. októ­ber 31-én a wittenbergi vártemp­lom kapujára is kiszögezte. Nincs ebben semmi meglepő, mert a templom kapujára általános szo­kás volt egyetemi közleményeket kifüggeszteni, Luther pedig éppen az egyetem professzorai elé kíván­ta terjeszteni tételeit megvitatásra. A mindenszentek előtti napon tömegesen tódultak a városba, ahová Frigyes is azért hívta az em­bereket, hogy bűnbocsánatot kap­janak az ereklyegyűjteménye előtt lerótt tiszteletadásért cserébe. Va­jon látták-e saját szemükkel Wit­tenberg lakói a kiszögezett tétele­ket? Vagy más módon szereztek tudomást róluk? Nem tudjuk. De annyi bizonyos, hogy Luther 95 tételének híre óriási visszhangot keltett, így 1517. október 31-e tör­ténelmi nap lett. Innen számítjuk a reformáció kezdetét. De mit is mond Luther a tételei­ben? Nincs bennük semmi forradal­mi! Nyugodt hangon, a papi, püs­pöki és pápai tisztséget érintetlenül hagyva, csupán egy veszélyes gya­korlat alapvető ellentmondásaira hívja fel az egyház figyelmét. „Nehéz ár állapítja meg - a nép körében egyidejűleg dicsőíteni a búcsúcédulák sokféleségét és a bűnbánat igazságát.” A búcsúcé­duláknak az a veszélye, hogy az önzést és a könnyelműséget táplál­ják. „Ezért fel kell világosítani a keresztyéneket, hogy a pápának nem az a szándéka, hogy a búcsú­vásárlást a könyörületesség bár­mely cselekedetével valamiképpen egyenlőnek tekintsék”. Ahelyett hogy könnyű kibúvókat nyújta­nánk nekik, „intsük a keresztyéne­ket, hogy fejüket, a Krisztust, ke­reszten, halálon és poklon át kö­vetni igyekezzenek”, mert ő „ezt mondja: Térjetek meg... Urunk és Mesterünk, a Jézus Krisztus azt akarja, hogy a hívők egész élete megtérés legyen.” Luther azt szeretné, ha az „egy­ház kincséről” beszélnénk. De tisz­tázni kell, hogy „az egyház igazi kincse” nem a szentek érdeme, ha­nem „Isten dicsőségének és kegyel­mének szent evangéliuma”, ame­lyet senki sem adhat és vehet pén­zen. (Részlet Albert Greiner: Luther Márton az igazság megszállottja című könyvéből) Kudarc, vagy siker? Gondolatok az országos evangélizáció elé Az utóbbi hetekben sokat olvas­hattak a tisztelt olvasók e lap ha­sábjain a november első hétvégéjén megrendezésre kerülő országos evangélizációról. Azért is jelentek meg folyamatosan a híradások, mert valóban az egész evangélikus- ságra, mindannyiunkra tartozik ez az ügy. S talán e híradások is előké­szíthetik a döntést: „én is elme­gyek!”. A szervezéssel foglalkozók, a vendéglátó három gyülekezet, a közelről s távolról érkezők, a szol­gálatokat végzők, s az igét hallga­tók, lelkészek, presbiterek, gyüleke­zeti tagok, mind-mind sikert remél­nek. De mit is jelent ebben az eset­ben a siker? Siker, hogy egyáltalán megszer­vezésre kerülhetett egy olyan evan­gélizáció, amelyre elméletben - minden evangélikus testvérünk hi­vatalos. Siker, hogy a hitébresztés, -erősítés ilyen hangsúlyos alkalom központi gondolata lett. Siker, hogy sok lekötöttség ellené­re is számosán voltak, akik ezért a célért munkát, fáradságot, energiát, odafigyelést, imádságot vállaltak. Akik fölismerték a jelentőségét en­nek a tervnek, s talán már előre lát­ták is lelki hasznát, a fáradozás re­ménység szerinti gyümölcstermését. Sikerről vagy kudarcról persze majd november második hetétől beszélhetünk. Amikor tudjuk a szá­mokat, hányán jöttek el, hányán hallgatták az igét, hány úrvacsorá­zó volt, hány kilométert tettek meg a legtávolabbról jövők stb. Lehet, hogy a számok érdekesek, sőt, min­den bizonnyal tanulságosak is lesz­nek. Mindazonáltal félnék sikerről beszélni, még ha nagy számban jön­nének is el a résztvevők, s a kudarc sem attól lesz az, ha csak kevesen hallják meg a hívó szót. Siker akkor kíséri, ha ennek az alkalomnak kisugárzása lesz. Ha az egy hónappal később megrendezés­re kerülő, egy-két egyházmegye gyülekezeteit egybegyűjtő egész na­pos találkozókon (amelyek már a szervezés stádiumában vannak) ar­ról számolnának be a résztvevők, hogy életüknek, hitüknek új lendü­letet adott az a két nap. Ha azok is részesülnének belőle, akik „csak” azokkal találkoznak, akik ott vol­tak. A legnagyobb siker számomra az lenne, ha olyan résztvevőkkel is ta­lálkozhatnék, akik nem egy gyüle­kezetnek régi, beépült tagjai, ha­nem valahonnan messziről, egyház­tól távolról érkezettek. De valaki karon fogta, szelíd, gyöngéd erő­szakkal kérlelve elhozta Jézus sza­vának közelségébe őket. Nem mint­ha nem lenne szivet dobogtató öröm hivő testvérekkel együtt len­ni! Soha nem találkozottak egy pil­lanat alatt régi jó ismerősök, bará­tok, testvérek, értik az imádságot, éneklik a mindenki által ismert éne­keket. Nagyszerű dolog. De csak egy, vagy kettő, esetleg három ide­gen arc, akit még soha senki nem látott Jézus közelében, de jó lenne, ha ott lenne. Siker lenne a Missziói Bizottság minden tagjának, ha nem az első és utolsó országos evangélizációt szervezhettük volna, hanem egy rendkívül fontos hagyomány szü­letésénél lehetnénk jelen. Ha foly­tatás, egyre szebb, gazdagabb foly­tatás következhetne. Mindegy szá­munkra, kinek a kezében lesz ez­után az ügy. Nem ragaszkodunk a szervezéshez. Csak legyen sokakat, egész evangélikus egyházunkat megmozgató, hitet kínáló, épitő al­kalom. Ezért a mostaniért is legyen minden hálaadás Jézusé. Hogy si­ker, vagy kudarc lesz, ennek meg­ítélését is legjobb egyedül Őrá bízni. Sztojanovics András ORSZÁGOS FELNŐTT EVANGÉLIZÁCIÓS HÉTVÉGE „Jöjj, hogyha bűnöm éget!” 1994. november 5-6. November 5. szombat Albertiben (Albertirsa Budapest felé eső oldalán): 10.00 Kezdő áhítat Lk 19,41-44. alapján (Báliké Zoltán) 11.00 Evangélizáló előadás: „Elítéled a bűnt” (Gémes István) 11.40 Bibliakörök 13.00 Ebéd Irsán 15.00 Bibliatanulmány csoportos megbeszéléssel (ifj. Cserháti Sándor) 17.30 Igehirdetés Lk 19,45-48. (Balikó Zoltán). November 6. Vasárnap Pilisen 9.00 Elcsendesedés, úrvacsorái előkészület 10.00 Istentisztelet úrvacsorával Lk 20,9-19. (Balikó Zoltán) 11.30 Evangélizáló előadás: „Életedet adtad értünk, bűnösökért” (Gémes István) 12.30 Ebéd 14.00 Csoportos megbeszélés 15.00 Befejező igehirdetés Lk 20,20-26. (Balikó Zoltán) Bibliát és énekeskönyvet mindenki hozzon magával. A szállásról és az étkezésről a vendéglátó gyülekezetek gondoskodnak. __________________________M______'_______j_________________*'__________

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents