Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-10-23 / 43. szám

Evangélikus Élet 1994. október 23. GYERMEKEKNEK Jg. ^ K .1 Mikor reggel útrakeltünk a hegyek felé, utunk célját még felhők takarták előlünk. Hk jdB De egyszerre ragyogó napsugarak törték át a szürkeséget. A felhők szertefoszlottak, és előtűntek pompájukkal a havas csúcsok. Ez a nagyszerű élmény rád emlékeztet, Jézusom. Hisz mint azt te magad is mondod, te is fényként jössz az életünkbe, hogy eloszlasd a szürkeséget, és megláttasd velünk életünk célját. BEPILLANTÁS A PÉLDÁZATOK VILÁGÁBA Új bornak új tömlőt! Ahhoz, hogy a szőlőből bor készülhessen, szükség volt először egy présre, melynek segítségével a szőlőszemek­ből kipréselik a mustot. Ezt a célt szolgálta az úgynevezett borsajtó. Ez nem volt más, mint egy vagy több kisebb- nagyobb medence, melyekben a szőlőtaposók mezítláb taposták a fürtöket. Innen a még héjjal, maggal és a gyü­mölcs húsával keveredett mustot egy mélyebben fekvő medencébe eresztették, ahonnan azután már csak a letisz­tult szőlőlé folyhatott tovább, egy harmadik edénybe. Az így nyert mustot tömlőkbe töltötték. A tömlők birka- vagy kecskebőrből készültek. Olyan erősen varrták össze, hogy a folyadék ne tudjon „kiszök­ni” az öltések között. Ilyen tömlőkben szállíthatták a 'bort, a vizet, vagy épjfá frissén fejt fejet. Szállításkor vágy i az állatokra, vagy pedig a saját hátukra kötötték haszná­lóik. Egyébként három botot támasztottak egymásnak, és ezekre akasztották a teli tömlőt. A használat során a bőr olyannyira megkeményedett, hogy már üresen is megőrizte gömbölyűségét. De ez a merevség törékennyé is tette. Ha forrásban levő új bort töltöttek bele, félő volt, hogy szétreped, és tartalma kárba vész. Jézus ezzel a példázatával érzékelteti, miért nem tart mepió néhány olyan régi törvényt, amit a farizeusok és az írástudók számon kémek rajta. Ha ugyanis szigorúan megtartaná például a szombat megtartására intő régi tör­vényt, és szombaton nem gyógyítana betegeket, akkor kárba veszne az új örömüzenet, melyet hirdetni szeretne: Az Isten szeretet, és ez abban nyilvánul meg, hogy szünet nélkül munkálkodik gyermekei javán. A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. FERI BÁCSI JÁTÉKAI „Dalo-ló-ugrás” J L i------------­> /— A M K D A ff O D G É E O L E O U R T Z r JL L S Mai játékunknak egy szám a megfejtése. Mégpedig egy énekszám az evangélikus énekeskönyvből. Ha a négyzet­hálóba írt betűket lóugrással haladva a megfelelő sor­rendben összeolvasod, megkapod a keresett ének első so­rát. Ekkor már csak az a feladatod, hogy az éneket kike­resd az énekeskönyvből, és számát egy levelezőlapra felír­va elküldd a gyermekrovat címére. Segítségként eláru­lom, hogy a kezdő sor utolsó betűje a négyzetháló jobb felső sarkában található „M” betű! Jó fejtörést! Megfej­tésedet a lap dátumát követő keddig add postára! LA­BI­RIN­TUS FIATALOKNAK En vagyok az élet kenyere Kenyér és élet. Két összetartozó szó. Ke­nyér nélkül nincs élet. Élet nélkül nincs ke­nyér. Egymásba fonódnak, összekapcsolód­nak: üzennek. Amikor éhesek voltak azok, akik követték őt, és hallgatták szavát ott a galileai tenger partján, öt árpakenyérből vendégelt meg öte­zer embert. Jézus közelében nem kell éhezni többé. Nála mindig van táplálék, belőle újra és újra föl lehet töltekezni, erőt meríteni. Hi­szen ő maga a Kenyér. Nem akármilyen: az élet kenyere. A kisbetűs és a nagybetűs Élet kenyere is. „Én vagyok az élő kenyér, amely a menny­ből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyér­ből, élni fog örökké, mert az a kenyér, ame­lyet én adok oda a világ életéért, az az én tes­tem.” Uram, add meg nekünk ezt a kenyeret! - kérték Őt azok, akik látták a csodát, jóllak­tak a megosztott, szétosztott ajándékból. Add nekünk az élet kenyerét, az élő táplálékot, oszd szét köztünk a Tested, oszd szét önma­gad! Látod, éhezünk Rád! Nem élhetünk ajándékod nélkül, nem élhetünk Nélküled. Mostoha ez a, világ, ez az élet. Egymás ke­nyerét vesszük el, ha már nekünk nincs, iri­gyen kuporgatjuk azt, amink van, nehogy kénytelenek legyünk másokkal megosztani. Kenyérharc dúl, aminek vannak győztesei és vesztesei. Többen vannak a vesztes oldalon. A föld lakóinak harmada éhezik. A másik harmad megbecsüli a kenyeret, a harmadik harmad tékozolja. Vannak, akik kalácsot en­nének inkább kenyér helyett. Vannak, sokan vannak, akik nem elégednek meg a napról napra kenyér ajándékával. Többet akarnak - de megromlik a kenyerük, amit összehará­csoltak. Úgy járnak, mint annak idején a vá­lasztott nép a mannával. Aki túl sokat mar­kol, keveset fog. Vannak, igen, sokan van­nak, akik szinte semmit sem tesznek a min­dennapiért. ölükbe hull, mégsem hálásak ér­te. Még csak meg sem köszönik Neki. A fe­leslegüket inkább a szemétbe dobják, de nem kínálják fel, nem adják oda a rászorulónak. Büszkeségük nem engedi? Amire nincs szük­ségük, arról is nehéz lemondani? Miért? Vannak, iszonyúan sokan vannak, akiknek kevesebb jut a kevésnél. Akiket a szeméttáro­lók felé űz a szükség, akik a morzsákat eszik, azokat a darabokat, amik az urak asztaláról hullanak le. Vannak azok, akik nagyvárosok szegénynegyedeiben, bádogviskókban eszik az újságpapírt, hogy legalább valamivel teletöm­jék a gyomrukat, ne érezzék a kínzó éhséget. Vannak, akik ólommérgezésben halnak meg emiatt. Olyan emberek is élnek ezen a földön, akik hálásak tudnak lenni egy marék rizsért, na­ponta egyszer egy híg kukoricakásáért. Van­nak, akik meg tudják köszönni a keveset is, és megosztani azokkal, akiknek még ennyiük sincs. Kenyér és élet. összekapcsolódó, egymásba fonódó fogalmak. Jelek. Mutatnak Valaki fe­lé. Üzenetet hordoznak. Jelei a szeretetnek, a gondoskodásnak, a reménynek: gondol ránk az Úr, meg fog áldani. Az Isten kenyere a mennyből szállt le, és életet adott a világnak. Ma is leszáll közénk. Ma is szétosztja önmagát. Hogy ne éhezzünk többé a szeretetre. Kenyérré lett az Ige, hogy belőle éljünk - és éltessünk másokat is. Mert amit kaptunk, nemcsak magunknak elég. Bő­ségesen jut a Másiknak, a korgó gyomrú, be­esett arcú idegennek is, aki kinyújtja felém a kezét. Minél jobbam szétosztom, annál több marad. Tizenkét kosár? Vagy talán még en­nél is több? Ha akarom, a csodálatos kenyér­szaporítás lejátszódhat ma is a szemem előtt. Csak osztani kell! Azt, amit ajándékba kap­tam, amiből élek. Csak kézbe kell venni a ke­nyeret. Hálát adni, aztán megtörni, és továbbadni. Vegyétek, egyétek! A tiétek, és az enyém is. ő akarta így, ő hagyta ránk föl­di életének utolsó estéjén. Ezt cselekedjétek - mondta -, valamennyi­szer csak eszitek, az én emlékezetemre. Mert az én testem, igazi étel. Aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké. Belőlem. Velem. V. GY. SZABÓ LŐRINC; Kenyér ■ Beléd haraptam, áldott és elborzadtam - Habfehér tested kísérlete oszlani kezdett, zöldülni s foszlani, s köröttem az eltűnt szobák falain, az utcán, a városon át őt láttam mindenütt, csak őt, a milliárdlelkű mezőt, ahogy szétcsapott, ringva, - már tenger volt, vegtelen határ, zöld végtelen, aztán rőt-arany. Hány kalász élt ott boldogan, . hány, .külpn-külön kis akarat, s minden kalászban mennyi n és minden magban mennyi s mennyi jövendő párosult fi Aztán egyszerre magamat láttam, e roppant áradat S ósát, Isten gyilkosát, ászával belevág az örök csodába, töri, üti I a szent anyagot, megsüti s eszi istent, aki test, aki vér - . S letettelek, darab kenyér, s fölvettelek, elnéztelek, magamban éreztem az életedet - aztán lassan úgy ettelek tovább, mint a hívő az úrvacsorát. 11 ■ gSfl íz ............'.................... Ké smárk: fatemplom, evangélikus lyceum, Thö­köly... villan fel emlékezetemben, ha a Tátraalja kedves kis városának nevét hallom és sok-sok törté­nelmi, földrajzi, irodalmi kép, esemény, amiről De­ák téri tanáraim - Jeszenszky Ilona (Lilla néni), dr. Zelenka Margit, majd később dr. Szigethy Lajos, dr. Szelényi Ödön - oly lelkesen tudott magyarázni. Az ö tanításuk volt iránytűm, valahány­szor felnőtt koromban eljutottam a csendes szepességi városkába. Mégis minden, amit tanultam, olvastam Késmárkról, csak néhány éve lett valóság számomra. Azóta ismertem meg a város felbecsülhetetlen értékeit, amióta A. Kowarik evangélikus lelkész kalauzolt végig benne. A két éve elhunyt Kowarik Sándor, huszonhárom évig volt a késmárkiak lelkésze és nem­csak hívei lelki gondozója: szívügye volt a város emlé­kekben gazdag múltjának és jelenének óvása a feledés­be merüléstől. Az ő kíséretében ismertem meg valójá­ban a város történetét, jelentőségét, az ág. hitv. evangé­likus kerületi lyceum történelmi múltját, nemzetközileg is számon tartott több évszázados könyvtárát. Újra a Szepességben, Thököly városában- A könyvtár ­A könyvtár, melynek 150 000 kötetéből (címlista szerint 70 000, mert vannak többkötetes művek és van, amiből több példány van) kb. 15 000 kötet egyházi mű. A régi könyvek, dokumentumanyag mellett sok az ősnyomtatvány az 1400-1500 közötti évekből: egyedi darab, ritka példány jelzéssel. Ha­talmas, 2-300 év előtti bőrkötésű, veretes könyvek, melyeket nemcsak tisztelettel forgat a kutató, ha­nem félelemmel is, nehogy a töredező lapok rongá­lódjanak, vagy az ujjai között maradjanak. S lehet- e nagyobb öröm, lapozgatás közben bejegyzést, sze­mélyes észrevételt találni a lapokon. Például egy másfél évszázadnál korábbi bejegyzést! Ilyen volt a kicsiny könyv, füzet, „A helység kalapácsa", mely 150 évvel ezelőtt Petőfi kezében volt. 1845. május 3-án ajándékozta a késmárki Magyar Olvasó Társa­ságnak. Erről Scholcz Frigyes „A Tátra alatt" ­Jóny Tivadar végrendelkezése 1865. Szent-Mihály hava 29. napján. JLLä ja/imm/rrtt tmlo arvJíoyexhó, « itxxM'nalfi -mJkÁjíjvm JítnJo /TTT'nt, wjdttn tji n tó tjfnwtl, a /ímrtthetumltn nüatiacm nutty nrt&AO m—' 1 w ” ' ^ crvjtcycrrrxTTU a\kt+nuvdű /c-rtvuui Jhl&'XjA tAitfyueUj Jó ÁtMcrmat f» akwrtdtcrruá órán« «Ital Liuajltúu . d! ImvU.. ___—-j ÍR *n anyjudi ^odwft — tlnUrumuahoK — sntaatíjíván | dumái cfattacítrtuliuini tnrfiiJh/ __JUn tM&vn efceivncJ fijoyrutem (main Dctvrv Júfak*ivX, ontü * d! kiynuvrh fc tanjuinnaM járulamAÍ ImuyStífxom luaJoMit magúit tui.lt, kt/éUUii, tt m jdvuwtA ffrr ­tUa/ní. _- t fa /**- pontian imiwvuMHjdt dtAtrni oiJUftú — n‘kuma/tui A^ríhu. -iitv.fc Í*ne4& — regényes történelmi képek c., 1903-ban megjelent mun­kájában is megemlékezik, sőt idézi Petőfi sorait az „LJti rajzok"-ból: „Délelőtt meglátogattam Keré- nyivel Hunfalvy Pált, a tanítványai által általá­nosan szeretett professzort (a lyceumban) ... Megnéz­tük Thököly várát... Este zenével tisztelt bennünket a tanuló ifjúság... Nagyon restelltem azt a históriát, hogy csak egy napot szántam Késmárknak... Másnap kora reggel indultunk; ott feküdt a Tátra egész pompájá­ban. .. Azért siettem el Késmárkról Iglóra, mert van ott egy család, mely engem már rég kívánt látni, s én azt viszont.” Az említett család, régi barátja Pákh Albert szülei voltak, akiknél három hetet töltött. A vendégsze­rető családfő, Pákh Mihály evangélikus lelkész volt. Kazinczy-iratok, -könyvek is találhatók a könyv­tárban: 1768/9-ben volt a Lyceum növendéke, a Corni- des-féle házat, melyben lakott, emléktáblával jelölték meg 1899. október 27-én. Az ünnepélyes leleplezés szép meghívóját őrzi a könyvtár a számos hatalmas könyv, almanach között: közülök egyet-egyet fel sem lehet emelni egyedül. Vlaszta Okolicsányi, a könyvtár vezetője mindenben segítségünkre van. Ismeri jól és féltő szeretettel adja át a súlyos könyveket (tartalmuk is súlyos!). Nemcsak számos kérésünket teljesíti, maga is sok kevésbé ismert kiadványra hívja felfigyelmünket, s a hideg nagytermekbe 1-1 csésze forró, saját gyűjtésű növényekből készített teával is betoppan. A Lyceum alapításának 400. évfordulójára kiadott jubileumi emlékkönyv, dr. Lipták János munkája részletesen ismerteti a Lyceum történetét és a részben az egykori diákok és tanárok adományából létrejött könyvtárat. A ma is az evangélikus egyház tulajdo­nában lévő könyvtár a századfordulón, sőt még az első világháború előtt nemzetközileg is ismert „ku­Petftfi ajándékának nyoma tató-központnak" számított; később hosszú évekig nem volt lehetőség a kutatásra. A könyvtár meg­mentett anyagát 1955-ben kezdték feldolgozni, majd 1971-74 között a műemlékvédelem, a járási kultú- rosztály segítségével megkezdte az épület helyreállí­tását is. Az egyetemes püspöki hivatal tette anyagi­lag lehetővé a főiskolai képesítéssel rendelkező könyvtáros alkalmazását. Vlaszta Okolicsányi nemcsak a könyvtár ügyintézője, kézbentartója, leg­főbb vágya, hogy a kutatás újból meginduljon és minél több értékes munka alapja legyen az értékekben bővel­kedő könyvtár. A város a középkor századai óta nem vesztett jelentőségéből. Belvárosi része ma műemléki védelem alatt áll. Épületei, emlékhelyei a történelmi múltat idéző kis temetője (külön ismertetést kíván), az emberekkel való beszélgetés még sok újat tartogat a kutató számára, s mind ehhez bőséges alapot, segítséget adhat az evangélikus Lyceum könyvtára, mely a tudo­mány minden területét felöleli. Az érdeklődőket pedig szeretettel várják! A jubileumi emlékkönyv címlapja Sebeiken Pálma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents