Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-10-23 / 43. szám
r 1 • ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 59. ÉVFOLYAM 43. SZÁM 1994. OKTÓBER 23. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 20. VASÁRNAP ‘ ÁRA: 25 Ft Ahhoz, hogy igazi erkölcsösség ___________________létrejöjjön, az értelemnek és a szívnek együtt _____________kell munkálkodnia. Alb ert Schweitzer A TARTALOMBÓL TEMPLOM ÉPÜL A JÖVŐ GYÜLEKEZETÉNEK NAGYOTHALLÓK A GYÜLEKEZETBEN TÁVOLI HARANG SZAVÁT KÖZELRŐL HALLOM A kaposvári templom ünneplő gyülekezete 1956- Könnyebb lenne, ha nem éltük volna át. Ha már teljesen a történelemmel szembesülnénk, mint az 1848-as szabadságharcra emlékezve.- Könnyebb lenne, ha nem idéződnének fel az évfordulón a már-már elfelejtett kedves arcok, azoké, akiket a forradalom napjaiban, vagy a megtorláskor vesztettünk el.- Könnyebb lenne, ha a forradalom és szabadság- harc elfojtása, leverése után nem hagyták volna el oly sokan az országot, akiknek erejére, tehetségére, tudására a hazának is szüksége lett volna. Ha nem nyomta volna rá az elmúlt évtizedekben sokunkra a bélyeget a tény, az újkori magyar történelem leginkább kiemelkedő világpolitikai tettének romjain élünk, mártírjainknak köszönhetjük a diktatúra éngedményeit, a megszálló hatalom visszább húzódását. A Magyarországi Evangélikus Egyház számára is sajátosan fájdalrríás az emlékezés. Áz akkori októbert megelőző hónapokban az egyházban is felgyorsult a reformfolyamat. Még nem került nyilvánosságra minden részlet, de annyi jól ismert, hogy megtörtént az ártatlanul bebörtönzött Ordass Lajos püspök rehabilitálása, teológiai tanári pozícióba helyezése, azzal a háttérrel, hogy visszakerül a püspöki szolgálatba. A történelem másként alakult. 1956. október 31-én magam is boldogan hallgattam a Deák téri templomban Ordass Lajos püspök igehirdetését. Életemet meghatározó élményem, hogy az ezt követő másfél évben tágabb környezetéhez tartozva először végezhettem közegyházi szolgálatot. 1956 októberét ünnepelve a magyar evangélikusság azonosul a diktatúra elleni felkelésre emlékező nemzettel, és ebben sajátos, máig ható erőt jelent az egyházunkat a forradalom leverését követően ért veszteség. Ordass Lajos életpéldája, másodszori félreállítását követően, a szabadságát visszanyert egyház számára a megújulást munkáló az evangéliumon alapuló erkölcsi üzenet. Más a spirituális, más a történelmi-politikai forradalom. A lelki forradalom az életújulást, a Jézus Krisztushoz való megtérést, a belekapaszkodó hitet jelenti. E hit erősíti nemzeti azonosság- és felelősségtudatunkat. Segít abban, hogy Isten akaratát elfogadva lássuk szent harcainkat reformokban, forradalmakban, azok elbukásában megköszönjük kegyelmét, hogy szabadon emlékezhetünk sorsfordító történelmi napokra és megkísérelhetjük felépíteni a békés, boldog hazát. Frenkl Róbert ORSZÁGOS REFORMÁCIÓI EMLÉKÜNNEPÉLY Az Ökumenikus Tanács központi rendezvénye 1994. október 31-én du. 6 órakor lesz a Deák téri evangélikus templomban. Igét hirdet: Révész Árpád baptista egyházelnök. Előadást tart dr. Harmati Béla evangélikus püspök-elnök. Az istentisztelet liturgiájában a MEÖT tagegyházainak püspökei és vezetői vesznek részt. Mindenkit szeretettel várnak! • • Okumenizmus Magyarországon ma Egy felmérés összefoglalása (Előző számunkban közölt cikk folytatása) • 5. Kérdés: Szükségesnek látják-e egy minden felekezetet átfogó Szentírás-fordítás megjelentetését ? a) A válaszok többsége szerint igen. Szükséges lenne „egy tudományosan megalapozott, szép nyelvű, közös bibliafordítás, amely csak hasznára válna népünk minden felekezetének”. (Evangélikus vélemény.) b) Viszont e tekintetben a legerélyesebb az ellenállás is, amely szerint „Károlinál szépen szól a magyar szó!” Van olyan vélemény is, hogy gyülekezeti szinten nem sok hasznot hozhat egy ilyen vállalkozás, ezért érdemesebb ragaszkodni a kialakult külön fordításokhoz: „maradjon mindenki a magáé mellett!” c) A gondolatot sokan helyeslik elvileg, de a gyakorlatban megvaló- síthatatlannak tartják. d) Az evangélikus válaszok között több megjegyzi, hogy sok helyen a reformátusok még mindig Károli fordítását használják, még az új fordítást sem vezették be, ezért „elhamarkodott vállalkozás lenne egy ökumenikus biblia- fordítás”. Vannak olyan vélemények is, amelyek szerint hasznos lenne egy közösen elfogadható szöveg kialakítása és kiadása. A válaszok többsége kívánatosnak tartja az ökumenikus fordítást „amely 20 évnél rövidebb idő alatt aligha lenne megvalósítható”. 6. Kérdés: Milyen a római katolikus és a többi felekezet ökumenikus beállítottsága? a) A válaszok többségéből az derül ki, hogy az évekkel ezelőttihez képest lényegesen jobb a felekezetek közötti viszony. A legnagyobb változást római katolikus részről érzik; „viszont az ellenállás is ott a legnagyobb”. (Hajdúszabolcsi evangélikus esperes.) b) Mindenütt érezhető az a tapasztalat, hogy a római katolikus plébánosok többsége az okumenizmus egyoldalú értelmezése következtében a közös alkalmakat saját liturgiái és dogmatikai felfogása érvényesítésére akarja felhasználni. Nagyrészük - még a második vatikáni zsinat előtti felfogást képviselvén - az ökumenikus alkalmakat úgy tekinti, mint a „hazahívogatás alkalmait”. c) Ezzel szemben a fiatalabb plébánosok „sokkal nyitottabbak”, a viszony mindenképp barátságosabb, szívélyesebb, mint korábban, és az ökumenikus kapcsolatok alakulása az illető lelkészek egyéni döntésétől függ. „Vannak egészen nyitott katolikusok és egészen bezárkózó reformátusok” - írja egy evangélikus lelkész. A kép e tekintetben is ellentmondásokat mutat. Vannak helyek, ahol teljes az elzárkózás (ez a kisebbség), és vannak helyek, ahol egyértelműen nyitottság tapasztalható (ez a többség). 7. Kérdés: Milyen kapcsolópontokat látnak más egyházakkal? a) A válaszok egyetértenek a kérdéshez csatolt zárójelbe tett megállapítással, miszerint a kapcsolópontok: a Szentírás, a közös ének kincs, az imádság és a Szent- háromság Istenbe vetett hit. b) Mindenki sürgeti a keresztyének közös nézeteinek erőteljesebb hangsúlyozását: „próbáljuk a közöst megtalálni!” c) A gyakorlati együttműködést is sürgetik: öregek gondozása, segélyügyek, diakónia. „Ma úgy tűnik, hogy a gyakorlati, politikai, szociális-kulturális ökumenizmus- nak van némi esélye - hangoztatja egy református vélemény. d) Nagy szükség lenne ökumenikus evangelizációkra. e) Átütő erővel jelentkezik a közös ének-kincs gyarapításának az igénye. Szükség lenne egy új ökumenikus énekeskönyvre az elmúlt évtizedek szövegeiből. „Kevés az a közös ének, ahol a dallam és a szöveg is azonos, pedig itt volna a lehetőség kapcsolópontok kiépítésére. Jó lenne tudni együtt énekelni.” (Takaró Tamás református esperes, Budapest-Dél) f) Jelentkezik az igény „a keleti vallások elleni közös fellépésre” és a közös etikai állásfoglalásokra, össznemzeti égető kérdésekben. HÁRMAS ÜNNEP A KAPOSVÁRI GYÜLEKEZETBEN Rónai Gyula gyülekezeti felügyelő megnyitja az ünnepi közgyűlést Szeptemberi szép őszi vasárnapon hármas ünnepre gyűltek össze a kaposvári templomba az ünneplők. Hatvanöt éves templomukat felújították. Elbúcsúzott ötven évi lelkészi szolgálat után a gyülekezettől Dubovay Géza espereslelkész, aki nyugdíjba ment. Utódja Szemerei János tordasi lelkész lett, akit beiktattak szolgálatába. Hatvanöt év történelmi távlatban nem nagy idő. De tudjuk, hogy ez a hatvanöt év mit jelentett. Hiszen nagyobb része abban a korban zajlott, amit az egyház szolgálatának korlátozásaként, elnyomásként szoktunk jellemezni. Az ötven évről akkor lehet fogalmunk, ha a kezdő évet leírjuk. 1944-ben küldte ki Dubovay Géza Szakálas Györgyné, a gyülekezet pénztárosa búcsúzik Dubovay Gézától, aki 50 évig volt a gyülekezet lelkipásztora fiatal lelkészt D. Kapi Béla püspök a kaposvári gyülekezetbe, hogy átvegye a szolgálatot. Az az idő a háború gőzhengerének hazánk feletti áthaladása volt. Alig állott talpra a gyülekezet, máris elkezdődött a harc az életért az elnyomásban és ebben melegedett össze lelkész és gyülekezet, ekkor szövődtek azok a szálak, melyek később összetartó erővé lettek a megpróbáltatások idején a kicsiny gyülekezetben. Azután elérkezett az az idő, amikor a már tapasztalt lelkészre az egyházmegye vezetésében és irányításában is szükség volt és esperessé választották. A hosszú és nehéz út után most itt van a hálaadás, köSzemerei János, az új lelkész első igehirdetése szönetmondás alkalma Isten irgalmas szeretetéért, aki öt évtizeden keresztül adott erőt a szolgálatra. Elérkezett a váltás ideje, amikor a gyülekezet köszönthette új lelkészét, Szemerei Jánost, aki fiatal, de már kipróbált lelkész, két gyülekezetben szolgált éveken keresztül, Tordason és Gyúrón. A Fejér- komáromi Egyházmegyében „nevelkedett”, ahol erős missziói munka folyt, és ennek egyik szervező munkatársa volt. Az ünnepi alkalomra eljött dr. Harmati Béla püspök, Smidéliusz Zoltán esperes és többen-az egyházmegye lelkészei közül. Elkísérték papjukat a tordasiak és gyúróiak is, valamint többen a volt egyházmegyéből. A püspök igehirdetését 2Kor 4,5-7 versei alapján tartotta. Nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat. Őt hirdeti ez a megújult templom, Őt hirdette öt évtizeden át ebben a templomban a most búcsúzó lelkész és aki most jön, ő is ezt a táplálékot adja majd a gyülekezetnek. Ez az elsődleges szolgálatunk: az Istenre és Jézusra mutató spirituális munka. Ő teremti újra a gyülekezetét. De Istennek ez a kincse cserépedényben van. Ilyen ez a templom is, de törékeny emberek viszik ezt a kincset. Dubovay Géza 50 évig őrizte és most tovább adja, hogy őrizze, hordozza tovább. Ma megköszönjük a templom 65 évét, a búcsúzó szolga 50 évét és könyörgünk az indulóért, hogy Krisztust prédikálva osztogassa ezt a kincset. Az esperes iktató szavai után megható volt, amint a búcsúzó az oltári imádságban a gyülekezettel együtt mondott hálát a kapott igéért, a szentségekért, az elvégzett lelkészi munkájáért, az örömökért és kudarcokért, a gyülekezetért, testvérekért és munkatársakért. Szakálas Györgyné, a gyülekezet pénztárosa búcsúzott a gyülekezet nevében, megköszönve, hogy életéből 50 évet a gyülekezetnek adott. Bírta hittel, reménnyel, imádsággal és szeretettel. Szemerei János igehirdetésében a nem változó Krisztusról tett bizonyságot, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Aki nemcsak egykor volt segítő és gyógyító, de ma is megoldást ad életünkre. Nagyon sokan köszöntötték a két lelkészt. Rónai Gyula felügyelő ülést megnyitó szavaival, dr. Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő szavai a hálaadásra indítottak. Smidéliusz Zoltán esperes arról az Istenről tett bizonyságot, aki a növekedést adja, mert mi csak ültetők vagy öntözők vagyunk. A családi szeretet melegét jelentette Baloghné Szemerei Mária köszöntése, aki visszaemlékezett gyermekkorukra, amikor a hetedik gyermek, János megszületett. (Egyébként tízgyermekes családból származik az új lelkész.) Hét szál orchideát hozott a hetedik gyermeknek, az itthon élő hét testvér nevében. A volt gyülekezetek és az egyházmegye nevében Sztruhár András egyházmegyei felügyelő, Karsai Lajos segédlelkész és dr. Molnár Gyula ajánlották a kaposváriak szeretetébe azt, akit a szolgálatban megszerettek. Á megye és a város is ott volt a köszöntök sorában. Dr. Gyenesei István, a megyei közgyűlés elnöke és Szabados Péter Kaposvár polgármestere kérték, hogy szolgálják a békességet és a megértést e mostani túlpolitizált időben. Dr. Rosta István főigazgató, a Tanárképző Főiskola köszönetét tolmácsolta Dubovay Gézának, utódjától pedig kérte, hogy mint lelkésztanár, a főiskolán örömmel tevékenykedjen. Az ökumené nevében Bellái Zoltán református és Szuhánszki István metodista lelkipásztor szólt befogadó készségükről. A püspök befejező szavaiban kérte a lelkészeket és a gyülekezetét : Őrizzétek a lángot, a rátok bízott kincset! tszm. „JÖJJ, HOGYHA BŰNÖM ÉGET!” Hol tartunk? Az országos evangéüzáció előkészületeiről A november 5—6-i országos evangélizációs hétvégét három gyülekezetben, Pilisen, Albertiben és Irsán szervezzük. Hol tartunk most? Amikor ezeket a sorokat írom, még egy hónap van hátra pontosan a kezdésig. A szórólapok nyomdában vannak. A hét közepére ígérték, hogy kész lesz. A plakátok elkészültek. Gémes István és Bálikó Zoltán elvállalta a szolgálatokat. Gémes István két előadást tart majd. Az elsőnek ez a címe: „Elítéled a bűnt...”, a másodiknak ez: . .de életedet adtad értünk bűnösökért.” Balikó Zoltán a reggeli és esti áhítatok igehirdetését vállalta. Még ifj. Cserháti Sándor szolgálatában is reménykedünk. Az első nap programja Albertiben kezdődik 10 órakor. Délután az irsai gyülekezet vendégei leszünk. Másnap, vasárnap pedig a pilisi gyülekezetben kezdődik az evangéüzáció, reggel 9 órakor. A program a kora délutáni órákban zárul. A gyülekezetben lassan kibontakoznak a szállás és az étkezés megoldásának körvonalai. Autóbuszok szállítanák a résztvevőket egyik helyről a másikra. Hamarosan várjuk a konkrét jelentkezéseket - október 25-re. Aztán újra összeülnének a szervezők, hogy az utolsó mozzanatokat elsimítsák. Hányán leszünk vajon? Több százan, vagy csak kevesen? Ki tudja? Képes-e még megmozgatni gyülekezetek életét, emberek életét az ige szava? Csak a fiatalok tudnak mozdulni, vagy a felnőttekben is maradt valami az Istennel való találkozás vágyából? Nem tudjuk. Ezek Isten titkai. Mi csak számítunk rá. Sokan kezdenek imádkozni azért, hogy ezen a két napon történhessen valami. Csak azzal történhet valami, aki ott lesz. A hívás ilyen egyszerű. Gyere, találkozzunk ott egymással és Vele, az Élővel. Koczor Tamás
